Heves Megyei Hírlap, 1992. december (3. évfolyam, 283-307. szám)
1992-12-29 / 305. szám
HÍRLAP, 1992. december 29., kedd HATVAN ÉS KÖRZETE 5. Dobd el a szemüveged! Hatvanban, a Városi Művelődési Központban továbbra is szerveznek látásjavító szemtornát az érdeklődőknek. A hatnapos, napi másfél órás foglalkozásokat számítógépes szemvizsgálat előzi meg. A részletekről az intézményben kaphatnak bővebb felvilágosítást. Megjelent az Apci Hírek A napokban jelent meg az apci önkormányzat tájékoztatójának, az Apci Híreknek, a karácsonyi különszáma. A kiadványban Gémes Gábor polgármester köszöntő sorain kívül az év végi ünnepekhez nyújtanak jó tanácsokat a szerkesztők. A helyi művelődési ház programkínálata mellett keresztrejtvény is található a lapban. Fonóház Sikerév volt a 102-ik Kampányzárás, rekordokkal A napokban zárta 102 éves fennállásának egyik legsikeresebb kampányát a Selypi Cukorgyár. Annál is inkább kimagasló eredmény ez, mivel köztudott, hogy a rossz idő és a kevés répa miatt több üzem is leállni kényszerült, köztük a hatvani és a szolnoki gyárak. Mint ismeretes, két évvel ezelőtt a francia Béghin-Say cég megvásárolta a Mátravidéki Cukorgyárak illetve Szerencs és Szolnok részvényeinek többségét. Selypen Viszló Gyula főmérnök akkoriban került a jelenlegi beosztásába. A vállalatnál úgy ismerik őt, mint igényes vezetőt, akinél igen magas a mérce. Az eredmények őt igazolják. A Mátravidéki Cukorgyárakhoz bekerült 390 500 tonna répának a 64 százalékát Selypen dolgozták fel. — Igen fáradságos, nehéz időszak áll mögöttünk — mondja a főmérnök úr. — Hatvannégy üzemnapot dolgoztunk úgy, hogy közben nyolc nap kényszerpihenőt kellett beiktatnunk répaszedési nehézségek miatt. A kollektíva összehangolt tevékenységének köszönhetően így is rekordteljesítményt tudtunk elérni. — Mit jelent ez számokban kifejezve? — A gyár története során első ízben sikerült napi átlagban 4000 tonna fölé vinni a répafeldolgozást. Ebből a mennyiségből összesen 31 tonna cukrot gyártottunk, és a mi lényeges: ennek a 80 százaléka „Európai II. minőségű.” Ez azt jelenti, hogy a normál kristálycukor legmagasabb kategóriájába sorolható. — Úgy tudom, hogy az országban csak nagyon kevés gyárban sikerült hasonló minőséget produkálni. A tervezettnél hosz- szabbra nyúlt idénynek bizonyára ez is oka — A fentebb említett hátráltató körülmények miatt olyan döntés született, hogy a Béghin- Say kötelékébe tartozó gyárak közül Selyp üzemel a legtovább, és fejezi be a munkát. Az utolsó időszakban a szolnoki répát is mi dolgoztuk fel. — Hatással volt ez a gyártási veszteségekre? — Nem panaszkodhatunk, hiszen ebben a tekintetben országosan a legjobb eredményt értük el. Sőt az előállítási költségeket befolyásoló energiafelhasználás területén is a „dobogóra kerültünk”. Tan Ottó Az iskolába bekötik a gázt Megújult a zagyvaszántói hivatal Zagyvaszántón a közelmúltban fejeződött be a polgármesteri hivatal felújítása. A két éve tartó, folyamatos munkálatoknak köszönhetően kényelmes körülmények között fogadhatják az ügyfeleket is. A helyi általános iskolában elkezdték a gázvezeték bekötését. A tervek szerint januárra elkészül az 5 millió forintos beruházás. A községben ezzel párhuzamosan végzik a belvízelvezetést, valamint a villanyhálózat korszerűsítési munkálatait. Az önkormányzat népjóléti bizottsága az egyedülálló nyugdíjasok számára karácsony előtt mintegy 200 ezer forint értékben ajándékutalványokat szavazott meg, míg a legrászorultabbak pénzsegélyt kaptak. Az utolsó nőnapban sikerült a közalkalmazottak 13. havi bérét is kifizetni. A legutóbbi képviselőtestületi ülésen az ez évi eredmények számbavétele mellett a jövő év terveiről is szó esett. Ezek között szerepel a közintézményekben a gáz bevezetése. Az egyéb fejlesztések a költségvetés függvényében alakulnak majd. Köszönet a bizalomért Közel két esztendeje jelentkezünk rendszeresen Hatvan és térségéről szóló összeállításainkkal. Ezalatt az idő alatt az itt élő embereknek köszönhetően megismerkedhettünk a város környéki kisebb települések hétköznapjaival, és igyekeztünk nyomon követni a legfontosabb eseményeket. Idei utolsó összeállításunkban szeretnénk megköszönni tudósítóink munkáját és olvasóink bizalmát lapunk iránt. Kérjük, jövőre is forduljanak bizalommal szerkesztőségünkhöz ügyes-bajos dolgaikkal, és osszák meg velünk jó élményeiket is. Abban a reményben kívánunk boldog új esztendőt, hogy az elkövetkező esztendőben az Önök segítségével még érdekesebb, színesebb, tartalmasabb oldalakkal hálálhatjuk meg előfizetőink bizalmát. Piacot keresnek a vállfakészítők Múltidéző Hatvani munkaszolgálatosok hazai földön Lőrinciben az oktatási-, hely- történeti- és sajtófelelős tanácsnok kezdeményezésére szeretnének a Tájházban egy fonóházat szervezni az általános iskolások számára. A betanítást a város fonni tudó asszonyai vállalnák. A foglalkozásokra guzsalyt és szöszt a jelentkezőknek kell vinniük. Az érdeklődő diákok Pádár Dénesné igazgatónőnél jelentkezhetnek az általános iskolában. Tavaszi mese A Hatvanban működő Bajza Filmklub keretében a legközelebb az Eric Rohmer által rendezett Tavaszi mese című filmet tekinthetik meg a klubtagok január 6-án délután 3 órától, az Apolló Moziban. A vetítés előtt Kerékgyártó Katalin tanárnő mond bevezetőt. Ötleteket várnak Lőrinciben jövőre szeretnének kiállítást rendezni a Dallos Marinka lőrinci származású, Olaszországban élő festőművésznő alkotásaiból. Ehhez a lőrinci polgárok javaslatait, ötleteit is várják a szervezők. Ezeket az észrevételeket a Lőrinci Hírei című kiadvány szerkesztőinek, vagy a polgármesteri hivatalba juttathatják el. Segítség a színházrajongóknak A hatvani művelődési központ népművelői szertnének segítséget nyújtani a hatvani színházrajongóknak. Akik a hazai programok közül szeretnének válogatni, esetleg jegyet rendelni, bizalommal fordulhatnak az intézmény dolgozóihoz, akik igény szerint társas színházi programokat is szerveznek. A Hatvanban működő Ratkó József Közművelődési Egyesület a hagyományokhoz híven minden év végén megtartja évadzáró közgyűlését, amelyen az eltelt esztendő eredményeit és tanulságait összegzik. Idén sem maradt el az értékelés. A közelmúltban megrendezett baráti eszmecserén a tagok felidézték a 92-es év legemlékezetesebb eseményeit is. Ilyen volt az a februári program, amelyen a Püski Kiadó mutatkozott be az érdeklődőknek. Ezen a napon Csoóri Sándorral és Czine Mihállyal is találkozhattak az irodalomkedvelők. A tavasz folyamán az egri Irodalmi Vándortársulat számos Rózsaszentmártonban, a helyi vállfaüzemben néhány évvel ezelőtt mintegy 60-70 embert foglalkoztattak. Naponta 5000 darab vállfát és egyéb faárut készítettek itt. Az idei év azonban korántsem volt ilyen rózsás. A hazai textilipar összeomlása, illetve a belföldi piacok beszűkülése a kis üzem vezetőit és dolgozóit nehéz helyzet elé állították. Az üzem vezetőjétől, Kris- tóffy Lajostól megtudtuk, hogy idén 20-25 embert kellett elbocsátani a cégtől. S bár január elsejétől a budapesti központtól emlékezetes összeállítással lépett porondra az egyesületnek helyet adó Ady Endre Könyvtár, és Közösségi Házban. Ugyancsak említésre méltó a középiskolások számára meghirdetett Arany János Műveltségi Vetélkedő, amelyen a városban található középiskolák diákjai mérhették össze tudásukat. Sok érdeklődőt vonzottak a különböző élőzenei programok is. A Hatvani Quartett és a Vonósnégyes emlékezetes hangversenyekkel ajándékozta meg a zenekedvelőket. Emellett hatvani származású tehetséges fiatal zenészek is bemutatkoztak. Az egyesület megalakulása óta megkülönböztetett figyelmet leváltak, az önállóság nem sokat könnyített a gazdálkodáson. Említésre méltó megrendelés csupán a nyár folyamán akadt, amikor is svájci megrendelésre madáretetőket készítettek. Ma mindössze 13 ember dolgozik az üzemben, de az ő jövőjük is bizonytalan. Az üzemvezető elmondása szerint az egyetlen remény a kilábalásra új piacok felkutatása. Erre van esély, hiszen a vállfákon kívül sokfajta facikket is képesek készíteni a meglévő gépi háttér segítségével. fordít a határainkon túli kapcsolatok ápolására. Idén egyebek mellett Kárpátaljára szerveztek kirándulást. A hatvani közönség örömmel fogadta Határ Győző és Balia D. Károly írók vendég- szereplését is. A TIT helyi szervezetével közösen a filmrajongókra is gondoltak az egyesület tagjaii. Az általuk szervezett videó-filmklub keretében filmtörténeti jelentőségű alkotásokat vetítettek. Egyebek mellett az egyesületnek köszönhetők az emlékezetes nyári olvasó-táborok is. Az évadzáró találkozón szó esett a jövő évi tervekről is. Ezekről a későbbiekben részletesen is beszámolunk majd. A német fasiszta befolyás hatására Magyarországon is meghozta az országgyűlés az 1939. évi második törvénycikket, az úgynevezett honvédelmi törvényt. Ez kimondta, hogy nemre való tekintet nélkül munkaszolgálatra köteleznek minden olyan hadköteles korú személyt, akit nem találnak alkalmasnak a fegyveres szolgálatra. Ennek alapján 1940-től rendszeresítették a munkaszolgálatot, és munkaszolgálatos századokba osztották be a baloldali, a nemzetiségi és a zsidó férfiakat, később a hadiüzemek „rendbontó” munkásait. Hatvan lakói közül is legnagyobb számban a zsidókat „büntették” ezzel, de nem kevesen voltak a baloldaliak is: szociáldemokraták, szakszervezeti funkcionáriusok és olyanok, akik a tanácsköztársaság idején közéleti szerepet vállaltak. Cserven Lajos hentessegédet 1944-ben hívták be Jászladány- ba, mert az apósa szocialista volt. Habó József cukorgyári munkás ugyanekkor kapott behívót, mert tagja volt a Vági-párt hatvani szervezetének. Joó György Lapunk december 11-i számában újabb írás jelent meg a hatvani autójavítóról. Ehhez fűzött néhány gondolatot Szinyei András a város polgármestere: „A cikkben a hatvani önkormányzat is kap egy oldal vágást, amiért a cikkíró Molnár Zsolt szerint a képviselők figyelmetlenségből, vagy jóhiszeműségből támogatást nyújtottak a tönk szélére jutott cégnek. Mivel a testület alaposan megvitatta ezt a döntést, és a támogatást jelzálog biztosítékkal adta, szeretném az előzményeket ismertetni. A hozzánk eljutott információk, jegyzőkönyvek, feljegyzések szerint az írásban említett Gal- gatrans Kft. — amelynek a cikkíró szerint megy a szekér —, az Autójavító telephelyén ténykedik. A cikkből az is kitűnik, hogy a kft. nem fizet bérleti dijat. De nem fizette meg az energiát, a telefonszámlát, sőt kamionjai az Autójavító fűtőolajával járták a német utakat, miközben a szerelőcsarnokok fűtetlenek voltak. A kamionok szabálytalan mosása utáni környezetszennyezési bírságot viszont az Autójavító fitanítót is velük együtt idézték be, mert 1919-ben a pedagógus szakszervezet titkára volt és vezetőségi tag a Magyarországi Szocialista Pártban. Rajtuk kívül, mint baloldali megbízhatatlan személyt munkaszolgálatra hívtak be még jó néhány személyt. Őket leszerelték néhány hónap munkaszolgálat után, és valamennyien túlélték a háborút, kivéve Joó György tanítót, akit haláltáborba hurcoltak a németek és Dachauban halt meg. Tra- gikusabb volt a zsidó munkaszolgálatosok sorsa, aki közül tud- tunkkal csak Heller Mór, Sebők Imre, Wolf Imre, Schönfeld Sándor, Klein Sándor és Trepper Géza tért haza élve. Vajda István, az egyik túlélő így emlékezik a munkaszolgálat kezdetével kapcsolatos élményeire: — 1940. június 27-én kaptam meg a behívót, hogy július 1-jén reggel nyolc órára jelenjek meg a gyülekezőhelyen Hatvanban, a Petőfi téren. Amikor odaérkeztem, már rengetegen voltak ott. Délután három óra lett, amikor sor került rám. A behívó sorszázeti. így már érthető, hogy mitől megyjól a szekér. De azt is érdemes megemlíteni, hogy az Autójavító volt igazgatója tagja a Gal- gatrans Kft-nek, a főkönyvelő pedig a kft. pénzügyeit is intézte. A dolgozók felismerve (meglehetősen későn) kiszolgáltatott helyzetüket közgyűlésen mentették fel az igazgatót és választottak új vezetőséget, melynek legitimitását furcsa módon vonja kétségbe a cikkíró. A jprivatizációs szándékot ez év március 31 -ig kellett volna bejelenteni, ám a fentiek tükrében érthető, hogy a régi igazgatónak ez nem állt érdekében. Az újságma szerint szólítottak bennünket, hogy számbavegyenek mindenkit. Ezután beosztottak századokba. Sorakozni kellett, közölték a századparancsnok nevét, aztán indultunk a közös szállásra. Én a nagy, emeletes elemi iskolába kerültem, amelyet most 1-es számú iskolának neveznek. Másnap reggel hat órakor ébresztő. Nyolc órakor sorakoztak a századok. Kiosztották a szerszámokat: ásót, lapátot, csákányt. Aztán indulás dolgozni. Katonai fegyelem alatt éltek, de azért időnként engedélyt kaptak kimenőre. Ilyenkor a helybeliek meglátogathatták a családjukat, a más városbeliek elmehettek például cukrászdába. A rendelkezések szerint katonaruhát kellett volna kapniuk, de a visszaemlékezők valameny- nyien azt állítják, hogy a saját ruhájukban dolgoztatták őket. A későbbi frontszolgálathoz képest ekkor még kedvezőnek nevezhető a helyzetük. A tanuk szerint nemcsak Hatvanban, hanem más településeken is dolgoztatták őket. író ezt figyelmen kívül hagyva az új vezetes baklövésének állítja be a mulasztást. Az új vezetés kissé idealista módon, törvényes úton a szerződések felbontásával, bírói eljárás során próbált megszabadulni a kft-től, nem látva, hogy ilyen helyzetben félő, hogy mire igazságot lehetne szolgáltatni, már nem lesz kinek. Nos, ezért nyújtott támogatást a képviselő-testület. Ha megsem sikerül e sajátos magyar privatizációban az Autójavítóban dolgozók érdekeit megvédeni, legalább azt elmondhatjuk, hogy megpróbáltunk segíteni.” A polgármester úr valószínűleg nem olvasta figyelmesen írásomat. Abból ugyanis kiderül, a kft. többízben tett ajánlatot a bérleti díj rendezésére, de úgy látszik az autójavítónak nehéz helyzete ellenére sem volt szüksége a pénzre — a kölcsönre annál inkább —, mivel még válaszolni sem voltak hajlandóak. Afelől sem ártott volna tájékozódni, hogy az igazgatóváltásra március 13-án került sor, így tehát már az új, megbízott igazgatónak kellett volna bejelenteni a privatizációs szándékot, amely különben sem „érdek” kérdése, hanem állami vállalatról lévén szó — törvényi kötelezettség. A gazdasági életben valóban farkastörvények uralkodnak, így aztán az új vezetésnek a telefon vonalak elvágása, a bútorok kidobálá- sa, az ablakok befestése, stb. helyett inkább az ügyfelekkel kellett volna foglalkoznia. Molnár Zsolt Az önállóság nem sokat könnyített az üzem helyzetén Gazdag évet zár az egyesület „Legalább megpróbáltunk segíteni” Németi Gábor
