Heves Megyei Hírlap, 1992. december (3. évfolyam, 283-307. szám)
1992-12-01 / 283. szám
* »itesegy&i* * tan« erfcétyé»®* 1910«* «itlt» Eaiogh fiwdolf felvétele MÚLTIDÉZŐ HÍRLAP, 1992. december 1., kedd ÚO hétköznapon ^9®b difplán^s rezi- gyadt életű varos ES^ Hogy az egri érsek dencia: Heves vármegy • ziR meg rajta. öeminencziájáe: nemig keskeny utcáin Hullámos szintű, asrfalto' - ^ a féllg. gyöngén lukte, “ zárnyvonal - inkább eltol- meddig vicinális szar y mjnt beleja az országos for9a'° J. elég mutatós. Kapcsolja. Pedig mag vasárnapi újság. iSzőllósi Zsigmondi Az egr 1909. 8ls. o.) fészkében. (...) .riaa történetéFner eseményekben gazaag u< ^ fTSdtÄyÄ van a történelem laPJaj«. E.fjak de kivétel ben nemcsak az o> 9 őszöket, méltó nélkül nők is kivette oly magasra bámulattal tölte e a v becsülésében. hogy^ büszkén "nevezi azt magáénak bger mÍnde"^0-ráv: vasa. nienlán, 1894. 1310., A történelmi Magyarország 68 városát mutatja be a 320 oldalas reprezentatív fényképalbum, 650, eddig jórészt ismeretlen, korabeli fotográfiával. A könyv lapjain kirajzolódik az ország egymástól gyökeresen eltérő jellegű városainak változatos képe, a Felvidék hegyei közé szorult bányavárosoktól az alföldi mezővárosokig s az erdélyi székely és szász városokig. Kötetünk képein megjelenik a város sokszínű társadalma is: a budapesti úrinők és a szentesi parasztpolgárok, a pozsonyi főúri társaság és a debreceni csizmadiák, a soproni kugliegylet tagjai és a temesvári szövőlányok; de megjelenik a képeken a vásározó magyar paraszt, a teknőárus vándorcigány, a szlovák tutajos és a román favágó; svábok, örmények, bunyevácok - mindaz a felsorolhatatlanul sokféle öltözetű, beszédű és hagyományú ember, aki akkortájt a Kárpát-medencének ezen a részén élt A képeket a virágkorát élő publicisztikai irodalomból és a korabeli útikönyvekből, városleírásokból válogatott idézetek kísérik, amelyek a kortárs gondolatait tolmácsolják a történelmi tegnap, a századforduló világáról. A könyv megjelenését a Magyar Hitel Bank Rt támogatta í £*<á ív A vasúti állomásról a Deák Ferenc úton befelé haladva egyszerre kitárul előttünk Eger, az emlékszerű épületek meglepő pompájával. Eger nagy püspökeinek alkotásaival találkozunk lépten-nyomon. Mindjárt az Esterházy téren a fönséges székesegyház, vele szemben az érseki líceum hatalmas épülete. Szent István, Szent László, Szent Péter és Szent Pál szobraival díszített, kétszakaszos lépcsősor vezet föl a nyolc korintusi oszlopon nyugvó hármas bejáróhoz. (...) Pyrker László pátriárka érsek építtette Mild József pesti építésszel (...) 1832-1837-ben. (Magyarország vármegyéi és városai. Heves vármegye, é. n. 94. o.) (...) Térjünk be az érseki palotával szemben nyíló Kossuth utcán a Kossuth térre, a város piacára. A környöskörül nyíló üzletek élénkségét rikítóan emelik a híres egri kofák, kik egész éven át itt hozzák forgalomba szőleik, kertjeik és földjük terményét kicsinyben. Heves, mozgékony nép, élces nyelvpergésük megállítja az embert. A piac dísze a városháza. Újonnan épült a 18. századbeli, ódon városháza helyén. (...) Mellette emelkedik a minoriták gyönyörű sugártornyos temploma és rengeteg zárdaépülete, melynek két emeletén van a kir. pénzügyigazgatóság és adóhivatal. (Turk Frigyes: Egri útmutató, 1907. 21. o.) Eger templomait a törökök mosókká alakították át. Mai templomaink helyén 9 mecset emelkedett. Az az egy maradt meg, mely a Knézich Károly utcában, az irgalmasrendiek háza előtt áll. Sokáig csonka mecsetnek nevezték az egriek, mivelhogy megviselte a három századév. Pyrker László érsek, hogy ezt a történelmi műemléket megmentse, 1827-ben bádogfödéllel látta el, melynek ormán azóta a félhold fölött kereszt ragyog. A mecset kőből van építve, 43 méter magas és 99 csigalépcső vezet felső párkányáig, amelynek erkélyéről három századdal ezelőtt a hodzsa kiáltása hívta imárá Allah egri híveit. Tanulságos emlék! (Turk Frigyes: Egri útmutató, 1907. 33. o.) Az ősi Mátra szelíd lejtőjén, 170 méter tengerszint feletti magasságban fekszik Heves vármegyének második és minden tekintetben jelentős városa: Gyöngyös. Nagyobb épületei, magas templomtornyai lenéznek a város alatt alig néhány kilométernyi távolságban már kiszélesülő nagy magyar Alföldre. (Magyarország vármegyéi és városai. Heves vármegye, 1909. 111. o.) A főtér (...) Hanisz Imre térnek neveztetik. A városi élet központja, itt van a legtöbb fényes, előkelő üzlet, a szállodák, a Gyöngyösi Takarékpénztár Egyesület, a Gyöngyösi Bank Rt., a Gyöngyösi Kereskedelmi és Gazdasági Bank Rt., a Heves megyei Általános Bank Rt., a Gyöngyösi népbank Rt., a könyvkereskedések, cukrászdák, a város főutcái ide futnak össze. (...) (Stiller János: Gyöngyös leírása. Gvönavösi Kalendárium IQIO. 175.0.)
