Heves Megyei Hírlap, 1992. december (3. évfolyam, 283-307. szám)

1992-12-11 / 292. szám

HÍRLAP, 1992. december 11., péntek HATVAN ÉS KÖRZETE 13. Időszakos kiállítás A hatvani Hatvány Lajos Mú­zeum Kossuth téri kiállítótermé­ben ma délután 3 órakor „Hat­van régi ábrázolásai” címmel időszakos kiállítás nyílik. A tár­latot dr. Petercsák Tivadar me­gyei múzeumigazgató ajánlja az érdeklődők figyelmébe. Segítség az apci rászorulóknak Apcon a jóléti és szociális bi­zottság döntése nyomán a legin­kább rászorulóknak tüzelőtámo­gatást biztosított az önkormány­zat. A testülethez 43 kérelem ér­kezett, s ebből 21 személynek ítélték meg a segítséget, összesen mintegy 79 ezer 400 forint érték­ben. A bizottság határozott arról is, hogy négy személynek egyen­ként 4000 forint pénzsegélyt nyújt. A költségvetésről Lőrinciben Lőrinciben az önkormányzat legutóbbi képviselő-testületi ülésén a jövő évi költségvetésről is tárgyaltak a városatyák. Az már most bizonyos, hogy fejlesz­tésre és karbantartásra kevesebb pénzt tudnak fordítani jövőre. Döntöttek arról is a képviselők, hogy a közalkalmazottak számá­ra még ebben a hónapban kifize­tik a 13. havi béreket. Szó esett a háziorvosokról is. Ők január 1-jétől fél évig próbajelleggel vállalkozói formában működ­hetnek. A végleges működési formáról a próbaidő tapasztala­tait összegezve határoznak majd. Totó, a hős Hatvanban a Bajza-filmklub keretében legközelebb december 16-án, délután 3 órakor a „Totó, a hős” című filmet vetítik az Ap­olló moziban. Az 1991-es cannes-i fesztivál Kamera díjas alkotásának megtekintése előtt Kerékgyártó Katalin tanárnő mond bevezetőt. Nyugdíjas vasutasok találkozója A hatvani vasútállomás kör­zetében csaknem 2600 MÁV- nyugdijast tartanak számon. A nyugdíjascsoport vezetősége minden héten szerdán délelőtt tart fogadónapot az idős embe­reknek, ahol igyekeznek segíteni gondjaik megoldásában. Ugyan­csak a vezetőségnek köszönhető, hogy minden évben megrende­zik a nyugdíjas-találkozót. Erre az eseményre a közelmúltban került sor a MÁ V Művelődési Házban, ahol a megjelentek színvonalas kulturális műsort te­kinthettek meg, majd közös va­csorán vettek részt. Karácsonyi hangverseny A Zagyva-parti városban a belvárosi katolikus templomban karácsonyi hangversenyre várják az érdeklődőket december 18- án, este fél hétkor. A műsorban közreműködik a Hatvani Kama­razenekar, a Pedagógus Vegyes­kar, valamint számos pedagógus művésztanár. Továbbra sincs béke az autójavítóban Válságmenedzselés helyett: viták és indulatok Lapunk több ízben foglalkozott már a Hatvani Autójavító-ipari Szolgáltató Vállalat problémáival, az ott kialakult lehetetlen álla­potokkal. A tönk szélére jutott cégnél csaknem egy évvel ezelőtt le­váltották az igazgatót, ám a gondokra ez sem hozott orvoslást. To­vább növekedett az adósságállomány, ma már körülbelül tizenöt- millió forinttal tartozik hitelezőinek a vállalat. Tovább növeli a fe­szültséget, hogy az autójavító területén működő Galgatrans Szállít­mányozási Kft.-vel elmérgesedett a viszony, a helyzet odáig fajult, hogy a gazdasági társaság dolgozóit mindennap biztonsági embe­rek védik az indulatoktól. Erről már beszámoltunk a „Kutyák és kommandósok” című írásunkban. Mielőtt arra válaszolnánk: mi is eredményezte a konfliktust, térjünk vissza a vállalat helyzeté­re. Az ominózus márciusi köz­gyűlés után egy új vezetés kapott bizalmat a dolgozóktól, s esély volt arra, hogy a céget kivezessék a válságból. A tervek azonban nem valósultak meg, hamarosan kiderült: a „kutya maradt, csu­pán a póráz változott”. Ugyanis miután Sipos Györgyöt megbí­zott igazgatónak választották, a vállalati törvény értelmében har­minc napon belül ki kellett volna írni erre a posztra pályázatot. Ha utánaszámolunk, gyorsan kide­rül: azóta már többször harminc nap telt el, a jogi formulának mégsem tettek eleget. Adódik tehát a kérdés: van-e egyáltalán legitim vezetése a cégnek? Ugyancsak töprengésre ad okot, hogy a vállalat pénzügyi helyzete tovább romlott, a cég felszámolás alá került. Talán so­kak számára egyöntetűnek tű­nik, hogy a vezetők bizonyára megtettek mindent a helyzet el­kerülése végett. Nos, Sipos Györgyék a polgármesteri hiva­talig el is jutottak, ahonnan 600 ezer forintos támogatásban ré­szesültek. Nem árt tudni, hogy az autójavítónak már volt egy több százezer forintos rendezetlen számlája a hivatalnál, de úgy lát­szik, a támogatást folyósítók er­ről megfeledkeztek, vagy éppen túlzottan jóhiszeműen jártak el, amikor újabb segélyről döntöt­tek, hiszen most már szaladhat­nak a pénzük után. Tőkére persze máshonnan is szert lehetett volna tenni, hiszen a Galgatrans Kft. — amelynek egyik alapítója éppen az autója­vító —, a korábbi gyakorlattól el­térően, a telephelyként használa­tára bocsátott ingatlanért hajlan­dó lett volna bérleti díjat fizetni, ám a vállalat vezetése, miután nem találta elégségesnek a fel­ajánlott összeget, lemondott a havi hatvanezer forintos bevétel­ről. Valószínűleg megérne egy külön fejezetet, ha egyszer nem találták kellőképpen korrektnek az ajánlatot, miért nem kértek többet, miért mondtak le arról a „kevésről”, amely legalább a pénztárat gyarapította volna. Mi­ként az is kérdéses, hogy végül miért nem került pont arra az adásvételi szerződésre — ezt egyébként az autójavító kérésére dr. Székács György ügyvéd el is készítette —, amely szerint a Galgatrans megvásárolná 177 ezer forintért a telephelyen lévő trafóállomást. Ez nemcsak azért lett volna hasznos, hogy például bért tudjanak fizetni a dolgozók­nak, hanem azért is, mert a kft. vállalta: az egész telephely ener­giaellátását biztosítja, s ennek költségeit fizeti. Hosszasan lehetne sorolni to­vább a baklövéseket. így példá­ul: a vagyonpolitikai irányelvek szerint az állami vállalatoknak március 31 -ig nyilatkozni kellett a privatizációról. A korábban le­írtak után talán nem lep meg sen­kit, hogy a hatvaniak erről is megfeledkeztek. Ehelyett mosta­nában leginkább azzal foglalkoz­nak: miként lehet az, hogy a Gál­gatransnak megy a szekér, az övéké pedig az istennek sem akar kimozdulni a kátyúból. S miután a kérdésre nem találják a megfe­lelő választ, mostanában min­denféle „csínytevésekkel” ruk­kolnak elő: rendszeresen kiszúr­ják a kft. tulajdonában lévő ka­mionok kerekeit, elvágják a ponyvatartókat, és mindenféle más akción törik a fejüket, regge­lente például előszeretettel festik be feketére a kft. irodájának abla­kait, kívülről hihetetlen gyorsa­sággal lakatot tesznek az ajtókra, megpróbálva megakadályozni ezzel azt, hogy a gazdasági társa­ság dolgozói elhagyhassák mun­kahelyüket. Az olvasó számára bizonyára hihetetlenül és groteszkül hatnak az itt leírtak, de valószínűleg sejt­hetik, hogy Dolányi József ügy­vezető igazgató már csöppet sem ilyen tréfásan dolgozza fel magá­ban az eseményeket, hiszen ki­mutathatóan jelentős kár érte a szándékos rongálások miatt — arról kis htján megfeledkeztünk, hogy a telefonvonalakat is elvág­ták, így Dolányi úr hamarjában kénytelen volt beruházni, rádió- telefonokat kellett vásárolnia —, nem beszélve arról, hogy mun­katársai testi épségéért sem tu­dott már kezességet vállalni. így ha tetszik, ha nem, biztonsági embereket kellett fogadnia. A probléma várhatóan megol­dódik, legalábbis az ellentétek valószínűleg feloldódnak, hiszen 46 hitelező áll sorban, s a felszá­molás előbb-utóbb befejeződik. Mindez persze nem jelent majd gyógyírt a munkásoknak, akik az utcára kerülnek. S a történet vé­gére még ide kívánkozik a felve­tés: hogyan lehetséges ilyen fele­lőtlenül és büntetlenül sáfárkod­ni az állami vagyonnal? Mert fel­elős valószínűleg nem lesz, hi­szen valójában az is kérdéses, van-e egyáltalán jogi értelemben igazgatója a hatvani autójavító­nak. Molnár Zsolt Nemrégiben a Horti Általános Iskolában jártunk, ahol elsősor­ban arra voltunk kíváncsiak, mit jelent az itt dolgozó tanároknak és a diákságnak a tanévkezdésre átadott korszerű tornacsarnok. fíén vei Tamás, az intézmény igaz­gatója örömmel osztotta meg ve­lünk az első tapasztalatokat. — Régi vágyunk volt ez a léte­sítmény, hiszen évekig az iskolá­tól 400 méterre levő tornaszobá­ba kellett a gyerekeknek eljárni­uk testnevelésórákra. A kicsik számára még most is szokatlan ez az óriási tér, ahol kedvükre mo­zoghatnak, sportolhatnak. — Ha már szót váltunk, sze­retnénk, ha egy kicsit részleteseb­ben is beszélne az iskoláról... — Jelenleg 340 gyermek tanul itt 16 tanulócsoportban. Sajnos, évről évre kevesebb a tanulólét­szám, ezért bizonyos átszerve­zésre is szükség volt az idén. Sze­rencsére az önkormányzattal jó a ink például ingyen jutottak hoz­zá a tanszerekhez. A korszerű szemléltetőeszközök, a nagy tel­jesítményű fénymásoló, a Könyvtár ugyancsak az önkor­mányzat oktatáscentrikus szem­léletének köszönhető. Bényei Ta­más: „Jó a kapcsolatunk az önkor­mányzattal...” kapcsolatunk, mindenben igye­keznek segíteni bennünket. Erre jó példa, hogy a közalkalmazot­takra vonatkozó vezetői pótlé­kokat és a 13. havi béreket is biz­tosították. Az is említésre méltó, hogy tanévkezdéskor az elsőse­Hort újdonsága a tornacsarnok Az új tornate­remben Késő őszi séta a herédi parkban (Fotó: Gál Gábor) Cukorbetegek segítése ( Tudósítónktól) A Vasutas Cukorbetegek Egyesületét februárban jegyezte be a Budapesti Fővárosi Bíróság. A vasút dolgozói, nyugdíjasai és azok családtagjai között több mint 7000 a cukorbeteg gondozottak száma, ezért is indokolt volt a szervezet létrehozása. Az egyesület rendkívüli közgyűlésére november végén került sor a budapesti MÁ V-kórház tanácstermében. Ezen négy hatvani küldött is ott volt. A tanácskozáson résztvevők határozatban fogad­ták el, hogy januárbantöbb nagyobb városban is létrehoznak csopor­tokat. Céljuk: a cukorbetegek segítése, érdekeinek képviselete, hátrá­nyos helyzetük csökkentése, valamint a betegség megelőzése, illetve hatékony gyógyítása. A közeljövőben Hatvanban is megalakul egy ilyen csoport. Szűcs Ferenc Székelyföldi kézfogó Hatvani, selypi iskolák hasznos kezdeményezése Ismert tény Hatvanban a helyi önkormányzat törekvése avé­gett, hogy a szomszédos orszá­gok magyar kisebbségeivel, az ottani irányító testületekkel ba­ráti kapcsolatot teremtsen, s a maga módján segítse azok bol­dogulását. Pár éve ilyesféle szer­ződés köttetett Hatvan és a szé­kelyföldi Kézdi vásárhely között, ahonnan az idei, júniusi expo al­kalmával többféle ipari kiállító és népes küldöttség látogatott a Zagyva-parti településre. Nos, e tekintetben újabb előrelépésről adhatunk számot. Két napja ér­kezett vissza Kézdivásárhelyről egy hatvani delegáció, amelynek tagjai — Tábi Zoltán igazgatóval az élen — a Damjanich Szak­munkásképző Intézet, illetve a hozzá társult selypi, vörösmajori szakközépiskola irányító tantes­tületét képviselték, de velük tar­tottak a diákönkormányzat kül­döttei is. — Gyümölcsözőnek ígérke­zik a most tett utunk, hiszen a kézdivásárhelyi Gábor Áron Szakközépiskola igazgatóságá­val sikerült megegyeznünk, mi­szerint nemcsak tantestületi szinten, hanem elsősorban a diákcsoportok cserelátogatásá­val igyekszünk gyümölcsözőbbé tenni barátkozásunkat — jegyez­te meg a téma kapcsán Tábi Zol­tán. — Ennek megfelelően jövő áprilisban már egy nőiruha-ké­szítő osztályt fogadunk Erdély­ből, s a diákok fele-fele Selypen, illetve Hatvanban ismerkedik módszereinkkel, az itt folyó ipari oktatás legjobb fogásaival, no meg az ezt szolgáló tankönyvek­kel, technikai feltételeinkkel. Beszélgetésünk során arra is fény derült, hogy a jövő évi prog­ramot tervezgetve, megegyeztek a hatvaniak vendéglátóikkal, s ennek alapján november 27-én, Gábor Áron születésnapján, amely a székelységnek mindig nagy ünnepe, sportküldöttséggel képviseltetik magukat Erdély­ben. Ugyanígy szeretnének oda­hatni, hogy megyénkből mind több ipari iskolai pedagógus, il­letve diákcsoport törekedjen in­tézményi testvérkapcsolat te­remtésére Erdélyben. Ennek ugyanis nem csupán szakmai jel­legű haszna ígérkezik, hanem erősödnek azok a szálak, ame­lyek határon innen és túl a ma­gyar szakipari tanulócsoporto­kat egymáshoz fűzik. Megyei berkekben ígéretes to­vábbá az a hír, amellyel az ugyancsak Erdélyben járt Gábor Rezső selypi igazgató, majd Tábi Zoltán helyettese, Szálkái Já­nos, illetve a diákönkormányza­tot képviselő Lindenberger Ka­talin szolgált. Ezek szerint a kö­vetkező tanévre szóló beiskolá­zás már e héten, csütörtökön reg­gel megkezdődik a Damjanich- ban, ahol — Heves mellett — bármelyik szomszéd megyéből várják a legkülönbözőbb szak­mák iránt érdeklődő ifjak jelent­kezését. (m. gy.) Ismét a családsegítőről Személyes bosszúról nincs szó Lapunk december 1-jei szá­mában „Sikkasztás a hatvani csa­ládsegítőben?” címmel jelent meg írás, amelyben több, az ügy­ben érintett személy is megszó­lalt. Közülük Zsákai András, a családsegítő szolgálat első veze­tője — jelenleg a Népjóléti Mi­nisztérium Gyorssegély Alapít­ványának menedzsere — reagált elsőként a cikkben foglaltakra. Többoldalas helyesbítési kérel­met juttatott el szerkesztősé­günkbe, melyben cáfolja a vele kapcsolatos megállapításokat. Ezt követően az írásban meg­szólaló polgármester, Szinyei András is tett néhány kiegészítő észrevételt. Eszerint: közte, illet­ve a hivatal munkatársai és Zsá­kai András között voltak és van­nak szakmai ellentétek, de sze­mélyes bosszú soha nem jelle­mezte viszonyukat. Sajnálatos­nak tartja továbbá, hogy az írás­ban némiképp eltolódtak a hangsúlyok, így olyan benyomás alakulhatott ki az olvasókban, mintha bárki is gyanúsítaná Zsá­kai Andrást. Természetesen erről szó sincs. A vizsgálati anyagban felsorakoztatott adatok alapján ugyanis a rendőrség jelenleg is nyomoz. Az ügyben érintett fe­lek mulasztásának mértékét te­hát a hatvani kapitányság szak­emberei állapíthatják majd meg. Korábbi ígéretünkhöz híven erről részletesei^ beszámolunk lapunkban a nyomozás lezárását követően.

Next

/
Thumbnails
Contents