Heves Megyei Hírlap, 1992. november (3. évfolyam, 257-282. szám)

1992-11-04 / 260. szám

8. PF. 23 HÍRLAP, 1992. november 4., szerda Üzen a szerkesztő N. J. és K. T. Leveleikben írásunk nyomán visszatérnek a társasházak kér­désére, és azt firtatják, hogyan is kellene működnie a közös képvi­selőnek, egyáltalán, mihez van joga annak, aki egy társasházban személyi tulajdont szerez, ho­gyan is igazodhat el a társai kö­zött, és mit tehet, mit kell tennie, ha „probléma van.” A választ kezdenénk azzal a mozzanattal, amikor a közösség tagjává akart lenni a vásárló. Rendszerint az eladó megmutat­ja azt az okiratot, amely szerint a földhivatalnál be van jegyezve az ő személyi tulajdona arra a bizo­nyos lakásra, amit a vevő meg­szemlélt. Talán a vevő még any- nyira is óvatos, hogy maga is el­megy a földhivatalba, és megné­zi, megnézeti, jól fekszenek-e az adatok, naprakész állapotban, mi van, vagy mi nincs már a te- herlapon, mert nem mindegy, mit és miért fizet. Ez a tájékozó­dás csak ahhoz elegendő, hogy az adásvételi szerződést megköt­hessék. (Az még külön kérdés nem egy egri társasháznál, hogy az építkezés eredményét, a már álló társasházat, mint lényeges tulajdonváltozási körülményt, nem is közölték a földhivatallal az alapító okiratban és mellékle­teiben, így a telekszerzési ará­nyok szerepelnek csupán a tulaj­doni lapon; ebben az esetben az elővételi jog kérdése máris tüske a szerzési szándékban/) A társasház-közösseg új tagja kérheti az eladótól mindazokat a dokumentumokat, amik a lakás- szerzéssel kapcsolatban fonto­sak. így az alapító okiratot, ami­ből legszükségesebb tudnivalóit szerezheti, kik közé került, mi­lyenjogai, kötelességei keletkez­tek, mit tehet, amikor az egész társasház közös gondjairól, de akkor is, ha az ő személyes tulaj­donáról, annak ilyen-olyan problémájáról van szó. Ez az alap­okmány egyébként megtalál­ható a földhivatalnál is. A társas­ház „üzemelése” a jogszabály­ban előírt keretek között folyik — normális estben. Minden év­ben tartanak közgyűlést, ahol a közös képviselő (vagy képvise­lők) beszámol(nak), írásban elő­térj eszti(k) a betervezett éves gazdálkodás beszámolóját, és döntenek arról, hogy a beszámo­lót elfogadják-e, vagy kiegészí­tésre visszaadják a közös képvi­selőnek. Bárkinek joga — olykor kötelessége is — feltenni azokat a kérdéseket, amelyeket nem lát tisztán, nem ért, vagy valamilyen oknál fogva kimaradt a közös képviselő beszámolójából. A társtulajdonosok bármelyi­kének joga van feltenni — és nemcsak az évi közgyűlésben, hanem a rendkívüli közgyűlésen is azokat a kérdéseket, amiket megtárgyalandóknak tart. Ha a közös képviselővel nincs meg­elégedve, joga van indítványozni más személy megválasztását a közgyűlésen. Joga van betekin­teni a korábbi közgyűlések jegy­zőkönyveibe is, hogy nyomon követhesse a közös „üzemelés” folyamatát. A képviselő felel a megbízás keretei között végzett intézkedéseiért. Nemegyszer forró kérdéseket vetnek fel a közösben maradó tulajdon, a tető, a körítő falak, a lépcsőházak, lomkamrák, a tár­sasház alatt lévő terület és csatla­kozó részei (például olyan eset­ben, amikor a társak közül valaki csak úgy, magánszorgalomból pincét vagy bunkert, netán mű­helyt „mélyít” magának.) Panaszokból és személyes ta­pasztalatainkból is tudjuk: nem­egyszer egy ilyen társasház-egy- ségben, húsz-harminc-negyven társtulajdonos szeme láttára jo­gilag is vakmerő produkciók zaj­lanak le anélkül, hogy a közös képviselőnek és közreműködői­nek a szeme is megrebbenne. Vagy ők maguk csinálják ezeket! Levél az illetékestől Belátjuk hibánkat Az október 14-én megjelent, „Nem busszal megyünk Európá­ba” című cikkre az alábbiakat vá­laszolom : Belátjuk hibánkat, bár — mint minden megtörtént ese­ményt — lehetne magyarázni, nem tesszük. A jövőben mindent elkövetünk annak érdekében, hogy az utolsó bérletvásárlási napon a lelkiismeretes utas is bérlethez jusson. A feltett kérdések közül egyre részletesebben válaszolok. Az elmúlt években valóban voltak autóbuszainkon bérletárusítók, de a közbiztonsági helyzet nagy­fokú romlása miatt ezen szolgál­tatást megszüntettük. Ezzel egyidőben a szolgálati helyeinken történő árusítás mel­lett tizenegy bizományosi helyen létesítettünk új bérletvásárlási lehetőséget, és arra törekszünk, hogy ezen szolgáltatásunkat to­vább bővítsük. így 1992 novem­ber 1-től minden hónap első 5 napján a Kallómalom út 87. sz. alatt lévő ABC-ben is hozzá le­het jutni a bérlethez. Az 1992 október 5-én történ­tekért a Kedves Utasok szíves el­nézését kérem. Füle István igazgató, Agria Volán Taxis csiki-csuki Tulajdonképpen régóta vár­ható volt egy nagy pofon kiosztá­sa a taxis vállalkozóknak; most itt van. A kormányzat elérke­zettnek látja az időt ahhoz, hogy egy eléggé jól megszerveződött társaságot megleckéztessen, il­letve az enyészet útjára küldje. Előrebocsátom: senki ne higgye azt, hogy a taxis mivoltukkal visz- szaélő hiénákat pártolnám, de volna egy pár kérdésem a téma kapcsán. Ennek felvetése előtt egy kis visszatekintést kell tenni ennek az iparágnak az újbóli ki­alakulására. Nagyvonalakban ez kb. így néz ki: a kormány elhatá­rozta, hogy kivonul az áruszállí­tás alacsonyabb tonnájú szférá­jából, és azt átadja vállalkozók­nak (ez még az átkos rendszer­ben volt), főleg a Volánnál és más fuvarvállaló szervezeteknél feleslegessé váló, és így onnan el­menni kényszerülő gépkocsive­zetőknek. Ez szépen beindult, megvették a benzinfaló, lefutott állományt, és megindult a ma­gán-árufuvarozás. Ezután kö­vetkezett a személyszállítás en­gedélyezése személykocsival és autóbusszal, és az előbbi módon a roncstelep kiárusításával. A személyszállítás területén az ál­lam azért megtartott egy darabig sok pozíciót, majd engedett, és megindult a fejlődés. Amikor ez a privatizálás létrejött — a szabad vállalkozások jegyében —, egyre többen hagyták ott munkahelyü­ket, és szálltak be ebbe az üzlet­ágba, vásároltak nagy kamiono­kat is nemzetközi fuvarozásra. Ekkor azonban beindult a kont­raszelekció. A közúti árufuvaro­zást végző járműveket sokkal magasabb, szigorúbb feltételek­kel vizsgáztatták, a kamionosok nem kaptak az elosztásnál meg­felelő mennyiségű nemzetközi útvonal- és fuvarengedélyt, a bu­szokkal is jelentkeztek gondok, a kétütemű kisteherautókat kitilt­ják a forgalomból, tehát a leépü­lést, a selejtezést sikerült áthárí­tani a magánvállalkozókra. A vállalkozók ültek a hintában, és tehetetlenek voltak. A személy- szállítás egy kicsit más. A kezdeti sikereken felbuzdulva, ide áram­lott igazán a vállalkozni vágyó ember, és a könnyebb jövede­lemszerzés (legalábbis annak lát­szó) reményében fogott neki. Mivel korlátozás nincs, csak egy megfelelő vezetői engedély, va­lami kis pótvizsga és egy mozgó­képes autó elégséges az ipargya­korláshoz. Az iparosok érdekvé­delmi szervezete, az akkori KI- OSZ, időben jelzéseket adott az illetékes minisztériumok és a kormány felé, nemcsak a várható taxisproblémák miatt, hanem a többi, szabadon engedett vállal­kozási lehetőség tekintetében is. Ezeket a jelzéseket természete­sen figyelmen kívül hagyták, sőt vállalkozás-ellenességgel vádol­ták a szervezetet. Az eltelt pár év bennünket igazolt, de sajnos már későn, emberi tragédiák bekö­vetkezte után, és még nem tudni, mi előtt. A kérdéseim, amire azt hi­szem, választ sehonnan sem fo­gok kapni: 1. Ki gondolja vagy hiszi azt, hogy a pofon jó helyen csattan? 2. A taxis csak hiéna lehet? Mind? 3. Ki fogja kiválogatni, hogy melyik az? (Eddig a piac törvé­nyeire hivatkoztak, hogy az majd kiválogatja a férgesét!) 4. Ki fogja ezt megmondani vagy leírni neki, hogy ő melyik? MIT GONDOLNAK? 5. Ki fogja jobban tudni telje­síteni a feltételeket, a hiéna vagy a becsületes? 6. Kinek lesz hamarabb a mű­szaki követelményeknek megfe­lelő járműve? 7. Ki fogja tudni előbb letenni a kauciót? (Esetleg több helyett is?) 8. Ki fogja tudni megvenni a hatósági engedélyt? 9. Ki fogj a megmondani az ed­dig becsületesen dolgozónak, hogy holnaptól földönfutó? 10. Ki fogja ezeket a jövede­lem és munkanélküli-segély nél­kül maradókat ellátni? 11. KI MONDJA MEG, HOGY A TÖBBI SZABADON VÁLLALKOZÓRA MIKOR KERÜL SOR? Természetesen nem arra gon­dolok, hogy akinek sikerül új en­gedélyt kapni, az mind becste­len, de elgondolkoztató, hogy a RENDELET — aminek szándé­ka lehet, hogy becsületes (de át­gondolatlan) — hogyan fogja le­hetetlenné tenni a kicsiket, akik a megélhetésüket biztosítják ily módon. Horváth Gyula Eger és Vidéke Ipartestület elnöke Orvosi ellenőrzést is biztosít Olvasónk felajánlása — csak nyugdíjasoknak Nem mindennapi felajánlás közlésére kérte meg lapunkat le­vélben a herédi Mészáros József. Zalakarosi ingatlanát — kizáró­lag csak nyugdíjasoknak — 1993 májusától (augusztus kivételé­vel) ötnapos turnusokban, naponta és személyenként 250 forin­tért kiadja. Az épületben hat szoba, két fürdőszoba, két WC, egy konyha és egy ebédlő, húszszemélyes társalgó várja a vendége­ket. A zárt portán hat személygépkocsi parkolása is lehetséges éjjel és nappal. A konyha főzésre alkalmas, mindennel felszerelt. A házigazda vendégeinek orvosi ellenőrzést is biztosít, és az üdü­lőt kívánságra vagyonbiztosítással is ellátja. Azok, akik élni kí­vánnak ezzel a lehetőséggel, keressék fel levélben vagy szemé­lyesen Mészáros Józsefet Heréden, a Hatvani üt 62. szám alatt. Utánajártunk Hiánycikk a hazai... „Támogasd a magyar ipart!” — idézgette nagyapám ezt a bé­kebeli jelmondatot közös be­szerzéseink alkalmával. Az idő tájt mi sem volt természetesebb, mint hogy hazait vásároltunk — nyugati termékeket csak képek­ről, filmekből ismertünk, a keleti gyártmányok láttán pedig aligha tévelyegtünk el. Napjainkban is támogatná a magyar ipart Köntös Péter egri olvasónk, aki nem másról, mint egy 603-as jelű RADAL típusú radiátorról ábrándozik. Immár a második hónapja. Hetente felke­resi az egri Rajner Károly utcai mintaboltot, de minduntalan csak kezüket tördelő, mentege­tőző eladókba ütközik. „Már megrendeltük..., tessék talán ké­sőbb érdeklődni!” Nekünk sem mondhatott egyebet Bóta József, az üzlet ve­zetője. Folyamatosan tartják a kapcsolatot a gyártóval, a Lehel Hűtőgépgyár jászboldogházi üzemével. Azt már sikerült kide­ríteniük, hogy a cég exportra dolgozik, s amíg a külföldi meg­rendelést ki nem elégítik, addig bizony a hazai igényekre nem ke­rülhet sor... Mivel egy fűtőtestről van szó, s nyakunkon a tél, nem törődhet­tünk bele a kereskedő válaszába, felhívtuk „Leheléket”: — Különös: épp tegnap kere­sett meg Egerből a Horváth Kft. (István király út 6.) azzal a pa­nasszal, hogy elfekvő készleteik vannak az 1003-as típusból, ami csak magasságban tér el a 603- astól— mondta Pintér Sándorné kereskedelmi osztályvezető. — Előfordulhat természetesen, hogy építészeti szempontból ez a radiátor nem helyettesítheti azt, amit a vásárló keres. Ebben az esetben forduljon hozzánk, s megoldjuk a problémáját... — Mi történik akkor, ha ezen az ajánlaton felbuzdulva, száz érdeklődő jelentkezik? — Hússzor annyi megrende­lésünk van, mint amennyit a gyártókapacitásunk kielégíthet. Már csak a jövő évre fogadunk el megrendelést. — Mindamellett, hogy örü­lök: olvasónknak végre lesz mi mellett melegednie, meg kell kér­deznem, miért élvez ő kivételt? — Bizonyos esetben egy-egy darabot soron kívül is elkészí­tünk... Keressen fel bennünket Köntös Péter telefonon vagy le­vélben, s napokon belül meg­kapja a radiátort. Különös. Vajon „bizonyos esetnek” minősül-e, ha valaki nem az újság segítségét kéri, csak — fázik? (né-zi) ■'SV Íí'.. ****&«■*»»*»*' Sokféle szolgáltatást ajánlanak az egri Bástya ABC-vel szemben tegnap megnyílt, importbálás-ruhá- zati üzlet vezetői. Nemcsak a termékek — a bébiholmiktól a férfifelöltőkig — jelentik a változatossá­got, hanem az egyéb kínálatok. Nyugodtan vásárolhat az anyuka, mert a gyermekmegőrző sarokban felügyelnek a kicsikre, a férjek pedig a legfrissebb sajtótermékekből válogathatnak, olvashatnak, míg feleségük vásárol. Az 52 négyzetméteres helyiségben naponta új árukészlet fogadja az ide betérőt. (Fotó: Gál Gábor) A kiskereskedők kárpótlásáról ? A nagy hírveréssel beharan­gozott, majd megalkotott kár­pótlási törvény, az 1991. évi XXV. törvény, mely „a tulajdon- viszonyok rendezése érdekében az állam által az állampolgárok tulajdonában igazságtalanul okozott károk részleges kárpót­lásáról” ígéretes címet viseli, megjelenésekor, sőt az utóbbi időkig azt a hiedelmet keltette, hogy a kiskereskedői árukészle­tétől és üzletberendezésétől megfosztott kiskereskedőkre, kiskereskedői vállalkozásokra is kiterjed. A letűnt fasiszta, majd a kom­munista diktatúra nemcsak az ingatlanok, a nagyüzemek, nagyvállalatok tulajdonosait, hanem a kiskereskedőket, a kis­kereskedői vállalkozásokat — a falusi szatócsüzletekig terjedően — egyaránt sújtották az igazság­talan jogfosztó rendeleteikkel, melyek vagyonuk elkobzásával ezt a réteget is létbizonytalanság­ba sodorták. Az eredeti értelmezést szak­barbár politikusaink ügy csűr- ték-csavarták, hogy a jogsérel­met szenvedett kiskereskedők ezreit kizárják a kártalanításból. Ezt a törvényt most átértelmez­ve, úgy döntöttek az illetékesek, elsősorban az Országos Kárpót­lási Hivatal elnöke, hogy csak az 50.550/1944. KKM., a zsidó kiskereskedők üzletéhez tartozó árukészletek és üzleti berende­zések zár alá vételéről szóló fa­siszta rendelet alapján, illetve ezen rendelet hatálya alá tartozó sérelmek miatt kártalanítanak, de a kommunista diktatúra által okozott jogsérelmek miatt nem. Indoklásuk szerint a kárpótlá­si törvény 1. és 2. számú mellék­lete a kommunista diktatúra jog­fosztó rendeletéit nem tartal­mazza. Ez igaz, azonban a kár­pótlási törvény hatályáról ren­delkező KTv. 1. par. /1/ bek. szerint részleges kárpótlás illeti meg azokat a természetes szemé­lyeket, akik magántulajdona az állam által 1939. május 1-jét kö­vetően alkotott, az 1. és 2. számú mellékletben felsorolt jogszabá­lyok alkalmazása által sérelmet szenvedett. Ez a törvényi rendelkezés fél­reérthetetlen, mert a kommunis­ta jogfosztó rendelkezések is eb­be a kategóriába tartoznak. Kér­dés, hogy a jogalkotói munka hi­ányossága, pongyolasága miatt hiányoznak az 1. és 2. számú mellékletből a kommunista dik­tatúra ezen rendelkezései, vagy egyéb eltitkolt gondolatból? Felvetődik mindenkiben: a fasiszta diktatúra jogfosztottjai- nak kártalanítása mennyire előbbvaló, mint a kommunista diktatúra jogfosztottjainak? A törvény ezen hiányossága, illetve esetleges téves értelmezé­se sérti sok ezer keresztény ál­lampolgár alkotmányos jogát, az egyes csoportok közötti egyen­lőség elvét, és alkalmas arra, hogy faji és vallási ellentéteket szítson. Az érintett jogfosztottak sé­relmükkel az Alkotmánybíró­sághoz fordulnak, és kérik, hogy ezt a törvénysértést megfelelő határozattal küszöbölje ki, hogy a kommunista diktatúra kiske­reskedő jogfosztottjai is részesül­hessenek olyan mértékű kártala­nításban, amilyen mértékben az 50.550/1944. KKM rendelet ál­tal jogfosztott zsidó kereskedők kártalanítása történik. Reméli és várja a több ezerre tehető kiskereskedők tábora az Alkotmánybíróság megfelelő határozatát. Dr. Géresi János, Eger Aki a virágot szereti... Régi mondás: Aki a virágot szereti, rossz ember nem le­het! Ez szépen hang­zik, rendjén van, sőt nagyon megnyerő! De ha valaki a más vi­rágát szereti? Aki nem ültet virágot, csak hozzájutni, be­takarítani akar? Ha valaki a más vi­rágát a virágágyás­ból, a lépcsőházba el­helyezett virágcsere­pekből, -tartókból a hideg, a tél merevsé­ge ellen őrzött virá­gokat szereti? Aki a téli pihenőre kirakott növényeket, a piciny magból kelt és oly féltetten ápolt és óvott idő alatt a pa­lántákból lett pom­pázó természeti cso­dákat „fújja meg”, az már jó ember nem le­het. Sőt! Nevezzük ne­vén: az tolvaj! P. J. Eger

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents