Heves Megyei Hírlap, 1992. december (3. évfolyam, 283-307. szám)
1992-12-11 / 292. szám
HÍRLAP, 1992. december 11., péntek HATVAN ÉS KÖRZETE 13. Időszakos kiállítás A hatvani Hatvány Lajos Múzeum Kossuth téri kiállítótermében ma délután 3 órakor „Hatvan régi ábrázolásai” címmel időszakos kiállítás nyílik. A tárlatot dr. Petercsák Tivadar megyei múzeumigazgató ajánlja az érdeklődők figyelmébe. Segítség az apci rászorulóknak Apcon a jóléti és szociális bizottság döntése nyomán a leginkább rászorulóknak tüzelőtámogatást biztosított az önkormányzat. A testülethez 43 kérelem érkezett, s ebből 21 személynek ítélték meg a segítséget, összesen mintegy 79 ezer 400 forint értékben. A bizottság határozott arról is, hogy négy személynek egyenként 4000 forint pénzsegélyt nyújt. A költségvetésről Lőrinciben Lőrinciben az önkormányzat legutóbbi képviselő-testületi ülésén a jövő évi költségvetésről is tárgyaltak a városatyák. Az már most bizonyos, hogy fejlesztésre és karbantartásra kevesebb pénzt tudnak fordítani jövőre. Döntöttek arról is a képviselők, hogy a közalkalmazottak számára még ebben a hónapban kifizetik a 13. havi béreket. Szó esett a háziorvosokról is. Ők január 1-jétől fél évig próbajelleggel vállalkozói formában működhetnek. A végleges működési formáról a próbaidő tapasztalatait összegezve határoznak majd. Totó, a hős Hatvanban a Bajza-filmklub keretében legközelebb december 16-án, délután 3 órakor a „Totó, a hős” című filmet vetítik az Apolló moziban. Az 1991-es cannes-i fesztivál Kamera díjas alkotásának megtekintése előtt Kerékgyártó Katalin tanárnő mond bevezetőt. Nyugdíjas vasutasok találkozója A hatvani vasútállomás körzetében csaknem 2600 MÁV- nyugdijast tartanak számon. A nyugdíjascsoport vezetősége minden héten szerdán délelőtt tart fogadónapot az idős embereknek, ahol igyekeznek segíteni gondjaik megoldásában. Ugyancsak a vezetőségnek köszönhető, hogy minden évben megrendezik a nyugdíjas-találkozót. Erre az eseményre a közelmúltban került sor a MÁ V Művelődési Házban, ahol a megjelentek színvonalas kulturális műsort tekinthettek meg, majd közös vacsorán vettek részt. Karácsonyi hangverseny A Zagyva-parti városban a belvárosi katolikus templomban karácsonyi hangversenyre várják az érdeklődőket december 18- án, este fél hétkor. A műsorban közreműködik a Hatvani Kamarazenekar, a Pedagógus Vegyeskar, valamint számos pedagógus művésztanár. Továbbra sincs béke az autójavítóban Válságmenedzselés helyett: viták és indulatok Lapunk több ízben foglalkozott már a Hatvani Autójavító-ipari Szolgáltató Vállalat problémáival, az ott kialakult lehetetlen állapotokkal. A tönk szélére jutott cégnél csaknem egy évvel ezelőtt leváltották az igazgatót, ám a gondokra ez sem hozott orvoslást. Tovább növekedett az adósságállomány, ma már körülbelül tizenöt- millió forinttal tartozik hitelezőinek a vállalat. Tovább növeli a feszültséget, hogy az autójavító területén működő Galgatrans Szállítmányozási Kft.-vel elmérgesedett a viszony, a helyzet odáig fajult, hogy a gazdasági társaság dolgozóit mindennap biztonsági emberek védik az indulatoktól. Erről már beszámoltunk a „Kutyák és kommandósok” című írásunkban. Mielőtt arra válaszolnánk: mi is eredményezte a konfliktust, térjünk vissza a vállalat helyzetére. Az ominózus márciusi közgyűlés után egy új vezetés kapott bizalmat a dolgozóktól, s esély volt arra, hogy a céget kivezessék a válságból. A tervek azonban nem valósultak meg, hamarosan kiderült: a „kutya maradt, csupán a póráz változott”. Ugyanis miután Sipos Györgyöt megbízott igazgatónak választották, a vállalati törvény értelmében harminc napon belül ki kellett volna írni erre a posztra pályázatot. Ha utánaszámolunk, gyorsan kiderül: azóta már többször harminc nap telt el, a jogi formulának mégsem tettek eleget. Adódik tehát a kérdés: van-e egyáltalán legitim vezetése a cégnek? Ugyancsak töprengésre ad okot, hogy a vállalat pénzügyi helyzete tovább romlott, a cég felszámolás alá került. Talán sokak számára egyöntetűnek tűnik, hogy a vezetők bizonyára megtettek mindent a helyzet elkerülése végett. Nos, Sipos Györgyék a polgármesteri hivatalig el is jutottak, ahonnan 600 ezer forintos támogatásban részesültek. Nem árt tudni, hogy az autójavítónak már volt egy több százezer forintos rendezetlen számlája a hivatalnál, de úgy látszik, a támogatást folyósítók erről megfeledkeztek, vagy éppen túlzottan jóhiszeműen jártak el, amikor újabb segélyről döntöttek, hiszen most már szaladhatnak a pénzük után. Tőkére persze máshonnan is szert lehetett volna tenni, hiszen a Galgatrans Kft. — amelynek egyik alapítója éppen az autójavító —, a korábbi gyakorlattól eltérően, a telephelyként használatára bocsátott ingatlanért hajlandó lett volna bérleti díjat fizetni, ám a vállalat vezetése, miután nem találta elégségesnek a felajánlott összeget, lemondott a havi hatvanezer forintos bevételről. Valószínűleg megérne egy külön fejezetet, ha egyszer nem találták kellőképpen korrektnek az ajánlatot, miért nem kértek többet, miért mondtak le arról a „kevésről”, amely legalább a pénztárat gyarapította volna. Miként az is kérdéses, hogy végül miért nem került pont arra az adásvételi szerződésre — ezt egyébként az autójavító kérésére dr. Székács György ügyvéd el is készítette —, amely szerint a Galgatrans megvásárolná 177 ezer forintért a telephelyen lévő trafóállomást. Ez nemcsak azért lett volna hasznos, hogy például bért tudjanak fizetni a dolgozóknak, hanem azért is, mert a kft. vállalta: az egész telephely energiaellátását biztosítja, s ennek költségeit fizeti. Hosszasan lehetne sorolni tovább a baklövéseket. így például: a vagyonpolitikai irányelvek szerint az állami vállalatoknak március 31 -ig nyilatkozni kellett a privatizációról. A korábban leírtak után talán nem lep meg senkit, hogy a hatvaniak erről is megfeledkeztek. Ehelyett mostanában leginkább azzal foglalkoznak: miként lehet az, hogy a Gálgatransnak megy a szekér, az övéké pedig az istennek sem akar kimozdulni a kátyúból. S miután a kérdésre nem találják a megfelelő választ, mostanában mindenféle „csínytevésekkel” rukkolnak elő: rendszeresen kiszúrják a kft. tulajdonában lévő kamionok kerekeit, elvágják a ponyvatartókat, és mindenféle más akción törik a fejüket, reggelente például előszeretettel festik be feketére a kft. irodájának ablakait, kívülről hihetetlen gyorsasággal lakatot tesznek az ajtókra, megpróbálva megakadályozni ezzel azt, hogy a gazdasági társaság dolgozói elhagyhassák munkahelyüket. Az olvasó számára bizonyára hihetetlenül és groteszkül hatnak az itt leírtak, de valószínűleg sejthetik, hogy Dolányi József ügyvezető igazgató már csöppet sem ilyen tréfásan dolgozza fel magában az eseményeket, hiszen kimutathatóan jelentős kár érte a szándékos rongálások miatt — arról kis htján megfeledkeztünk, hogy a telefonvonalakat is elvágták, így Dolányi úr hamarjában kénytelen volt beruházni, rádió- telefonokat kellett vásárolnia —, nem beszélve arról, hogy munkatársai testi épségéért sem tudott már kezességet vállalni. így ha tetszik, ha nem, biztonsági embereket kellett fogadnia. A probléma várhatóan megoldódik, legalábbis az ellentétek valószínűleg feloldódnak, hiszen 46 hitelező áll sorban, s a felszámolás előbb-utóbb befejeződik. Mindez persze nem jelent majd gyógyírt a munkásoknak, akik az utcára kerülnek. S a történet végére még ide kívánkozik a felvetés: hogyan lehetséges ilyen felelőtlenül és büntetlenül sáfárkodni az állami vagyonnal? Mert felelős valószínűleg nem lesz, hiszen valójában az is kérdéses, van-e egyáltalán jogi értelemben igazgatója a hatvani autójavítónak. Molnár Zsolt Nemrégiben a Horti Általános Iskolában jártunk, ahol elsősorban arra voltunk kíváncsiak, mit jelent az itt dolgozó tanároknak és a diákságnak a tanévkezdésre átadott korszerű tornacsarnok. fíén vei Tamás, az intézmény igazgatója örömmel osztotta meg velünk az első tapasztalatokat. — Régi vágyunk volt ez a létesítmény, hiszen évekig az iskolától 400 méterre levő tornaszobába kellett a gyerekeknek eljárniuk testnevelésórákra. A kicsik számára még most is szokatlan ez az óriási tér, ahol kedvükre mozoghatnak, sportolhatnak. — Ha már szót váltunk, szeretnénk, ha egy kicsit részletesebben is beszélne az iskoláról... — Jelenleg 340 gyermek tanul itt 16 tanulócsoportban. Sajnos, évről évre kevesebb a tanulólétszám, ezért bizonyos átszervezésre is szükség volt az idén. Szerencsére az önkormányzattal jó a ink például ingyen jutottak hozzá a tanszerekhez. A korszerű szemléltetőeszközök, a nagy teljesítményű fénymásoló, a Könyvtár ugyancsak az önkormányzat oktatáscentrikus szemléletének köszönhető. Bényei Tamás: „Jó a kapcsolatunk az önkormányzattal...” kapcsolatunk, mindenben igyekeznek segíteni bennünket. Erre jó példa, hogy a közalkalmazottakra vonatkozó vezetői pótlékokat és a 13. havi béreket is biztosították. Az is említésre méltó, hogy tanévkezdéskor az elsőseHort újdonsága a tornacsarnok Az új tornateremben Késő őszi séta a herédi parkban (Fotó: Gál Gábor) Cukorbetegek segítése ( Tudósítónktól) A Vasutas Cukorbetegek Egyesületét februárban jegyezte be a Budapesti Fővárosi Bíróság. A vasút dolgozói, nyugdíjasai és azok családtagjai között több mint 7000 a cukorbeteg gondozottak száma, ezért is indokolt volt a szervezet létrehozása. Az egyesület rendkívüli közgyűlésére november végén került sor a budapesti MÁ V-kórház tanácstermében. Ezen négy hatvani küldött is ott volt. A tanácskozáson résztvevők határozatban fogadták el, hogy januárbantöbb nagyobb városban is létrehoznak csoportokat. Céljuk: a cukorbetegek segítése, érdekeinek képviselete, hátrányos helyzetük csökkentése, valamint a betegség megelőzése, illetve hatékony gyógyítása. A közeljövőben Hatvanban is megalakul egy ilyen csoport. Szűcs Ferenc Székelyföldi kézfogó Hatvani, selypi iskolák hasznos kezdeményezése Ismert tény Hatvanban a helyi önkormányzat törekvése avégett, hogy a szomszédos országok magyar kisebbségeivel, az ottani irányító testületekkel baráti kapcsolatot teremtsen, s a maga módján segítse azok boldogulását. Pár éve ilyesféle szerződés köttetett Hatvan és a székelyföldi Kézdi vásárhely között, ahonnan az idei, júniusi expo alkalmával többféle ipari kiállító és népes küldöttség látogatott a Zagyva-parti településre. Nos, e tekintetben újabb előrelépésről adhatunk számot. Két napja érkezett vissza Kézdivásárhelyről egy hatvani delegáció, amelynek tagjai — Tábi Zoltán igazgatóval az élen — a Damjanich Szakmunkásképző Intézet, illetve a hozzá társult selypi, vörösmajori szakközépiskola irányító tantestületét képviselték, de velük tartottak a diákönkormányzat küldöttei is. — Gyümölcsözőnek ígérkezik a most tett utunk, hiszen a kézdivásárhelyi Gábor Áron Szakközépiskola igazgatóságával sikerült megegyeznünk, miszerint nemcsak tantestületi szinten, hanem elsősorban a diákcsoportok cserelátogatásával igyekszünk gyümölcsözőbbé tenni barátkozásunkat — jegyezte meg a téma kapcsán Tábi Zoltán. — Ennek megfelelően jövő áprilisban már egy nőiruha-készítő osztályt fogadunk Erdélyből, s a diákok fele-fele Selypen, illetve Hatvanban ismerkedik módszereinkkel, az itt folyó ipari oktatás legjobb fogásaival, no meg az ezt szolgáló tankönyvekkel, technikai feltételeinkkel. Beszélgetésünk során arra is fény derült, hogy a jövő évi programot tervezgetve, megegyeztek a hatvaniak vendéglátóikkal, s ennek alapján november 27-én, Gábor Áron születésnapján, amely a székelységnek mindig nagy ünnepe, sportküldöttséggel képviseltetik magukat Erdélyben. Ugyanígy szeretnének odahatni, hogy megyénkből mind több ipari iskolai pedagógus, illetve diákcsoport törekedjen intézményi testvérkapcsolat teremtésére Erdélyben. Ennek ugyanis nem csupán szakmai jellegű haszna ígérkezik, hanem erősödnek azok a szálak, amelyek határon innen és túl a magyar szakipari tanulócsoportokat egymáshoz fűzik. Megyei berkekben ígéretes továbbá az a hír, amellyel az ugyancsak Erdélyben járt Gábor Rezső selypi igazgató, majd Tábi Zoltán helyettese, Szálkái János, illetve a diákönkormányzatot képviselő Lindenberger Katalin szolgált. Ezek szerint a következő tanévre szóló beiskolázás már e héten, csütörtökön reggel megkezdődik a Damjanich- ban, ahol — Heves mellett — bármelyik szomszéd megyéből várják a legkülönbözőbb szakmák iránt érdeklődő ifjak jelentkezését. (m. gy.) Ismét a családsegítőről Személyes bosszúról nincs szó Lapunk december 1-jei számában „Sikkasztás a hatvani családsegítőben?” címmel jelent meg írás, amelyben több, az ügyben érintett személy is megszólalt. Közülük Zsákai András, a családsegítő szolgálat első vezetője — jelenleg a Népjóléti Minisztérium Gyorssegély Alapítványának menedzsere — reagált elsőként a cikkben foglaltakra. Többoldalas helyesbítési kérelmet juttatott el szerkesztőségünkbe, melyben cáfolja a vele kapcsolatos megállapításokat. Ezt követően az írásban megszólaló polgármester, Szinyei András is tett néhány kiegészítő észrevételt. Eszerint: közte, illetve a hivatal munkatársai és Zsákai András között voltak és vannak szakmai ellentétek, de személyes bosszú soha nem jellemezte viszonyukat. Sajnálatosnak tartja továbbá, hogy az írásban némiképp eltolódtak a hangsúlyok, így olyan benyomás alakulhatott ki az olvasókban, mintha bárki is gyanúsítaná Zsákai Andrást. Természetesen erről szó sincs. A vizsgálati anyagban felsorakoztatott adatok alapján ugyanis a rendőrség jelenleg is nyomoz. Az ügyben érintett felek mulasztásának mértékét tehát a hatvani kapitányság szakemberei állapíthatják majd meg. Korábbi ígéretünkhöz híven erről részletesei^ beszámolunk lapunkban a nyomozás lezárását követően.
