Heves Megyei Hírlap, 1993. január (4. évfolyam, 1-25. szám)

1993-01-23-24 / 19. szám

HÍRLAP, 1993. január 23—24., szombat—vasárnap GYÖNGYÖS ÉS KÖRZETE 5. Hol látható ? Folytatjuk rejtvénysorozatunkat, amelynek első fordulójára szép számmal érkezett megfejtéseiket ezúton is köszönjük. Kisorsoltuk a nyerteseket: Kismárton Gyuláné(Gyöngyös, Hadnagy út 2.) és Kin­cses Gabriella (Gyöngyöspata, Arany Jánosu. 27) kaptak egyenként 400 forint értékű vásárlási utalványt, ezeket postán küldjük el. A műit havi felvételünkön egyébként egy gyöngyöspatai utcarészletet kellett felismerni. *** És íme: második fordulónk részlete. írják meg: hol készítettük ezt a felvételt? Megfejtéseiket január végéig várjuk szerkesztőségünk cí­mére: 3301 EGER, Pf.: 23. A levelezőlapra vagy a borítékra ne fe­lejtsék ráírni: „Hol látható? Fájó intézkedések árán Vécs is jobb vizet Vyitott sportkapu Adácson Nemcsak a szülők, hanem más felnőttek számára is lehetővé tet­ték a tavaly ősszel avatott iskolai sportcentrum látogatását Adá­cson. A létesítmények használa­ta azonban klub keretén belül történik, tagdíjfizetés ellenében, hogy az intézmény fenntartását könnyítsék. A szabadidős és amatőr sport klubtagsági igazol­ványait január elejétől árusítják a művelődési házban. Markaziak kazettás kapcsolata A szlovákiai Csécsen sem is­meretlen már a markazi népdal­kórus. A határainkon tűliaknak annyira megtetszett a dalosok összeállítása, hogy néhány hete kazettát kértek a műsorról. A kí­vánságot a markaziak készséggel teljesítették, s így a csécsiek év végi rendezvényein — a magnó jóvoltából — a mátraaljai együt­tes is „részt vett”. Körzeti romatervek A közelmúltban a mátrafüredi „Avar Szállóban” tartotta ülését a Roma Parlament vezetősége. A tanácskozáson egy körzeti Phralipe-csoportalakítása is szó­ba került. Humorparnasszus Ritkán találkozunk humoros versekkel, épp ezért lehet örülni annak az összeállításnak, amely Szilágyi Domokos verseiből ké­szült, és a „Humorparnasszus” címet viseli. A megszokottól el­térő költeményeket Ungvári Ta­más, az Egri Színműhely tagja tolmácsolja majd hétfőn este 7 órától a gyöngyösi „Pincegaléri­ában”. Megszépül a családsegítő Új helyre költözött tavaly a gyöngyösi Családsegítő Köz­pont, méghozzá a Puskin utca 3. szám alá. Az épületet az intéz­mény saját költségvetéséből újít­ja fel, 130 ezer forintot szántak arra, hogy a falakat lefessék, a bútorokat áthúzzák. Arra már az idén sajnos nem lesz pénzük, hogy a külső falfelületet rendbe- tegyék, erre várhatóan majd jö­vőre kerül sor. — Mi újság Vécsen? — kér­dem, hosszabb idő után sorra ke­rült találkozásunk alkalmával a község jegyzőjétől, Molnár Ist­vántól. — Nincs sok változás, nem történtek különösebbek felénk — válaszolja a település főállású vezetője —, meglehetősen csöndben telnek a napok. Aztán, hogy valamivel jobban is belemelegedünk a beszélge­tésbe, hozzáfűzi iménti válaszá­hoz, hogy az idő csöndesebb te- léséhez persze az is hozzájárul, hogy a szomszéd faluban, Do- moszlón néhány hónapja rend­őrállomást avattak. Működését határozottan észrevenni a min­dennapiéleten. Miután nemcsak nappal, hanem éjszaka is talál­koznak az idevalósiak a járőrau­tóval, javult a közbiztonság. Sok jó tapasztalat még nem lehet, de ami van, feltétlenül megnyugtató és biztató. A gyógyszerszoba — az egész­ségügyi eíáttást javította. Szük­ség lenne azonban az orvosi ren­delő felújítására, méginkább pe­dig talán egy új építésére is, s a jó ivóvíz megteremtését sem sza­badna mar tovább halogatni. Bármekkora erőfeszítéseket is követelnek. — Sajnos igen kevés az a pénz, Mátrafüreden láttuk ezeket az ötletes madárete­tőket. Lapunknak ugyan nem célja Fábri Sándor népszerű „Dizájn center” sorozatát átvenni a Hóci­pőből, ám azt mindenképp fontosnak tartjuk meg­jegyezni, hogy a kismadarak táplálása télen — még­ha Viola típusú Ultra öblítős flakonokból is — tisz­teletreméltó... Nem kívánhatjuk, hogy a jólelkű emberek még megfelelő kézügyességgel is rendel­kezzenek, és természetbarát kis házikókat eszká- báljanak szabadidejükben a szalonnadarabok szá­mára. Ám talán Mátrafüreden is visszhangra találna egy olyan kezdeményezés, amelyet a szilvásváradi művészházaspár, Debreczeni Zsókaés Pelcz Zoltán hirdetett meg madáretetők készítésére. A mátrai környezet is megérdemli a harmóniát. Abasár hírnevéért Borreneszánsz és turizmus Juhász Béla, Abasár polgár- mestere — nemcsak a szobrokat szereti... Megvallja ugyan, hogy kedvét leli a település köztéri al­kotásainak gyarapításában, s ne­ki sem kis öröm, ha némely elhe­lyezett mű megtekintéséért, cso­dálatáért messze földről felkere­kednek. Mint például nemrégi­ben, amikor dr. Fodor András Attila országgyűlési képviselő tette egy kis társasággal, hogy az ötmillió meg nem szüleit magzat emlékére állított „abortuszke­resztet” is megtekintsék, hogy azután a honatya sajtónyilatko­zatában valamennyi magyar fi­gyelmébe ajánlja a mementót. Szóval, a polgármester urat még sok minden érdekli... Több más mellett — noha, aki csak is­meri, tudja róla, hogy nem éppen borissza ember — az abasári ne­dűért is igencsak lelkesedik. Oly­annyira, hogy a fejébe vette: mindent megtesz az itteni szőlős­kertek kincse m egtépázott hírne­vének visszaszerzéséért. — Engemet is bosszant — ke- sergi —, ami időközben az egy­kor fogalomnak számító bora­inkkal történt. Fájlalom, hogy amikor csak szóba kerül a falunk neve, a távol élő idegen is mind­járt a nemes italainkkal hozza ösz- szefüggésbe, de a „névadó” jó­szerivel igen sokáig hiányzott a közismertebb kínálatból. S ha rá is talált, aki jobban kereste, bi­zony eléggé csalódott a találko­zásnál. — Szeretném magam is, ha a színvonal újra felemelkedne a már-már elfelejtett nívóra, s ki- nek-kinek a tetszését elnyernék italaink. Szerencsére nem éppen mostani keletű az iparkodás, tée- szünk mintegy három esztendő óta törekszik jobban is a minő­ségre, mint a mennyiségre, s a kistermelők szemléletén szintén látszik a pozitív változás. Célja­ink érdekében teremtettünk ha­gyományt a helyi versenyeknek, amikből ennek során már kettő volt. A vetélkedők is tükrözik az igyekezetét. Amig az elsőn a fel­vonultatott 23 mintából hat mi­nősíthetetlen volt, tavaly már nem akadt ilyen... Pedig az el­múlt évben megduplázódott a beküldött borok száma; s nem kevesebb, mint 41 nedűt kisgaz­daságokban szűrtek. Feltétlenül biztató ez, kiváltképpen, hogy a négy aranyérem mellett még nagydíjat is kiadtunk. A „dobogós” termékek ter­mészetesen tovább élénkítették az igyekezetét, a községben jel­zőként is használják már az elis­merést valamennyi magára töb­bet adó bormérő portán. S ha a szövetkezeti átalakulás a szolgál­tatást helyezi is előtérbe a terme­léssel szemben, a magánparcel­lákon feltétlenül az ültetvények megmentésén fáradoznak. Ugyanekkor a helyi gazdakör szervezését, az ide tömörülök ké­sőbbi rendszeresebb — közöttük az osztrák testvértelepüléssel ki­alakított — tapasztalatcseréit is az ügy szolgálatába állítják. S szó van a szunnyadozó palackozás felélesztéséről, amihez új, a mos­taninál megragadóbb címkéket is terveznek. S persze, a bor sem minden! Mellette még számtalan mást is az idegenforgalom fellen­dítése egyik eszközének szán­nak. A turizmus fejlesztése ugyanis csaknem olyan fontos cél Abasáron, mint az a dédelge­tett álom, hogy különféle kisebb- nagyobb ráfordításokkal, beru­házásokkal már 1996-ra, a terve­zett világkiállítás évére ez a tele­pülés is „összkomfortos falu”le­gyen. — Hivatalból is serkentjük a falusi vendéglátást — beszéli Ju­hász Béla polgármester. — Szor­galmazzuk a szálláshelyek bőví­tését házainknál, s a programok bővítését, színesítését. Valóság­gal szárnyakat ad elképzelése­inkhez, hogy éppen nemrégiben pesti vevő akadt a tsz egyik külte­rületi ingatlanára, a „ Tóth-ház- ra”, ahol — mint tudtunkra adta — lovardát, sportcentrumot sze­retne kialakítani a közeli bánya­tó vizét, lehetőségeit is kihasz­nálva. Csak szurkolni tudunk erőfe­szítéseihez, hiszen ha valóra vált­ja álmait, Abasár számára is ka­matozik. (gyóni) szeretne Rajzpályázat Elsőként: csendélet amiből gazdálkodhatunk — ma­gyarázza a jegyző —, költségve­tésünk, ha valamivel nagyobb is a tavalyinál, éppen csak megha­ladja az évi 17,5 millió forintot. Ennek kellene fedeznie a fenn­tartásokat és a fejlesztéseket egyaránt — de örülnünk kell, ha legalább az előbbiekre futja, meg a segélyigényeket kielégíthetjük. Csupán az iskolánkra több, mint kétannyi a ráfordítás, mint amekkorát a normatív juttatás biztosít. S például, ha többnyire csak minden második villany- oszlopunkon ég is a régi lámpa, a községi áramszámlánk három és félszázezer forint körüli már a je­lenlegi tarifa mellett. Az árak, dí­jak viszont csak emelkednek. Fa­lunk lakossága elöregedett: jel­lemző az itteniek korára, hogy a 16-65 esztendő közöttiek a né­pesség felét teszik. Soka segítség­re szoruló, egyedül a szociális ét­kezést csaknem harmincán ve­szik igénybe. Olyanokat is támo­gatnunk kell, akik még nem is magyar állampolgárok. Pedig a víz mellett, nekünk is kellene például a vezetékes gáz, de a köz­ponti kiemelt támogatásra még a pályázat kiírása sem történt meg eddig. Tavaly fúratták az új, a kapaci­tásnövelő kutat. Még nincs is rá­kötve a vízműre, de tudni róla, hogy erősen vasas. Elengedhe­tetlen hozzá a tisztító berendezés. Ám csakis úgy lehetne belőle va­lami, ha az esetleges segítség mellé, árának többi részét vala­hogy „kigazdálkodnák.” Ez pe­dig a 900 körüli embert számláló Vecsen igen nehéz mostanság. Az elkerülhetetlen kiadások elő­teremtésére néha fájó intézkedé­seket is kell tenni. Ám a reményt azért nem ad­ják fel a községben. Ha kisebb is itt az előrelépés, mint másutt, akár a szomszédos települése­ken, feltétlenül reménykednek. Meggyőződésük a vécsieknek is, hogy előbb vagy utóbb a mosta­ninál nagyobb fejlődésről is be­szélhetnek, az sem hiányzik majd a faluból, amivel esetleg egyene­sen dicsekedni tudnak.- így ­Az elmúlt évben nagy sikere volt annak a rajzpályázatnak — majd alkotótábornak —, amelyet az abasári művelődési ház hirde­tett. Ezért arról érdeklődtünk Morovszki Zsuzsától, az intéz­mény vezetőjétől: tervezik-e va­jon, hogy újból útjára indítanak egy ilyen kezdeményezést? — Természetesen, hisz rész­ben a tavalyi siker is kötelez ben­nünket arra, hogy folytassuk a pályázatot. Az idén úgy tervez­zük, hogy három fordulóban mé­rik majd össze tehetségüket a 9-18 év közötti gyerekek. Ennek első lépéseként csendéletekkel lehet hozzánk jelentkezni, febru­ár 15-ig. — Egyéb feltételek? — Nincsennek, bármilyen eszközt lehet használni, tempe­rát, vízfestéket, szenet, zsírkré­tát, esetleg kísérleti jellegű anya­gokat, lényeg, hogy a kompozí­ció csendélet legyen. A pálya­munkákat a művelődési ház cí­mére kell eljuttatni az Ab a tér 50. szám alá. — Tavaly igen vonzó volt az a tábor, amit a legjobbaknak hir­dettek... — A legügyesebbek most is meghívót kapnak majd a „Kis- művész Alkotótáborra”, a Sár­hegyre. A programok között sze­repel majd fafaragás, szövés, fo­nás, rajzoktatás, batikolás, agya­gozás, kosárfonás és bőrdíszmű­vesség. Ebben az esztendőben négy nappal bővítjük a táborozás idejét, tehát nem tíznapos, ha­nem két hetes lesz. — A további fordulók? — Idejében meghirdetjük majd azokat is, de akit mindez bővebben érdekel, annak a mű­velődési házban szívesen adunk felvilágosítást. (d.j.) Visszhang Nem egyforma gyerekek Ebben a rovatunkban olvasóink leveleit szoktuk közölni, amelyek egyéni véleményeket, reagálásokat tükröznek. Általában nem szoká­sunk névtelen leveleket itt közreadni, most azért teszünk ezzel kivál­téit, mert a téma mindenképpen megérdemli a nyilvánosságot. „A Hírlap december 24-i számának harmadik oldalán megjelent Ajándék gyerekeknek, nyugdíjasoknak című írásuk arra késztetett, hogy tollat fogjak, és megírjam, ami kb. 20-25 gyöngyösoroszi szülőt idegesít, mióta a gyerekeknek járó ezer forintot kifezette a polgár- mesteri hivatal. Azok a kétgyerekes családok, akiknek az egyik gye­reke felsőtagozatos vagy középiskolás, a kisebbik pedig Gyöngyösre jár általános iskolába, csak az egyik gyerekük után kapták meg az úgynevezett karácsonyi ajándékot. Szeretném, ha ezt is megírnák, nemcsak azt, amit a polgármesteri hivatal közölt. A hivatal egyébként azzal indokolta döntését, hogy a szociális bizottság határozott így. De másoknak azt mondták, hogy nem kellett volna a gyereket gyöngyösi iskolába íratni, mert ezzel az érte járó pénzt is Gyöngyös kapja, nem a falu. Mivel az esemény óta a faluban nagy a felháborodás, a szociális bizottság elnöke azt mondta, hogy a pénz minden gyereknek jár, s utólag meg is fogják kapni. De a mai napig semmi sem történt ezügy- ben.”

Next

/
Thumbnails
Contents