Heves Megyei Hírlap, 1993. január (4. évfolyam, 1-25. szám)

1993-01-30-31 / 25. szám

HÍRLAP, 1993. január 30—31., szombat—vasárnap HÉTVÉGI MAGAZIN 11 Spanyol konyha Levesek Madridi leves Hozzávalók (8-10 személyre): 40 dkg csicseriborsó, negyed tyűk, 25 dkg kolbász, 1 kis füs­töltcsülök, 1 kis boíjúcsülök, 50 dkg sárgarépa, 1 kg burgonya, 1 kis fej kelkáposzta, 1 zellergu­mó, 15 dkg cérnametélt (száraz- tészta), 6 gerezd fokhagyma, 2 púpozott evőkanál só, egy teás­kanál töröttbors, valamint 1 te- áskanálnyi sáfrányos szeklice. Nagy fazékban, bő három liter vizet felforralunk. Egyenként, hogy a forrás ne szűnjön meg, beleengedjük a tyúkdarabot, a kolbászt, a füstölt csülköt és a boíjúcsülköt, majd a megmosott és a lecsurgatott csicseriborsót. Megsózzuk, beleszórjuk a fű­szereket, valamint a tisztított fokhagymagerezdeket, és lefed­ve, csendes forralással puhára főzzük. Leszűrjük, a húsokat ki­csontozzuk, és — nagyobb dara­bokra vágva — félretesszük. A visszamaradt lébe belerakjuk a feldarabolt sárgarépát, a zellert, a burgonyát és a kelkáposztát. A puhára főtt burgonya felét kivesz- szük, kevés levessel összeturmi- xoljuk, majd visszaöntjük. Köz­ben a cérnametéltet sós vízben megfőzzük. A leves tálalása a következőképpen történik: csé­szében a leves a zöldségekkel és a főtt cérnametélttel, mellette, kü­lön tálon a feldarabolt húsok. (Csicseriborsó helyett babbal is készíthetjük.) Zöldségsaláták, zöldségételek Burgonyasaláta Hozzávalók: 50 dkg héjában főtt burgonya, 4 db keménytojás, egy kisebb narancs, 3 dl majo­néz, só, töröttbors, valamint 1 csokor snidling. A héjában főtt burgonyát fel- karikázzuk. A narancsot meg­mossuk, letöröljük, majd a sárga héját lereszeljük. A fehér bundát lehámozzuk róla, és a narancs­húst felkarikázzuk. A majonézt megsózzuk, megborsozzuk, be­lekeverjük a reszelt narancshéjat és a finomra vágott snidling felét. A mártásba beleforgatjuk a bur­gonyát és a kockákra vágott ke­ménytojás kétharmadát. Salá­tástálba tesszük, tetejére rendez­zük a narancskarikákat és a ma­radék tojáskockát, végül meg­hintjük a megmaradt snidlinggel, és hidegen tálaljuk. Húsételek Csirke katalán módra Hozzávalók: 1 csirke, két evő­kanál olaj, 1 teáskanál só, 5 dkg vaj, 60 dkg vegyesgyümölcs (vagy csak friss, vagy csak be­főtt), 1 késhegynyi törött fahéj, só, 1 citrom reszelt héja és kicsa­vart leve, 1,5 dl száraz fehér­bor. A csirkét darabjaira vágjuk, majd megsózzuk, és szorosan egymás mellé tesszük egy nagy tepsibe. Egy evőkanál olajjal be­kenjük a húsdarabok tetejét, és előmelegített, forró sütőben, erős lángon pirosra sütjük. Ezután megfordítjuk, a mara­dék olajjal bekenjük a húsok má­sik oldalát is, és ugyancsak meg­sütjük. Közben a gyümölcsöket szükség szerint megtisztítjuk, ki­magozzuk (vagy csak leszűr­jük), és felaprítjuk. A vajat felol­vasztjuk, rászóljuk a fűszereket, és a gyümölcsöt rátesszük. Ép­pen csak megfuttatjuk rajta, meglocsoljuk a citromlével, majd ráöntjük a bort. Jól össze­forraljuk, ezután a csirkedarabo­kat leöntjük a gyümölcsraguval. Spanyol kolbász Hozzávalók: 3,5 kg sertés­comb (csont nélkül), 1,5 kg zsír­szalonna, 7 dkg csípős pirospap­rika, 5 dkg törött feketebors, 5 gramm reszelt szerencsendió, 2,5 gramm oreganó, 2 dkg fok­hagyma, 4 dkg só, 2 dl almabor. A sertéshúst és a zsírszalonnát először kockákra vágjuk, és nagy keverőedénybe tesszük. A meg­tisztított fokhagymát összezúz­zuk, és ráöntjük az almabort, majd beleszórjuk az oreganót és a szerecsendióreszeléket. A sót, a borsot és a pirospaprikát egyenletesen rászóljuk a szalon- nás darált hús tetejére, és rálo­csoljuk a fűszeres-fokhagymás almabort. Az egészet alaposan összedolgozzuk. Addig dagaszt- juk-gyúijuk, amíg a massza egy­ségesen mindenütt egyforma szí­nű, tehát jól elkeveredett benne a paprika. Néhány óráig pihentet­jük, majd újból átgyúijuk. Megkóstoljuk, hogy elég sós- e. Ha nem, kevés sóval utánafű­szerezzük, és ismét összegyúr­juk. Az előkészített kolbászbélbe a masszát betöltjük, a kolbászok végeit elcsavarjuk, és nagyon gyenge füstön három napig füs­töljük. Ha füstöletlenül akarjuk fel­használni, akkor adagonként te­gyük a mélyhűtőbe, így akár fél évre is eltehetjük. A füstölt kol­bászt csak egy hónap érlelési idő után érdemes fogyasztani. Közös akadémia Közép-Európa rendőreinek A közelmúltban megkezdő­dött Bécsben az első tanfolyam a közép-európai rendőrakadémi­án, jóllehet időegyeztetési okok­ból az akadémia ünnepélyes megnyitója csak február elsején lesz. A most megvalósuló ötlet Fontányi Gábortól, a Magyar Köztársaság rendkívüli követé­től származik, aki az MTI tudósí­tójának nyilatkozva beszámol az ugyancsak általa kezdeménye­zett magyar-osztrák rendőraka­démia tapasztalatairól is. — Tíz magyar és tíz osztrák rendőrtiszt járta ki az egy évvel ezelőtt kezdődött hathónapos tanfolyamot — mondja a magyar diplomata. — A két országban felváltva büntetőjogot, az embe­ri jogok kódexét tanulmányoz­ták az elméleti képzés keretein belül. A gyakorlati munka a kri- mináltechnika és a nyomozás te­rületére összpontosult. Ez az egyedülálló kezdeményezés na­gyon fontos eredményt hozott a személyes kapcsolatok kialakí­tása területén: azóta több alka­lommal is bebizonyosodott, hogy mennyivel jobb, ha egy- egy, határon átnyúló bűncselek­mény felgöngyölítésében isme­rőshöz fordulhat a nyomozó a másik országbem. — Hogyan következett a két­oldalú képzésből a közép-euró­pai rendőrség ötlete? — A határok átjárhatósága a bűnözés terjedésének is kedvez. Sajnos, nem múlik el nap olyan hír nélkül, hogy egy-egy autótol­vaj-, leánykereskedő-, heroin­vagy uráncsempész banda zsák­mányát villámgyorsan a szom­szédos ország területére menekí­tette. így vetődött fel több ország bevonása a közös munkába: most Szlovákia, Csehország, Szlovénia, Lengyelország rend­őrtisztjei is bekapcsolódnak az újonan induló akadémiai tanfo­lyamba. Az együttműködés magva a Közép-európai Kezde­ményezés. Olaszország közös pi­aci tagországként marad ki — legnagyobb sajnálatára — az együttműködésből, Bosznia és Horvátország a délszláv válság miatt. — S vajon az akadémián ho­gyan alakul a gyakorlatban az oktatás, az ismeretszerzés? — Az első tanfolyam helyszí­ne váltakozva Bécs, Pozsony és Budapest. Mindig a vendéglátó ország gondoskodik a húsz részt­vevő elhelyezéséről és ellátásá­ról. Huszonhárom héten át a résztvevő országok legrango­sabb szakmai előadói oktatják a már ismertetett tárgyakat, ame­lyek értelemszerűen bővülnek, hiszen több ország jogrendjébe engednek bepillantást. Az okta­tási nyelv egységesen a német. — Van-e a résztvevőkön kívül is érdeklődés az akadémián folyó oktatás iránt? — Konkrét részvételi igényt jelentett be több olyan kelet-eu­rópai ország, amelyben igen nagy gond a bűnözés. Egyelőre azonban nem látszik célszerűnek túlduzzasztani a létszámot. Brüsszel igen nagy figyelemmel kíséri a közép-európai rendőr­akadémia fejleményeit, hiszen az Európai Közösség tervei között is előkelő helyen szerepel az egy­séges bűnüldözés. Meggyőződé­sem, hogy 1995-ig létre fog jönni a közös európai rendőrség, meg­lehet, a most induló közép-euró­Í iait véve mintául — mondja be- ej ezésül Fontányi Gábor. Szászi Júlia A „Halál szupermarketje” A kelet-belgiumi Flémalle-ban a közelmúltban megnyílt a „fíalál szupermarketje”. A Meuse partján létesített 800 négyzetméter nagyságú áruházban a temetéssel kapcsolatos leg­különfélébb cikkek kaphatók — sírkövek, koszo­rúk, koprsók, stb... Megrendelhető temetési szer­tartás is, mégpedig 30-35 százalékkal olcsóbban, mint a temetkezési vállalatoknál — állítja Willy Se­rét, a szupermarket igazgatója. Seret, aki korábban egy textilgyár igazgatója volt, azt tervezi, hogy rövidesen Brüsszelben, An- versban és Charleroiban is nyit hasonló áruházat. Aki netán kissé frivolnak találta volna a „Halál szu­permarketjének” gondolatát, azt Claude Javeau belga szociológus azzal nyugtatta meg, hogy az „nem egyéb, mint a XVIII. századi mentalitás visz- szatérése, amikor a szegények földi maradványait közös sírokban hántolták el...” Nagy Imre és Togliatti, avagy az olasz baloldal vitája Valóban felelős-e Togliatti is Nagy Imre haláláért? A vita egy­re folyik olasz baloldali körök­ben. Nagy Imre ürügyén a volt Olasz Kommunista Párt saját múltjával számol el, keserves és heves vitákban. Ennek egyik fó­ruma nemrégiben a római Ma­gyar Akadémia volt, ahol a Mic- romega folyóiratban közelmúlt­ban közzétett dokumentumok kapcsán csaptak össze a nézetek és indulatok. Federigo Argentieri, az 56-os forradalom neves kutatója öt magyar irattárakból előkerült okmányt tett közzé a folyóirat­ban, s azt állította ezekre hivat­kozva, hogy Nagy Imre halálos ítéletét Moszkvában a kommu­nista pártok 1957 novemberé­ben tartott nemzetközi tanács­kozásán hozták meg, és Palmiro Togliatti, az OKP vezetője „az ítéletet kimondó bírák között volt, mert nem emelte fel szavát a készülő döntés ellen”. Ismert, hogy Togliatti és az OKP 1956-ban Moszkvát támo­gatta: „ellenforradalomnak” mi­nősítette, ami Budapesten tör­tént, helyeselte a szovjet katonai beavatkozást, s később Nagy Im­re elítélését. Az OKP csak több mint harminc évvel1 később, 1986-ban, majd 1988-ban vál­toztatott ezen, elismerve tévedé­sét. „Túl későn, s a párt nagy árat fizetett ezért. Értelmiségiek tö­mege fordított hátat az OKP- nak, éppen a magyar forrada­lommal kapcsolatos álláspont miatt” — vetik szemére a mai ve­zetőknek azok, akik elégtelen­nek találják az OKP átalakulását baloldali demokrata párttá. „A régi kísértetek még ma is itt van­nak. Togliatti bűneinek feltárása nélkül nincs igazi átalakulás” — mondják. Csakhogy a Micromegában közölt dokumentumok (amel­lett, hogy nem újak, hiszen tar­talmuk régóta ismert) nem is olyan egyértelműek Togliatti szerepét illetően — derült ki a Magyar Akadémián folytatott nyilvános vitában. Közli például a Micromega Kállai Gyula 1957 januári beszámolóját az MSZMP Végrehajtó Bizottsága előtt romániai útjáról, a Nagy Imrével és társaival folytatott be­szélgetésről. A beszámoló nem hagy kétséget aziránt, hogy Nagy Imre és hívei „pártellenesnek” minősülnek. Előrevetíti tehát már árnyékát a politikai per elle­nük, s a kezdeményező a Kádár­féle vezetés, nem valamiféle „nemzetközi fórum”. Egy másik MSZMP-irattári feljegyzésből kiderül, hogy az olasz KP egy küldötte, Luigi Longo olyan tájékoztatást kap 1957 májusában Budapesten, hogy Nagy Imre „áruló” — már­pedig az ilyen minősítésnek a sztálini idők tapasztalatai szerint súlyos következményei vannak a kommunista mozgalomban. S valóban, Nagy Imre és társai már április óta Budapesten vannak, a Fő-utcai börtönben, és titokban folyik ellenük a büntető eljárás. A perdöntő dokumentum két jegyzőkönyv az MSZMP KB 1957 novemberi és decemberi, zárt ajtók mögött tartott ülésé­ről, amikor Kádár János beszá­mol a Moszkvában folytatott megbeszéléseiről, illetve döntés születik arról, hogy büntetőpert rendeznek Nagy Imre és társai ellen. A moszkvai megbeszélé­sek kétoldalúak (a zajló nagy pártértekezlet mellett, amelyen a fő téma a jugoszláv „revizioniz- mus”). A Togliattival folytatott megbeszélésen Kádár beszámo­lója szerint Nagy Imre nem ke­rült szóba. Kétségtelen, hogy Kádárnak és az MSZMP-nek Nagy Imre el- ítéltetéséhez és kivégzéséhez nemzetközi jóváhagyást kellett kapnia, s Moszkvában informá­lis megbeszéléseken ezt meg is kapta (a jugoszlávok ellen irá­nyuló lépésként), egyedül a len­gyel Gomulka tiltakozott. Az is kétségtelen, hogy az olasz párt és Togliatti tudott arról, mi készül. „Nem volt azonban az ítéletet ki­mondó bírák között. A közölt dokumentumok ezt nem tá­masztják alá” — vágott vissza Argentierinek és a Micromega főszerkesztőjének Piero Fassino, a Baloldali Demokrata Pártnak az a vezetője, aki szorgalmazta, hogy az OKP váltson véleményt Nagy Imre és a magyar 56 kap­csán. Massimo Caprara (Togliatti titkára, akit később kizártak az OKP-ból frakciózásért) mélyebb önvizsgálattal és elemzéssel nem tagadta a vitában, hogy Togliatti sztálinista is volt, nemcsak az a vezető, aki új, demokratikus, pluralista útra vitte az Olasz Kommunista Pártot. „Az olasz baloldal mai megosztottsága és vergődése annak következmé­nye, hogy nemzedékek nevelőd­tek Togliatti bolsevik szemléle­tén” — mutatott rá. Vásárhelyi Miklós, a Nagy Imre-per egyetlen mai túlélője, a szemtanú véleményét fűzte hoz­zá. „Togliatti óriási hatással volt a Nagy Imre-csoport reform­kommunistáira. Ő volt az első, aki elfajulásnak minősítette a sztálini rendszert. Bíztunk ben­ne, s éppen ezért nagy volt a csa­lódásunk, amikor ellenünk fog­lalt állást” — mondta, s hangsú­lyozta: „Nagy Imre végig a szo­cialistának nevezett rendszer re­formját akarta, és nem megvál­toztatását.” A vita lezáratlan maradt. „Togliatti bűneit fel kell tárni, de érdemei is vitathatatlanok. Nagy Imre bírái és gyilkosai közé csak átvitt értelemben sorolható. Nem ő hozta meg az ítéletet, de elfogadta azt” — mondta Anto­nio Giolitti, aki 1956-ban a ma­gyar október miatt szakított az OKP-val és Togliattival. Az olasz baloldal máig nem emésztette meg ezt a történelmi eseményt, amely nyomot ha­gyott rajta is. „Évtizedekig eltor­zították, ellenforradalomnak minősítették nemcsak a Kádár­rendszerben, hanem nálunk is” — mondja keserűen Argentieri. „Annál nagyobb megütközéssel tapasztaljuk — fűzi hozzá — , hogy most ellenkező irányzat kezd érvényesülni: a magyar jobboldal kisajátítja 1956 októ­berét, és elhomályosítva a már- tírságot vállaló Nagy Imre szere­pét, valamiféle nem létezett, vagy alig létezett keresztény­nemzeti tartalommal igyekszik azt megtölteni.” Hajója csupán 1,63 méteres Egy „dióhéjban” Kolumbusz nyomdokain Egy vállalkozó kedvű angol, bizonyos Tom McNally a közelmúltban tengerre szállt Portugáliá­ban, hogy Kolumbusz Kristóf nyomdokain halad­va, a létező legkisebb vitorláshajóval megdöntse az Atlanti-átkelés 24 éve fennálló rekordját. A 49 éves férfi Portugália délnyugati csücskén, Sagresnál, 280 kilométerre Lisszabontól délre, szállt mindösz- sze 1,63 méter hosszú hajójába. Reméli, hogy ha minden jól megy, akkor három hónap múlva eléri a floridai partokat. Az egykori halász ugyanazon az úton akar halad­ni, amelyet Kolumbusz 1492-ben megtett — a Ka­nári- és a Zöldfoki szigetek érintésével 4.600 ten­geri mérföld megtétele után eljutni a Karib-tenger- re. Tapaszalatokkal bőségesen rendelkezik: nem­csak, mint halász, hanem mint olyan férfiú is, aki eddig már négy alkalommal kelt át egyedül az At­lanti óceánon. Ezúttal legfeljebb arra panaszkodhat, hogy 1,80 méteres magasságával még ki sem tud nyújtózkodni a „dióhéjban”. Nagyon valószínű azonban, hogy Tom McNally- nak ez lesz az utolsó Atlanti-átkelése — élettársa, Edna és három gyermekük Liverpoolban ugyanis ultimátumban szóh'tották fel, hogy többé ne indul­jon egymagában ilyen kockázatos tenegeri útra. Parányi vitorlásán szextáns és műholdnavigációs berendezés van. Négy hónapra elegendő száraz élelmet visz magával, de vizet nem. Ivóvizet maga akar előállítani sótalanító berendezés segítségével. A 315 kilogramm súlyú hajó fából és műanyagból készült. Eddig Hugo Vihlen tartja az Atlanti-átkelkés re­kordját a legkisebb vitorláshajóval — 1,83 méter hosszú vitorlásával 1963-ban 85 nap alatt kelt át az óceánon Casablancából Floridába. A nyugat-keleti irányú Atlanti-átkelés rekordját az angol Tom McÉean állította fel, amikor 1983-ban 2,36 méter hosszú hajójával átkelt Új-Foundlanból Lisszabon­ba. Újjászületik a cenzúra Lengyelországban? Lech Walesa lengyel államfő nemrégiben aláírta az új rádió és televízió-törvényt... A rendelet végre módot ad e két szerv köz- intézménnyé tételére az eddigi kormánytulajdon helyett, s utat nyit a magántársasagok előtt. Ugyanakkor több olyan előírást is tartalmaz, amelyek komoly félelmet keltettek a liberális pár­tokban, és a sajtó túlnyomó ré­szében. A korlátozások közé tartozik, hogy e szervek nem sérthetik a lengyel állam biztonsági érdekeit — amivel mindenki egyetért. Annál több aggodalomra feljo­f osítónak tartják az államérdek ötelező tiszteletben tartásának előírását. Ez ugyanis megfogha­tatlan, szubjektív értékelésre ad lehetőséget, s valakinek ellen­őriznie kell az ilyen tilalom be­tartását. Egy ilyen szerv, bármilyen ne­vet viseljen is, gyakorlatilag cen­zúraként működne. Ugyancsak szabad értelmezésre ad lehetősé­get az az előírás, amely szerint reggel 6 és este 11 óra között nem sugározható sem a közszolgálati, sem magántelevízióban olyan műsor, amely „árthat a gyerme­kek és fiatalok pszichikai, érzel­mi vagy fizikai fejlődésének”. A keresztény értékrend és er­kölcsök kötelező tiszteletben tartásának elrendelését a liberá­lis körök egyértelműen újabb ideológiai cenzúra bevezetésé­nek minősítik. Hogy az új korszakban mik maradhatnának ki a lengyel tele­vízió műsorából? Elsősorban az egyházat és an­nak vezetőit, papjait gúny tár­gyává tevő műsorok. Feltételezik továbbá, hogy eltűnne valameny- nyi politikai kabaré, több, tizen­éveseknek szánt műsor, továbbá szexről, abortuszról, fogamzás- gátlásról szó sem lehetne. A Polityka című lap most azt feltételezi, hogy e folyamat való­színűleg továbbmegy, s kiterjesz­tik az írott sajtóra is e tilalmakat. Állítólag már készül a sajtó­törvény-javaslat. A betiltandók közé kerülne nemcsak minden pomóújság és szexlap, hanem a Nie című, szatirikus politikai he­tilap, valamint a Popcom, illetve a Bravo is.

Next

/
Thumbnails
Contents