Heves Megyei Hírlap, 1992. december (3. évfolyam, 283-307. szám)
1992-12-08 / 289. szám
4 HORIZONT HÍRLAP, 1992. december 8., kedd Látószög Fogyasztó fiatalok Teli vannak a szórakozóhelyek fiatalokkal. Egy-egy presz- szóban, étteremben gyakran másokat sem látni, mint őket. Legyen az üzlet még oly elegáns, előkelő is, a legritkábban torpannak meg az ajtaja előtt. Lenyomják a kilincsét, bizony, hogy bemennek s leülnek. Különösebb válogatás nélkül kérnek és fogyasztanak, aztán, amikor a fizetésre kerül a sor, hanyagul nyúlnak zsebbe, s többnyire csak úgy kihúzzák az ösz- szegyűrtpénzt. Nemigen figyelnek a visszajárom, nagyvonalúan adják a borravalót. Kevésbé szúrna szemet, ha az említett ifjak minden esetben a magukét költenék, saját keresetüket. Ám az esetek jó részében eltartottakrólvan szó, olyanokról, akikről „nagykorukban”, felnőttként is szüleik gondoskodnak. Azok, akik sietős léptekkel húznak el még az olcsóbb büfék előtt is, a szerényebb fogyasztást is könnyelműségnek tartják még mindig. Akkor is, ha életük jelentős részét már becsülettel ledolgozták, s ha másra nem, annyira bizonyosan rászolgáltak, hogy legalább hébe-hóba szinten rendelhessenek valami kedvükre valóbb enni-innivalót. Csak úgy, magányosan vagy éppen társaságban — mint csemetéik. Ilyesmire azonban nekik nemigen futja. Forintjaikat sorra, rendre odaadják gyermekeiknek, hogy ne szenvedjenek soha, semmiben hiányt, „legalább nekik jobb legyen ”. Tudják, megértik, hogy sokba kerül az iskola. Á tisztes vagy éppen divatos öltözéken túl mindig kell valami tanszer is, a menza soványabb kosztját pótolni muszáj, s utóvégre a szórakozástól sem lehet eltiltani a leányt, fiút. S a gürcölő, maholnap magának már igazán csak a legszükségesebbekre költő szülő talán nem is sejti, hogy a kollégium, az albérlet valójában lényegesen kevesebbe kerül, mint amit otthon bemondanak neki, a menzát szemrebbenés nélkül feledtetik lakomákkal, luxusnak számító fogyasztásokkal is, ügy szétgurulnak a fiatalok kezeiből a forintok, hogy a hónap, az év végén azt sem tudják, mire költötték. Nem jó a pazarláshoz már ifjúkorban hozzászokni, s akkor sem, ha van miből szórni a pénzt, dolgozik, keres még az anya, apa, netalán pedig annyira gazdag, hogy jómódja kime- ríthetetlennek látszik. A túlzott támogatás, a meggondolatlan költekezés óhatatlanul rossz vágányra tereli a gyermeket. A kapott, netalán számolatlanul juttatott pénznek nincs sok becsülete, kevésbé nevel küzdelemre, felelősségre, elronthat egy egész életet. Aki megszokja, hogy mindig mögötte állnak, elfelejt gondolkodni, nemesebb törekvések helyett legfeljebb „huncutságokon ’’töri a fejét, sokkal inkább mások becsapásával, mintsem becsületesebb, tisztességesebb munkával igyekszik később is megszerezni a számára szükséges anyagiakat. Lehet másképpenis szeretni, s okosabban is fogadni a szülői lemondást, támogatást. Kinek-kinek erre a felismerésre kellene inkább törekednie. S ha ez is, az is megtalálja, amit keres — bizonyos, hogy kevesebb lesz a kidobott pénz. Ami pedig megmarad, több boldogságot szerez. Gyóni Gyula Újra az önkormányzati bérlakások eladásáról Lapunk december 3-diki számában jelent meg a Lakásbérlők Egyesülete elnökének, dr. Géresi Jánosnak a véleménye. Egy olyan interjúra reagált, amelyben Habis László alpolgármester és Várko- nyi György önkormányzati képviselő, az EVAT Rt. igazgatója beszélt a bérlakások privatizációjáról. A megjelent írással kapcsolatban most Várkonyi György fejtette ki álláspontját. A munkámra, felkészültségemre és tájékozottságomra vonatkozó megjegyzéseivel nem kívánok foglalkozni, azt dr. Géresi János magánvéleményének tekintem. Miután azonban 4100 lakásbérleményt tekintve csaknem 15 ezer állampolgárral állok nap mint nap kapcsolatban, hivatásomnak a bérlők ügyes-bajos dolgainak lehetőség szerinti legjobb intézését tekintem, nem megfeledkezve a város (összlakosság) érdekeiről sem. Dr. Géresi a lakásproblémát csak egy oldalról közelíti meg — a kedvezmény oldalról és megfeledkezik arról, hogy itt egy igen összetett gazdasági, szociális és politikai kérdésről van szó. Jogász létére a központi jogszabály hiányára hivatkozva ócsárolja az önkormányzatot, holott tudnia kéne: egy országos törvény soha nem rendelkezik a helyi árról és a helyi kedvezményekről, a helyi adottságok különbözősége miatt. Az önkormányzati tulajdonban levő lakások bérleti jogviszonyainak értékelésekor tudni kell azt, hogy a „tanácsi bérlakás” a volt szocialista jogrendszer torz szüleménye. Ez a sajátos jogviszony mind tulajdonosi, mind bérlői jogosítványok és kötelezettségek keveréke, amelyet az önkormányzat az elidegenítés feltételrendszerének kialakításakor nem hagyhat figyelmen kívül. Amikor, mintegy húsz évvel ezelőtt a jogalkotó lehetővé tette a tanácsi bérlakások és a tulajdon cseréjét, ezek a bérlakások gyakorlatilag korlátozottan forgalomképessé váltak. Az idevonatkozó illeték-kiszabási adóügyi rendelkezések és piaci gyakorlat a bérleti jognak vagyoni értéket adott, amely nagy általánosságban a tulajdonjog forgalmi értékének 50 százaléka. Az önkormányzat ezt az értéket tekinti kiindulási alapnak, és erre vonatkozóan kíván biztosítani további kedvezményeket. A képviselő-testület bizonyára sok mindennel vádolható, de azzal biztosan nem, hogy sietett a kérdést eldönteni, hisz két éve halogatja lépését. Siettetik azonban a döntést — és joggal — azok, akik végre hosszú évtizedek után némi kárpótlást kapva szeretnék volt ingatlanukat vagy jelenlegi bérleményüket megvásárolni. Akik a jövőre gondolva szeretnék biztosítani családjuk, gyermekeik biztonságát, akik tulajdonosként kívánnak szerepelni a lakáspiacon. Vajon, súlyos vádakat puffog- tatva dr. Géresi gondolt-e a bérlakások vonatkozásában a „forrásoldalra”? Gondolt-e a szociálisan rászorulók támogatásának finanszírozására? Tálán vessen ki újabb adót az önkormányzat, vagy emelje fel a lakbéreket a jelenlegi háromszorosára? (Az éves lakbérbevétél 46 millió forint, az önkormányzat ezzel szemben legalább 150 millió forintot fordít bérlakásaira.) Úgy gondolom: nem ez a megoldás. A készülő törvényt is figyelembe véve, azok számára, akik meg kívánják venni bérlakásukat, ezt biztosítani kell megfelelő feltételekkel. Szükséges megszüntetni az önkormányzat monopol-helyzetét a bérlakáspiacon, mert piac csak akkor van, ha léteznek a „szereplők.” A szociálisan rászorulókat támogatni kell, s ennek „forrásoldala” a privatizációval megteremthető. Annak, aki továbbra is bérlakásban kíván élni, választékot, választási lehetőséget kell biztosítani lakásnagyság, üzemeltetési költség, településen belüli fekvés, komfort-fokozat vonatkozásában. S feltétlen szükséges továbbá új lakásokat építem. A kepviselő-testületi ülések nyilvánosak, s miután dr. Géresi eddig még nem látogatta azokat, megragadom az alkalmat, és tisztelettel kérem: amennyiben ideje engedi, látogasson el a december 15-diki, vagy a december 29-diki ülésünkre. Trójában nem lesz háború! Heléna — Simon Mari Simon Mari, akire Helénaként oda kellett figyelni S okan azt tartják, hogy a nagy történelmi eseményekről, nagy történelmi nevezetességekről színpadi művet írni — kockázatos vállalkozás. Kleopátrát színre vinni, vagy éppen ezt a Helénát, aki csúful otthagyta Menelaoszt, mert ez a semmirekellő szépfiú, a trójai Párisz kitüntette figyelmével. Kockázatos pedig azért, mert Helénát szépségéért — és hűtlenségéért — jegyezték fel a krónikák. Márpedig az emlékezetes szépséget, ami visszasugárzik az évezredek ólomkamrájából is, elhitetni, olyan hatást kiváltani, ami meggyőzi a mai, szürke kis közép-európai polgárt, hogy itt, most ebben a zárt körben, festett falak között a görög istenségek, a márvány, a gazdagság és a szépség mitológiai tobzódása születik meg rendezői varázspálca-ütésre — kétséges, mi több, dőreség. És mégis vállalkoznak ilyen feladatra a művészek. Nemcsak azért, mert Jean Giraudoux, ez a szellemes francia diplomata író elszavalta a nagy háborúellenes tirádáit, hanem azért is, mert megszülethetik, meg is születik egy másfajta élmény, ha csodának nem is neveznénk, a szépségnek és a művészetnek egy olyan leleménye, amely az adott pillanatban beleránt minket abba az atmoszférába, lelkiállapotba, ami ott és akkor egységgé állhatott össze. Heléna — Páriszé. Mert ő rabolta el. Ezt nem is vonja kétségbe senki. De Heléna mégiscsak egy önálló emberi lény, fiatalságával és egyéb adottságaival megkoszorúzva. Olyannyira így van ez, hogy a trójaiak minden lépését követik, nincs különbség ebben „a ráéhezésben” a trójai király, Priamosz és a kikötői matróz között. Amikor a legfelső tanács mértékadó emberei is szé- delegnek körülötte, Hektornak nem sok érve marad a téboly e kifinomult és túlérett formája ellen. És Helén3? Heléna megjelenik. Még nem szólt egy szót sem, de minden tekintet őt követi. Hogyan nézne erre vagy arra a személyre, mit gondolhat Heku- báról, az anyós-jelöltjéről, mit Kasszandráról, a sógornőjéről, vagy éppen Andromakhéról, Hektor feleségéről? Mert ugyebár a nők elsősorban a nők ellen küzdik fel magukat arra a magasra, ahol lenni akarnak. Aztán jönnek csak a férfiak. Heléna mozdulataival tereli maga előtt az eseményeket. Ismeri a szokások és a szerelmi játékok minden szabályát, egy lendülettel lehet működésbe hozni egy egész cselekménysort, vagy csak egy szép kendőt. No, persze meg is szólal, ennél nincs mi sem természetesebb. De nem úgy, mintha mérték nélkül felvágták volna a nyelvét. Nem megy belharcba, inkább hárít, kellő távolságra tartja eszközeivel ellenfelét, ellenfeleit, hogy még a bőrét se sérthessék meg. És ha ráolvassák a letagadhatat- lant? Amikor hallgatni sem lehet, de bevallani mégkevésbé? Arra vannak a sablonok, amiket valószínűleg Éváé s a Kígyó óta ismer az emberiség. Párisz elegáns férfi, mindenféle szempontból a hatalom csúcsának a közelében van. Békeidőben a hadakozó Hektor mellett, mögött ő az örökös. És Trója gazdag! Heléna jól érzi magát Trójában. Kiéli magát és magából mindazt, amit lehet. Szeret? Kit? Mennyire? Mikor? Hogyan játszik itt, vagy ott, van-e valami abban, ahogy felkínáltatja magát Troilusnak éppen Párisz által? Érdekli-e valóban a szűzfiú, vagy csak a veszély, az új pillanat, a várható borzongás, felborzoló- dás foglalkoztatja? Mindez benne van a játékban, amit mosolyogva, derűsen, csaknem szelíden végigcsinált Simon Mari a Giraudoux-darabban. Állandóan figyeltünk rá. Pedig nincs könnyű helyzetben. Az író Hektor és a fontos mondat miatt vetette papírra háborúellenes kitörésnek is minősíthető színpadi látomását, ezért Heléna — főleg Párisz — akár epizódisták is lehettek volna. De nem azok! A rendező, Dávid Zsuzsa is lényegesnek tartotta, hogy olykor szinte lassított felvételben — sok filmes ötlet is feltűnik — vonultatja fel és el Simon Marit, aki dekoratívan, minden mesterkéltség nélkül, mintha csak a ruháját szellőztetné — meg a gondolatait —, vonaglik végig négyöt métert. Hogy ezzel is bosz- szantsa a ház további hölgyeit. Mert itt hozzá képest mindenki további. Azt csak elképzelni tudjuk, hogy a költővel és Troilusz- szal megeső jelenete hogyan hatott volna, ha a költőt nem veszi bohózati figurára a rendezőnő és a Troilusszal csókolózó Helénát nem viszi a háttér mélységébe: eltűnt egy alkalom, hogy a taglejtések és a mimika ezer apró jeléből valami újat, a bonyolult meg- unás-újrakezdés villódzásából valami felfedezhetőt megpillanthattunk volna. Mert a valódi színész — és Simon Mari ilyen! — elhiszi, hogy a szöveget neki írták, a mondatokat helyette, de érte találták ki, hogy ő nem lóghat ki a sorból, neki meg kellett élnie ezt a nőt. És mert megélte, ahogy mindig is az őseinktől kapott készségeinkkel, ösztöneinkkel kapaszkodunk másokba és világba, hát ő így, ezekkel a mindig — és mindenhová — vágyódással. Mindennek és Mindenkinek szolgáló szolgálattal fogadta el, fogadtatta el Trója átkát és egy sors ábrázolási lehetőségét. Néha nincs könnyebb feladat, mint egy-két mozdulattal kifejezni, amitől nem egyszer irtózunk. És ez az élet gyónása. Farkas András Mire készüljön az ember, ha tartalékos? A behívó időben érkezik... Átalakulóban van a Magyar Honvédség: korszerűsödik mind szerkezetében, mind szervezetében, s ez együtt jár az állomány „karcsúsításával’’ is. Ennek a megújulási folyamatnak a részeként foglalkozott szeptemberben az Országgyűlés honvédelmi bizottsága az MH kiképzési rendszerével, amely természetesen érinti a tartalékosokat is. Hogy miként, arról kértünk tájékoztatást Ungvári János alezredestől, a Heves Megyei Hadkiegészítő Parancsnokság parancsnok-helyettesétől. — Mire számíthatnak jövőre a tartalékosok? — Az érintettek katonai szolgálatának tervezésekor több szempontot figyelembe kell vennünk. Ezek egyike, hogy a tartalékos a leszerelés éveben csak akkor hívható be, ha az alegység — amelyhez „lebiztosították” — úgynevezett „komplex” mozgósítási felkészítést hajt végre. Ez az időszak azonban a húsz napot nem haladhatja meg. A honvédségnél is rendszeres a továbbképzés: erre a tartalékosok a leszerelést követő öt éven belül nem hívhatók be. S aki egy ilyen továbbképző időszak után leszerel, ugyanilyen céllal legközelebb csak a hatodik év január 1-jétől vehető számításba. Ezeknek a behívásoknak egyébként a mindenkori katonai szakismeretek fenntartása, növelése, illetve a megfelelő beosztások jobb ellátására való felkészítés a célja. — Minden tartalékos „rémálma ”, hogy éjnek idején jön a kiértesítő, s nemcsak kétszer csenget... — Ha csak a helyzet úgy nem hozzá, ez nem fordul majd elő... Valamennyi hadköteles, akinek a tartalékos szolgálatára számít a honvédség, hat hónappal korábban megkapja az előzetes értesítést. Tehát időben értesítjük arról, hogy mikor, hová és mennyi időre kell bevonulnia. Ezzel kapcsolatban javasoljuk az érintetteknek: ezt az értesítést mutassák be a munkahelyükön, hogy ott gondoskodni tudjanak a helyettesítésükről. — Hallani, hogy a megyében mostanában többen is kaptak ilyen katonai értesítést. — Igen, a jö vőta vaszra vonatkozó értesítők egy részét már kiküldték, de néhanyan majd csak ezután kapják meg a papírt a tervezett szolgálatukról. Ez a behívás egyéként csupán néhány száz tartalékost érint majd. Itt azonban hadd jegyezzem meg, hogy olyan sajnálatos tapasztalataink vannak, miszerint a leendő katonák az átvétel után „félreteszik” az értesítést, s bár megannyi problémájuk van, amely mindmind összefügghet a behívással, mégsem jelzik időben azokat, így ezek csak akkor derülnek ki, amikor már ott állnak a laktanya udvarán... — ...S feltehetően a „kiég” nem örül ezeknek a váratlan „kifogásoknak”. — Rendkívül fontos, hogy a hadkiegészítő parancsnokság naprakész információkkal rendelkezzen a tartalékosokkal kapcsolatban. Nyilvánvaló ugyanis, hogy nem adhatunk át az alegységeknek katonai szolgálatra alkalmatlan, beteg vagy sérült embert. Netán olyanokat, akik közép- vagy felsőfokú iskolák esti, illetve levelező tagozataira járnak, vagy akik fontos társadalmi, gazdasági tevékenységet folytatnak. S olyanokat sem, akiknek közös háztartásában három, vagy annál több kiskorú gyermek van. Jó lenne, ha mindezekről — csak a példa kedvéért soroltunk fel egyet-egyet — időben értesülne a parancsnokság, ezzel ugyanis egy sor tortúrától kímélnénk meg egymást... Már- csak azért is, mert a szolgálat alóli felmentési kérelmeket harminc napon belül kötelesek vagyunk elbírálni, s a döntésről értesítést küldeni a hadköteles személyeknek. — Milyen esetekben várható elutasító határozat? — Mivel a tartalékos katonai szolgálat csak kevés esetben haladja meg a húsz napot, ezért a parancsnokság kevésbé méltányolja a megélhetéssel, a munkahelyi helyettesítés nehézségeivel, netán az OTP-részlet fizetési határidejével indokolt kérelmeket. Bevonulás esetén minden tartalékos természetbeni ellátást, valamint tíz napon túli szolgálat esetén átlagkeresetetkap, hogy — reményeink szerint — aránylag nyugodtan, megfelelő körülmények között tegyenek eleget honvédelmi kötelezettségüknek. Szilvás István Egy nyári gyakorlat pillanatképe Csütörtöktől sugároz a Rádió Eger Sokan megismerték a Rádió Eger nevű kereskedelmi adó zenés műsorát. A frekvenciamoratórium miatt adását kábelen közvetítő állomás most egyhetes sugárzásra kapott engedélyt, így december Kitől 16-ig nemcsak a kábelhálózatba bekapcsolt egri lakásokban, de autóban, szabadtéren is fogható lesz az adás. Sőt, a korábbi tapasztalatok szerint nemcsak Egerben, de déli irányban a Tisza-tó vonaláig, észak felé pedig a domborzattól függően több településen is jó minőségben hallgathatják majd a műsorokat. Hétköznapokon délután kettőtől nyolc óráig, szombaton és vasárnap reggel nyolctól este nyolcig lesz adás, és a sok zene mellett a rádió foglalkozik többek között a 100 órás váltófutással, az egri vár visszavételének 305 évfordulójához kapcsolódó eseményekkel, a vásárlási tippeket ad karácsonyra, és tudósít a megyei főjegyzők országos értekezletéről is. És végül a legfontosabb információ: az adást a 101,3 megahertzes URH hullámhosz- szon sugározzák, és fogható lesz a hagyományos módon, a 66,75 mHz-es hullámhosszon, kábelen is.
