Heves Megyei Hírlap, 1992. december (3. évfolyam, 283-307. szám)

1992-12-22 / 301. szám

4. HORIZONT HÍRLAP, 1992. december 22., kedd Látószög Ciklusközi cikik Nem tudom, hogy más országokban mi a szokás, de aligha vannak úgy a parlamenttel, mint nálunk. Jószerivel már a cik­lus felénél, vagy talán még előbb, mindjárt a választásokat kö­vetően a következő szavazásra készülődnek. Számosán fon­tosabbnak vélték, tartották s hiszik a képviselői pozíció meg­tartását, illetve az elúszott mandátum utolérését, mint a min­dennapi kemény és eredményes munkát, rászolgálni az ál­lampolgári voksokkal kifejezett bizalomra. Megbocsátaná a polgár az ambiciózus igyekezetei, ha a honatya meggyőzőbben mutatná, hogy persze, dolgozni is akar, nemcsak a hatalomért politizál. Igazi harc, küzdelem helyett azonban sokuk csak álproblémákon rágja magát, ke­vésbé fontos ügyekben civakodik, marakodik, vagdalja a tár­sát, vagy annak pártját. Nem egyszer látványos cirkusszá ala- csonyítja a sorsdöntő viadalra szánt arénát, s a többet érő vi- vát helyett az udvarias tapssal is megelégszik. Únja, bizony, hogy únja a jámborabb választó is a semmit­tevést, zúgolódik a haszontalanul elfecsérelt idő miatt, s egyre inkább haragra gerjed. Nem állhatja szó nélkül, amit a tévé­ben lát, a rádióból hall, meg az újságból olvas. Könnyen kifa­kad, ha választottjával még csak nem is találkozhat kedvére. Szidja balga fejét is jóhiszeműségért, hogy annak idején hitt a jelöltnek s ennek, vagy annak a zászlónak, a szépen fogalma­zott ígérgetéseknek. Esküdözik, hogy legközelebb józanab- bul ítél, megfontoltabban dönt. Másképpen, mint legutóbb. Alkalma, módja azonban — sejti, tudja is — nemigen adó­dik erre. Igazából a demokráciában is máshogyan keverik a kártyát, mint remélné. Ha akarna is megfelelőbb képviselőt választani, valószínűleg képtelen lesz erre. Parányi pártocs- kák állítják megint a jelölteket, listáikról ismét azok kerülnek az országházba, akiket maguk akarnak leginkább. Valamikor csak a nagy, a hatalmas párt erőszakolta a pol­gárra az akaratát. Most, s ezután a sokkalta parányibbak is megtehetik, megteszik már ezt, a szabaddá vált nép pedig vál­tozatlanul kénytelen beadni a derekát. Nem történt lényegi változás e téren, csupán a forma más valamelyest. Az újdon­ság azonban édeskevés a megnyugváshoz, a boldogsághoz. Akkor örülhetnénk jobban a pluralizációnak, ha a jelen­legi pártocskák erőteljesebben, sokkal jobban terebélyesed­nének. Nem dagadnának mammutokká, de a mostaniaknál jóval testesebbekké válnának, ország-világ előtt kifejezésre juttatnák, hogy tekintélyes tömegeket tudnak magukkal ra­gadni s megtartani. Ehhez viszont olyan programok is kellenének — amilye­nekkel mindeddig valójában még nem találkozhatott a vá­lasztó. Még inkább pedig sokkal több komolyság, határozot­tabb akarat, cselekvés lenne szükséges mindegyik párt, s a szí­neikben az országházban politizáló valamennyi képviselő ré­széről. Ha így történt volna, vagy legalább ezután így alakulna, biztos, hogy félidőben, főleg már jóval előtte talán eszünkbe sem jutna a következő választás. Annyi mással is úgy elfoglal­hatnánk magunkat, hogy csak az új szavazás zökkentene ki bennünket bokrosabb teendőinkből rövidke időre. Gyóni Gyula i ni .....m ni III Jll 11L TTI > 4 Bak 1992. december 22-től 1993. január 20-ig (a tél 1. hónapja) Latin neve: Capricornus Szimbóluma: a delfin felkun- korodó farka (Capricornus: kecskeszarvat viselő félig bak. félig delfin állatot takart régeb­ben.) Alapeleme: Föld (száraz és hideg). Alaptulajdonsága: kardinális (fő). Neme: nőies. Uralkodó bolygója: Szatur­nusz (az időisten). Férne: ólom. Szerencseszámai: 8, 18, 28. Szerencseköve: onyx. Szerencseszíne: zöld vagy fe­kete. Szerencsés helyei: régi ro­mok, partvidékek. Szerencsenapja: szombat. Peches napja: hétfő. Bak-növények: zeller, árpa, cikória. Bak-állatok: kecskebak, ku­tya, szamár, teve, teknősbéka, az éjszakai állatok. Bak-országok: Afganisztán, Bolívia, Bulgária, India, Szibé­ria, Tibet. Bak-városok: Brüsszel, Ox­ford, Port Said, Konstanza. A Bak nappali avagy Napjel. Temperamentuma: flegmati­kus. Pszichoszomatikus gyengéi: csontvelő, fogak, haj, térd, ízü­let, epe, epekő, hajlam a reumá­ra, a vesekőre, a hólyagbántal- makra. Híres Bakok: Konrad Adena­uer, Maurice Béjart, Paul Cé­zanne, Cicero, Marlene Diet- rich, Jack London, Nostrada­mus, Elvis Presley, Maria Schell, Albert Schweitzer. Pszichikai jellemzői: kon­centráció, kitartás, önuralom, tervszerűség, kritikus realiz­mus. A Bak csökönyös kitartással és szívóssággal mászik egyre fel­jebb a sziklákon. Komor, magá­nyos állat, a vadászok feljegyez­ték, hogy ha bekerítik, akkor ké­pes a legmagasabb szikláról le­vetni magát a szakadékba, de fel nem adja a harcot. Az asztroló­gusok azt állítják, hogy ebben a hasonlatban benne van a Bak je­lű ember alap-jellemvonása is. Tegyük mindehhez hozzá, hogy a Bak földjei (tehát lassú, kitartó, anyagias felfogású, ne­hézkes), kardinális (azaz akara­tos, céltudatos, aktív és becsvá­gyó), s ura a Szaturnusz, a sötét, kegyetlen bolygó, az úgyneve­zett „szükséges rossz”, a keserű élettapasztalatok bolygója. Emellett a Bak háza a 10. ház, ez pedig nem más, mint a hivatás, a munka háza. A fentiekből kö­vetkezik tehát, hogy egy igazi Baknak rendkívül fontos a mun­kája. Törtető és becsvágyó, lét­eleme a szolgálat, az elismerés, a hatalom. Ezt nyugodt, kitartó, verejtékező munkával éri el, ha kell, az erőszaktól sem riad visz- sza, semmi más nem érdekli, csak a cél, amit kitűzött magá­nak. Nagyon praktikus és na­gyon kitartó. Hideg józan és szá­mító. Szilárdan áll a földön, tényszerű, nem idalista, nem ál­modozik, következetes és kímé­letlen is tud lenni. Ő nem vezető, nincs benne könnyedség, szár­nyalás, ő hangyaszorgalommal éri el azt, amit az Oroszlán vagy a Kos lendülettel. Az egyik leg­megbízhatóbb jel. Különös, de ennek a nagyon realista jelnek vannak „titkos” tulajdonságai. Ezek a Szaturnusz hatására vezethetők vissza. A Bak szíve legmélyén pesszimista és könnyen esik búskomorságba. Az élettel és a többiekkel szem­ben olyan bizalmatlan, hogy nem vár tőlük semmi jót, ezért eleve zárkózott, ellenséges, nehéz a szivébe férkőzni. Ha megbánt­ják, nagyon megharagszik, ha­ragtartó és bosszúszomjas, s na- gyon-nagyon sokára békül ki, de ha kibékül, igazán. Kemény és állhatatos, megfontoltsága lom­hává, nehézkessé teszi, ettől ér­zéketlennek, hidegnek és ke­ménynek tűnik. Pedig a Bak in­kább visszahúzódó és mélabús, sokszor kínlódik, csak erről so­hasem beszél, mert talán igaz, hogy az állatövi jegyek közül a Baknak van a legnagyobhb ön­uralma. Az asztrológusok többsége a Bakot az építészekhez hasonlít­ja. Szerintük a Bak-típus örök tervező-építő (házakat, rendsze­reket, elméleteket, stb.), s ebben az építésben csak az alapvetően fontos szempontokat tartja szem előtt, részletkérdésekkel nem foglalkozik. A valódi Bak szelle­mi értelemben nagyvonalú, csak a végcélra néz. A típus belső fe­szültségét épp ez az ellentmon­dás adja, hogy amíg a munkájá­ban (szellemi tevékenységében) ennyire nagyvonalú, addig a hét­köznapi életben kicsinyes, föld­hözragadt. A Bak jövő éve A következő esztendő az Ön számára kiaknázandó előnyöket és egzisztenciális lehetőségeket ígér. Megvan az a képessége, hogy a felkínálkozó helyzetekből a lehető legnagyobb hasznot húzza. Mindebben a Bak jegyé­ben koncentráló uránuszi energi­ák segítenek Önnek. A Neptu­nusz most már elhagyta az Ön születési jegyének, a Baknak kö­zépső fokát, így januárban-feb- ruárban személyisége különösen vonzó lesz. Februárban minden bizonnyal erőteljes intézkedése­ket igényelnek pénzügyei. A he­lyi és a sürgős megoldást igénylő napi feladatok, családi kapcsola­tai kitűnően alakulnak március elején, de ugyanez vonatkozik családi életére is. Szerelmi életének talán a leg­kedvezőbb időszaka április vé­gén, május elején lesz. Üzleti út­jai során — különösen a nyári hónapokban — gyakran össze­kötheti a kellemest a hasznossal. Decemberben viszont veszélybe kerülhet a karrierje, munkája, hivatása, igyekezzék ekkor elke­rülni a munkahelyi szóváltáso­kat, vagy lehetőleg ne foglalkoz­zék semmi komolyabb, nagy fi­gyelmet igénylő feladattal. Nem­csak a házimunkában vagy ház körüli tevékenységében ajánlott az óvatosság, hanem különösen vigyáznia kell a közlekedésre is, mert Önre baleseti veszély lesel­kedhet. A gyógyszerszedést is hanyagolja... Nyugdíjasok fesztiválja A Tenk-jelenség A művészet annyit ér, amennyit hatni képes Tenk László: Három (olaj, tempera) A közelmúltban az egri Ne­umann János Gimnázium és Közgazdasági Szakközépis­kolában — egy dinamikus kezdeményezés eredménye­ként — kortárs művészeti kiállítást rendeztek. A „T- Art Alapítvány” tárlatának, s egyáltalán a gyűjtemény szellemi atyjának, egyik ki- gondolójának és megterem­tőjének, a ma Budapesten élő művészházaspár, Tenk László festő és Tenk Zsóka gobleinművész tekinthető. Nemrégiben mindketten a Kopcsik Cukrászda vendégei voltak. Az ott készült nyilvános interjú egy részlete talán segít megvilágítani az — azóta már el­mondhatjuk — nagysikerű kiállí­tás hátterét, s Tenk László művé­szeti gondolkodásának mozga- tórúgóit. — Ebbe a vállalkozásba húsz­ezer forinttal vágtunk bele, ami két évvel ezelőtt, amikor az alapítványt létrehoztuk, nevet­séges összegnek számított, de csak ennyit tudtunk otthon nél­külözni... — idézi Tenk László az előzményeket. — Igaz, volt egy kis saját gyűjteményem a bará­toktól csereberélt képekből. Ez volt az alap, s az említett húsz ezer. A második évet már kétmil­lió forint felhasználásával tudtuk „működtetni,” jövőre pedig — az eddigi szerződések alapján re­méljük — ennek a dupláját sike­rül megmozgatni. — On tehát nemcsak művész, hanem sikeres vállalkozó is... — Hát, vállalkozónak kutya rossz lennék... A képzőművészet — ha nem is mindenki számára nélkülözhetetlen „fogyasztási cikk” — számos ember világát meg tudja változtatni: jobbá, tar­talmasabbá teheti az életet. Min­den ezer között ott van néhány száz, több, vagy kevesebb. Az kellene, hogy már kicsi koruktól kezdve hasson rájuk a képzőmű­vészeti élet. Úgy nőnének fel, hogy kialakulna a saját ízlésük, tudnának arról, hogy mi milyen: „ez tetszik, attól idegenkedem, ahhoz vonzódom. ” Csiszolódna az ízlésük, s amikor felnőtté vál­nak, már nem találomra vásárol­nának képet, hanem a legjobb tudásuk, érzésük szerint. Ennek egymást ölelő, feltételező dolog­nak kellene lenni... — Mindez még messze van... — Ha nincsenek gyűjtemé­nyek — nem a mienkről beszé­lek, mert ez az egészhez viszo­nyítva egy pici dolog —, akkor más a helyzet. A nagyvilágot jár­va azt tapasztaltam, hogy a fejlett országoknak saját gyűjteménye­ik, képtáraik vannak, amelyek a mával foglalkoznak, a ma élő képzőművészek munkáit sora­koztatják fel. S mindezt méltó körülmények között, úgy, hogy ha a gyerekek, a felnőttek oda­mennek, nem fogják lefitymálni, hogy „Na, mi ez?”, hanem meg­győzi őket az egésznek a tálalása. S a látogatónak először gondol­kodnia kell: „Lehet, hogy itt tör­tént valami? Olyasmi, amit eddig nem vettem észre, amiről nem tudok?”. — A nevezetes „Ludvig-gyűj- teménynek” Magyarországon is volt és van közönsége, csak épp a magyar gyűjteményeknek ne len­ne? — A közelmúltban végeztünk egy kis számvetést, hiszen ebben az évben az egri volt az utolsó ki­állításunk. Az alatt az ötször két hét alatt, míg bemutattuk a gyűj­teményt, körülbelül húsz-hu­szonöt ezer ember látogatta a tár­latainkat, nézte meg a munkáin­kat. Mindenhol nagyon kemény propagandamunkát folytattunk, beleértve azt is, hogy helyi veze­tő politikusokat kértünk meg: le­gyenek védnökök, vagy nyissák meg a tárlatot. A győri kiállítást Andrásfalvy Bertalan nyitotta meg, a budapestit Kupa Mihály, a miskolcit Demszky Gábor, és sorolhatnám... — Jelen pillanatban úgy néz ki: nem elég a művésznek csak alkotni? Tehát döntő szerepe van a menedzselésnek, hogy a mű­vekkel nagy létszámú közönség találkozzon? — Kétségtelen, én egy kissé ilyen alkat is vagyok. Öt eszten­deig éltem Debrecenben a hetve­nes években, ott is benne voltam mindenben, ami a művet és a kö­zönséget közelebb hozta egy­máshoz. Csakhogy az az időszak nem kedvezett ennek. Leosztott lapok voltak, amíg az ember an­nak megfelelt, rendben volt.. — Dehát On díjakat kapott, elismerték... — Az két különálló dolog, hogy az ember mit hoz létre mű­vészként és szervezőként. Hogy utóbbiként sikeres legyek, ahhoz együtt kellett volna innom az el­ső emberekkel, s ez felőrlő, szi­szifuszi dolog lett volna... — ...S ezért is ment el a fővá­rosba? De hiszen az is Magyaror­szág! — Budapest mégis más ilyen szempontból. Ott festőként lé­teztem tíz évig, s csak 1985-ben vontak be ismét a Képzőművész Szövetség munkájába. Rengeteg energiát fektettünk abba, hogy az országos kortárs gyűjteményt létrehozzuk. — S most van ilyen? — A „Ludvig-gyűjtemény- nek” van egy része, ám az egy meghatározott szemléletbe il­leszkedik. Ez nem kortárs gyűj­temény, csak annak egy szelete... — Ügy látom, Önnél ez a kor­társ gyűjtemény „régi mánia ”? — Igen, régi mánia. Addig nincs kortárs közönség, amíg nincs kortárs művészetet bemu­tató múzeum. A művészet annyit ér, amennyit hatni képes... Jámbor Ildikó A város és körzete nyugdíjasa­inak „Ki mit tud?”-ot rendez az egri nyugdíjasok érdekvédelmi szervezete. A találkozóra a Me­gyei Művelődési Központban jö­vő februárban kerül sor. Jelent­kezhetnek egyének, csoportok és családok is az előadóművészet bármelyik ágában: vers- és pró­zamondás, tánc, ének, kórus, báb, hangszer, stb. Márciusban megyei szinten is összehívják az idős embereket, hogy a legjobb produkciókat bemutathassák. A benevezéshez jelentkezési lapo­kat igény szerint küldenek. A je­lentkezéseket 1993. január 25-ig kell beküldeni, a cím: Nyugdíja­sok Érdekvédelmi Szervezete, Eger, Knézich Károly u. 8. A népjóléti államtitkárnő az abortusz- törvényről Január elsejétől: várandósági pótlék „Mérsékelten megengedő” — így minősítette a most elfogadott magzatvédelmi törvényt dr. Pusztai Erzsébet, a Népjóléti Mi­nisztérium államtitkára, a jog­szabály egyik kidolgozója, akitől arról érdeklődtünk: milyen vál­tozást hoz a törvény az eddigi gyakorlathoz képest. — Érdemi változást jelent, hogy ezentúl a társadalombizto­sítás akkor téríti meg a beavatko­zásért járó költségeket, ha arra egészségügyi indokok miatt ke­rül sor. Fontos módosulás az is, hogy megszűnnek a terhesség megszakítására eddig engedélyt adó „ab-bizottságok”. — A jövőben hová lehet for­dulni az engedélyért? — Január elsejével létrehoz­zuk a családvédelmi szolgálatot — helyükről az állami népegész­ségügyi és tisztiorvosi szolgála­tok, a megyei intézetek adnak felvilágosítást. E családvédelmi hálózat elsődleges feladata az egészségügyi felvilágosítás lesz, nem pedig az abortuszról való le­beszélés. A várható tennivalókra már az elmúlt hetekben felkészí­tettük a szolgálat munkatársait. Ennek megfelelően: a védőnők meghallgatják a terhesség-meg­szakításra jelentkezőket, majd elmondják, hogy milyen veszé­lyekkel járhat az abortusz. Égyúttal a védekezésről, a meg­előzésről is tájékoztatást adnak, majd három nap gondolkodási idő után — ha az érintett fenn­tartja elhatározását — engedé­lyezik a művi beavatkozást... Égy-egy abortusz egyébként öt­ezer forintba kerül, de az állapo- í tos nők szociális helyzetét figye­lembe véve, a családvédelmi í szolgálat javaslatára, az összeg mérsékelhető. — Nagy érdeklődést keltett a várandósági pótlék bevezetése. — Nyugodtan állíthatjuk, hogy Európában egyedülálló lé­pést teszünk ezzel: január elsejé­től a gyermeket váró nők a ter­hesség 12. hetétől várandósági pótlékra jogosultak. A pénzzel az édesanyák és a születendő gyermek egészséges életkörül­ményeit kívánjuk szolgálni. A pótlék összege egyébként azo­nos lesz a gyerekek számától füg­gő családi pótlékkal. A jogosult­ságot a szülés-nőgyógyász szak­orvosnak kell igazolnia. Az iga­zolást a munkahelyen — ha ott í működik társadalombiztosítási ! kifizető hely —, vagy a Tb me­gyei igazgatóságához kell be- I nyújtani. - szórna ­Ferenczy Europress

Next

/
Thumbnails
Contents