Heves Megyei Hírlap, 1993. január (4. évfolyam, 1-25. szám)
1993-01-23-24 / 19. szám
HÍRLAP, 1993. január 23—24., szombat—vasárnap GYÖNGYÖS ÉS KÖRZETE 5. Hol látható ? Folytatjuk rejtvénysorozatunkat, amelynek első fordulójára szép számmal érkezett megfejtéseiket ezúton is köszönjük. Kisorsoltuk a nyerteseket: Kismárton Gyuláné(Gyöngyös, Hadnagy út 2.) és Kincses Gabriella (Gyöngyöspata, Arany Jánosu. 27) kaptak egyenként 400 forint értékű vásárlási utalványt, ezeket postán küldjük el. A műit havi felvételünkön egyébként egy gyöngyöspatai utcarészletet kellett felismerni. *** És íme: második fordulónk részlete. írják meg: hol készítettük ezt a felvételt? Megfejtéseiket január végéig várjuk szerkesztőségünk címére: 3301 EGER, Pf.: 23. A levelezőlapra vagy a borítékra ne felejtsék ráírni: „Hol látható? Fájó intézkedések árán Vécs is jobb vizet Vyitott sportkapu Adácson Nemcsak a szülők, hanem más felnőttek számára is lehetővé tették a tavaly ősszel avatott iskolai sportcentrum látogatását Adácson. A létesítmények használata azonban klub keretén belül történik, tagdíjfizetés ellenében, hogy az intézmény fenntartását könnyítsék. A szabadidős és amatőr sport klubtagsági igazolványait január elejétől árusítják a művelődési házban. Markaziak kazettás kapcsolata A szlovákiai Csécsen sem ismeretlen már a markazi népdalkórus. A határainkon tűliaknak annyira megtetszett a dalosok összeállítása, hogy néhány hete kazettát kértek a műsorról. A kívánságot a markaziak készséggel teljesítették, s így a csécsiek év végi rendezvényein — a magnó jóvoltából — a mátraaljai együttes is „részt vett”. Körzeti romatervek A közelmúltban a mátrafüredi „Avar Szállóban” tartotta ülését a Roma Parlament vezetősége. A tanácskozáson egy körzeti Phralipe-csoportalakítása is szóba került. Humorparnasszus Ritkán találkozunk humoros versekkel, épp ezért lehet örülni annak az összeállításnak, amely Szilágyi Domokos verseiből készült, és a „Humorparnasszus” címet viseli. A megszokottól eltérő költeményeket Ungvári Tamás, az Egri Színműhely tagja tolmácsolja majd hétfőn este 7 órától a gyöngyösi „Pincegalériában”. Megszépül a családsegítő Új helyre költözött tavaly a gyöngyösi Családsegítő Központ, méghozzá a Puskin utca 3. szám alá. Az épületet az intézmény saját költségvetéséből újítja fel, 130 ezer forintot szántak arra, hogy a falakat lefessék, a bútorokat áthúzzák. Arra már az idén sajnos nem lesz pénzük, hogy a külső falfelületet rendbe- tegyék, erre várhatóan majd jövőre kerül sor. — Mi újság Vécsen? — kérdem, hosszabb idő után sorra került találkozásunk alkalmával a község jegyzőjétől, Molnár Istvántól. — Nincs sok változás, nem történtek különösebbek felénk — válaszolja a település főállású vezetője —, meglehetősen csöndben telnek a napok. Aztán, hogy valamivel jobban is belemelegedünk a beszélgetésbe, hozzáfűzi iménti válaszához, hogy az idő csöndesebb te- léséhez persze az is hozzájárul, hogy a szomszéd faluban, Do- moszlón néhány hónapja rendőrállomást avattak. Működését határozottan észrevenni a mindennapiéleten. Miután nemcsak nappal, hanem éjszaka is találkoznak az idevalósiak a járőrautóval, javult a közbiztonság. Sok jó tapasztalat még nem lehet, de ami van, feltétlenül megnyugtató és biztató. A gyógyszerszoba — az egészségügyi eíáttást javította. Szükség lenne azonban az orvosi rendelő felújítására, méginkább pedig talán egy új építésére is, s a jó ivóvíz megteremtését sem szabadna mar tovább halogatni. Bármekkora erőfeszítéseket is követelnek. — Sajnos igen kevés az a pénz, Mátrafüreden láttuk ezeket az ötletes madáretetőket. Lapunknak ugyan nem célja Fábri Sándor népszerű „Dizájn center” sorozatát átvenni a Hócipőből, ám azt mindenképp fontosnak tartjuk megjegyezni, hogy a kismadarak táplálása télen — mégha Viola típusú Ultra öblítős flakonokból is — tiszteletreméltó... Nem kívánhatjuk, hogy a jólelkű emberek még megfelelő kézügyességgel is rendelkezzenek, és természetbarát kis házikókat eszká- báljanak szabadidejükben a szalonnadarabok számára. Ám talán Mátrafüreden is visszhangra találna egy olyan kezdeményezés, amelyet a szilvásváradi művészházaspár, Debreczeni Zsókaés Pelcz Zoltán hirdetett meg madáretetők készítésére. A mátrai környezet is megérdemli a harmóniát. Abasár hírnevéért Borreneszánsz és turizmus Juhász Béla, Abasár polgár- mestere — nemcsak a szobrokat szereti... Megvallja ugyan, hogy kedvét leli a település köztéri alkotásainak gyarapításában, s neki sem kis öröm, ha némely elhelyezett mű megtekintéséért, csodálatáért messze földről felkerekednek. Mint például nemrégiben, amikor dr. Fodor András Attila országgyűlési képviselő tette egy kis társasággal, hogy az ötmillió meg nem szüleit magzat emlékére állított „abortuszkeresztet” is megtekintsék, hogy azután a honatya sajtónyilatkozatában valamennyi magyar figyelmébe ajánlja a mementót. Szóval, a polgármester urat még sok minden érdekli... Több más mellett — noha, aki csak ismeri, tudja róla, hogy nem éppen borissza ember — az abasári nedűért is igencsak lelkesedik. Olyannyira, hogy a fejébe vette: mindent megtesz az itteni szőlőskertek kincse m egtépázott hírnevének visszaszerzéséért. — Engemet is bosszant — ke- sergi —, ami időközben az egykor fogalomnak számító borainkkal történt. Fájlalom, hogy amikor csak szóba kerül a falunk neve, a távol élő idegen is mindjárt a nemes italainkkal hozza ösz- szefüggésbe, de a „névadó” jószerivel igen sokáig hiányzott a közismertebb kínálatból. S ha rá is talált, aki jobban kereste, bizony eléggé csalódott a találkozásnál. — Szeretném magam is, ha a színvonal újra felemelkedne a már-már elfelejtett nívóra, s ki- nek-kinek a tetszését elnyernék italaink. Szerencsére nem éppen mostani keletű az iparkodás, tée- szünk mintegy három esztendő óta törekszik jobban is a minőségre, mint a mennyiségre, s a kistermelők szemléletén szintén látszik a pozitív változás. Céljaink érdekében teremtettünk hagyományt a helyi versenyeknek, amikből ennek során már kettő volt. A vetélkedők is tükrözik az igyekezetét. Amig az elsőn a felvonultatott 23 mintából hat minősíthetetlen volt, tavaly már nem akadt ilyen... Pedig az elmúlt évben megduplázódott a beküldött borok száma; s nem kevesebb, mint 41 nedűt kisgazdaságokban szűrtek. Feltétlenül biztató ez, kiváltképpen, hogy a négy aranyérem mellett még nagydíjat is kiadtunk. A „dobogós” termékek természetesen tovább élénkítették az igyekezetét, a községben jelzőként is használják már az elismerést valamennyi magára többet adó bormérő portán. S ha a szövetkezeti átalakulás a szolgáltatást helyezi is előtérbe a termeléssel szemben, a magánparcellákon feltétlenül az ültetvények megmentésén fáradoznak. Ugyanekkor a helyi gazdakör szervezését, az ide tömörülök későbbi rendszeresebb — közöttük az osztrák testvértelepüléssel kialakított — tapasztalatcseréit is az ügy szolgálatába állítják. S szó van a szunnyadozó palackozás felélesztéséről, amihez új, a mostaninál megragadóbb címkéket is terveznek. S persze, a bor sem minden! Mellette még számtalan mást is az idegenforgalom fellendítése egyik eszközének szánnak. A turizmus fejlesztése ugyanis csaknem olyan fontos cél Abasáron, mint az a dédelgetett álom, hogy különféle kisebb- nagyobb ráfordításokkal, beruházásokkal már 1996-ra, a tervezett világkiállítás évére ez a település is „összkomfortos falu”legyen. — Hivatalból is serkentjük a falusi vendéglátást — beszéli Juhász Béla polgármester. — Szorgalmazzuk a szálláshelyek bővítését házainknál, s a programok bővítését, színesítését. Valósággal szárnyakat ad elképzeléseinkhez, hogy éppen nemrégiben pesti vevő akadt a tsz egyik külterületi ingatlanára, a „ Tóth-ház- ra”, ahol — mint tudtunkra adta — lovardát, sportcentrumot szeretne kialakítani a közeli bányató vizét, lehetőségeit is kihasználva. Csak szurkolni tudunk erőfeszítéseihez, hiszen ha valóra váltja álmait, Abasár számára is kamatozik. (gyóni) szeretne Rajzpályázat Elsőként: csendélet amiből gazdálkodhatunk — magyarázza a jegyző —, költségvetésünk, ha valamivel nagyobb is a tavalyinál, éppen csak meghaladja az évi 17,5 millió forintot. Ennek kellene fedeznie a fenntartásokat és a fejlesztéseket egyaránt — de örülnünk kell, ha legalább az előbbiekre futja, meg a segélyigényeket kielégíthetjük. Csupán az iskolánkra több, mint kétannyi a ráfordítás, mint amekkorát a normatív juttatás biztosít. S például, ha többnyire csak minden második villany- oszlopunkon ég is a régi lámpa, a községi áramszámlánk három és félszázezer forint körüli már a jelenlegi tarifa mellett. Az árak, díjak viszont csak emelkednek. Falunk lakossága elöregedett: jellemző az itteniek korára, hogy a 16-65 esztendő közöttiek a népesség felét teszik. Soka segítségre szoruló, egyedül a szociális étkezést csaknem harmincán veszik igénybe. Olyanokat is támogatnunk kell, akik még nem is magyar állampolgárok. Pedig a víz mellett, nekünk is kellene például a vezetékes gáz, de a központi kiemelt támogatásra még a pályázat kiírása sem történt meg eddig. Tavaly fúratták az új, a kapacitásnövelő kutat. Még nincs is rákötve a vízműre, de tudni róla, hogy erősen vasas. Elengedhetetlen hozzá a tisztító berendezés. Ám csakis úgy lehetne belőle valami, ha az esetleges segítség mellé, árának többi részét valahogy „kigazdálkodnák.” Ez pedig a 900 körüli embert számláló Vecsen igen nehéz mostanság. Az elkerülhetetlen kiadások előteremtésére néha fájó intézkedéseket is kell tenni. Ám a reményt azért nem adják fel a községben. Ha kisebb is itt az előrelépés, mint másutt, akár a szomszédos településeken, feltétlenül reménykednek. Meggyőződésük a vécsieknek is, hogy előbb vagy utóbb a mostaninál nagyobb fejlődésről is beszélhetnek, az sem hiányzik majd a faluból, amivel esetleg egyenesen dicsekedni tudnak.- így Az elmúlt évben nagy sikere volt annak a rajzpályázatnak — majd alkotótábornak —, amelyet az abasári művelődési ház hirdetett. Ezért arról érdeklődtünk Morovszki Zsuzsától, az intézmény vezetőjétől: tervezik-e vajon, hogy újból útjára indítanak egy ilyen kezdeményezést? — Természetesen, hisz részben a tavalyi siker is kötelez bennünket arra, hogy folytassuk a pályázatot. Az idén úgy tervezzük, hogy három fordulóban mérik majd össze tehetségüket a 9-18 év közötti gyerekek. Ennek első lépéseként csendéletekkel lehet hozzánk jelentkezni, február 15-ig. — Egyéb feltételek? — Nincsennek, bármilyen eszközt lehet használni, temperát, vízfestéket, szenet, zsírkrétát, esetleg kísérleti jellegű anyagokat, lényeg, hogy a kompozíció csendélet legyen. A pályamunkákat a művelődési ház címére kell eljuttatni az Ab a tér 50. szám alá. — Tavaly igen vonzó volt az a tábor, amit a legjobbaknak hirdettek... — A legügyesebbek most is meghívót kapnak majd a „Kis- művész Alkotótáborra”, a Sárhegyre. A programok között szerepel majd fafaragás, szövés, fonás, rajzoktatás, batikolás, agyagozás, kosárfonás és bőrdíszművesség. Ebben az esztendőben négy nappal bővítjük a táborozás idejét, tehát nem tíznapos, hanem két hetes lesz. — A további fordulók? — Idejében meghirdetjük majd azokat is, de akit mindez bővebben érdekel, annak a művelődési házban szívesen adunk felvilágosítást. (d.j.) Visszhang Nem egyforma gyerekek Ebben a rovatunkban olvasóink leveleit szoktuk közölni, amelyek egyéni véleményeket, reagálásokat tükröznek. Általában nem szokásunk névtelen leveleket itt közreadni, most azért teszünk ezzel kiváltéit, mert a téma mindenképpen megérdemli a nyilvánosságot. „A Hírlap december 24-i számának harmadik oldalán megjelent Ajándék gyerekeknek, nyugdíjasoknak című írásuk arra késztetett, hogy tollat fogjak, és megírjam, ami kb. 20-25 gyöngyösoroszi szülőt idegesít, mióta a gyerekeknek járó ezer forintot kifezette a polgár- mesteri hivatal. Azok a kétgyerekes családok, akiknek az egyik gyereke felsőtagozatos vagy középiskolás, a kisebbik pedig Gyöngyösre jár általános iskolába, csak az egyik gyerekük után kapták meg az úgynevezett karácsonyi ajándékot. Szeretném, ha ezt is megírnák, nemcsak azt, amit a polgármesteri hivatal közölt. A hivatal egyébként azzal indokolta döntését, hogy a szociális bizottság határozott így. De másoknak azt mondták, hogy nem kellett volna a gyereket gyöngyösi iskolába íratni, mert ezzel az érte járó pénzt is Gyöngyös kapja, nem a falu. Mivel az esemény óta a faluban nagy a felháborodás, a szociális bizottság elnöke azt mondta, hogy a pénz minden gyereknek jár, s utólag meg is fogják kapni. De a mai napig semmi sem történt ezügy- ben.”
