Heves Megyei Hírlap, 1992. november (3. évfolyam, 257-282. szám)

1992-11-05 / 261. szám

4. HORIZONT HÍRLAP, 1992. november 5., csütörtök A Dobó is „beszállt” a közoktatás versenyébe Elitképzés vagy sem a nyolcosztályos gimnázium? Versillusztrációkat is készíte­nek a gyerekek N ekem a legjobban az tet­szett, amikor Zoli még­sem olvasta fel a mesét, Melinda pedig zavará­ban azt mondta, hogy a madarak éjszaka repkednek, és Gabi min­denáron el akarta mondani Zelk Zoltán verses meséjéből azt a másfél oldalt, amit tanítás előtt — csak úgy — megtanult. Pedagógiai napok... Az órán a tanárnő és a kisdiá­kok szépen szerepeltek, , és azt is el lehetett hinni, hogy ez nem­csak most és nekünk van így, ha­nem általában mindig. A gyere­kek spontaneitása viszont azt je­lezte, hogy otthon vannak, mer­nek tévedni, s még az sem eget rengető hiba, ha nincs teljesen rendben a lecke. Ettől hittük el, hogy ebben az iskolában is úgy zajlik az élet, mint máshol. Ettől hittük el, hogy ez nem patyomki- nizmus, minden valódi, a gyötrő­dések és a sikerek is. Pedagógiai napokat tartottak október végén a megyében, eh­hez hozzátartoznak a bemutató órák is. így jutottunk el a Dobó­ba is, több mint húsz magyarta­nárral együtt (még az alpolgár- mestemő is ott volt), hogy meg­nézzük a kisgimnazistákat. (Fe­jér Ágnes óráját láttam az 1/b- ben. Kálmán Ágnes a másodiko­soknak tartott nyelvtant ugyan­akkor, hasonlóan nagy érdeklő­dés mellett.) A nyolcosztályos kísérlet egy­re többünket érdekel, szülőket, pedagógusokat, volt és majdani HANG-KÉP Nevelési csőd Úgy vélem, még sokat töpren­günk azon, hogy voltaképpen mi is történt október 23-án, a Kos­suth téren. Nem csoda, hiszen kevés a tény, s azok sem kontrol­lálhatók egyértelműen. Egy biztos: helyesebb lett vol­na elkerülni ezt az incidenst, ezt az elszomorító közjátékot. Akárcsak a későbbi indulatos pengeváltásokat. Már csak azért is, mert az ilyesféle csetepaték során épp az igazság csorbul, s kizárólag az ütések irányzottsága, ereje szá­mít. Elkeserítő, mert az efféle megközelítés zavarja a józan mérlegelést, a tisztánlátást. Elég csak arra utalni, hogy mekkora vehemenciával ugrottak ellenfe­lei annak az MDF-es képviselő­nőnek, aki nem húzódozott at­tól, hogy fogadja a renitenske- dők képviselőit. Nos, vele szembesülhettünk szombaton a Szaván fogjuk-ban. Elismerés dukál ennek a vállal­kozásnak, hiszen gazdái rögvest reagálnak azokra a megnyilatko­zásokra, amelyek pillanatnyilag vihart kavarnak. A megkérdezett nem berzen­kedett a faggatástól. Elviselte a nem éppen kellemes felhango­kat, s azt akarta elérni, hogy megértsék szándékaikat. Aki fi­gyelt, aki ráérzett cselekedete motívumaira, s egyetértett vele. Ő ugyanis rávilágított arra, hogy tizenévesek kopogtattak nála, s mivel ő pedagógus, és hi­vatásérzet vezérli, nem mutatha­diákokat. Második esztendeje, hogy elkezdte az egri Dobó Ist­ván Gimnázium a kísérletet, a gyöngyösi Berze után, úgyneve­zett követő iskolaként. Verseny vagy versengés? — Hiába, le kell szögezzük, az oktatásba is betört a piac! Ver­seny van, és ezt tudomásul kell venni — mondta valaki a tanórát követő megbeszélésen, amikor az is szóba került, hogy a hatvan­ezres városban másik két iskola is próbálkozik a nyolcosztályos képzéssel, a főiskola gyakorló in­tézményei. „Ezt nem lehet, nem is lenne tanácsos adminisztratív eszközökkel befolyásolni — szö­gezte le mindjárt a hivatal jelen­lévő képviselője, aki szerint az elitképzésnek igenis helye van a megújulni vágyó közoktatásban. S egyáltalán nem baj az, hogy az általános és középiskolák ver­sengenek a gyerekekért. Nyil­ván, ahol jó szakembergárda dolgozik, oda mennek többen. S az igazgató érdeke is, hogy a jól dolgozó tanárokat megfizesse. A másik oldalról nézve: „az általános iskola osztályaiból vi­szont hiányzik az a négy-öt gye­rek — mert valljuk be, minden közösségben általában ennyien vannak az élen —, akik a legjob­bak” — vélekedett az egyik ta­nárnő az általánosból. Kolléga­nője a készségfejlesztés fontos­ságát hangsúlyozta, mert az álta­lánostól mindig ezt kérik számon a középiskolában. Most viszont a nyolcosztályos szisztémában egy pedagógus nyolc évig követheti a gyerek fejlődését, tehát magának alapoz, ha például az olvasás­vagy íráskészség kialakítására helyezi a hangsúlyt. Nem alakult ki parázs vita. A pedagógusok — tudvalévőén — békés és türelmes természetűek. Őket is megviseli az, ami most a falakon kívül zajlik, mégis meg­tett ajtót nekik. Nem részletezte, de vettük jelzését, mégpedig azt, hogy ezek a gyerekek nem kész felnőttek, s elsősorban mások a felelősök azért, hogy ilyenné for­málódtak. Azok, akik szülőként és oktatóként — az utóbbi kifeje­zést nem véletlenül használom — nem érintették meg lelkűket, il­letve érzelemvilágukat. Ezért az­tán a sors a perifériára sodorta őket, s a negatív környezet torz nézetei plántálódtak be tudatuk­ba. Igaza van a hölgynek. Ezeket az ifjakat nem szabad leírni, ha­nem meg kell kísérelni a felvilá­gosítást, az igen nehéz meggyő­zést. Annál is inkább, mert az ar­ra rendeltetettek nem teljesítet­ték alapvető kötelességüket. Ez a csoport a jéghegy csúcsa, náluk sokkal többen téblábol- nak, azok, akiket a „ridegtartás” illúziótlanná, érzéketlenné sor­vasztott, holott bennük is felvil­lant az az ékkő, amit elorzott a közömbös valóság. Érdemes ezen elgondolkodni, mert a még enyhe kórtüneteket súlyosabbak követik, s akkor már hiába az orvoslási kísérlet... Ráadásul garantált a csőd. Riasztó adaptáció Valaha amiatt háborogtunk, hogy szinte mázsaszámra vásá­rolták a szovjet filmet kópiáit. Az egy kaptafára készült, a sablonos erkölcsi prüdériától átitatott szörnyszülötteket. Fellélegeztünk, amidőn kis hazánk függetlenné válva, szám­űzettek a műrostos művecs­próbálják nem „bevinni” az órákra a feszültséget. Még egy kívülálló középisko­lai tanár véleménye ide kívánko­zik: „ez az erőfeszítés (tudniillik a nyolcosztályos szisztéma válla­lása) a „túlélésre is megy”. Mindannyian tisztában vagyunk vele, hogy sajnos a gyereklét­szám egyre csökken. Ami a köz­oktatást illeti, köztes állapotban vagyunk. Volt valami az elmúlt évtizedekben, amiről kiderült, hogy az nem jó. Aztán volt a két világháború között egy — azt mondják — jól működő iskola- rendszer, amiből az értékeket megpróbáljuk visszahozni.” Az évforduló adta a lendületet... Miért vállalták, és miért éppen a Dobóban ezt a kísérletet? Az igazgató és helyettese, dr. Peter- csák Tivadarné és Hernádi Fe­renc beszél az előzményekről: — A végső indíttatást tulaj­donképpen a százéves évforduló adta. A jubileum kapcsán is szembesültünk az iskola múltjá­val, átnéztük a százéves történe­tet. Ebből az évszázadból ötven év a nyolc évfolyam „jegyében” telt el. Az első hatvan év egyér­telmű, de az utóbbi negyven esz­tendőben sokféle oktatási áram­lat, kísérlet „vonult át” az intéz­ményen. Innen „nőtt ki” a gép- és műszeripari szakközépiskola, az erdészképzés, a katonai kö­zépiskola... Az épület földszint­jén még most is ott a nyoma a mázsás esztergagépeknek. — Egyszóval, az ünnepség után, amikor a régi dobós diá­kokkal találkoztunk, bebizonyo­sodott előttünk, hogy ez volt az iskola fénykora, akkor alapozta meg országos hírét az egri Do­bó... — A nyolcvanas években in­dult az országban néhány intéz­ményben a nyolcosztályos kép­zés, így Budapesten a Németh László Gimnáziumban, Gyön­kék. Sajnos, rövid ideig tartott ez az eufória, mert zöld jelzést ka­pott az amerikai selejtözön. Gyötrődünk, senyvedünk tő­lük. Jellegtelen, bárgyú sztorik­hoz roskatag, vánszorgó, gügye cselekmény társul, ráadásul mindezt émelyítő, giccses szi­ruppal öntözik, s végül megbor­zongat mindnyájunkat a csak- azértis hepiend. Az elmúlt hét végén, október 31-én megnézhettük a USA cég­jelzésű Roxanne-t, ezt a 106 per­ces rettenetét, a zseniális Ed­mond Rostand gyalázatos arcul- csapását, Cyranójának végzete­sen gyenge adaptációját. Steve Martin, a forgatókönyv szerzője nálunk a gimnázium második osztályában megbukott volna irodalomból. Semmit sem értett az alapmunkából, hiszen pitiá­nerré züllesztette azt, lealacso­nyítva egy jómódú kisvárosi tűz- oltó-parancsnokocska nevetsé­ges kálváriájává. Ezen mit sem változtatott az, hogy a főszerep­lőt alakító színész tehetsége alig­ha vitatható. Nem értem ezt az akciót. Mi­ért kellett beletalpalni a világiro­dalom egyik gyöngyszemébe? Mellesleg rekord ez a produkció, ugyanis létrehozói alkalmatlan- sági versenybe neveztek be, s ott megszerezték a nem éppen szív­derítő első helyezést. S még egy: vajon az átvevők bosszantani óhajtottak minket? Vagy az az ő szintjük csak eddig ível? Tessék eldönteni... Pécsi István gyösön a Berzében. Elhatároz­tuk 1990-ben, hogy — úgyneve­zett követő iskolaként — mi is bekapcsolódunk a szerkezetvál­Boston, megint csak Boston. Nagy embereink Mohácsa. Hiá­ba, hogy az amerikai forradalom innen indult el győztes útjára. Hiába. Nekünk nincs kedvünkre ez a város. Keserű kávé csusszan le a torkunkon, ha Kossuth part­raszállásának emlékét ízlelget­jük. Nem is tesszük szívesen. Márciusaink és forradalmaink ideiglenes kikötője, Boston! Kérdőjeleket mázol a papírra a sors. Vagy a történelem? Próbál­kozások a kiütő vereségek vé­gén: Kossuth és még sokan má­sok, majd Marosvásárhely hú­szadikája után Sütő András. Kis remény, nagyon nagy veszteség. Aztán nagy remény és földre szorító döbbenet. Két éve hittel indítottunk egy tervet, mikor Sü­tő András keresésére indultam az óceánparti városba: hamaro­san találkozunk Bakucz József­fel Magyarországon is. S aztán soha már. Legfeljebb majd egy emlékesten. Igen, összejövünk egy kicsit, hogy Rád gondol­junk. Hatvanhárom év! A forrada­lom hónapjában a forradalmár agya megpattan. Ennyire ab­Egyedülálló nő megosztaná Allison Jones, a szép, vörös hajú divattervező barátjával együtt béreli tágas, háromszobás New York-i lakását. Egyik éjjel azonban kiderül, hogy a fiúnak más nővel is viszonya van. Szó szót követ, és a lány másnap reg­gel egyedül találja magát a lakás­ban, ezért bérlőtársat fogad ma­tási kísérletbe. A minisztériumi, helyi hozzájárulást is megkap­tuk. Az engedélyeztetési eljárás tavaszig elhúzódott, így a Heves szúrd sorokat nem találtam ver­seidben! Kóma. Búcsú. Veszünk egy nagy levegőt, és levesszük Rólad a készüléket. Abszurdnak Bakucz József: ga mellé. Apróhirdetést ad fel. Sokan jelentkeznek, de ő Hedyt választja, aki fél fejjel alacso­nyabb nála, és kissé félszeg. Kap­csolatuk egyre szorosabbá válik, sőt úgy tűnik, igazi barátnőkké válnak. Hedy azonban egyre durvábban és agresszívan akar belépni Aliié életébe. Az izgalmas lélektani történe­tet az egri Uránia mozi mutatja be. Megyei Hírlapban és a városi té­vében hirdettük meg. A ’91-92- es tanévre mégis százötven gye­rek jelentkezett, nagyon jó ké­pességűek, akik matematikából, magyarból felvételiztek. Az idén már két osztályt indítottunk. Nemcsak az iskola vezetői, ha­nem a tanárok is lelkesen nyilat­koznak. A nyolcosztályos képzés legnagyobb előnyének azt tart­ják, hogy kiküszöböli a párhuza­mos tanterveket. Nem kell új tananyagként kétszer tanulni az egyes tárgyak ismereteit. A taná­rok úgy érzik, valóban megújul­tak ettől a korosztálytól. Új szemléletmódra ösztönzi őket a feladat. A szakmai tapasztalatok nyolc esztendő múltán érnek majd be, akkor lehet majd igazi választ adni a címben feltett kér­désre. Mindenesetre a város la­kói örülnek az alternatívának, s jelenleg az okoz problémát, hogy sokkal-sokkal több a tehetséges jelentkező, mint a férőhely... tűnik, hogy ebbe bele lehet halni. És bele lehet halni. (November 10-én folytatjuk) Sziki Károly Mint a tűz Jake Lo (Brandon Lee), a Tie- nanmen téri mészárlás mene­kültje egyszerű főiskolai hallga­tóként el új hazájában, az USA- ban, míg egy bulin véletlenül ta­núja lesz egy brutális leszámolás­nak, sőt kivételes rajztudásának köszönhetően használható fan­tomképpel is szolgál az egyik tá­madóról, aki egyébként a kábí­tószer-alvilág egyik legkereset­tebb gazfickója. Ezért a maffia életre-halálra kezdi el keresni a fiút. A Bruce Lee fia, Brandon Lee főszereplésével készült kemény akciófilmet az egri Uránia mozi nézői tekinthetik meg. Kikaparod, megkapod Embry, a film főszereplője börtönpszichológus. Egy napon az egyik zárka lakója, a vénséges vén elítélt rábízza nagy titkát a föld alá rejtett dollármilliókról. Ha megtalálja az elrejtett kin­cset, ő is részesülhet az aranybá­nyából. Az öreg utolsó üzeneté­ről tudomást szerez azonban a szomszéd cella három rabja is. Vajon ki kaparja ki a gazdagsá­got? A váratlan helyzetekben bővelkedő vígjátékot az egri Prizma mozi mutatja be. Egyedülálló nő megosztaná A kisgimnazisták magyaróráján Jámbor Ildikó Magyarok az ötszáz éves Amerikában VI/3. Szomorúságaink városa: Boston Nem látom a fénytől fizikai arcod Egy utánozhatatlan arab mozdulattal ébredek fel éjjel és nem látom a fénytől fizikai arcod és jönnek testvéreim és isszuk a feketekávét, császárlibák húznak Feléd: a meditáció zajt­alan rajai a fekete föld felett de én nem borulok arccal a földre, mint ők. Astarte báriumkristály csillaga. Királynőfény a sivatagban, én úgyis Mekkám felé fordulva élek Kultúrád egyedüli folytatójának vallom magam, amikor senki s­em hallja ó ősrégi Istennő és nem szoktam esküdözni a Próféta szakállára sem, mert inkább nem szólok, különben is az Illegalitásban jobb ha meggondolja hatszor is az ember a kimondott szót. két tucat neveden is szólítalak: Ishtár, Kozmikus Tehén, Mag na Mater, érted szorul a mellkas nagy kosara, érted homályosodik el a szem, törik meg a hang, sikolt a lélegzet, amíg iszom a feketekávét és Mekkám felé fordulva élek, és soha nem látom a fénytől fizikai arcod ehhez az egészhez arabnak kell lenni. Filmpremierek

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents