Heves Megyei Hírlap, 1992. december (3. évfolyam, 283-307. szám)

1992-12-21 / 300. szám

■ruucffiKcfi; ^ kedves utasainknak, partnereinknek. weicometours Utazási Iroda Eger, Jókai u. 5. Tel.: 313-220, 311-711 H ÍRLAP, 1992. december 21., hétfő EGER ÉS KÖRZETE 5. f) n D * D C ml Örkény Macskajátéka román nyelven szólalt meg A temesvári színház Egerben Három kultúra kóstolója Temesvárról, a román forra­dalom bölcsőjéből érkezett Ma­gyarországra a hős város Nemze­ti Színháza, hogy a kommunista diktatúra bukásának harmadik évfordulóján a színművészet esz­közeivel hirdesse a demokrácia és a megújulás eszméit. A teátrum három tagozata Budapesten, illetve Egerben vendégszerepeit az elmúlt héten, három magyar darabbal. Első­ként, szerdán Göncz Árpád: Magyar Médea című monodrá­máját adta elő a német tagozat Ida Jaracsek-Galza szereplésé­vel a Gárdonyi Géza Színház­ban, majd a következő estén a román tagozat színészei léptek színpadra Örkény István: Macs­kajáték című, immár klasszikus darabjával. A két, egymással mély szeretetben pörlekedő idős asszonyt Larisa Stase Muresan és Aurora Simionica alakította, és színpadra lépett az operaéne­kes szerepében a direktor, Vladi­mir Jurasu is. Pénteken a magyar tagozat társulata várta a nézőket Csurka István Nagytakarításával. A mostanában politikai nézetei mi­att erősen vitatott szerző ismert művének figuráit Dukász Péter, Szász Enikő, Sütő Udvari And­rás, Réthy Margit és Higyed Imre jelenítette meg. Tanulságos volt látni a három egymást követő estén, hogyan él és virágzik egymás mellett, egy­mástól tanulva három különbö­ző nyelv és kultúra egyetlen vá­rosban. Várhatóan a bánáti vá­ros polgárai is megismerkedhet­nek majd az egri társulattal, hi­szen a Temesvári Nemzeti Szín­ház vezetői vendégjátékra hívták az együttest. A karnagy halála Búcsú dr. Ocskay Györgytől Személyes emlékeim szerint még a Klapka utcában egymás mellett laktunk. A főiskolai éveid alatt még nem tudhat­tam, hogy néhány év múlva az egri felnőttkórusok társkarna­gyaként működsz majd, mi­közben a Dobó-gimnázium­ban megszervezted az énekta­gozatot és azt a leány kart, amellyel nemcsak a városban, Egerben, de sok helyen sze­reztél híveket a közös éneklés ügyének. Pedagógiai munkás­ságod megalapozta jó néhány tanítványod szakmai karrier­jét is. Meghonosodtál a ba­rokk zenevilágban és a prek- lasszikában is. Kutatgattad a XVII-XVIII. század másod- vonalbeli szerzőinek a hagya­tékát is, mert véleményed sze­rint — és ezzel nem voltál egyedül — ezek a kisebb mes­terek a kort, a kor emberét hű­ebben érzékeltetik ma is, mint a „nagyok”, akik adottságaik­nál fogva a kor fölé nőttek. És barátságunk egyik be nem vallott, de nagyon erős fonataként említhetem azt a mélyről gyökerező vallásossá­got, amely csaknem valameny- nyi műsorodban kitapintható- an élt. Ha áttételesen is, min­dig kihallhattuk az összeállí­tásból, hogy itt egy ember, egy szilárd szellemiség munkálko­dik, amely Bach rendíthetet­len hitére, Kodály zsolozsmá- zó áhítatára, Bárdos Lajos el­kötelezettségére támaszko­dott, hogy Vivaldit se hagyjam ki a névsorból, meg a mögötte lévőket. És a vezényelt művek szövetébe belecsempészted azt az értelmezést, amely csak a Tiéd volt és maradt, amely az általad megélt harmónia és összhang erejéből született meg. Dalostársaid mögött állva szeretettel köszönt, amíg az Örök Bíró előtt találkozunk. Addig is Isten áldjon! Farkas András Kedves Gyuri, már hosszú hónapok óta tudtuk, hogy sú­lyos betegséged akadályoz meg abban, hogy tanárként az oktatói-nevelői munkában, karnagyként pedig abban a számodra mindennél fonto­sabb szenvedélyben, művészi feladatban, amit kórusveze­tésnek neveznek a szakma szürke szavai szerint, részt ve­hess. Ilyenkor a barátok, az is­merősök halkabban adják a hírt tovább, mert távolról sem akarnának — akár egy hangos szóval is — ártani annak a nagy készülődésnek, amely Téged eltöltött. Miért is én búcsúzom az új­ságíró kollégák nevében? Egyrészt van indokunk, hiszen nem is egyszer jelentettél meg magvas mondanivalóval meg­tűzdelt írásokat, valahányszor kértek rá, hogy egy-egy zenei eseményről a lapban számolj be az olvasónak. Másrészt ön­ként jelentkeztél többször írá­soddal, ha belső indítékaid késztettek erre. írtunk Rólad és kórusaid szerepléseiről. Akkor is, ha itt­hon léptetek fel, akkor is, ha a londoni Westminsterig eljut­va, vagy más országokban öregbítettétek a hazai kórus­mozgalom, ezen belül az egri kórusok hírét-nevét. A Hungar-Hotel Münchenben A wellsi vásár várja Egert... Útkereső idegen­forgalom Eger is keresi jövőjének lehe­tőségeit. Noha mint megyeszék­helyet, megpróbálták ipari köz- onttá tenni az elmúlt évtizedek­en, be kell ismernünk, hogy a település sorsát mégis inkább az idegenforgalom alapozhatja meg. Az önkormányzat idegen- forgalmi bizottsága a hónap ele­jén egy régen megfogalmazódott egyeztetési igénynek próbált rendhagyó formát adni. Szakmai utat szerveztek Münchenbe és Felső-Ausztriába, ahová meg­hívták a város vállalkozóit, ide­f enforgalmi szakembereit, ön- ormányzati képviselőket és a hivatal alkalmazottait. A hely­szín nem véletlen, hiszen a szom­szédos Ausztria gazdaságának alapját az idegenforgalom adja. Ha akadtak is tamáskodók a kezdet kezdetén, az ötnapos út végén a hazafelé tartó busz mik­rofonjánál valamennyi „szekció” képviselője kedvező tapasztala­tokról számolt be. Abban pedig mind a harmincöt utas egyetér­tett, hogy a személyes beszélge­tésekre, véleménycserékre ne­migen kerülhetett volna sor, ha a szálloda- és étteremvezetők, az idegenforgalmi és az információs iroda munkatársai, a kulturális programok szervezői, a tulajdo­nos-vállalkozók nincsenek ösz- szezárva. Megismerték egymást, és így már sokkal könnyebb fel­venni a telefont, ha egy vendéget — mert már minden hely betelt — át kell küldeni egy másik ho­telba, vagy ha programot, étter­met kell kínálni neki. A szakmai utat az IBUSZ szervezte, segítségül kérve kül­képviseleteit. A bajor főváros­ban az ottani Hungar-Hotel \olt a szállásadó vendéglátó. Ez az intézmény más tekintetben is fontos: hatvan százalékban ma­gyar vállalkozás, de német tulaj­donrésze is van. Hat esztendővel ezelőtt építette a HungarHotels, 1987-ben a Hotel Budapestet, ’88-ban pedig a Hungar-Hotelt adták át. A szálloda egyik igaz­gatójának, Juhász Győzőnek a beszámolója afféle karriertörté­net is, persze igen sok buktató­val. (Maga a vezető tizennégy esztendővel ezelőtt ment ki Bu­dapestről, a Sport Hotel éléről. Ujrakezdte a pult mögött, s ma már ő az egyik tulajdonos.) A szálloda több mint hetvenszáza­lékos kihasználtságú, ami igen jó A Szilágyi Erzsébet Gimnázi­um alapítványa matematikából idén is meghirdette tehetségku­tató versenyét. A verseny első tíz helyezettje már szilagyisnak érezheti magát, hiszen felvételi nélkül kerültek az intézmény in­duló reál tagozatára. A leg ób­bak: Elek Szabolcs Eger, Kos­suth általános iskola, Ács Gábor Hort, Szatmári Ágnes Verpelét, Bakos Péter, Hutás KatalinEger, 4-es iskola, Gonda Annamária Vámosgyörk, Tóth Péter Eger, GMSZ 8. osztályos, Juhász Esz­arány, figyelembe véve, hogy mi­lyen nagy a konkurencia, es mi­lyen komolyak a követelmények az általuk képviselt négycsillagos kategóriában. A szálloda Gun- del éttermének vezetője is ter­mészetesen magyar: Gonda Pál úr igyekezett bebizonyítani ne­künk — hitelesen —, hogy mi­ként lehet sikeresen ötvözni a gasztronómiában a nemzetközi trendeket a magyaros ízekkel és hangulattal. A Hungar-Hotel vendégeinek jelentős része belföldi. (Ez amúgy is általánosan jellemző a bajor és osztrák turizmusra.) So­kanjönnek ide Japánból, a Tá­vol-Keletről. A másfél napos müncheni tartózkodás ideje alatt rövid városnézésre és még két előadásra futotta: az egyiket K le ininger Pál, az IBUSZ helyi rezidense tartotta, aki megbí­zottja a bajor idegenforgalmi hi­vatalnak is. Szívesen és közléke­nyen nyilatkozott a kollégáknak, ám — újságírói kérdésre — szigo­rúan kikötötte: csak mint bajor idegenforgalmi szakember haj­landó válaszolni. (Az IBUSZ-in- formációkat üzleti titokként ke­zelte.) A helybeli kuriózumokról szólva, a nagy felhajtással járó különféle Festspieléket (ünnepi játékokat) emelte ki, melyek hi­hetetlen szervezettséggel, rend­del (az utcákra szakaszjegyeket adnak), és óriási érdeklődés mel­lett zajlanak. A bajor idegenfor­galomnak nincs központi irányí­tása, adókból finanszírozzak, van viszont egyesület, amelynek révén megteremthetik az össz­hangot. Példaként említette Würtzburgot, mint Egerhez ha­sonló nagyságú várost, mely csu­pán évente annyit fordít az ide­genforgalomra, mint Magyaror­szág egészében. Két évtizede kongresszusi központot építet­tek, azóta megnyolcszorozódott a vendégek száma. A két ausztriai célállomáson, Linzben és Wellsben, a csodála­téi Eger, 3-as iskola. Az oklevé­len kívül a versenyzők görög, ró­mai, ausztriai utazásokat, már­kás órákat, diktafonokat és egyéb értékes ajándékokat kap­tak. Jövőre már Bolyai János te­hetségkutató verseny címen hir­detik meg az általános iskolások versengését matamatikából. A gimnázium angol nyelvi munkaközössége szintén ver­senyt rendezett a legtehetsége­sebbeknek, három fordulóban. A legjobbak itt is felvételi vizsga tosan rendben tartott „kisváro­sokban” a műemlékek és a kará­csonyi díszben pompázó üzletek, terek látványosságán túl a három „szekciónak” szervezett szakmai program jelentett a szokványos­tól eltérő élményt ezen az utazá­son. Arra valamennyien számí­tottunk, hogy szokatlan árubő­ség fogad majd bennünket a Pfe­iffer bevásárlóközpontban, ám mind szervezettsegben, mind nagyságrendben felülmúlta el­képzeléseinket. A program ké­szítői nem véletlenül választot­ták ezt céget, mely Felső- és Al- só-Ausztria, valamint Salzburg tartomány kereskedőit és ven­déglátóit látja el friss áruval. Vi­szonteladókkal is dolgozik, nagykereskedelmi központjai­ban a kiskereskedők igazolvany- nyal vásárolhatnak. Az évi hat- milliárd schillinges forgalmat le­bonyolító központ az arubcgyűj- tés és -elosztás, a raktározás es közvetlen forgalmazás magasis­koláját, és a nagyon távoli jövőt jelentheti számunkra, noha a tá­jékoztatást adó Veits úr szerint ez a szisztéma Magyarországon is alkalmazható. A wellsi hotellátogatások és önkormányzati tapasztalatcsere tanulságain túl reményt keltő le­het az a tárgyalás, meíyet az ide­genforgalmi bizottság tagjai a wellsi vásárközpont igazgatójá­val — ahogyan vendegszeretet- ből önmagát magyarul bemutat­ta: Felsőfalusiú rral — folytattak. Wells-ben kétévenként őszi, évente pedig nemzetközi vásárt rendeznek, ez utóbbit jövőre ki­egészítik egy vadászati szakkiál­lítással is. Szívesen fogadnák az egri megjelenést a vásáron. Az átlagosan háromszázezer látoga­tót fogadó tavaszi rendezvényen már 1993 tavaszán megjelenhet az egri idegenforgalom es keres­kedelem, természetesen nívós áruval. Jámbor Ildikó nélkül kerültek a SZEG speciális angol tagozatára. A legeredmé­nyesebbek: Liptai Andrea Eger, 2-es iskola, Szabó Márton Eger, 4-es iskola, Kelemen Ágnes Eger, 12-es iskola, Nógrádi Bar­bara Eger, 8-as iskola, Székács Judit Gyöngyös, 3-as iskola, Va­don Mónika Eger,*2-es iskola, Vincze Judit Eger, 8-as iskola, Szoó Gyula Eger, 4-es iskola, Bendán Andrea Eger, 12-es is­kola, Daru Györgyi Eger, 8-as iskola. Eger díszpolgára: dr. Bárány István Olimpiai, Európa-bajnok és rekorder, örökös magyar bajnok, minden idők legeredményesebb magyar úszója Egerben szüle­tett. Dr. Bárány István eredmé­nyei nagyban hozzájárultak ah­hoz, hogy Magyarország és egy­ben Közép-Európa első 50 mé­teres versenyuszodája Egerben megépülhetett, melynek kezde­ményezője és kivitelezője éde­sapja volt. Jelentős sportújság- és szakírói tevékenysége is. Eger város önkormányzata dr. Bárány Istvánnak 85. születésnapja al­kalmából a díszpolgári címet adományozta. Karácsonyi ajándékműsor Ti jók vagytok mindannyian címmel a Hobo Sapiens Színkör karácsonyi ajándékműsorral kedveskedik a közönségnek. A programot a Megyei Művelődési Központ dísztermében holnap délután 5 órakor láthatja a kö­zönség. A darab rendezője: Wolf Klára. Másnap, azaz szerdán délután 5 órakor ugyancsak itt az Egri Színműhely ünnepi társulati ülését tartja. Ösztöndíjjal Hollandiában Gál Eszter, aki a Berger együttes tagjaként kiváló ered­ményeket ért el, egy éve a hollan­diai Arieom táncközpont ösz­töndíjas hallgatója. A héten, má­tól a Megyei Művelődési Köz­pontban bemutató órákat tart az intézmény moderntánc-stúdiója tagjainak. Javult a város üzemeltetése A legutóbbi egri önkormány­zati ülésen a városgondozási fel­adatok másfél éves feladatairól tárgyaltak a képviselők. Múlt év februárjában a főmérnöki iroda feladatai közé tartozó városüze­meltetési teendőkre pályázatot írtak ki. Ide tartozik — többek között — a patak tisztítása, az il­lemhelyek üzemeltetése, köz- tisztasági, parkfenntartási mun­kák, a forgalmi jelzőtáblák, lám­pák, burkolati jelek folyamatos kezelése. A közgyűlés úgy dön­tött, hogy a vállalkozókkal újra megköti a szerződést, mivel az idei városüzemeltetést jónak mi­nősítette. A legjobbak már szilágyisok Fortuna kegyeltje: Hubicsák Istvánná E z az év is úgy múlt volna el az egri Hubicsák család életében, mint a korábbi­ak: reménykedve, hogy talán az új esztendő meghozza a szeren­csét. Találnak maguknak olyan elfoglaltságot, ami — a kevés rokkantnyugdíj mellett — vala­mit hoz a konyhára. Egy évvel ezelőtt azért is fizették elő a Hír­lapot, hogy a hirdetéseket bőn­„A szerencse kapuját mindig nyitvahagytam.. — vallja a Hírlap milliomosa észve, hátha ráakadnak egy ne- ik való munkára. Beneveztek lapunk milliomosjátékára is, és egyszer csak megcsörrent a tele­fon a kis lakásban. — Édesanyám tudta meg elő­ször a fantasztikus hírt — idézi vissza az örömteli perceket a já­ték nyertese, Hubicsák Istvánná. — Szegény nagyi, szívrepesve várt bennünket. A lányomat utol­érte telefonon a munkahelyén, de csak annyit mondott: keresd meg anyádat, mert milliomos lett. Először nem hittünk neki. Másnap már hat órakor lenn to­pogott a lányom az utcán, várta az újságost. Csak akkor ujjong­tunk, még pezsgőt is bontottunk, amikor a címlapon megláttam a nevemet öles betűkkel. — Hogyan fogadták a hírt az ismerősök, a rokonok? Ilyenkor általában „megrohanják”az em­bert. — Szinte naponta telefonál­nak és gratulálnak. A barátaink, a rokonaink tudják, hogy milyen nagy bajban vagyunk, minden forintnak helye van a családunk­ban. Hogy mást ne említsek: a házunkat évekig építettük a fér­jemmel, kettőnk keresetéből. Mire elkészültünk, tatarozni kel­lett. Még ma sem fejeztük be. Abba, hogy nekünk sohasem lesz színes televíziónk, már bele­törődtünk, a bútort is már takar­gatni kell az idegenek előtt, a hű­tőládáról pedig álmodni sem mertünk. — A pénzből tehát először a tatarozást fejezik be, majd csak utána jöhet a többi? — Még nem tudjuk, mi lesz a sorrend, de a legfontosabb való­ban az építkezés. Egyelőre a pénzt betettük a takarékba, de most már könnyebb szívvel ter­vezzük a jövőt. Ennél szebb ajándék nem is kerülhetett volna a fenyőfa alá. A fiam még nem is tudja a jó hírt. Valahol Afrika partjain hajózik, egy német ten­gerjáró fedélzetén első gépész. Karácsonykor Hamburgban kötnek ki, és onnan hív majd bennünket telefonon. — Fortuna ez egyszer kegyeibe fogadta. — Egész életemben kemé­nyen dolgoztunk, a féljem a Cse­pel Autóban, én az áfésznél. Mil­liók mentek át a kezemen, és most végre magamnak számol­hattam meg az ezreseket. A sze­rencse ajtaját mindig nyitva hagytam, és bizakodtam. Évtize­dek óta lottózunk, benevezek majdnem minden játékba, amit a lapok vagy a különböző cégek meghirdetnek. Eddig szerencsét csak a Hírlap hozott, amit egy éve azért fizettem elő, mert rend­szeres és bőséges hirdetést közöl, illetve a nyugdíjazásom óta eb­ből a lapbői értesülök a váro­sunkban, a megyénkben történő eseményekről. Ha későn este is, de a napot mindig ennek az új­ságnak a lapozgatásával zárom. A januártól induló játékba is be­nevezek, mert ki tudja...? (szüle)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents