Heves Megyei Hírlap, 1992. december (3. évfolyam, 283-307. szám)
1992-12-12-13 / 293. szám
HÍRLAP, 1992. december 12-13., szombat-vasárnap HÉTVÉGI MAGAZIN »Bioenergia és életvitel A „titkokat" a kéz fejti meg Figyelem, miként dolgozik. Először a vállat „rohamozza”. Páciensként mindenekelőtt az izgat, hogy mit csinál. Eleinte sima masszírozásnak tűnik, aztán kiderül, hogy többről van szó. Némi rutin birtokában rájövök, hogy a keleti módszereket veti hadba, azokat a szolidnak minősíthető fogásokat, amelyek nem okoznak különösebb fájdalmat. Gyötrődés mégis adódik, ha csak percekre is. Később aztán a kéz újabb szerepkört kap. A kezelőasztalon fekve energiaáramokat érzek, s azok nyomán valami simogató higgadtságot, nyugalmat, békét. Fölkelve határozottan frissebben mozgok. 1. A vendégkönyv azt tanúsítja, hogy körülbelül így vélekedtek azok, akik Egerben, a Mátyás király üt 50. szám alatt meglátogatták Vlagyimir Viskovszkijt, aki Ukrajnából érkezett ide, hogy igazolja: az esetek zömében káros mellékhatású gyógyszerek nélkül is elérhető a határozott javulás. 2. A diagnosztizálásról faggatom, s készséggel beavat titkaiba. — Nélkülözhetetlen az az adottság, amely az emberek egy részénél velük születik, vagyis öröklik valahonnan. Én nagyanyámra hivatkoznék, aki ezt a hagyatékot a hozzá tartozó ismeretekkel együtt messzi elődeitől kapta, s ahogy az nálunk szokás volt, halála előtt jelképesen rám is hagyományozta. Nem szándékom ködösíteni, valamiféle baloldali félhomályt teremteni, ezért a lényegre térek. Tulajdonképpen a kezeimmel szerzem az információkat, s meglehetősen gyorsan kialakul az összkép, azaz tudom, hogy hol a baj, és azt is, mi a teendő. A terápiánál célszerű ötvözni a különböző lehetőségeket, ugyanis így a hatás hatványozódik. Mindehhez persze az szükségeltetett, hogy odahaza megszerezzem a megfelelő képesítést, illetve gyakorlatot. Az utóbbi azért fontos, mert így formálódik a biztonságot nyújtó, a szó nemes értelmében vett rutin. 3. Utalok az esetleges, s voltaképpen érthető kétkedésre is. Mindezt természetesnek tartja, s nem marad adós a magyarázattal sem. — Jó néhányan felvetik, hogy számosán jöttünk odaátról, s nem értik, hogy Magyarországon miért csak kevesen rendelkeznek efféle jártassággal. Nos, az egészben nincsen semmi különös. A volt Szovjetunióban ugyanis — a diktatórikus irányítástól függetlenül — a legfelsőbb vezetés is felkarolta az efféle törekvéseket, zöld jelzést biztosítottszámukra. Emiatt szerveződhetett meg az igényes oktatás. Meggyőződésem az, hogy itt sem lesz másképp. A szemfényvesztőkre célzok. Ekként reagál: — Az érintettek döntenek, hiszen aki csak szavakkal érvel, hamarosan elveszti azokat, akik reménykedtek a segítségnyújtásban. Olyan törvény ez, amely mindenütt egyformán érvényesül. 4. S mit mondanak a visszajelzések? — A legtöbben reumatikus eredetű bajokkal, gerincproblémákkal, arczsábával, ízületi bán- talmakkal kopogtatnak. Nem hiába jönnek, hiszen ezek zömétől megszabadulhatnak. Emellett megbirkózom a hallásjavítással, az idegrendszeri elváltozásokkal, a bronhitisszel, a vesecisztával, a szívpanaszokkal. Személyre szabottan dönti el, hogy kivel hányszor foglalkozik. — Két-három hét múlva visz- szahívom az illetőket, amolyan kontrollra. Ha mindent rendben találok, akkor kizárólag tőlük, életvitelüktől függ, hogy meddig lesznek panaszmentesek. Nem kell folytatnia, hiszen eszembe jutnak a sültkolbász-, illetve hurkaadagok, a rántott szeletek, az ízes pörköltek, s azok az elbűvölő abáltszalonna-kockák. Hát ezektől meg kellene válni. Kemény csaták, s azt hiszem, nem egyedül teszem le a fegyvert. 5. A tenyérelemzésben is otthonosan mozog. Abban a tudományban, amelynek művelői közt neves orvosprofesszorok is jeleskedtek. — A vonalak és az egyéb jelek kétségkívül árulkodnak az egészségügyi állapotról. Bizonyos szempontból a jövő is prognosztizálható, de erre nem vállalkozom, hiszen sokan nem viselik el, ha tisztában vannak azzal, hogy mi vár rájuk. Számomra mégis jó segédlet, mert árnyaltabb összegzéshez vezet. 6. Kikötünk az ékszereknél, a különböző díszkövek funkciójánál. Nem árt, ha arról is sejtünk valamit, hogy egyáltalán nem mindegy, melyik fajtájukkal barátkozunk meg. De hát ez már újabb „birodalom”, más portyákra hívó kalandozás. — Az elsődleges: felkarolni a rászorulókat. Igazi elégedettség mégis csak akkor lehet osztályrészem, ha azt a sikert köszönik meg, ami mások javára kamatozik. Ezzel maradéktalanul egyetérthetünk... Pécsi István *** Vele, illetve extraszensz kollégáival — a Hevesi Napló és az Egri Egészség- és Környezetvédő Egyesület szervezésében — december 16-án, szerdán délután 4 órakor találkozhatnak az érdeklődők az Egri Dohánygyár kultúrtermében. Dr. Larissza Tomilina igazolja majd, hogy a látásjavítás nem vágyálom, s a szemüveg sokszor mellőzhető. A vendégekkel a fenti írás szerzője készít nyilvános riportot, s ennek során nem maradnak el a bizonyító erejű bemutatók sem. A program az Anatolij Majevszkij által nyújtott közös kezeléssel zárul. Az egyesületi tagok és az üzemi dolgozók számára ingyenes belépők a rendezvény kezdetéig — szombat és vasárnap kivételével — naponta reggel 6-tól este 6 óráig vehetők át a dr. Nagy János utca felőli portán. Negyedmillió dollár egy kéziratért A Sotheby’s londoni árverésén a napokban egy magángyűjtő 165.000 font sterlingért (260.000 dollárért) vásárolt meg egy miniatúrákkal gazdagon díszített XVI. századi francia kéziratot, amely 12 cézár történetét mondja el. A félgót betűkkel papírra vetett kézirat I. Ferenc francia király megrendelésére készült — propagandacélokból. A reneszánsz uralkodó ugyanis sokat adott arra, hogy milyen gazdagon pártfogolja a művészeteket, és — mint a történelemből tudjuk—mindent elkövetett, hogy magát az új cézárként feltüntetve, felülkerekedjen nagy riválisán és ősi ellenségén, a Habsburg V. Károly császáron. A kéziratról diplomáciai ajándéknak álcázott másolatokat készítettek — vélik a Sotheby’s szakértői. A miniatúrákat — császárok profilban ábrázolt portréit — az 1521-ben elhunyt Jean Bourdi- chonnak tulajdonítják, aki a király udvarában élt. A szöveg a Guillaume du Prat (1528-1560) által alapított clermont-i jezsuita kollégium munkája. Vánkosban, mocsárban, barlangban, hordóban Korona-krónika — a rejtekhelyekről A korona sorsa egybeforrott a magyar nép történelmével. Első királyunk idején elsősorban az uralkodó méltóságának megtestesítője volt, csak fokozatosan vált a hatalom jelképévé is. Szent István leszármazottai, az Árpádházi királyok, a nyugat-európai szokásoktól eltérően nem az arra az alkalomra készített új koronával avattatták magukat, hanem mindig az elő uralkodóéval. Ezért is alakult ki nálunk az általánostól eltérő koronakultusz. A korona birtoklása a hatalom, a kormányzás birtoklását is jelentette. Erzsébet királyné 1439-ben áldott állapotában lett özvegy. Még meg sem született fia szamára szerette volna megszerezni a trónt. A török szultán fenyegető terjeszkedése miatt a magyar főrendek szívesebben láttak volna egy az országot megvédeni tudó uralkodót, es meg is találták a lengyel Ulászló személyében. A várandós Erzsébet erről tudomást szerezvén, megkérte udvarhölgyét, lopja el az akkor Viseg- rádon őrzött koronát. Kottaner Jánosné, a hűséges alattvaló, visszaemlékezésében leírta: a véletlen szerencse segítette a példátlan cselekedet végrehajtásában. A lopás éjszakáján éppen gyengélkedett Visegrád várnagya, az őrjárat is lazított, így senki sem figyelt fel a kulcslo- pasra, lakatreszelésre. Kottaner- né mindmáig ismeretlen nevű segítőtársával és a koronával Komárom várába sietett, ahol a királyné valóban fiúnak adott életet. Néhány héttel később Fehérvárait, a több évszázados szokásnak megfelelően királlyá koronázták az akkor három hónapos Lászlót. Ezt később törvénytelennek minősítette az országgyűlés, mivel hiányzott az országot képviselő főpapok, főrendek, előkelőségek hozzájárulása. (Ulászló ugyan bírta támogatásukat, de korona híján mégsem lehetett magyar király.) Erzsébet, hogy pénzhez jusson, nyolcezer aranyforintért a Habsburgoknál elzálogosította a koronát. Onnan csak nagy nehezen tudta visszaszerezni Mátyás, aki már évek óta uralkodott, amikor súlyos váltságdíj árán megérhette, hogy az ország koronás királya is legyen. A Bocskai-, a Rákóczi-szabadságharc, majd Napóleon támadása miatt folytatódott a korona rejtélyes útja. 1849-ben, a Habsburgok trónfosztásával egy időben megtiltották a királyság jelvényeinek nyilvános használatát is. Ám az ősi ékszer mindenüvé híven követte a kormányt, először Debrecenbe, Budára, majd Szegedre. Szemere Bertalan miniszterelnök — „hogy az osztrák dinasztia beiktatásba ne jusson, és így a törvényesség e jelét a nép előtt fel ne használhassa” — Orsóvá mellett egy füzesben elásatta a koronát rejtő ládát. Négy évig maradt titok a titok, amíg egy áruló magyar nyomra nem vezette az osztrákokat. A talajvíz addigra alaposan tönkretette az ország legfőbb jelképét, de volt idő a rendbehozatalára, hiszen legközelebb csak másfél évtized múlva, 1867-ben vették elő, amikor Ferenc József és felesége lett osztrák császár és magyar uralkodó is. Hazánk történetében Erzsébet volt az első és egyetlen királyné, akit a férjével egy napon királynővé szenteltek. István koronája ezután már csak egyszer tölthette be eredeti rendeltetését, 1916-ban, amikor a máig az utolsó magyar király, IV. Karoly fejére került. A második világháború végén Szálasi Ferenc a koronára tette le nemzetvesztő esküjét, majd Veszprémben, a viadukt sziklabarlang- jában, később pedig Kőszegen és Velem községben rejtette el a koronaőrökkel. Ausztriában, Matt- see falu határában egy benzineshordóba dugták, majd elásták, ám az üres ládát, mintha benne lenne a korona, továbbvitték. Az amerikaiaknak csak nagy nehezen vallották be a koronaőrök: Szálasi utasítására a nemzetvezető halála esetén öt évig kellett volna hallgatniuk a rejtekhelyről. A parancs úgy szólt: „...ha akkor nem nemzetiszocialisták kormányozzák Magyarországot, a koronát megőrzésre át kell adni a Német Birodalom Führeré- nek” — mondta kihallgatásakor a koronaőrség vezetője, Pajtás ezredes. Az amerikaiak előbb Európában, majd évtizedekig Amerikában őrizték a magyar államiság jelképét. 1978 elején az Országházban rendezett ünnepségen adták vissza legbecsesebb történelmi ereklyénket. (FEB) VIII. Henrik hat feleségének „biológiai végzete” — mai szemmel Hosszú ideje az első királyi botrányokról szóló könyv, amelynek nem Károly és Diana, nem is András és Fergie a főszereplője. Ezt a művet a 60 évesen is gyönyörű angol arisztokrata hölgy, mellesleg Harold Pinter világhírű drámaíró neje, „ VIII. Henrik hat felesége” címmel indította el a siker útján. A történelmi bestsellerben Lady Antonia Fraser teljesen új nézőpontból rajzolja meg főhősét. Amint ő fogalmaz, a mindmáig megunhatatlan történetben nem a testes király falánksága a főszereplő, hanem „a biológiai végzet”. A szerző nem véletlenül szentel száz oldalt az első feleséggel, Aragóniái Katalinnal eltöltött két évtizednek, amelynek során a fejedelmi frigyből mindössze egy leány, Tudor Mária született és maradt élve. A többiek — Lady Antonia szavaival — „sorra haltak meg”. Köztük 1511-ben egy fiú is, aki héthetes korában szenderült el örökre, valamilyen yermekbetegség következtéén. A harmadik feleség, Jane SeyA mellfekvenc árulkodik mour ugyancsak életet adott egy fiúnak, akit „bíborban és bársonyban meg is kereszteltek”, hogy aztán a szertartást követő tizenkettedik napon ő maga is a gyermekágyi láz áldozata legyen. Ilyen példák egész sora nyomán beszél Lady Antonia — korábban egy Stuart Máriáról szóló munka szerzője — „biológiai végzetről”. A történészek zöme — véli a hölgy — nem kételkedett abban, hogy az akkori időknek megfelelően a fiúutód hiánya jelentős, sőt döntő szerepet játszott a fürge aranyifjúból elnehezült behe- móttá vált uralkodó viharos — nemegyszer véres — válásaiban. Csakhogy ezt a biográfus elődök szinte kivétel nélkül dinasztikus okokkal, és ami még nagyobb baj, csak azokkal magyarázták, mellőzve Henriket, a hiú férfit és a gyarló embert. Áz ő könyve, valóban gazdag tényanyagra támaszkodva, a történetnek ezt a mélyen emberi oldalát igyekszik reflektorfénybe helyezni. Lady Antonia szemléletes példával bizonyítja, mit érezhetett ez a szerinte (meglepő asszociáció) nemcsak testi méreteiben, de jellemében is a „néhai Robert Maxwellre emlékeztető” király, amikor a sorozatos utódkudarcok közepette áttekintett a csatorna túlpartjára. Ott, az Anglia ősellenségének és riválisának számító Franciaország uralkodója, I. Ferenc királynéja, Claude nyolc esztendő alatt hét (!) gyermeket szült — mielőtt ő maga meghalt, huszonnégy éves korában. Persze, hogy ez a gőgös „szuperférfi” őijóngött, amiért másoknak oly könnyen sikerült, ami neki nem, és dühe a szerző szerint nemcsak és nem is elsősorban dinasztikus számítás, hanem érzelmi trauma volt. Ennyi megrázkódtatás után a hollóhajú Boleyn Anna feje azért hullott le a Tower udvarán, mert nem átallotta őt, a királyt „csak egy lánnyal” megajándékozni. A történelem müve, hogy ez a lány lett a ködös Albion egyik legdicsőbb királya: I. Erzsébet. (FEB) Madarat tolláról, férfiembert nyakkendő] éról... Az elegáns öltözék elmaradhatatlan darabja, a nyakkendő mintegy 350 évvel ezelőtt tűnt fel a divat egén. A tréfás kedvű nyelvújítók által nyaktekerészeti mellfekvencnek keresztelt ruhatartozékkal — miként a divattörténészek tudni vélik — mi magyarok ajándékoztuk meg az emberiséget. Richelieu bíboros könnyűlovasságának mintegy 2000 magyar huszár is tagja volt, s nyalka honfitársaink egyenruháját egészítette ki az akkor újdonságszámba menő nyakrava- ló. Ma már a férfiöltözék legegyénibb darabjaként tartják számon a nyakkendőt, amely számtalan szín-, hossz- és formaváltozatban hódít szerte a világon. De nemcsak „öltöztet”, hanem árulkodik is. A divatpszichológusok ugyanis határozottan állítják: abból, hogy ki milyen nyakkendőt visel, az illető sokféle jellemző tulajdonságára lehet következtetni. Szerintük például a bohém művészlelkek többnyire nem az inggallér alá bújtatott, hanem a szinte sálként viselt nyakkendőket kedvelik. A hibátlan megjelenésre sokat adó, pedáns gavallérok többsége a csokornyakkendő híve. Á vidám, örökifjú férfiak körében a cipőpertlire emlékeztető „zsinegnyakkendő” (amit az olaszok találóan spagettikendőnek hívnak) a népszerű. A hosszú — s jobbára szolid, sötét színárnyalatú — nyakrava- lók viselői általában hagyománytisztelők, sőt konzervatívak. Nem mondható el ugyanez azokról, akik gumipánttal fölerősíthető, előrekötött mellfek- venceket hordanak — őket tudniillik nemesük az öltözködésben, hanem általában is a lezser- ség, a tradíciók iránti közömbösség jellemzi. (FEB) Veszélyben egy műremek A segoviai vízvezetéket, az ókori mérnökök tudományának és művészetének bámulatos örökségét pusztulás fenyegeti — írja az AP amerikai hírügynökségspanyolországi tudósítója. Miután 19 évszázadon át, a rómaiak, a vízigótok, a muszlimok és a keresztény királyok uralma alatt épségben maradt, most a szennyezett levegő és a modern élet más kockázatai pusztulással fenyegetik a gránitból készült építményt. A helyi hatóságok, felismerve, hogy Segovia fő turistalátványosságát veszély fenyegeti, sürgős lépéseket tesznek, hogy megakadályozzák a vízvezeték szétesését, s dolgoznak egy hosszú időkre szóló megoldáson is. Áz 54.000 lakosú Segovia, amely Madridtól 56 kilométerre északnyugatra fekszik, a múlt évben 170.000 turistát fogadott. A turisták megcsodálták Ferdinánd király és Izabella királynő tündérkastélyát, amelyről a Disneyland kastélyát mintázták, a XVI. században épült gótikus katedrálist, és különösen a vízvezetéket, amely 700 méter hosszan húzódik a város központján keresztül. A vízvezeték Krisztus után 90-ben épült egy csatorna lefolyásánál, amely vizet vitt egy 14 kilométerre fekvő falu vízgyűjtő medencéjéből Segoviába. A rómaiak nagy gránitkövekből, habarcs nélkül boltíveket építettek, amelyek 29 méter magasra emelkednek az utcák felett. Áz UNESCO 1985- ben „világörökségnek” nyilvánította a remekművet. A riadót ez év nyarán a Német Régészeti Intézet tudósai fújták meg, amikor súlyos károkat állapítottak meg. Ezeket a szennyezett levegő, a boltívek alatt áthaladó járművek keltette rázkódás, növényzet megjelenése és a madarak ürülékéből származó savak okozzák. Gyors intézkedésre van szükség, ha meg akarják akadályozni, hogy már a közeljövőben helyrehozhatatlan károk keletkezzenek — hangoztatják a tudósok. Az Európa Tanács támogatást ígért, de még nem mérték fel, hogy milyen összegre lesz szükség a restauráláshoz, és mennyi ideig tart majd a helyreállítás. A Fényes Ösvény homályos zugai Jókai szegény gazdagokról írt, a Semana című kolumbiai lap — Jókaival együtt — gazdag szegényekről. Mindenkinek feltűnt, amikor letartóztatták egy limai luxusvillában az 57évesAbimael Guzman.. gerillavezért, a perui Fényes Ösvény irányítóját, aki szerényen „a marxizmus negyedik kardjának” (az első három Marx, Engels és Mao volt), valamint a „ világforradalom fáklyájának ” nevezte magát, hogy ez az úr nem emlékeztet a Guevara- féle aszkétákra. A jól táplált, kifejezetten kövér úr a legdrágább svéd vodkát szerette, és rejtekén, a lefoglalt relikviák között több volt a bankokkal, mint a marxizmus klasszikusaival kapcsolatos iromány. Alberto Fujimori perui elnök szerint „egyre világosabb, hogy Latin-Amerikában a gerillahálózatok töltik be a maffia szerepét, és ez a pénz megszerzésének módját illetően éppúgy igaz, mint a tisztára mosás megszervezésében”. Az ország rendőrfőnöke sajtóértekezleten jelentette be: aFenyes Ösvény — embereinek teljes ellátása, vezetőinek tejben-vajban-vodkában fürösz- tése és a korszerű fegyverek megvásárlása után — évente negyvenmillió dollárt fizet be az egesz szubkontinenst behálózó pénzügvi csoport, a Coordina- dora Guerillera Simon Bolivar kasszájába. Ennek a dél-amerikai újságírók által már régen Gerilla Rt.- nek becézett hálózatnak az idén 215 millió dollár tiszta és főleg adómentes jövedelme volt — nem utolsósorban egy hatalmas illegális vagyon kamataiból. A Coordinadorát egy kolumbiai gazdasági szaklap az ország 13. legnagyobb „ vállalatakénr sorolta be. A helyi gerillavezér, Manuel Perez volt spanyol szerzetes^) nemcsak a kokainbárókat feji rendszeresen, de az olaj- multikat is, akik azóta fizetnek, mióta Perezék 28 esetben robbantották fel Cano Limos és Convenas között az olajvezetéket... A Gerilla Rt. állítólag 1974-ben szerezte induló tőkéjét. A Montoneros nevű mozgalom elrabolta Argentína talán leggazdagabb testvérpárját, Jorge es Juan Borgot, maid — nem tévedés — 60 millió dollárért engedte szabadon. A chilei Ed- wards-vagyon örökösét szintén dollármilliókért engedték szabadon. Guzmanék ellenőrizték a világ egyik legnagyobb koka- cseije-ültetvényét a perui Hual- laga-völgyben, és a New York Times arról ír, hogy „lassan a latin-amerikai gerilláknak legalább annyi pénzügyi, mint fegyverszakértőre van szükségük.” A szovjet birodalom széthullása után a latin-amerikai kormányok azt remélték, pénzügyi támogatás híján magától elhal a gerillamozgalom is. Ez mára hiú reménynek bizonyult: a Gerilla Rt. több pénzt „keres”, mint amennyit elnyel, és Guzman svéd vodkáját nem guruló rubelből vették. A s t
