Heves Megyei Hírlap, 1993. január (4. évfolyam, 1-25. szám)

1993-01-05 / 3. szám

2. VILÁGTÜKÖR HÍRLAP, 1993. január 5., kedd Fokozott ellenőrzés a cseh-szlovák határon Cseh részéről már a különvá­lás előtti órákban személyzettel látták el a hevenyészett határőr­posztokat a cseh-szlovák hatá­ron, míg szlovák részről csak ja­nuár 4-én látnak hozzá az el­lenőrzőpontok felállításához. Az ellenőrzési pontokon nem fogják feltartóztatni az utasokat, csu­pán a tehet] árműveket vetik alá szúrópróbaszerű ellenőrzésnek. (A csehek mintegy 20 közúti, il­letve vasúti ellenőrzési pontot lé­tesítettek, egyelőre igen kezdet­leges körülmények között.) Jelentős áremelések Lengyelországban Január elejétől Lengyelor­szágban átlagosan 16 százalék­kal emelkedett a háztartási gáz, és 12 százalékkal a villanyáram térítési díja. Az előzetes tervek szerint ezenkívül a háztartási energiahordozók ára az idén még négyszer fog emelkedni. A telefon előfizetési díja ugyanak­kor csaknem duplájára nőtt, en­nek fejében az illetékesek úgy nyilatkoztak, hogy remélhetőleg az új év első felében újabb eme­lésre nem lesz szükség. Hírbe hozták: lemondott a német gazdasági miniszter Jürgen Möllemann (FDP) né­met gazdasági miniszter, egyben alkancellár vasárnap, posztjá­nak kétévi birtoklása után, be­nyújtotta lemondását. Ezután Helmut A'oü/kancellár elfogadta a lemondási nyilatkozatot, egy­ben felkérte Möllemannt, hogy utódjának kinevezéséig lássa el a miniszteri teendőket. Töröltek három nullát a mexikói pesóról Pénzreformot hajtottak végre Mexikóban január elejével: tö­röltek három nullát az erősen inflálódott pesóról, s így egy új peso 1000 régivel egyenlő. A tel­jes pénzcserét három év alatt hajtják végre, ez idő alatt fokoza­tosan váltják fel a régi bankje­gyeket újakkal. A START-2 megállapodás legfontosabb nontiai Az orosz külügyminisztériumtól származó információk alapján a Reuter ismertette a vasárnap alá­írt START-2 megállapodás leg­fontosabb pontjait. Ezekakövet- kezők: A megállapodás megvalósítá­sa két ütemben zajlik, és 2003- ban fejeződik be. A szerződés egyúttal kötelez az életbe lépése utáni első hét évben meghatáro­zott felső határok betartására. 2003. január 1-jéig: a két fél birtokában lévő összes stratégiai nukleáris töltet számát mindkét részről 3000-3500-ra csökken­tik. Ez azt jelenti, hogy a két fél tulajdonában lévő összesen 21 ezer töltet közül 15 ezret meg­semmisítenek. — Leszerelik a több robbanó­töltettel ellátott földi indítású in­terkontinentális ballisztikus ra- kétákat — Mindkét fél 1700-1750-re csökkenti a tengeralattjáróról in­dítható ballisztikus rakétákon a töltetek számát. — A nehézbombázókra sze­relhető töltetek számát mindkét oldalon típusonként 750 és 1250 között határozták meg. — A nehézbombázók egyes típusai az általuk hordozott atomtöltetek tényleges száma szerint kerülnek számításba. — Mindkét félnek jogában áll maximum 100 nehézbombázó felhasználása hagyományos cé­lokra. Ezek a továbbiakban nem számítanak bele a fent említett kategóriába. — Mindkét félnek jogában áll bizonyos számú, több atomtöl­A START-2 szerződés egyik legfőbb jelentőségét az adja, hogy megszünteti a megelőző csapás lehetőségét, vagyis ily módon egy igen komoly destabilizáló tényezőt hárít el — értékelte a szerződést az osz- tankinói tévé vasárnap esti politikai magazinja. Hozzáfűzte azt is, hogy a két nagyhatalom megmaradó hadászati atomfegyverei már nem lesznek elegendőek egy globális nukleáris háború megvívásá­hoz. A jövő kapcsán elhangzott: — Ez volt az utolsó kétoldalú nukleáris leszerelési egyezmény, hiszen ezentúl már Nagy-Britannia, Francia- ország és Kína bevonásával kell folytatni a leszerelést. Ez egyben azt is jelenti, hogy Oroszországnak és az Egyesült Államoknak össze kell hangolni, de legalábbis a kulcskérdésekben egyeztetnie kell a többi atomhatalom irányában folytatott politikáját. A műsor a szerződés egyéb vonzatai kapcsán úgy fogalmazott, hogy George Bush méltó búcsút vett a nemzetközi politikától, hiszen ezzel a szerződéssel beírta nevét a történelembe. Borisz Jelcin pedig ismét bebizonyíthatta a világnak és ellenfeleinek, hogy „erős vezetője egy nagy országnak”. — Elhamarkodottnak bizonyultak azok a — főleg az ellenzék ré­széről hangoztatott — kijelentések, amelyek már temették az orosz diplomáciát. Egyáltalán nincs szó a nemzeti érdekek feladásáról, mi­vel a tárgyalások során az Egyesült Államok is számos engedményt tett — magyarázta a műsor kommentátora. Az adás idézte egy nemrég végzett felmérés eredményeit: a meg­kérdezett orosz polgárok 38 százaléka tartotta Oroszország barátjá­nak az Egyesült Államokat, 27 százaléka Németországot, míg a har­madik helyre Franciaországot és Nagy-Britanniát sorolták 17 száza­lékos eredménnyel. Bár hétfőn, munkaszüneti nap lévén, nem jelentek meg a moszkvai lapok, a tévé- és rádióállomások kommentárjai kivétel nélkül azt la­tolgatják a vasárnap aláírt szerződés kapcsán, hogy miként alakul Ukrajna álláspontja. Ennek kapcsán némi aggodalommal emlékez­tetnek arra, hogy ukrán területen található a hadászati atomfegyve­rek jelentős része, és Kiev mindeddig nem ratifikálta a START-1 megállapodást. Az osztankinói tévé szerint a kievi döntést nyilván befolyásolni fogja az is, hogy az Egyesült Államok meddig hajlandó elnézni Uk­rajna vonakodását. Hideghullám Európában Már több mint fél tucat halá­los áldozata van a néhány napja tartó hideghullámnak Francia- országban. Az áldozatok többsé­f e az idős hajléktalanok közül érült ki, egyedül Elzászban há­rom esetet jelentett a rendőrség. Az ország nagy részében kará­csony óta hideg az idő, a nyugati területeken gyakran mínusz 10- 12 fokos éjszakai fagyot mértek, és napközben sem emelkedik a hőmérséklet 0 fok fölé. A hatóságok rendkívüli intéz­kedésekkel próbálják enyhíteni a hajléktalanok helyzetét. Párizs­ban például a városi tanács több száz új hálóhelyet biztosított ide­iglenes menedékhelyeken, de a jótékonysági szervezetekkel együtt így is csupán az érintettek harmadat, mintegy ötezer em­bert tudnak elhelyezni éjszakára. Több társadalmi szervezet felhí­vással fordult a városi közleke­dési vállalathoz, hogy ne zárják be az éjszakai üzemszünet idejé­re a metró azon állomásait, ame­lyek környékén a legtöbb hajlék­talan található. Rendkívüli intézkedésekre kényszerültek a városi szervek Strasbourgban, Metzben, és jó néhány más városban. A Föld­közi-tenger nagy kikötővárosá­ban, Marseille-ben, ahol ritkaság a fagypont alatti hőmérséklet, most még havazott is a nagy hi­deg mellett, ezért két új éjszakai szálláshelyet nyitottak a hajlék­talanok számára. Rettenetes hideggel köszön­tött be az új év Lengyelország­ban is. Vasárnap a krosnói vaj da- ságban mínusz 30 fokot mértek, de még Varsóban is 18 fokos hi­deg volt. Bár kevés a hó, a fagy fennakadásokat okoz a közleke­désben. A szczecini „gyorsvo­nat” hétórás késéssel erkezett Lublinba, s az ország számos körzetében fennakadások voltak a távolsági autóbusz-forgalom­ban, mert az elméletileg fagyálló dízelolaj belefagyott az üzem­anyagtartályokba . Az erős havazás nem minden­hol jelentett „hátrányt”: Bosz­nia-Hercegovinában ugyanis a tömérdek hó jelentős mértékben csillapította a harci tevékenysé­get, bár egyben erősen megnehe­zítette a segélyszállítmányok el­juttatását is. Vasárnap viszonyla­gos nyugalom uralkodott a fron­tokon, csak Szarejevó külvárosa­iból jelentettek tüzérségi össze­csapásokat, gyalogsági összetű­zések viszont nem voltak. Nem várható feszültség Knazko a szlovák — magyar viszonyról A szlovákiai magyar nemzetiség problémája nem létezik, ezt „olyan emberek találták ki, akik le akarják járatni szomszédjukat, és nem akarják elfelejteni az általuk elvesztett területet” — jelentetteJki Milan Knazko szlovák külügyminiszter a Libération francia lapnak. Arra a kérdésre válaszolva, hogy feszültség forrása lesz-e hazánk és Szlovákia között a magyar kisebbség kérdése, a miniszter közölte: nem hisz ebben. „Magyarországon azok a politikai erők rendezked­nek be, amelyek együttműködést keresnek szomszédjukkal, ellenér­zések nélkül, anélkül, hogy megkérdőjeleznék a trianoni békeszerző­dést. Már levelezik Clinton és Jelcin A terv: szoros kapcsolat ápolása Bili Clinton hivatalba lépő amerikai elnök levelet küldött Borisz Jelcin orosz államfőnek, amelyben megerősíti: szoros kapcsolatokat kíván ápolni Orszországgal — jelentette be vasárnap Washingtonban Clin­ton apparátusának egyik képvi­selője. Az ITAR-TASZSZ be­számolója szerint a levélről csak annyit közöltek, hogy „általá­nos* kérdésekkel foglalkozott, s azt a „közelmúltban* küldték el Jelcin elnöknek. Clinton egyébként szabadsá­gáról visszatérve vasárnap úgy nyilatkozott újságíróknak, hogy kész találkozni Jelcinnel, de nem említett időpontot. A január 20- án hivatalba lépő új amerikai el­nök megerősítette, hogy levelet kapott Borisz Jelcintől, amely­ben az orosz államfő — mint ar­ról már beszámoltak a hírügy­nökségek — mielőbbi orosz­amerikai csúcstalálkozót javasol Oroszországban, az Egyesült Ál­lamokban vagy egy harmadik or­szágban. Emberek az embertelenségben A Nemzetközi Vöröskereszt 1992-es mérlege A Nemzetközi Vöröskereszt genfi központjában megvonták 1992 mérlegét. A szervezet ne­héz tizenkét hónapot tud maga mögött, mert „a világ kereke nem úgy forog, ahogyan kelle­ne”. Új válsággócok keletkeztek bolygónkon, illetve súlyosbod­tak a konfliktusba keveredett né­pek nehézségei. A Vöröskereszt segélyakciói Szomáliától az ex- Jugoszláviáig rendre megelőzték Barakkok és cölöpök a két Korea között A hidegháború utolsó bástyája Kétórányi autóút a peremvá­rosaival együtt immár 14 milliós dél-koreai fővárostól, Szöultól Panmindzson, a két Korea hatá­rán lévő barakk város, a hideghá­ború talán utolsó bástyája. — Segítsen nekünk! Áz egye­sítéskor szeretnénk elkerülni az Önök rossz tapasztalatait — mondja Berlin polgármesteré­nek, Diepgennek Dél-Korea új- raegyesítési minisztere^), Csői Jung Csul, akinek íróasztalán a lerombolt berlini fal egy darabja áll. Lehet, hogy egyszer emellé odakerül a lerombolt panmin- dzsoni barakkok kicsinyített má­sa is? Lehet, de semmi nem mu­tat arra, hogy ez az idő közel len­ne. Sem Japánnak, sem Kíná­nak, sem Amerikának, sem a ko­rábbi szövetségest elhagyó és nemrég Szöulba látogatott Jel­cinnek nem sürgős egy gazdasá­gilag igen erős, hatvanmilliós, egységes Korea megteremtése. „A jelenlegi állapot — mondja egy tiszt Panmindzsonban — a nagyhatalmak számára kényel­mesebb.” Cinikusan hangzik — csak ép­pen igaz. Ez a fura barakksor 1953. júli­us 27., a békekötés, pontosab­ban a fegyverszünet óta áll a 38. szélességi fokon, ami 241 kilo­méter hosszan választja el a Ja­pán-tengertől a Sárga-tengerig a kínai szárazföld koreai „féreg­nyúlványát”. 1950 és 1953 kö­zött folyt a koreai háború, ami­nek kétmillió polgári személy és 800 ezer katona esett áldozatul. Azt már kevesebben tudják, hogy a békekötés után, a határ mentén 7000 koreai és mintegy 800 amerikai katona halt meg provokációk miatt. Ma a térségben az ENSZ lo­bogója alatt még mindig 36 ezer amerikai katona állomásozik. A fő barakk az a lidércnyomásos tárgyalóterem — az egyetlen a földkerekségen —, amelyben a tárgyalóasztal zöld filcének mér­tani tengelyén át húzódik a határ, tehát ahol a tárgyalások résztve­vői egy teremben is a saját orszá­gukban ülnek. Ez csak Panmindzsonra vo­natkozik, csak itt „ér össze” a két Korea, másutt még mindig négy kilométer széles demilitarizált övezet választja el a két halálos ellenséggé vált testvért. Ez a zó­na a levegőből is jól látszik: két- méterenként fehér cölöpök jel­zik a széleit, és mindkét szélén jócskán akad gépfegyverrel sú­lyosbított megfigyelőtorony. John Hill amerikai káplár ve­zeti a német vendéget a T-l ba­rakkba, és megmutatja a főaszta­lon húzódó hat krómozott mik­rofont. „Minden szavunkat hall­ják odaát” — vigyorog az ameri­kai legény, aztán hozzáteszi: „Ez még pocsékabb határ, mint ami­lyen a maguké, németeké volt.” Korea nemrég ünnepelte 4350. születésnapját. Régi or­szág ez, túl fogja élni a panmin- dzsoni barakkokat is. (FEB) Jaroszewicz-gyilkosság A KGB tette el láb alól? Már csaknem négy hónap telt el azóta, hogy brutálisan meg­gyilkolták villájában Piotr Jaro- szewicz volt lengyel miniszterel­nököt és feleségét, de a nyomo­zásról változatlanul nem hajlan­dók hivatalos tájékoztatást adni az illetékesek. Emiatt a legva­dabb elképzelések jelennek meg a lengyel lapokban. Az Angora című hetilap pél­dául saját nyomozására hivat­kozva határozottan állította: a KGB gyilkolta meg a volt kom­munista vezetőt, hogy ne hallgat­hassák ki tanúként az SZKP el­lenfolytatott moszkvai perben. Á Kurier Polski című lapnak adott interjújában Józef Piecho- ta, a varsói főügyész helyettese cáfolta ezt az elméletet, s annyit hajlandó volt elárulni: bár telje­sen nem zárják ki, gyakorlatilag valószínűtlennek tartják, hogy a gyilkosságnak politikai indítéka lett volna. Mint elmondta, a nyo­mozás során egy gyanúsított be­ismerte a gyilkosságot, de vallo­mása nem bizonyítható. az ENSZ kéksisakosait és az Egyesült Államok hadiflottáját. Amikor Izrael négyszáz palesztí- nait Libanonba próbált depor­tálni, a Vöröskereszt sátrakkal, ivóvízzel és élelmiszerrel sietett a bajbajutottak megsegítésére. Az éhező Szomália hónapokon ke­resztül kizárólag a genfi székhe­lyű szervezet jótékonykodására számíthatott, és jó néhány jugo­szláviai fogolytábor megszünte­tése is neki köszönhető. Az aláb­bi felsorolás — a teljesség igénye nélkül — áttekintést ad a Vörös- kereszt 1992-es segélyakcióinak színhelyeiről: — afganisztáni polgárhábo­rú, — mozambiki harcok, — kaukázusi és tadzsikisztá- ni etnikai konfliktusok, — libériái polgárháború, — kelet-timori nyugtalansá­gok, — kambodzsai újjáépítés, — Srí Lanka-i polgárháború, — fogolycsere Irán és Irak között, — harcok a perui kormány és a gerillák között. Szomáliában a Vöröskereszt tizenöt munkatársát ölték meg, és egyik képviselője Jugoszláviá­ban is az életével fizetett segítő­készségéért. A nemzetközi szer­vezet ugyanakkor sokszor kény­telen eredménytelen szélmalom­harcot is folytatni. Elnöke példá­ul már 1991 decemberében fi­gyelmeztette az ENSZ Biztonsá­gi Tanácsát a Szomáliát fenyege­tő katasztrófára, ám a világot csak az éhező gyerekekről ké­szült képek hozták mozgásba. Az afrikai ország megsegítése ugyanakkor a Vöröskereszt tör­ténetében is példa nélküli. Ösz- szesen 250 millió svájci frankot, éves költségvetésük egyharma- dát fordították Szomália támo­gatására: 150 ezer tonna élelmi­szert szállítottak oda, és 1500 munkatárs osztotta szét a 900 konyhában készült ételt kétmil­lió Szomáliáinak. A Nemzetközi Vöröskeresztet a legnagyobb ösz- szegekkel az Európai Közösség országai, valamint az Egyesült Államok, Svájc és Svédország tá­mogatja. Ferenczy-Europress A brit kormány nem bántotta a tévét 1962-ben Jolii), ha nevetnek, mint ha elfelednek” Egy nyársat nyeltnek hitt miniszterelnök, Harold MacMillan titkolt humorérzéke bábáskodott a brit demokrácia populáris bővülésénél, a fafejű hivatalosság nagy megrökönyödésére, ez derült ki a most nyilvánosságra hozott brit kormányzati iratokból. A brit levéltári szabályzat sze­rint a kormányzati iratok har­minc évig titkosak, utána azon­ban többségük automatikusan hozzáférhető a nyilvánosság szá­mára. A legújabb „nyilvános” év most 1962, Marilyn Monroe ha­lála, a kubai rakétaválság és a Beatles első világsikere, a Love me Do éve. 1962 végén indította a brit BBC azóta iskolát teremtett poli­tikai szatíraműsorát, That Was the Week that Was (Hát, ez volt a hét) címmel. A politikai bírálat határait igencsak kibővítő műsor azóta világszerte elterjedt mód­szerekkel tette nevetségessé a ve­zetőket, például úgy, hogy álszö­vegeket adott a valódi filmfelvé­teleken, interjúkban szereplő politikusok szájába, és célzatos vágásokkal, sőt parodistákkal is kifigurázta őket. Egy ilyen módon „kezelt” MacMillan-interjú nagy felhá­borodást váltott ki kormánykö­rökben, mindjárt a műsor har­madik hetében, mert sokan úgy vélték: az újfajta viccelődéshez nem szokott közönség igazinak vélhette a kormányfő szájába adott álnyilatkozatot. Reklámszakembernek is be­csületére válna, amit MacMillan, a nevetségességig bírált minisz­terelnök írt a műsor betiltását ja­vasoló Ernest Bevins főposta­mesternek, a BBC akkori fel­ügyelőjének: — Remélem, hogy semmilyen, ismétlem, semmi­lyen intézkedést nem hoz a „That Was the Week that Was” ellen. Úgy vélem, jobb, ha nevet­nek az emberen, mintha megfe­ledkeznek róla — írta a most elő­ször nyilvánosságra került doku­mentumban az új időket megértő kormányfő, s ezzel megmentette a később tízmilliókat nevettető műsort a betiltástól. Néhány más történelmi érde­kesség a frissen nyilvánosságra került 1962-es brit kormányzati iratokból: A kubai rakétaválság idején MacMillan felajánlotta, hogy szereljék le a szárazföldi indítású brit atomrakétákat, ha ezen az áron rá lehetne venni Hruscsovot a szovjet rakéták kivonására Ku­bából. Erre végül nem volt szük­ség, mert Hruscsov megegyezett Kennedy amerikai elnökkel, hogy Amerika többé nem bántja Kubát, s cserébe visszavonta a szovjet atomrakétákat. A brit kormány nagylelkűségéből kissé levon, hogy 1963-ban az akkori brit atomrakétákat — a Thorokat — amúgy is lecserélték, s Polari- sokkal váltották fel őket. A brit kormány 1962-ben vé­gig azért küzdött, hogy Nagy- Britannia beléphessen a Közös Piacba, de e törekvés a konzer­vatív kormánypárt nacionalistái­nak ellenállásán és De Gaulle francia elnök vétóján akkor még megbukott. A három évtizedes probléma /V/a/or mostani brit mi­niszterelnök EK-ügyi küzdelme­iben visszaköszön. A brit kormány egész 1962 fo­lyamán attól félt, hogy elveszti a kémkedési, hírszerzési küzdel­met a Szovjetunióval szemben. Nem vigasztalta, hogy a nagykö­zönség abban az évben láthatta az első James őond-filmeket, amelyekben a fantázia szülte mesterkém sorozatosan túljárt a fortélyos szovjetek eszén. Mészáros György tettel ellátott interkontinentális ballisztikus rakétát egy atomtöl­tetűre átállítani. — MinHkp.t fp.1 mp.otpHp.ti hogy egyes, interkontinentáli; ballisztikus rakétái számára ké­szült silóit egy robbanófejes ra­Lr/^fr, fornlcícara aldkítia át Moszkvai visszhang

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents