Heves Megyei Hírlap, 1992. december (3. évfolyam, 283-307. szám)

1992-12-07 / 288. szám

MOZAIK HÍRLAP, 1992. december 7., hétfő „Nem vagyok kiábrándult, csak fáradt" Domokos Géza utolsó bukaresti interjúja 38 évi bukaresti munkásság után szombaton elhagyta a ro­mán fővárost és a székelyföldi Sepsziszentgyörgyre költözött Domokos Géza, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség 65 éves országos elnöke, aki idén már nem jelöltette magát a parla­menti választásokon, és mint je­lezte, az RMDSZ soron követke­ző januári kongresszusán sem pályázik tisztségre. Az MTI tudósítója az elutazás előestéjén beszélgetett az 1989 decemberi fordulat utáni idő­szakjelentős politikusával, közé­leti személyiségével, a romániai nemzetiségi könyvkiadásban év­tizedeken át nagy szerepet betöl­tött Kriterion kiadó volt igazga­tójával, a Kriterion alapítvány el­nökével. — Hogyan tekint vissza buka­resti életére? — Itteni jelenlétem sok-sok éven át nem a politikához, ha­nem a kultúrához fűződött, kul­túrpolitikát, kulturális építést je­lentett. Dolgoztam gyermek-, majd ifjúsági lapnál, a régi Ma­gyar Szónál, majd az Előrénél, aztán vagy harminc éven át könyvkiadó voltam. Több mint húsz évet a Kriterion könyvkia­dónál töltöttem. Bukarest, mint mondani szokták, a magyar kul­túra legdélibb bástyája volt, rajta kívül csak egy volt még délibb, Rodosto, Mikes Kelemen idején. — Ebből a központból nem­csak Ón fog hiányozni a jövőben. — Sajnos, az utóbbi időben eléggé meggyengült. Majtényi Erik sok éve meghalt, eltávozott közülünk Szemlér Ferenc is, Mé- liusz József már a 85. évét tapos­sa, Szász János szerencsére még jó erőben van, jó egészségnek ör­vend. Gálfalvi Zsolt szerkeszti a Hetet, amely idestova már ne­gyedik hete nem jelenik meg pénz hiányában. Elég nagy gondban van a Kriterion könyv­kiadó is, már két hónapja nem kapták meg fizetésüket a szer­kesztők, az alkalmazottak. Eh­hez hozzá lehet számítani, hogy az 1989 decemberi fordulat után elég sok bukaresti magyar tért vissza szülőföldjére, csíkiek, ká- szoniak, háromszékiek. Az értel­miségiek közül is számosán visz- szamentek Kolozsvárra, Maros- vásárhelyre, Sepsziszentgyörgy­re, tehát az a szerep, amelyet Bu­karest betöltött a magyar kultú­rában, az az elit, amely a román szakkörökben is tekintélyt szer­zett magának, most fogyatkozó- ban van. — Ami engem illet, mindig vágytam arra, hogy idősebb ko­romban visszatérjek szülőföl­demre. Azt hittem, hogy ez a bú­csú már hamarabb bekövetke­zik, mert arra számítottunk, hogy az RMDSZ kongresszusára hamarabb, már tavasszal sor ke­rül, és én már egy éve bejelentet­tem, hogy akkor visszavonulok a politikai tevékenységtől. Ezért nem jelöltettem magam már a legutóbbi választásokon sem. — Mi indokolta azt a döntését, hogy véget vet aktív politikai pá­lyafutásának a soron következő kongresszuson? — Én mindig tudtam, hogy ez átmeneti helyzet az életemben, önként felvállalt munka, amely­re nem is voltam felkészülve, aminthogy kevesen is voltak az igazi politikusok ezekben az években Romániában. Volt te­hát kezdete és lesz vége. Örülök annak, hogy számos jól képzett, tapasztalattal rendelkező RMDSZ vezetővel dolgozhat­tam és meggyőződésem, hogy nálam eredményesebben tudják majd szervezni, vezetni az RMDSZ munkáját. A nyár vé­gén egy nyilatkozatomban már elmondtam választóimnak, mi késztetett erre a lépésemre. Elő­ször is szeretnék még kultúrával foglalkozni, mivel egész életem­ben ezt tettem. A Kriterion Ala­pítvány elnökeként szeretném előmozdítani a párbeszédet a ro­mániai kisebbségi kultúrák kö­zött, ezek és a román nemzeti kultúra között — könyvek kiadá­sával, folyóiratok indításával, konferenciák, kiállítások rende­zésével, ösztöndíjak, dijak oda­ítélésével. E komplex program megvalósításától még messze va­gyunk, de befejezés előtt áll a nyomdaépület Csíkszeredán, művelődési központ is nyílik ott, azt hiszem, szép munka vár ránk. — Ön politikai, etikai, és egészségi megfontolásokat is em - lített. — Igen, én önként akarom magamra alkalmazni a Temesvá­ri Felhívás 8. pontját, amely arra szólított, hogy akik a múlt rend­szerben felelős pozíciót töltöttek be, vagy tagjai voltak a legfel­sőbb döntéshozatali szerveknek, ne vállaljanak közéleti szerepet, legalább egy ideig ne. Ezt, saj­nos, nálunk senki sem fogadta meg. A most alakult Vacariou- kormány tele van tűzdelve olyan miniszterekkel, akiknek bizony elég jelentős szerepük volt a múlt rendszerben: a kormányban, a tervhivatalban, s más hasonló helyeken. Én éveken át, 1984-ig, a Román Kommunista Párt Köz­ponti Bizottságának póttagja voltam. Nem voltam pártfunkci­onárius, a Kriterion igazgatója­ként csak mozgásteremet igye­keztem bővíteni részvételemmel, de ha póttagként nem is szavaz­tam, jelen voltam, ha néha fog­csikorgatva is. De a tény az tény, és én úgy érzem, hogy ezt meg kell tenni. A román sajtóban elég nagy visszhangot keltett ez a döntésem. Egy lap meg is jegyez­te, hogy Romániában csak egy magyar képes erre a lépésre. A harmadik ok az, hogy az év ele­jén agyvérzésem volt. Ebből ugyan felépültem a Soproni Ál­lami Szanatóriumnak is köszön­hetően, ahol gyógykezelésben részesültem — a budapesti szak­orvosoknak is hálás vagyok ezért — de mindenki figyelmeztetett, hogy kerüljem a feszültségeket, mert ez az eset megismétlődhet. — A politikai munkában pe­dig, különösen az Ön által betöl­tött poszton, elkerülhetetlen a fe­szültség. — Igen, fáradt is vagyok. Mondtam, hogy nem voltam én kellőképpen felkészülve, sem szakmailag, sem lelkileg, azokra az iszonyatos feladatokra, ame­lyeket vállalnom kellett, a fe­szültségekre, a konfliktusokra. Sokan azt hiszik, hogy itt valami­féle kiábrándulásról is szó van, tekintettel arra, hogy az elmúlt évben sok bírálat ért, ami önma­gában nem baj, de ezek között sok volt érzésem szerint az igaz­ságtalan vád, a rosszindulatú tá­madás. De nem vagyok kiábrán­dult, csak fáradt. — Milyennek látja az RMDSZ jövőjét — Domokos Géza után? — Az elmúlt három évben voltak eredményeink, de ezek el­maradtak attól, amit vártunk, szerettünk volna. Az RMDSZ nagy dilemmák előtt áll és ezekre a kihívásokra okosan kell majd válaszolnunk. Egy biztos: nem lehet nemzetiségi jogokat kivív­ni, azokat tartósan megőrizni, nem lehet a romániai magyarság biztonságban, nem érezheti azt, hogy intézményei sérthetetle­nek, jogai visszavonhatatlanok, ha nem működik együtt a romá­niai demokratikus erőkkel. Én ezért munkásságom egyik leg­főbb eredményének tartom, hogy az RMDSZ a Romániai Demokratikus Konvenció meg­becsült tagja. Mi az elmúlt három esztendőben nemcsak sajátos ki­sebbségi problémáinkkal foglal­koztunk, hanem cselekvőén je­len voltunk az ország politikai életében is, szavunk volt a de­mokrácia, a jogállam építésének ügyeiben, képviselőink ráter­mettségről, szakértelemről tet­tek tanúbizonyságot, és megbe­csülést, tekintélyt vívtak ki ma­guknak még az ellenfelek előtt is, figyelt a szavukra a romániai közvélemény jelentős része. — Hogyan látja a választások utáni politikai helyzetet? — Sajnos a szélsőséges erők­nek új esélye nyílt: fontos szere­pet töltenek be a parlamentben, hiszen a Román Nemzeti Egy­ségpárt (Funar pártja) ott a mér­leg nyelvét alkotja és ezért felte­hetően a kormány engedménye­ket fog tenni nekik. Ilyen hely­zetben az RMDSZ-nek egyrészt határozottnak, aktívnak, egyér­telműnek kell lennie a romániai magyarság képviseletében, más­részt pedig rugalmasságról kell tanúbizonyságot tennie, a tár­gyalásokon a párbeszédre nyitott partnernek kell lennie. Örülünk, ha segítenek nekünk, de nem ért­hetünk egyet azzal, ha innen vagy amonnan beavatkozási szándékot látunk, bizonyos cso­portérdekek felvállalását vagy támogatását, mint ahogy annak sem örülünk, ha bizonyos egyé­nek, csoportok, pártok nem hi­vatalos képviselői megpróbálják hozzánk is átgyűrűztetni a ma­gyarországi konfliktusokat, vitá­kat. Meggyőződésem, hogy az RMDSZ-ben megvan a kellő fel- készültség és tapasztalat arra, hogy az előtte álló feladatoknak eleget tegyen, — mondotta az MTI tudósítójának Domokos Géza utolsó bukaresti interjújá­ban. Baracs Dénes Sikerek és gondok A budapesti amerikai újságíró-központ terveiről Roy Hiebert, a Maryland Egyetem újságíró tanszékének alapító dékánja, a budapesti amerikai újságíró-központ igaz­gatója a hét végén ismét a ma­gyar fővárosba utazott. — Évente legkevesebb hat­szor itt vagyok, a munkánk egyre kiteijedtebb — mondja a profesz- szor. — Idén ősztől már ötfajta, féléves tanfolyamot szerveztünk, többek között a rádiós újságírás­ról, a hírszerkesztésről —, s elő­ször indult az újságírók különle­ges igényeit kielégítő angol nyelvtanfolyam. Hiebert elismert szakmai te­kintély, korábban a The Was­hington Post, az NBC-TV mun­katársa volt, és 1991-es magyar- országi helyszíni felmérése alap­ján bízták meg a központ szerve­zésével és irányításával. A költ­ségvetést a washingtoni nemzet­közi média-alap biztosítja, amely az első évben, 1992 köze­péig csaknem 700 000 dollárt fordított a magyarországi sza­bad, független sajtó kifejlesztését szolgáló célokra. Kezdetként rö­vid tanfolyamokon foglalkoztak neves amerikai (és magyar) elő­adók időszerű kérdésekkel, mint például a sajtóetikával, a gazda­sági újságírás, a diáklapok kér­déseivel. A kormány és a sajtó vi­szonyát taglaló szemináriumot a budapesti siker után Varsóban is megrendezték. — A cél az, hogy segítsük az állandó jellegű, egyetemi szintű újságíróképzés alapjainak meg­teremtését, — mondja Hiebert. Partnerük az ELTE, ahol kez­detben a szociológiai, újabban az esztétikai tanszékkel működnek együtt. Bíznak abban, hogy meg­születik az önálló újságíró-tan­szék, de az ELTE anyagi, külö­nösképpen elhelyezési gondjai egyelőre igencsak behatárolják a lehetőségeket. Az amerikai pro­fesszor mindenesetre bizonyos abban, hogy az alapokat lerakó, a jövendő képzést segítő munká­juk a következő években is foly­tatódni fog; jó esély van arra, hogy az anyagi forrásokat — amerikai részről — folyamatosan biztosítani tudják majd. Sikeresnek bizonyult nyári tanfolyamuk, amelyen első ízben dolgoztak együtt magyar és ame­rikai hallgatók. Tanulságosan megmutatkoztak ott a szakmai, felfogásbeli különbségek, ami­kor elkészültek a párhuzamos vizsga-újságok: a magyarok szépprózával, lírával, szép grafi­kákkal remekeltek — az ameri­kaiak tárgyszerű statisztikákkal, grafikonokkal rakták tele a lapot. A hódítás változatai A csodálatos Fabio Az olasz Fabolous Fabio top­modell, aki számtalan olasz könyv és újság címoldalán sze­repel, amerikai szupersztár lett. A 31 éves top-modell naptára ebben az évben 450 ezer pél­dányban fogyott el. Minden ol­dalon Fabio látható, különböző öltözetekben és pózokban. Az amerikai lapok megérkezésekor égig dicsérték: „micsoda szemek, micsoda haj, milyen izmok.,, Miss Dior — Miss Adjani A Dior di­vatház bemuta­tóján, a Gian Franco Ferre tervezte ruhák közül a legutol­sót egy titokza­tos, arany ve­lencei maszk­kal fedett arcú különlegesen izgalmas hölgy mutatta be. A ruha majdnem olyan izgalmas, mint bemuta­tója. Fehér és ragyogó, elmo­sott fehér nagy színes foltok­kal. A ruha ki­emelte a szí­nésznő szépsé­gét. Vastaps fo­gadta azt a pil­lanatot, amikor arany láncát le­vetve, kiderült, hogy az isme­retlen lsebelle Adjani film- színésznő. Bikini fürdőruha verseny Floridában, civilek részére furcsa versenyt hirdettek meg. Az ott nyaralók indulhattak a legszebb bikini fürdőruha cí­mért. Fort Lauderdale partján gyönyörű lányok sorakoztak alig, alig fürdőruhákban. Erre a versenyre elmondható, nem a győzelem, de a részvétel volt fontos — főleg a nézők számára. VERSENYTÁRGYALÁSI FELHÍVÁS Eger Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatala versenytárgyalást hirdet Eger Megyei Jogú Város Önkormányzatának tulajdonát képező Eger, Telekessy u. 2. sz. alatt található volt gépkocsiszerviz, mosó, kéziraktár helyiségek (206 m2) hasznosítására. A versenytárgyalásra azon természetes és jogi személyek, vala­mint ezek jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társasá­gok jelentkezését váijuk, akik rendelkeznek: — vállalkozói igazolvánnyal vagy — cégműködést igazoló okirattal, — megfelelő vagyoni garanciával. Az ajánlatok elkészítésével kap­csolatosfőbb információk: — A helyiségek adottságait figyelembe vevő (volt szerelőműhely), az épület jellegével, funkciójával összhangban álló hasznosításra kérünk ajánlatot (pl. irodahelyiség, autószalon — ez utóbbi esetben érvényes de- aleri szerződés bemutatása szükséges — ...stb) — A bérleti jogot 5 évre lehet elnyerni, amely — kölcsönös megelége­dettség esetén — további 5 évre meghosszabbítható. — A bérleti díj összege licit tárgyát képezi, annak induló összege 90.000Ft/hó, amely az ÁFA-t is tartalmazza, s amely a KSH által évente április 1. napjáig közölt inflációs %-kal emelkedik az azt követő hónap­tól.) — A jelentkezőnek javaslatot kell tennie az átalakulás várható költ­ségének a bérleti díjba való beszámításába. — A versenytárgyalás nyertese a bérleti díj első 12 havi összegét egy összegben (az átalakítási költség elfogadott mértékével csökkentett), a szerződés aláírásával egy időben köteles megfizetni. — Az árajánlatot erre az alkalomra összeállított bizottság nyilváno­san bírálja el 1992. december 17. napján a Polgármesteri Hivatal I. sz. tanácskozójában. — Az ajánlatokat a Polgármesteri Hivatalban felvehető jelentkezési lap kitöltésével együtt 1992. december 14-én 15.30-ig kell Eger Város Jegyzőjénél leadni. — A felhívással kapcsolatos bővebb információk a Polgármesteri Hi­vatal Főmétytöki Irodáján és a Jegyzői és Képviselői Irodáján kérhetők. A helyiségeket 1992. december 10-én 8-12 óráig lehet megtekinteni. A határidő elmulasztása jogvesztő.

Next

/
Thumbnails
Contents