Heves Megyei Hírlap, 1992. december (3. évfolyam, 283-307. szám)

1992-12-24 / 303. szám

HÍRLAP, 1992. december 24., csütörtök, karácsony { SPORT 15« Pacalpörkölt és röplabda Az idei bajnokságban bőven volt örömben részük az Eger SE röp- labdázóinak. Cserkaszova — a felvétel jobb szélén — alaposan ki­tett magáért ebben a szezonban (Fotó: Szántó György) Október elsején múlt három éve, hogy Tatjana Cserkaszova magyar földre lépett, még ponto­sabban megérkezett az Eger SE röplabdacsapatához. Véletlenül került ide. A luganszki születésű játékos már azt forgatta a fejé­ben, hogy befejezi a pályafutá­sát. Három hónapja már nem is edzett, amikor engedve az akkor Egerben röplabdázó Bukina un­szolásának, aláírta a szerződést a piros-kék klubbal. Fél, legfel­jebb egy évre készült. Aztán itt­ragadt. Az idei szezonban szinte minden mérkőzésen a csapat lel­ke, motorja volt. A legnagyobb „kritika”, ami őt érte, így hang­zott: — Kár, hogy túl van a har­madik ikszen! (Bocs, Tánya!) Az elmúlt években nemegy­szer próbáltam szóra bírni, de mindig egy elutasító nem volt a válasz. Ki tudja, hányadik pró­bálkozásomat kísérte végül is szerencse. Amikor a beszélgetés­re készültem, egy közelmúltbeli történet jutott az eszembe. Meg­osztom önökkel. Egyik utazásunkkor, még Ma­gyarországon, megálltunk ebé­delni. Az önkiszolgáló falán füg­gő táblákat pásztázva, egyszer csak ismerős feliratra tévedt Tá­nya szeme: — Csirkegomb? — nézett rám kérdőn. — Talán in­kább comb — javítottam ki. Ám mégsem ezt, hanem ugyanazt vá­lasztotta, mint jómagam. — Mi ez? — mutatott a tányérra. — Pa­calpörkölt. Láttam rajta, hogy nem tudja, mi fán terem ez az étek, de mivel „ízlett” neki az il­lata, jó étvággyal megette. Csak az ebéd után ecseteltem Tányá- nak, hogy valójában miből is ké­szül a pacal... Láttam, a gombóc ott van a torkában, nagyokat nyelt, kényszeredetten mosoly­gott, de az ebéd nem köszönt visz- sza. Másnap a csapat kikapott, mellesleg jegyzem meg: nem a pacal miatt... Tánya azon kevés röplabdás idegenlégiós közé tartozik, aki magyar bajnoki címet nyert, no meg ráadásként egy ezüstöt és egy bronzot is. Ä CSZKA- Moszkvával is bajnokcsapat tag­ja volt, de mint mondja, ég és föld a különbség a két siker kö­zött. — A CSZKA katonacsapat, nekünk alig volt szurkolótábo­runk. Én el sem akartam hinni, hogy ilyen közönség is létezik, mint az egri. Fantasztikusak ezek a fiúk, de bevallom, a hangos buzdításuktól néha már megfáj­dul a fejem. Az olvasóban joggal merül fel a kérdés, hogy milyen nyelven csevegtünk. Nos, magyarul. Igen, Tánya egész jól elsajátítot­ta a nyelvünket — leszámítva a csirkegombot —, pedig emlék­szem, nem is oly rég még arra sem lehetett rávenni, hogy egy tőmondatot kiejtsen a száján ma­gyarul. Biztos vagyok benne, hogy eb­ből a szempontból jó hatással volt rá Szása fia, aki ’91 januárjá­ban követte Egerbe. — Tessék engem is kérdezni — szól közbe Szása, aki bő egy év alatt „állt át” a magyarra, s mint mondja, bár a kezdet kezdetén kényelmetlenül érezte magát az új környezetben, hamar megszo­kott nálunk, és sok barátot szer­zett. — Nekem a második év volt a legnehezebb — fűzi hozzá Tá­nya. — Szeptembertől egyedül maradtam Egerben, mivel Buki­na elment. Szása még nem jöhe­tett Magyarországra, ő akkor kezdte az első osztályt. Három­éves korától mindig velem volt, nagyon hiányzott... Megemlítem neki a „kínai ügyet”. Véletlenül szemtanúja voltam, amikor megtudta, hogy az egyik játékos az ő helyén is szóba jöhet. Mi tagadás, Tánya e hír hallatán kissé kiborult. — Úgy gondoltam, hogy ha a kínai lány valóban olyan jó, mint amilyennek hittük, akkor nekem nincs helyem többé az ESE-ben. A kispadot én nem vállaltam volna el. Konkurenciát ugyan le­het csinálni, de én harmincéve­sen már nem tudtam volna rivali­zálni egy nálam jóval fiatalabb lánnyal. Aztán arról beszélgettünk, hogy még sohasem töltötte Ma­gyarországon a karácsonyt. Ilyenkor — kihasználva, hogy szünetel a bajnokság — hazauta­zik Moszkvába. Most is az orosz fővárosban tölti a december végi napokat. Vajon Tánya hol érzi igazán otthon magát? Szülővá­rosában, Moszkvában, talán Egerben? — Tudod, harmincévesen fontos, hogy legyen az embernek valamije. Nekem ezt a valamit je­lenti a moszkvai lakásom. Ide csupán ez köt. Luganszkban él­nek a testvéreim és édesanyám, a hazám ott van, ahol születtem. Egert nagyon megkedveltem, a szívemhez nőtt a város. (Szása erre nagyokat bólogat.) Ha csak egy-két napot töltök távol a vá­rostól, nincs honvágyam, de ha hosszabb időre elutazom, hiány­zik Eger. Amikor az első év után visszamentem Moszkvába úgy, hogy nem tudtam, jöhetek-e visz- sza, nem tagadom, egy kicsit bá­natos voltam. Tánya szeretne még pár évet eltölteni a röplabdapályán. Azt magyarázza, hogy számára nem megerőltető a mérkőzéseken ját­szani, viszont az edzéseket már nem tudja teljes intenzitással vé­gezni. Ezért is örül annak, hogy Kosziba István könnyítésként el­engedett neki heti két foglalko­zást. Arról, hogy mi lesz akkor, ha végleg befejezi a röplabdázást, nem szívesen beszél. Áz a kérdés mégis kikívánkozik belőlem, hogy szeretne-e Egerben marad­ni? — Igen, jó lenni itt élni — hangzik a tömör válasz. Budai Ferenc Az év legjobb sportolói A sportújságírók az idén is szavaztak arról, hogy kit tartanak az idei év legjobb sportolójának, csapa­tának és edzőjének. Szinte már hagyomány, hogy 1992-ben is Darnyi Tamás, valamint Egerszegi Krisztina úszók kapták a legtöbb voksot. Darnyi 801, Egerszegi 1026,5 ponttal végzett az élen. A férfiaknál a birkózó Farkas Péter (572,5) lett a második, megelőzve a vívó Szabó Bencét (497). A nőknél a tornász Ónodi Henrietta 688 ponttal érde­melte ki a második helyet, míg ezúttal a harmadik helyre a kajakozó Kőbán Ritát tette a szaksajtó. és Darnyi 1992 edzője Kiss László lett. Toronymagasan megelőzve Széchy Tamást és a cselgáncsozók tréne­rét, Moravetz Ferencet. Áz idei esztendő legjobb csapata címet a női ka­jak-négyesnek — Kőbán Rita, Mészáros Erika, Dó- nusz Éva, Czigány Kinga — ítélték oda az újság­írók. Második lett a férfi párbajtőrcsapat — Hegedűs Ferenc, Kolczonay Ernő, Kovács Iván, Kulcsár Krisztián, Totola Gábor —, harmadik pedig a női párbajtőrcsapat — Horváth Mariann, Nagy Tímea, Szalay Gyöngyi, Szőcs Zsuzsa, Várkonyi Marina. Eger díszpolgára a 85 éves Bárány István „Jön Bárán, úszik!” Egerben közismert volt a har­mincas évek elején a következő történet: egy alkalommal a vas­útállomáson óriási tömeg szo­rongott a peronon, szemlátomást sehová sem készülődtek, vártak valakit. Egy utas a csődület oká­ról tudakozódott, mire egy tót atyafi őszinte megdöbbenéssel válaszolta: „Hát nem tudja?! Jön Bárán, úszik!” Hát igen, hajdanán jóval nép­szerűbb volt az úszás, mint ma­napság. A versenyek zsúfolásig megtelt lelátók előtt zajlottak, sőt — mint a fenti történet bizo­nyítja — egy-egy siker után még népes fogadóbizottság is kiza­rándokolt a pályaudvarra a haza­érkező úszók elé. Korántsem mellékes, hogy érdemes is volt versenyekre járni, hiszen a hú­szas években olyan csodálatos úszóknak lehetett drukkolni, mint a Bitskey testvérek, Szigritz Géza, és nem utolsósorban Bá­rány István, aki a valaha élt leg­eredményesebb egri úszó. Mi­lyen eredményeket tudhat magá­énak az idén 85. évébe lépett, de még mindig fiatalos, friss szelle­mű Pista bácsi? Csak a legfonto­sabbakat említve: az 1928-as amszterdami olimpián ezüstér­mes Johny Weismüller, a későbbi Tarzan mögött. A rá következő négy évben négy Európa-baj- nokságot nyert meg, és öt konti­nensrekordot állított fel. Tizen­hétszer állhatott fel a dobogó legfelső fokára magyar bajnok­ságokon, amivel kiérdemelte a Magyarország örökös bajnoka címet. Európában elsőként úszta le a 100 gyorsot egy percnél rövi- debb idő alatt. A napokban az OTSH díszter­mében Gallov Rezső átnyújtotta neki a Magyar Köztársaság Sportdíját, amelyhez sportmes­teri cím is tartozik. Dr. Ringel- hann György és dr. Székely Fe­renc pedig a nyakába akasztotta a díszpolgárságot jelképező ne­mes veretű láncot. Közvetlenül az ünnepélyes aktus után kér­deztük meg a sokszoros bajnok­tól, hogy milyen érzéseket éb­resztett benne a szülőváros elis­merése. — Most úgy hiszem, képtelen vagyok szavakba önteni mind­azt, amit itt belül érzek — felelte könnyes szemmel Tarzan hajda­ni ellenfele. — Hallatlanul jól­esik, hogy nem felejtettek el, ho­lott már évtizedek óta a főváros­ban élek. Csak hát a szülőváros olyan, mint az anya. Bárhová is vethet a sors, nem tagadhatjuk meg egymást. — Gallov Rezsőtől is átvehe­tett egy értékes állami kitüntetést. Ez utóbbi hányadik a sorban? — A tizedik, de mégis az egyetlen. Az előző kilencet el­vették tőlem. Nyilván úgy gon­dolták, nem megfelelő időben kaptam, és nem szolgáltam rá... — válaszolta inkább tréfálkozva, mint szomorúan. — Visszatekintve pályafutása kezdetére, az édesapja milyen szerepet játszott abban, hogy vi­lághírű sprinter lett? — Talán furcsa, de minden abból fakad, hogy rettentően fél­tett, eleinte 50 méternél többet nem is úszhattam versenyen. Ké­sőbb, mint a MESE szakosztály- vezetője, már a 100 méterbe is beleegyezett. így lettem vágtázó. — Miért féltette a hosszabb tá­voktól az édesapja? — Apai ágon generációkon át tüdőgyengeség vonult végig, és jóapám attól tartott, hogy ezt én is örököltem. — Versenyzőként három olimpián vett részt. Az 1924-es párizsiról tudjuk a legkeveseb­bet... — A focisták alaposan kikap­tak Egyiptomtól, az országos sportvezetés megneheztelt rá­juk, és adott egy helyet az úszók­nak a párizsi olimpiára utazó küldöttségben. így jutottam én ki a francia fővárosba. Reggeltől estig a versenyeket bámultam, az egész nagyon lenyűgözött. Nem csoda, hogy nem ment az úszás, s legjobbamtól, az 1:04-től mesz- sze elmaradtam. — Négy év múlva viszont csak Weismüller előzte meg. Táv köz­ben nem érzett sanszot a győze­lemre? — Nem tudom. Én egy erősen koncentráló típus vagyok, beug­rottam a vízbe, teljes erővel úsz­tam, s amikor célba értem, csak a boldog kiáltásokat hallottam: „Második vagy, második vagy!” — Miért nem sikerült jobban az 1932-es Los Angeles-i olim­piai szereplés? — Az olimpiát augusztusban rendezték, s én már — jó formá­ban — júniusban a tengerentúlra utaztam, gondoltam, végigver- senyzem a nyarat. A házigazdák viszont megijedtek, mert a válo­gatón megvertem a legjobbjukat, s ettől kezdve alig indulhattam versenyen, de ha mégis, csak yar- dos medencében. Erősen vissza­esett a formám... — Mi a titka, hogy Pista bácsi még ilyen jó erőben van? — Kétszer búcsúztattak az or­vosok: egyszer féléves korom­ban, másodszor, amikor 1975- ben háromszor kaptam tüdő- gyulladást. Úgy látszik, igaz a mondás: akinek halálhírét kel­tik, az hosszú életű lesz... Buttinger László Pulii repülhet Reméljük, most az egyszer nem kiabáljuk el, hogy FIFÁ-já- tékvezetőnk, Puhl Sándor a hét végén valóban repülőre ül, és irány Katar, ahol az ottani labda­rúgó-bajnokság mérkőzéseinek vezetése vár rá. Megérkezett ugyanis a repülőjegy, így biztosra vehető, hogy vasárnap reggel Bécs-Isztambul-Bahrein érinté­sével elrepül Dohába, Katar fő­városába. Szilveszteri futás a Népstadionnál „Fussunk át 1993-ba a Frutta Plusszal” felhívással szilveszteri futást rendeznek a Népstadion területén. A verseny, amelynek távja 3500 méter, 1992. december 31-én 2 perccel éjfél előtt in­dul. Nevezni december 28-30. között a Kiskörcsarnok pénztárá­nál lehet 16 és 19 óra között 350 forint ellenében, amely egyben belépőül szolgál a Budapest Sportcsarnokba az éjfél utáni Ara­tó-diszkóra. Értékes ajándékok találnak gazdára, az első helyezett dija egy személygépkocsi lesz. Egri bankfiók szakmai gyakorlattal rendelkező TITKÁRNŐT keres. Érdeklődni lehet: a 36/320-488; vagy 36/320-242 telefonon. ^ ) KELLEMES KARÁCSONYI ÜNNEPEKET és BOLDOG ÚJ ÉVET kíván a PERFEKT PÉNZÜGYI SZAKOKTATÓ ÉS KIADÓ VÁLLALAT 4. sz. kirendeltsége minden kedves hallgatójának. perfekt PÉNZÜGVI SZRKOKTfiTÓ 6S KIADÓ VÁLLALAT J Gyöngyös központjában lévő, jól bevezetett, melegkonyhás, elismert színvonalú HUSZÁRKERT VENDÉGLŐT (Rózsa u. 8.) a tulajdonosok ÜZEMELTETÉSRE BÉRBE ADJÁK a teljes felszerelésével együtt. A versenytárgyalás 1993. január 3-án (vasárnap) 12 órakor lesz a vendéglőben. Előtte 10 órától az Ingatlan megtekinthető. Induló licit 100.000 Ft + ÁFA havonkénti bérleti díj + 500.000 Ft kaució. A versenytárgyaláson való részvétel feltétele 150.000 Ft foglaló (bánatpénz) letétbe helyezése a helyszínen a kezdési időpontig, ^ valamint a bérleti szerződés teltételeinek elfogadása és aláírása. ^ MARKER KFT. OTBC KÜLKERESKEDELMI OKTATÁSI ÉS TOVÁBBKÉPZŐ KFT. NE TÖRJE A FEJÉT hogyan láthatja el üzletét külföldi áruval! Februárban induló új, középfokú végzettséget nyújtó KERESKEDŐ SZAKTANFOLYAMAINKON megtanítjuk Önt a külföldi beszerzés lebonyolításának lehetőségeire! További februárban induló szaktanfolyamaink: — FELSŐFOKÚ KÜLKERESKEDELMI ÁRUFORGALMI (ÜZLETKÖTŐ) — KÖZÉPFOKÚ VÁMKEZELŐ — VALUTAPÉNZTÁROS és ÜGYINTÉZŐ Hívjon bennünket a (36) 311-847-es számon, vagy keressen fel személyesen az alábbi címen: Eger, Kossuth L. u. 9. Érdeklődéséré részletes tájékoztató anyagot és jelentkezési lapot küldünk! Bárány István (jobbról), mellette Bitskey Ala­dár és Zoltán fénykoruk­ban, erejük teljében. Bárány István a maga idejében Európa legjobb sprinterűszója volt, ő úszott a kontinensen először egy percen belül száz gyorson (Archív fotó)

Next

/
Thumbnails
Contents