Heves Megyei Hírlap, 1992. november (3. évfolyam, 257-282. szám)
1992-11-10 / 265. szám
HÍRLAP, 1992. november 10., kedd PÉTERVÁSÁRA ÉS KÖRZETE 5. A lőszergyártásról A lőszergyártásról rendeznek konferenciát november 18-án Sírokban, a Mátravidéki Fém- művekben. Az egész napos eseményen a számos érdeklődő szakember között ott lesznek a Honvédelmi Minisztérium képviselői is. Foci, Derecskén Az idén sem marad el az immáron hagyományosnak számító teremlabdarúgó-bajnokság Mátraderecskén. Ezúttal tegnap kezdődött el a küzdelem, amelyben 12 csapat vesz részt. A kör- mérkőzéses rendszerrel lebonyolítandó viadalon az első hármat díjazzák majd. Az esemény- sorozaton nemcsak helyi, hanem hét környékbeli együttes is pályára lép majd. Készül a program Lapunkban is beszámoltunk arról, hogy jövőre ismét megrendezik Heves és Nógrád megyék-, ben a hagyományos „palócnapot”. A szervezés már megkezdődött, s a résztvevők abban állapodtak meg, hogy november végén ülnek össze ismét Párádon — ez a község lesz a központja az eseményeknek —, s akkor egyeztetik az immár részletes és várhatóan bőséges programot. Közgyűlés a téeszben Közgyűlést tartottak a napokban a mátraderecskei termelő- szövetkezetben. napokban. Az eseményen Forgó János elnök számolt be az elmúlt időszak gazdasági történéseiről, majd a tagság nyitott vitát a helyzet értékelése fölött. Épületes I történet Az világos, hogy a parádi víz már nem büdös, és nem is olyan az íze, mint a parádi víznek egykoron. Megmagyarázták: sokat kell tárolni, így veszít a jellegzetességeiből. De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy aki mostanában Parádsasváron jár a kútnál — egy érdekes építmény miatt kaphatja fel a fejét. Az udvarra — a régi, hangulatos, stílusos házikók közé — felhúztak egy betonbunkert, egy katonai barakkra emlékeztető épületet. Azt hihetné az ember, hogy profilt váltottak, s titokban itt képzik majd ki az embereket, esetleg még az is előfordulhat, hogy katonák palackozzák majd a parádi vizet, mert a munkások felmondtak. Hogy ne kelljen találgatni: megkérdeztük a palackozó vezetőjét, aki készséggel el is mondta: „Nem mond semmit!” Annyi azonban kiderült, hogy a létesítményt a tulajdonos, az ÉLPAK Kft. építette, ők nyilatkozhatnak arról, hogy mi van benne. Igen ám, csakhogy az ÉLPAK-nál sem akadt ilyen ember, ugyanis egy átlagos hétköznapon — reggeltől estig — egyáltalán nem vették fel a telefont. Nem kizárt: beköltöztek a sasvári épületbe, s ott valami fontos dolgon törik a fejüket. Mondjuk, hogy lebontsák-e a többit, mert nem illenek bele ebbe a „korszerű” vonalvezetésbe...! (kova) Oszteré az üveggyár „Eddig sem voltak gondok...” „ Oszter Sándor színművész százszázalékos tulajdona a jza- rádsasvári üveggyár...”- erősítette meg a korábbi híreszteléseket a hét végén munkatársunk kérdésére Müller Attila, aki továbbra is igazgató. Ismeretes, hogy korábban több sikertelen privatizációba fogtak bele, s legutóbb már a fizetésképtelenség veszélye is fenyegette őket. Azonban — ahogy ezt lapunk két hete kiderítette — Oszter Sándor tárgyalásokat folytatott, és meg is várásrolta a gyárat. (Mostanáig ezt a hírt nem erősítették még meg, de nem is cáfolták.) így most elhárulni látszik a veszély, hiszen a gyárból kapott információk szerint Oszter Sándor szándékai komolynak tűnnek. Bár kérdés, volt-e egyáltalán gond, hiszen amikor lapunk Müller Attilától azt is megtudakolta, hogy ezzel megoldódtak-e a problémák, ő visszakérdezett: milyen problémákra gondolunk, mert itt nem voltak soha gondok... A hét végén egy rövid időt Parádsasváron töltött az új tulajdonos, ám nem sikerült megtudnunk, mi járatban volt, több dolgot ugyanis nem árultak még el. Annyi bizonyos, hogy a közeljövőben Oszter Sándor is nyilatkozik lapunknak, s akkor feltehetjük neki a bizonyára olvasóinkat is érdeklő kérdéseket, hiszen egyelőre például még azt sem sikerült kideríteni, hogy mennyi volt a vételár. Régi-új iskola Terpesen Az alsósok már otthon maradhatnak... A felújított épület (Fotó: Perl Márton) Hosszú ideig nagy gondot jelentett Terpesen, hogy igen rossz állapotú volt a község altalános iskolája. Az épület állaga leromlott, emiatt csupán néhány diák járt oda, ők is inkább a gyengébb képességűek közül. A tanulók többsége a közeli Bükkszékre, az ottani iskolába volt kénytelen átutazni nap mint nap. A helyzet tehát mindenképpen megérett a változtatásra, s az önkormányzat nem is tétlenkedett: felújították az említett régi iskola épületét, így sikerült elérni, hogy legalább a terpesi és a szomszédos Szajlán elő alsó tagozatos gyerekek ide járhassanak. Az azonban még csupán terv — az anyagiak hiánya miatt —, hogy a felsősöket is „hazahozzák”. A helybeliek istentisztelettel vették birtokukba az új templomukat (Fotó: Perl Márton) Bükkszentmártonban LJj templom született Különleges ünnepre virradt az elmúlt hét szombatján Bükk- szentmárton. Ritkán adatik meg egy falu életében, hogy templomot szenteljenek. Isten házát nem néhány évre, vagy évtizedre, de évszázadokra építik. Ezért is volt nagy esemény, hogy egy esztendő alatt sikerült megteremteni azt, amit több száz év alatt sem. A falu ugyanis a tatárjárás után, 1241-42-ben szakadt el régi templomától. A település nem ott épült újjá, ahol ez a szent épület állt. Azóta élt a kívánság az itteniekben, hogy újra házaik között tudhassák templomukat. Ez az elképzelés végül is Bogyó György plébános aldozatkészsé- e, szervező ereje miatt valósul- atott meg. Nem sajnálta a fáradságot, hogy 78 évesen is közvetlenül irányítsa a munkát. Nem egyszer került nehéz helyzetbe, ezért saját maga is csodának nevezi, hogy így sikerült ezt a tervet valóraváfiani. Ahogy mondja: a csoda nem úgy történik, hogy mindent az Isten tesz. Felhozza példának, hogy a padokra már nem volt pénz. Kétszázezer forint hiányzott, amit már az egri érsekség csak kölcsönbe tudott volna adni. Az ön- kormányzat azonban váratlanul ki tudott szorítani még százezret, s ehhez Egerből is megkapták a másik felét. Szinte csaladonként adtak valamit a bükkszentmár- toniak, ki a harangot, ki az oltárt ajánlotta fel. Nem hiába mondta a szentelésen Kovács Endre püspök, hogy a templomépítő atyák különös tiszteletnek örvendenek. Tettük ugyanis évszázadokra szól. Hálás szívvel köszönték meg a plébánosnak — aki jezsuita atya — a munkát a község lakói. S ő elmondta, hogy továbbra is szolgálni kívánja a híveket, amíg ereje és egészsége engedi. A polgármester, Magyar Árpád történelmi jelentőségűnek nevezte ezt a napot. „Nagyon rég volt, 1241-42, amikor a tatárjárás miatt a falu és a templom elszakadt egymástól” — hangsúlyozta beszédében. Majd így folytatta: „Ez az elszakadás csak a távolságra érthető, hiszen a régi templomot a lakosság eddig es ezután is magáénak vallja. Sok véres esztendő telt el az elszakadás óta, s mindig volt olyan hátráltató ok, amely gátat vetett az új templom építésének.” Megköszönte az érsekség s a plébános támogatását és emberfeletti munkáját, majd így zárta ezt a sort: „Utoljára hagytam, de nem utolsósorban kellett a megvalósításhoz egy tettrckész lakosság s egy egyházközségi testület, ki akarta is azt, amit vállalt. Talán még nem érezzük át az öröm miatt, hogy milyen nagy munkát végeztünk el. Évek múltán jövünk rá, hogy azt oldottuk meg, amit őseink 750 éve akartait megvalósítani, de nekik nem sikerült.” Azóta már birtokába is vette a falu az új templomot, ahol vasárnap már szentmisét mondott Bogyó György plébános. (g. I.) Sírokban Focizik a falu Ugyan kérem, ki hallott még ilyet: utolsó a Flamengo. Ha most a brazil bajnokság krónikása lennék, akár nyomdahibára is gyanakodhatna az olvasó. Itt azonban a dologban semmi meglepő nincs, mert ez a történet korántsem a brazil, sokkal inkább a siroki teremlabdarúgó-bajnokságról szól, melyet immáron harmadízben rendeznek meg. Októberben vette kezdetét az újabb küzdelemsorozat, kilenc csapat vívja hétfőnként és keddenként a kétszer huszonöt perces „derbiket” a helybeli sport- csarnokban. Nagy kérdés, vajon meg tudja-e védeni elsőséget a Bánik-csapat? A serlegért vívott küzdelemben fő riválisai a „sztárokat” (már amennyiben egy megyei első osztályú játékost annak lehet nevezni...) felvonultató Kastó és a Törekvés. Ott van még aztán az éremért tolakodók derékhada, a Hárskút, a Kőkút, a Young Bulls is. Az első három fordulót már lejátszották, ezek során a Törekvés gárdája szerepelt a legjobban, mindegyik meccsét megnyerte, így hat ponttal áll a tabella élén. Á Kőkút és a Ka.v/o követi, négy-négy ponttal a második, illetve a harmadik helyen. Farkas Nándor A parádsasvári áldozatok emlékére Amint arról korábban már beszámoltunk, a közelmúltban emlékművet állítottak Parádsasváron az első és a második világháború helybeli áldozatainak emlékére. A tizenkét, harcban elesett parádsasvári fiatalemberről november elsején emlékeztek meg: kisebb ünnepség keretében avatták fel a képünkön látható obeliszket a községi temetőben. A jövő évben elkészülnek Óvoda épül Szajlán A falak már állnak (Fotó: Perl Márton) Közös tanácsa volt annak idején Terpesnek és Szajlának, nem csoda hát, hogy több intézményt ugyancsak közösen tartott fenn a két község. Az önkormányzati választásokat követően mindkét község önálló lett, ám a vagyonmegosztás mindmáig nem történt meg, maradtak az említett intézmények — így például az óvoda is — a „közösben”. Szajlán azonban nemrég úgy határoztak, hogy nem várnak a vagyon megosztására: két hónappal ezelőtt egy új, harminc helyes, konyhával is ellátott óvodát kezdtek építeni. Az épület a polgármesteri hivatal mellett kapott helyet. A falak már állnak, most kerül majd fel a tetőszerkezet, s a tervek szerint a jövő év első felében be is fejezik a munkálatokat, lezajlik az átadás. A beruházásra hét és fél millió forintot áldoz a helyi önkormányzat. Társas összejövetelek Péterkén Véradók, nyugdíjasok, táncos lábú fiatalok Pétervásárán hosszú idő óta szerveznek társas összejöveteleket a város művelődési házában a legkülönfélébb rétegeknek és korosztályoknnak. A múlt csütörtökön például a nyugdíjasokat látták vendégül, akiket egyébként is sokat segít az ön- kormányzat. Az idősek nem először találkoztak ilyen körben, hiszen időről időre rendeznek hasonló eseményeket a számukra. Mi sem bizonyítja ezt ékesebben, mint hogy 24-én az esti órákban ismét lesz egy hasonló rendezvény, amikor is vacsorameghívást vehetnek igénybe a nyugdíjasok. A fiatalok sem maradnak ki a jóból, hiszen minden pénteken várja őket a táncklub. Ezúttal az sem baj, ha valaki nem igazán mestere még a különböző lépéseknek, hiszen azon a helyen nem csak szórakozhat, hanem tanulhat is. Sokan adnak önként vért Pétervásárán: szokás ez itt, s az is, hogy megköszönik a donoroknak az emberbaráti cselekedetet, így 26-án ezeknek az önkénteseknek szerveznek találkozót, amelyen együtt vacsoráznak majd. Emellett — mint ahogy más kultúrális intézmények is manapság — kereskedelmi tevékenységet is folytat a művelődési ház. Ezentúl ugyanis novemberben — minden csütörtökön és pénteken — használtruha-vásárt tartanak, ahol a vékonyabb pénztárcájúak is megtalálják maguknak a szükséges holmikat.
