Heves Megyei Hírlap, 1992. december (3. évfolyam, 283-307. szám)
1992-12-24 / 303. szám
1 HÍRLAP, 1992. december 24., csütörtök KARÁCSONYI MAGAZIN Gondolatátvitel — családtagok között (is) Léteznek információhordozó hullámok? A kutatók állítják, hogy nem ritka képesség; szinte mindany- nyian birtokoljuk — igaz, ki nagyobb, ki kisebb mértékben. Sokan úpy vélik, hogy valaha a gondolatátvitel az oskori emberek normális tulajdonsága volt. A közelmúlt amerikai és szovjet kísérletei azt is tanúsítják, hogy sokkal erősebb a telepatikus viszony a biológiai kapcsolattal rendelkező családtagok (szülőgyermek, testvér-testvér), mint például az ismerősök között. Ennek egyik bizonyítékát éppen az ikerkutatások során szerezték. Az ikrek, ha huzamosabb ideig elválasztják őket egymástól, továbbra is „informálva vannak” a másik egészségi állapotáról, megérzik egymás betegségét, balesetét, esetleg halálát. Valamilyen — egyelőre megmagyarázhatatlan módon — szinte mindig tudják, hogy mi történik a másikkal. A volt Szovjetunió kutatói érdekes kísérletet végeztek nyulak- kal. A szárazföldön hagyott anyanyúl agyában levő elektródák minden esetben elektromos elváltozásokat jeleztek, amikor tengeralattjárón levő kölykeiből egyet-egyet megöltek. Az amerikaiak — szintén tengeralattjáró beiktatásával — emberkísérleteket is végeztek. Azzal próbálkoztak, hogy ha megszakad minden kapcsolat a lemerült hajó és a szárazföldi bázis között, a telepatikus tulajdonságokkal rendelkező egyének, mint „adók” és „vevők”, helyettesítsék a rádióhullámokat. Egyelőre azonban még nem találtak olyanokat, akik mindig, minden helyzetben egyforma energiával tudnának telepatikus úton „adni” és „venni”. A pszichológiai kísérletek során néhány újszerű felismerés is született, kétségtelen tényként állapították például meg, hogy a kevéssé fejlett szürkeállománynyal rendelkező emberek között több a telepatikus képességű, mint a kiművelt, iskolázott alanyok között. Ilyen szempontból alacsonyabb intellektuális szintet képviselnek egyébként a gyerekek is. A parapszichológiái kísérletek nyomán arra a Következtetésre jutottak, hogy a gyerekek azért nyújtanak sokszor meglepő „parateljesítménye- ket , mert nekik még nem verték a fejükbe, hogy például az érintés nélküli kanálhajlítgatás „lehetetlen”. Más szóval: a civilizáció fokról fokra kiöli az emberből ezt a képességet. Arra, hogy miféle bioáramok, milyen agyhullámok működnek a telepátia során — még nincs válasz. Nem ismerjük azt a közeget sem, amely az információkat az egyik agyból a másikba továbbítja. Kezdetben sok kutató úgy vélte, hogy valamilyen elektromágneses nullámról van szó, de bebizonyosodott, hogy tévedtek. Nem „hosszú hullámok” repülnek egyik ember agyából a másikba, van viszont olyan feltételezés, hogy létezik egyfajta információhordozó hullám, amelyet az agy állít elő, de amelyet korunk tudománya még nem ismer. Közvetlen módon ugyanis ezt nem sikerült felfedezni, kimutatni. Érdemes megjegyezni, hogy hazánkban ilyen jellegű kísérletekre — ismereteink szerint — mindmáig nem került sor; a telepátia létezését a magyar kutatók többsége nem ismeri el. Korábban ennek főleg ideológiai okai voltak — noha szakmai körökben ismeretes volt, hogy az akkori Szovjetunióban „honvédelmi” célokból, a KGB felügyelete alatt intenzív és eredményes parapszichológiái kutatások folytak. Az ilyen irányú hazai kutatómunka előtt az ideológiai gátak leomlottak ugyan, de kérdés, hogy megvan-e a nyitottság és a szándék e lehetőségek kihasználására. .. Nemere István Ferenczy-Europress Ők alighanem mindig mindent „megéreznek egymásról'’ — Az angol Maclm-ikrek — Philip és Don — szintén iker feleségükkel, Jena és Jill Labbenttel. Mini tűzoltóautó Az Aurochs motorbicikli a világ legkisebb tűzoltóautója. Egy nizzai 31 éves mérnök, Frederic Castagnole tervezte. A motorbiciklit nemcsak tűzoltásra, hanem más esetekben is lehet használni. Alkalmazható baleseteknél, speciális hegyi vagy tengeri mentésekre is alkalmas. Előnye kicsisége mellett gyorsasága is, hiszen minden olyan tulajdonsággal rendelkezik, ami egy motorbiciklire jellemző. Műanyag a legnagyobb része, súlya 170 kg. Helikopter könnyen tudja szállítani. Az ötletet Castagnole mérnöknek az adta, hogy 1986-ban szemtanúja volt a Riviérán egy borzalmas tűznek, ahol 6 villa égett le. Dacára annak, hogy az épületek kertjében úszómedence volt, semmivel sem tudták a vizet a medencékből az oltásra felhasználni, mert a házak magasan feküdtek, és a tűzoltóautók nem tudták azokat megközelíteni. Ha egy kis motorbicikli lett volna akkor, a házak nem égnek porig. A borzalmas élményből a mérnök ötletet merített, és megtervezte a motorbiciklijét. (FEB-fotó) 1 Csendes jubileum Jó ügyért halok meg Egyesület — a nyitott szellem jegyében Fél évtizede annak, hogy létrejött az Egri Egészség- és Környezetvédő Egyesület, amely — alapszabálya szerint — az újszerű, illetve az elődöktől ránk hagyományozott gyógyító eljárások megismertetésére, illetve a nyitott szellem, affajta gondolkodásmód propagálására, illetve óvására szerveződött. 1. A zászlót bontók nem a nulláról indultak, hiszen korábban már tevékenykedett — méghozzá az akkori megyei pártbizottság oktatási igazgatóságán — az a közéleti klub, amelynek gazdái meghívták azokat a személyiségeket, akik akupunktúrával foglalkoztak, azzal a eljárással, amit abban az időben üldöztek. Ugyanitt mutatkozott be Jos- hi Barath, aki az indiai asztrológia, a tenyérelemzés titkairól beszélt, s Isten létét értelmezte. Akkor lépett „pódiumra” Kovács Ádám rákkutató — pillanatnyilag ő az elnök —, amikor működését minden fórumon tiltották. Ebben a körben szólt kollégája, dr. Béres József gyötörte- téséről, sanyargattatásairól, s természetesen eredményeiről is. Ennyi is jelzi azt, hogy nem kellett az úgynevezett rendszer- változás után színt, illetve köpönyeget váltani, csupán továbbhaladni a régebben már megválasztott úton. * 3 H 2 W ü 2. Nehézségek persze adódtak. Természetesen kizárólag anyagi jellegűek, hiszen folytathatták a fillér nélküli kötéltáncot, azta„ se otthon, se forint” játékot, amelyben később alapos jártasságot szereztek. Újraverbuválódott a kissé szétszaladt gárda. Érdeklődőkben nem volt hiány, erre utal az is, hogy a mostani taglétszám meghaladja a félezret. Olyan emberek csatlakoztak a csoporthoz, akiket a kíváncsiság sarkallt, akik szerették volna — legalábbis nagy vonalakban — elsajátítani mindazt, amiről az előző évtizedekben jóformán semmit sem hallhattak, hiszen a materialista felfogás mereven, Több mint félezer tag hatalmi szóval utasította el a lélek elsődlegességének tanát, azt, hogy létezik reinkarnáció, azt, hogy az értelem — ha fokozatosan is, de képes arra, hogy feltérképezze nemcsak a minket körülvevő világot, hanem az egyének sajátos adottságait, azokat, amelyeket a bajbajutottak, a különböző problémáktól szenvedők szolgálatába lehet állítani. 3. A hajdan meghívottak persze máskor is visszatértek. Nem volt véletlen ez, hiszen a vezetőség arra törekedett, hogy egy olyan baráti kört, kisugárzó műhelyt formáljon, amely az ide kötődőket megajándékozza az együvé tartozás máshol aligha pótolható élményével. Egerben járt — csak néhány nevet említsünk — Földes Attila, a kiváló ufológus, aki három kötetet is megjelentetett ebből az izgalmas gondolatkörből. Késmárki Zoltán a piramisenergia hasznosításáról nyújtott eredeti adalékokat, igazolván, hogy ez az erő nemcsak kitaláció, hiszen színes felvételek bizonyítják azt, hogy miként áramlik a szervezetben. Fórumhoz jutottak a megye- székhelyen megtelepedett ukrán extraszenszek — Anatolij Ma- jevszkij, dr. Larissza Tomilina, Vlagyimir Viskovszkij, a kínai doktornő, az akupunktúrás Li Fan Yi, az orosz csontkovács-do- cens dr. Igor Akszenovics, s a koreai Lee Edvard, a pulzusdiagnosztika képviselője. Nem maradtak ki a sorból a hazaiak: a bioenergiával kezelő Csopják Gyuláné, a kiropraktikus Csapó György sem. A hit régióiba kalauzolta az érdeklődőket Hervai Tamás lélekemelgető, szellemi radieszté- ta, aki a megértés, a szeretet min- denekfölöttiségét hirdette. 4. Akadtak ellenérzések is, de hát ez érthető, hiszen csak a meg- tanultra hivatkozók nehezen fogadják el a másságot, azt a demokrácia lényegéből fakadó gyakorlatot, hogy mindenfajta látásmód jogosult, s mellőzendő a saját nézetek kizárólagosítása. Mégis más ez a légkör. A mostani atmoszféra ugyanis kedvez a szellemgyógyászatnak, hiszen az illetékes minisztérium politikai államtitkárának álláspontja szerint az is használ, ami nem árt. S ebben az esetben ennél sokkal többről van szó, hiszen a messzi Keletről származó hagyaték megkönnyíti a hagyományos módon dolgozó orvosok munkáját is —jó néhány an ezért élnek is vele —, ráadásul ebben a társításban nincs szükség tengernyi mellékhatással járó medicinára, esetleg fájdalmas beavatkozásra. Az is beigazolódott, hogy a legmegfelelőbb megoldás az, ha olyasvalakiben rejlenek ezek a képességek, aki valamelyik honi vagy külföldi egyetemen szerezte meg a gyógyításhoz nélkülözhetetlen diplomát. A kép talán ideálisnak tűnik, hiszen a kételyek nehezen oszlanak, de amint dr. Oláh Andoré sorok írójának megfogalmazta: a jövő azé a szemléleté, amely nemcsak a tüneteknek üzen hadat, hanem a szervezet egészét varázsolja újjá. Sarlatánok kétségkívül felbukkanhatnak, ám ezeket kiszűri a mindennapok gyakorlata, az a félreérthetetlen sikertelenség, amely elriasztja a náluk kopogtatókat. S ők bizony megbuknak a közönség előtti „vizsgákon” is, ahol egykettőre lelepleződik mindenfajta hókuszpókusz. 5. A holnapok? E szellem jegyében keresni a közös munkálkodást mindazokkal, akik erre készek. Legyenek akár máshonnan származók, akár helybeli természetgyógyászok. Egy kitétel mégis szükségeltetik: az önzetlenül, az ingyen kínált programok sorozata. E zűrzavaros, tengernyi mocsoktól szennyezett átmeneti korban ez a legkevesebb, amit a csendben jubilálok ajánlhatnak azoknak, akik valamiféle oázisra szomjúhoznak... Pécsi István Karácsonyi halál Sopronkőhidán A hírek gyorsan elterjednek a fegyház óriási épületében, ezer csatornája van a hírszolgálatnak, s a Zsilinszky-ítélet estéjén valahol felzendül az ének, a bezárt cellákban reménykedve vagy halálra szántan a raboskodók átveszik a szólamot, és a hátborzongató erejű kórus egy nagy hazafi leikéhez, érzelmeihez szól: Boldogságos Anyánk, Régi nagy Patronánk, Nagy ínségben lévén, így szólít meg hazánk, Magyarországról, édes hazánkról, Ne feledkezzél el szegény magyarokról... Az első sort még zavarja az őrök tiltó kiáltozása, azután ők hallgatnak el, és az ének szomorúan szárnyal a rideg falak között. Bárdosi Jenőt, a sopronkőhidai fegyház evangélikus lelkészét éjfél után küldik hozzá. A lelkészek utasítást kaptak, hogy hajnalban lesz három halálra ítélt kommunista és Bajcsy-Zsi- linszky kivégzése. A papnak azt mondták, Zsilinszky nem tud közeli haláláról, ő azonban az elítéltet levélírás közben találta, tehát ismerte sorsát. „A helyiségben egy támla nélküli széken meg egy priccsen és egy zsámolyon kívül semmi sem volt. A vállas, szép, ősz ember nagyon nyugodtan viselkedett. Amikor beléptem hozzá, levelet írt. Bemutatkoztam neki, és elmondtam, már napok óta kísérleteztem, hogy kapcsolatot találjak vele, de sajnos, nem sikerült, mivel a közelébe sem engedtek. Ő azt felelte, hallott próbálkozásaimról, és hálás nekem, hogy mihelyt alkalmam nyílt, elmentem hozzá. Hellyel kínált, még egy pár levelet akart megírni, kért, várjak, amíg befejezte őket...” — így írja le Bárdosi a találkozást. Reggel hat óra tájban katona lépett a zárkába. A hadbíróság elnöke hívatja Zsilinszkyt. Látszott, tudja, miről van szó, de — így emlékszik a lelkész — arcizma sem rándult, amikor szólították. Követte a katonát. Dominich — ezt más forrásból tudjuk — azzal fogadta: „Nincs kegyelem.” — Nem kértem kegyelmet, és nem is fogadnám el maguktól — hangzott a válasza. Visszakísérték, a várakozó pappal közölte, hogy két órán belül kivégzik. Bárdosiba karolva indult a harmadik emeletre, ahová a fegyőr kísérte: a siralomházba. Ott már csak támla nélküli szék és asztal a berendezés, az asztalon gyertyák között feszület, hiszen a Keresztrefeszített nem maradhat ki a gálád gyilkosságból. Mintha Krisztusnak kellene valamit átvennie a bírák és hóhérok felelősségéből. Bajcsy-Zsilinszky egyháza rendje, szokása szerint úrvacsorát vett, majd beszélgetett a lelkésszel. Az ország sorsáról, a jövőről, s nagyon sokat a feladatokról, hogy a népet, a milliókat hogyan kellene anyagilag és szellemileg felemelni, földreformmal, a gyengék védelmével, demokratizmussal, jó iskolákkal, hogy a magyar nemzet is elérje a kor színvonalát, élni tudjon annak a lehetőségeivel, ura legyen a sorsának. Ekkor hangzott el később sokszor idézett intelme a nemzethez: „Legyen a jövőben bátor és gerinces a magyar, történelme során soha ne adja meg magát a németnek, az örök ellenségnek, mert különben sorsa ugyanolyan bukás lesz, mint a mostani...” A visszaemlékezésekben emlegetnek egy politikai végrendeletet. Minthogy azonban a történészek ennek sehogy sem tudnak a nyomára jutni, azt gondolom, a lelkésszel folytatott utolsó beszélgetés öltött a legendákban végrendeletformát, s talán annak is mondhatjuk. A búcsúlevelek közül tudtunkkal csak a feleségéhez intézett írás került a címzett kezébe — ezt Bárdosi titokban hozta ki a siralomházból, és kézbesítette —, a többi levélnek címzettjét sem ismerjük. Kintről puskaropogás hangzott, ebből Zsilinszky megtudta, hogy közeleg a perc: a fegyház- udvaron Pataki Istvánon, Kreutz Roberten és Pesti Barnabáson, a három fiatal kommunistán végrehajtották a golyó általi halálra szóló ítéletet. — Lassan rám kerül a sor... — mondta a papnak. Néhány korty bort ivott, pár percre kérte, hagyják magára, a lelkész és a fegyor kiment. Nemsokára újra szólították őket, s az őr — Kalmár József— hátat fordított, hogy Zsilinszky átadhassa feleségéhez intézett levelét a lelkésznek. Azután kérte Bárdosit, közvetítse végső akaratát a túlélőknek: szeretné, ha a viharok elmúltával Tarpán helyeznék örök nyugalomra. Reméli, a magyar nép megőrzi emlékét, megérti törekvéseit, cselekedeteit, megvalósítja céljait, özvegyéről pedig megfelelő módon gondoskodni fog. A halál küszöbén Tarpa úgy bukkan fel megint előtte, mint álmainak földje, s nem arra gondol, hogy sok politikai reménységének temetője, bukásainak színhelye volt, hanem a népre, amely ott él, s bárminő erőszakkal gyötörték, tömegében mindig mellette állt, joggal gondolhatta róla, hogy megértik. Hamvait küldi el nekik utolsó üzenetképpen. Fél nyolc tájban honvéd jön érte. A sors véletlenje, hogy ez is tarpai. Ráhajlik Bajcsy-Zsi- linszky feléje nyújtott kezére, sírva megcsókolja. — Na fiam, nekünk mennünk kell... — s elébe lép. Még egyszer megöleli, megcsókolja a papot, vele a balján, mögötte a tarpai katona, indulnak a vesztőhely felé. Az udvarra vezető ajtónál a lelkészt visszafordítják, a bitófa alá nem kísérheti az elítéltet. Katonák sorfala között, emelt fővel halad, a hadbíróság váija Dominichcsal, s mert hivatalos okirattal állami ítélet-végrehaj- tónak kinevezett hóhér nincs Kőhidán — a hóhérok a bíróságban ülnek —, három nyilas mesterkedik a kötél, az akasztófa körül, várják áldozatukat: önként jelentkeztek a hóhérmunkára. Dominich felolvassa az ítéletet, Bajcsy-Zsilinszky Endre nyugodtan végighallgatja, és a hadbíróságnak ennyit mond: — Uraim! A történelem engem fog igazolni. Isten mindent lát. Én jó ügyért halok meg... Dominich türelmetlenül félbeszakítja, a három nyilast utasítja, teljesítsék a parancsot, hajtsák végre az ítéletet. S a három hóhér — talán ebben is volt valami jelképes, hogy pénzért, italért megvásárolt három nyilaskeresztesre volt szükség a szörnyű ítélet végrehajtásához — teljesítette kötelességét. Az ellenállás hős vezéralakja 1944. december 24- én délelőtt, mint 1849-ben az aradi honvédtábornokok, bitófán végezte életét. Karácsony estéjén titokban temették el a három fiatal kommunistát és Bajcsy-Zsilinszky Endrét a fegyintézet temetőjében, pap nélkül, jeltelen sírba. A sírásók őrizték a titkot, s 1945. április 22-én, amikor az özvegy a holttestet megkeresni Sopronkőhidára ment, a lelkész egyenesen a sírhoz tudta vezetni... (Dernői Kocsis László: Bajcsy-Zsilinszky, 328-332. o.) Ferenczy-Europress %
