Heves Megyei Hírlap, 1992. december (3. évfolyam, 283-307. szám)
1992-12-19-20 / 299. szám
HÍRLAP, 1992. december 19—20., szombat—vasárnap HÉTVÉGI MAGAZIN 11 Horvát konyha Leves Almaleves horvát módra Hozzávalók: 6 savanykás alma, egy fél citrom leve, egy fél liter fehérbor, 1 evőkanál liszt, 30 g vaj, 2 kávéskanál cukor, fahéj, pirított zsemlekocka. A hámozott, felszeletelt almát egy fél liter vízzel, egy csipet sóval, cukorral, a citrom levével és egy darabka egész fahéjjal ízesített vízben puhára főzzük, majd áttörjük, vagy mixerrel elkeverjük. A vajból és lisztből világos rántást készítünk, felengedjük a borral, hozzáadjuk az áttört almát, egyszer felforraljuk, és pirított zsemlekockával tálaljuk. Saláta Paprikasaláta horvát módra Hozzávalók: 500 g paprika, 2-3 gerezd fokhagyma, olaj, ecet, só. A paprikákat a sütőben megsütjük, kicsumázzuk, bőrüket lehúzzuk, de a paprikákat egészben hagyjuk. Tálba tesszük, bőven meglocsoljuk olajjal, ecettel, ízesítjük sóval és finomra vágott fokhagymával. Egytálétel Gyuvecs horvát módra Hozzávalók: 1000 g sovány marhahús, 200 g füstölt szalonna, 250 g hagyma, 250 g sárgarépa, 200 g rizs, 250 g gomba, 4 zöldpaprika, só, bors, fokhagyma, borecet. A kockákra vágott szalonnát kiolvasztjuk, zsírjában átsütjük az összevágott húst, hozzáadjuk a karikára vágott hagymát, a fokhagymát, sárgarépát, meglocsoljuk a borecettel, felengedjük vízzel vagy húslevessel, és előmelegítés nélküli sütőben 50 percig sütjük. Ezután adjuk hozzá a rizst és a cikkekre vágott paprikát. Ha szükséges, öntünk alá még egy kevés vizet, és lefedve további 30-40 percig sütjük. Húsétel Pleskavica Hozzávalók: 350 g sertéshús, 350 g borjúhús, só, bors, 1 kis fej hagyma. A kétféle húst megdaráljuk, összekeverjük a finomra vágott hagymával, erősen fűszerezzük, jól összedolgozzuk, és két órát pihentetjük. Nedves kézzel pogácsákat formálunk belőle, és roston megsütjük. Apróra vágott hagymával és paprikamártással tálaljuk. Halétel Marinírozott tonhal Hozzávalók: 1000 g tonhal, egy fél liter fehérbor, 2 sárgarépa, 1 hagyma, petrezselyemzöld, só, liszt, olaj, bors, babérlevél, 1 citrom, 1 kávéskanál mustármag. A halat megtisztítjuk, szeletekre vágjuk, megsózzuk, lisztben megforgatjuk, és egy kevés olajban a szeletek mindkét oldalát átsütjük. Ha kihűlt, cseréptálba tesz- szük. A megmaradt olajban megpároljuk az összevágott hagymát és sárgarépát, hozzáadjuk a petrezselyemzöldet, ráöntjük a bort, rácsavaijuk egy fél citrom levét, és beletesszük a citrom másik felét, karikára vágva. Hozzáadjuk a borsot, a mustármagot, és kis lángon, fedő alatt egy fél órát főzzük. Melegen öntjük a halra. Négy-öt óra múlva hidegen fogyasztható, de másnap jobb. Sütemény Pite Hozzávalók: 6 tojássárgája, 3 tojásfehérje, 140 g cukor, 140 g liszt, 140 g vaj, 3 evőkanál kristálycukor, 4 evőkanál mandula, 1 citrom reszelt héja. A tojások sárgáját a cukorral, az olvasztott vajjal habosra keverjük, hozzáadjuk a reszelt citromhéjat, a lisztet, végül 3 tojás habbá vert fehérjét. Zsírpapírral bélelt sütőbádogba öntjük, kristálycukorral kevert, gorombára vágott mandulával hintjük meg, ezt követően 15-20 percig sütjük. A környezetvédők a kormány terve ellen vannak Medvecsapás vagy autópálya? „Musszü” — ez a helyi tájszólásban a Monsieur megszólítás formája — szereti a fiatal bárányok húsát. „Musszü”-t ezért nem szeretik a birkapásztorok, de ettől függetlenül szeretik a környezetvédők. A környezetvédőket nem szeretik a helyi lakosok, akik valóságos háborút indítottak ellenük, a zöldek leg- vérmesebb hívei viszont tábort állítottak fel, hogy megakadályozzák a kormány tervének megvalósulását. „Musszü” nem csatlakozott sem az egyik, sem a másik párthoz, békésen járja az erdőket, amíg el nem fogják. Ez a helyzetjelentés az Aspe völgyéből, a francia Pireneusok egyik festői szakaszáról. A jelentések a helyi csatározásokról és „Musszü” kalandjairól rendszeresen megjelennek a francia sajtóban, és sajnálatos módon a rendőri krónikákban is: a Pireneusokban létesült Nemzeti Park kellős közepe ugyanis talán a leglátványosabb összecsapás színhelye a helyi fejlesztés hívei és a környezetvédelem katonái között. A völgyön keresztül vezet a kacskaringós útvonal a francia- országi Pau városától a spanyol- országi Zaragoza felé. Amióta Hispánia megnyílt Európa számára, amióta a forgalom egyre nagyobb akadályokkal küszködik a meglévő útvonalakon, azóta mindkét részről úgy gondolták, hogy ezt az alig használt és kétségkívül korszerűtlen útvonalat is kibővítik, újabb fontos átkelőhelyet teremtve a teherforgalom számára. A program szerint az útvonal egy részén autópálya létesül, a meredek hegyi szakaszon négysávos autóút, a legkritikusabb ponton, a határvároska, Somport közelében pedig alagutat építenek a hegyek alatt. A terv fontosságát mutatja, hogy az Európai Közösség Bizottsága is támogatja annak megvalósítását. A helyi lakosok többségének tetszik a terv: azt várják tőle, hogy a meglehetősen elmaradott mezőgazdasági vidék kiegészítő jövedelemforráshoz jut az átmenő forgalom révén, sőt fellendül a turizmus is. Ám a tervnek ádáz ellenfelei is vannak: a környezetvédők szerint az új autópálya megbontaná a környezet ökológiai egységét, a Nemzeti Park nyugalmát — és elüldözné a környékről az utolsó pireneusi medvéket. Ebből a védett állatfajtából mára alig egy tucatrtyi akad még, főként a Nemzeti Parkban, közéjük tartozik „Musszü” is, aki igencsak szereti a friss bárányhúst. De még ellene sem indulhat hajtóvadászat, pusztán azt tervezik, hogy befogják, nyakörvet tesznek rá, amelyen kis rádióadó van, s ennek jelzései nyomán riasztani lehet a pásztorokat, ha a bárányhúskedvelő medve nyájuk felé tart. Medveügyben nincs ellentét a helyi lakosok és a környezetvédők között, bár a pásztorok nem kifejezetten medvebarátok: tavaly „Musszü” és társai 79 alkalommal támadtak a nyájakra, 188 birkát szaggattak szét, több mint negyedmillió frank kárt okoztak. Ennek ellenére a pásztorok tudomásul vették, hogy a pireneusi medve védett állat, a negyedmilliót pedig kártérítésként kifizette nekik a Vadvédelmi Hivatal. Ám az autóút körüli vita már betört fejeket is „eredményezett”: a környezetvédők megpróbálják megakadályozni az építkezés megkezdését, néha erőszakos eszközökkel is, vezetőjük, egy volt pásztor irányításával. A helyi lakosok viszont nem kedvelik a harcos zöldeket, már nemegyszer botokkal, puskával igyekeztek elüldözni őket. A környezetvédők szerint létezne olyan megoldás, amely kevésbé veszélyeztetné a környezetet, mint a füstöt okádó kamionok ezrei. Az Aspe-völgyben ugyanis van kiépített vasútvonal, a hegyek alatt átvezető vasúti alagút, de azt, kihasználatlansága miatt, 1970-ben bezárták. Számításaik szerint a vasútvonal ismét üzembe helyezhető, korszerűsíthető lenne, mégpedig az útépítés költségeinek alig ötödrészéért. A kormány — és a helyi lakosok egy jelentős része — viszont továbbra is az autópálya megépítését szorgalmazza, sőt megkezdte az előkészületeket az új alagút építéséhez. A vita még tart, s a kérdés most az, miként kel majd át „Musszü” és néhány társa a gyorsforgalmi útvonalon, ha vándorolni támad kedve. El kell tehát dönteni, hogy építsenek-e az autópályán át külön medvecsapást is. * Guzmán, az elnök megmentője Hálás lehet a sorsnak Alberto Fujimori, Peru ezernyi gonddal küszködő államfője, hogy a közelmúltban rendőrkézre került Abimael Guzmán, az ország első számú közellensége. A magát „Gonzalo elnöknek” nevező Guzmán a Fényes Ösvény elnevezésű szélsőbaloldali gerillaszervezet alapítója és vezetője, akit most azzal vádolnák, hogy ő a felelős 27 ezer ember haláláért és a gazdaságot ért csaknem 22 milliard dolláros kárért. Tény, hogy a Fényes Ösvény nemcsak a tucatnyi perui gerillaszervezet, hanem a hasonló latin-amerikai fegyveres csoportok közül is kitűnik több mint egy évtizede vívott, eszközeiben rendkívül kegyetlen harcával. Guzmán az ayacuchói egyetem filozófiaprofesszori állasát hagyta ott — kínai tanulmányútja után —, hogy a forradalmi elméletet a gyakorlatba ültesse, azaz felmorzsolja a népelnyomó erűi burzsoá államot. Az 1980- an elkezdődött fegyveres harc hamarosan kíméletet, kegyelmet nem ismerővé vált. Ma már nehéz lenne megmondani, hogy melyik fél a felelős: a szabotázsakciókat és terrorista merényleteket elkövető gerillák, vagy az akkori perui vezetés azzal, hogy az Andok zord hegyei közt reménytelen helyzetben élő indiánoknak jutalmat ítéltek minden megölt gerilla levágott füléért. (Az indiánok aztán gerillának vettek minden útjukba került „fehér embert”, a lényeg a levágott fülek számának gyarapítása volt.) A teljes ismeretlenségből előtűnt Alberto Fujimori 1990-ben — minden elnökjelölthöz hasonlóan — a gerillamozgalom felszámolását is ígérte, de nem ezzel nyerte meg a választásokat. A gazdaság fellendítését, a korrupció letörését, a kábítószer-maffia hatalmának megtörését ígérte. Győzelmének záloga éppen ismeretlensége volt: mögötte nem állt már önmagát régen lejáratott párt vagy koalíció, nevét semmilyen botránnyal nem lehetett ösz- szekapcsolni, így a peruiak hittek neki. Nem akármilyen ellenfelet győzött le, legerősebb ve- télytársa a világhírű író, Mario Vargas Llosa volt, aki a jobboldali pártkoalíció jelöltjeként az első fordulóban még maga mögé utasította őt. Fujimori komolyan vette, amit mondott, ám hamarosan kiderült, hogy a perui belpolitikát hagyományosan meghatározó erők semmifele komoly változást nem óhajtanak. Az elnök választási pártja, a nevében is változást ígérő „Cambio 90” csak a harmadik legerősebb csoport a törvényhozásban, így a kongresszus menetrendszerűen visszautasította az államfő minden reformjavaslatát. Az első komoly összecsapást az elnök és a törvényhozás között az jelentette, hogy Fujimori a kongresszus háta mögött megállapodást kötött az Egyesült Államokkal a drogmaffia elleni közös fellépésre. (A világon feldolgozásra kerülő kokalevelek 60 százalékát Peruban termesztik, s ennek haszna olyan merevvé teszi a perui gazdaság torz szerkezetét, hogy azt aligha lehet felszámolni oékés reformokkal.) Amikor idén áprilisban döntő lépésre határozta el magát az elnök, és a katonaság támogatásával feloszlatta a törvényhozást, nem is állított valótlant, nevezetesen, hogy a tisztelt ház szétker- getésének egyik oka a képviselők hihetetlen korrumpáitsága volt. Hasonló indokkal „tizedelte meg” a bírói kart is. Természetesen, az önpuccs magyarázataként kiemelt helyen szerepelt az is, hogy az elnök minden lépésével szembeszálló kongresszus miatt nem lehet igazán hatékony harcot folytatni a gerillák ellen. Fujimori lépését a külvilág egyöntetűen elítélte, mert — ahogy James Baker, akkor még amerikai külügyminiszterként az Amerikai Államok Szervezete (AÁSZ) rendkívüli ülésén megfogalmazta — nem lehet a demokrácia lerombolásával demokráciát építeni. A zavaró tényező csak az volt, hogy a kongresszus feloszlatása után Fujimori otthoni népszerűsége hihetetlenül magasra szökött, a peruiak 70-80 százaléka támogatta őt. (Az AÁSZ a szóbeli elítélésen nem is ment túl.) Hosszas alkuaozás kezdődött a perui vezetés és a külvilág között: a demokratikus intézmények azonnali helyreállítását követelőknek Fujimori saját tervét, alkotmányozó nemzetgyűlés választását és új alkotmány kidolgozását ajánlotta. Azt mindig is hangoztatta, hogy semmiképpen nem akar mandátumának lejártáig — 1995-ig — rendeleti úton kormányozni. Ebben a helyzetben került horogra Abimael Guzmán, s Fujimori most már bizonyítottnak mondhatja, hogy az ellenzék akadékoskodásától megszabadulva, eredményesen tudott fellépni a rettegett Fényes Ösvény ellen. A geriílavezér kihallgatása megkezdődött, az ítélethirdetést várhatólag az alkotmányozó nemzetgyűlés megválasztásához fogják időzíteni. A tömeg Guzman kivégzését követeli, s Fujimori hajliK is arra, hogy erre az egy esetre módosítsák a halál- büntetést nem ismerő perui alkotmányt. A japán származású elnök népszerűsége most minden korábbinál nagyobb. Politikai ellenfelei keserűen mondják: Guzmánnal Fujimori mindent megnyert, bizton számíthat arra, hogy az alkotmányozó testületbe az o emberei kerülnek, akik az elnöknek megfelelő alaptörvényt alkotnak majd. Ügyvédi kamara fundamentalista kézen Az iszlám fundamentalisták ellenőrzése alá került Egyiptom egyik legrégibb és mindeddig a liberálisok fellegvárának számító szakmai szervezete az ügyvédi kamara. A minap lezajlott választások eredményeként vezető testületének huszonnégy helye közül tizennégyet a Muzulmán Testvériség listáján indultak töltötték be, és még hárman az illegális, de megtűrt mozgalom támogatásával jutottak a végrehajtó tanácsba. A történtek politikai üzenete — a fundamentalisták előretörése, amelyet egyéb szakmai tömörülések, így az orvosok, a gyógyszerészek, a mérnökök kamarájának hasonló sorsa is illusztrál — nyilvánvaló, s még egyértelműbbé teszi az, hogy a legtöbb szavazatot a Testvériség egykori alapítója, Hasszán el-Banna fia kapta. 12 ezer voksból csaknem hétezerre tett szert Szeif el-Iszlam el-Banna, aki politikusként, s nem ügyvédként praktizál. A kamara elnöke ugyan immár ötödszörre a liberális Ahmed Havaga lett, de az Al-Ahram Weekly című hetilapnak nyilatkozó El-Banna szerint a Muzulmán Testvérek e tisztre egyrészt nem pályáztak, másrészt — bizakodott — csak idő kérdése, hogy azt is megkapják. A Testvériséget az utóbb meglepődött ellentábor — az eleve rivális listákon induló vafdisták, továbbá nasszeristák, kormánypártiak — széthúzása segítette a győzelemhez. (Az ügyvédi kamarára hagyományosan az ellenzéki liberális Új Vafd nyomta rá bélyegét, s a pártnak most mindössze három jelöltje jutott a vezetőségbe.) Kulcseleme persze a fundamentalista diadalmenetnek a mozgósító erő, amely- lyel a vallási alapokon álló politikai mozgalom rendelkezik. 1985 óta készültünk — mondta az egyik új vezetőségi tag —, országszerte Iszlám Saria Bizottságokat állítottunk fel a kamara helyi szervezeteiben, szociális, kulturális szolgáltatásokat biztosítottunk az ügyvédeknek. Ami az ambíciókat illeti: El-Banna szerint az ügyvédek szervezetének szerepet kell kapnia a törvényhozási folyamatban. Az alkotmány egyes cikkelyei — mondja — módosításra szorulnak, hogy összhangban legyenek a Saria (iszlám törvénykezés) előírásaival. A kamara vezető testületének a Népi Gyűlés törvényhozó bizottságához címzett memorandumokkal kell kivennie részét a törvények elfogadási, módosítási folyamatában. Mindennap bekopogunk Önhöz!
