Heves Megyei Hírlap, 1992. december (3. évfolyam, 283-307. szám)

1992-12-29 / 305. szám

HÍRLAP, 1992. december 29., kedd SPORT 11. Németország: Idegenlégiósok nélkül nem megy Külföldiek nélkül nem működik a német sport. Legalábbis erre a megállapításra jutott a DPA hírügynökség. Amint az egy, a napok­ban készített felmérésükből kiderül, kilenc kiemelt sportág baj­nokságában szereplők közül minden ötödik külföldi. A labdarugó, kézilabda, kosárlabda, röplabda, jégkorong, asztalitenisz, birkózó, ökölvívó és súlyemelő Bundesligában öt földrész összesen 426 ide­genlégiósa (közte 40 honosított) profiskodik. A külföldiek aránya a jégko- külföldi (26,8 százalék). Mérkő­rongozóknál a legnagyobb, 37,2 százalék. A legrangosabb me­zőny a birkózóknál, az ökölví­vóknál és a súlyemelőknél gyűlt össze, Kelet-Európából olimpiai és világbajnokok sokasága keresi kenyerét Németországban. A 16 birkózó egyesület színeiben pél­dául 4 olimpiai, 5 világ- és 9 Eu- rópa-bajnok szerepel. Újabban a teniszezők is kül­földi sztárok leigazolásával pró­bálnak meg minél nagyobb nép­szerűségre szert tenni. Jelenleg már a Bundesligában szerepel a horvát Goran Prpic (Düssel­dorf) és a francia Henri Leconte (Nürnberg), jövőre pedig várha­tóan a szintén horvát Ivanisevic is német klubban folytatja karri­erjét. Figyelembe kell persze venni a „honosításokat” is, hiszen szám­talan volt kelet-európai sportoló kapta már meg a német állam- polgárságot, és többen várnak rá. íme, a DPA 9 sportágra kiter­jedő kimutatása: Asztalitenisz: 119 sportoló 20 egyesületben, ebből 28 külföldi (23,5 száza­lék). Mérkőzésenként egy kül­földi szerepelhet. A férfiaknál (15 külföldi) a legtöbben Kíná­ból érkeztek (6), Magyarorszá­got egy versenyző képviseli. A nőknél (13) szintén Kína az első (9). A legnagyobb nevek: Chen Xinhua (kínai-angol), Andrzej Grubba (lengyel), Geng Lijuan (Kína) és Bátorfi Csilla. Birkózás: 279 sportoló 16 klubban, eb­ből 35 külföldi és 40 németesített zésenként egy külföldi szerepel­het. A legtöbben Lengyelország­ból (22) és Törökországból (19) érkeztek, Magyarországot hat birkózó képviseli. A legnagyobb nevek: Maharbek Hadarcev (orosz), Valentin Jordanov (bol­gár). Jégkorong: 282 játékos 12 klubban, ebből 105 külföldi (37,2 százalék). Mérkőzésenként két külföldi szerepelhet, további három, aki legalább három éve Németor­szágban játszik, és német vagy más európai közösségekbeli or­szág állampolgára. A legtöbben Kanadából (42), Csehszlovákiá­ból (28) és Oroszországból (20) érkeztek. A legnagyobb nevek: Jiri Lala, Leo Gudas, Frantisek Prohazka (mind csehszlovák), Ilja Bjakin (orosz). Kézilabda: 455 sportoló 31 egyesületben, ebből 34 külföldi (7,5 százalék), találkozónként egy külföldi lép­het pályára. A férfiaknál a leg­többen Svédországból (5) érkez­tek, Magyarországot két játékos képviseli, a nőknél Litvánia az első (5), egy magyar is szerepel. A legnagyobb nevek: Magnus Andersson, Staffan Olsson, Magnus Wislander, Robert An­dersson (mind svéd), Alek- szandr Tucskin (fehérorosz), Marina Bazanova (ukrán). Kosárlabda: 246 sportoló 24 klubban, köz­te 47 külföldi (19,4 százalék). Mérkőzésenként két külföldi szerepelhet. A férfiaknál 18, a nőknél 9 játékos amerikai. A hölgyeknél két magyar kosaras található. A legnagyobb nevek: Alekszandr Bjelosztyennyij (orosz), Mario Primorac (bos- nyák). Labdarúgás: 379 játékos 18 egyesületben, ebből 54 külföldi (14,3 száza­lék). Mérkőzésenként három „vendég” játszhat. A legtöbben Dániából (8) és Oroszországból (5) érkeztek, de található a Bun­desligában nigériai, perui, üj-zé- landi és szenegáli labdarúgó is. A legnagyobb nevek: Henrik An­dersen, Kim Christof te, Flem­ming Povlsen, Bent Christensen, Johnny Mölby (mind dán), Step­hane Chapuisat (svájci). Ökölvívás: 113 sportoló hat egyesület­ben, ebből 27 külföldi (23,9 szá­zalék). Mérkőzésenként két kül­földi szerepelhet, további kettő, aki legalább öt éve Németor­szágban él, és egy, aki német klubnál nevelkedett. Bolgár, holland, orosz, litván, ugandai, dán, jamaikai, török és magyar bokszoló található a versenyzők között. A legnagyobb nevek: Kovács István (magyar), Szviten Ruszinov (bolgár), Artur Gri- gorjan (orosz). Röplabda: 226 sportoló 22 klubban, kö­zülük 35 külföldi ^ 15,5 száza­lék). Mérkőzésenként két ide­genlégiós játszhat. A férfiaknál Lengyelországból érkeztek a leg­többen (3), a nőknél szintén Lengyelország és Hollandia áll a lista élén (4-4). Súlyemelés: 210 sportoló 26 egyesületben, ebből 21 külföldi (10 százalék), versenyenként egy külföldi áll­hat dobogóra. Bulgáriából ér­keztek a legtöbben (7), Magyar- országot egy versenyző képvise­li. A legnagyobb nevek: Ászén Zlatev, Alekszandar Varbanov (mindkettő bolgár), Pyrros Di­mas (görög). Nottinghami kerekezés A Bajnokok bajnoksága elne­vezéssel évről évre BMX-ver- senyt rendeznek a közép-angliai Nottinghamban. Az idei sereg­szemlére meghívást kaptak a gyöngyösi kerekesek is. Mint azt Pecze Józsefné elmondta, nem korosztályonként osztották be az indulókat, hanem A, B, C, azaz profi, félprofi és amatőr kategó­riába. így fordulhatott elő, hogy például az idei korosztályos vi­lágbajnok, Tóth Károly nála jó­val idősebb fiúkkal mérte össze tudását, noha mindenki ekőtt is­mert, hogy a gyakorlással eltöl­tött évek mennyire számítanak ebben a sportágban. A versenyen a következő eredményeket érték el a gyön­gyösi fiatalok: 9. Tóth Károly (félcső), 7. Pecze Mónika (talaj), 10. Balázs Árpád (félcső). — Számunkra nagyon fontos volt ez a verseny — mondta Pe- czéné—, mert nálunk nincs fedett pálya, ahol a téli hónapokban készülhetnének a fiúk-lányok. Egy nemzetközi verseny lehető­séget ad egy-egy trükk, új figura elemzésére, amit a későbbiekben a mieink beépíthetnek a saját gyakorlatukba. A gyöngyösi BMX-esek újévi kívánságai között biztos, hogy az első helyen szerepel egy modern versenypálya létrehozása, amelyre talán nem is kell sokat várniuk. A Kálvária-parton a hely adott, némi segítséggel akár vb-szintű terepet lehetne ott megvalósítani. (juhász) A gyöngyösi BMX-esek az angliai verseny megnyitóján CEY-kupa döntő Ankarában Az a tény, hogy a röplabda CEV-kupa négyes döntőjének Törökország fővárosa, Ankara ad majd otthont, csak nehezíti az Eger SE dolgát. Ugyanis a leg­jobb nyolc között az Isztambul a piros-kékek ellenfele... A január 20-i első mérkőzés­nek ukrán, a rá egy hétre sorra kerülő visszavágónak görög já­tékvezetői lesznek. Bíróként is vallja Lakatos András: A támadás fél siker Lehet rajta vitatkozni, hogy mennyire törvényszerű egy él­sportoló esetében, hogy pályafu­tása végeztével edzősködésre, netán bíráskodásra adja a fejét. Vannak, akik ügy megcsömörle- nek az egésztől, hogy színüket sem látni a sportág közelében, ahol egykor sikert sikerre hal­moztak. Bármelyikünk sorolhat­ná a példákat, mint ahogy az sem elképzelhetetlen, hogy valaki év­tizedekre „megragad” egy he­lyen, egyszerűen, mert jól érzi magát abban a közegben. Eger­ben ez utóbbira remek példa a neves birkózó, Lakatos András, aki a maga idejében előbb 62, majd 68 kilogrammban hatszor nyert országos bajnokságot. — A kép ügy teljes, ha hozzá­teszem: kilenc alkalommal ezüst került a nyakamba a felnőttbaj­nokságok során — emlékezik Lakatos András. — Peches sportolónak érzed magad? — Mindezt csak azért említet­tem, hogy lásd, a hat bajnoki címnél többre is volt lehetősé­gem. Elégedetlenség még sincs bennem, hiszen a súlycsopor­tomban olyan ellenfelekkel szemben kellett helytállni, mint Réczi és Tóth, akik nemzetközi hírnevet szereztek maguknak. — Korábban a Testnevelési Főiskolán még példaértékűnek nevezték a Lakatos-stílust. Mi volt ennek a lényege? — Inkább felfogás volt ez, mint stílus. Nagyon sokat és bát­ran akcióztam, és edzőként is er­re biztatom a tanítványaimat. Egyébként ezt a szemléletet Kun Józsi bácsinak köszönhetem, aki ismeri a birkózás minden forté­lyát. — Sok kis Lakatos kerül ki a kezeid közül? — Ne hidd, mindenkinek az egyéniségéhez próbálom meg ki­alakítani a fogásskálát. Nem akarom a saját hajdani képemre formálni őket, de a merész akci­ókat megkövetelem, mert csak így lehet nyerni. Szeretném, ha olyan birkózókat tudnék felne­velni, aki nem gubóznak be a szőnyegen, hanem nyílt sisakkal, támadó szellemben versenyez­nek. Ez ugyanis — tapasztalata­im szerint — már fél siker. — Milyennek látod az egri bir­kózás jövőjét? Felnőhetnek még új Sikék, Szuromik, Faragók? — Ez a jövő az utánpótlás-ne­velésen és az iskolai sporton ala­pul. Szerencsére a birkózás nép­szerű a megyeszékhely kisdiák­jainak körében, főleg az Északi­lakótelep iskoláiban, a 6-osban, 12-esbenésa 11-esben. Gyakran megesik, hogy a délelőtti testne­velésórákat a birkózószőnyegen töltik a srácok, hála a jó együtt­Szalonikiben tett sikeres nemzetközi vizsgát (Fotó: Szántó György) működésnek, ami az Egri Vasas és az iskolák között kialakult. Kun Józsi bácsi és az én csopor­tunkban összesen nyolcvanan próbálgatják az erejüket, s közü­lük legalább húszán kimondot­tan ügyesek. — Az országban nyolc-tíz nemzetközi bíró tevékenykedik a sportágban. Október óta te is eb­be az előkelő társaságba tartozol. Hogyan sikerült ezt a minősítést megszerezni? — Nemzetközi vizsgát kellett tennem Szalonikiben, amelyen szigorú követelmények vártak a szövetségek által javasolt jelöl­tekre. Először egy videofilmét tekintettünk meg, s az ezen lát­ható akciókat pontoztuk, majd a gyakorlati próbatétel követke­zett, amikor a szőnyegen, „élő­ben” bíráskodtunk, négy nem­zetközi ellenőr jelenlétében. Az ötven vizsgázó közül húszán kaptuk meg a kitüntető diplo­mát. — Edzőként mennyire hasz­nos számodra, hogy bíráskodsz is, méghozzá ilyen magas színvo­nalon? — A tanítványoknak szánt taktikai utasításoknál nagyon előnyös, ha valaki száz százalé­kig tisztában van a szabályokkal, és ismeri a bírókat, tudja, hogy várhatóan milyen stílusban ve­zetnek majd. Kár lenne tagadni ugyanis, hogy az ítélkezés szub­jektív dolog, nem egyértelmű szituációkban 2-3 pontos eltérés is lehetséges az egyik vagy másik fél javára. Sok múlik azon, hogy ki mennyire képes birkózásával és viselkedésével elnyerni a bíró rokonszenvét. Ebben tudok hasznos tanácsokat adni a sző­nyegre lépés előtt. — Versenyzőként milyen vi­szonyban voltál a bírókkal? — Úgy érzem, felhőtlen volt a kapcsolatunk, mert soha nem reklamáltam, a véleményemet mindig megtartottam magam­nak. A srácokat is mindig arra buzdítom, hogy legyenek udva­riasak, ne szájaljanak fölöslege­sen, hanem szó nélkül, meghaj­lással vegyék tudomásul az ítéle­teket. A fiatal sportember ígéretes pálya előtt állhat, hiszen hozzá­értése tekintélyes részét még bir­kózóként szívta magába, ponto­san azt a részét, amely könyvek­ből talán el sem sajátítható. Buttinger László Hat válogatott labdarúgó-mérkőzés tavasszal Milliókért utaznak Japánba Viharosan zárult a magyar labdarúgás 1992-es esztendeje, hiszen a közelmúltban a klubok leszavazták Jenei Imre szövetsé­gi kapitány elképzelését (belgiu­mi edzőtábor, Wales elleni elő­készületi mérkőzés). A szövet­ségben azonban nem áll és állhat meg az élet, az új esztendő kü­szöbén készül az új program. Berzi Sándor főtitkár is ezzel foglalatoskodott, amikor Kozák Mihály, az MTI munkatársa nyi­latkozatot kért tőle. — Miként viselte el a kapitány az egyesületek álláspontját? — Bizonyos, hogy nem talál­kozott az elképzeléseivel, de tu­domásul vette, s remélem, a ka­rácsonyi-újévi szabadsága után, amelyet otthonában, Nagyvára­don tölt el családjával, mar el is felejti a történteket — válaszolta a főtitkár. — Mire visszajön, nap­rakész program áll a rendelkezé­sére, ami azért is fontos, mert a szokottnál korábban, február 20-án kezdődik a bajnokság. — Miként alakul a válogatott tavaszi programja? — Hat mérkőzést kötöttünk le, ezek közül kettőt Japánban játszunk. Március 7-én Fukuo- kában Japánnal, 10-én pedig Nagoyában az Egyesült Álla­mokkal küzdünk meg egy torna keretében. Bizonyos, nem min­denkinek tetszik a bajnokság egyhetes megszakítása, de olyan kedvezőek az anyagi feltételek, hogy a mai nehéz gazdasági hely­zetben nem tudtunk nemet mon­dani. — Hallhatnánk a feltételek­ről? — Hogyne. Csak a részvéte­lért 60 ezer dollárt kapunk, ami csaknem ötmillió forint, ehhez jöhet a prémium. Ha megnyer­jük a tornát, akkor összesen 110 ezret hozhatunk haza, a második helyért pedig 80-at. S természe­tesen az utazást és a kinttartóz­kodást is a vendéglátók fizetik. Tavasszal egyébkent három vi­lágbajnoki selejtezőnk lesz, s egy barátságos mérkőzésre hozzánk látogat a svéd válogatott, de ké­résükre ezt csütörtöki napon játsszuk le. A Jenei-társaság mérkőzései: Március 7., Fukuoka: Japán. Március 10., Nagoya: Egyesült Államok. Március 31., Buda­pest: Görögország, vb-selejtező. Április 15., Budapest: Svédor­szág. Április 28., Moszkva: Oroszország, vb-selejtező. Júni­us 16., Reykjavik: Izland, vb-se- lejtező. Őszre már csak az Oroszor­szág és Luxemburg elleni buda­pesti visszavágók maradnak. A jugoszlávok ellen — a FIFA dön­tése értelmében — nem léphet­nek pályára a csoportellenfelek. Az önkormányzatok részére A sporttámogatás legyen kötelező feladat A Megyei Jogú Városok Sportkamarájának Választmá­nya, valamint a megyei sport- igazgatóságok képviselői Veszp­rémben megtartott közös meg­beszélésükről az alábbi nyilatko­zatot tették közzé: I. A felek megállapodtak ab­ban, hogy az alábbi fontos sport­szakmái kérdésekben együttmű­ködnek: 1. A sportági szakszövetségek működtetésében. 2. A megyék és a megyei jogú városok diáksportjának szerve­zésében és az erre a célra jutó ál­lami pénzek felosztásában az il­letékes diáksportbizottságok és megyei diáksporttanácsok bevo­násával. 3. A tehetségkutatásban — ki­választásban —, tehetséggondo­zásban, utánpótlás-nevelesben. 4. Versenynaptáraikban sze­replő közös rendezvények lebo­nyolításában. 5. Sportszakemberképzésben, továbbképzésben. 6. Sporttudomány és sporttör­téneti kutatás területén. 7. Közös nemzetközi felada­tok megoldásában. 8. Kölcsönös információ ára­moltatásában. A felek kérik a megyei jogú városok sportvezetőit és a me­gyei sportigazgatókat a leírtak megvalósítására. II. A felek az egyetemes ma­gyar sport érdekében az alábbi javaslatokat teszik a felsőbb szerveknek: 1. Az önkormányzatokról szóló törvény módosításakor ke­rüljön megfogalmazásra, hogy a sportfeladatok ellátása kötelező feladat az önkormányzatok szá­mára. 2. A felek)avasolják a sportági szakszövetségről szóló 1989. 9. számú tvr. felülvizsgálatát és mó­dosítását. 3. A felek javasolják a Megyei Jogú Városok Szövetségének, hogy segítsék elő a megyei jogú városok szervei sportstruktúrá­jának egységesítését. 4. A felek javasolják a Magyar Olimpiai Bizottságnak, hogy alapszabálya módosítása során a Megyei Jogú Városok Sportka- maraja is kapjon képviseleti jo­got. 5. A felek szükségesnek tart­ják, hogy az OTSH kössön együttműködési megállapodást a megyei jogú városolckal. 6. Ä felek kérik, hogy a testne­velésre és sportra vonatkozó jog­szabályok előkészítése során kapjanak véleményezési lehető­séget. A jelenlévők megállapodtak abban, hogy a hatáskörükbe tar­tozó sportszakmai kérdések megvitatása, a feladatok együt­tes megoldása érdekében rend­szeresen konzultálnak.

Next

/
Thumbnails
Contents