Heves Megyei Hírlap, 1992. december (3. évfolyam, 283-307. szám)

1992-12-15 / 295. szám

HÍRLAP, 1992. december 15., kedd HATVAN ÉS KÖRZETE 5. Egzotikus állatok Hatvanban, a Városi Művelő­dési Központban valóságos élő minidzsungel várja az állatbará­tokat december 19-20-án. A délelőtt 10-től délután 4 óráig lá­togatható rögtönzött állatkerti bemutatón egzotikus állatfajták­kal ismerkedhetnek az érdeklő­dők. Karácsonyra készülve Lőrinciben, a Magvető Könyvtárban december 18-án, pénteken délután 3 órakor azo­kat a gyermekeket várják az in­tézménybe, akik szeretnének megismerkedni a karácsonyfadí­szek készítésének fortélyaival. Ezt követően 4 órától a modelle­ző szakkör tagjai találkoznak. Ügyvédi segítség Horton Horton a polgármesteri hiva­talban minden kedden fogadó­órát tart dr. Pál Bertalan ügyvéd. Az állampolgárok délután 4-től fél hatig kereshetik fel ügyes-ba­jos dolgaikkal a szakembert. Mini bolhapiac Hatvanban A hatvani Városi Művelődési Központban ebben a hónapban várnak mindenkit, aki megunt könyveit, játékait szeretné elcse­rélni. A mini bolhapiacon egész hónapban folyamatosan várják a csereberélni szándékozókat. Egyezkedés a szemétszállításról A Nagykökényesen élők rég­óta sérelmezik a szemétszállítási díj megállapítását. A hatvani vá­rosgazdálkodási vállalat ugyanis a szobák számának függvényé­ben állapította meg a dijat. Ez fő­ként az egyedül élő idős emberek esetében igazságtalan megoldás. Épp ezért az önkormányzat tár­gyalásba kezdett a lőrinci szék­helyű Forbán Kft.-vei. A megbe­szélésektől azt remélik, hogy si­kerül megállapodni a szemé­lyenkénti tarifafizetésről. Névadójukra Szembeszegültek a hatalmasok akaratával Szökés karácsonyi misére Az egészséges táplálkozás jegyében Kerüljük ki a töltött káposztát! A hatvani vasutasasszonyok internálótábora nem volt úgy el­zárva a külvilágtól, mint a férjei­ké Recsken. A hortobágyi inter­nálótábort nem vette körül szö- gesdrót-kentés, sem Kónya- pusztán, sem Borzas-tanyán, de itt is voltak fegyveres őrök, a tá­bor határát körülszántották. Mindenki tudta, hogy azon túl nem mehetnek engedély, rendőri kíséret nélkül. Még a gyerekeket is kegyetlenül megbüntették, ha játszadozás közben a határt jelö­lő szántáson átléptek. Az őrök nemigen tartottak a szökéstől, hiszen úgy gondolták, féljek nélkül a gyámoltalan asz- szonyok és gyerekek nem mer­nek szembeszegülni a hatalom ti­lalmaival. Valóban, a más vidék­ről való internáltak közül néhá- nyan megszöktek, de hatvani egy sem. Azaz mégis, egyszer megtör­tént, hogy három hatvani asz- szony engedély nélkül elhagyta a tábort. Igaz, nem haza mentek, csak a szomszéd faluba, és nem hosszú időre, csak néhány órára: a nagyiváni templomba kará­csony napján éjféli misére. Nem könnyű még felsorolni sem, mi minden keserítette életüket a tá­borban : a gyenge élelem, az idő­járás mostohasága ellen alig vé­delmező ruházat, a testük mele­gével fűtött közös szállás, az őrök durvasága, az elzártság, a családfő távoli raboskodása és a lelki vigasz hiánya. Az, hogy nem járhattak templomba. A legtöbbjük mélyen vallásos volt, odahaza rendszeresen jártak is­tentiszteletre. Itt is imádkoztak titokban naponta talán többször is, de ez nem pótolta a közös is­tentisztelet élményét. Ezért az­tán nem csoda, hogy amikor az egyik karácsony előtti napon, egy nagyiváni patkolókovács, aki szabad emberként gyakran dolgozott velük, megkérdezte tőlük, nem akarnának-e bemen­ni a faluba éjféli misére. Átgon­dolva az ezzel járó veszélyeket, az idősebbek végül visszariad­tak, de a három legelszántabb fiatalasszony kitartott az elhatá­rozás mellett: Berecz Györgyné, Ludvig Károlyné és Szilágyi Já­nosáé. Bereczné naponta bejárt a rendőrőrsre takarítani, és így megtudta, hogy a rendőrök kö­zül néhányat elvezényeltek egy csapat munkással erdőirtásra, mások szabadságot kaptak, nem lesz olyan szigorú az ellenőrzés, mint máskor. Megvárták, amikor az ügyele­tes rendőr megtartotta a szoká­sos esti ellenőrzést: végigment a barakkon, aztán magukra kap­Az egykori internálótábor em­lékműve a Hortobágyon ták szegényes gúnyájukat, és ki­lopakodtak a táborból. Áz utat ismerték: a rizsöntöző csatorna gátján kellett menniük. Sokszor jártak erre rizst palántáim, gyomlálni, aratni. Egy kicsit fél­tek a sötét éjszakában, de nem került útjukba sem kóbor kutya, sem gonosz ember. Szerencsésen megérkeztek, és beültek az első padba. Nagy feltűnést keltettek, mert a falubeliek rögtön megál­lapították, hogy idegenek, még­pedig „telepesek”. Elszörnyül- ködtek, amikor megtudták, hogy engedély nélkül, szökve jöttek a misére. Tudott róluk a pap is. Szentbeszédében megemléke­zett róluk. Olyan szépeket mon­dott, hogy „ott mindenkinek hullott a könnye”. A táborban nem maradt titok­ban a szökés. Éjféltájban újabb ellenőrzést tartott a rendőr, és észrevette a hiányt. A telepesek megpróbálták félrevezetni, azt mondták, átmentek szórakozni a szomszéd barakkba. A rendőr azonban élt a gyanúperrel, átku­tatta az egész tábort, majd jelen­tette az esetet az ügyeletes pa­rancsnoknak. Nem volt mit tenni, be kellett vallani, hogy a három asszony a faluba ment misére. Kérték a pa­rancsnokot, hogy ne nyugtalan­kodjon, vissza fognak jönni ha­marosan. Hanem annak nagyon nem tetszett a dolog. Attól tar­tott, hogy a szökevények Hat­vanba mentek, ezért lóra szállt, és ment be Nagyivánra. Amikor vége lett a misének, a hívek se­hogy sem akartak felállni a pa­dokból, de végül csak rászánták magukat. Jól sejtették, a templom­ajtóban ott állt Kvafta, a rend­őrparancsnok helyettese a fehér lovával, és csúnyán rájuk károm­kodott: — Hol az Istenben voltak ma­guk? Hogy mertek ilyet tenni? Megrettenve hallották a temp­lomból kitóduló falusiak a hara­gos rendőr káromkodását. Igye­keztek lecsillapítani. Szép szóval kérlelték, hogy legyen megértő. Az út közepén terelte hazafelé a táborba a szökevényeket a rend­őr, a falusiak meg kétoldalt a jár­dán mentek velük a falu széléig. Amikor elhagyták az utolsó házakat, némán mentek a mo­gorva rendőr előtt, csak szepeg- tek, meg voltak ijedve. Másnap, karácsony napján a táborban né­ma csend volt, de titokban min­denki elismerően simogatta te­kintetével a bátor asszonyokat. A konyhafőnök nekik válogatta ki a legjobb falatokat. A rendőrök békén hagyták őket napközben, de értesítették a rendkívüli eseményről az ÁVH-t és az állami gazdaság ve­zetőit. Lefekvés után, tíz óra táj­ban jöttek értük, és megkezdő­dött a vizsgálat a rendőrőrsön. Ott ültek az asztalnál: Aranyi Imre rendőrparancsnok, Szat­mári István, az állami gazdaság igazgatója, Csiszár József párttit­kár, és Tőrös az ÁVH képvisele­tében. Előttük az asztalon egy vízbe áztatott kötél, ami nem sok jót ígért. A gazdaság igazgatója, Szat­mári követelte a legsúlyosabb büntetést: javasolta, hogy kötél­lel verjék meg az asszonyokat a szökésért. Aranyi, a rendőrpa­rancsnok azonban leintette: — Nincs jogunk a telepeseket ütlegelni. Maguknak az a felada­tuk, hogy munkát biztosítsanak, majd mi gondoskodunk az őrzé­sükről. Tőrös mondta ki az ítéletet: öt nap elzárás. Nappal azonban dolgozniuk kellett : latrinagöd­röt, kutat ástak. Éjszakára egy olyan kamrába zárták őket, ahol patkányok is vendégeskedtek. A három fiatalasszony között Szi­lágyiné vidám természetű volt, de amikor becsukódott mögöt­tük a fogda ajtaja, sírva fakadt a megalázástól. Ludvigné kemé­nyen tartotta magát: — Ne sírjunk azért se! Ne ad­juk meg nekik azt az örömöt. Bereczné azt javasolta, éne­keljenek. Énekeltek is szent éne­keket, de a rendőrök meghallot­ták, és rájuk verték az ajtót: — Abbahagyni! Hallgassa­nak! Az internáltak szájról szájra adták a bátor hatvani asszonyok történetét. Németi Gábor Közelednek az ünnepek. Ilyentájban a háziasszonyok már javában nézegetik a hentesüzle­tek kínálatát. Az ünnepi menü­ben minden bizonnyal idén is sok helyen szerepelnek zsíros, fűsze­res, nehéz ételek. A városi műve­lődési központban épp ezért az ünnepeket megelőző napokban natúrkonyha főzőtanfolyamot szerveznek, ahol elméleti és gya­Múltidéző A gazdagságban is nyugtalan lelkiismeret és a magányosság el­leni küzdelem fejeződött ki a magyar nép két kiemelkedő nagyasszonyának állandó szo­ciális segíteni akarásában. Az egyik Árpád-házi Szent Erzsé­bet (1207-1231), a másik Wit- telsbach Erzsébet (Erzsébet ki­rályné, 1837-1898). Hasonló lelki indíttatás vezérelte a Hat­vanban élt két földbirtokos asz- szony, III. Grassalkovich Antal- né — született Eszterházy Lipol- da hercegnő, és dr. Hirsch Al- bertné Hatvány Irén bárónő tet­teit is. III. Grassalkovich Antal özve­gyének nemes cselekedeteiről a Honderű című lap 1844. évi első számában ekként számoltak be: „...Özv. Grassalkovich — szül. Észterházy Lipolda hercegnő — a hatvani megújított templom­ban egy új, s annak mostani ékes belsejű idomzatához illőbb főol­tárt emeltetni rendelt, melynek költségeihez részben köztisztele­tű helyb. prépost Vaiszkopf Mi­hály úr is járulni kegyeskedett. De a nemes hercegnő kegyes gondosságú anyai szeretete hű jobbágyaira is malasztokban ára- doz; fogyhatatlan jótékonyságá­nak melegével enyhítgetve és szárítgatva a szegényebb s ügye- fogyottabb jobbágyainak arczai- ról legörgő ínségfacsarta köny- nyeket. O herczegsége ugyanis, mint több éveken át, úgy most is 200 pengő forintot parancsolt kiosztatni a hatvani háziszegé­nyek közt, mely összeg ő fensege neve napján a 4. osztályra soro­zott háziszegények közt kellő arányban ki is osztatott. Szívem­elő volt látni — mondja egy je­len volt hiteles szemtanú —, mint ragyogának kiosztás közben a segélyben részesültek szemeiben a legtisztább hálaérzelem öröm­könnyűi. Mi is hálálkozunk e ne­mes szívű emberbarátnőnek a korlati ismereteket szerezhetnek a résztvevők a vegetáriánus.éte­lek elkészítéséről. Az egészséges táplálkozás je­gyében készülő ételeket decem­ber 18-19-20-án délután 5-7 óráig főzhetik meg az intéz­ményben, ahol a szükséges alap­anyagokat is biztosítják, részvé: teli díj ellenében. szenvedő embertársak nevében. Akarnók, hogy ő herczegsége mennél több követőkre leljen...” A jószívű özvegy Lipolda her­cegnő — félje halálakor — tete­mes adósságot, és jelzáloggal ter­helt birtokot örökölt. A lapban leírt oltárkép-készíttetés és pénz­adományozás önzetlen áldozat lehetett a hercegnő részéről. Ezt bizonyítja az a tény, hogy az adósságok miatt kénytelen volt 1841-ben Sina Simon bárónak átengedni a hatvani uradalmat. Hatvan városának másik ki­emelkedő emberbarát nagyasz- szonya, Hatvány Irén (1886- 1945) a testvéreitől, Ferenctől és Lajostól eltérően megmaradt a hatvani családi birtokon, ame­lyet férje, dr. Hirsch Albert igaz­gatott. Irén a pár évi házassága után hamar megromlott családi viszonya és súlyos betegsége mi­att, a felgyógyulása után — Er­zsébet királynéhoz hasonlóan — sokat utazott. Járt Angliában, Franciaországban, Németor­szágban, Svájcban, Olaszország­ban és Ausztriában. Kiterjedt le­velezést is folytatott. Mádl Antal szerint: „Irén... emberbarát sze- retetében ötven csecsemőt befo­gadó otthont rendeztetett be és tartott fenn saját költségén Hat­vanban, és minden lehető alka­lommal igyekezett szociális vo­natkozásban segítségével enyhí­teni a nyomort”. Róla mintázta a családot jól ismerő Thomas Mann a Doktor Faustus című művében szereplő Madame de Tolna nevű jószívű főhősnő alak­ját. A náci koncentrációs tábor­ban elhunyt Hatvány Irén em­berbaráti tetteit a város lakossá­ga kellőképpen méltatta: utcát neveztek el róla Hatvanban. III. Grassalkovich Antalné, szül. Eszterházy Lipolda emlékét is őrzi a hatvani Grassalkovich út neve. Demény-Dittel Lajos Nemes szívű, emberbarát nagyasszonyok Nagykökényesi hétköznapok Adó helyett társadalmi munka Nagy az érdeklődés az új szakképzés iránt Virágkötők, bőrművesek lesznek emlékeznek Hatvanban, a Kodály Zoltán Általános Iskola és Gimnázium­ban Kodály Zoltán születésének 110. évfordulója alkalmából de­cember 16-án szerdán délelőtt 11 órakor ünnepélyes iskolagyű­lést rendeznek. A megemléke­zést követően avatják fel az in­tézmény névadójának portréját. Délután öt órától az ének-zene tagozatos osztályok, az iskola kórusai, valamint a hangszeren tanuló diákok adnak hangver­senyt. Leendő kazánfűtőknek A TIT Hatvani Bugát Pál Egyesülete kazánfűtői tanfolya­mot indít a jövő év januárjának első felében. A kurzusra még korlátozott számban elfogadnak jelentkezéseket az Ady Endre Könyvtár és Közösségi Házban működő szervezet irodájában. ( Tudósítónktól) November 17-i lapszámunk­ban Hatvani egérfogó címmel je­lent meg egy cikk, amelyben a szerző a Nádasdy és a Szabadság utcák sarkán épülő ABC parko­lójának kivitelezési munkálatait marasztalta el. Az írásban foglaltak pontosan tükrözik a valóságot, csupán né­Nagykökényesen viszonylag csendesen teltek az őszi hóna­pok. A faluban talán az egyik legmozgalmasabb eseménynek az október végén megrendezett Heréd-Nagykókényes kerékpár- verseny bizonyult, amelyen a két szomszédos községből mint­egy 140 gyermek vett részt. A korcsoportokhoz mért távokat mindenki teljesítette. Az önkor­mányzat vezetősége örömmel nyugtázta, hogy a szülőket és a helybeli üzletek vezetőit is lázba hozta a verseny, hiszen sokan ajánlottak fel kisebb-nagyobb összegeket a díjakra. Az itt élők kényelmét szolgál­ja, hogy elkészült végre a temp­lomhoz vezető útszakasz felújí­tása is. Jövőre az Arany János és a Szabadság utcát összekötő sza­kaszt szeretnék rendbe hozni, s mi kiegészítést fűznék hozzá. Az építkezés területén ugyanis nem­csak az autósok, hanem a gyalo­gosok is veszélyben vannak. A keskeny, kacskaringós út keske­nyebb lett, nem beszélve az ezt szegélyező magas útperemről. Az idős, beteg lábú emberek na­gyon nehezen tudnak közleked­ni. ily módon a település minden út­ja burkolatot kap. A képviselő-testület legutób­bi ülésén Nagykökényesen is föl­vetődtek a közalkalmazotti tör­vényből fakadó feladatok. Mint sok más településen, itt is gond egyelőre a pénzügyi fedezet biz­tosítása. Ennek ellenére a peda­gógusok már megkapták az idén esedékes 13. havi béreket. Az ez évi adózás tapasztalatait is szám­ba vették a képviselők. Eszerint az idei morállal nem volt gond, a kivetett adókat szinte kivétel nél­kül befizették a nagykökényesi- ek. Érdekesség», hogy a faluban arra is lehetőseget nyújtott az ön- kormányzat, hogy társadalmi munkával is megválthatták né- hányan az adót. Ily módon hu- szonhatan mentesültek a fizetés­től. Érdemes megemlíteni egy másik bosszantó jelenséget is a Dózsa téri ABC melletti parko­lónál. Tavaly itt egy parkot léte­sítettek, minden bizonnyal jelen­tős ráfordítással. Hiába azonban a fásítás, a zöldövezet, ha azt a környéken lakók kutyasétálta­tásra használják. Szűcs Ferenc Hatvanban, a Városi Művelő­dési Központban ez év őszén kezdték meg az oktatást a pálya­kezdők speciális szakiskolájá­ban. Az ötletet a budapesti mű­velődési központban merítették az intézmény vezetői, ott ugyanis már jó néhány éve sikeresen al­kalmazzák ezt a különleges kép­zési formát. Elsősorban olyan fiatalok jelentkezését várták, akik a középiskola elvégzése után nem tanultak tovább, de el­helyezkedni sem tudtak. Á lehe­tőség meghirdetése után sokan jelentkeztek, s jelenleg is többen érdeklődnek, miként lehetne be­kapcsolódni a tanfolyam mun­kájába. A népszerűségnek oka van. Hiszen az elméleti oktatá­son, azaz a közismereti tárgyak oktatásán kívül érdekes szakmá­kat is tanulhatnak a fiatalok. A lakástextil-készítő, a virágkötő, s a népi bőrműves mesterség szak­mai fortélyait kiváló oktatóktól sajátíthatják el. A szakiskolában jelenleg ötvenötén tanulnak, kö­zülük negyven gyerek központi támogatással, tizenöten pedig tandíjat fizetnek. Mint a művelődési központ igazgatójától, Matiszlovicsné Horváth Évától megtudtuk, a városban már most is sokan ér­deklődnek a jövő évi beiratkozás feltételeiről. A gond csupán az, hogy az intézményben így is csak szűkösen van hely a tanulócso­portok számára. Épp ezért az önkormányzattól szeretnének segítséget kérni a „ház” bővíté­séhez. A város lakóinak figyelmébe ajánljuk egyébként azt a vásárral egybekötött kiállítást, amelyen a kurzus résztvevőinek legfrissebb alkotásait tekinthetik meg az ér­deklődők. A tegnap kezdődött és egy hétig látogatható vásáron karácsonyi ajándéknak is beillő, ízléses ajándéktárgyak, játékok, kézimunkák között válogathat­nak. A kiállítás anyaga egyébként január 3-4-5-én a Budapesti Művelődési Központban is sze­repel majd, ahol a speciális szak­iskolák eddigi tapasztalatait ösz- szegzik majd. A gyalogosok is veszélyben vannak A „lakástextilesek'’ is a vásárra készülnek A virágkötők karácsonyi asztaldíszeket készítenek

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents