Heves Megyei Hírlap, 1992. november (3. évfolyam, 257-282. szám)
1992-11-26 / 279. szám
HÍRLAP, 1992. november 26., csütörtök PÉTERVÁSÁRA ÉS KÖRZETE 5. A pétervásárai közüzemi szolgáltató vállalatnál Taggyűlés után új vezető Egercsehi tervek Előbb a szennyvíz, azután a gáz Közmeghallgatások Tarnalelesz után a körjegyzőség másik két községében is közmeghallgatást tartanak az ön- kormányzatok. Szentdomonko- sonma délelőtt 9 és 12 óra között kereshetik fel a polgárok kérdéseikkel, javaslataikkal az illetékeseket, Fedémesen jiedig november 30-án, hétfon délután 5-től este 8-ig várják az érdeklődőket a képviselők. Természetesen a helyszín mindkét alkalommal a községi polgármesteri hivatal. Mesemondók versenye Csaknem húsz község kisdiákjai „mérettetik” meg magukat holnapután a tarnaleleszi művelődési házban rendezendő magyar népmesemondó versenyen. Az esemény szombaton délután három órakor kezdődik, a megnyitót követően a jelenlévők moldvai csángó népmeséket hallgathatnak meg Káka Rozália előadásában, s ezután kezdődik maga a versengés: a különböző településekről erkezett gyerekek bemutatják választott meséiket. A zsűri — melynek tagjai Farkas Piroska, a megyei önkormányzat művelődési irodájának főmunkatársa, Jámbor Ildikó, a Hírlap újságírója és Kakuk Jenő, az egri tanárképző főiskola adjunktusa — oklevelekkel, dijakkal jutalmazza majd a legjobbakat. Cigányzenekari fesztivál Az egri Megyei Művelődési Központ cigányzenekari fesztivált rendez amatőr zenekarok részére a tarnaleleszi művelődési házban. A zenés összejövetel december 5-én, délelőtt tíz órakor kezdődik, a fellépő együttesek közül a legjobb hármat díjazzák. Pétervására és társközségeinek közös képviselő-testülete az elmúlt év végén döntött a városi közüzemi szolgáltató vállalat — a korábbi költségvetési üzem — átalakításáról. Ennek alapján a vállalat 1992. január 1-jétől kft.- ként működik. A kft. nemrég megtartott legutóbbi taggyűlésén — ez a testüAz elmúlt héten közmeghallgatást tartottak Tarnaleleszen. Amint azt megtudtuk, az esemény napján csupán nyolc-tíz helybeli kereste fel a polgármesteri hivatalt, s ez köszönhető talán annak, hogy a mostanság a legtöbbeket foglalkoztató telefonhelyzet az utóbbi időben sokat javult. Négyszáz vonallal bővítették a meglévő központot, s bár december 31. volt eredetileg Annak idején terjedelmesebb írásban számoltunk be arról, hogy Tarnaleleszen, illetve a körjegyzőséghez tartozó másik két településen, Szentdomonkoson és Fedémesen milyen problémák vetődtek fel az egykori egyházi tulajdon mai visszaigénylésével kapcsolatosan. Vita folyt arról, hogy van-e minden esetben jogalap a visszakérésre, s — mivel elsősorban iskolákról volt szó — felvetődött a pedagógusok egzisztenciális biztonságának kérdése is. Az azóta eltelt időben a leleszi és a domonkosi önkormányzat és a katolikus egyház között megszületett már a megegyezés. Szentdomonkoson mindazt visz- szakapta az egyház, ami bizonyíthatóan az ö vé volt az államosítások előtt: vagyis a hajdani kántori lakást és a régi iskola- épületet. Az üj iskolára benyújtott igényt azonban elutasította a képviselő-testület, mivel az községi tulajdon volt korábban is, let az üzemeltető települések, vagyis Pétervására, Erdőkövesd, Váraszó, Ivád és Kisfüzes polgármestereiből tevődik össze — személyi kérdésben döntöttek. A vállalat korábbi ügyvezető igazgatója augusztusban — az egészségi állapotának megromlására való tekintettel — munka- viszonyának megszüntetését az átadási határidő, Szentdomonkoson és Tarnaleleszen már befejeződött a munka, Fedémesen és Bükkszenterzsébeten pedig a közeljövőben készülnek el azzal a kivitelezők. így a megjelentek elsősorban a vezetékes gáz építésével kapcsolatban tettek fel kérdéseket a közmeghallgatáson az önkormányzat képviselőinek, illetve a polgármesternek. A gázhálózat az egykori községi temető területén épült. Tarnaleleszen pedig a jogos igények alapján a régi szolgálati lakás került vissza az egyház tulajdonába, ott ezzel nem volt gond, nem vitatták a kérést a képviselők. Fedémesen ugyanakkor még nem döntött a helyi önkormányzat az ügyben. Az iskolát és a mellette lévő pedagóguslakást igényelte az egyház — méghozzá üresen. S ezért egyrészt azt is mérlegelniük kell a „községatyáknak”, hogy mi lesz a pedagógusok sorsa, ha rájuk az egyháznak nincs szüksége, másrészt pedig a testület rendelkezésére álló régi iratokból, bizonyítékokból eleddig az világlott ki, hogy az említett iskola nem egyházi pénzből létesült, ám az igényt az egyház képviselője nem vonta vissza. A helyzet tehát korántsem nevezhető könnyűnek. (rénes) kérte, így munkakörének betöltésére pályázatot írtak ki. A beérkezett anyagokat a mostani taggyűlésen bírálták el, s a legjobbnak Danyi Lávzfóe'/találták, ő lett a közüzemi szolgáltató vállalat új ügyvezető igazgatója, aki kinevezése előtt a pétervásárai termelőszövetkezet műszaki főágazatának a vezetője volt. terve még az idén elkészül, nemsokára a hatósági bejárást is kitűzik. A terv költségeit a beruházásban érintett három község — Szentdomonkos, Tarnalelesz és Bükkszenterzsébet — önkormányzata állja, annak elkészülte után pedig pályázatot írnak majd ki a kivitelezésre. A munkálatok — a remények szerint — a jövő évben el is kezdődnek. ( Tudósítónktól) A pétervásárai Gárdonyi Termelőszövetkezetnél kiválási szándékot jelentett be nemrégiben Váraszóból egy harminchat fős csoport, amely önálló faüzemet szeretne létrehozni. A vagyonrész felbecsült értéke 16 millió forintra tehető, ami csaknem azonos a csoport nevesített vagyonával. A bejelentést a tsz vezetése tudomásul vette, így a szükséges kezdeti lépéseket megtették. Egyebek között újból felértékelték a szövetkezet ösz- szes vagyonát, s ezen belül meghatározták a faüzem értékét is. A múlt héten a vezetés egyébként találkozott a tagsággal, ahol Kaszab Balázs elnök tájékoztatta az egybegyűlteket. Utalt arra, hogy a szövetkezeti törvény bizA megye számos településén döntött már a helyi önkormányzat a vezetékes gáz kiépítéséről; van, ahol már el is készültek a munkával, van, ahol éppen most dolgoznak a kivitelezők. Éger- csehiben is foglalkozott a gázhálózat létesítésének tervével a képviselő-testület, folytak már erről tárgyalások, ám konkrétumot még nem tudni. Az előzetes elképzelések szerint Tarnalelesz irányából érkezne a gáz Eger- bocsra, Bátorba, Szúcsra, Eger- csehibe: ehhez egy nagyobb teljesítményű átadóállomásra lenne szükség, erre viszont az érintett községeknek nem keveset kellene áldozniuk. És bár Eger- csehiben már a tanulmánytervet is megrendelték a Tigáztól—eza közeljövőben el is készül —, bizony várni kell még arra az időre, mikor a szén helyett a vezetékes gáz adja majd a meleget. tosítja a tagok, csoportok kiválását, s elmondta azt is, hogy ez többletmunkával jár — vagyonértékelés, nevesítés, közgyűlés előkészítése és hasonlók —, amit kellő gondossággal igyekeztek elvégezni. A szóban forgó faüzem nem veszélyezteti a gazdaság további működését, így a vagyoncsoport kiadását a vezetőség támogatja. A végső döntést természetesen a tagság, illetve az ezen a héten rendezendő termelőszövetkezeti közgyűlés hozhatja majd meg. Az elnöki tájékoztatót követően többen is elmondták véleményüket. A jelenlévők közül egyesek utaltak arra, hogy annak idején az üzem a szövetkezet teljes tagságának közreműködésével jött létre. Most ügy érzik, hogy a közös vagyonból őket kiEgyrészt arról van szó, hogy az önkormányzat semmiképpen sem szeretné anyagilag túlterhelni a helybelieket. Az ófalui részen és a bányatelep egy részén ugyanis a napokban fejeződik be az ivóvízhálózat kiépítése, aminek fejében egy-egy családtól tízezer forintot kértek. Másrészt pedig létezik egy, a gáznál fontosabb probléma: a szennyvízelvezetés. Elsősorban a bányatelepen, az úgynevezett „pataksoron” nagyon szennyezett a környezet, messzire érezni a kellemetlen szagot, ami abból adódik, hogy szennyvízvezeték híján a patak szolgál derítőül. Mindezek okán az önkormányzat ügy ítélte meg: helyesebb, ha az ivóvíz után a szennyvíz következik — jövőre egy szakaszon meg is kezdik a vezeték építését —, s a gáz csak ezután következik. semmizik, s egy kisebb csoport csak a saját hasznát nézi. A kiválni szándékozók képviselője elmondta, hogy szándékuk egyáltalán nem emiatt fogalmazódott meg. Egyértelmű, hogy a kiválás után a faüzemet nyereségesen kívánják üzemeltetni, ami a finanszírozásnál — már csak az ott dolgozó harminc ember miatt is — elsődleges feltétel. Megjegyezte, hogy az utóbbi két-három évben veszteségesen működtek. A napokban még a tsz vezetősége hasonló fórumot és egy közgyűlést is összehívott Erdőkö- vesden, Pétervásárán, Ivádon és Kisfüzesen. Az ezeken elhangzottakról, illetve a döntésekről egy későbbi összeállításunkban számolunk majd be. Zay József Kevés érdeklődő a közmeghallgatáson Mi foglalkoztatja a leleszieket? Egyházi visszaigénylések Fedémesen még nem döntöttek Harminchatan akarnak kiválni Lesz-e faüzem Váraszón? Magatartási verseny Tarnaleleszen Volt egyszer egy palócnap Igaz, nem kötődik a palócnaphoz, de szép népi hagyomány a tojásfestés (Fotó: Rigó Tibor) (Folytatás a 1. oldalról) — Az egyik nap nem mentem korrepetálásra — halljuk a vékony hangot a magnókazettáról. — Azért nem, mert a szüleimmel temetésen voltunk. A tanár bácsi másnap behívott az iskolai büfébe, s ram ütött erősen a pálcával. Sírtam is utána az udvaron, ügy fájt. De nemcsak én kaptam aznap, hanem még ketten. A tanár bácsi azóta beszélt velem, s azt mondta, hogy fizikai lehetetlenség, hogy a herémet érte volna az ütés. Most felmentettek egy ideig tornából, de a tanár bácsi megígérte, hogy ha meggyógyulok, akkor nagyon meg fog tornáztatni a bordásfalon, és fekvőtámaszokat is csináltat velem, ameddig csak bírom. Ezzel akarja bizonyítani, hogy nem a pálca miatt, hanem a terheléstől duzzadtak meg a heréim. A kisfiúnak ugyanis már korábban is volt hasonló problémája. Az urológiai zárójelentés szerint most nála „herezűzódás utáni állapot” van. Az azonban nem bizonyítható, hogy ezt a pálca okozta-e, vagy valami más. — Kérem, én nagyon sajnálom az esetet, az idegeim is a kárát látják — mondja Vass tanár úr. — De állítom, hogy én csak a fenekére vertem, s nem érhette a heréjét a pálca. De azóta engem állandóan zaklat a Berki, felhívta a feleségemet is, és minősíthetetlen hangon beszélt vele. Akkor éppen este volt, én már aludtam, de azonnal felpattantam a biciklimre, s elmentem hozzájuk. Nem nyitottak ajtót, így átmásztam a kerítésen, s kérdőre vontam. Azzal fogadott, hogy milyen tanár vagy te, ha más cigány gyerekével csináltad volna, az már agyonverne. Higgyék el, hogy máskor is volt a kisfiúnak ilyen, akkor pedig nem is bántotta senki. Mondják meg neki, hogy ne hívogasson engem! Az iskola igazgatója vizsgálatot rendelt el az ügyben, s a bizottság vezetőjének a helyettesét tette meg. A pálcáról ők is tudtak. — Minden pedagógus más egyéniség, más-más módszereket használ a fegyelmezéshez — mondja Huszár Ernő igazgató szívélyesen. — Sok tanár odacsap néha, magam is kaptam annak idején, s talán ön is. (így igaz. K. A. megj.) Azonban nem fedi a valóságot az, hogy itt cigányellenesség lenne, kapnak a magyarok is. Nézze, hozzánk több mint háromszáz diák jár, s azoknak a 31 százaléka cigány. Szervezünk nekik felzárkóztatókat, mert sokszor ingerszegény környezet- őő/jönnek, s ezek eredményesek is. A vizsgálat eredménye három héten belül várható. Maczkó Ferenc körjegyző szerint, ha bebizonyosodik, hogy valóban a veréstől duzzadtak meg a kisfiú heréi, akkor az eset minősülhet akár könnyű testi sértésnek is, ha pedig nyolc napon túl gyógyuló a sérülés, akkor súlyos testi sértés. Ilyen esetekben neki, mint a gyámhatóság vezetőjének, akkor is feljelentést kell tennie, ha a szülők ezt esetleg nem is akarják. Egyelőre azonban nincs erre bizonyíték, s éppen ennek az ellenkezőjét kívánják alátámasztani azzal, hogy felépülése után a tanár űr majd „meghajtja” a kisfiút. — Nézze, nagyon nehéz helyzetben van a Vass tanár úr — ismeri el Palkovics Ákos polgár- mester. — Az iskolában mind tanulmányi, mind magatartási versenyben állnak egymással az osztályok, s utóbbiban a Vass tanár űré az utolsó. Kétségbeesetten harcol, hogy valami jobb eredményt érjenek el, s így fordulhatnak elő az ilyen esetek. A vizsgálat tehát tart, a magatartási verseny pedig folytatódik. Kovács Attila A Hírlap egyik száma Kovács Attila szellemes (arc)képes riÖ át közli egy észak-hevesi fa- 1. Helyeselni lehet, hogy a színhely és a nyilatkozó személy anonim, mert sohasem lehet ügy szólni, hogy valaki ne mondjon ellent, és ne értse félre az illetőt. Ez persze a politikai tartalmú vagy színezetű nyilatkozatokra vonatkozik, ami bennünket ebben az esetben nem érdekel. Inkább az, amit az idősebbnek tűnő falusi asszony az egykori palóc folklór-rendezvényekről mondott. Ebből két fontosabb gondolatot lehet kiemelni. Az egyik az idősebb generáció erős közlési vágyából ered, mellyel azt szeretnék elérni, hogy egész életük folyamán megszerzett ismereteiket valamilyen módon megörökítsék, átadják utódaiknak. Érthető és egyúttal megható ez a törekvés, mert az emberi természettel függ össze: idősebb korban nem, vagy nemcsak egyéni gondokkal küzdeni, hanem olyasmit tenni, ami hasznára válik a társadalomnak. Városban élő, öregedő értelmiségi többnyire élettörténetének megírásába kezd, ügy véli, kevés ember ment át olyan eseményeken, mint ő. És ebben igaza lehet, mert egy esetnek több nézőpontja, s így több megítélése lehetséges. Tehát minden élet- történetnek megvan a maga sajátossága és értéke. A falusi közösségben élő ember, aki talán nem olyan gyakorlott a betűvetésben, és aki nem élt át nagy eseményeket, élettörténetének megírása helyett másba kezd. Erre látszik alkalmasnak a sok nóta és vers, amit évtizedeken át elsajátított, és amit maga is szívesen eldalolt, ha erre alkalom nyílt. De megfelelhet még erre a célra a népszokások, a közmondások serege, melyet sokszor már csak az emlékezet őriz. A néphagyomány, a folklór megörökítése, átadasa több módon lehetséges, és ezek egyike a lejegyzés, majd a szöveg sokszorosítása, kiadása. A Hírlap riportjának alanya olyan erős vágy- gyal gondol szövegeinek kinyomtatására, hogy ennek érdekében áldozatra is hajlandó lenne. Napjainkban sajnos, erre kedvezőtlenek a kilátások. A magas nyomdai költségek mellett gondok vannak az értékesítéssel is, ezért minden efféle vállalkozás ráfizetéssel jár, ami több százezer forintot jelentene. Járható út azonban a kéziratot elküldeni valamilyen pályázatra, ahol értéke szerint díjaznák, esetleg egy részét ki is adnák. A folklórban megjelenő szellemi értékek átadásának, hasznosításának más módja a színjátékra való feldolgozás, aminek egyik példáját, mint a parádipalócnap eseményeit, műsorait a Hírlap riportja is megemlíti. Nem ő az egyetlen, aki szívesen emlékszik vissza a parádi ünnepségekre, melyeket az 1960-as években a Pétervásárai Járási Tanács több ízben is megszervezett, és nagy sikerrel bonyolított le. Becslésem szerint 10 és 20 ezer között volt a résztvevők száma, akik nagy része a már nem hordott, ládák mélyén fekvő népviseleti darabokat vette magára, hogy táncoljon, daloljon, jeleneteket mutasson be az ideiglenes színpadokon. Igazi népünnepély volt a palócnap, egy alkalommal helyet adva olyan eseménynek is, mint a több száz tagú palóc népi kórus, melyet a nemrég elhunyt, megyénk szülötte, Vass Lajos karnagy vezényelt. Gondolom, hogy mindazok, akik részt vettek ebben a tömegéneklésben, boldogok voltak, és örömmel emlékeznek vissza az előadásra. De nemcsak a kórus tagjai érezték magukat jól Párádon, hanem a Mátra és a Bükk környékének számos falujából ide zarándokolt tömeg is. Jó lenne tudni, őriznek-e még emlékeket a palócnapokról, és milyeneket? Sokan felismerhették magukat a televízióban, mert az eseményeket az is közvetítette. A riportban szóba került, hogy szívesen látnák ezt a filmet még egyszer, ha levetítené a televízió. Meg tudom nyugtatni az érdeklődőket, hogy annak idején az egyik parádi ünnepségről mozgofilm készült, aminek néprajzi szakértője Ortutay Gyulával en voltam, és ennek a kópiája valahol Egerben van. A film újra levetítésének tehát nincs akadálya, csak elő kellene keresni. Megtekintése öröm lehetne az ünnepség egykori résztvevőinek, és hasznos azoknak a tisztségviselőknek, akik a világkiállításra fel kívánják újítani ezt a színes, látványos, az észak-magyarországi palócfolklórt visszaidéző rendezvénysorozatot. Bakó Ferenc
