Heves Megyei Hírlap, 1992. december (3. évfolyam, 283-307. szám)
1992-12-30 / 306. szám
4. HORIZONT HÍRLAP, 1992. december 30., szerda Fortuna nyomában Miért a kéményseprő és a patkó hoz szerencsét? A mondókát mindenki ismeri: „Kéményseprőt látok, szerencsét találok...”. Azt már kevesebben tudják, hogy miért éppen ennek az ősi szakmának a művelői testesítik meg — kivált az év utolsó napjaiban — a jó sorsot, a várva várt szerencsét. Nos, a népi hiedelem gyökerei abba az időbe nyúlnak vissza, amikor kizárólag fagerendás, náddal és szalmával borított házak épültek. Az égiektől ellopott tűz házon belüli hajlékát, a tűzhelyet misztikus tisztelet övezte, már csak azért is, met őrizte, féken tartotta a rettegett vörös kakast. Az ókori rómaiak szerint a tűzhely volt a család védőszellemeinek otthona; a nomád népek meg azt tartották, hogy a különféle szellemek a füstnyüáson keresztül járnak ki-be házaikba. Nyugat-Európában éltek olyan hiedelmek is, hogy Karácsony Apó a kéményen át viszi a lakásba az ajándékokat. E babonák nyomán kapott sajátos rangot a „fekete szakma”, s vált örömteli eseménnyé a szellemek kéményútjait karbantartó, tisztogató kéményseprővel való találkozás. Fortuna másik jelképe, a patkó szintén ókori hiedelmek révén szerzett magának kitüntetett helyet a szerencsét hozó tárgyak között. Hajdani eleink négylábú társuknak, a lónak varázserőt tulajdonítottak. Olyannyira, hogy ha rossz szellemet, balsorsot, szerencsétlenséget akartak elűzni, áldozatot mutattak be isteneiknek — s ennek szenvedő alanya kezdetben nem a bárány, hanem a ló volt. Az áldozat tényének dokumentumát, a derék patás koponyáját az ajtóra, ajtó fölé erősítették, mintegy figyelmeztetve az ártó szellemeket, hogy abban a házban semmi keresnivalójuk. A lófejet később vaspatkó helyettesítette; a népi hiedelem átruházta rá azt a varázserőt, hogy megóvja tulajdonosait az ártó szellemektől. A szerencsének egyébként vannak fokozatai. A vásárolt patkónál több jót jelent a talált patkó, az pedig egyenesen a „csúcs”, ha olyan kéményseprővel találkozunk, akinek kezeben ott a talált vaspatkó... , —- borgó — Beszélgetés P. Benjamin gyöngyösi rendfőnökkel „Ősi ferencesmúlttal rendelkezik a város” A történelem hozta azt az esélyt, hogy a ferences szerzetesek visszatérhettek Gyöngyösre. A szocialista rendszer összeomlása után az új demokratikus berendezés tette lehetővé az egyházi vagyon és az ingatlanok visszaadását. A ferences rend az elmúlt 40-50 esztendőben visszaszorult két iskolába, mégis előnyösebb helyzetben volt a többi rendekkel szemben, akiknek nem volt utánpótlásuk. P. Benjamin ferences rendfőnökkel az újrakezdésről beszélgettünk., — Kérem, mesélje el, hogyan vált szerzetessé, s miként lett a későbbiekben rendfőnök? —<- 1949-ben léptem a rendbe, akkor voltam novícius Szécsény- ben. Ez az ősi újoncháza a mi provinciánknak. Itt éltem meg a rendek feloszlatását, innen internáltak bennünket augusztus má- sodikán éjszaka. Jászberénybe kerültünk egy gyűjtőtáborba, sorsunk teljesen bizonytalan volt. Az állam és az egyház között folytatott tárgyalásoktól tették függővé sorsunkat. Közel százan zsúfolódtunk össze a kolostorban, amit 10-12 embernek építettek. Ez a lehetetlen állapot szűnt meg akkor, amikor a ferences rend másik három renddel együtt visszakapott két-két iskolát. Mi Szentendrén és Esztergomban kaptunk lehetőséget arra, hogy folytassuk a ferenceséletet, kissé beszűkülve, de mégis létezhettünk. Én az intemálótá- borból Esztergomba kerültem, ott folytattam a teológiát, ott szenteltek fel. Később Budapesten — Pasaréten — voltam hitoktató, majd bekerültem a rendi vezetésbe. Rendi titkárként és gazdaságvezetőként is működtem, több mint tíz esztendeig. Utána Budán folytattam a hivatást, mint az ottani rendház főnökhelyettese, majd Mátraházán kaptam lelkészi állást. Itt értem meg az 1989-es esztendőt, amikor is már a gyöngyösi ferences plébánián — ahová eljártam kisegíteni — „érezni” lehetett, hogy a rendházba visszatérhetünk. A rendi vezetés előtt Gyöngyös első helyen szerepelt a visszatérés szempontjából. Ősi ferencesmúlttal rendelkezik ez a város. Kineveztek ide rendházfőnöknek és plébánosnak, kaptam két idősebb rendtársat segítségül, s egy világi papot. Ez volt 1990. augusztus 2-án. — Az egyházi javak visszaadását törvény írja elő. Sok ember szemében ez még ma is szálka. Önök visszakapták-e jogos vagyonukat? — Mérsékelten. Tíz olyan objektum volna, amire jogosan formálhatunk igényt. Ebből két részeredmény született, az egyik a kolostorépület, ami a templomot öleli körbe, a másik a Török Ignác úti volt úttörőház, mai nevén gyermek-szabadidőközpont. Az önkormányzat egy tartózkodással megszavazta e két ingatlan visszaadását. Megegyeztünk abban, hogy még egy esztendeig marad a gyermek- szabadidoközpont, s mi addig megtervezzük azt a programot, tevékenységet, amit ott meg szeretnénk valósítani. Ha folytatjuk azt a profilt, ami az intézetre jellemző volt, akkor kérhetünk támogatást a várostól ennek üzemeltetésére. Várjuk a döntést, hogy a város megszünteti-e az ott működő saját intézményeit. Mi vállaljuk, hogy funkcióval — játékokkal, vidámsággal — töltjük meg az épületet, hívei vagyunk az ésszerű döntéseknek. — Sok vihart kavart az egyházi iskola elindításának tervezete. Ön hogyan látja, mikor lesz lehetőség ilyen jellegű iskola elindítására? — Volt egy próbálkozás, Körösi Erzsébet Agnes nővér kezdett egy mozgalmat keresztény szellemű általános iskola életre hívására. Sokakban visszhangra talált, de a későbbiekben ez a „vita” annyira elmérgesedett, hogy időlegesen meghiúsította a további tárgyalásokat. Egy pedagógustól hallottam azt, hogy ő eddig is jól csinált mindent, miért ne taníthatna — ha úgy alakul — egy katolikus szellemű iskolában. Egyetértek vele, hogy a maga sajat lelkiismerete szerint jó munkát végzett, csak azt felejtik el a pedagógusok, hogy az eddigi nevelési rendszer egy másfajta eszme középpontjában állott. Megértem a pedagógusok félelmét, hogy esetleg munka nélkül maradhatnak, de ez a veszély ma nemcsak náluk áll fenn. Tudom azt, városunkban gyakorolja a vallását igen sok pedagógus, akiből egy tanári kart ki lehet állítani, ha szükség lesz rájuk, Nem tudom, mikor rendeződik, mikor hívható életre ez az iskola, de bízom benne, hogy ésszerű kereteken belül sikerül megvalósítani, mindenki megelégedésére. — Kérem, értékelje, mutassa be, mi történt itt az elmúlt két esztendő alatt. Milyen új színt hoztak a templom életébe? — Egyházi szempontból a legnagyobb jelentősegű volt a Szentatya látogatása hazánkban. Híveink és papjaink minden látogatás színhelyén részt vettek, s meghallgatták példaértékű prédikációit. Híveink rendszeresen zarándokolnak Máriaverebély- Szentkút templomába, meg Má- rianosztrára, Fatimába, Lour- des-ba. Fiataljaink részt vettek a Taize-találkozókon, most is készülnek a bécsi összejövetelre. Testvérvárosi kapcsolat révén fiatal atyánk, Aknilles a perkői búcsúban augusztus 20-án misézett. Ezek azok az események, melyek úgymond „kint” történtek. Szívesen beszélnék arról is, ami itthon történik, a templomon belül. Az új esztendőben szeretnénk bevezetni egy olyan ájtatosságot, ami a ferences szellemiséget jelenti. A hét minden napján végzünk ájtatosságot, azt, hogy a hívek is vegyenek részt az egyház hivatalos imájában, a zsolozsmában. Sziráki Márta „Álljfel, és mozdulj...!” Jelentkezőket vár a Continental Singers Az idén ünnepelte negyedszázados fennállását a Continental Singers nevű szervezet. A Földrészek Énekesei azt a célt tűzték maguk elé, hogy a zene és az ének segítségével terjesszék Krisztus evangéliumát. Akik a világszerte működő csaknem negyven csoportban tevékenykednek, pénzüket, idejüket, munkájukat és szabadságukat az ige terjesztésére fordítják, és közben lelki fejlődésen mennek keresztül, új élményekkel gyarapodnak. A Continental Singers Magyarországon három éve tevékenykedik, s éppen a napokban kezdik szervezni a negyedik évadra a csoportot. A jelentkezők felvételi vizsgát tesznek majd, s akik meghívást kapnak, azok tíznapos intenzív próbatáborban sajátítják el a repertoárt. Ezután júliusban és augusztusban öthetes turné következik. A 30 tagú együttes templomokban, művelődési házakban, szabadtéri színpadokon lép fel. Programjuk címe ez lesz: „Álljfel és mozdulj, mert ennek az országnak Jézus Krisztusra van szüksége!” Ehhez a turnéhoz várnak most jelentkezőket a 16-28 éves korosztályból. Azok, akik kedvet, elhivatottságot éreznek ehhez az önkéntes, áldozatvállalást is követelő misszióhoz, a következő címen jelentkezhetnek: Magyar Continental Singers, Miskolc 3523, Pf. 130. Ezen a címen várják azok jelentkezését is, akik a koncertszervezésbe szeretnének segíteni, illetve azokét, akik igényt tartanak a csoport eredeti dalainak kottáira, illetve magnófelvételeire. Reszkessetek, betörők 2. E l kéne azon gondolkodni, miért sikerül mindig haloványabbra a filmötletek második része. Van persze néhány logikus magyarázat, például, hogy az elsőben a legjobb poénokat már ellőtték, azok ismétlése felesleges. A maradékot kell feltupírozni, az meg olyan, mint amikor egy jó tyúkhúslevest vegetás vízzel bővítünk, mert ugye több lett a vendég... Nem véletlen, hogy a Reszkessetek, betörők második részét épp karácsony előtt — vagy épp az ünnepek alatt — mutatták be a mozik, a téma ugyanis szenteste-specifikus. Ekkor indul Kevin családja Floridába, s ő is velük — egészen a reptérig. Ott rossz gépre száll, és New Yorkban landol. Hogy, hogy nem, ugyanide érkezik a már első részben megismert két enyveskezű betörő is. A sztorit nem érdemes tovább részletezni, a kisfiú idegen környezetben is túljár a banditák eszén. Lehetne-e másképp egy amerikai filmben? Azonban a „túljárás” módszerei egészen különösek. És itt már bekúszik a képbe némi lélektan, főként, ha arra gondolunk, mennyi gyerek nézi majd meg a filmet. Egyértelmű a szimpátia a jobbik oldalán addig, amíg a rosszabbik „oldal” játékboltba tör be, és a betegeknek szánt bevételt lovasítja meg. Ám a bosszú olyan lehengerlő, és a megtorlás annyira fájdalmas, hogy az ember egyszer csak meginog. Mert amit ezek a rablók „kapnak” így karácsony tájékán, az valószínűleg sokkal több az elegendőnél. Bár... gyermekeink életre szoktatását nem lehet elég korán kezdeni. A „ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel” erkölcsi tétele réges-rég a múlté, itt a követ legalábbis négy téglával viszonozzák, „mindegy fiam, csak te elérd, amit akarsz, bármi áron.” A meséket felváltották a horrorfilmek, a szeretetet nyakon törölte a brutalitás, itt már lassan semmin sem lehet csodálkozni. Mindegy, azért ez egy aranyos film, ha kicsit erőltetett is, meg Macaulay Culkin zseniálisan játszik. Rá érdemes még egy második részt építeni. Talán még egy harmadikat is kap, meglátjuk, abban életben marad-e valaki. Mert ha nem, akkor valószínűleg új dátumokat kell keresni, másféle alkalmakat a premierhez, talán az orleansi szűz megégetésének napját, esetleg a francia forradalomét. Doros Judit Huszonnégy éve halt meg Hamvas Béla O maga volt a mű Bár paragrafusokat nem hoztak ellene, tiltották évtizedeken át, műveit rejtették pincékben, padlásokon, zárt ajtók mögött, tudta minden könyvtáros: Hamvas Béla tabu téma, írásai nem kölcsönözhetők, bújtatni kell. Tűzre mégsem merték dobni, zúzdába nem vitték betonszállító teherautók platóján. Tiltották, de felszámolni nem merték. Vagy nem tudták? Rejtették, mégis akadtak könyvtári dolgozók, akik vállalták a fénymásolással járó kockázatot, s így kézről kézre adva olvastuk 1984-ig. Ki is volt ez az ember? 1897. március 23-án született Epeije- sen, evangélikus papi családban. 1915-ben az ukrán frontra viszik, ahol szolgálatteljesítés közben kétszer megsebesül. 1919 novemberében szüleivel együtt kiutasítják Pozsonyból, mert édesapja megtagadta a szlovák hűségesküt. Ekkor Budapestre költözik, és beiratkozik a Pázmány Péter Tudományegyetemre. 1923-tól 1926-ig a Budapesti Hírlap és a Szózat újságírója. 1948-ig a Fővárosi Könyvtár dolgozója. Közben háromszor kap behívóparancsot orosz frontszolgálatra. 1948-ban a hírhedt „B-lista” alapján kényszernyugdíjazzák. Földművelő kerti munkás lesz 1951-ig, majd „kegyelemből” felveszik raktári segédmunkára. így keresi pénzét 1964-ig Bokodon, Inotán, Ti- szapalkonyán. 1964-ben másodszor küldik nyugdíjba. 1968. november 7-én agyvérzésben meghal. „Csak az örökkévalóságnak” Nem tudni, miféle szellemi igény (vagy igénytelenség) készteti a magyar szellemi hierarchia vezető bázisait, hogy Hamvas Béla ma is csak kuriózum, sőt már az sem. Az óvatoskodó, féltő mozdulatok megfosztják a szellemi igénye által új ösvény felé tapogatózó mai embert attól, hogy monomániájából kibújva, igényesen lépegessen az önmegvalósítás ösvényein. Ezért míg például a Karnevált és más műveit olvasnánk, hogy család- terápiát és a magyar önismeretet gyakoroljuk, belső sürgetések miatt sokszor a napjainkban burjánzó, fillérekre váltott új terápiákban, keleti vallások iránti vonzódásban, új szektákhoz való csapódásban, divatos fogyókúrák népszerűségében hiszünk. És aztán ott áll az ember a végen, teljesen egyedül. Hiába minden könyvtár, mely az univerzális érdeklődés és munkálkodás ideális háttere. Tanulmányokat, bírálatokat ír filozófiáról, költészetről, festészetről. Huszonöt folyóiratban publikál, megalapítja az ógörög hagyományból táplálkozó szellemi szövetséget, a Szigeti Kört. Úgy érzi, erejének teljében van, de az élet közbeszól. Először figyelmeztet, majd lecsap. Figyelmeztet, mint az első világháborúban elszenvedett ideg-összeroppanás, majd a házassága, mely kétévi keserű tapasztalattal terhelten felbomlott. így eljutott a teljes magányig. írásaival új viszonyok megteremtése felé indul. Aztán behívják háromszor is frontszolgálatra. És az élet most lecsap. Lakásukat bombatalálat éri, kéziratai, könyvei beborítják a hegyoldalt. Mindene elpusztult. E hirtelen megdermedésben súlyos pecsétet nyom életére Lukács György és Keszi Imre támadása. Hamvas Béla integritása ellen vitafórumokat szerveznek, pamfleteket gyártanak. Ezek a gittegyletek ráaggatják a „dekadens, arisztokrata, irracionalista, zavaros, misztikus, antidemokrata, fasiszta” jelzőket. Ezután már csak kényszernyugdíj ázás és a teljes írói száműzetés van hátra, ahogyan az működni szokott, dölyfös évszázadokon át. 1949. március 1-jétől a ’80-as évekig Hamvas Bélának hivatalosan egyetlen sora sem jelenhetett meg Magyarországon. „Egy megtébolyult társadalom tékozló erői” A végső csapás mégsem sikerült. Hamvas Béla írói derűlátása, sorsa iránti bölcs magatartása, alkotókészsége, munkabírása megingathatatlan volt. A 250 közzétett írás szerzője leszámol írói munkájával, társadalmi kötöttségével, s most már csak a saját lelkiismerete szerint cselekszik, és önmaga szabta mércéhez igazodik. így kezdi új irodalmi korszakát, melynek végösszege és koronája a Karnevál. Eljutott odáig, hogy csak azt élte, amit vallott. Mindene elveszett. Elhatározta, hogy anyagiakra többé nem gyűjt, ő maga volt a mű, az autentikus lét, amiről írt. Az elmélet és a tapasztalat valódi gyújtópontjában alkotta meg a Karnevál belső rendszerét, törvényeit, hierarchiáját. Regényét félreérthetetlenül olyan alapokra építi, melyeket Nyugaton csak évtizedek múlva határoznak meg és alkalmaznak a családterápiában. Az egyenes vonalú meseszövés helyett a Karnevál lüktető mozgású elvet követ. A szent és a tudós meggyőződésével, a gyermek és a bolond naivitásával kimondja, amit lát: a királyon nincs ruha, a király meztelen. írói száműzetése így tette nemcsak kitartóbbá, de elmélyültebbé és nemesebbé is. A csapások, a kiközösítések, a munkásszállói barakkokban eltöltött évek nem Hamvas Béla személyes bukásai voltak, hanem egy megtébolyodott társadalom tékozló erőinek műve. „Igyekszem tisztességesen hazudni” Kétségbeesett kísérletet folytatott élete korábbi szakaszaiban, hogy az életet és az eszmét összhangba hozza. Freud és Jung olvasása, a sáros szentendrei földélmény és a pufajkás valóság ismerete után az ókori szentek bölcsességével mondja: az élet az, ahol minden összekeveredik és elromlik. Az élet nem ér fel az eszmékhez. Lehetne ez akár a prológ is, hiszen politikai szólamokkal kitapétázott agyunk mondatait bírálják e sorok. Lehetne, ha Bormester Mihály szavai hétköznapi kompromisszumainkról, nagy manipulációnkról nem rántaná le a leplet, mellyel túlélésre berendezkedtünk. „Segítség nélkül életemet megoldani nem tudom, ehhez én erőtlen vagyok. De a másik segítségével megoldani éppoly kevéssé tudom, mert a másik viszont hazudik. Persze ez nem jelenti azt, hogy a másiknak én nem ha- zudok. De igen, kérem, én is ha- zudok, bár mint mondtam, igyekszem tisztességesen hazudni. Amit úgy érek el, hogy a hazugság állandó lehetőségéből indulok ki. Nemcsak én vagyok erőtlen, és nemcsak te vagy erőtlen, hanem ketten együtt is erőtlenek vagyunk.” Sziki Károly A szilveszter egyik főszereplője — a babona szerint — a kormos emberke
