Heves Megyei Hírlap, 1993. január (4. évfolyam, 1-25. szám)
1993-01-30-31 / 25. szám
HÍRLAP, 1993. január 30—31-, szombat—vasárnap 7. HEVES üli:11 HÍRLAP Aggasztó állapotok Ausztria országútjain UFO-lesen Nyugtalan Nap Napfoltok, napfoltcsoportok fokozott naptevékenység idején Északi fény Alaszka felett A közlekedési miniszter maga tartotta szükségesnek, hogy foglalkozzék a közelmúltbeli katasztrófasorozattal, amely az osztrák utakon hatóránként egy halálesetet okozott. Azért ez túl sok — mondta Viktor Kiima, és szomorú szégyenfoltról beszélt. Például egy hétvégén 31-en vesztették életüket közlekedési baleset következtében, s ha az ominózus hetet nézzük, a szám 50. Igaz, az a hét hozta az első jeget az utakra, sőt, még az alacsonyabban fekvő területeken is volt hóesés, ami kétségkívül váratlanul és készületlenül érte az autósokat. Mégis, a közlekedési szakemberek tisztában vannak azzal is, hogy nem csupán a téli útviszonyok közepette ilyen sötét a kép. A jövőben még szigorúbbak lesznek az intézkedések, még kí- méletlenebbül próbálják betartatni a sebességkorlátozási előírásokat — ígéri a miniszter, s feltehetően maga is tudja: a siker nem olyan biztos. A másik probléma, amelyre gyakran hívják fel a figyelmet az osztrák közlekedési szakemberek, hogy az autósok közül sokan nem használják a biztonsági övét, ami súlyosbíthatja az egy-egy balesetnél elszenvedett serüléseket. Sőt, gyakran állapítják meg: ha a vezető vagy utasa be lett volna kötve, nem halállal végződött volna a baleset. Van egy másik aggasztó jelenség is az osztrák utakon: szaporodik a forgalommal szembeszá- guldó autósok száma. Ezek az „ámokautósok” mindig riadalmat keltenek, és nagyon gyakran balesetet okoznak, nem csak úgy, hogy ők maguk ütköznek, hanem amikor a közlekedési híreket soronkívül bemondó — és azért az utakon a legtöbb autós által hallgatott — Ö-3 figyelmeztet: „vigyázat, ezen és ezen az útszakaszon ámokautósra kell számítani”, a hírt halló vezető pulzusa szaporább lesz, görcsösen markolja a kormányt, és nem ritka, hogy — miközben maga nem is találkozik a szembejövővel — balesettel végződik felindulása. Olyan feltűnően elszaporodtak ezek az esetek, hogy a közlekedésiek szimpóziumot rendeztek az okok felkutatására és a megelőzés módszereinek kidolgozására. Megállapították, hogy a legtöbbször az autópályára felvezető szakasznál nézik el a táblákat az autósok, aminek az oka figyelmetlenség — és mostanában nagyon gyakran a technika vívmánya, az autótelefon. A tippek között első helyen azok szerepelnek, hogy mely pontokon kell különösen figyelni, ám legalább ilyen fontos azoknak a betartása is, hogy mit tegyen az autós, ha túl későn, fönn az autópályán észreveszi, hogy a forgalommal szemben halad. Elsőrendű intelem: ne veszítse el a fejét. És főként ne tegyen úgy, mint a viccben szereplő egyszeri autós, aki, amikor a rádióban hallotta, hogy egy gépkocsi a forgalommal szembe halad, így kiáltott fel: „Egy...? Mind...! 1991-ben sokat hallottunk arról, hogy a Nap felszínét feltűnően sok — szabadszemmel is látható — fekete folt bontja. Az említett évben csillagunk olyan szokatlanul erős aktivitást produkált, amelyet már régen tapasztaltak a csillagászok. Napunk belsejében 15 milliárd Celsius fokon egyetlen másodperc alatt 600 millió tonna hidrogén alakul át héliummá. A magfúzió következtében felszabaduló óriási energia a Nap belsejéből a felszín felé tart, majd különféle sugárzások (röntgen, ultraibolya, fény, hő) formájában hagyja el az égitestet. A napfelszínről tovaterjedő energia mennyiségnek csupán milliárdos része éri el bolygónkat, napfolttevékenység idején azonban megnövekedhet egyes sugárzások erőssége. A napfolttevékenységség legfontosabb jelenségei a napfoltkitörések, amikor hihetetlenül nagy robbanások zajlanak le a foltcsoportok fölött. A kitörés energiája olyan óriási, mint több hidrogénbombáé együttesen. A kitörések alkalmával jelentősen megnövekszik a Nap röntgen- és ultraibolya sugárzása. Ezenkívül még gyors mozgású elektromos részecskék is kidobódhatnak a robbanások alkalmával. E folyamatoknak nagy hatásuk van a bolygókra. A naptevékenység idején bekövetkező kitörésekből eredő részecskék megzavarhatják a Föld mágneses terét. Ilyenkor használhatatlanná válnak az iránytűk, de zavarok támadhatnak a távírózásban és a telefonálásban is. A nagy energiájú részecskéket a Föld mágneses tere foglyul ejti, és az erővonalak mentén, a sarkok térségében tömöríti őket. Itt, a pólusok tájékán, a levegővel érintkezésbe kerülve a „sarki fény” néven ismert jelenséget okozzák. 1991-ben a megnövekedett napfolttevékenységek hatására már a mi földrajzi szélességünkön is meglehetősen sok és látványos sarki fényt figyeltek meg. Azonban sokan nem tudták magyarázni a jelenség okát, ezért különféle misztikus és titokzatos magyarázatok láttak napvilágot. Sokan földönkívüli lények tevékenységével hozták összefüggésbe észleléseiket. A kitörések gyors változásokat okoznak a légkör magasabb rétegeiben, az ionszféra állapotában is. Ez utóbbi lényeges tulajdonsága az, hogy a rádióhullámokat tükörként veri vissza. Az ultraibolya sugárzások az ionszféra gázait az átlagosnál jobban ionizálják, így módosulnak a rádióhullámok visz- szaverődésének feltételei. Emiatt a rádióvétel ideig-óráig lehetetlenné válik. A központi csillagunkon lezajló heves folyamatok áttételesen az időjárásra is kihatnak hiszen láttuk, hogy a magaslégkör állapotát is megváltoztatták. A kilimatikus hatások csak hosszú idő távlatában érvénysesülnek. Mindenesetre a vizsgálatok szerint évszázados távlatban Kö- zép-Európa időjárása erős nap- tevékenység idején melegebb, szárazabb, míg az alacsony nap- aktivitásnál hűvösebb, csapadékosabb. 1645 és 1715 között csaknem teljesen hiányoznak a napfoltok — s abban az időben Angliában a Temze minden télen befagyott. A leghidegebbeknek bizonyultak az 1683-1689-es évek telei, amikor a Temze olyan szilárdan és mélyen befagyott, hogy a londoni polgárok ún. „fagyos vásárokat” tartottak, elárusítóbódékat emeltek, sátrakat vertek, és még örömtüzeket is gyújtottak a folyó jegén. A nap- tevékenységnek bizonyos biológiai hatásai is lehetnek. A fák évgyűrűi erős naptevékenység idején vastagabbra nőnek. Jó példa erre az amerikai mammutfenyők évgyűrűinek tizennégy évenkénti megvastagodása, mert ez pontosan tükrözi a napfoltciklusok szakaszosságát. Lényeges biológiai hatás, hogy kis naptevékenység idején a fák évgyűrűiben felhalmozódott radiaktív izotópok (C-14) mennyisége nagyobb, mint erős naptevékenységnél. Már a múlt század közepén megállapították, hogy a napfoltok száma tizenegy évenként megnövekszik. De ebből a megállapításból korántsem szabad arra következtetni, hogy csillagunk óramű pontossággal működik. A keleti csillagászati feljegyzések két olyan, 200 évig tartó időszakot mutanak, amikor egyetlen, szabadszemmel látható napfoltot sem jegyeztek fel. Az egyik időszak i. sz. 600-tól 800ig, a másik 1400-től 1600-ig tartott. Valószínűleg a 11 éves napfoltciklus ekkor is működött, csak sokkal gyengébben. Mindez azt sejteti, hogy Napunknak lehetnek bizonyos hosszútávú változásai is, amelyekben a szabály- szerűség egyelőre még nem ismerhető fel — a teljes megfigyelési időtartam rövidsége miatt. A jelenségeket a XIX. század végén a greenwich-i obszervatóriumban dolgozó Maunder vizsgálta, s megállapította, hogy a hosszú ideig tartó napfoltminimum nem a hiányos feljegyzések következménye, hanem reális jelenség. A napfolttevékenység hosszú kimaradásának modern bizonyítéka a C-14 izotóp gyakoriságán alapul. Ez az izotóp a földi légkör széndioxidjának egyik összetevője, amely beépül a növények fás szövetébe. Ha a Nap nyugodt, „csendes”, a Tej- útrendszerből érkező kozmikus sugárzás gyakrabban éri el bolygónkat. Ha a Nap aktív, sok a napfolt, a megnövekedett mágnesesség kissé leárnyékolja a Földet a kozmikus sugarak elől. A légkörünkön átszáguldó kozmikus sugarak a levegő atomjaival ütközve C-14-et állítanak elő. A végeredmény tehát az, hogy kisebb naptevékenységhez átlagosnál több C-14 tartozik, mivel a kozmikus sugarak köny- nyebben bejutnak a légkörünkbe. A fák évgyűrűiben végzett C-14-es mérésekkel a tudósok ma már egyértelműen megállapították, hogyan ingadozott a múltban ennek az elemnek a gyakorisága. Nagyon érdekes, hogy a XII. században a naptevékenység viszont hosszú időn keresztül nagyon magas szinten maradt. A régi feljegyzések nagy maximumokról számolnak be. A tudományos elemzések a felfedezett főminimumok és főmaximumok között egyszerű szabályszerűséget nem tudtak kimutatni, így csupán valószínűségi jóslatokat tehetünk arra vonatkozóan, hogyan fog viselkedni a Nap a távolabbi jövőben. Az viszont csaknem bizonyos, hogy legközelebbi napfoltmaximum az 1991. évinél is lényegesen erősebb lesz. Egyes feltételezések szerint a napfolttevékenységi maximumok emelkedő tendenciát mutatnak majd, és a jövő század első felére hihetetlenül magas szintet érnek el. Mindebből következik, hogy a fent említett naptevékenység földi hatásai a megszokottnál jóval erősebbek lesznek. V. Tana Judit A britek és a németek még mindig békülnek A drezdaiak szerették volna, ha a brit királynő hosszabban időz náluk, nem csupán néhány órát. II. Erzsébet kirándulása az „Elba menti Firenzébe” így is az emlékezés és a kibékülés gesztusa: a második világháború végén brit bombázók rombolták porig a barokk várost, az egyik legszebbet német földön, polgári célpontot, több mint százezer ember halálát okozva. A britek Coventry pusztulását akarták megbosszulni. Csaknem ötven évvel Drezda felperzselése után azonban eljött a végleges kibékülés ideje. A német államfő, Richard von Weizsäcker 1990 novemberében járt Coventryben, utóbb II. Erzsébet hirdette az értelmetlen pusztítás egy másik színhelyén: az egykori háborús ellenfeleknek nem szabad elengedniük egymás kezét. A királynő harmadszor járt német földön — 1965 és 1978 után —, de először a volt NDK-ban, az újraegyesített Németországban. (A rajnai brit hadseregnél, úgyis, mint „megszálló hadseregnél” főparancsnokként már többször tette tiszteletét.) Kettőnél több alkalommal eddig csak az Egyesült Államokban és Franciaországban — háborús szövetségeseknél — járt, a harmadik hivatalos vizitet az egykori ellenfélnél nagy becsben tartják, még ha — Drezdát leszámítva — a látogatásra a külsőségek nyomták is rá bélyegüket. Brit királynő otthon és külföldön — mindig alkalom „kis színesekre”. Magától értetődő, hogy a tudósításokban szerepelt a királynő ruházatának leírása. II. Erzsébet előszeretettel visel kék és türkizkék színű ruhákat, ám a díszbanketten fehérben jelent meg. A vacsorák, a vendégek üdvözlése most különösen megerőltető volt Erzsébet számára: nemrég egyik kutyája a kezébe harapott. Feljegyezték, hogy ki milyen ajándékot kapott. A királynő vendéglátóját, a német köztársasági elnököt három tárggyal lepte meg: egy ezüstből készült medvefigurával, Berlin jelképével, cigarettatárcával, rajta a királynő iniciáléjával és Viktória királynő naplófeljegyzéseinck másolatával, amelyben leírja 1858-as berlini és potsdami kirándulását. Richard von Weizsäcker hat, kézzel festett meisseni kávéscsészével kedveskedett, rajtuk a német rokonság kastélyainak, udvarházainak miniatűr festménymásolataival. ) II. Erzsébet ugyanis, amikor Németországban jár, ősei országában jár. A német rokonság a brit királyi család számára ebben az évszázadban, a két nemzet háborúskodása miatt inkább csak kellemetlenségeket okozott. Ezek 1917 júliusában érték el csúcspontjukat: a királyi ház kénytelen volt megválni a Sachsen-Coburg-Gotha névtől. A hisztéria azzal kezdődött, hogy Herbert Asquith miniszterelnöknek el kellett bocsátania a német nevelőnőt. A Battenbergek Mo- untbattenre keresztelték át magukat. A lordkancellár, Haldane is elveszítette posztját, mivel az egykori heidelbergi diák szellemi hazájának nevezte Németországot. Á nacionalista brit sajtó a királyi családot is célba vette. Névtelen levelek érkeztek a Downing Streetre, a miniszterelnök megpróbálta rávenni V. Györgyöt, hogy névváltoztatással is határolódjon el unokatestvérétől, Vilmos német császártól. II. Erzsébet nagyapja hosszasan vívódott, majd a királyi ház megmentését mindennél előbbre tartva, beadta derekát. Több új név került szóba: York, Lancaster, meg a középkori Plantegenet is. Végül is úgy döntöttek, hogy kastélyukról, Windsorról nevezik el a csaladot. A Windsor-ház lemondott az összes német címről és kitüntetésről, V. György felesége, született Von Teck, szintén megvált ősei nevétől: a Cambridge nevet választotta. Napkitörés. Néhány perc alatt az erős mágneses terek által felgyorsított gáz több tízezer kilométer magasságba is felemelkedhet. Gyakran jelennek meg erős napfolttevékenység idején Vásárok a Temzén
