Heves Megyei Hírlap, 1992. december (3. évfolyam, 283-307. szám)

1992-12-18 / 298. szám

HÍRLAP, 1992. december 18., péntek FÜZESABONY ÉS KÖRZETE 13. Karácsonyi műsor Ma karácsonyi műsort adnak elő a Besenyőtelki Általános Is­kola tanulói a helyi művelődési központban. Délelőtt 9 órától is­kolatársaik előtt mutatják be ének-, vers-, tánc- és színpadi műsoraikat az osztályok legjobb­jai, délután 17 órától pedig a meghívottak szórakozhatnak. A programban többek között a lu- cázás, betlehemezés, és egyéb más, a karácsonyhoz kötődő mese és misztériumjáték sze­repel. Dózsa Agrárszövetkezet A fent jelzett néven alakult át Felsőtárkányban a helybeli Dó­zsa Mezőgazdasági Termelőszö­vetkezet. Az átalakulást kimon­dó közgyűlésükön 5 éves időtar­tamra öttagú igazgatóságot vá­lasztottak, melynek elnöke Her­man László lett. Közmeghallgatás Szihalmon Ma délután 17 órai kezdettel közmeghallgatásra kerül sor Szi­halmon, a művelődési házban. Elsőként a község polgármeste­re, Farkas József tájékoztatja a lakókat a gázbekötéssel kapcso­latos tudnivalókról, de szó lesz a település gazdálkodásáról, és mindazon témákról, amelyeket a jelenlévők hoznak szóba a köz­meghallgatáson. Rendkívüli ülés December 29-én, kedden dél­után rendkívüli képviselő-testü­leti ülést tart Füzesabony Város Önkormányzata. Napirenden több olyan fontos ügy sorsának eldöntése szerepel, amelyeket a helyi honatyák még erre az évre terveztek. Ajándék — idoskorűaknak Az önkormányzat döntése alapján Nagyúton 127 időskorú helybelinek 500 forinttal ked­veskedik a testület a közelgő sze­retet ünnepe alkalmából. Feldebrői Hírek Ismételten egy újabb eredmé­nyes évet zárt a Feldebrői Hírek: 1992-ben is sikerült rendszere­sen megjelennie, tájékoztatni a lakosságot, sok-sok információt, kuriózumot közölnie. Az idei legfrissebb — egyben utolsó — bővített számban olvasható a bostoniak levele, amelyben be­mutatják az amerikai magyaro­kat, és a „legeurópaibb” ameri­kai várost, Bostont. A sok-sok hír, tájékoztató és a képviselő- testületi ülések napkénjén kívül az eredeti levéltári és hiteles ok­iratok alapján írott részletek ol­vashatók a debrői irodalom bir­toklásai történetéről. Játszóház Füzesabonyban Ma 14.30 órától és hétfőn, de­cember 21-én délelőtt 9 órától várnak minden gyermeket Fü­zesabonyban, a Városi Művelő­dési Központban rendezendő játszóház programjaira. Az első napon a fenyőfadíszek és üdvöz­lőlapok, hétfőn pedig a gyöngy fenyődíszek készítésével ismer­kedhetnek meg a fiatalok. A fog­lalkozásokra ajánlatos ollót, ra­gasztót és színes papírokat is magukkal vinni a gyermekek­nek. Poroszlói számvetés (Folytatás az 1. oldalról) — Nem látom a valós okot. A törvényt ismerve úgy tűnik, a Parlamentet irányító politikai többség megelégelte azt, hogy míg az ország egészének gazda­sági helyzete romlik, addig a vi­dék fejlődik. Országszerte két év alatt annyi közmű épült, mint az azt megelőző nyolc evben. De jö­vőre minden 25 százalékkal töb­be fog kerülni, tehát 25 százalék­kal kevesebb közmű épül majd. Nem értjük, mintha nem Ma­gyarország és az itt élők gyara­podnának vele?! Mintha az el­maradottság felszámolása nem lenne mindannyiunk érdeke?! S azt még nem is említettem, hogy a Parlament az idén két olyan törvényt hozott, amihez csak a törvény szövegét biztosította, de énzügyi fedezetet nem. Egyik a öztisztviselők és közalkalma­zottak bérének megállapítása, a másik a szociális törvény. Ezek végrehajtása egy település költ­ségvetésének 16 százalékát is fel­emésztheti. Jövőre a helyi ön- kormányzatok hatáskörébe fog átkerülni az egyes, munkanélkü­li-ellátásból kiszorulók segélye­zése és ellenőrzése. Azt ajánlják, hogy alkalmazzunk munkanél­küli-segélyen lévőket ellenőrző hálózatot, így segélyeket lehet megvonni, s ezeket közhasznú munka fejében kifizethetjük. Ezt Európában mindenhol a munka­ügyi hivatalok speciális szerveze­tei végzik, nem pedig az önkor­mányzatok. — Mivel magyarázhatók ezek a megszorító intézkedések? — Az utóbbi időkben több­ször hallhattuk felelős miniszte­rektől rosszallóan, hogy 70 milli­árd forint van az önkormányza­tok betétszámláján. Először is hibás a számítás, mert az önkor­mányzatok 2-4 hónapra kötöt­ték le pénzeiket, és ha nem hasz­nálták fel, meghosszabbították, így a statisztikában többször is beszámították ugyanazt az ösz- szeget. Az önkormányzatok va­gyonához számolták például az önerős közműfej lesztesekre ösz- szejött pénzeket, pedig azt csak kezelték. És van itt egy kis arány­talanság is: az önkormányzatok betétállományának 63 százalé­kát Budapest és a százezres nagyvárosok teszik ki, pedig a la­kosságnak csak a 40 százaléka él ott. Nem tudom, miért bűn az, hogy egy település bankban tart­ja összerakosgatott pénzét, hogy aztán egy nagyobb beruházásba foghasson? Remélem, nem kell jövőre megérnünk azt, amit egy parlamenti képviselő hangozta­tott: miért sírnak az önkormány­zatok, hiszen két év alatt egy sem jutott csődbe. Az ő értelmezésé­ben ez akkor van, ha egy telepü­lésen nem tudják fűteni és világí­tani az intézményeket. A kor­mányzat azt is melegen ajánlja, hogy minél nagyobb arányban vezessük be a helyi adókat. Mi ezt támogatnánk is, ha nem lát­nánk a segélykérők egyre hosz- szabb sorát, és ha nem érzékel­nénk a társadalom rohamos el­szegényedését. Én már csak ab­ban bízom, hogy lesz a Parla­mentnek önkontrollja, és nem várja meg, hogy 1993-ban az ön- kormányzatok sokasága jusson csődbe, s abban, hogy a költség- vetést megszavazó képviselők tudják, hogy döntésük 10,5 mil­lió ember életét fogja befolyásol­ni. (S. J.) Huszonegyen kiváltak az abonyi téeszből Indulás új alapokról Utolsó közgyűlését tartotta ilyen formában a füzesabonyi Petőfi Termelőszövetkezet a vá­rosi művelődési központ szín­háztermében. Mivel az eredeti­leg tervezett 9 óra 30 perces kez­désre a 354 tagból mindössze 122 fő volt jelen, így a második kezdési időpontra küldött meg­hívó — 10 órára — lépett hatály­ba. Ekkor Antal László, a terme­lőszövetkezet elnöke üdvözölte a megjelent tagságot, valamint az elnökségben helyet foglaló Kál­lai Lászlót, a megyei Agrárszö­vetség megbízottját, majd rátért az első napirendipont ismerteté­sére, melynek lényégé az volt, hogy a 21 fő kiválni szándékozó tsz-tag az október 30-i, a va­gyontárgyak kiadását jóváhagyó közgyűlés után bejelentette a ve­zetőségnek: mégis igényt tarta­nak a vagyontárgyakra. így ke­rült sor a kiválni szándékozók és a tsz-vezetőség egyezségére, melynek alapján a korábban fel­ajánlott, majd a közgyűlés által jóváhagyott vagyoncsoportnak mintegy 80 százalékát elfogad­ták, és a fennmaradó 20 száza­lékban pedig közösen meg­egyeztek. Ezt az egyezséget a közgyűlés is egyhangúlag jóvá­hagyta. Antal László tsz-elnök azt is bejelentette, hogy a kiválni szándékozók tagsági viszonya december 24-ével megszűnik. Ezt követően kért szót Nagy Já­nos, a kiváló tagok képviselője. Bejelentette, hogy tovább nem kívánnak a közgyűlés munkájá­ban részt venni, és eltávoznak. A közgyűlés második részében sor került a szavazatszedő bizottság megválasztására, majd dr. Pajták Gábor, a tsz jogásza kért szót. Bejelentette, hogy összeállítot­ták az újonnan megalakítandó szövetkezet alapszabályát, majd ismertette lényeges pontjait. A szövetkezet neve ezentúl: Fü­zesabonyi Mezőgazdasági Szö­vetkezet. Ezt követően újból Antal László, a megszűnő Petőfi Ter­melőszövetkezet elnöke kért szót. Megköszönte a tsz vezeté­sének és tagságának is a munkát, majd saját maga és a vezetőség nevében lemondott. Demeter János vezetőségi tag vette át ezt követően a levezető elnöki tisztet, és megtörtént a tit­kos szavazás, amelynek eredmé­nyeként Antal László lett a szö­vetkezeti igazgatótanács elnöke, Antal Imre, Rátkai József né, Bo­csi József, Demeter János, Bágyi Ferenc, Simon Mihályné pedig az igazgatótanács tagjai lettek. Tóth József nét a felügyelőbizott­ság elnökének választották, míg Mészáros Pál, Gál István, Hege­dűs László, Stoss ék József a fel- ügyelőbizottság tagjai. Pólyák Pál Kiszáradt a forrás Felsőtárkányban Újságunkban többször foglal­koztunk már — legutóbb az el­múlt héten kétszer is — a felső- tárkányi tó, a Sziklaforrás és pa­takok helyzetével, a karsztvizek kiszivattyúzásával, s az ezzel járó gondokkal, a környezetkárosí­tással, a Bükki Nemzeti Park ne­héz helyzetével. Jó szándékkal célszerű össze­fogással tenni lehet és kell is, hogy valahogyan helyre álljon a régi rend; tiszta vízzel teljenek meg a patakok, a források és a tó is, amely a kecses pisztrángok kedvenc tartózkodási helye volt. Most szomorú a helyzet. A környékbeli gyerekek és a távo­labbról érkező kiránduló iskolá­sok veszik tudomásul a tényeket, nincs víz a sziklaforrásban és a fák is egymás után halnak meg az erdőkben. A palatető már beázott... Nagyúton cserepeznek A ma csaknem kilencszáz lakosú Nagyúton 1963-ban adták át a kultúra hajlékát. A létesítmény pala tetőborítása az idők próbáját már nehezen áll­ta — mint érdeklődésünkre Joó István jegyző el­mondta —, gyakran beázott. Ezért döntöttek a mint­egy 600 négyzetméteres tetőfelület cseréppel tör­ténő felváltása mellett. Az enyhe időjárást kihasz­nálva, Forgács Imre besenyőtelki vállalkozó bri­gádja végzi a felújítást, amelynek minőségével elé­gedett az önkormányzat. A munkálatok alatt za­vartalanul működik a klubkönyvtár, s többek kö­zött a nagyteremben megtarthatják a kisiskolások­nak a tomafoglalkozásokat, élénk maradhatott a szakköri tevékenység. Karitász — Feldebrőn Mozgalom a szorosabb emberi kapcsolatokért Több mint egy éve, hogy a Püspöki Kar leveíét — a Magyar Karitász újraszervezéséről — Feldebrőre is kikézbesítette a posta. Az egyházképviselő testü­let felhívására a faluban is meg­alakult — „Magyar Karitász, Fel- debrő” elnevezéssel — a mintegy 25, lelkes embert számláló helyi csoport. A karitász szó jótékonya ságot, emberszeretetet jelent. Erről és az elmúlt éves tevékenye ségről, megvalósított cékitűzé- sekről kérdeztük Papp József nét, Irénke nénit, aki az elmúlt hóna­pokban napról napra járta a fa­lut, látogatta az időseket, betege­ket, magányosokat és a legrászo- rultabbakat. — Hogyan fogadták a csalá­dok és a falu a szeretetszolgálati munkát? — Az év elejétől, tavasz óta járom a községet. Mivel idevaló­si születésű vagyok — hangsú­lyozza —, jól ismerem a falu la­kosait. Először mégis volt egy lis­tám a hetven éven felüliekről, a köztudottan régóta ágyhozkö- töttekről, a veszelyeztetett csalá­dokról. Kezdetben tartózkodó­an fogadtak, amíg meg nem is­merték a jövetelem, a látogatása­im célját, de nagyon hamar sike­rült az embereket megnyernem, s a vége minden évben az volt, hogy marasztaltak és hívtak más­korra is. — Mit végzett 1992-ben Fel­debrőn a Karitász? — A látogatásokon túl folya­matos volt a bevásárlás, külön­böző technikai segítségnyújtá­sok, közvetítések, ruha-, könyv-, játék- és pénzgyűjtések, és még sorolhatnám. Az ügyintézéseken kívül rendszeresek voltak — az iskolások bevonásával — az ün­nepi köszöntések, ajándékozá­sok, figyelmességnyújtások. — Kikből áll a csoport, és kik a támogatók? — Nagyobbrészt nők a tagjai, de két-három férfi is segít, támo­gat. Az iskolások pedig alkalom­szerűen kapcsolódnak be a sze- reteten, jótékonyságon alapuló munkába. Néhány lelkes tagunk pénzgyűjtést is végzett, és beszá­molt róla, hogy volt olyan hely, ahová nem mert bekopogni ado­mányért — gondolván, hogy nem­igen telik rá —, mégis utanavit- tek a maguk 50-100 forintjaikat, mert úgy voltak vele, talán má­sok meg jobban rászorulnak, mint ők. Támogatott még ben­nünket a Feldebrőért Alapít­vány, a Verpeléti Takarékszövet­kezet és a bostoni Magyarok Testvérközösségi Bizottsága. — Milyen célt tűzött ki a jövőt illetően a helyi szervezet? — Szorosabbá kell tenni az emberi kapcsolatokat, közelebb kell hozni őket egymáshoz. Igazi közösséget kell létesíteni. Állan­dóan táplálni a szeretet lángját. Akkor továbbra is jó szolgálatot teljesítünk, amennyiben ezeket a feladatokat teljesíteni tudjuk. (Kelemen) Karácsonyra készül Kompolt Az ünnepségek sorozatában koncertet rendeznek a római katolikus templomban Kézemelgetés — gondol­kodás nélkül Az MDF elnökségének tagja, dr. Farkas Gabriella és Lengyel Zoltán, a Kistermelők Lapja fő- szerkesztője voltak a szereplői a Füzesabonyi Városi Könyvtár „ Vélemények, viták ” című soro­zatának. Mielőtt rátért volna elő­adására az MDF politikusasszo­nya, megkérte a teremben tartóz­kodó helybeli termelőszövetke­zet elnökét, Antal Lászlót, hogy ismertesse a szövetkezet jelenlegi állapotát. Mint kiderült: az át­alakulás félútnál tart, és éppen most tartottak közgyűlést. Ezután dr. Farkas Gabriella — mint az agrárszférában járatos szakember — mondta el gondo­latait. A mezőgazdasági átalaku­lással kapcsolatban meglepő ta­pasztalatai vannak országszerte — mondta, majd Füzesabonyra vonatkozóan megemlítette: ha még az „osztozkodásnál” tarta­nak, akkor van mód a problémák megoldására. Függetlenül attól, hogy azok jogszabályból, vagy más félreértésből adodnak-e. Á továbbiakban annak a meggyő­ződésének adott hangot: misze­rint: „...Jó lenne, ha az átalaku­lás nemcsak cégtábla-átfestés lenne, mert akkor nem történt semmi, hanem valódi magántu­lajdonon alapuló társas vállalko­zás.” A politikus kitért arra is, hogy sok szövetkezetben jól ta­pintható a közgyűlési szavazások mechanizmusa, a gondolkodás nélkül történő kézemelgetés, aminek kimenetele nem biztos, hogy a tagok érdekeit szolgálja. Az átalakulás egy gazdag or­szágban is nehézkesen menne. Példának okáért szóba is hozta, hogy a volt NDK-nak a mező- gazdaságába is óriási összeget fektettek be. Azonban az öt tar­tományban gyakorlatilag még sincs mezőgazdasági termelés. Nekünk viszont az a szeren­csénk, hogy a törvényt úgy alkot­ták mega Parlamentben, hogy — ha buktatókkal, zökkenőkkel is — működjön a mezőgazdaság. Szajlai Csaba Kompolt község bölcsődéjé­ben, óvodájában es iskolájában ezen a héten színes műsorokkal készülnek a gyerekek a közelgő ünnepekre. Áz önkormányzat pedig újabb támogatásként 300 forint értékű ajándékot ad min­den 14 évet meg nem haladó ál­lampolgárának, és az öregek napközije tagjainak. Az ünnep­várás előkészületében járják mostanában a betlehemesek Kompolt utcáit, sok helyre eljut­tatva így is a szeretet kedves han­gulatát. A karácsonyi ünnepségek so­rozatában december 26-án kon­certet rendeznek a római katoli­kus templomban. Szobor, Isten dicsőségére Boldogasszony-szobor áll Mezőszemerén, a Fő út és a Templom tér sarkán. „ Úti Boldogasszony, könyörögj értünk” szól a felirat a kereszt alatt, s a következő emlékeztető: „Isten dicsőségére állí­totta Amerikába kivándorolt 45 szemerei honfitársunk 1906. év­ben.” A régi idők magyar nyomorúságára utalnak a betűk, a szavak. A monarchia idején sem volt „fenékig tejföl” az élet az országban: tízez­rek indultak el vándorútra, szerencsét próbálni, új hazát találni az óceánon túlon. A mezőszemerei „jószívűek adományaiból 1967- ben” megújíttatott a szobor. A virágcsokor ott a talpazat alján a nem felejtésről árulkodik, talán egy visszavárt ős, testvér, rokon emléké­nek szól, vagy csak annak, hogy valamikor ők is a község közösségé­hez tartoztak. Víz­hiány­ban

Next

/
Thumbnails
Contents