Heves Megyei Hírlap, 1992. december (3. évfolyam, 283-307. szám)

1992-12-24 / 303. szám

HÍRLAP, 1992. december 24., csütörtök KARÁCSONYI MAGAZIN 11. A zöldbab hónapja és a tojássaláta hete :ó;-* Síi OA^trcnwimM kxUcmlo^á^yk Spanyol konyha Leves Hideg uborkaleves Hozzávalók: 2 nagy saláta­uborka, 2 dl tejföl, 2 dl joghurt, 2 dl kovászosuborka-lé, 1 zsemle, 4 evőkanál olívaolaj, 1 csokor friss kapor, 3 gerezd fokhagyma, só, törött bors (ízlés szerint). Az uborkát meghámozzuk, kimagozzuk, és — kis kockákra vágva — turmixgép poharába rakjuk. Hozzátesszük a tisztított fokhagymát, a megmosott, le­csurgatott és összevágott kaprot, ráöntjük a joghurtot és a ková­szos uborka levét. Addig kever­jük, amíg sűrű, habos tömeg lesz belőle. Ezután a tejfölt beleke­verjük. Az olajban piros-ropo­gósra sütjük a nagyon apróra vá­gott zsemlét, és a levessel együtt (de külön) jól lehűtjük. Tálalás­kor a csészékbe szedett leves te­tejére tesszük a pirított zsemlét. Avokádóval ugyanígy készíthe­tő, elég hozzá 1 nagy avokádó, meg a többi hozzávaló. Zöldségétel Zöldbabsaláta sonkával Hozzávalók: 30 dkg zöldbab, 20 dkg főtt füstölt sonka, 3 evő­kanál marinált paradicsompap­rika, 1 csokor petrezselyemzöld, 1 csokor zöldhagyma, 1 db csí­pős paprika, 2 evőkanál borecet, 4 evőkanál olaj, só (ízlés szerint), törött fekete bors. A mártáshoz az ecetet össze­keverjük az olajjal, a sóval, a borssal, a fele apróra vágott pet­rezselyemzölddel és a zöldhagy­ma megmosott és finomra aprí­tott zöldjével. A megtisztított és 3 centiméteres darabokra vag­dalt zöldbabot forrásban lévő sós vízbe tesszük, és az újraforrástól számított 8 percig főzzük, majd leszűrjük, és hagyjuk kihűlni. A sonkát vékony csíkokra metél­jük, a zöldhagymát a tisztítás után vékonyan felkarikázzuk. Salátástálba szórjuk a főtt zöld­babot, a sonkát, a hagymát, a marinált paprikacsíkot és a fel­darabolt csípős paprikát, majd a mártást rálocsoljuk, és jól átfor­gatjuk. A hűtőszekrényben le- hűtj ük, és a megmaradt petrezse­lyemmel, valamint a hagyma­zölddel meghintve tesszük az asztalra. Paella Paella, Costa Brava módra Hozzávalók: 1 csirke melle és combjai, 25 dkg nyers rák (fa­gyasztott is lehet), 6 gerezd fok­hagyma, 1/2 dl olaj, 25 dkg spa­getti, 5 dkg tisztított fehér man­dula, 1 mokkáskanál sáfrányos szeklice, 1 mokkáskanál törött fehér bors, 2 húsleveskocka, 2 dl paradicsom-ivólé, 1 liter fehér hal-alapié. A csirkemellet kicsontozzuk, majd négybe vágjuk, s a combo­kat a forgóknál elfelezzük. A húst megsózzuk, majd a forró olajon megfuttatott fokhagymá­ra tesszük. Mindkét oldalát szé­pen megsütjük, ezután rátesszük a rákot, és ugyancsak pirítjuk né­hány percig. Beleszórjuk a fűsze­reket, a húsleveskockát, és ráön­tünk bő egyliternyi fehér hal- alaplevet, továbbá a paradi- csom-ivólevet. A forrásban lévő ételbe tesszük az összetört spa­gettit, és befedve, nagyon kis lán­gon addig főzzük, amíg a tészta az összes levet felszívja. Addigra a csirkehús is megpuhul. Végül belekeverjük a szeletekre vágott mandulát. Az étel akkor van ké­szen, ha semmi folyadék sincsen a tészta meg a hús alatt, de nem száraz. Ha a levét idő előtt elfövi, akkor apránként kevés forró vi­zet adunk hozzá. Vigyázzunk ar­ra, nehogy túlságosan nedves le­gyen a kész paella: ilyenkor fedő nélkül addig forraljuk az ételt, amíg a felesleges folyadék elpá­rolog. Húsétel Hideg sertéstarja Hozzávalók: 1 kg kicsonto­zott sertéstarja (egy darabban), fél dl vörösbor, 1 evőkanál piros fűszerpaprika, 1 teáskanál só. A vörösborba belekeverjük a pirospaprikát és a sót, majd a húsdarabot bekenjük a paprikás borral. Alufólialapot levágunk, közepére tesszük a bekent húst, és úgy hajtjuk össze, hogy a hús sülés közben képződő leve ne folyhasson kis belőle. Előmele­gített, forró sütőbe toljuk a tepsi­be rakott „csomagot”, és leg­alább másfél órán keresztül pá­roljuk. Végül — a fóliából ki­bontva — mindkét oldalát meg­pirítjuk. Tiszta fóliába átcsoma­goljuk, és ha kihűlt, a hűtőszek­rénybe tesszük. Csak teljesen ki­hűlve szeleteljük fel. A meghajtó fánál — Betlehemben Isteni fény a szeretet ünnepén A háromkirályok karavánját turistabuszok váltották fel, töm­jén és mirha helyett kemény valu­tát hoznak. De ugyanúgy Betle­hembe tartanak, hogy a monda­beli jászol helyén emelt Születés Bazilikájában tisztelegjenek. Sorjáznak a lefelé kanyarodó lépcsőkön, hogy a tizenhat gyer­tyatartó sejtelmes fényében (ha- tot-hatot az örmény katolikusok, illetve a görögkeleti ortodoxok, négyet a római katolikusok állí­tottak) megláthassák a padló ezüst csillagát: „Hic de Virgine Maria Jesus Christus natus est” — „Itt született Máriától, a Szűz­től Jézus Krisztus ’’hirdeti a latin nyelvű felirat. Maga a templom az egyik leg­régebbi bizánci stílusú építmény, Betlehem két dombja közül az egyikre épült, és csaknem nyolc­száz méterrel van a tenger szintje felett, amit csak kiemel, hogy a közeli Holt-tenger Földünk leg­mélyebb pontja, négyszáz méter­rel tengerszint — alatt... A törté­nelem viharai elől nem tudott ki­térni: első változata, amelyet Helena, Konstantin császár any­ja építtetett 326-ban, két évszá­zad múltán a szamaritánus felke­lésnek esett áldozatul. A közép­kor végén, amikor már az újjá­épített Istenházát újították fel, személyesen IV. Edward angol király küldte a tetőborítást, ám a törökök nemsokára háborús cé­lokra lefoglalták. A különböző keresztény egyházak sokáig vi­táztak a születés pontos helyé­nek megjelöléséről, de azután békésen megfért egymással a fe- renciek Terra Sancta kolostora, a görög-ortodoxok csodálatos ikonosztázzal borított Szent Miklós-oltára, s az örmény kato­likusok templomhajója. A templom korszerű egyház­történeti jelentőséget is nyert, amikor 1964. január 6-án VI. Pál pápa, aki a római egyházfők közül először lépett a Szentföld­re, a kereszténység szülőföldjére, éppen azon a napon pontifikáit misét és mondott beszédet ott, amikor a görög-ortodoxok ün­nepük Jézus születését. Erre az alkalomra Betlehembe érkezett I. Áthinagoraz konstantinápolyi pátriárka is, akivel békecsókot váltottak. 1439 óta nem történt ilyen személyes találkozás az egyházfők között. A közeljövő­ben II. János Pál is szentföldi za­rándoklatot tervez, erről is szó volt, amikor nemrég Peresz izra­eli külügyminiszter a Vatikánban járt. A város eredeti neve Ephrata, vagyis Termékeny volt, ehhez kapcsolódhat gondolatilag a Betlehem, amely annyit jelent, mint a Kenyér Háza. A mai Izrael területén még egy Bét-lehem ta­lálható Galileában, nem messze Názárettől, ahol Gábriel arkan­gyal hírül adta, hogy Máriának még a Józseffel történő egybeke­lése előtt a Szentiélektől fogant gyermeke születik. Voltak, akik ezt a Betlehemet tartották a szü­letés valódi helyének, de teóriá­juk rövid életűnek bizonyult. Az ókorban még szamárháton köz­lekedve sem volt gond a vándor­lással, csak 1948 és 1967 között vált volna lehetetlenné, amikor Názáretet és Betlehemet a fegy­verszüneti vonal választotta el egymástól. A Közel-Keleten s a Szentföl­dön ma is együtt él a biblikus hangulat a kemény politikai rea­litásokkal. A pásztorok mezejé­nél (ahol az éjszakában a nyájat vigyázóknak megjelent a fényes betlehemi csillag) vagy a Tej Bar­langjánál, amelynek szikláit — a legenda szerint — a Jézust szop­tató Szűz néhány lecsorduló anyatej-cseppje festette fehérre, időnként dzsipek húznak el jár­őröző katonákkal. Betlehemet pa­lesztinok lakják, igaz, nagytöbb­ségükben keresztény vallásúak, tehát a Hamasznak, az Iszlám szélsőségesek szervezetének fel­hívásai itt kevésbé találnak táp­talajra. A bazárosok, az idegen- forgalmi szolgáltatásokat végzők a turizmusból élnek, ha pedig nyugtalanság uralkodik a város­ban, elmaradnak a zarándokok és a kíváncsiak. A helyi egyetem diákjai ugyanakkor néma tünte­téssel emlékeztek az Intifada, a palesztin felkelés ötödik évfor­dulójára nemrég, december ele­jén. Az egyensúly igencsak töré­keny, és sok múlik a rendkívül népszerű polgármester, Eliasz Freidzs személyén, aki képesnek mutatkozott a különböző ellen­tétek áthidalására. Betlehemben nincsenek fe­nyőfák. A mindenki karácsony­fája egy furcsa alakú, cédrusra emlékeztető, Csontváry színeit idéző meghajtó fa a Születés Ba­zilikájánál. A szokásos díszítés nem maradt el, de az annyira óhajtott béke az idén is hiányzik a fa alól. Pedig valami megindult s mozgásba lendült, az áttöréssel még adós tárgyalások során egy év alatt három kontinens kilenc országában húsz békeértekezle­tet tartottak. Talán majd jövőre... Réti Ervin (FEB) Szerte a világon számtalan sa­játos ünneplési forma, ősi rítu­sokból és újabb keletű hagyomá­nyokból alakult népszokás kö­szönti a Megváltó születését. Ez alól hazánk sem kivétel; a külön­féle tájegységek lakói körében színes és jellegzetes karácsonyi eseményekkel teszik emlékeze­tessé a béke, a szeretet ünnepét. Rékai Miklóst, a Néprajzi Múze­um kutatóját arra kértük, adjon bepillantást a karácsonyt kö­szöntő népszokások kulisszái mögé: honnan származnak, mit fejeznek ki? — A magyar nyelvterületen két általános szokás alakult ki. Az egyik a következő év termé­kenységét befolyásoló hagyo­mány, a másik a karácsonyi asz­tal kialakítása. Mindezeken be­lül aztán kialakultak olyan helyi vagy tájegységi tradíciók is, ame­lyek viszonylag kevéssé ismertek — pedig igen erősen kötődnek nemzeti sajátosságainkhoz. Kevéssé ismert tény, hogy az Egyesült Államokban viszony­lag kevés — mindössze hat — az országos érvényű ünnep: kará­csony, újév, a hálaadás napja, a munka napja, a függetlenség napja, a megemlékezes napja. Ezeken kívül akad olyan (példá­ul Kolumbusz napja), ami egyes államokban ünnep, másokban nem, sőt olyan is, amikor a sze­metes jön, a postás jjiszont — ki tudja, miért — nem. Égy biztos: a vitatható ünne­peken közös, hogy az iskolák zárva, az üzletek viszont nyitva vannak. Ez jellegzetesen ameri­kai vonás, és az is, hogy az üzleti élet nem éri be az igazi ünnepek­kel, hanem maga gondoskodik új és új álünnepekről. Ezek jó ré­szének az a célja, hogy nevet ad­jon a gyereknek, vagyis számos áruházláncolat állandó „kiárusí­tási” kampányának (az idézőjel azért szükséges, mert gyakran nemcsak az ünnep, de maga a sa­le, a kiárusítás sem az igazi). Karácsony a legsajátosabb ke­resztény ünnep, amelyet vala­mennyi keresztény egyház, fe­lekezet és közösség megtart. A keresztény hit egyik legna­gyobb titka a megtestesülés, azaz az Isten testbe költözése, ember­ré válása. Az egyházi év első ün­nepe ezt jeleníti meg a liturgia eszközeivel. Mivel Isten — a második isteni személy, vagyis a Fiú — Jézus személyében jelent meg a Föl­dön, ünnepet jelöltek ki Krisztus születésének az emlékére is. Minthogy a születés pontos dá­tuma feledésbe merült, a téli napfordulóhoz kapcsolták, ami­kor már érzékelhető volt, hogy hosszabbodnak a nappalok, azaz, hogy a fény diadalmasko­dik a sötétség fölött. A „legyőz­hetetlen Napot” szerte az egész pogány világban megülték, a ke­resztények azonban új tartalom­mal töltötték meg: a „Világ Vilá­gosságának”, az „Üdvösség Napjának”, azaz a Megváltó el­jövetelének a napjává tették. Az ünnepi mise liturgiája teljes fényben állítja a hívek elé a ma született gyermeket, és egyben összekapcsolja a két előző mise mondanivalóját, amikor arra fi­gyelmeztet, hogy az a gyerek, aki a jászolban fekszik, az igaz Isten. Az ateista állam, annak kul­túr- és valláspolitikája nem ro­konszenvezett a kereszténység alapját és lényegi vonását kifeje­ző es népszerűsítő ünneppel. Di­rekt módon nem lépett ugyan fel ellene, mert tudta, hogy a kará­csony nemcsak sajátosan keresz­tény ünnep, hanem környeze­tünk legkedvesebb ünnepe is. Vallási tartalma helyett így lett a karácsony a „hivatalos” értelme­zésben pusztán a család, a gyer­mek és a szeretet ünnepe. Arról nem esett szó, hogy mindennek a hátterében a szent család, az Is­ten-gyermek és az Isten szeretete áll. („Ügy szerette Isten a vilá­got, hogy egyszülött Fiát adta ér­te”.) Nem kifogásolták az ünnep­hez kapcsolódó, részben egyházi eredetű, részben a nép alkotta szokásokat, elhomályosítva azok — Ezek közé tartozik például az aprószentek hordása. Az elne­vezés maga is ősi keresztény tar­talomra utal, s valójában csak­ugyan Herodes gyermekgyilkos­ságairól van szó (mint tudjuk, a cél a kis Jézus elpusztítása volt), a szertartás azonban pogány ele­meket is tartalmaz. Az Ipoly menti falvakban élt, s még máig sem feledésbe merült rítus sze­rint az állatokat őrző pásztorok körbejárnak egy köteg hántolt nyírfavesszővel. Betérnek min­den házba, s a gazdasszonyok húznak egy-egy vesszőt, amit csak kötényükkel foghatnak meg, mert — így tartja a népi hie­delem — különben fekélyes lesz a kezük. Nos, ezzel a vesszővel „verik meg” a pásztort, hogy az állatok szaporodjanak, terméke­nyek legyenek, s azért éppen a pásztort, hogy szorgalomra ser­kentsék őket. Van azonban hely­ség, ahol az „ütleg” magyarázata A Kongresszusban 218 voks kell ahhoz, hogy a törvényhozás jóváhagyásával lehessen beha­rangozni egy ilyen „áru-, vagy éppen rétegünnepet”, de ez nem igazán gona, azért vannak a tör­vényhozási lobbysták, hogy ezt elintézzék. így születnek futó­szalagon a furábbnál furább ál­ünnepek. Ezek már nem napok, hanem — ha lúd, legyen kövér — az utóbbi időben mindig hetek, nemegyszer hónapok. Kezdjük a hetekkel. Van szteptánc-hét, tojássalá- ta-hét, Hófehérke-hét (ez a fe- hémeműreklám helye), antial- koholista-hét, a jó ivóvíz hete. Számunkra meglepő a börtön­őrök hete. De csak számunkra. Abban az országban, ahol na­ponta 1593 honpolgár vonul a rácsok mögé, elkel némi gesztus az őrök fele. Vannak vallási, szo­ciális és nemzeti indíttatású he­tek. Lássunk mindegyikből egy példát. A „tiszteld a papodat” hét vallási hátterét. Karácsonyfát ál­lítottak hivatalokban, iskolák­ban, vasútállomásokon és közte­reken is, ám inkább pogány ere­detű napfordulati, tavaszigéző szimbólumnak beállítva, mint a paradicsomi élet, illetve a tudás fájának képzetkörével kapcsojva össze azt. (Amit ott Ádám és Éva elvesztett, azt a ma született gyermek visszaszerezte.) Lassan-lassan alig emlékezte­tett valakit a karácsonyfára agga­tott alma a bibliai almára, vagy a betlehemi újszülöttre („A kis Jé­zus aranyalma, Boldogságos Szűz az anyja”), aki nem más, mint Isten egyszülött fia. Ki gon­dol arra, hogy a kis Jézusra, Isten ajándékára (aki az emberiségnek a megváltás kegyelmét adja) em­lékeztetnek a karácsonyfa alá helyezett ajándékok is. Kiben tu­datosodott, hogy a karácsonyfa gyertyácskái és csillagszórói — de az egész, ragyogó, édességek­kel megrakott örökzöld fenyő — Krisztust, az „isteni fényt”jelké­pezi, aki világosságával eloszlat­ja a bűn sötétségét. A karácsony azonban minden profanizáló igyekezet ellenére a családok nagy többségében megmaradt karácsonynak, azaz a kis Jézus születése ünnepének. Ha az iskolában fenyőünnepet tartottak is, a gyerekek otthon karácsonyra készültek. Ha az is­kolai fenyőfát a Télapó állította is, az otthoni ajándékokat a Jé­zuska hozta. S ha a közös ünnep­ségeken nem is, otthon biztosan elénekelték a „Mennyből az an­gyalt” vagy a „Csendes éjt” még azok is, akiket inkább csak a ka­rácsony külsőségei ragadtak meg. Ä karácsony napjainkban visz- szakapta eredeti tartalmát és mondanivalóját. A hívő keresz­tény számára az isteni Gyermek szabadon és fényesen megünne­pelt születésnapja, a nem keresz­tény és a nem hívő számára pedig bensőséges családi és gyermek­ünnep, a másokra figyelés, az ajándékozás különleges alkal­ma, a szeretet ünnepe. Gecse Gusztáv Ferenczy-Europress úgy szól: azért, hogy állatai ugyanúgy ugráljanak, mint maga a gondozójuk, a megvert pász­tor. Az ugráló állat ugyanis a vi­dám, egészséges jószág szimbó­luma. — Másik érdekes, kedves hagyomány az ostyahordás, ami eléggé elterjedt népszokás. Az ostyát a falubéli tanítónő süti szentestére, és körbeküldi a gye­rekekkel — néhol csak a jó tanu­lóknak, másutt mindenkinek. A szokás föltehetően a középkori szent áldozásokra utal. Az ostya szentestén, még az első étkezés előtt elérkezik a címzettekhez. Ezen a napon minden népszo­kás szerinti eseményre még dél­után sort kerítenek, mert közvet­lenül vacsora előtt és alatt már nem illik járni-kelni, tevékeny­kedni. Legalábbis a gazdasz- szonynak nem. Mert úgymond, ha ő nem pihen, tyúkjai a követ­kező évben nem fognak tojni. (FEB) szülőatyja az a Bakker nevű evangélista volt, aki híveitől 150 millió dolcsit csal ki, és ezért ő 47 teljes esztendeig belülről élvez­heti a börtönőrök hetét. Létezik az „Adj munkát az öregeknek” hét, és létezik „Made in Ameri­ca” hét, ami természetesen hazai áru vásárlására buzdít, és felér egy riadóval a januártól egyesülő Nyugat-Európa és a másik nagy ellenfél, Japán ellen. E heteknek néha megvan a maguk sajátos lo­gikája. Mi sem természetesebb éldául, mint az, hogy a gyomor- etegségek hete (esküszünk, hogy ilyen is van) a hálaadás napját követi. Azt az ünnepet, amelyen 45 millió pulykát falnak fel az amerikaiak... A legújabb két lelemény a zöldbab és a jégkrém hónapja. Az álünnepi hónapok szaporo­dására válaszul javasolta egy új­ságíró: jöjjön el végre az értelem évtizede. (FEB) Amit a fenyőről tudni kell... Egy protestáns família Még nincs négy évszázada, hogy karácsonykor valahol El­zászban egy protestáns família fenyővel díszítette otthonát. A szokatlan dekorációt fejcsóválva nézegették a szomszédok, a helybéli tiszteletes pedig meg is rótta érte az újdonság kitalálóit. így őrzi a szájhagyomány a fe­nyőállítás szokásának születését, s azt már utólag tehetjük hozzá, hogy a protestáns szokás a kez­deti idegenkedés és tiltás ellené­re (vagy éppen azért?) igencsak nagy karriert futott be. 1821-ben már Bécsben is följegyezték az el­ső karácsonyfa-állítást, s innen, a császárvárosból terjedt át hoz­zánk, Magyarországra. A világ különböző részein az örökzöld fenyő társaként más és más növény jelképezi a születést, a megújulást — az élet fáját. Egyiptomban a szikomor, az arab világban a mirha-fa, a pa­lesztinoknál a gránátalma és a cédrus, Angliában a tölgy, Ausztráliában és az amerikai földrészen fagyai az otthonok karácsonyi dísze. A gyógyítás szolgálatában A népi megfigyelések alapján egy olyan nemzetközileg kialakí­tott receptúrát adunk, amely szá­mos népnél bevált. A recept Oroszországból származik, s al­lergiás, asztmatikus rohamok, hörghurut gyógyítására haszná­latos. Az erdei fenyő koronája ritka, héjkérge szürke, berepedezett, a törzs felső harmadában téglapi­ros. A rügyek tojásdadok, 6-12 cm hosszúak. Felületük nem gyantás, tavasszal a vegetatív rü­gyek megnyúlnak, majd a fiatal levelek szárcsúcsba nőnek. A to­bozok tojásdadok, 2,4-7 cm hosz- szúak. Á fás pikkelyek csúcsa rombusz alakban megvastago­dott. Fenyőrügy A késő tavaszi időszakban gyűjtött, 5 cm-nél nem nagyobb fenyőrügyek 0,5 százalék illó­olajat tartalmaznak, sziruppá főzve légcső- és hörghurutban szenvedőknek ajánlott. Fenyőtoboz Tavasszal az elsőéves zsenge tobozokat gyűjtsük! A tobozok­ban lévő flavonglikozidák, ter- pének, vitaminok, illóolajok vi­talitásnövelő hatásúak. Mézben áztatott fenyőtobo­zok kivonatát használjuk erősí­tőnek, és izomösszehúzó hatásá­nál fogva gyulladt lobok lehúzá­sára. (Részlet Balogh Gyula, Bogu- mil: A kuruzsló patikája című könyvéből) Az aprószentek hordozásától a pásztorverésig

Next

/
Thumbnails
Contents