Heves Megyei Hírlap, 1993. január (4. évfolyam, 1-25. szám)

1993-01-30-31 / 25. szám

2. VILÁGTÜKÖR HÍRLAP, 1993. január 30—31., szombat—vasárnap Kanada sem érti a dolgot... Az Egyesült Államok egyik legjelentősebb kereskedelmi partnere, Kanada is értetlenségét fejezte ki a külföldi acélfélékre meglepetésszerűen kirótt ameri­kai büntetővámok miatt. Az Egyesült Államok kereskedelmi minisztériuma ugyanis bejelen­tette, hogy méltánytalanul ala­csony ár alkalmazása miatt 19 ország amerikai acélexportját sújtja 109 százalékig terjedő pót­tarifákkal. Michael Wilson kana­dai kereskedelmi miniszter kije­lentette: „kereskedelmi szem­pontból értelmetlen” lépés volt a kanadai termékek bevonása az intézkedésbe. Az EK-bizottság illetékese is indokolatlannak és aránytalannak nevezte a wa­shingtoni lépést, s nem zárta ki közös piaci ellenlépések fon­tolóra vételét. Üj agrársegélyezési válságprogram Új agrársegélyezési válság­programot rendelt el az orosz kormányfő. Viktor Csernomir- gyin dekrétuma szerint a mező- gazdasági termelők alacsony ka­matú hiteleket kaphatnak, s le­hetőség nyílik az agrárvállalatok beruházásai nyomán felgyülem­lett adósságok leírására is. Az ITAR-TASZSZ hírügynökség úgy tudja, hogy például azok a tenyésztők, akik az államnak ad­ják át vágóállataikat, üzem­anyagköltségeik felét igényelhe­tik vissza az új program alapján. Csemomirgyin dekrétuma előír­ja azt is, hogy a termelők közvet­len állami támogatását már az idén fel kell váltani a termékek támogatásával, de a szubvenciók összegét csökkenteni kell. Az olajárak „feltámasztásáról” A Kőolaj-exportáló Országok Szervezetének (OPEC) elnöke közölte: „teljes támogatást” ka­pott a tagállamoktól a kitermelt mennyiség korlátozását célzó in­dítványa. Alirio Parra, aki egy­ben Venezuela olajipari minisz­tere, az elmúlt napokban végig­járta a főbb közel-keleti termelő­ket, s jelenleg Algériában tárgyal a hanyatló olajárak feltámasztá­sára hivatott kitermelési straté­giáról. Arról egyelőre nincs érte­sülés, hogy a szervezet végül is mikor és milyen formában hatá­roz a termeléscsökkentésről. Az OPEC elsődleges célja a 21 dol­láros átlagos referenciaár elérése és stabilizálása, ám a kőolaj napi világpiaci egységára jelenleg a 18 dollárt sem mindig haladja meg. Az üzleti titkok védelmében A kínai vállalatvezetőknek az eddigieknél is éberebben kell őr­ködniük az üzleti titkok felett, nehogy azok külföldiek tudomá­sára jussanak — erre int a pekingi jogi közlöny minapi száma. A lap szerint az üzleti értesülések kife­csegése a külföldi érdeklődők­nek mindennapos jelenség, s ez rontja a kínai ipar versenyképes­séget. A sokat locsogó vállalat- vezetőket meg is kell büntetni. Horn és Vranitzky találkozója Franz Vranitzky, az Osztrák Szocialista Párt elnöke tegnap a kancellári hivatalban fogadta Horn Gyulát, a Magyar Szocia­lista Párt elnökét és Kovács Lászlót, az MSZP elnökségének tagját. A csaknem egyórás meg­beszélésen a két párt kapcsolata­it, az együttműködés erősítésé­nek lehetőségeit tekintették át. A megbeszélés után a magyar politikusok az MTI tudósítójá­nak elmondták, hogy szó volt a térség helyzetéről abból a szem­pontból, miként lehetne az egyes országok együttműködésének erősítésével hozzájárulni a stabi­litáshoz. A megbeszélésen jelen volt Peter Schieder, az osztrák parla­ment külügyi bizottságának el­nöke. Az alkalmat felhasználva Horn Gyula, az Országgyűlés külügyi bizottságának távozó el­nöke bemutatta utódját a bizott­ság élén. Kovács László és Peter Schieder leszögezték: a két bi­zottság eddigi igen jónak minősí­tett együttműködését folytatni kívánják. A horvátok visszafoglalták a duzzasztógátat A BT az ENSZ-szankciók megsértéséről A horvát csapatok csütörtö­kön visszafoglalták a perucai duzzasztógátat a szerb milíciák­tól. Ezt erősítette meg a Krajiná- ban állomásozó ENSZ-béke- fenntartó erők egy tisztje az AFP tudósítójának. A közlés szerint mintegy két­ezer horvát katona vett részt az akcióban tüzérségi támogatás mellett. A szerbek csütörtök reg­gel foglalták el a Közép-Dalmá- cia áramellátása szempontjából nagyjelentőségű duzzasztógátat, kiűzve onnan a kenyai ENSZ- katonákat. Horvát katonai források ko­rábban Sinjből jelentették a duz­zasztógát elfoglalását. Nevezett források azzal vádolták a szerbe­ket, hogy a súlyos harcok közben több aknát robbantottak az épít­ményen. A duzzasztógát falán keletkezett repedések miatt a horvát hatóságok a környéken élő húszezer ember kitelepítését fontolgatják. Sinj város önkor­mányzatának szóvivője azt állí­totta, hogy nincs ok pánikra, a hatóságok ellenőrzésük alatt tartják a helyzetet. A Tanjug hírügynökség azzal vádolta a horvátokat, hogy az ő tüzérségük találta el és rongálta meg a gátat. Szakértők megkezdték a léte­sítményen okozott károk vizsgá­latát, ám újságírókat nem enged­tek a gáthoz. A horvát hatóságok közlése szerint a szerbek csütörtökön há­rom aknát robbantottak a 180 méter hosszú gáton, s ennek kö­vetkeztében keletkeztek rajta je­lentékeny rongálások. A gát át­szakadása esetén 20 falut öntene el a tározó vize. A Biztonsági Tanács csütör­tök este kiadott nyilatkozatában felszólította az érdekelt országo­kat, hogy lépjenek fel a Jugoszlá­via ellen elrendelt szankciók megsértőivel szemben. A meg­nyilatkozás közvetlen előzmé­nye, hogy hírek szerint immár két olajszállító jugoszláv hajó ért rakományával a Dunán büntet­lenül jugoszláv felségvizekre. A nyilatkozat, amelyet a Reuter szerint Hatano Josio, a BT soros elnöke ismertetett az újságírók­kal, felhívja Ukrajnát, akadá­lyozza meg hasonló akciók lebo­nyolítását. Követeli továbbá, hogy a belgrádi hatóságok mara­déktalanul teljesítsék az ENSZ szankcióhatározatait. Minden Duna menti ország felelős azért, hogy „a speciális körülmények­nek megfelelő kényszerítő intéz­kedéseket tegyen az ilyen szállít­mányok feltartóztatása érdeké­ben” — hangzik a nyilatkozat. Az AFP washingtoni kor­mánykörökből szerzett értesülé­sei szerint az amerikai titkosszol­gálat úgy tudja, hogy mintegy száz szerb hajó tart Ukrajna felé, hogy onnan olajat szállítson Ju­goszláviába. Bukarestben csü­törtökön hivatalosan bejelentet­ték, hogy Románia és Bulgária hajókat és helikoptereket vezé­nyelt a calafat-vidini határállo­máshoz, hogy együttes fellépés­sel akadályozzák meg az embar­gó további megsértését. A román hatóságok közölték a bukaresti jugoszláv nagykövet­tel, hogy a román és bolgár egy­ségek a jövőben megállítják a szerb embargósértő hajókat. George Bush-t Nobel-békedíjra jelölték George Bush volt amerikai el­nököt egy republikánus képvise­lőnő csütörtökön Nobel-béke- dijra javasolta. Barbara Vucanovich nevadai képviselőnő a norvég parlament Nobel-bizottságához intézett le­velében kifejtette, hogy a béke elérése mindig Bush politikájá­nak céljai között szerepelt. A po­litikusnő indoklásában leírta: Bush-nak vezető szerepe volt ab­ban, hogy számos országban elő­remutató események zajlottak le. Hiszen — írta a képviselőnő — ő tette a legtöbb erőfeszítést az ENSZ keretein belül az iraki erők Kuvaitból való kiűzésére, segítségével ülhettek le tárgyaló- asztalhoz az izraeli és palesztin küldöttek, és ő játszotta a döntő szerepet az éhező Szomáliái la­kosság megsegítésére irányuló akciókban. Az amerikai kongresszus tag­jainak jogukban áll, hogy javas­latokat tegyenek a Nobel-béke- díj jelöltjeire. A tekintélyes nem­zetközi elismerést 1901 óta ed­dig 91 személy vagy intézmény kapta meg. (MTI) Kérdőjelek Prága régiót vált? Budapest, Varsó (és talán a nem hivatalos Prága is) túl van az első meglepetésen Klaus cseh miniszterelnök kijelentései nyo­mán, aki szerint „Visegrád a Nyugat által kreált mesterséges fo­lyamat, amely egyáltalán nem érint bennünket”, azaz az újév napján megszületett Csehországot. Miért kellett meghökkennie az eddigi csehszlovák-lengyel-magyar hármas többi tagjának? Mert — Jeszenszky magyar külügyminiszter szavaival — „mind­nyájan egyetértettünk abban, hogy közös történelmi gyökereink, a sok hasonló adottság és probléma indokolja az együttműkö­dést”. És mert — a lengyel külügyi szóvivő megfogalmazásában — a többi partner „támogatta és támogatja a visegrádi csoport országainak együttműködését”, mivel az egyrészt „stabilizáló té­nyező Közép-Európában”, másrészt Csehország, Lengyelor­szág, Magyarország és Szlovákia „integrációs lehetőségeinek mércéje is”. Megváltozott volna most ez a mérce? Az új Prágának, úgy tű­nik, mások lesznek a külpolitikai orientációs fő vonalai, mint a réginek voltak. Azok? Úgy ítélik meg, hogy Csehország földraj­zi-stratégiai helyzete más, mint Csehszlovákiáé volt. Mit nem akar ezért a cseh kormány? Nyilvánvalóan érdekeivel ellentétes­nek tekinti, hogy a jövőben is összefüggésbe hozzák az országot a közép- és kelet-európai konfliktusokkal, ahogyan Klaus mond­ta, „a térség balkanizálódásával”. Mit akar tehát Prága? Egyértelműen teljes jogú tagságot az Európai Közösségben, mielőbb, csakúgy, mint mi és a többi vi­segrádi ország. De Csehország úgy érzi, mostantól előnyös lehet számára, ha sorsáról a térség egészének bonyolult helyzetétől el­választva döntenek majd a brüsszeli országok. A cseh kormány ezért régiót remél váltani? A „nagy Európában” — a régiók kon­tinensében — Csehország első számú integrációs partnereinek így nyilván Németországot és Ausztriát kívánja tekinteni. Sike­rül-e neki? Nemcsak az ő gondja. Számunkra már ma sem kis kérdés: a környezetünkben mi kivel fogunk tudni a korszerű in­tegrációs normák szerint együttműködni a jövőben — addig is, amíg bennünket is felvesznek az EK-ba — együtt a régió más or­szágaival, vagy egyedül? (FEB ) A sztálingrádi csata német filmen Az évfordulós anyagok már közlésre várnak, a televíziós és a filmes szakma megkezdte a ráhangolást. A megemlékezések most, január végén, február elején csapnak át fortissimóba: ötven évvel ezelőtt ek­kor kapitulált Sztálingrádban Paulus tábornok, indult el a felmorzsolt német 6. hadsereg maradéka a nem sok jót ígérő fogolytáborokba. A dátum mellesleg egybeesik Hitler hatalomra jutásának 60. év­fordulójával. Amerikai szakértők véleménye: A magyar sajtó túlpolitizált A magyar, a cseh, a lengyel, a bolgár, az észt és a litván sajtó be­látható időn belül teljesen szabad lehet. Románia, Szlovákia, Lit­vánia, Fehéroroszország, Ukraj­na, sőt Oroszország tekintetében ez még nem bizonyos. Erről be­szélt Dana Bullett, a sajtósza­badság nemzetközi bizottságá­nak igazgatója csütörtökön este. A tanácskozáson vezető ameri­kai újságírók, médiaszakértők a közép-kclet-európai sajtósza- badsag helyzetét elemeztek. Gene Mater, a Szabad Európa Rádió volt főszerkesztője, a tér­ségünk sajtóját támogató wa­shingtoni Nemzetközi Média Alap alelnöke kifejtette: a tájé­koztatás anyagi alap nélkül nem lehet független, így nem fogad­ható el, hogy a magyar kormány saját hatáskörébe utalta a köz- szolgálati tévé és rádió költség- vetését, s már bírálta a tényt, hogy elmozdította az intézmé­nyek vezetőit. Helyszíni tapasz­talatai szerint a Klaus-vezette cseh kormány is törekszik az el­lenőrzés megszerzésére az elekt­ronikus média felett, míg Szlová­kiában a Meciar-kormany külö­nösen eltökélten veszi kezébe a nyomtatott sajtót is. Ray Hieber professzor, a bu­dapesti amerikai sajtóközpont vezetője úgy vélte, hogy a ma­gyar sajtó túlpolitizált, többnyire valamely ideológia mellett elkö­telezett munkatársai kevéssé is­merik és gyakorolják a pártatlan, tényfeltáró újságírást. Megol­dást ebben az új nemzedék hoz­hat, amelynek igen tehetséges képviselőit oktatják most, jelen­tős amerikai szellemi és anyagi ráfordítással. Hieber — akárcsak a vita más felszólalói — óvott az eltúlzott várakozásoktól, mond­ván, hogy egy térségben, ahol az igazán szabad sajtónak alig van­nak hagyományai, csak hosz- szabb tavon lehet teljes sikert várni — ugyanakkor a 3 év alatt megtett ut is óriási. Hieber egyúttal felhívta a figyelmet arra, hogy a túlságosan üzletközpon­tú, gyakran felszínes amerikai tömegtájékoztatás nem feltétle­nül vonzó példa egy olyan nagy kulturális hagyományú, pezsgő szellemi életű országban, mint Magyarország. A megoldás, hangoztatta a vita más felszóla­lóival összhangban, az, hogy az új demokráciák Nyugat-Európa és Amerika legjobb vívmányait ötvözve alakítsak ki szabad saj­tójukat. Megkínzottak A szerb fogolytáborokban el­követett súlyos kínzásokról szá­molt be Belgiumba érkezett bos- nyák menekültek egy csoportja. — Úgy bántak velünk, mint az ál­latokkal — mondta egy mene­kült. A Brüsszelbe érkezettek el­mondták: mindegyiküket meg­kínozták. Ezt megerősítette a Nemzetközi Vöröskereszt illeté­kese is. Számos fogoly szenve­dett lelki károsodást is az állandó kínzások következtében. Mivel éheztették is őket, erősen lefogy­tak. A Vöröskereszt adatai sze­rint kábeldarabokkal verték a foglyokat, több esetben pedig összekötötték a hason fekvő ál­dozatok bokáját és nyakát, ami fulladáshoz vezetett. Az orosz — magyar szerződésről Az orosz-magyar szerződés ratifikálásának szentelt terjedel­mes írást a Nyezaviszimaja Ga- zeta című tekintélyes moszkvai újság. A lap az orosz sajtóban először írta meg részletesen a né­zeteltéréseket okozó, 1956-ra vonatkozó passzus megszületé­sének körülményeit. Az orosz parlament elnökének szóvivője elmondta: a szerződés ratifikálá­sának napirendre tűzéséről vár­hatóan hétfőn dönt a Legfelsőbb Tanács elnöksége. A lap Ambarcumovot, a par­lament külügyi bizottsága elnö­két idézve megírta: a ratifikálást az hiúsította meg, hogy utólag, a már aláírt szerződéshez csatolták az 1956-os beavatkozást kölcsö­nösen elítélő kitételt. Ennek kö­rülményeiről a politikus kifejtet­te: a szerződést 1991. december 6-án Gorbacsov írta alá, mivel akkor még létezett a Szovjet­unió. Antall József azzal a kérés­sel fordult hozzá, hogy a szóban forgó megfogalmazást vegyék bele az okmány preambulumá- ba. — Mihail Szergejevics ebbe nem ment bele, így a szerződés enélkül lett aláírva — mondotta Ambarcumov. A szerződést azonban nemcsak a Szovjetunió­val, hanem Oroszországgal is meg kellett kötni, amihez szük­ség volt Antall és Jelcin találko­zójára is. Ezen magyar részről el­hangzott a kitétel bevételére vo­natkozó magyar kívánság. A külföldi legitimizálását kívánó orosz elnök rögtön egyetértett ezzel. Ennek ellenére a kiegészí­tés nem került be a szerződésbe, mert a szöveg átgépelése miatt senki nem akart újabb fél órát várni az aláírással. Ezért meg­egyeztek, hogy a külügyminisz­terek közötti levélváltás útján rögzítik a formulát. A levélvál­tásra két teljes hónap késéssel, 1992. február 3-án és 5-én került sor. A ZDF televízió a moszkvai Osztankino tv-állomással közö­sen ötrészes dokumentumfilm­ben dolgozta fel a második világ­háború, a század, talán a történe­lem legöldöklőbb csatájának történetet: a németek Sztálin­grádot be akarták venni, hogy megnyíljon előttük az út a Kasz- pi-tenger, a bakui olajkutak felé, az oroszok a tapodtnyi hátrálást is kizáró sztálini paranccsal a zsi- gereikben élet-halál küzdelmet folytattak fennmaradásukért. Egymillió katonai és polgári ál­dozatot emlegetnek. Sztálingrád még mindig seb a kollektív német emlékezeten, félig-meddig tabunak számít. Németország nyugati részében film se igen készült róla. Ezt a „hagyományt” törte meg egy Jo­seph Vilsmaier nevű filmrende­ző. Sztálingrád címmel 138 perc­ben kísérelte meg bemutatni a csatát „alulnézetből”. Lemon­dott a történelmi körítésről, egy rohamzászlóalj kálváriájának, pusztulásának bemutatásán ke­Corneát beidézték... Több román ellenzéki lap egy­bevágó értesülése szerint a ro­mán államügyészség február 8-ra beidézte Doina Cornea asz- szonyt, a Ceausescu-rezsimmel szembeni ellenállás jelképes alakját, aki ma is az ellenzék egyik kiemelkedő személyisége. A kolozsvári tanárnőt, aki bátor nyilatkozatokban ítélte el a dik­tatúrát, a rezsim bukása előtt hosszú időn át házi őrizetben tar­tották, számos alkalommal ki­hallgatták, lefogták, fenyeget­ték, de nem tudták elnémítani. Most Miclescu Adrian Horia ügyész a büntető törvénykönyv 162. cikkelye alapján idézte be hivatalába. Ez a cikkely az állam- hatalom aláaknázására irányuló fegyveres akcióra vagy e célból több személy által megvalósított szervezkedésre vonatkozik. Az előbbire halál-, vagy 15-20 évi börtönbüntetés és teljes va­gyonelkobzás, az utóbbira 5-15 évi börtönbüntetés szabható ki. Doina Cornea a Cotidianul cí­mű lapnak adott telefoninterjú­ban kijelentette: az idézésben ar­ra irányuló kísérletet lát, hogy megfélemlítsék őt magát, illetve a társadalmat. — Azt akarják el­érni, hogy mindenki magába zár­kózzék, senki se érintkezzék má­sokkal, ugyanúgy, ahogy Ceau- sescu idején történt — mond­ta. resztül próbálta meg felidézni a rettenetét, ám a film bárhol ját­szódhatna. Sztálingrádot, a háborút a má­sik oldalon természetesen renge­teg regényben, filmben örökítet­ték meg, gondoljunk Szimonov műveire, a Sztálingrádot feldol­gozó „Nappalok és éjszakákéra, Viktor Nyekraszov Fordul a ke­rék című könyvére, Kalatozov, Tarkovszkij, Csuhraj örökbecsű filmjeire. Vilsmaier talán látta a „Ballada a katonáról”-t, meg­idézi a Csuhraj-film nyitójelene­tét: Aljosa, a katona menekül a német tank elől, de a harckocsit végül is kilövi, s kap hat nap sza­badságot. Vilsmaier filmjében a katona német, a tank orosz. A páncélos­ütközetnek mondott jelenetet Finnországban voltak kénytele­nek felvenni, mert az eredetileg kiszemelt csehországi forgatási helyszínen időközben elolvadt a hó. A sztálingrádi csatát Csehor­szágban forgatták, zömmel egy kimustrált prágai gyárépület fa­lai között. A Sztálingrád az egyik legköltségesebb német film: húszmillió márkába került, 12 ezer statisztát mozgattak, ki­lencezer egyenruhát varrattak. Lövedékutánzatok ezreit pu- fogtatták el. A film ennek ellenére szegé­nyesnek, amatőrnek tűnik. A ka­merát is kezelő Vilsmaier nem képes annyi szögből fényképezni a prágai gyárudvart, hogy ne ma­radjon meg a nézőben az érzés: ezt már láttuk pár perccel ez­előtt, minden ismétlődik, „csa­ta” zajlik néhány négyzetméte­ren. A filmben oroszok is felbuk­kannak, s mivel Vilsmaier — ta­lán a németek és az oroszok mai jó kapcsolatából áradó korszel­lemnek engedelmeskedve — el­lenségkép nélküli filmet akart csinálni, az ellenségek találkozá­sa sutaságba, melodrámába ful­lad. Vilsmaier nem volt képes — vagy nem akart — orosz színé­szeket és statisztákat szerződtet­ni, a filmben csehek motyognak tört oroszsággal. (Felbukkan egy később kivégzőosztag elé állított orosz kisfiú is, a motívum talán Tarkovszkij Ivánja előtti tisztel­gés.) Vilsmaier filmje leginkább a pályudvari könyvesboltokban árult háborús képeskönyvekre emlékeztet. Nincs benne ív, a dráma készen talált, a nézőt nem érintik meg sorsok, ellenben a rendező az első pillanattól kezd­ve azt szuggerálja, hogy drámát kell látnunk. A háború rettene­tes, a kisemberek nem akarnak háborút — ez az absztrakt és is­mert üzenet árad minden kocká­ból, s hiába a rengeteg akció: Kli­mov Jöjj és láss című filmjének első háromnegyedében egyetlen uskalövés sem dördül el, mégis orzongatóbb, mint a percen­ként lobbanó torkolattüzek lát­ványával sokkolni akaró „Sztá­lingrád”. Ä háború után született néző elkedvetlenedik. Nem tudja ugyan, hogy milyen volt valójá­ban a sztálingrádi csata, s ha meg akarná kímélni magát bármelyik oldal esetleges torzításaitól, még mindig a dokumentumok kínál­ják a legtisztább forrást — írás­ban és képben.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents