Heves Megyei Hírlap, 1993. január (4. évfolyam, 1-25. szám)
1993-01-18 / 14. szám
"1 HÍRLAP, 1993. január 18., hétfő PÉTERVÁSÁRA ÉS KÖRZETE 5. Szelet vetettek, vihart arattak ■ ■ !> * I) » 4 0 1) C 4 ■ B 3 ■ ■ 0 ■ \ 9 9 i 9 (Folytatás az 1. oldalról) — A doktor úr most már nem válogat az eszközökben, hazugságokkal próbálja helyre tenni, amit az elmúlt években elrontott. — De azt olvastam, hogy a lakosság kétharmada is aláírta azt az ívet, amelyik kiáll mellette. — Lehet, hogy aláírták, mert félnek az orvostól, annak bosz- szúálló természete miatt. Nincs szándékomban senkit megsérteni, de mondják meg nekem, hol van az a munkahely, ahol heteket lehet az italozás miatt kényszer- pihenőn tölteni. Sokan az aláírók közül félrevezetettek, mások pedig kibicként belebeszélnek a dolgokba, holott semmi felelősség nincsen a vállukon. Lehet, hogy előbb kellett volna lépni. — Mi lesz most, nem lesz a faluban orvos? — Higgyék el, szerintem nincs az országban sem olyan képviselő-testület, sem olyan polgár- mester, akik vállalnák azt, hogy egy jól működő egészségügyet szétverjenek azzal, hogy az orvost elküldik. Nagyon fontos egy településen a jó színvonalú egészségügyi ellátás. Ennek nem tett jót a doktor úr a magatartásával, viselkedésével. Ő is sokat tehet azért, hogy a változás bekövetkezzen, s ne a félelemben élő embereket próbálja kihasználni, hanem úgy, ahogy mondta, gerinces ember módjára feláll és elmegy, és máshol próbál új életet kezdeni. — Nem látja az ügy egyik akadályának, hogy sokan nem vállalják a nevüket, úgy beszélnek az orvos ellen? — Nem ítélem el azokat az embereket, akik nem merték a nevüket adni, mert hét éve ismerem a doktor urat, azóta vagyunk munkakapcsolatban. Az emberek félnek tőle, ezért van az, hogy sokan csak a nevük nélkül merték jegyzőkönyvbe mondani a tapasztalataikat. Ez egy régi beidegződés, ugyanis az orvos mindig tudta az elmúlt rendszerben is, hogy kivel kell jó kapcsolatot tartania. Nemrég levél érkezett Eger- csehi polgármesteréhez arról, hogy a közös megegyezésről az orvos által korábban aláírt papír dr. Krafcsik szerint nem ugyanazt tartalmazta, mint az, amelyiket Egercsehi és Szúcs önkormányzata múlt év végi közös ülésén végül elfogadott. Az orvossal előzőleg aláíratott papíron nem esett szó a jogviszony megszüntetéséig járó szabadságról, sem pedig illetményről, s a megegyezést dr. Krafcsik nem úgy értelmezte, hogy 1993. január 31- ével megszűnik a közalkalmazotti jogviszonya, hanem, hogy ezen a napon dönt majd az ügyben a két testület. Az említett, a testületek által elfogadott másik papíron viszont már rendelkezések olvashatók a szabadságról, az illetményről, s a jogviszony e hónap végi megszüntetéséről. Ha az elküldött levélre a polgár- mester nem válaszol a törvény szerinti határidőn belül, akkor perre kerülhet sor. Dr. Krafcsik István természetesen jelenleg is dolgozik, s ügyeletet is ellát. Szemmel láthatóan megviselték a történtek, ám úgy nyilatkozik: nem hagyja annyiban az ügyet, végigharcolja a hátralévő időszakot, s közben ellátja a gyógyítómunkát is. — Hivatalosan is eljárást fogok kezdeményezni amiatt, mert azt állítják rólam, hogy én szervezem az aláírásgyűjtést — mondja. — Ez engem emberileg és szakmailag is rágalmaz. Nézze, én 21 éve vagyok körzeti orvos, 1984-től dolgozom Eger- csehiben. Ez nem egy könnyű terület, nagyon sokféle ember él itt, úgy szoktam mondani: sok nyelven kell beszélni. — Ont érte egy olyan vád — s ez a legfőbb —, hogy a rendszeres ivás miatt nem tudta ellátni a munkáját. — Nekem nincs egy írásbeli figyelmeztetésem, sem egy fegyelmim emiatt. Ha én olyan nagyon ittam, miért nem figyelmeztettek így? Tudja, egy orvos is lehet beteg, s amikor én — mondjuk úgy — az voltam, soha nem hagytam magára a körzetemet, megkértem a kolléganőmet, és ő helyettesített. Nem tagadom, hogy a helyettesítés alatt más ellátás van, de: van. Mutatok önnek egy igazolást: ebben a társadalom- biztosítás vezetője kijelenti, hogy rólam egyáltalán nem érkezett panasz, s ezt megerősíti a tisztiorvos is. És mondok még valamit: én foglalkoztam sokat alkoholistákkal, tudom, hogy 99 százalékuk menthetetlen. De azt is tudom, hogy 21 évet egy pályán, főként az orvosin, alkoholistaként eltölteni lehetetlen. — Mit szeretne: menni vagy maradni? — Igaz az, amit a polgármester úr állít, hogy azt mondtam: ha úgy adódik, távozom. Most azonban, hogy ennyire kiálltak mellettem — a polgárok háromnegyede — vitatkozik az eszem és a szívem. Azt hiszem, mégis inkább maradnék, mert az emberek véleménye megerősít abban, hogy nem lehettem én olyan rossz orvos. (A Hírlap értesülései szerint január 25-én, a testületi ülésen ismét szóba kerül az ügy.) Kovács Attila Kisfüzes — négyfős önkormányzattal A legkisebb falu Egy vegyesbolt, egy kiskocsma X 0) </> 0) N i c 0) o X c 3 ■3 ft O) fi 0) O) 0) £ c (0-Q E N </> Kisfüzes a legkisebbek közé tartozik: körülbelül kétszáz ember él ott. Mára szerencsére megállt már az „elköltözési tendencia”, sőt a közelmúltban több fiatal család is vásárolt a faluban házat, oda települtek jó néhányan az ország különböző városaiból, még Budapestről is. Ezt tudjuk meg először Kisfüzes polgármesterétől, Menyhárt Imrétől, akivel otthonában beszélgettünk. — A község a tanácsrendszer bevezetését követően 1970-ig volt önálló, utána a pétervásárai nagyközségi közös tanácshoz csatlakozott — mondja a fiatal polgámester. — A rendszerváltás, a helyhatósági választások után létrejött a négyfős kisfüzesi önkormányzat. 1991 óta teljesen önállóan készítjük a költségvetést, önállóan gazdálkodunk, ugyanakkor a hivatali munka ellátásához, s bizonyos közös intézmények működtetéséhez szükség volt arra, hogy Pétervá- sárával fenntartsuk a társközségi kapcsolatot. — Több mint két év telt el az önkormányzati választások óta. Túl a ciklus felén, milyen eredményekről adhatnak számot? — A település éves szinten körülbelül négymillió forinttal gazdálkodhat. Ezen összegnek természetesen csupán egy része fordítható fejlesztésre, felújításra. Arra törekedtünk, az önkormányzat, mint testület, s személy szerint én magam is, hogy azt csináljuk, olyan beruházásokba kezdjünk bele, amelyeket az itt élők is fontosnak tartanak. így első lépésként 1991-ben közel százezer forintért körülkeríttet- tük a temetőt, a munkába a kis- füzesiek többsége is bekapcsolódott, az általuk végzett társadalmi munka értéke olyan 50-60 ezer forint. Azután a falu belterületén felújítottuk az útburkolatot, és másfél kilométer hosszan megépült egy szilárd burkolatú út is — másfél millióért. Folytatva a sort: az ivóvízellátás megoldására három község — Terpes, Szajla és Kisfüzes — összefogásával vízműtársulat alakult. Mi a vízre több mint egymillió forintot fordítottunk, a családok pedig ehhez tízéves törlesztés mellett 25-25 ezer forinttal járultak, illetve járulnak hozzá. Ez a beruházás 1991-ben kezdődött, a tervek szerint tavaly szeptemberben már üzembe is kellett volna helyezni a vízhálózatot, ám erre sajnos különböző problémák miatt csak ebben az évben kerülhet sor. Mindemellett új kerítés épült a művelődési ház és a templom előtt, felújítottuk a polgármesteri hivatalt, és elkészült az első és a második világháború helyi áldozatainak emlékműve is. Kiépült a crossbar-telefonhálózat, amely ötven távbeszélő-állomás bekötését teszi lehetővé. A lehetőséggel eddig harminchat család élt. Végül lebetonoztattuk a ravatalozó előterét, a fásítási program keretében pedig kétszáz facsemetét vettünk, amelyeket a falubeliek ültettek el a portájuk előtt és a köztereken. — A község ellátásának, a szolgáltatásoknak a helyzete hogyan értékelhető? — Egy vegyesbolt és egy italbolt működik a faluban. Az előbbit korábban a pétervásárai áfész üzemeltette, a múlt évben azonban bérbe vette az üzletet egy szakképzett kereskedő, Végh Miklós, aki évekkel ezelőtt települt vissza a fővárosból szülőfalujába, Kisfüzesre. Tevékenységével, bátran állíthatom, mindenki meg van elégedve. Az ellátás jó, a kiszolgálás udvarias, a nyitva tartás is az igényekhez igazodik. A kiskocsmáról is csak hasonló jókat mondhatok, főleg amióta ez is egy igazi kereskedő, egy vállalkozó kezelésébe került. Szolgáltatást a településen a helyi postahivatal végez csupán, itt a hagyományos postai ügyek intézése mellett lehet ezt-azt vásárolni is, s pénzügyi kérdésekben is gyakran keresik meg az itteniek a hivatalt. — Arra kérem, szóljon néhány szót az idei legfontosabb célkitűzésekről. Mivel gazdagodik 1993-ban Kisfüzes? — Az ez évi koncepciót az ön- kormányzat egy korábbi ülésén már megtárgyalta. A költségvetési bevételek valószínűleg se nem csökkennek, se nem nőnek, az elmúlt esztendőkhöz hasonlóan ’93-ra is körülbelül négymillió forint jut. A legtöbbeket érintő, legfontosabb esemény idén a gázhálózat építése lesz. Ismeretes, hogy a gázprogram keretében a térség négy települése — Ivád, Váraszó, Sírok és Kisfüzes — összesen ötvenmillió forint címzett támogatást kapott. A beruházás jelenleg a tervezési szakaszban van, a megvalósításra az önkormányzat a költségvetésből 2-2,5 millió forintot kívánna fordítani. Az előzetes felmérések szerint egyébként az itt élők 60- 70 százaléka igényli a vezetékes gázt. Mint önkormányzat, szeretnénk, ha a munkálatokhoz egy-egy családnak maximum 40 ezer forinttal kellene csak hozzájárulnia. Visszatérve a költségvetéshez: a fennmaradó részből kell fedeznünk a működési kiadásokat, az intézmények költségeit, az elkerülhetetlen tatarozásokat, felújításokat. Bár szűkösen, de meg kell, hogy oldjuk mindezt. Zay József A légszennyezettséget mérték a kisiskolások Tábor az idén is lesz Zay Andreáék idén a vizek tisztaságát vizsgálják A nyár végén egy hosszabb írásban adtunk hírt arról, hogy a Tarnalelesz melletti Vállás-tanyán egy fiatal pedagógus-házaspár, Zay Andrea és Tompa Ferenc általános iskolás gyerekek számára természetvédelmi tábort szervezett. A táborlakók tavaly júliusban tíz napot töltöttek a tanyán, kinn az erdőben, ahol többek között állatok megfigyelésével, növények vizsgálatával foglalatoskodtak. S a pedagógusoktól már akkor megtudhattuk: az ősszel bekapcsolódnak az Európai Légszeny- nyezettségi Programba, méréseket végeznek a megyében. Ennek tapasztalatairól beszélgettünk Zay Andreával munkahelyén, az Egerbaktai Általános Iskolában. — Az andornaktályai Búbos Banka Környezetvédő Kör és az itteni biológia szakkör tagjai vettek részt a munkában — mondj a. — A légszennyezettségi programot egyébként tizenegy európai országban rendezte meg az angol Watch szervezet és a Norvég Természetvédelmi Társaság. — Voltaképpen mi volta program által előírt feladat? — 1992 októberében három héten keresztül mértük a csapadék kémhatását. Előzőleg, szeptemberben próbamérést végeztünk, ami meglepő eredményt hozott: a hosszú szárazság után az eső közepesen savas kémhatáAz új év első hónapjában is érdekes programokkal várja az érdeklődőket Pétervásárán a városi művelődési ház. Az intézményben a tervek szerint január végén, illetőleg február elején több tanfolyamot is indítanak, így lesz szabás-varrás tanfolyam, szeretnék elkezdeni a zongoraoktatást, ugyanakkor pedig egyrészt folytatódik a tavaly indult harmincórás gyermek-társas- tánckurzus, másrészt ugyanezt a felnőttek részére is megszervezik. Az említett tanfolyamokra az előzetes jelentkezések, az igények felmérése a napokban történik, az érdeklődök az intézményben (Pétervására, Szent Márton u. 3.), valamint a 36/ sú volt. Az említett háromhetes októberi méréssorozat alkalmával viszont csak gyengén savas kémhatást tapasztaltunk. Ennek az oka az lehet, hogy a környéken szerencsére nincs nagyobb szennyezőforrás. A mérési eredményeket elküldtük Norvégiába — ott majd szakértők értékelik azokat —, de közölte a tapasztalatokat az Egerbaktai Valóság című helyi újság is. — Folytatódik a munka? — Idén tavasszal és nyáron a környék vizeinek szennyezettségi állapotát szeretnénk megvizsgálni, s megpróbáljuk figyelemmel kísérni az Eger-patak vízminőségének változását is Felnémettől Makiárig. — Jó néhány európai országban egyszerre indult ez a program. Sikerült kialakítani valamilyen kapcsolatot más országbeli környezetvédő csoportokkal? S mi a helyzet Magyarország más területeivel? — A norvég és a lengyel testvérszervezettel kölcsönösen tájékoztatjuk egymást az eredményekről: ez egyben jó nyelvgyakorlás is. Magyarországon is több iskola, csoport belépett a programba. Ami fontos: nagyon hasznos lenne, ha közöttünk és más Heves megyei szervezetek között létrejönne a kapcsolat, informálhatnánk egymást a vizsgálatokról, s például közös állás- foglalásokat alakíthatnánk ki. — Végül még egy kérdés, már nem a mérésekről. Idén nyáron ismét lesz tábor Tarnalelesz közelében? — Igen, méghozzá Palinapusztán, nem messze a tavalyi helyszíntől, Vállós-tanyától, július 25. és augusztus 8. között. A terv pedig a következő: lesz denevér- és ragadozómadár-megfigyelés, s emellett, mivel a környéken kevés az olyan idős fa, ahol denevérek megtelepedhetnének, odúkat rakunk ki. Azután a leendő tarnaleleszi tájvédelmi körzet területén végzünk majd vízminőségi vizsgálatokat is, kémiai, illetve biológiai szempontból. A tábort már szervezzük, úgy néz ki, a tavalyiak mellett idén lesznek majd új táborlakók is, többek között egri iskolások. (rénes) 368-138-as telefonszámon kaphatnak bővebb tájékoztatást. Mindezek mellett folytatódnak a művelődési ház régi, bevált programjai is. Péntekenként tartja foglalkozásait a társastáncklub, ugyanezeken a napokon találkoznak egymással a sakk szerelmesei, vasárnaponként pedig a helyi nyugdijasklub rendezvényeinek ad otthont az intézmény. Január végétől a nyugdíjasok szórakoztatasára filmklub is indul, melynek keretében régi filmeket vetítenek majd. S meg egy hír: január 20-án az Egri Színműhely társulata lép fel a városban, Szép Ernő: Május című darabjának előbemutatójára kerül sor. Film a Blikkről Heves megyét szerencsésnek tartják, hiszen két legnagyobb hegységünk, a Mátra és a Bükk is itt helyezkedik el, s ezzel számos lehetőség adódik erdei kirándulásokra, túrákra. A környezetvédelemmel foglalkozó szakemberek azonban nem látják rózsásnak a helyzetet, hiszen igaz ugyan, hogy ezek a tájak gyönyörűek, ám a turisták sokszor nem tartják ezt tiszteletben. Éppen ezért a Bükki Nemzeti Park úgy döntött, hogy a saját területéről egy többrészes filmet készít, amelyben amellett, hogy bemutatja azt, egyúttal a környezetvédelmet is propagálja. Új telefonok Egerszóláton Lapunkban is írtunk arról, hogy korábban nem sikerült kihasználni azt a 200 vonalas központot, amelyet Egerszóláton adtak át még tavaly. Most azonban örömteli hírt közölt a Hírlappal Tuza Ferenc polgármester: sikerült a szükséges szerződéseket megkötni, s így idén március 31-ig 103-an kapnak új telefont a községben. A polgároknak ez 38 ezer forintba kerül vonalanként. A gáz, és más semmi Ugyancsak Egerszólátról kaptuk a hírt, miszerint nem lehetnek vérmes fejlesztési tervei a község önkormányzatának az idén. A szólátiak is részt vesznek ugyanis abban a nagyberuházásban, melynek révén több mint tíz Eger környéki településen épül majd ki a vezetékes gázhálózat. Ez szinte teljesen kimeríti a falu anyagi lehetőségeit, így más fejlesztési célra nem marad pénz, csupán az intézmények működtetésére lesz keret. A község 1993-as költségvetéséről egyébként előzetesen már tárgyalt a képviselő-testület, s várhatóan februárban véglegesítik majd, miképpen gazdálkodik ebben az évben a falu. Nyakig a munkában Körzetünk egy másik településén, Tarnaleleszen is dolgoznak még a szakemberek a község ez évi költségvetésén. Amint azt Palkovics Ákos polgármestertől megtudtuk, éppen nyakig vannak a munkában, s a helyzetet az is nehezíti, hogy az előzetes megállapodások szerint az elkészült tervezetet a négy szomszédos község — Lelesz, Szentdomonkos, Fedémes és Bükkszenterzsé- bet — „küldötteiből” álló Intézményirányító Konzultatív Tanácsnak is véleményeznie kell. Erre valószínűleg mar ezen a héten sor kerül, utana pedig összehívják a leleszi képviselő-testüle- tet, s megszületik a végleges döntés a költségvetésről. Tanfolyamok, színielőadás A városi művelődési ház programjai Útiebéd Pétervására, Kakas fogadó Rossz nyelvek szerint a magyar konyhaművészet lényegi alkotóeleme — persze a paprika mellett — a zsír. Tessék csak megnézni, állítják az említett rossz nyelvek, jönnek ide a turisták külhonból, Európából, Ázsiából, Amerikából, megesznek egy jóféle pörköltöt, gulyást avagy töltött káposztát, aztán meg feküdni bírnak csak, megmozdulni aligha, nem szokott a gyomruk effélékhez, ez nem az a kimondott reformétkezés, a koleszterinszint az egeket veri. Az efféle summás véleményeknek természetesen nem adhatunk igazat, igenis a legjobbak közé tartozik a konyhánk, sokan kifejezetten egy jót enni érkeznek az országba, törzsvendég az osztrák, a japán, az amerikai egy-egy híres magyar étteremben, a magyar szakácsokat szívesen alkalmazza a világon bármelyik vendéglő. Hanem amennyiben Pétervá- sárára vetődne valaki, ott is a Kakas fogadó éttermébe, mégiscsak a zsírról, mint fő összetevőről az elején elmondottakat látná sajnos igazolódni. A betérő vendéget mindazonáltal szívesen fogadják, kellemes, ámbátor kicsikét hangos élőzene is szól benn, ezzel még semmi probléma nem lenne, mint ahogy a kiszolgálással sem, kisvároshoz képest az étlap kínálata is megfelelőnek mondható, arról nem is beszélve, hogy legközelebb Szilvásváradon vagy Parádfürdőn ebédez- hetne csupán az utazó. A meglepő zsírmennyiség háromtagú társaságunknak a tyúkhúslevesnél még nem tűnt fel, a bogrács- gulyásnál viszont, amelynek tetején könnyűszerrel megállt a kanál, már igen. Az étek mindamellett valamivel erősebb fűszerezést is elviselt volna, fogyasztója úgyszintén. A gulyás után következő túrós csusza szerencsére már olyan volt, mint amilyenre az ilyen nevű étel rendelésénél számít az ember: forró, finom, dúsan meghintve szalon- napörccel. Kevésbé járt jól azonban a zúzapörköltet és a pirított májat kérőkét kolléga. Előbbi galuskával érkezett, de küldhették volna még mellé egy kiló kenyeret, tán akkor sem lehetett volna a zsíros szaftot maradéktalanul kitunkolni. A máj némiképp jobban sikerült, ám néhány szelet kenyér itt is elkélt. Egyébiránt a kávé kávéízű, a kólát nem vizezik. Összegezve: kevesebb zsír, kicsivel több fűszer, s akkor az elvárható elégedettséget tanúsítja a vendég. (rénes)
