Heves Megyei Hírlap, 1992. december (3. évfolyam, 283-307. szám)
1992-12-15 / 295. szám
HÍRLAP, 1992. december 15., kedd HATVAN ÉS KÖRZETE 5. Egzotikus állatok Hatvanban, a Városi Művelődési Központban valóságos élő minidzsungel várja az állatbarátokat december 19-20-án. A délelőtt 10-től délután 4 óráig látogatható rögtönzött állatkerti bemutatón egzotikus állatfajtákkal ismerkedhetnek az érdeklődők. Karácsonyra készülve Lőrinciben, a Magvető Könyvtárban december 18-án, pénteken délután 3 órakor azokat a gyermekeket várják az intézménybe, akik szeretnének megismerkedni a karácsonyfadíszek készítésének fortélyaival. Ezt követően 4 órától a modellező szakkör tagjai találkoznak. Ügyvédi segítség Horton Horton a polgármesteri hivatalban minden kedden fogadóórát tart dr. Pál Bertalan ügyvéd. Az állampolgárok délután 4-től fél hatig kereshetik fel ügyes-bajos dolgaikkal a szakembert. Mini bolhapiac Hatvanban A hatvani Városi Művelődési Központban ebben a hónapban várnak mindenkit, aki megunt könyveit, játékait szeretné elcserélni. A mini bolhapiacon egész hónapban folyamatosan várják a csereberélni szándékozókat. Egyezkedés a szemétszállításról A Nagykökényesen élők régóta sérelmezik a szemétszállítási díj megállapítását. A hatvani városgazdálkodási vállalat ugyanis a szobák számának függvényében állapította meg a dijat. Ez főként az egyedül élő idős emberek esetében igazságtalan megoldás. Épp ezért az önkormányzat tárgyalásba kezdett a lőrinci székhelyű Forbán Kft.-vei. A megbeszélésektől azt remélik, hogy sikerül megállapodni a személyenkénti tarifafizetésről. Névadójukra Szembeszegültek a hatalmasok akaratával Szökés karácsonyi misére Az egészséges táplálkozás jegyében Kerüljük ki a töltött káposztát! A hatvani vasutasasszonyok internálótábora nem volt úgy elzárva a külvilágtól, mint a férjeiké Recsken. A hortobágyi internálótábort nem vette körül szö- gesdrót-kentés, sem Kónya- pusztán, sem Borzas-tanyán, de itt is voltak fegyveres őrök, a tábor határát körülszántották. Mindenki tudta, hogy azon túl nem mehetnek engedély, rendőri kíséret nélkül. Még a gyerekeket is kegyetlenül megbüntették, ha játszadozás közben a határt jelölő szántáson átléptek. Az őrök nemigen tartottak a szökéstől, hiszen úgy gondolták, féljek nélkül a gyámoltalan asz- szonyok és gyerekek nem mernek szembeszegülni a hatalom tilalmaival. Valóban, a más vidékről való internáltak közül néhá- nyan megszöktek, de hatvani egy sem. Azaz mégis, egyszer megtörtént, hogy három hatvani asz- szony engedély nélkül elhagyta a tábort. Igaz, nem haza mentek, csak a szomszéd faluba, és nem hosszú időre, csak néhány órára: a nagyiváni templomba karácsony napján éjféli misére. Nem könnyű még felsorolni sem, mi minden keserítette életüket a táborban : a gyenge élelem, az időjárás mostohasága ellen alig védelmező ruházat, a testük melegével fűtött közös szállás, az őrök durvasága, az elzártság, a családfő távoli raboskodása és a lelki vigasz hiánya. Az, hogy nem járhattak templomba. A legtöbbjük mélyen vallásos volt, odahaza rendszeresen jártak istentiszteletre. Itt is imádkoztak titokban naponta talán többször is, de ez nem pótolta a közös istentisztelet élményét. Ezért aztán nem csoda, hogy amikor az egyik karácsony előtti napon, egy nagyiváni patkolókovács, aki szabad emberként gyakran dolgozott velük, megkérdezte tőlük, nem akarnának-e bemenni a faluba éjféli misére. Átgondolva az ezzel járó veszélyeket, az idősebbek végül visszariadtak, de a három legelszántabb fiatalasszony kitartott az elhatározás mellett: Berecz Györgyné, Ludvig Károlyné és Szilágyi Jánosáé. Bereczné naponta bejárt a rendőrőrsre takarítani, és így megtudta, hogy a rendőrök közül néhányat elvezényeltek egy csapat munkással erdőirtásra, mások szabadságot kaptak, nem lesz olyan szigorú az ellenőrzés, mint máskor. Megvárták, amikor az ügyeletes rendőr megtartotta a szokásos esti ellenőrzést: végigment a barakkon, aztán magukra kapAz egykori internálótábor emlékműve a Hortobágyon ták szegényes gúnyájukat, és kilopakodtak a táborból. Áz utat ismerték: a rizsöntöző csatorna gátján kellett menniük. Sokszor jártak erre rizst palántáim, gyomlálni, aratni. Egy kicsit féltek a sötét éjszakában, de nem került útjukba sem kóbor kutya, sem gonosz ember. Szerencsésen megérkeztek, és beültek az első padba. Nagy feltűnést keltettek, mert a falubeliek rögtön megállapították, hogy idegenek, mégpedig „telepesek”. Elszörnyül- ködtek, amikor megtudták, hogy engedély nélkül, szökve jöttek a misére. Tudott róluk a pap is. Szentbeszédében megemlékezett róluk. Olyan szépeket mondott, hogy „ott mindenkinek hullott a könnye”. A táborban nem maradt titokban a szökés. Éjféltájban újabb ellenőrzést tartott a rendőr, és észrevette a hiányt. A telepesek megpróbálták félrevezetni, azt mondták, átmentek szórakozni a szomszéd barakkba. A rendőr azonban élt a gyanúperrel, átkutatta az egész tábort, majd jelentette az esetet az ügyeletes parancsnoknak. Nem volt mit tenni, be kellett vallani, hogy a három asszony a faluba ment misére. Kérték a parancsnokot, hogy ne nyugtalankodjon, vissza fognak jönni hamarosan. Hanem annak nagyon nem tetszett a dolog. Attól tartott, hogy a szökevények Hatvanba mentek, ezért lóra szállt, és ment be Nagyivánra. Amikor vége lett a misének, a hívek sehogy sem akartak felállni a padokból, de végül csak rászánták magukat. Jól sejtették, a templomajtóban ott állt Kvafta, a rendőrparancsnok helyettese a fehér lovával, és csúnyán rájuk káromkodott: — Hol az Istenben voltak maguk? Hogy mertek ilyet tenni? Megrettenve hallották a templomból kitóduló falusiak a haragos rendőr káromkodását. Igyekeztek lecsillapítani. Szép szóval kérlelték, hogy legyen megértő. Az út közepén terelte hazafelé a táborba a szökevényeket a rendőr, a falusiak meg kétoldalt a járdán mentek velük a falu széléig. Amikor elhagyták az utolsó házakat, némán mentek a mogorva rendőr előtt, csak szepeg- tek, meg voltak ijedve. Másnap, karácsony napján a táborban néma csend volt, de titokban mindenki elismerően simogatta tekintetével a bátor asszonyokat. A konyhafőnök nekik válogatta ki a legjobb falatokat. A rendőrök békén hagyták őket napközben, de értesítették a rendkívüli eseményről az ÁVH-t és az állami gazdaság vezetőit. Lefekvés után, tíz óra tájban jöttek értük, és megkezdődött a vizsgálat a rendőrőrsön. Ott ültek az asztalnál: Aranyi Imre rendőrparancsnok, Szatmári István, az állami gazdaság igazgatója, Csiszár József párttitkár, és Tőrös az ÁVH képviseletében. Előttük az asztalon egy vízbe áztatott kötél, ami nem sok jót ígért. A gazdaság igazgatója, Szatmári követelte a legsúlyosabb büntetést: javasolta, hogy kötéllel verjék meg az asszonyokat a szökésért. Aranyi, a rendőrparancsnok azonban leintette: — Nincs jogunk a telepeseket ütlegelni. Maguknak az a feladatuk, hogy munkát biztosítsanak, majd mi gondoskodunk az őrzésükről. Tőrös mondta ki az ítéletet: öt nap elzárás. Nappal azonban dolgozniuk kellett : latrinagödröt, kutat ástak. Éjszakára egy olyan kamrába zárták őket, ahol patkányok is vendégeskedtek. A három fiatalasszony között Szilágyiné vidám természetű volt, de amikor becsukódott mögöttük a fogda ajtaja, sírva fakadt a megalázástól. Ludvigné keményen tartotta magát: — Ne sírjunk azért se! Ne adjuk meg nekik azt az örömöt. Bereczné azt javasolta, énekeljenek. Énekeltek is szent énekeket, de a rendőrök meghallották, és rájuk verték az ajtót: — Abbahagyni! Hallgassanak! Az internáltak szájról szájra adták a bátor hatvani asszonyok történetét. Németi Gábor Közelednek az ünnepek. Ilyentájban a háziasszonyok már javában nézegetik a hentesüzletek kínálatát. Az ünnepi menüben minden bizonnyal idén is sok helyen szerepelnek zsíros, fűszeres, nehéz ételek. A városi művelődési központban épp ezért az ünnepeket megelőző napokban natúrkonyha főzőtanfolyamot szerveznek, ahol elméleti és gyaMúltidéző A gazdagságban is nyugtalan lelkiismeret és a magányosság elleni küzdelem fejeződött ki a magyar nép két kiemelkedő nagyasszonyának állandó szociális segíteni akarásában. Az egyik Árpád-házi Szent Erzsébet (1207-1231), a másik Wit- telsbach Erzsébet (Erzsébet királyné, 1837-1898). Hasonló lelki indíttatás vezérelte a Hatvanban élt két földbirtokos asz- szony, III. Grassalkovich Antal- né — született Eszterházy Lipol- da hercegnő, és dr. Hirsch Al- bertné Hatvány Irén bárónő tetteit is. III. Grassalkovich Antal özvegyének nemes cselekedeteiről a Honderű című lap 1844. évi első számában ekként számoltak be: „...Özv. Grassalkovich — szül. Észterházy Lipolda hercegnő — a hatvani megújított templomban egy új, s annak mostani ékes belsejű idomzatához illőbb főoltárt emeltetni rendelt, melynek költségeihez részben köztiszteletű helyb. prépost Vaiszkopf Mihály úr is járulni kegyeskedett. De a nemes hercegnő kegyes gondosságú anyai szeretete hű jobbágyaira is malasztokban ára- doz; fogyhatatlan jótékonyságának melegével enyhítgetve és szárítgatva a szegényebb s ügye- fogyottabb jobbágyainak arczai- ról legörgő ínségfacsarta köny- nyeket. O herczegsége ugyanis, mint több éveken át, úgy most is 200 pengő forintot parancsolt kiosztatni a hatvani háziszegények közt, mely összeg ő fensege neve napján a 4. osztályra sorozott háziszegények közt kellő arányban ki is osztatott. Szívemelő volt látni — mondja egy jelen volt hiteles szemtanú —, mint ragyogának kiosztás közben a segélyben részesültek szemeiben a legtisztább hálaérzelem örömkönnyűi. Mi is hálálkozunk e nemes szívű emberbarátnőnek a korlati ismereteket szerezhetnek a résztvevők a vegetáriánus.ételek elkészítéséről. Az egészséges táplálkozás jegyében készülő ételeket december 18-19-20-án délután 5-7 óráig főzhetik meg az intézményben, ahol a szükséges alapanyagokat is biztosítják, részvé: teli díj ellenében. szenvedő embertársak nevében. Akarnók, hogy ő herczegsége mennél több követőkre leljen...” A jószívű özvegy Lipolda hercegnő — félje halálakor — tetemes adósságot, és jelzáloggal terhelt birtokot örökölt. A lapban leírt oltárkép-készíttetés és pénzadományozás önzetlen áldozat lehetett a hercegnő részéről. Ezt bizonyítja az a tény, hogy az adósságok miatt kénytelen volt 1841-ben Sina Simon bárónak átengedni a hatvani uradalmat. Hatvan városának másik kiemelkedő emberbarát nagyasz- szonya, Hatvány Irén (1886- 1945) a testvéreitől, Ferenctől és Lajostól eltérően megmaradt a hatvani családi birtokon, amelyet férje, dr. Hirsch Albert igazgatott. Irén a pár évi házassága után hamar megromlott családi viszonya és súlyos betegsége miatt, a felgyógyulása után — Erzsébet királynéhoz hasonlóan — sokat utazott. Járt Angliában, Franciaországban, Németországban, Svájcban, Olaszországban és Ausztriában. Kiterjedt levelezést is folytatott. Mádl Antal szerint: „Irén... emberbarát sze- retetében ötven csecsemőt befogadó otthont rendeztetett be és tartott fenn saját költségén Hatvanban, és minden lehető alkalommal igyekezett szociális vonatkozásban segítségével enyhíteni a nyomort”. Róla mintázta a családot jól ismerő Thomas Mann a Doktor Faustus című művében szereplő Madame de Tolna nevű jószívű főhősnő alakját. A náci koncentrációs táborban elhunyt Hatvány Irén emberbaráti tetteit a város lakossága kellőképpen méltatta: utcát neveztek el róla Hatvanban. III. Grassalkovich Antalné, szül. Eszterházy Lipolda emlékét is őrzi a hatvani Grassalkovich út neve. Demény-Dittel Lajos Nemes szívű, emberbarát nagyasszonyok Nagykökényesi hétköznapok Adó helyett társadalmi munka Nagy az érdeklődés az új szakképzés iránt Virágkötők, bőrművesek lesznek emlékeznek Hatvanban, a Kodály Zoltán Általános Iskola és Gimnáziumban Kodály Zoltán születésének 110. évfordulója alkalmából december 16-án szerdán délelőtt 11 órakor ünnepélyes iskolagyűlést rendeznek. A megemlékezést követően avatják fel az intézmény névadójának portréját. Délután öt órától az ének-zene tagozatos osztályok, az iskola kórusai, valamint a hangszeren tanuló diákok adnak hangversenyt. Leendő kazánfűtőknek A TIT Hatvani Bugát Pál Egyesülete kazánfűtői tanfolyamot indít a jövő év januárjának első felében. A kurzusra még korlátozott számban elfogadnak jelentkezéseket az Ady Endre Könyvtár és Közösségi Házban működő szervezet irodájában. ( Tudósítónktól) November 17-i lapszámunkban Hatvani egérfogó címmel jelent meg egy cikk, amelyben a szerző a Nádasdy és a Szabadság utcák sarkán épülő ABC parkolójának kivitelezési munkálatait marasztalta el. Az írásban foglaltak pontosan tükrözik a valóságot, csupán néNagykökényesen viszonylag csendesen teltek az őszi hónapok. A faluban talán az egyik legmozgalmasabb eseménynek az október végén megrendezett Heréd-Nagykókényes kerékpár- verseny bizonyult, amelyen a két szomszédos községből mintegy 140 gyermek vett részt. A korcsoportokhoz mért távokat mindenki teljesítette. Az önkormányzat vezetősége örömmel nyugtázta, hogy a szülőket és a helybeli üzletek vezetőit is lázba hozta a verseny, hiszen sokan ajánlottak fel kisebb-nagyobb összegeket a díjakra. Az itt élők kényelmét szolgálja, hogy elkészült végre a templomhoz vezető útszakasz felújítása is. Jövőre az Arany János és a Szabadság utcát összekötő szakaszt szeretnék rendbe hozni, s mi kiegészítést fűznék hozzá. Az építkezés területén ugyanis nemcsak az autósok, hanem a gyalogosok is veszélyben vannak. A keskeny, kacskaringós út keskenyebb lett, nem beszélve az ezt szegélyező magas útperemről. Az idős, beteg lábú emberek nagyon nehezen tudnak közlekedni. ily módon a település minden útja burkolatot kap. A képviselő-testület legutóbbi ülésén Nagykökényesen is fölvetődtek a közalkalmazotti törvényből fakadó feladatok. Mint sok más településen, itt is gond egyelőre a pénzügyi fedezet biztosítása. Ennek ellenére a pedagógusok már megkapták az idén esedékes 13. havi béreket. Az ez évi adózás tapasztalatait is számba vették a képviselők. Eszerint az idei morállal nem volt gond, a kivetett adókat szinte kivétel nélkül befizették a nagykökényesi- ek. Érdekesség», hogy a faluban arra is lehetőseget nyújtott az ön- kormányzat, hogy társadalmi munkával is megválthatták né- hányan az adót. Ily módon hu- szonhatan mentesültek a fizetéstől. Érdemes megemlíteni egy másik bosszantó jelenséget is a Dózsa téri ABC melletti parkolónál. Tavaly itt egy parkot létesítettek, minden bizonnyal jelentős ráfordítással. Hiába azonban a fásítás, a zöldövezet, ha azt a környéken lakók kutyasétáltatásra használják. Szűcs Ferenc Hatvanban, a Városi Művelődési Központban ez év őszén kezdték meg az oktatást a pályakezdők speciális szakiskolájában. Az ötletet a budapesti művelődési központban merítették az intézmény vezetői, ott ugyanis már jó néhány éve sikeresen alkalmazzák ezt a különleges képzési formát. Elsősorban olyan fiatalok jelentkezését várták, akik a középiskola elvégzése után nem tanultak tovább, de elhelyezkedni sem tudtak. Á lehetőség meghirdetése után sokan jelentkeztek, s jelenleg is többen érdeklődnek, miként lehetne bekapcsolódni a tanfolyam munkájába. A népszerűségnek oka van. Hiszen az elméleti oktatáson, azaz a közismereti tárgyak oktatásán kívül érdekes szakmákat is tanulhatnak a fiatalok. A lakástextil-készítő, a virágkötő, s a népi bőrműves mesterség szakmai fortélyait kiváló oktatóktól sajátíthatják el. A szakiskolában jelenleg ötvenötén tanulnak, közülük negyven gyerek központi támogatással, tizenöten pedig tandíjat fizetnek. Mint a művelődési központ igazgatójától, Matiszlovicsné Horváth Évától megtudtuk, a városban már most is sokan érdeklődnek a jövő évi beiratkozás feltételeiről. A gond csupán az, hogy az intézményben így is csak szűkösen van hely a tanulócsoportok számára. Épp ezért az önkormányzattól szeretnének segítséget kérni a „ház” bővítéséhez. A város lakóinak figyelmébe ajánljuk egyébként azt a vásárral egybekötött kiállítást, amelyen a kurzus résztvevőinek legfrissebb alkotásait tekinthetik meg az érdeklődők. A tegnap kezdődött és egy hétig látogatható vásáron karácsonyi ajándéknak is beillő, ízléses ajándéktárgyak, játékok, kézimunkák között válogathatnak. A kiállítás anyaga egyébként január 3-4-5-én a Budapesti Művelődési Központban is szerepel majd, ahol a speciális szakiskolák eddigi tapasztalatait ösz- szegzik majd. A gyalogosok is veszélyben vannak A „lakástextilesek'’ is a vásárra készülnek A virágkötők karácsonyi asztaldíszeket készítenek