Heves Megyei Hírlap, 1993. január (4. évfolyam, 1-25. szám)
1993-01-02-03 / 1. szám
HÍRLAP, 1993. január 2—3., szombat-vasárnap EGER ÉS KÖRZETE 13. Menedzser-art Fiser Tivadar egri vállalkozónak különös gondolata támadt. Szerinte művészetté lehet „emelni” a vállalkozói gondolkodás melléktermékeit. Azokról a rajzokról és naptári irkafirkákról van szó, amelyek üzleti tárgyalás közben „születnek”. Nos, ezekből az érdekes rajzokból összegyűjtött egy csokorra valót, s azokat kiállításon mutatja be. A menedzser-art mintegy harminc darabja Egerben, a Kaiser sörözőben lesz kiállítva, a január 8-ra tervezett megnyitót pedig stílszerűen pótszilveszter követi majd: művészet után szórakozás menedzsereknek és az érdeklődőknek. Idegenforgalmi adó A decemberi önkormányzati ülések témája volt többek között az idegenforgalmi adóról szóló rendelet módosítása. Eszerint aki egy vendégéjszakát meghaladóan beutaltként, fizetővendégként vagy más kereskedelmi szálláshelyen az önkormányzat illetékességi területén tartózkodik, adót kell fizetnie. Mentességet kapnak a 18 év alattiak és a 70 év fölöttiek, továbbá azok, akik egészségügyi vagy szociális intézményben kapnak ellátást, illetve itt tanulnak. Az adó mértéke személyenként és naponta 50 forint. Babaház és szirmok Az egri Ifjúsági Ház Galériájában január 9-én, szombaton 14 órakor két iparművész kiállítását nyitják meg. Kiszely Melinda különleges babáit és Juhász Ilony virágszirmokból komponált képeit nézhetik meg az érdeklődők. Kovács Nándor mond bevezető szavakat a nem mindennapi bemutató elé. Szivárvány ’92 A Gyermekalkotások Galériája képző- és iparművészeti pályázatot hirdet az ország minden gyermeke számára. A pályázatra 5 évesnél idősebb és 15 évesnél fiatalabb gyermekek eredeti, önálló munkáit várják. Festészeti és grafikai művekkel, kisplasztikákkal, batikolt és festett textilekkel, rézdomborításokkal lehet nevezni. Külön kategóriában várják a computer-art és videoart műveket. A jelentkezés határideje március 31. Gyermekal- kotasok Galériája, Zánka, 8250. Az egrieknek a Forrás Gyermek- Szabadidőközpontban adnak szakmai segítséget a nevezéshez. Képviselők a ’93-as esztendőiről Körkérdés az egri önkormányzat óévi ülésén A város képviselőinek egy része, munka közben Az új év első napjaiban mindenhol azt latolgatják, hogy mit is várhatunk a következő hónapoktól. Mivel a települések önállóan gazdálkodnak, s maguk döntenek egy sor fontos kérdésben, az önkormányzatok tagjain sok múlik. A tavalyi utolsó egri képviselő-testületi ülésen arra kértük a „városatyákat”, hogy mondjak el: mit várnak az előttünk álló esztendőtől. Dr. Ringelhann György polgármester: — Az új esztendőtől a politikai rendszer stabilitását várom, mert enélkül elképzelhetetlen a jövő építése. A városi költségvetés is egy gazdaságilag nehéz esztendő elé néz, abból kell ügyeskednünk, gazdálkodnunk, amink van. Szeretném, ha minél több magán-, kis- és középvállalkozás, gyár, üzem gazdaságilag megszilárdulna. Bízom benne, hogy Eger idegenforgalma tovább növekedik, egyre több munkahelyteremtő beruházás születik majd: kispanziók, szállodák, éttermek. Szeretném, ha változna az idegenforgalom sze- zonalitása, vagyis meghosszabbodna igényes és változatos programok ajánlásával. Kalmár Péter, az MSZP képviseletében: — Szeretném, ha sem a közgyűlésben, sem pedig a városházán nem uralkodna el az a gyűlölködő, hisztérikus légkör, amely sajnos már az országban jellemző, és érezhető a sajtóban, az utcán, az intézményekben. Félelmetesnek és veszélyesnek tartom, és óvom ettől a várost. Jó lenne, ha a közgyűlésből nem válna „közgyűlöles”. Az a véleményem, hogy minden politikai erőnek önmérséklettel tennie kell ezért. Dr. Molnár Miklós, kereszténydemokrata frakció: — Pártunk keresztény világnézeti, s ebből kiindulva kívánja megvalósítani a közjót. Ennek egyik eleme a gazdaság megszilárdítása, fontos a jogrend érvényesülése, a törvényesség, de mindez humanista alapról. A jövőben a szociális piacgazdaságot tűztük ki célul. Mint városi képviselő, egyéni programom szerint azt remélem, nogy javul a közrend, a közbiztonság, általában az állampolgári fegyelem, beleértve az adózásét is. Az egészségügyi bizottság elnökeként pedig azt várom a következő évtől, hogy a háziorvosi vállalkozás sikerüljön, és elégedett legyen a lakosság. Révész Tamás, Fidesz-frak- ció: — Az egri önkormányzatnak a jövőben sokkal több feladata lesz, mint az idén, de sajnos, sokkal kevesebb pénze. Azt kívánom, hogy maradjon továbbra is működőképes a város. Bár nem lesz könnyű, hiszen az embereknek is kevesebb a pénze. Az is biztos, hogy az MDF — a választásokra készülődve — most jobban odafigyel majd a lakosság igényeire. A pártom helyzetét tekintve pedig az nagyon nagy előrelépés, hogy végre irodát kaE unk, amely nemcsak a helyi, anem a megyei feladatokat is koordinálja majd. Megkönnyíti majd a part szerveződését is, és kapcsolatunkat a fővárosi szakértőkkel élőbbé teszi majd. Szabó Pál, MDF-frakció: — Egész nemzetünk sorsával kapcsolatosan 1993-ban a legfontosabbnak a békét tartom. A belpolitikai békéhez stabil kormányra van szükség, vagyis ennek a politikának a folytatására, a Magyar Demokrata Forum szilárdságára. A januári gyűlésünktől azt remélem, hogy megerősödik az a higgadt centrumpolitika, amely határozott és törvényes. Egerben két — a szociális es a kulturális — bizottság munkájában veszek részt, a jövő évtől szeretnénk megerősíteni pozíciónkat a költségvetési alkukban. Mindkét területen vannak olyan problémák, amelyeket ennek a testületnek meg kellene oldania. Gondolok itt az uszodára, a városi galériára, a szociális otthon problémájára, egyes kulturális intézményekben máig is rendezetlen vezetői kérdésekre. Várkonyi György, lokálpatrióta frakció: — Úgy érzem, hogy az idén sikerült a közgyűlést „egységessé” kovácsolni. Az idézőjelet azért teszem ki, mert a viták során természetesen a különböző pártok arculata szembetűnő volt. Mégis elmondhatjuk, hogy olyan politikai csatározás vagy ellenvélemény nem alakult ki, amely akadályozta volna munkánkat. Renf eteg rendeletet alkottunk, mű- ödoképes maradt a város, nem kellett hitelt felvenni, nem volt költségvetési hiányunk. Nem tudtunk viszont még igazából önkormányzatként működni, a közgyűlés többnyire „tanácssze- rűerí dolgozott. Ezzel már jelzem azt is, hogy a jövőben mindenképpen önkormányzatibbá kell válnunk. Nem szabad csak a központi pénzekre, elosztásra várnunk, az erőnket arra is kell összpontosítanunk, hogy amit csak lehet, szerezzük meg a városnak. Nagy súlyt kell fektetni az idegenforgalomra, amely a jövőben új gondolkodásmódot, új beruházásokat, fejlesztéseket igényel. Weil Zoltán Iván, SZDSZ- frakció: — A következő év mindenképpen egy szűkös esztendő lesz, ugyanakkor egy új kormány hajnala, és kifelé menet a mostani kormányzati érából. Mindezt egy feszültséggel teli várakozás, pénztelenség övezi majd. Ami pedig a várost illeti, az már most látszik, hogy a ’92-es évhez hasonlóan sikerül finanszírozni mindent. Két nagyon jelentős fejlesztést fejezünk be, a felnémeti iskolát és a vas-mangántala- nítót. Az SZDSZ ’93-ban megmutatja, hogy igazi kormányzó épes erő, és a ’94-es választásokra már valódi alternatívát kínál. Szüle Rita „Tehetségek a tehetségért!” Egy város varázsa Műfajukban adták a legnemesebbet, a lélek áradását Az Egri Ifjúsági Alapítvány a közelmúltban gálát rendezett a Gárdony i Géza Színházban, ahol a volt egri diákok, mai művészek — Pestről és az országból — felléptek. Mi sem természetesebb, mint az, hogy műfajukban adták a legnemesebbet, a lélek áradását. Önzetlenül vállalták a fellépést, hogy segíthessenek az utánuk jövő' nemzedék egri tehetségeinek. Ez a jó szándék nem ismeretlen ezen a tájon, mert már Foglár György egri kanonok 1740 táján „oskolát hozott létre azért, hogy az egri meg az Eger környéki fiatalok el ne kallódjanak, képességeikkel hasznára legyenek a hazának” — mint azt ünnepi köszöntőjében az alapítvány kuratóriumának elnöke, dr. Kerekes Lajos említette. Egy ilyen zenés-irodalmi műsor hangulatát, tartalmát, elevenségét, emelkedettségét, méltóságát, lüktetését sok minden határozza meg. A művészek ilyenkor egymástól függetlenül, egyéniségük érzelmekkel is dúsított kitárulkozásával küszködnek. Hiszen a tévés G. Mezei Mária az első szám bejelentésénél, szakmai fegyelme ellenére, megcsuklott: a fiatalság játszóterére visszatérni, ott a már mássá nőtt magukkal kell bizonyítani- ok, hogy nem teltek el fölöttük haszontalanul az évek. És ezt az egykori iskolapadok felidézése közben, az egykori tanárok, tanárnők képzelt vagy valós jelenlétében, köszönetét kell mondani ki Ida néninek, Teri néninek, meg másoknak — boldogítóan szorító feladat. Itt kaptak valamit az iskolától, az irodalmi színpadtól, a kisközösségektől, ami pályára lendítette őket. A műsor irodalmi részét Vass Gábor, a Madách Színház tagja vezette be, Juhász Gyula néhány versével. Az összeállítás a kései romantika szelíd, de mélyen- szántó gondolatokat rögzítő poétáját rajzolta elénk — többek között az Anna örök-kel, az Elégiával, a Végrendelettel, a Fejfámra címet hordó versekkel. Saárossy Kinga és Blaskó Balázs irodalmi összeállítást pörgettek le, gyermekmondáktól fel József Attiláig, a derűtől addig, ahol a látomás „kékítőt old az ég vizében.” Bánffy György Jászai-dijas, Pro Teatro Díjas és Janus Panno- nius-dijas (Pécs az ő életének egyik hosszú szakaszát és a Sha- kespeare-sorozatot jelentette), egy kedves hangulatú Kosztolányi-vers után Sütő András életírásának azt a részletét adta elő, amely 1940-es kollégiumba vonulásának lelki mozzanatait őrzi. Bánffy a pódium mestere, a monodrámák, egyáltalán a monológok művésze: a mondatok belső ritmusát hang- és hangsúlyváltásaival úgy szabja meg és át, hogy végül is kitessék az ő mai, magya- ri értelmezése is. Ezt a Sütő-részletet is odaképzeljük Széchenyije mellé, mert így, ilyen tisztán és „kalligrafikusán” kevesen beszélnek anyanyelvűnkön ebben az országban. A gála zenei részét Szepesi György jazz-quartettje vezette be. Társaival (Balogh László — dob, Baran Grzegorz — alt-szaxofon, Kelemen Zsolt — basz- szusgitár) könnyed hangulatot teremtett. Jól választott stílusában mackós termete ellenére, azzal együtt, Szepesi György remekül bűvöli a zongorát. Nemcsak a gyors számokkal aratott sikert, de a meditativ, az érzelmekre ható jazz-t nosztalgikus hangulattal töltötte meg. Azt is vállalták ők négyen, hogy Kovács Brigittát, a Fővárosi Operettszínház tagját kísérik, aki Fényes Szabolcstól és Lehár Ferenctől énekelt (elhang- zási sorrend a két név így együtt, nem értékítélet!). Vizsolyi Lívia, a Szegedi Konzervatórium fagottművész-taná- ra Mozart B-dúr fagottversenyének első tételét játszotta. Marczis Demeter most is Pécsről érkezett. Legutóbb a Liszt-dija mellé Pécstől megkapta a Janus Pannonius-díjat és a Pro Teatro Dijat. A Varázsfuvolából énekelt, és az ő nagyon kedves fesztiválszámát, a Rágalomáriát. (Meg is ismételte). A gála tetején szólalt meg Pászthy Júlia lírai szopránja. Mozart Figaro házassága című operájából Suzanne, Verdi Rigo- lettójából Gilda áriáját hallhattuk tőle. Azt, hogy gazdag érzelmi világát minden fellépésében érzékelteti, eddig is tudtuk. Két éve azonban — vagy talán több is már —, amióta Pergolesi Stabat Matere és vele együtt a szenvedés és bánat gondolatköre szállást kért nála, mintha elmélyültebbé, hitében is erősebbé, teherbíróbbá lett volna. (Az egyházzenei fesztiválon történt szereplése is emlékezetes számunkra.) Lisztdija mellett a város rokonszenvét is emlegetjük vele kapcsolatban. Az Egri Szimfonikus Zenekar — Gémesi Géza karmesteri irányítása mellett — hűséggel és jól szolgálta az egri alapítvány eszméjét. Farkas András Maradtak- e törökök Egerben? N ap mint nap felmerül a kérdés az egri polgárok között: a városnak 91 hosszú esztendőre terjedő hódoltsági korszaka alól való felszabadítása után maradtak-e törökök vissza Egerben? E kérdéssel már régen foglalkoztak a kutatók, de csak az utóbbi évek során sikerült megnyugtató részletességgel tisztázni. A probléma nyitját a vár és a város kapitulációja adta meg. Kiderült, hogy a felszabadító szövetséges csapatok és Rusztem pasa között — merőben rendhagyó módon — két megadási szerződés is létrejött! Az elsőt a beg- lerbég és Doris alezredes, a blokád parancsnoka kötötte, melyet az uralkodó is szentesített. Az 1687. december 7-i egyezmény a várnak és a városnak feltétel nélküli feladását rögzítette, s csupán a betegeknek és a gyengélkedőknek biztosította — egészségük helyreálltáig — a helyben maradás lehetőségét. Amikor azonban Antonio Ca- raffa lovassági altábornagy, a Magyarországon állomásozó és operáló osztrák haderők főparancsnoka erről értesült, Eperjesről azonnal Egerbe sietett, érvénytelennek nyilvánította a Doria-féle egyezményt, és Luigi Ferdinando Marsigli hadmérnök révén, aki jól beszélte a török nyelvet, 1687. december 14-én újabb, és most már megvalósításra is került újabb megadási szerződést kötött Rusztemmel, Eger utolsó beglerbég pasájával. Imigyen rendelkezett e paktum: „...kicsinyek és nagyok, mindkét nembeliek, minden akadály nélkül távozhatnak, azok is, akik keresztényekből lettek törökké. Akik pedig közülük vissza akarnak maradni, azok minden ellenvetés nélkül, házaik és javaik birtokában megmaradhatnak. ” Az országnak az oszmán uralom felszámolása során ez a legliberáli- sabb, a törökök számára legkedvezőbb kapitulációs egyezménye volt. Minden bizonnyal ebben nem kis része volt a blokád tartama alatt a várból kiszökött tekintélyes Ali alajbégnek, aki később a királytól különleges kiváltság- levelet is kapott. Az Egerben maradást választott korábbi török alattvalók előbb-utóbb katolikus hitre tértek. Igen figyelemreméltó, hogy rendkívül toleránsak voltak velük szemben a városban megtelepedett szerzetesek, kivált a szigorújezsuiták is. A katolikus hitre tért mozlimokat mint újkeresztényeket említik az egykorú hivatalos iratok, sőt igen számottevő férfi, nő és gyermek keresztneve elé az „Újkeresztény” előnevet kapta. Egyik óráról a másikra megkereszteltekkel szemben olyanokról is tudunk, akik „katachumerí’-ek voltak, tehát akik a kereszténység felvétele előtt vallásoktatásban részesültek. Érdekes egy 1695. évi adat, mely szerint egy török ifjú korábban már valahol másutt protestáns hitre tért, de Egerben a katolikus hitet vette fel. Beható kutatással 392, korábban mohamedán vallású török alattvalót sikerült személy szerint felderítenem. Többségük természetesen férfi, de bőven akad soraik között nő is, sőt még gyermekek is, akiknek se apjuk, se anyjuk nem volt. A legfeltűnőbb e hosszú sorban a török hadsereg elit alakulatának, a janicsároknak néhány tagja. Nem hiányoztak soraik közül a kézművesek, sőt a gazdag tőkepénzesek sem. Legtöbbjükről kideríthető volt, hogy lakóházzal rendelkeztek, sőt szőlejük is volt. Zömében a mai Dobó utcában és a tőle északra húzódó városrészben laktak. Ezért azután a Dobó utca neve Török utca volt. Még egy mohamedán egyházi személy is Egerben maradt vissza famíliájával együtt, név szerint Szálih hodzsa, aki a Pap Dávid nevet nyerte. Az újkeresztények szép magyar családneveket vettek fel, mint Furulya, Báthory, Mortin- gos, Vajas, Cifra, Kis, Nagy, Fekete, Fehér, Farkas, Porkoláb, Poltura, Portörő, Borbély, Mészáros, Molnár, Kovács stb. Néhány megtartotta eredeti török nevét, például Omer, Hajdár, Endaíi, Flaczi, Bej. Természete- sen sokan vették fel a Török és az Egri családnevet. Egy sor korábbi lakhelyére utaló nevet: Hatvani, Szarvaskői, Szécsényi, Temesvári, Váradi, Nándorfehérvári, Budai, Bosznai stb. De akadt olyan is, aki a Német nevet kapta, mivel valaminő kapcsolatban állott a felszabadító német, illetve osztrák katonasággal, tisztviselőkkel. így például Körber Imre, egy ifjú török szolgája a Langveil nevet nyerte, szolgálólánya pedig Gletzham- mer Dorottyaként élt tovább Egerben. A török Mehmet basaként szereplő egykori janicsárból Német János lett. Meglehetősen különböző eredetűekből tevődött össze az egri új keresztények népes csoportja: Görögországból, Kis-Azsiából, Szerbiából, Boszniából, Albániából. Két tekintélyes vagyonú törököt is ismerünk. Az egyik Hajdár László, volt, aki Gyöngyös városának tekintélyes summát is hitelezett még 1690-ben is, sőt jókora szőlőbirtoka volt, melyet később mint „Hajdár-szőlő”-t emlegetnek az iratok. A másik Noszvaji Ferenc, aki 1697-ben hatalmas ingatlanát adományozta a minorita atyáknak, akik annak telkén templomukat és rendházukat építették meg. Nem mellőzhetjük az Egerben visszamaradt török cigányokat sem, akik a lakatos- és kovácsmesterséget űzték. Különös hangsúllyal szükségesnek látjuk megemh'teni, hogy soha a legcsekélyebb vita, viszály, avagy éppen gyűlölködés nem volt a megyeszékhely eredetileg is keresztény, de különböző nemzetiségű: német, szlovák, lengyel, horvát, Ma is őrzi a hajdani idők emlékét a minaret rác, olasz lakossága és a mohamedán hitről katolikusra tért egykori szultáni alattvalók között. Sugár István
