Heves Megyei Hírlap, 1993. január (4. évfolyam, 1-25. szám)
1993-01-28 / 23. szám
4. HORIZONT HÍRLAP, 1993. január 28., csütörtök Pillanatkép egy hatvani középiskoláról Filmpremierek A mai pénzszűkében ritka olyan intézményvezetőt találni, akiből jóleső elégedettség sugárzik. Ilyen ember Törő Elemér, a hatvani Széchenyi István Közf azdasági és Közlekedési Szak- özépiskola igazgatója, akivel az utóbbi idők fejlesztéseiről váltottunk szót. Elsőként arról tett említést, hogy 461 diákjuk között találjuk ma még a közlekedési ágazat három osztályát, ám ezek folyamatosan leépülnek, éspedig olyan tempóban, ahogyan megszerzik érettségi bizonyítványukat. Az új, az 1992- 93-as tanévben belépett viszont egy más, a vállalkozói ágazat, amely iránt olyan érdeklődés nyilvánult meg, hogy a lehetséges 32 helyre 108 diák jelentkezett, s a felvételi sorrendet teszteléssel kellett eldönteniük. — Technikai feltételeink szempontjából sem panaszkodhatok — jegyezte meg találkozásunk alkalmával az i< 'gató. — A téli szünetben kialakítottunk egy szép termet, elláttuk elektromos csatlakozókkal, valamint 20 darab frissen beszerzett AT 386- os számítógéppel, amelyek könyveléshez is használatosak, így lehetővé vált, hogy végzős diákjaink a kor követelményeinek megfelelően, írógépről a számítógép használatara térjenek át. Különben a vállalkozói ágazat kapcsán kell arról is szólnom, miszerint saját erőből kialakítottunk novemberben egy húszszemélyes nyelvi laboratóriumot is, biztosítva annak minden technikai feltételét. Vagdalkózó stílus Hol van már az igazi, a tisztességes zsurnalisztika? Merre lelhetők azok a toliforgatók, akik ebben a zűrzavaros átmeneti időszakban is betartják ennek reguláit? Ez jutott eszembe, amikor a vasárnapi Gondolat-jelben a ri- portemő a Magyar Narancs egyik ambiciózus munkatársát faggatta cikkéről, illetve annak meghökkentő stílusáról. Kiderült, hogy a szerző a személyiségi jogokat figyelembe se véve sérte- ette, gúnyolta, pocskondiázta a ormánytagok egy részét. A legmeglepőbb az, hogy a megképezett mindezt teljesen természetesnek tartotta, s az etikai, a lelki átgondolás, megrendülés legkisebb jelét sem mutatta. Döbbenten hallgattam, majd úrrá lett rajtam a Felháborodás. Hát idáig jutottunk? Hogy lehet elfelejteni azt, hogy az írás ünnepi aktus, olyan alkalom, amikor nemcsak a gondolatok rendezettek, erkölcsileg nyomatékoltak, hanem formai köntösük is ehhez idomulóan igényes, ízléses. Erre a meglehetősen hánya veti szemléletre és magatartásmódra nincs mentség. Már csak azért sem, mert aki szelet vet, vihart arat. Gátat kell vetni — s ennek az óhajnak belülről illene fakadni — a mocskolódó, a gátlástalan, a pocskondiázó hangnemnek, mert nem méltó hozzánk. Ideig-óráig talán akadnak „vevők”, később azonban minden korrekt polgár elhatárolja magát ettől a fröcskölődéstől. Méltósá- unkat csak úgy őrizhetjük meg, a becsüljük másokét is. Ha nem Látogatásunk során pillantást vethettünk az iskola további beruházására, amelyet másfél millió forint támogatással valósítottak meg. Az igazgatói iroda ablakából jól áttekinthető sporttelepről van szó, amely korábban kertként szolgált, ám Lipkovics Gábor és Gulyás József testnevelő tanárok lelkesedése, szervezőkészsége nyomán immár szemre is szép, sportos arcot öltött, mégpedig teniszpályákkal, illetve atletizálásra kitűnően alkalmas versenytérrel, amelyet vörös salak borít. Egyébként az iskola jellegének átalakulása, a különböző feltételek biztosítása szintén komoly költségvonzattal járt, s e befektetés értéke megközelíti a négy és fél millió forintot. — De nemcsak tárgyi feltételeink fordultak ilyen Kedvezőre az utóbbi időkben — jegyezte meg beszélgetésünk záróakkordjaként Törő Elemér igazgató úr. — Diákjaink viszonzásként több értékes tanulmányi versenyeredménnyel rukkoltak ki nemrégiben. Vasútforgalmistá- ink közül Győri Norbert, Medve Péter az első tíz között végzett az 1992-es komplex verseiben, s a könyvvitelben jeleskedő Klenk Katalinnak sem kellett felvételiznie, hogy főiskolán folytassa tanulmányait. Januárban viszont Filcsik Hajnalka öregbítette iskolánk jó hírét, mégpedig a Gyöngyösön rendezett megyei helyesírási versenyen, így most az országos döntőre készülhet... Bízzunk benne, hogy nem eredménytelenül. (moldvay) így cselekszünk, akkor utunk a káoszba, az anarchiába torkollik. Hasonlóképp keseregtem, amikor január 24-én, kora délután a Névjegyben szót kapott Rétsági György orvosprofesszor, Kádár János egykori kezelője. A majd egyórás beszélgetés során fény derült arra, hogy kitűnően képzett polgártársunkat egyik napról a másikra meglehetősen durván eltávolították a hajdani káderkórházból, a Kútvölgyiből. Az akció jogilag állt, mégis az inhumánus retorzió iskolapéldája. Az érintett elutasította a kommunizmust, nem lépett be az MSZMP-be, most mégis mennie kellett, pedig nem tett mást, csak hivatását gyakorolta. Megrendített a záróblokk, amelyben amiatt szomorog, hogy 45 éven át várta a rendszerváltozást, s ez mégis csak arculcsapást hozott számára. Úgy vélem, felesleges a kommentár, már csak azért is, mert kiebrudalója az Aczél-rezsim egyik egészségügyi minisztere volt. Lehet, hogy sikeresen sikálta azt a vörös talárt, mégsem váltott át eléggé zöldre. Még egy: kár, hogy nem kérték őt mikrofonhoz, hiszen közreműködése révén sokkal árnyaltabb kép élne bennünk tovább. Okulásunkra... Antall és a sajtó . Először a 168 órát figyeltem. Mi tagadás, szinte dühöngtem akkor, amikor miniszterelnökünk — legalábbis ezt mondták — Miki egereknek minősítette az újságírókat. Szerencsére — véletlenül — A néni arca finom, a valahai gazdagság, partik és estélyek nyoma még gyürkőzik kissé a ráncokkal, de már látható az elvesztés keserű görbéje a szája sarkában, a lemondás a szeme opálos fénytörésében. Csókhoz szokott keze most bankókat pödör, kalapján a fekete csipkébe néha-néha belekap a szél, s akkor szembeötlik a szakadás, a megtört minta. Egy másik néni az ovális tükör mellett ül ormótlan, ám jó meleg csizmában, kis kézitáskájával, világos fejkendőben. Mintha pihenne csak, de testtartása csupa feszesség, figyelem, ugrásra kész. Elvékonyodó száján ott a jövő haragja, ha elküldik, ha rászólnak — mintha erre számítana. De az emberek csak a szekrényt nézik, az ovális tükröt az asztalkával. A kis ez-azok. Fogpiszkálótartó porcelánból, igazi mestermunka, vagy tán csak nekem tűnik annak, rajta a készítő neve meg címe, valamilyen utza, már nem is emlékszem, csak erre a szép szóra, hogy „utza”. Egyből beleszerettem, látszott rajtam biztosan, mert gazdája hatszázért kínálta, és egy fillért se engedett. Hatszáz egy fogpiszkálótartóért, miközben a nagymamámtól elfogadom az ajándékul ösz- szegyűjtött házitojásokat, hatszázért még akkor se, ha ott az a szép szó, pedig milyen finom kis jószág... Fegyverek is vannak. Ilyen gépfegyver, olyan pisztoly, ezekhez nem értek, csak maga a látdélután egyéb adót keresve, rábukkantam a helyi csatornára, ahol vetítették az MDF országos gyűlésének első kétnapos programját. Először fanyalogtam, mert az a harsány zöldözön birizgálta esztétikai érzékemet. Később megbékéltem, mivel a gyorsan telő órák megkönnyítettek számomra az eligazodást, sőt a kulisszák mögötti történések érzékelését, feldolgozását. Másokkal együtt nyugodhattam meg, hiszen — politikai állásfoglalástól függetlenül — a haza érdeke azt kívánta, hogy a centrum irányvonala érvényesüljön a Csűr ka-féle jobboldali nézetekkel szemben. Végül rájöhettem egy hamisítatlan csúsztatásra. No nem a kormányfő részéről. Ő ugyanis együttműködést ajánlott a sajtónak, függetlensége megnyirbálása nélkül, csupán azt kerve, hogy a különböző eseményekről részrehajlás nélkül, tárgyilagosan, valamennyi felett fórumhoz juttatva tájékoztasson. A csipkelődő megjegyzést nem nekünk, hanem az éjszakai tévés csevegések szereplőinek postázta. Micsoda különbség! Nem hinném, hogy mindez szemfényvesztés, taktikai avagy stratégiai megtévesztés. Annál is inkább, mert az ajánlat félreérthetetlen, ígéretes, s csak azt kívánja, hogy valamennyien kizárólag az igazságot szolgálva munkálkodjunk. Másképpen fogalmazva: azt, amire esküdtünk, ami napjaink értelmét, savát-borsát adja. Ami a kötelességünk... Pécsi István Felújított tv-sorozatban A Mátra gerincén A TV 2-es programjában néhány hét óta ismét sugározzák a korábban nagy sikerű Másfél millió lépés Magyarországon című sorozatot. Január 31-én délután — a bükki képeket követően — újra hozzánk közelebb álló folytatás kerül elénk a képernyőn, hiszen „A Mátra gerincén ” című részt is többnyire szűkebb hazánkban forgatták. A már jó néhány esztendővel ezelőtt erre járt filmesekkel történt találkozás emlékeit máig őrzi a hegyek között id. Zakupszky László ny. mátraszentimrei iskolaigazgató, az időskorában is meglehetősen aktív helytörténész, lelkes természetbarát, környezetvédő — lapunk régi tudósítója. Ki tudja, hogy már hányadszor, s még meddig, szeretettel idézi a készülődés, illetve a filmkészítés közel egyéves időszakát, még inkább pedig a szerkesztővel, az azóta már váratlanul elhunyt Rockenbauer Pállal, illetve operatőrével, Szabados Tamással folytatott kedves beszélgetésük élményét. Egyben pedig legújabb levelében — újságunkon keresztül — ajánlja valamennyi megyebeli néző figyelmébe a vasárnap délutáni televíziós műsort, s fáradhatatlanul buzdít mindenkit felbecsülhetetlen értékű tájaink fokozottabb óvására. Megértőén, készséggel tolmácsoljuk ezúttal is a hegyekből jött üzenetet, miszerint csodás vidékeinkről nem elég beszélni, írni, filmezni. Sokkal inkább tenni kell értük, hogy még az utánunk következőket is gyönyörködtessék, boldogítsák, gazdagítsák. Őrjítő vágy Los Angeles, Kalifornia. Itt él Michael Carr producer (Kurt Russell) és felesége, Karen (Madeleine Stowe). Egyik este furcsa zajra figyelnek fel a lakásukban. Felkelnek, és bár megakadályozni nem tudják a behatolást, elriasztják a besurranó tolvajt. A helyszínelő rendőrök egyike (Ray Liotta) készségesen felajánlja szolgálatait a családnak. Vadonatúj riasztót szereltet be, melyen ő állítja be a kódot, sőt még éjszakai őrjáratra is elviszi Michaelt. Hamarosan azonban minden kiderül. A félj bőrére megy a játék, ugyanis a kilátástalan szerelembe mind őrültebben belepistult rendőr a feleségét akarja, bármi áron. És a törvény készséggel szentesíti egyre tisztátlanabb eszközeit... A filmet az egri Uránia mozi mutatja be. Boys A húsz év körüli Peter boldog és elégedett. Élvezi a sikeres élet minden kellékét: egy kényelmes és bohókás lakást, jópofa állást és vele együtt gyönyörű barátnőjét. Amikor azonban a lány egy másik fiú miatt elhagyja, önérzete csorbát szenved, és teljesen kiborul. Legjobb barátja, Tom mindent megpróbál, hogy felrázza levertségéből. Belevetik magukat a legkülönfélébb szórakozásokba, nonstop támadást intéznek a csajok ellen. De mint minden zűrös ügynek, egyszer ennek is vége lesz. Peter rátalál a nagy és talán örök szerelemre. A Boys kalandos, vidám film a szerelemről, a lányokról és az igaz barátságról, melyet remekül egészít ki a világslágerekből összeállított zene. A filmet a hatvani Apolló mozi mutatja be. Jelenet az Őrjítő vágy című filmből Gépkocsik háziorvosoknak A háziorvosok kártyapénzének gazdaságosabb felhasználását, s egyben gépkocsiparkjuk felújítását kívánja elősegíteni a Magyar Praktizáló Orvosok Szövetsége (MAPOSZ) azzal, hogy gépkocsi- kereskedőkkel kötött megállapodások alapjan új autókat kínál lízingelésre. Hazánkban a csaknem hétezer háziorvos mindegyike saját gépkocsival látja el a kötelező ügyeleti, illetve készenléti szolgálatot, és számukra nélkülözhetetlen munkaeszköz az autó. A MAPOSZ által kidolgozott szerződések alapján mégis most először nyílik lehetőség arra, hogy kártyapénzükből a háziorvosok autót béreljenek. A szerződéseket a Népjóléti Minisztérium, az Országos Társadalombiztosítási Főigazgatóság és a Települési Önkormányzatok Országos Szövetsége is megtekintette és jóváhagyta, a gyakorlati megvalósításban pedig — a MAPOSZ felkérésére — a MAG Medical Assistance Group segíti az érdeklődő háziorvosokat. A jóváhagyott formula szerint — mivel a kártyapénzt a praxis finanszírozójához utalja a tb — a lízingmegállapodásokat a munkáltatóval köti meg az autókereskedő. A MAPOSZ azonban a háziorvos és a munkáltató között is kívánatosnak tartja egy szerződés megkötését az autó használatára vonatkozóan. Ezáltal válik csak lehetővé, hogy munkahely-változtatás, vagy vállalkozóként! praktizálás választása esetén folytathassa a lízinget, illetve, hogy a futamidő letelte után tulaj donosa lehessen a bérelt gépkocsinak. HANG-KÉP jón” — toldja meg a harmadik, és ettől együtt nevetnek, a nevetésükben évek, évtizedek harmóniája. ők itt voltak, és maradnak is, a Józsi fia felnő, mint ahogyan az ő lányaik is, és öröklik majd a kis régiségboltot porcelánjaival, Szűz Máriáival és mosdótáljaival együtt. Itt alszanak majd a karosszékekben az ő gyerekeik gyerekei, otthon lesznek egy ilyen kecses lábú fotelben, miközben mi és a gyerekeink, és azok utódai rácsodálkoznak erre a világra. Pislognak majd Ferencz Józsefre a teáspoháron, és a metszett hegyű toliakra is. Vágyak találkoznak majd szikár számokkal, fá- zós vagy épp irhakesztyűs kezek döntenek alkuk végén, hogy miénk lesz-e annyiért, vagy várnak inkább valakire, aki ésszel vesz, könnyen fizet, és nem gondol közben a nagymama ajándék tojásaira. A tárgyak álmokká nemesülnek, a szereplők mi leszünk. Néha elveszítünk egy tárgyat, s vele talán valakit, néha megmarad nekünk, és akkor álmodhatunk tovább más tárgyakról, más lehetőségekről. Az Ecserin, vagy valahol máshol. Doros Judit „...a tárgyak álmokká nemesülnek” vány nyűgöz le, ahogy ezek a hideg, fémes puskák hevernek a nejlonon, mögöttük kellemes arcú fiatal nő, időnként felemeli egyiket, felhúzza a kakast, céloz, mutatja az előnyöket. Akkor inkább a gramofonok, már az is meglepő, hogy az életben is látni ilyet, nem csak a filmekben, Ka- rádyval vagy Spencer Tracyvel. Igazi gramofon, és működik, hát persze, mint az az öngyújtó, ami a század elejéről való, csak tölteni kell bele gázt, kattintani: parancsol tüzet, kisasszony, mondanám, kár, hogy nem vagyok férfi, vagyis nem kár, csak most, az öngyújtó miatt... Alszik a kölyök a karosszékben. Jobb keze ráhanyatlik a karfára, arany pecsétgyűrűje mintha önálló életet élne. Lopni nem lehet. A gyerekre meg az árura vigyáznak a szomszédos kis kut- ricák asszonyai, akik nagy hangon emlegetik a kölyök apját. „ Olyan lesz ez is, minta Józsi kuncog égjük a másikra, „a ku„Ecseri”
