Heves Megyei Hírlap, 1992. december (3. évfolyam, 283-307. szám)
1992-12-01 / 283. szám
HÍRLAP, 1992. december 1., kedd SPORT 11. „Nem kellett volna betennem a lábam Varga Zoltán most mar tudja: az Eger SE-be” Edzősors — mondják. Ha egy csapat bukdácsol, közel áll ahhoz, hogy nyakát törje, bevett szokás(?): megválnak a trénertől. Az Eger SE NB Il-es labdarúgóinak szakvezetőjével is ez történt. Menet közben, négy fordulóval az őszi szezon befejezése előtt. Kirúgták, eltanácsolták, megköszönték neki, eltessékelték, útilaput kötöttek a talpára, pálcát törtek felette — és ki tudja még hányféleképpen fogalmazhatnánk meg — nézőpont és vérmérséklet szerint — a kész tényt, miszerint Varga Zoltán jött, látott és elbukott. Varga Zoltán az egriek volt edzője egyelőre munkanélküliként vár az újabb bizonyftási lehetőségre (Fotó: Szántó György) II/2. — A nyáron ki döntötte el, hogy a csapathoz kik kerülnek, kiket igazol le az ESE? — Tudni kell azt, hogy a Káló Józsi, a szakosztály menedzser típusú vezetője egy személyben felel a csapat belső ügyeiért, igazolásaiért, szerződeskötéseiert. Én az idejövetelemkor abban hibáztam, hogy a szakosztály elnökét, dr. Domán Lászlót nem tájékoztattam folyamatosan a csapatnál történt dolgokról. Sajnos, senki sem ellenőrizte a szakosztály belső életét, és ez hiba volt. Ami az átigazolásokat illeti. Ha akarod, felsorolok tizenhét labdarúgót, akik nem kerültek Egerbe. Csak egy párat említek. Fodor, Kábáról került Békéscsabára, Csató, Miklya kézzel-láb- bal jöttek volna, de szóba se álltunk velük. Kákóczinál ötvenezer forintos differenciánk volt, nem kellett, odaadták a Tatabányának. Barcikáról négy játékos jött volna, Kondás, Ternován, Csipke, Balogh. Egyszerűen az volt rá a válasz, hogy nincs pénzünk. A két oroszt annyival lerendeztük, hogy hazamentek, és kész. Pedig legalább az egyik után nyargalnunk kellett volna. Ha a legutóbbi szakaszt veszem figyelembe, miután Éles megsérült, hiába kértem, hogy hozzunk játékost, képtelenek voltunk elérni, hogy ide kerüljön egy jobbhátvéd. De nem folytatom. — Ezt mind értem, de az átigazolásokban, hogy legyen csatár, hogy legyen szervező középpályás, ki nem volt partner? — Mint már említettem,, az igazolás Káló Józsi asztala. Úgy erzem, hogy ő ezt nem kezelte kellő komolysággal, csupán a vészhelyzetben állt a sarkára, mert az utolsó pillanatban kétjátékost is kapott az Eger Diós§ yőrből. De nem lett volna sza- ad megvárni a huszonnegyedik órát, hiszen tudtuk azt, hogy Nagy Gabi nem egészséges, visz- szaadtuk Kecsmarikot a Szolnoknak, de támadójátékost mégsem igazoltunk. A játékosvásárlásoknál egyedül a Káló Józsi rendelkezett teljhatalommal. Hoztam volna én is játékost, de még arra sem méltatták, hogy telefonon visszahívják. — Apropó, Kecsmarik. Azt mondtad róla, hogy nem tartod NB ll-es játékosnak. Kiskőrösön két gólt „bevarrt” az ESE- nek. Változott a véleményed? — A képességeivel nem volt gond, de a felkészülés során úgy tapasztaltam, hogy nem veszi komolyan a focit. Ettől függetlenül más „érdekek” ügy kívánták, hogy Kecsmariknak el kellett mennie Egerből. Ha arra vagy kíváncsi, hogy tévedtem-e vele kapcsolatban, igen, tévedtem. — Úgy tűnik nekem, hogy rendeztél ugyan egy „kívánság- műsort”, amiből semmi sem lett. Azt akarod mondani, hogy azok a labdarúgók, akiket leigazolt az Eger, nem a te kérésedre kerültek ide? — Ezt így nem állítom. Ka- nyokért például én harcoltam, s fel év után sikerült is nyélbe ütni az üzletet. Mondjak valamit? Apróság, de Kanyok édesapjának temetésén egyetlenegy vezető nem vett részt. S ez valahol nyomot hagy a játékosban... Mert ezzel a csapattal nem az volt a baj, hogy nincs erőnléte, hanem az, hogy a helyzeteknél hiányzik a koncentrálás, a figyelem. De mivel lehetne ezt elemi, ha nem azzal, hogy törődnek a játékosokkal, van „éles” cipőjük, a feleségnek munkája, és uram ’bocsá, ott vagyunk a temetésen, és együttérzésünket fejezzük ki. Lehet, hogy rossz hivatkozási alap, de a játékosok fejét is rendben kell tartani. — Az Eger SE egy csapat, vagy csak tizen-egynéhány játékos? — Nem kovácsolódott csapattá, pontosan a már említett dolgok miatt. Nézd, én azt mondom, nem kell, hogy szeressen minden játékos, de sajnos voltak „téglák^ a csapatban, akik nem tapsoltak nekem. Valószínű, az a harom-négy futballista arra aspirált, hogy neki más edzővel jobb sora lenne. Ezt név nélkül mondom, mert nem akarok, pláne így utólag, személyeskedni. Sajnos, ezektől a játékosoktól nem tudtam megszabadulni, hiszen nagyon szűkös volt a keret. — Elképzelhető, hogy adott esetben direkt maradt ki egy-egy helyzet? — Ezt nem lehet bebizonyítani... — Sokan a szemedre vetették és a kapkodással magyarázták, hogy szinte sohasem játszott ugyanabban az összeállításban a csapat. — Bolond lettem volna cserélgetni a játékosokat, ha nem szol közbe sérülés vagy eltiltás. Kiskőrösre már úgy kellett leutazni, hogy az utánpótlásból vittünk magunkkal három srácot, hogy legalább az újságírók ne tűzzek a tollúkra, hogy csak kapuscserével érkezett az Eger. Aztán a taktikai értekezlet után derült ki, hogy Kanyok igazolása otthon maradt. Egész heten gyakoroltuk a helyzetek kialakítását, a pontrúgások elvégzését, és erre be kell hogy tegyem a helyére a kis Kovácsot, aki mikor megtudta, hogy kezdőember lesz, olyan feher lett, mint a fal. Jó, előfordul, hogy otthon marad az igazolás, de könyörgöm, amikor tizenegyen vagyunk, ilyennek nem szabad lett volna megtörténnie. — Az ősz utolsó négy meccséből láttál valamit? — Igen, ott voltam Kábán, és az utolsó hazai mérkőzésen is. — És a pálya széléről milyennek tűnt a csapat? De úgy is fogalmazhatok, a csapatod. — Csak egy mondat. Végtelenül örültem volna, ha nálam is ilyen öngóllal tudtunk volna nyerni — legalább három mérkőzést. — Tegyük fel, hogy az edzősé- ged alatt az ellenfél rúg még két öngólt, a csapat nem veszít el olyan meccset például, mint a 111. kerület elleni. Akkor most az ESE a középmezőnyben szundikál, és még mindig te vagy a szakvezető. Vagy nem biztos? — Erre nem tudok válaszolni. Azok a dolgok, amelyekről eddig beszélgettünk, ugyanúgy megmaradtak volna a felszín alatt. — A bajnokság végén, tehát nyáron lejárt volna a szerződésed. Ha mondják, hogy maradj, igennel válaszoltál volna? — Biztos vagyok benne, hogy elmentem volna az ESÉ-bol. Bármennyire is nagy ambícióval érkeztem a szakosztályhoz, és ha visszaemlékszel, azt nyilatkoztam, hogy nem bántam meg, hogy Egerbe jöttem, így utólag azt kell hogy mondjam: nem kellett volna betennem a lábam az Eger SE-be. A világ legnagyobb marhája voltam — ezt a mondatot Tornyitói kölcsönzőm —, csak épp nem bőgtem, hogy másfél éve az ESE-t választottam. — Mit érzel most? — Megkönnyebbülést. Sokat tanultam Egerben, és tudom, hogy még egyszer ezeket a csapdákat messze elkerülöm. — Végezetül arra lennék kíváncsi, hogy szerinted mi kell ahhoz, hogy a csapat ne tántorogj on ki az NB II-ből? Elég lesz-e egy új edző — akinek a kiléte már csak néhány napig titok vagy ebben a helyzetben sokkalta fontosabb teendők várnak a szakosztályvezetésre? — Nézd, az edző személye sohasem másod- vagy tizedrangú dolog. Ám ettől függetlenül, na ezzela csapattal ajövőben is csak úgy fognak törődni, mint az én ittlétem alatt, nem erősítik meg a keretet, akkor nem várhatunk előrelépést. Olyan összefogásra, miliőre van szükség, hogy a játékos minden pillanatban érezze, hogy törődnek vele, szükség van rá. Akkor lesz ismét foci Egerben. Budai Ferenc Kaszparov: Üj célok kellenek Sportértekezlet Hatvanban A polgármesteri hivatal jegyzői irodája sportaktíva értekezletet tartott a napokban Hatvanban a városháza kistanácstermében. Ezen értékelték az 1992. évi munka eredményeit, körvonalazták a jövő esztendő programját, majd a nélkülözhetetlen társadalmi sportaktívák jutalmazásával zárult a tanácskozás. Az ülésen résztvett Kovács János megyei sportigazgató, valamint Szinyei András polgármester, akik elismeréssel szóltak a városban kibontakoztatott sportélet újabb sikereiről, s azon reményüknek adtak hangot, miszerint a következő esztendő hasonló eredményeket szül. Asztalitenisz Lemásolva Kecskeméti Spartacus — Áfész SC 11-7 NB I/B-s női asztaliteniszmérkőzés, Kecskemét. Gy: Beniczky 3, Pataki 2, Haj- duska 1, és a Pataki-Kacsándi pár. Az őszi szezon utolsó találkozóján az egri együttes méltó ellenfele volt az elmúlt bajnokságban még a felső ágban szereplő, az idén még veretlen hazaiaknak. A meccs végeredménye akár fordított is lehetett volna, ha Kacsándi és Hajduska jobb formában játszik. A játékos-edző, Beniczky kimagasló teljesítményt nyújtott Kecskeméten. Kecskeméti Spartacus II. — Lakszövadat 11-7 NB Il-es női asztaliteniszmérkőzés, Kecskemét. Gy: Szabó Gy. 3, Fajcsák 1, Inancsik 1, és a Fajcsák-Szabó Gy., Inancsik-Szabó L. pár. Szoros küzdelemben jól helytálltak a fiatal egriek. Labdák A Heves Megyei Sportigazgatóság munkatársai a napokban száztíz általános iskolát kerestek fel, hogy átadják a szervezet ajándékát. így honorálták az intézmények 3. és 5. osztályos tanulóinak körében végzett testnejutalmul velési felmérésben nyújtott segítségét. A száznyolcvanezer forint értékű ajándékot — szám szerint 380 darab kézilabdát — a tanulói létszám alapján osztották szét. Mi lesz veled, Domoszló? Bár a megyei labdarúgó-bajnokság zárófordulójában a siro- kiak ellen megszerezte az egyik pontot a Domoszló, ez semmit sem változtat azon a tényen, hogy az edző, Péczely Szabolcs távozása után a csapat többnyire csak vergődött, és mindössze négy pontot kapart össze. Persze, ha meggondoljuk, hogy edző nélkül maradt a társaság, ez nem is olyan lebecsülendő. Máshol talán már együtt sem maradt volna az együttes, nemhogy hétről hétre önszorgalomból tréningezzen. Bánszki János a szezon végéig elvállalta a csapat istápolását, de mivel neki a klubvezetésben is bőven akadt elfoglaltsága, ez nem lehetett végső megoldás. Pedig egy jó edzővel sok mindenre képes lehetne ez a gárda, hiszen emlékezetes, hogy tavaly egyedül a Domoszló fektette két vállra a későbbi bajnok Füzesabonyt. A szezon végén ugyanaz a helyzet, mint tavaly ilyenkor. Edző nincs, s a csapat 11 ponttal a 13. helyen, a kiesőjelöltek között várja a tavaszt. A téli pihenőre sok megoldásra váró kérdés marad, hiszen a környékről már többjátékost is megkerestek. A csapat elsősorban a vezetőktől váija a választ: hogyan tovább? (juhász) Totónyeremények A Szerencsejáték Rt. tájékoztatása szerint a Totó 48. fogadási hetének nyereményei a következők: 13 plusz egy találatos szelvény 2 darab, nyereményük egyenként 2 462 532 forint, 13 találatos szelvény 5 darab, nyereményük egyenként 805 059 forint, 12 találatos szelvény 259 darab, nyereményük egyenként 14 506 forint, 11 találatos szelvény 3316 darab, nyereményük egyenként 1133 forint, 10 találatos szelvény 27 218 darab, nyereményük egyenként 207 forint. A debreceni sakk csapat Eb-n Garn Kaszparov sakkvilágbajnok — Molnár Dániel rádióriporter közvetítésével — az alábbi nyilatkozatot adta: — Hogyan látja az orosz sakkozás helyzetét? — Országunkban elég nagy most a zűrzavar, és nemcsak a sakkban. A volt kommunisták, a reakciósok küzdenek a demokratákkal. A sakkélet részben tükre mindannak, ami az országban végbemegy. Konfliktusok vannak a sakkszövetségen belül is, akárcsak a parlamentben Hazbullatov és Jelcin elnök hívei között. A volt kommunisták, mint Karpov, akadályozták a normális munkát. Például éppen ebben az időben Moszkvában versenyt rendeztek, hogy csapatunkat gyengítsék. — Van-e a Botvinnik-iskolá- hoz hasonló Kaszparov-iskola? — Amikor világbajnok lettem, gondoltam rá, hogy fel kellene újítani a Botvinnik-iskola működését, amely szervezési nehézségek miatt akkor szünetelt. Ezt talán a kötelességérzetem is sugallta, hiszen sokat tanultam tőle, s tőlem is tanulhatnának a fiatalok. 1987-től mintegy két és fél évig működtettük is az iskolát. Sok fiatal tehetséggel-foglalkoztunk, és közülük többen ma már a világ élvonalához tartoznak. Aztán, mivel Botvinnik már túl idős volt ehhez a munkához, én pedig a versenyzéssel voltam elfoglalva, az iskola megszűnt, de nem eredménytelenül zártunk. Bennem megmaradt a munka iránti igény, s a volt szovjet sakkedzők tevékenységének hasznosítására tettem lépéseket. Szorgalmaztam egyfajta egységes sakkiskolái program megteremtését. Létrehoztuk és népszerűsítettük is Spanyolországban, Kanadában, Argentínában és más országokban. Egy olyan sokirányú sakkprogramról van szó, amelyet oktatni lehetne mondjuk az iskolák első vagy második osztályában, tantárgyi keretek között. — Tudjuk, hogy sportol és a zenét is kedveli. Talán műveli? — Nem, nem. Csak részben. Apám, s a családja zenekedvelő. Sportolni viszont rendszeresen sportolok. — Igaz, hogy a Korcsnojjal való találkozása óta nem iszik alkoholt?«• — Igen. Gyakorlatilag nem iszom. Egy hónap alatt talán egy pohár bort, ha fogyasztok, viszont rendszeresen edzem magam, ha lehet, futok, fitness-sza- lonba járok. Úgy érzem, most is jó kondícióban vagyok. Mintegy fél éve különösen nagy_ gondot fordítok a testedzésre. Úgy vettem észre, jótékonyan hat az idegrendszeremre. — Mi a véleménye Polgár Juditról? — Azzal kezdem, talán illetlenség csak róla szólni, hiszen testvérei is vannak. A nővére például igen szépen szerepelt legutóbb, a világbajnok-jelöltek tornáján. Úgy vélem, Zsuzsa le fogja győzni Joszelianit, majd kínai ellenfelét is. Judit kivételes tehetség, jó nézni, milyen alkotó módon játszik. A probléma abban jelentkezik: mint értékeljük egy 16 éves kislány teljesen kivételes tehetségét? Ám ha tisztán sakkszempontból közelítjük meg a kérdést, azt kell mondanom, hogy igen magas szint az, amit elért. — Hogyan képzeli a jövőt? Világbajnok, mindent elért. Ho- gyarp látja önmagát? És a világ jövőjét? — Ami engem illet, fontos a motiváltság, mindig új és új célokat kell kitűznöm. Már nyolcadik éve vagyok világbajnok, s gondolnom kell arra, hogy egyszer elvesztem a rangomat. Ez be fog következni. Nem mondom, hogy három év múlva, lehet, hogy az ezredfordulón. Az idővel nem tudok harcba szállni. Azt hiszem, találok majd magamnak elfoglaltságot, tevékeny alkat vagyok, nem tudok egy helyben ülni. Ami pedig a világot illeti, felgyorsult időket élünk, forrongások vannak mindenütt. Egy magasabb szinten ismét stabilizálódni fog minden. Felülkerekedik az emberiség józansága, és elkerüljük azt, hogy a helyi konfliktusok általánossá váljanak. Azt hiszem, hogy a civilizáció, a demokrácia, a józan ész tartalékai nagyok és elégségesek a békésebb világrend eléréséhez. Elegendőek azoknak az eseményeknek a rendbetételére, amelyek az úgynevezett volt kommunista világ térségében végbementek. Úgy gondolom, le tudjuk vonni a történtekből a tanulságokat, és meg tudjuk teremteni a kölcsönös biztonság rendszerét. ^ Gazdálkodó szervezetek, figyelemfS Kedvező befektetési lehetőség A KINCSTÁRJEGY-AUKCIÓ A legutolsó aukciókon elérhető éves hozamok az alábbiak voltak: 90 napos 30 napos maximum: 15,06 % 14,78 % átlagos: 14,97 % 14,15 % minimum: 13,41 % 13,53 % Az aukciókon bármely jogi személy részt vehet. Páros héten 30 napos, páratlan héten 90 napos aukciót tartunk. Az ajánlati lapokat minden héten szerdán 9-ig kérjük eljuttatni az MNB Heves Megyei Igazgatóság Közgazdasági Osztályára. További információ: a 320-127 vagy 313-444/113-as telefonon L kérhető. J
