Heves Megyei Hírlap, 1992. november (3. évfolyam, 257-282. szám)

1992-11-25 / 278. szám

HÍRLAP, 1992. november 25., szerda FÜZESABONY ÉS KÖRZETE 5. Véradás Füzesabonyban Csütörtökön délelőtt 9-től délután egy óráig önkéntes vér­adásra kerül sor a városi Vörös- kereszt szervezésében Füzes­abonyban. Minden jelentkezőt fogadnak, aki embertársain segí­teni akar. Az egészségügyi szakemberek a művelődési központban várják a donoro­kat. Kompolti újság Megjelent a kompolti polgár- mesteri hivatal tájékoztatója, a „Közhírré tétetik...” Az újság ja­varészt az októberi forradalom történetével, annak tapasztala­taival foglalkozik, de olvasha­tunk írást a fogorvosi ellátásról, a gázhálózat építéséről, valamint azokról az újdonságokról is, amelyeket bevezettek a helyi ze­neoktatásban. Felújítják a kultúrházat Befejezéshez közeledik Al- debrőn a Népház (kultúrház) külső és belső felújítása. A vi­zesblokk kialakítása mellett el­végezték az elektromos vezeté­kek cseréjét, új padlóburkolatot raktak le, teljes külső és belső festést végeztek, s rendbe hozták a csatornákat is. Ötvenedik évforduló Ebben az esztendőben ünnep­li fennállásának ötvenedik évfor­dulóját a Nagyúti Általános Is­kola. Az évforduló tiszteletére pénteken délután fél 2-től ün­nepséget rendeznek a községi művelődési házban. Bábelőadás Ma délután egy órától bábelő­adást tartanak a kompolti iskolá­ban az óvodásoknak és az alsó tagozatos tanulóknak. „Az erdő manói” című előadást tekinthe­tik majd meg a gyerekek. Emlékül... Emléklapot készíttettek azok­nak a füzesabonyi katonáknak a nevével, akik hősi halált haltak a második világháborúban. A vá­rosi önkormányzat által kiadott emléklapot a művelődési köz­pontban vehetik át az egykori katonák legközelebbi hozzátar­tozói. Növendék­hangverseny A Füzesabonyi Zeneiskola növendékei adnak hangversenyt november 27-én délután 5 órá­tól. A város művelődési köz­pontjában rendezendő koncert során a diákok számos művet ad­nak elő, többek között Harsé, Schubert, Bach, Mozart, Tele­mann, valamint Szokolay Sán­dor alkotásait. A nyár folyamán cikkeztünk róla, hogy a nagytályaiilletőségű Vágó 1stvánnénakkörülbelül ki­lencezer forintos villanyszámlát nyújtott át a díjbeszedő, amelyet a rokkantnyugdíjas, egyedül élő hölgy természetesen nem volt hajlandó kifizetni. Az ÉMÁSZ füzesabonyi kirendeltségéhez fordult tehát segítségért, ahol mereven elutasították, majd né­hány nappal később a szakembe­rek levágták a lakásához vezető villanyvezetékeket. Jogszabá­Atomfizikus, operatőr, tanár és teológus egy személyben Mi az, ami mozgat? Érces déli harangszó kísérte az elektromosság alapjainak ma­gyarázatát és a műszerek muta­tóinak törvényszerű mozgását a Poroszlói Általános Iskolában. Persely György fizikatanár arra próbálta rávezetni a hetedikese­ket: mi köze van Ohm híres né­met fizikusnak a „Kacsamesék­hez”. Gyorsan elrepült a 45 perc, s a végére kiderült, Ohm törvénye nélkül ma nem néz­hetnénk televíziót. Persely György két éve tele­pült át Ukrajnából a Tisza-tó mellé feleségével és 10 éves lá­nyával. S jelenleg mindnyájan a poroszlói iskolához kötődnek: itt tanítanak, tanulnak és laknak. A tanár úr az ungvári egyetemen szerezte meg fizikusi diplomáját, s ott volt munkatársa a magfizi­kai kutatóállomásnak. Onnét a képernyő világa csábította el az ungvári regionális televízióhoz. — Atomfizikusi tudását, tévés tapasztalatait hogyan tudja be­szorítani az általános iskola falai közé? — Megszerettem a tanítást, bár nagyon kemény és fárasztó dolognak tartom. Állandó ké­szenlétet igényel az embertől. Rájöttem, most végzem életem­ben a legfelelősségteljesebb munkát, amikor fiatal fejekben kell a tudást elültetni. Ilyenkor le­het egy életre elrontani vagy el­varázsolni egy gyereket. — Miért jött Magyarországra? Mi mozgatta abban, hogy változ­tasson az életén? — Nem a nagyobb falat zsíros kenyérért jöttünk át. Főként a e erek sorsa izgatott bennünket. tthon már négy nyelvet kellene tanulnia: oroszt, ukránt, magyart és egy választott idegen nyelvet. És nem akartuk, hogy átélje azt, amit a magyar tévénézők is lát­hattak a Panorámában — amit mint tévés, együtt készítettem a magyar kollégákkal —, hogy so­ha nem lehet tudni, éppen kinek a hatalma alá tartozunk. — Két éve élnek itt, milyennek látja Magyarországot? — Csalódtam. Legszíveseb­ben visszamennék — szól a rö­vid, de megdöbbentő válasz. — Nekem nem a kormánnyal, nem az inflációval van bajom, én az „átlagemberben” csalódtam. Nagyon sok támadás ért ben­nünket, mióta ide költöztünk. Gyakran éreztetik velünk, hogy a növekvő munkanélküliség kö­zepette elvesszük a hazaiaktól az állást. Pedig mi is magyarok va­gyunk... — Milyen meglepetések érték még magyarországi élete során? — Először azon lepődtem meg, hogy Ukrajnában a „kom­munizmus által" kevésbé vol­tunk elnyomva, mint a magyar- országiak. Én nem tudok úttörő- dalokat énekelni, sőt nem ismer­tem az állami himnusz szövegét, sem oroszul, sem magyarul, és nem fújom „Tatjána levelét” sem oroszul. Viszont mint nemzeti­ség, mindig is sokat szenved­tünk. (Miközben a házigazda a ká­vékészítéssel foglalatoskodik, teológiai könyvek akadnak a ke­zembe. Kiderül: feleségével együtt elsőéves hallgatói az Egri Teológiai Főiskolának.) — Hogyan fér meg egy ember­ben a fizika és a vallás, a termé­szet tapasztalása és a természet­fölötti kutatása? — A természettudomány az érzékelés, a tapasztalás útján jut el a megismerésig. Egy ponton viszont mindig megáll a tudo­mány, s az ember nem tudja, jobbra vagy balra kell-e mennie. Ezért vannak még megoldatlan kérdések a természettudomány­ban, s itt lép be a filozófia. Az ember a természetet is nehezen tudja megmagyarázni, hát még a természetfelettit, ami úgy néz ki, hogy van. Mélységében akarom megérteni a hit segítségével a ter­mészettudományt, gondolatilag kutatni a mozgató okot, mi az, ami engem is mozgat. Az ember szabadságot kapott a teremtés­kor abban, hogy gondolkodjon, és átalakítsa a világot. Boldog vagyok, hogy ez nekem megada­tott. — Főiskolai tanulmányait pusztán kedvtelésből folytatja, vagy konkrét célja is van vele? — Misszionárius területnek tartom ezt a környéket. Ha enge­délyt kapunk rá, hittant szeret­nénk tanítani, a feleségem a ki­csiknek, én pedig a szüleiknek. Az utóbbit még fontosabbnak tartom, mert ha a család nem ta­nítja jóra a gyerekeket, később semmit nem kérhetünk tőlük számon. (Órák óta ülünk a süppedő fo­telban, a feketéből mar rég el­szállt minden melegség, s mi még mindig a dolgok elején tartunk, a legfőbb kérdésnél: mi is az, ami mozgatja Persely Györgyöt?) (sárközi) Ezüstérmet szereztek Rövid ünnepség zajlott le a minap a Füzesabonyi Városi Rendőrkapitányságon, amikor dr. Pásztor József polgármester látogatott oda. Levelet és 20 ezer forintról szóló csekket hozott, il­letve nyújtott át dr. Petrovits Já­nos r. alezredes, városi kapitány­nak és rajta keresztül a Dózsa Sportkör kézilabdásainak, akik — a megyei versenyt megnyerve — a miskolci országos döntőn ezüstérmet szereztek. A belügyi torna sikerét hono­rálta a polgármester az ajándék­kal, amelyből a tervek szerint fel­szerelést vásárolnak. A képen a csapat néhány tagját látjuk, a többiek éppen szolgálatban, il­letve tanfolyamon voltak. A si­keres csapat szereplői: Kormos Ferenc r. hadnagy, Páka Sándor r. százados, Simon Miklós r. zászlós, Karkusz Csabax. őrmes­ter, Veres Zsolt r. szakaszvezető, Veres József r. szakaszvezető, Sárosi Tamás r. őrmester, Godó József r. őrmester, Bocz István r. főtörzsőrmester, és vendégjáté­kosként dr. Fridlich József r. őr­nagy Gyöngyösről. Dr. Pásztor József köszönti az „ezüst-csapatot” Valóban hibázott az ÉMÁSZ Minden jó, ha a vége jó? lyokra hivatkozva még azt a ké­relmét is elutasították, miszerint szerette volna részletekben kifi­zetni az — egyébként valóban képtelen — összeget. Egyben megköszönve a Hír­lap segítségét, a napokban érte­sítette szerkesztőségünket a „ká­rosult”, hogy a helyzet megoldó­dott: a kilencezret számláló órát megvizsgálták a hatvani mérés­ügyi hivatalban, s megállapítot­ták, hogy az 1956-ban(!) gyár­tott óra mérésre teljesen alkal­matlan. Vágó Istvánná ezek sze­rint jogtalanul maradt három hé­tig áram nélkül a nyáron, s jogo­san nem volt hajlandó fizetni egy (Fotó: Perl Márton) fillért sem. (Igaz, az áramot ké­sőbb visszakapcsolták, ugyanis az ÉMÁSZ mégis hozzájárult a számla részletekben történő kifi­zetéséhez.) — Minden jó, ha a vége jó — nyugtázhatná immár Vágó Ist­vánná, ha biztos lehetne abban, hogy az ÉMÁSZ a képtelen ösz- szegű számla befizetett részleteit — hibázása elismeréseként — a jövőben visszafizetné... (kácsor) A Füzesabonyban működő Géniusz Ifjúsági Alapítvány még augusztusban — első ízben — pá­lyázatot hirdetett. Mint sokak ál­tal ismert: az alapítvány létesíté­sekor két célt jelöltek meg, ame­lyeket — az anyagi lehetőségek­hez mérten — támogatni szeret­nének. Nevezetesen: a kiemel­kedő képességű, felsőfokú tanin­tézeti hallgatók anyagi, valamint a füzesabonyi fiatalok kulturált szórakozásának támogatását. A háromfős kuratórium úgy döntött, hogy a bevételből mint­egy 30 ezer forintot különít el az elsődleges alapítványi célkitű­zésre. A Füzesabonyi Híradó nyári számában megjelent pályá­zati felhívás azokat a feltételeket ismertette, amelyek szerint a hat — egyenként 5000 forintos — pályadíjat lehet elnyerni. A pá­lyázaton részt vehettek azok a 26. életévüket még be nem töl­tött füzesabonyi lakosok, akik az 1991-1992. tanévben felsőfokú (főiskola, egyetem) oktatási in­tézmény nappali tagozatának el­ső. évfolyamán tanulmányaikat befejezték. Mindemellett a felhí­vásban a testület kifejtette, hogy a pályadíjak a tanulmányok anyagi támogatását szolgálják. A kuratórium szeptember vé­gi ülésén a beérkezett pályázato­kat elbírálta, s úgy döntött, hogy a dijakat a város képviselő-testü­letének decemberi ülésén adják át. Az elbírálásnál természetesen fő szempont volt — a kiírt feltéte­leken túl — a diákok tanulmányi eredménye. A Géniusz Ifjúsági Alapít­vány kuratóriuma a fentiekben ismertetett kritériumokat mérle­gelve, az alábbi személyeket ré­szesíti díjazásban: Bartos Erikát, Kolenics Mónikát, Zbiskó Iza­bellát, Réti Zitát, Tóth Sándort és Szabó Gabriellát. Szajlai Csaba A kórus a művelődési központban Brahms-, valamint Kodály-műveket ad elő Százezer forintot kapott az önkormányzattól a füzesabonyi zeneiskola egyelőre még „neve nincs” kórusa. A pályázat útján elnyert összegből eddig a tagok csak kottára költöttek, ám sze­retnének egyforma „fellépőru­hát” is varratni a jövőben. Ter­mészetesen a kórustagok mind­ezeken kívül más terveket is dé­delgetnek „hobbijuk” űzésére — ha már ennyire megkedvelték őket a város lakói... A tizenöt tagot számláló kórus 1990 karácsonyán lépett fel elő­ször, ám ekkor csak „ad hoc” jel­leggel, erre az egy alkalomra. De egyből olyan sikert arattak, hogy az „ad hoc” kórust ezután már rendszeresen hívták különböző rendezvényekre. Amint azt Nagyné Rózsa Zsuzsanna zon­goratanártól, a kórus egyik tag­jától megtudtuk: az énekkar minden tagja a saját szabadidejé­ből áldoz a „munkára” (saját kedvtelésére) időt. Olyannyira csak a zene volt a fontos számuk­ra, hogy még elnököt és művé­szeti vezetőt is csak az elmúlt he­tekben választottak. A kórus el­nöke egyébként Kiss Zoltán, a zeneiskola igazgatója, művészeti vezetője pedig Kissné Bozó Sa­rolta lett. Képünk az október 22-i ün­nepi fellépést örökítette meg, amelynek során a kórus Brahms- valamint Kodály-műveket adott elő a művelődési központban. k. zs. Üj cipők, minden mennyiségben Évek óta eredményesen dolgozik a Füzes­abonyi Cipőipari Kisszövetkezet. Mint Maro­si Istvánná főkönyvelő elmondta: havonta 5-6 ezer pár cipőt gyártanak — a modelltől függően — a Dunántúli Cipőkereskedelmi Vállalatnak és a Corsó cégnek. Persze, ki­sebb megrendeléseket is elfogadnak, hogy a dolgozóknak folyamatos munkát biztosítsa­nak. A kis üzemben 68-an dolgoznak, s azzal büszkélkedhetnek, hogy eddig nem volt el­bocsátás a cégnél, mi több: októberben négy embert vettek fel a nyugdíjba vonulók helyé­re. Képeink a cipőkészítés egy-egy állomását mutatják be. Ezek a cipők már a jövő év divatja szerint készültek Pekk Attila a talppréselésben jártas Derekas Zoltánná és Hort Árpádné felsőrészt varrnak (Fotó: Perl Márton) Géniusz-alapítvány A hat nyertes

Next

/
Thumbnails
Contents