Heves Megyei Hírlap, 1992. december (3. évfolyam, 283-307. szám)

1992-12-31-1993-01-01 / 307. szám

HÍRLAP, 1992. december 31—1993. január 1«, csütörtök-péntek

SPORT

15

A röplabdások az idén is kitettek magukért. Szinte kivétel nélkül telt ház előtt játszották mérkőzéseiket, ami egyedülálló a hazai röplabda- berkekben. Bajnoki második helyük a realitást tükrözte, míg az őszi Szuper Liga-teljesítménj ükről elmondható, hogy álmunkban sem gondoltunk ilyen remeklésre. A CEV-kupában a legjobb nyolc közé verekedte be magát az ESE, ami már önmagában figyelemre méltó eredmény. A csapat ősszel valamennyi hazai találkozóját megnyerte, és képes volt több idegenbeli bravúrra is. Az együttes trénere, Kasziba István lett az év edzője, s felkérték a válogatott szakvezetőjének is. A csapat az idén megkapta a Heves megyéért kitüntető címet is.

Elvetettünk egy magot, s reméljük, pár éven belül learathatjuk a termést — jegyezte meg nem is olyan rég dr. Estefán Géza. a SeM-KSE asztaliteniszezőinek főnöke, amikor „leszerződtették" a kínai Wei Csín Siut. Nos. az aratás ideje elérkezett! A férfi- csapat a magyar asztalitenisz-sport krémjéhez tartozik, vagyis feljutott az idén a felsőházba. Újonc létére sem szeppent meg az egri társaság, hiszen a tízcsapatos mezőnyben elfoglalt hatodik helye arra vall, hogy az együttes nem véletlenül került fel a legjobbak közé.

Szevasz, óév!

Kutatunk a „régi” fényképek között.

„Ezt is, meg ezt is tegyük be! Ők is megérdemlik, hogy szerepeljenek az összeállításban! Nehogy kihagyd a srácokat! Hú, emlékszel, micsoda pazar meccset játszottak? Hogytudlóbálniezafiú! Fantasztikus ez a srác! Micsoda örömünnep volt!”

Szóval, kommentáltuk a felvételeket.

Igen, mert hál’ Isten, volt mire emlékezni. Annak ellenére, hogy az árnyékos oldalt is kénytelenek voltunk bemutatni, s a pennát bizony bele-be- lemártogattuk olykor a fekete tintába.

No de az új esztendő küszöbén kár lenne arról fecsegni, hogy mi miért nem sikerült. Annál is inkább, mert volt egy olimpia tizenegy aranyéremmel, de hogy saját házunk tájáról beszéljünk, a röplabdások kitartóan követelik helyüket a legjobb csapatok között, a vízilabdázók épp hogy lemaradtak a kupadöntőről, az asztaliteniszezők felküzdötték magukat az élvonalba, kellemes színfolt az abonyi labdarúgók és kézis lányok szereplése — hogy csak néhányat említsünk.

A sport — bármennyire is zúgtak, zúgnak a vészharangok — nem halt meg. Sőt bizonyos esetekben olyan eredményeket tudhat magáénak, mint még soha.

A következő összeállításban fényképek segítségével idézzük fel a leköszönő esztendőt.

Év végén jót vagy semmit! Mégsem mehetünk el szó nélkül az Eger SE NB Il-es csapatának vergődése mellett, amely már-már hatásosabb a szurkolók elriasztására, mint a Chemotox a szúnyogok ellen.

No de bízzunk a fordulatban, hiszen ebben reménykedik a szakosztályvezetés is.

A kievickélés érdekében tették meg az első lépést, melynek szenvedő alanya Varga Zoltán volt.

A vezető edző máslel éves ténykedés után adta át a helyét Kiss Tibornak, akit felvételünkön stílszerűen (kisIpádon ülve láthatnak.

Az egri pólósok igazán tisztességes eredményeket produkáltak a 92-es esztendőben, különösen. ha figyelembe vesszük, hogy nem csupán az ellenfelekkel, hanem a fedett uszoda immár krónikus hiányával is meg kellett küzdeniük. A bajnokságban stabil középcsapatként tartják nyilván PócsikDénesés Gyulavári Zoltán gárdáját, de a nagy és váratlan örömöt a Magyar Kupa-szereplés okozta, ahol majdhogynem döntőbe kerültek Áncsánék. Az újpestiekkel három mérkőzésből álló emlékezetes csatát vívtak a fináléba jutásért, amelyben az egyik főszerep a képen látható, éppen kapura tüzelő Tóth Kálmánnak jutott.

1992 az olimpia éve volt. Milyen távolinak tűnnek a nyári ötkarikás játékok, pedig csupán néhány hónap telt el azóta, hogy a magyar csapat tizenegy aranyéremmel ajándékozott meg bennünket. Talán nem haszontalan felidézni az aranycsapat összeállítását: Eger- szegi Krisztina (triplázott), Darnyi Tamás (két olimpiai bajnoki cím). Farkas Péter, Kepka Attila, Kovács Antal, Ónodi Henrietta, Szabó Bence és a női kajak négyes. Felvételünk a Szabó családot örökítette meg a hazaérkezéskor.

Ebben az esztendőben nem győztünk csodálkozni a füzesabonyi sporton. Kezdődött minden azzal, hogy a labdarúgók leiskolázták a megyei bajnokságban ellenfeleiket, és felkerültek az NB IlI-ba. Folytatódott azzal, hogy Albert Csaba edző együttese sorra kényszerítette térdre riválisait, amiből egyenesen következett, hogy a csapat az élen várja a tavaszi folytatást. A kézisek, miután majdnem kiestek az NB Il-ből, ősszel egyre- másra aratták győzelmeiket, s mintha az a világ legtermészetesebb dolga lenne, ők is az első helyről folytathatják tavasszal. Atkári Lajos tanítványainak most már csak két vágyuk lehet: az NB I. és egy sportcsarnok.

Ami a labdarúgó-válogatottat illeti, nem sok örömünk telt benne. Jenei Imre szövetségi kapitány mint „megváltó” érkezett, de neki sem sikerült szikrát csiholni, amelytől tűzbe jött volna a csapat, no és a közönség. A világbajnoki döntős részvételről gyakorlatiig már lemondhatott a válogatott, így — ha csak nem történik csoda

— ismét úgy telik majd el a vb, hogy azon nem lesz ott a magyar együttes. Az APA osztrák hírügynökség ranglistáján Magyarország a 15. helyet foglalja el, öt győzelemmel, három döntetlennel és három vereséggel a tarsolyában. A góllövők között viszont az élen található Kovács Kálmán

— sötét mezben —, aki a holland Ber- kamphoz és a francia Papin- hez hasonlóan

hét gólt lőtt.

Szöveg: Budai Ferenc — Fotó: Szántó György

„Eger büszke a csapatára"

Ahogy a munkahelyen, a családban számvetést készítünk az év vége közeledtével, ügy a legtöbb sportegyesületnél, csapatnál is mérlegre teszik az eltelt esztendőt. így tett az Eger SE röplabda-szakosztálya is azon az évzáró banketten, amelynek a Western söröző adott helyet.

A szakosztály vezetője, dr. Seress Gábor röviden értékelte az idei eredményeket, hangsúlyozva, hogy a tavasszal megszerzett ezüstérem ugyanolyan fénnyel világít, mint az egy évvel korábban kivívott „történelmi” bajnoki cím. Mint mondta, az elmúlt időszakban talán sohasem volt pénzügyileg annyira ingatag a csapat helyzete, mint a nyáron, amikor szponzor nélkül maradt. Ebben a válságos helyzetben nyújtott segítő kezet az önkormányzat, és biztosította a nemzetközi porondon való szereplés anyagi hátterét. Ezért külön köszönettel tartoznak a képviselő- testületnek, s a maroknyi vezetés mindent elkövet azért, hogy belátható időn belül támogatót találjon a csapatnak. A szakosztályvezető úgy véli, erre az eredmények predesztinálják az együttest.

Végezetül megköszönte a csapat edzőjének, Kasziba Istvánnak és valamennyi játékosnak az 1992-es helytállást. Az új évre hasonló eredményeket kívánt a csapatnak, hiszen hamarosan újabb kemény erőpróbák várnak a lányokra úgy a Szuper Ligában, mint a CEV-kupában és a hazai bajnokságban.

Az évadzárón részt vett dr. Ringelhann György is, aki meleg szavakkal méltatta az együttes sikereit.

— Eger büszke a csapatára — summázott a polgármester, s úgy hisszük, ebben a mondatban minden benne van.

A vacsorát követően a csapat- kapitány, Fésűs Erzsébet pezsgő- átadás kíséretében gratulált a győztes csapatnak, a hozzátartozók, a barátok és a vezetők csapatának, amely a már hagyományos szilveszteri mérkőzésen legyőzte a lányokat. No persze ehhez az is kellett, hogy olyan szabályokat eszeljenek ki a fiúk, mint például az, hogy a hölgyek csak suta kézzel nyithatnak.

A csapat tegnap még edzést tartott, majd negyedikén folytatja a felkészülést.

Az év

„aranyköpései”

Sokféle krónikát, statisztikát lehetne összeállítani arról, hogy milyen is volt az 1992-es sportév. Sokatmondó azonban az az ösz- szeállítás is, amelyet a Reuter válogatásából tallózott az MTI. Ezeket a frappáns idézeteket az „Év aranyköpéseiként” tartják számon.

„Három nővel szoktam együtt lenni hajnali ötig. Most, hogy az olimpiára készülök, öt hölgy társaságában csak hajnali háromig maradok fenn” — az alpesi síelés olasz olimpiai bajnoka, Alberto Tómba mondta ezt az albertvil- le-i játékok előtt.

„Mire a busz Brides-les-Ba- ins-ből Albertville-be viszi őket, elmegy a kedvük a lövöldözéstől” — nyugtatta meg a kedélyeket Christophe Bowman amerikai műkorcsolyázó, amikor terrorveszélyekről beszéltek a téli olimpia idején.

„A szenegáli nyelv nem ismeri a lesiklás szót, mivel nincsenek hegyeink. Bevallom őszintén, hogy borzalmasan féltem a lejtőn, ám megnyugtatok mindenkit, hogy a pálya biztonságos” — nyugtázta megkönnyebbülten Lamine Gueye szenegáli olimpikon síelő, miután célba ért.

„Aki azt hiszi, hogy Gail doppingolt, megcsókolhatja a hátsó felemet (erősen finomítva — a szerk.)” — jelentette ki magabiztosan Bob Kersee, aki a női 100 méteres síkfutás olimpiai bajnokának, Gail Deversnek az edzője„Szarajevóban háborúznak, mit számít ilyenkor egy-két pirula?” — kérdezett vissza egy bos- nyák sportvezető arra a kérdésre, hogy sportolói szednek-e tiltott szereket.

„Amikor bérgyilkost fogadsz fel, nem kérdezed, hogy a puskájába milyen töltényt tesz” — így érvelt Michael Jordan az amerikai kosárlabdacsapat felszerelése körüli vitában (a Dream Team az eredményhirdetésre nem a hivatalos olimpiai ruházatban, hanem saját támogatójukat hirdetve állt a dobogora — a szerk.).

„Örülök, ha a saját nénikém megismer ezután” — viccelődött a brit evezős Matthew Pinsent, utalva arra, hogy életét mennyire változtatja meg az olimpiai bajnoki cím.

„Az elmúlt néhány hét hihetetlenül kemény volt. Ahhoz, hogy jól fel tudjak készülni, fel kellett adnom az ivást és az éjszakázást” — panaszolta a japánok olimpiai bronzérmes sportlövője, Ryohei Koba.

„Elégedett vagyok vele, de az eligazolása olyan volt, mint amikor az anyósodat látod a szakadékba zuhanni a vadonatúj autóddal” — példálózott Terry Venables, a Tottenham főnöke, amikor Paul Gascoigne átszerződött a Lazióhoz.

„Egyikünk sem értette, hogy pontosan mit is mondott, de olyan csúnyán hangzott, hogy megbüntettük” — ismerte el a férfiteniszt irányító ATP szóvivője, miután a horvát Goran Iva- nisevicet pénzbírsággal sújtották káromkodásért.

„Mi a fészkes fene bajod van azon kívül, hogy munkanélküli, gyengeelméjű és csúf vagy?” — förmedt rá John McEnroe dühében egy kiszemelt „néző-áldozatra” a Key Biscayne-i tornán.

„Azt hiszem, ilyen öltözetben nem kapna klubtagsági igazolványt” — állapította meg egy ausztrál rádiókommentátor arról a nőről, aki a krikett-világbaj- nokság elődöntőjében meztelenül szaladt be a pályára.

„Azt hiszem, ma először tettem egy kirándulást a sötét lyukba, és mondhatom, nem volt valami felemelő érzés” — nyilatkozta az amerikai teniszveterán Jimmy Connors utolsó párizsi fellépése után, a Roland Garros- ra utalva.

„Elismerem, túloztam egy kicsit, amikor azt állítottam, hogy az élvonalbeli teniszezőnők 80 százaléka kövér. Helyesbítek: csak a 75 százalékuk” — így korrigálta nagy botrányt okozó kijelentését a holland teniszező, Richard Krajicek.

„A feleségem a tanúm rá, hogy a kerékpározás nem okoz impotenciát” — válaszolt a Giro d’Italia olasz kerékpáros bajnoka, Franco Chioccioli arra a norvég tudományos felmérésre, amely szerint a nyeregben ülés károsan hat a profi kerekesek nemi életére.

„Ha két-három fickó eltöri a lábát, és valakit még agyoncsap a villám, talán van esélyem” — vallotta be önkritikusan Wimbledonban John McEnroe.

„Inkább vállalom a pontlevonást, de az hétszentség, hogy nem ütöm meg a labdát onnan, ahol most van” — szabadkozott Elaine Johnson golfozónő, miután egy elhibázott ütése célt tévesztvén, egy fán irányt változtatva, a melltartójában landolt.

„Láttam egy különös alakot, aki úgy viselkedett, mintha egy másik bolygóról érkezett volna. Nem akartam elhinni, hogy az én vagyok” — ismerte el Goran Ivanisevic, amikor videóról megnézte saját magát, különös tekintettel a viselkedésére.

„Csak akkor nyitja ki a száját, amikor ütéshez készül” — jellemezte világelső golfozó társát, a brit Nick Faldót David Feherty.