Heves Megyei Hírlap, 1992. december (3. évfolyam, 283-307. szám)
1992-12-19-20 / 299. szám
4. SZEMTŐL SZEMBE HÍRLAP, 1992. december 19—20., szombat—vasárnap A bűnözés mélypontja még odébb van Számvetés Boross Péter belügyminiszterrel A miniszter, adventi koszorúval Mint hírül adtuk, a Baranko- vics Alapítvány és a Keresztény- demokrata Néppárt parlamenti frakciója az elmúlt hét végén a noszvaji De la Motte-kastélyban tanácskozott. Természetesen frakcióülésre is sor került, amelynek a végén sajtótájékoztatót is tartottak, mint arról be is számoltunk olvasóinknak. Több érdekes előadás is elhangzott, az egyik legtöbbet ígérő Boross Péter belügyminiszteré volt, aki a meghívó szerint arról beszélt, hogy „Mi a teendő 1994-ig?”. Szerettük volna erről tudósítani olvasóinkat, de ez nem volt lehetséges, mivel zártkörű volt ez a találkozás. Előtte azonban készséggel állt rendelkezésünkre. — Milyen minőségben érkezett ide, belügyminiszterként elemzi a helyzetet, vagy a koalíciós partnerekhez jött? — Barátaimhoz jöttem, a szívemhez közel álló eszméket hirdetőkhöz, és a koalíciós partnerekhez. — Az előadások során ezen a frakcióhétvégén erkölcsi és etikai kérdéseket is feszegettek. Miniszter úr a politikát ezek szerint hasonló alapállásból közelíti meg? — Én most nem ilyen tárgykörben kaptam felkérést előadásra, de mindenesetre a Kereszténydemokrata Néppártnál — ügy hiszem — természetes dolog, hogy az erkölcs és politika viszonyát áttekintik. Ez a párt jellegéből is adódik, hogy ezek a kérdések itt hangsúlyozottabban merülnek fel. — Áz előadása arról szól, hogy 1994-ig mi a teendő. Összefoglalná lapunk olvasóinak néhány mondatban, mi is volna az? — Valójában egy áttekintésre vállalkozom, elmondva, én hogyan látom. Ez egy belső, szűk körű beszélgetés a koalíciós partnerekkel. A kombinációinknak találkozniuk szükséges, vagy legalábbis eszmecsere alapjává kell válniuk. 1994-ben nagyon jelentős esemény lesz: a választások. Én úgy hiszem, hogy az ország sorsa szempontjából is egy rendkívül fontos, meghatározó esztendő. Ezért én hangos gondolkodás keretében el akarom mondani, hogy én mit látok fontos teendőnek e felkészülés keretében. — Elhangzottak különböző találgatások és kombinációk arról, hogy másként is alakulhat az ország sorsa. 1994 mindenképpen a választások éve? — Igen. Az az elképesztő mondat- és jelzőáradat, ami ellenzéki részről sejtető kombinációk formájában elhangzik, az egy olyasfajta politikai harc, aminek eszköztárát az erkölcs vonatkozásában lehetne minősíteni. — Az elmúlt napok eseményei mégis válságos helyzetei sejtetnek, legalábbis a médiák körül. Erről mi a miniszter úr véleménye? — Azt hiszem, mindenki előtt világos, hogy mi történt. Prejudi- kálni előre egy fegyelmi vizsgálatot, egy bűnvádi feljelentést nem hiszem, hogy célszerű. Meg kell várni az eredményeit. Akkor lehet véleményt formálni róla. Ez nincs összefüggésben azzal a ténynyel, az egy másik ügy, hogy alkotmánysértő állapotok alakultak ki. A médiaelnökök leváltását a köztársasági elnök úrnak — azt hiszem, ezt elég világosan közhírré tette az Alkotmánybíróság — alá kellett volna írni. De ez egy másik kérdés. Tudom, hogy most a kettőt szándékosan összekeverik, de én azt hiszem, hogy ez teljesen célszerűtlen. — A bűn — hogy úgy mondjam — miniszter úr fennhatósága alá tartozik... — Az én koromban — azt kell mondanom — engem már elhagyott a bűn... — Nem az ilyesfajta bűnre gondoltam, a bűnözésre magára... A KDNP által hirdetett eszmék, a keresztényi és erkölcsi nevelés szerepet játszhat-e a bűnözés megfékezésében, vagy pedig azt más eszközökkel kell elérni? — Az hiszem, az egyházaknak jobban meg kell hódítania lelkeket ismét, 44 éves megveretés után, mert feltétlen szerepük van abban, hogy az általános emberi értékrend érvényesüljön. Ez a keresztény értékrend immáron kétezer esztendeje, tehát ebben nagy szerepe van a kereszténységnek. Hosszabb távon ettől remélhető siker. Rövidebb távon sajnos bűnözési hullámmal kell számolni egész Európában, de az egész világon is. Azért kell irtózatos erőfeszítéseket tenni, hogy ne lépje át az elviselhetőség határát. Nem magyar ügyről van szó, hanem legalább összeurópai ügyről. Jövőre lesz Magyarországon egy kriminológiai kongresszus, már az előkészítő anyagok is drámaiak, mint jóslatok. Nyugat-európai, amerikai kriminológusok szerint a mélypont még odébb van. Ez figyelemfelhívó arra, hogy nálunk nemcsak a rendőrség létszámában, illetően a rendőrséget illető ügyekben, hanem a bűnüldözéssel kapcsolatos egyéb testületeknél és szervezeteknél: ügyészség, bíróság, valamint a jognál is alkalmazkodni kell az idő kihívásához. Ez sem rövid távú feladat. De meggyőződésem, hogy két éven belül ebben lényeges változást kell elérnünk. Egy olyan cselekvéssorozat szükséges, amely jobban lehetővé teszi a társadalom védelmét. De nem tudunk elvonatkoztatni az általános tendenciáktól semmiképpen, ezekkel számolni kell. — Egy dolog még szorosan kapcsolódik ehhez: az idegen- gyűlölet, illetőleg az etnikai gyűlölet. — Ez is európai, s világjelenség. Ne higgyük, hogy külföldön bárhol idilli állapotok vannak, ez egy nagy félreértés. A rasszista métely egyre erősebb. Az ingerültség és a türelmetlenség majdnem az egész társadalmat meghatározó tényező ma már. Küzdeni kell ellene, ez természetes. De ugyanakkor reálisan kell látni, hogy a hatvanas, hetvenes évekkel szemben ezek hulláma erősödött. Ezért is kell erős köz- biztonság, mert ez is lényegében a belső rend kérdése. Nehéz időszak előtt áll az emberiség, ennek következtében Magyarország is. — Milyen lesz Magyarország karácsonya? — Én remélem, hogy a Budapest centrumában folyó politikai zajok nem zavarják meg az ország közvéleményének a nyugalmát. Ami — ügy hiszem, kimondhatom — ennek a kormányzatnak a legnagyobb sikere. Az elmúlt években, a választások óta olyan közállapotokat teremtettek, amilyeneket tapasztalhatunk. Csak át kell nézni a szomszédságba, hogy értékelni tudják. — Köszönjük a beszélgetést! Gábor László „Az én hajómat hazafelé lékelték meg99 Beszélgetés Pozsgay Imrével Pozsgay Imre politikusi pályájának értékelésekor a vélemények talán különböznek, azt azonban senki sem vitathatja el tőle, hogy a rendszerváltás előkészítésében, s a békés átmenetben jelentős érdemeket szerzett. Az egykori művelődési, majd államminiszter ma egyetemi tanár, országgyűlési képviselő, a Nemzeti Demokrata Szövetség elnöke. Nemrégiben Egerben járt, s előadását követően a Dobos cukrászda „Kávéházi csevegés” című sorozatának vendégeként Horváth László országgyűlési képviselővel és lapunk munkatársával beszélgetett. Az általunk közölt interjú csupán részlet a közel kétórás párbeszédből. „Aki ilyet nem él meg, csak hatalmi gőgben tud létezni” — Pozsgay úr, a minap a Beszélő című újságban jelent meg a cseh exminiszterelnök, Vaclav Havel írása, amely arról szólt, hogy milyen a hatalomból kikerülve az üvegvisszaváltók sorába beállni. Bevallom őszintén, a sorokat olvasva az Ön politikusi sorsa jutott eszembe. — Ha arra gondol, szerencsés politikusnak tartom-e magam, nos, a válaszom: igen. Szerencsétlenségem inkább az, hogy ilyen kérdésekre kell válaszolnom, ugyanis rettenetesen nehéz elhihetoen felelni erre, mert óhatatlanul a,képmutatás gyanúja merül fel. Én talán nem esem ebbe a hibába, amikor azt állítom: a célt szerettem, s véltem, hogy ehhez szükség van eszközökre és hatalomra. Ilyen szempontból minden farizeuskodás nélkül állíthatom, hogy szükségét éreztem, érzem a hatalomnak. Azt is el kell mondanom: ennek ellenére sem éreztem személyes veszteséget, bár övön aluli ütésként ért a népszavazás eredménye. Szeretteim és családom, valamint barátaim körében semmivel sem lettem kisebb és kevesebb a politikai vereség után. S ha mar itt tartunk, a témával kapcsolatban eszembe jutott egy történet. 1982-ben, amikor „megszabadítottak” a kormánytol, Illyés Gyulával beszélgettem. Ő azt mondta: minden politikusnak szüksége van ilyesmire,, ennél már csak a börtön a jobb. Úgy hiszem, hogy a kudarcok és a vereségek mindenképpen kellenek ahhoz, hogy valaki mérsékeltebb és mértéktartóbb politikát tudjon folytatni. Aki ilyet nem él meg, az csak hatalmi gőgben tud létezni. Összefoglalva a kérdésre adandó választ: szerencsés politikusnak tartom magam, hiszen a rám bízott szállítmányt eljuttattam a kikötőbe, a hajómat hazafelé lékelték meg. — Ne haragudjon meg a kétkedésemért, de még mindig nehezen tudom eldönteni, hogy Ön szerencsés vagy szerencsétlen. Tudniillik abban az időszakban hozott létre barátaival egy pártot, amikor az emberek inkább elfordulnak a politikától, mintsem felé fordulnának. — Számunkra is sok fejtörést okozott, hogy párttá alakuljunk, avagy sem. Ám nem tehettünk mást, mint ahogy cselekedtünk, hiszen ebben az országban olyan mértékű a kiábrándultság, hogy a lakosságnak még a két százaléka sem vesz részt a különböző olitikai tömörülések munkájáan. Ez persze szükségszerű velejárója a rendszerváltást követő első kiábrándultságnak. Ezt a francia forradalom idején ügy hívták: thermidori hangulat. Amikor megdöntötték a Kon- ventet, s Robespierre feje porba hullt, egész Párizs üjongott. Fél év múlva ugyanezek az emberek már „hol van a Konvent, hol van Robespierre?” kérdéseket fogalmaztak meg, hiszen az ő idejében legalább volt kenyér. Ezen a holtponton minden nemzet átesik a fordulatot követően, különösen akkor, ha az újak, a megbízottak nem jól sáfárkodnak a rájuk hagyottakkal, a pazarlás és a nyomorúság egyaránt része lesz a társadalom eletének. Nos, annak idején az MDF-fel alku történt, hogy a váltásnak közmegegyezésen kell alapulnia — ma már ez a kifejezés szitoknak számít. De visszatér még az eredeti jelentése, hiszen a demokrácia csak úgy valósulhat meg, ha alapvető kérdésekben egyetértés mutatkozik. Úgy érzem, az átalakulás során az első lépést a harmadik követte, ezért most egy korrekciós politikát kell folytatni. Ilyen szempontból esélyes a Nemzeti Demokrata Szövetség, hiszen centrumjellegével, extrémizmus elleni stílusával, s ehhez méltó programjával a parlamenti pártok egyikeként részt vehet a közéletben. — Sokak ezzel ellentétben azt vallják, hogy a '94-es választásokon gyakorlatilag semmi esélye sincs a jelenleg Parlamenten kívüli pártoknak. — Egy jól bejáratott demokráciában valóban szinte csak a lehetetlenséggel határos módon lehet bejutni a törvényhozásba. Ám kocsonyás, dezintegrált és dezorientált társadalomban az első garnitúrák helyzete a legnehezebb, legalábbis ezt mutatják a görög, spanyol, portugál tapasztalatok. így tehát úgy vélem, esélyeink semmivel sem kisebbek, mint bárki másé. — Beszélgetésünk előtt részt vettem az Ön „Merre tart Magyarország?” című előadásán, ahol jórészt az idősebb generáció alkotta a hallgatóságot. Ezt látva felmerült bennem a kérdés, az NDSZ egy nosztalgiapárt? — Ha már a hallgatóság ösz- szetételéről esett szó, a kérdés megválaszolásához ismerni kell a magyar közélet sajátosságát, miszerint a nemzedékek pályájának előkészítésében a középko- rúaknak kell a terheket viselniük, s így a szabadidejük is kevesebb, a politizálásban való lehetőségük is kisebb. Ezért nyilván vagy a fiatalabbak, vagy az idősebbek látogatják a politikai ösz- szejöveteleket. Éppen ezért nem érdemes túlbecsülni ezeket a megfigyeléseket. A minap egyébként dugig telt a debreceni Fazekas-gimnázium tornaterme fiatalokkal, s előadásom után nagyon jól elbeszélgettünk. Visz- szatérve az idősekhez, figyelnünk kell erre a korosztályra, hiszen tapasztalatuk meghatározó lesz a nemzedéki kapcsolatok alakításában. Az idősek problémája egyébként nem csupán nyugdijaskérdés, hanem a magyar társadalom perspektívájának kérdése, sorsukat, életkörülményeiket ugyanis mindenki látja, s magasztosnak hitt nemzeti célok bukhatnak el, ha ezekre nem figyelünk. Zsákutcát jelentene Kádár Béla az iparés piacvédelemről A hazai gazdaság fellendülését nem lehet erőteljesen piacvédő, protekcionista gazdaságpolitikával elérni. A világban egyébként is a protekcionista gátak, például a védővámok fokozatos lebontásának tendenciája érvényesül — mondotta Kádár Béla, a nemzetközi gazdasági kapcsolatok minisztere az Országgyűlés Gazdasági Bizottságának ülésén, ahol a kormány ipar- és piacvédelmi intézkedéseiről tartott tájékoztatót. A miniszter elmondta: hazánkban időről időre olyan vélemények hangzanak el, hogy a magyar gazdaság bajaira gyógyírt jelentene, na a kormány erőteljesebb ipar- és piacvédőpolitikát folytatna. A miniszter ezzel szemben azt hangoztatta, hogy az olyan kis, a világgazdaság felé nyitott országok számára, mint hazánk, a protekcionizmus hosszú távon egyértelmű zsákutcát jelent. A hazai gazdasági döntéshozók számára egyébként is rendelkezésre állnak a különböző piacvédő intézkedések. Az első f nacvédelmet biztosító jogszabá- yokat 1990-ben alkották, mintegy fél évvel az új kormány hatalomra jutása után. Ezeket az intézkedéseket azonban összhangba kellett hozni az előzőleg a ”70-es években, a GATT-tal aláírt megállapodással, valamint az egyes országokkal kötött bilaterális, kereskedelmet szabályozó szerződésekkel. A magyar kormánynak az általa is aláírt nemzetközi szerződések alapján megfelelő eszközei vannak arra, hogy adott esetben piacvédő politikát folytasson bizonyos termékek, illetve külföldi cegek esetében. így kivédheti a „dömpingek”, illetve egyes országok saját termékeinél bevezetett szubvencionálás negatív hatásait. Az „antidöm- ping” eljárás, illetve a bizonyított szubvencionálás ellen fel lehet lépni, de ezzel igen csínján kell bánni. A miniszter példaként hozta fel, hogy az Európai Közösségek Bizottsága például csak alaposan megindokolt piacvédő intézkedést fogadna el hazánktól. Az átlagos magyar vámszínvonal a fejlett országokéhoz képest egyébként is igen magas: a pótlékokat is beszámítva 16-19 százalékos. Molnár Zsolt s SIPOTÉKA KÖNYVESBOLTOK A JÁNLATA: 50.000 Ft-ot NYERHET! A Sipotéka Könyvesboltokban minden 1000 Ft-os vásárlás után sorsjegyet adunk. Sorsolás december 31-én. Sipotéka Könyvesboltok Eger, Hatvani kapu tér 8. Tel.: 316-998 Érsek u. 2. Tel.: 323-393 Sipotéka Antikvárium Eger, Bajcsy-Zs. u. 2. Tel.: 322-562 KELLEMES KARÁCSONYI ÜNNEPEKET kívánunk minden kedves vásárlónknak! r
