Heves Megyei Hírlap, 1993. január (4. évfolyam, 1-25. szám)

1993-01-23-24 / 19. szám

CE! P

H

ÍRLAP, 1993. január 23—24., szombat-vasárnap HÉTVÉGI MAGAZIN 9.

\

I

>

I

»

I

I

I

)

>

>

!

i

I

(

>

k

k

►

>

■

>

k

■

k

k

i

k

k

i

5

*

i

i

Történetek a pi-vízről

Egy zseniális japán találmány kálváriája

Hargitai Károly új könyvéről

A szerzőt nem szükséges bemutatni azoknak, akik érdeklődő típusúak, nyitottak, s kiváncsiak minden űj jelenségre. No nem a hiszékenység szintjén, hanem a titokfejtés semmi mással nem pótolható izgalmától sarkallva.

Hargitai Károly sűrűn szerepel a televízióban. A képernyőn — és könyvei révén — elsősorban ufulógusként mutatkozott be, méghozzá úgy, hogy egy alkalommal sem okozott csalódást a nézőknek.

Új művében precízen kiegészíti ezt a képet, s arra utal, hogy nem csak ez a terület foglalkoztatja, hiszen egyre-másra olyan utakra ér, amelyek még feltérképezendő területekre ívelnek.

Ez a magyarázata annak, hogy egy kiadvány erejéig szót kért a pi-vízzel összefüggő mindmáig nehezen érthető vitában.

Nem indulatoskodva, hanem tényeket felvonultatva, csoportosítva. Olyan érveket, amelyeket érdemes mérlegelni.

Higgadtan, jövősejtő reményektől áthatva.

***

Nem is olyan régen a csete-pa- tétól szinte zengett-zűgott ez a kis haza.

E sorok írója az események részeseként bepillanthatott a haladásra voksolók műhelyébe, s értékelhette az ellentábor reagálását is.

így aztán nem véletlen, hogy másokkal együtt csodálkozott, nem értve az elkerülhető hercehurcát, a konok aggályoskodást. Már csak azért sem, mert ez az életvíz — egyébként ez a kötet címe is—Japánban már hosszú évtizedeken át bizonyította létjogosultságát.

Előnyös, gyógyító vonatkozásait alaposan elemezték, precízen kimutatták, ezért furcsa, hogy honunkban minderre közömbösen regáltak az illetékesek.

***

Az író voltaképpen felfedező körútra hív bennünket.

Először elkalauzol bennünket dr. Fülöp Lászlóhoz, ahhoz a kaposvári illetőségű neves kutatóhoz, aki a távol-keleti országban járva találkozott ezzel számos szempontból figyelemre méltó leleménnyel.

Ottani kollégái igazolták, hogy e természetes „szer” alkalmazásával mintegy 20 százalékkal megugrottak a termésátlagok. Ráadásul — s ez nagyon fontos — mellőzhették a műtrágyát, illetve a vegyszerezést, azaz tetemes költséget takaríthattak meg.

Amikor visszajött, itthon is megpróbálkozott a népszerűsítéssel, jószándékkal tette, ugyanis segíteni kívánt a mindnyájunk által tudott gondokon. Úgy vélte, örömmel fogadják. Nagyot kellett csalódnia, mert úgyszólván senki sem lelkesedett.

Nem adta fel, s az általa vezetett kft. behozta azokat a készülékeket, amelyek segítségével a csapvíz könnyen átalakítható. Ellenállásra számított, de össztűzre nem. Mégis az utóbbiaktól kellett senyvednie.

Nem csak neki, hanem kollégáinak is.

Ne bagatellizáljuk a kétkedők megállapításait. Azt jelezték, hogy gyarapszik a baktériumok száma, s megkérdőjelezték az orvosló jelleget.

Az alkotó — nem véletlenül — hangsúlyozza, hogy a megfelelő szűrő „bevetése” révén felszámolhatók a problémák. Az sem mellékes, hogy mindkét tábor képviselőit felkereste, s csokorba gyűjtötte megváltásaikat.

Hadd igazodjon el önállóan a pártatlan olvasó.

***

Miről beszélnek a rendszeres fogyasztók?

Fájdalmaik enyhüléséről, betegségük elmúlásáról, közérzetük javulásáról, arról, hogy a tartós kúra révén szinte újjászületnek.

Ez az amit illene figyelembe venni, hiszen a rászorultak felkarolása minden másnál előbbre való.

***

Azok sem céltalanul lapozzák ezt a munkát, akik szakemberek, s foglalkoztatja őket a kozmikus energia mibenléte, a piramis-effektus, a radiesztézia.

Minderről gazdag információanyag vall, hozzájárulva ahhoz, hogy megértsük azt a hatás- mechanizmust, amely a felépülést, az egészséget szüli.

***

Az előbbiek is felkelthetik az érdeklődést, ugyanis aki nem rest a búvárkodásra, kedvet kaphat ahhoz, hogy később alaposabban tájékozódjék.

Annyi útravalót mégis kap, ami prespektívát nyújt számára, s rádöbben, hogy az utóvédharcát vívó materializmus elvesztette a háborút. Ez nem az anyael- vűség csődje, hanem egy szűk látókörű szemléleté, amely valahonnan a 18. századból ered, s azóta csontkeménnyé merevedett, elutasítva a teremtő felfrissülés valamennyi kínálkozó lehetőségét.

***

S a holnapok?

Kár lenne jósolgatni, mégis valószínű az, hogy — következik ez illetékes minisztérium dicséretesen liberális alapállásából — hamarosan feloldódik a tiltás, s ehhez a sokat ígérő csapvízből készült „nedűhöz” bárki, bármikor hozzájuthat.

Egerben, illetve mindenütt.

Pécsi István

1

Életmű Oscar-dij Fellininek

Filmes életművének adózva tiszteletbeli Oscar-dijhan részesíti Federico Fellini olasz filmrendezőt az amerikai Film- művészeti és Filmtudományi Akadémia.

A díj átadására az Akadémia évente megrendezett, hagyományos Los Angeles-i ünnepségén kerül sor március 29-én.

Az indoklás szerint az Akadémia tagjai Fellininek „a néző- közönséget világszerte felkavaró és szórakoztató filmes életműve elismeréséül” ítélték oda az Oscar-t.

A rendező eddig négy alakalommal kapta meg a legjobb külföldi film kategóriájában kiosztott Oscar-szobrot: az Országúton, a Cabiria éjszakái, a 8 és fél és az Amarcord című filmjeiért.

Színes

világ

1 yaatawpg^at:?;.?xazm.sasp^arm^i-jűsrí -^.rrv7^ZKmmsx’,iSZ3im^s^xmarx rr r^casewi

A német szövetségi parlament egyik kereszténydemokrata képviselője, Klaus /ríegerfbeadvány- nyal fordult a tisztelt házhoz. A honatya, aki egyébként maga is rendőr, szeretné elérni, hogy Derrick főfelügyelőt előléptessék. A derék nyomozó igazán rászolgált arra — érvel Riegert —, hogy húsz éves szolgálat, azaz a sorozat kétszáz epizódja után előrehaladjon a szamárlétrán, és megkapja kapitányi kinevezését. A megtiszteltetés 400 márka fizetésemeléssel jár, ám nem tudni, hogy a felügyelő előléptetésével emelkedne-e a kedvelt filmalakot megformázó színész,

Horst Tappert gázsija is.

***

Januártól hozzák forgalomba az Egyesült Államokban az Elvis Presley 58. születésnapja alkalmából kiadott 29-centes bélyeget. Előrejelzések szerint az ország történetében ez lesz az a bélyeg, amelyből a legtöbb fog elkelni. Az amerikai posta által megbízott szolgáltató vállalatnak hatvan százalékkal kellett növelnie személyi állományát, hogy győzzék az érdeklődők rohamát, akik telefonon is feladhatják rendelésüket. 300 millió darabot nyomnak az Elvis-bé- lyegből, de máris látható, hogy hamarosan utánnyomásra lesz

szükség. Azzal is számolni lehet, hogy feltámad a „bélyeggyűjtőszenvedély”, hiszen valószínűleg sokan nem fogják borítékra ragasztani a bélyeget, hanem ereklyeként őrzött Presley-albumok- ba helyezik el.

***

„Szeretnék havat látni”: Ez Audrey Hepburn utolsó kívánsága. A 63 éves halálos beteg hollywoodi filmsztár óhaja teljesült: karácsony előtt egy repülőgépen Amerikából Svájcba szállították. A világhírű színésznő nemrég még az ENSZ Gyermeksegélyezési Alapja, az UNICEF megbízásából nagykövetként Szomáliában járt, hogy megpróbáljon enyhíteni az afrikai ország kicsinyeinek szenvedésén. Küldetését félbeszakítva novemberben visszatért az Egyesült Államokba, ahol Los Angeles közelében bélrákkal megműtötték. A sebészeti beavatkozás során kiderült, hogy a rák áttételes, a betegség a

gyomrát is megtámadta. Az orvosok szerint Flepburn legfeljebb három hónapig élhet. Lau- sanne-i háza közelében fekszik az a kórház, ahol a 35 kilóra lesoványodott művésznőt, aki élvezi kilenc évvel fiatalabb holland élettársa és fia gondoskoddását is, most ápolják. A szanatórium ablakából jól láthatóak a svájci

hegyek hófödte csúcsai.

***

Ritkán fordul elő, hogy emlékkönyvet készítsenek egy hídról. Márpedig a közelmúltban ez történt az Egyesült Államokban. Mert valójában — korabeli kifejezéssel élve — „a technika koronaékszeréről” van szó, arról a hídról, amely száznál is több éve feszül Brooklyn és Manhattan között. Építése 14 évbe, 15 millióba és 20 emberéletbe került.

A különleges alakzaté híd ötlete a thüringiai származású John Roebling agyában született meg már 1853-ban. Négy évig

tartott, amíg az építési költségeket előteremtette a „világ legnagyobb hídjához”, amely abban is különbözött elődjeitől, hogy a szokásos vassodronyos hajókötelek helyett horganyzott acélkábelek tartották.

Roebling megkezdhette az építkezést, de a kész hidat sosem láthatta: ő lett az első áldozata. Halálos baleset érte. Fia, George Washington legendás hírű ezredese, apja halálos ágyánál fogadta meg, hogy átveszi tőle a hídépítés irányítását. Ám az ifjabb Roebling sem járt sokkal szerencsésebben. Miután Európában megismerkedett a víz alatti építőmunka legújabb technológiájával, maga is beállt a két és félezer keszonmunkás közé, mintegy bátorításukra. Élete végéig nyomorék lett. A hídavatá- son sokan gratuláltak Roebling- nek, aki a kiemelkedő alkalomra egy gerendához kötöztette magát, hogy állva fogadhassa prominens vendégeit. Itt nevezte az Egyesült Államok elnöke a világ nyolcadik csodájának az új hidat, megígérve, hogy karbantartásról mindig gondoskodni fognak.

Az utódok nem hálátlanok. A felújítási költségekre éppen most 100 millió dollárt szavaztak meg.

Ferenczy Europress

Mickey Rourke a szorítóban

Az amerikai világsztár Mickey Rourke a szorítóba lépett, és igazi boxmérkőzést vívott a kanadai Terry Jesmerrel. A négy fordulós mérkőzés könnyű győzelmet jelentett a filmsztárnak. (FEB Fotó)

Üzletelő

tábornok

Az orosz katonai hatóságok őrizetbe vették Vlagyimir Rogyi- onov repülős tábornokot, mivel a parancsnoksága alatt álló távolkeleti légitámaszpontot —jó pénzért — „utazási irodaként” is működtette. Az esetről a moszkvai Izvesztyija című lap keddi száma adott hírt.

A tábornok — akit a cikk az orosz légierő egyik ászának nevezte — katonai gépekkel üzletembereket utaztatott Kínába és vissza. Gépei gyakran kínai csempészárut is szállítottak. Az utasok rubelben és dollárban fizették a viteldíjat, ennek felét a legénység kapta.

Rogyionov tábornok nem érzi magát bűnösnek, szerinte csak a társadalmi igazságosságot állította helyre.

„Miért kapok én, egy tábornok, havi 30 ezer rubel fizetést (mintegy 60 dollárt), míg ők, a kereskedők, milliókat vágnak zsebre?” — tette fel a kérdést a lap újságírójának.

A cikket ismertető Reuter hír- ügynökség megjegyzi: az orosz védelmi minisztérium egyik legnagyobb problémája jelenleg az, hogy katonai eszközöket, támaszpontokat széles körben használnak bűnös üzelmekre. Tömeges jelenség a lopás. Katonai repülőgépeket használnak kelet-európai csempészutak lebonyolítására is.

A ragadozó maradványai

Paleontológusok ragadozó sárkánygyík maradványait fedezték fel, amely saját korában, veszélyesség tekintetében még a Tyrannosaurus rex-et, minden idők legnagyobb szárazföldi ragadozóját is felülmúlta.

Az állat nagysága elérte a hat métert, egy tonnát nyomott, valószínűleg nagyon gyorsan tudott futni, és rettenetes fegyverrel rendelkezett: mindkét hátsó lábán egy-egy 40 centiméter hosszú, sarló alakú felálló karom mere- dezett. Többi karma normálisan fejlődött.

A saurus elülső végtagjai igen erős karmokkal ellátott mancsokban végződtek. A paleontológusok, akik a ragadozót először „Utahraptor” (utahi ragadozó) névre keresztelték, de hívják „Szupermetsző”-nek is, feltételezik, hogy támadáskor zsákmányukat elülső mancsaikkal fogták meg, és a sarlóval ellátott hátsó lábaikkal tapostak bele. Tudósok úgy vélik, hogy az „Utahraptor” képes volt a nálánál jóval nagyobb Dinosaurust egyetlen lépessel felhasítani. A maradványok sejtetik, hogy a „ Szupermetsző”-k többnyire csapatban vadásztak.

Áz óriás ragadozó-szörny több mint százmillió évvel ezelőtt élt, 60 millió évvel a tyran- nosaurusok előtt, amelyeket eddig a szakemberek minden idők legharcosabb és legerősebb szárazföldi ragadozóinak tartottak. A tyrannosaurusok ugyan jóval nagyobbak voltak, mint az „Utahraptor”, de lassúbbak lehettek, s a vadászatnál kevésbé ügyesek. Mindenekelőtt nélkülözték a sarlóformájú felfelé álló karmot, amely az „UtahrapIUI -l ü RUlcll MCldKUI IC1I1CVC

tette.

Néhány hónappal ezelőtt Utah állam (USA) keleti részén egy kőbányában találták meg egy „Utahraptor” megkövesedett első karmát. A tudósok az állatot a dinosaurosok családjába sorolták, amelyhez az 1964- ben felfedezett farkasnagyságú, gyorslábú ragadozó, a Deinoc- hyus is tartozik.

A tavalyi év egyébként is mérföldkőnek számít a dinoszauruszokkal kapcsolatos tudományos kutatásban. Két észak-ka- rolinai tudósnak, Reese Barick- nak és William Showersnek sikerült izotópleletekkel most először bebizonyítania, hogy az annak idején akár 15-20 méteresre is megnövő állatok — sárkánygyíkok — legalább öt fajtája melegvérű volt. Ez pedig azt is jelenti, hogy az öklelő szarvú, pa- pagájcsorű gyíkfarkúak nem voltak buták és lusták, mint amilyeneknek eddig tartották őket.

Robert Bakker, a Colorado Egyetem paleontológusa már 1970-ben állította azt, amit a két amerikainak most sikerült bebizonyítani. Barricket és Showerst most az ún. Deynochyus-marad- ványok csontleleteinek a melegvérű állatok csontjának összetételével való összehasonlítása vezette nyomra.

A tudósok már 1817 óta foglalkoznak a dinoszauruszokkal: a századvég nemzetközileg egyik legelismertebb őshülllőszakértő- je történetesen éppen magyar volt. A kalandos életű báró Nop- csa Ferenc (1877-1933) az Akadémia levelező tagjaként szerzett

hírnevet.

(FEB)

A titkok titka Skóciában

A whisky receptje

Egy ital, amely kiérdemelte a „történelmi jelzőt. Az első feljegyzések 1494-ből származnak, de úgy tudni, hogy a skót állattenyésztők már korábban is frissítették, hódították magukat a kedvelt szeszesitallal. Sőt, azt is joggal feltételezi az utókor, hogy a máig is fellelhető angol-skót ellentétek is ide vezethetők vissza, hiszen Skócia elfoglalásakor a hódító angolok oly mérvű whisky-adót vezettek be, hogy ez csaknem új népfelkelést váltott ki.

1777-ben Edinburghban, Skócia fővárosában 412 szeszfőzde működött, de ebből mindössze nyolc volt hivatalos. Különféle erdei kunyhók, barlangok és templomok rejtették magukba a lepárló berendezéseket, amelyek felderítésére 5 font-sterling jutalom járt a besúgóknak.

1823-ban újabb cselhez folyamodott a hatóság. A malátaföldeket kezdte figyelni és adóztatni, hogy ezáltal a helyi lakosság jövedelmét is ellenőrizhesse. Ez volt az az idő, amikor az angolok nyíltan is rákaptak a whiskyzésre, és háttérbe szorult a gin es a konyak.

Máig is érvényben van a Királyi Vámszolgálat rendelete, amely a szeszfőzdék kulcsmásolataira igényt tart. Ugyancsak létezik egy whisky-törvény is, amely az ital korát a keverék legfiatalabb összetevőjének ún. ellátási idejéből vezeti le. Ha páldául a keverék 75 százalékban 15 évig elálló árpa- whiskyből és 25 százalékban három éves búzaszeszből áll, akkor a címkére a „3 éves” jelzés írandó. így aztán, ha egy cég 12 éves whiskyre vesz fel rendelést, kénytelen azonos évjáratú búzaalkoholt alkalmazni.

A búza- vagy rozsmaláta párlatai 5-7év múlva érik el legjobb tulajdonságaikat, ezután minőségük már egyre romlik. Az is fontos szabály, hogy a mind világosabb szint adó fahordók 35-40 évenként kicserélésre kerüljenek.

Nem kevésbé szigorú szabályok kötik a szakembereket is. íme néhány:

1. Minden cég rendelkezik saját „elegyítő” szakemberrel, akire azonban jobban vigyáznak, mint egy bankra.

2. A rendkívüli szaglásé „mágust” ezer ember közül választják ki, de előnyt jelent, ha felmenői közt akadt már ilyen specialista.

3. A mintavevőnek tilos a szájába vennie az italt, mindössze aromáját lélegezheti be.

4. A különböző fokú, színű és korú whiskyk egymással való keverési aránya jelenti a legnagyobb gyártási titkot.

Napjainkban ugyan több tucat különböző fajtájú whiskyt árulnák a nemzetközi italpiacokon, ám mindegyiküknek más és más az erőssége és a szavatossága is. Változatlanul sejtelmes, hogy miért nem sikerül akár csak két, egymással megegyező zamatot kikisérle- tezni, még akkor sem, ha a szeszfőzdék azonos anyagokból dolgoznak.

Még a kiváló termékek sokat próbált távol-keleti másolóinak sem sikerült skót whiskyt előállítaniuk, pedig a maláta és tőzeg mellett még a Spey folyó vizéből is rendeltek. A whisky őrzi titkát. Úgy tűnik, az atombombánál is jobban. L. B.