Heves Megyei Hírlap, 1992. november (3. évfolyam, 257-282. szám)

1992-11-23 / 276. szám

HÍRLAP, 1992. november 23., hétfő HATVAN ÉS KÖRZETE *• Se vele, se nélküle. Válás után Lőrinci és Petőfibánya Könyvtári napok Hatvanban Festmények a könyvtárban A hatvani Ady Endre Városi Könyvtár és Közösségi Házban a napokban nyílt meg László Lilla festőművész kiállítása. A mű­vésznő gyermekkorának megha­tározó élményéit, a debreceni Nagyerdő színeit festette meg. A tárlat a könyvtár nyitva tartásá­val egyidejűleg, november 30-ig tekinthető meg. Aerobic a Hiú-klubban Lőrinciben, a volt mozi épüle­tében, a jelenlegi Rió-klubban aerobic-testedzést szerveztek lá­nyoknak, asszonyoknak. A fog­lalkozásokat minden hétfőn és szerdán, este 6-7 óráig tartják. Csipike Bábszínpad A hatvani Városi Művelődési Központban november 28-án délelőtt 9-12 óráig Csipike Báb­színpadot tartanak, amelyre 6-14 éves gyerekeket várnak. A résztvevők saját maguk készít­hetnek bábokat, s szerepet játsz­hatnak ismert mesehősök bőré­be bújva. Hagyományőrző társaság A közelmúltban megalakult a Lőrinciek Hagyományőrző Tár­sasága. Várjak mindazokat a polgárokat, akik kedvet éreznek az ilyen irányú tevékenységhez, jelezzék csatlakozási szándéku­kat a polgármesteri hivatalban. Videoklub gyerekeknek A hatvani Ady Endre Városi Könyvtár videoklubot szervezett gyermekeknek. November 28- án, délelőtt 10 órakor a Robin Hood című színes, szinkronizált angol rajzfilmet vetítik. A film­hez rejtvényjáték kapcsolódik. A helyes megfejtők között jutalma­kat sorsolnak ki. Életmentő vér A hatvani kórház vértranszfú­ziós állomásán novemberben több donor is jelentkezett, hogy egy szívműtéthez megfelelő mennyiségű vért biztosítsanak egy rászoruló hatvani betegnek. A hónap elején Horton a Tigáz dolgozol részére rendeztek terí­tésmentes véradónapot, ahol mintegy 11 liter életmentő vért vettek le az önkéntesektől. Új utak Szűcsiben Ebben az évben három új utat építtetett az önkormányzat Szű­csiben. Megújult a Petőfi út, a Dózsa György utca és a Bajza ut­ca. A munkálatok mintegy két­millió forintba kerültek. A közelmúltban Gelsei Sándor településkutató Lőrinci és Pető­fibánya szétválásának előzmé­nyeiről, s annak következmé­nyeiről készített átfogó tanul­mányt. Az alábbiakban e mun­kából adunk közzé — olvasóink számára is érdekes — néhány gondolatot. Az elmúlt évtizedek ellent­mondásai megyénk településhá­lózatának fejlődésében is nyo­mon követhetők. A sokszor erő­szakos településegyesítések, gyorsított tempójú várossá nyil­vánítások a területfejlesztés to­vábbi torzulásához vezettek. Mi­után ma már minden lehetőség adott arra, hogy egy település közössége eldöntse hovátartozá- sát — hová nem tartozását —, az „erőszakos házasságok” sorra bomlanak fel. A váló felek fel­szabadultan hagyják el egymást, de mint minden válásnak, ezek­nek a folyamatoknak is vannak szenvedői és kárvallottjai. Heves megyében sajátságos a Lőrinci nagyközségtől — a mai várostól — elvált Petőfibánya esete. Nem egyenlő partnerek válásáról van itt szó, ugyanis Pe­tőfibánya inkább gyermeke az anyatelepülésnek. Az anya nem igazán jószántából, hanem a szo­cialista iparosítás frigyeként szülte meg gyermekét, aki azóta felnőtt, és járná a maga útját. Nem felhőtlen az új község önál­ló életének a kezdete, de az elvá­lás az anya számára is keserűsé­get okoz. A szétválás előtt Lőrinci csak­nem 35 négyzetkilométer volt, lakónépessége idén januárban 6042 fő. A belterület több, egy­mástól jól elkülöníthető funkcio­nális egységre tagolódik. A tele­pülés központjának jellegét az új középületek ellenére a családi­házas beépítésű falusias utcaso­rok határozzák meg. A belterület a földrajzi adottságok miatt észak-déli irányban bővülhetett: a Zagyva folyó, a 21. sz. másod­rendű főút, valamint a vasút által határolt térségben a századfor­dulóig észak felé, azt követően dél felé nőtt. A központból kiin­duló utcák északon több selypi üzemmel (pl. cukorgyár, ce­mentgyár, malom), az ezekhez Az utóbbi időkben az M3-as autópályán — Hatvan közelében — a „Sztráda” vendéglő parko­lójában csaknem nyolcvan gép­kocsit fosztottak ki ismeretlen tettesek, akik milliókban kifejez­hető értékben különböző tárgya­kat, forinttal teli pénztárcákat lo- vasítottak meg. Az elkövetők szinte minden esetben sajátos módon jutottak zsákmányukhoz. A hét végén azonban sorsdöntő furdulat állt be az efajta események sorozatá­ban. Miként dr. Jusztin Ferenc alezredes, városi rendőrkapitány informált bennünket, két őrmes­terük — ifj. Kovács Sándor és telepszerűen kapcsolódó, vala­mint családiházas beépítésű la­kóházakkal, délen a Mátra vidéki Erőművel, a hűtőtóval, a készen­léti lakóteleppel és családiházas utcasorokkal bővültek... Petőfi­bánya a lignitbánya közelében épült készenléti lakótelepből fej­lődött ki az elmúlt négy évtized alatt. A település lényegében a Petőfi-Altáró munkaerőigényét biztosította. A bánya és a lakóte­lep az 1950-es évek végére telje­sen kiépült. Lakossága az 1988. november 22-i népszavazáson úgy foglalt állást, hogy önálló községgé kíván válni. A telepü­lés helyzete eléggé sajátságos, a külterület kérdése még mindig nem rendezett Lőrincivel. A te­lepülés „be van zárva” a belterü­let határai közé, amely a fejlődés gátja lehet. Heves Megye Tanácsa V.B. 1990. június 29-i napirendjén szerepelt Lőrinci és Petőfibánya községek közös külterületi ha­tárvonalának megállapítása. A mindkét felet kielégítő döntés hiányában hosszú huzavona után Petőfibánya önkormányza­ta jelenleg a Belügyminisztéri­umtól várja a számára kedvező döntést. Mindkét településnek vannak érvei: a lőrinciek arra hi­vatkoznak, hogy az a terület, ahol Petőfibánya fekszik, mindig is Lőrincihez tartozott. Az el­múlt évtizedek beruházásainak nagy része ide koncentrálódott. Az önálló Petőfibánya lakosai nyilván furcsán érzik magukat Magyar Albin — a szokásos járő­rözés során a vendéglő közelé­ben egy piros színű Fiat Ritmo személyautóra figyelt fel, amely­nek utasai nem térték be az étte­rembe, hanem jobbra-balra pil- lantgatva a parkoló felé vették az irányt, hogy azon melegében ne­kikezdjenek egy Barkas feltöré­sének, s az utasfülkéből kiragad­janak pár megtömött táskát. A rablók azonban nem sokra mentek a friss szerzeménnyel, mivel a két rendőr közbelépése megzavarta őket. Ekkor a bűnö­zők menekülésre szánták magu­kat: az egyik nyomozó közvetle­nül a Fiatban kucorgó rablókat egy olyan településen, ahol egy- egy területigényes fejlesztésre (pl. temető, szeméttároló) nincsen hely, hiszen a község határa a je­lenlegi beépített területtel azonos. Legkézenfekvőbbnek a külterü­let népességarányos megosztása tűnhetne, ezzel azonban az a baj, hogy a térség sűrűn lakott. A kompromisszumos megoldást nehezíti, hogy Petőfibánya ter­mészetes külterületi környezetét zömmel a lőrinci gazdák tulajdo­nát képező hobbitelkek, magán­parcellák alkotják, s a lőrinciek érthetően inkább a saját telepü­lésüknek fizetik az adót. Egy bizonyos: Petőfibánya te­lepülésszerkezeti szempontból nem tekinthető Lőrinci szerves részének, és ha a többség úgy szavazott, a különválás nem vi­tatható. A volt nagyközség köz­pontjától olyan távol van, mint néhány szomszéd község (Apc, Zagyvaszántó), azaz: mindössze 3-4 kilométerre. Lőrinci és a vele szomszédos 3-4 község egy kis településegyüttest alkot, ahol a város társadalmi, gazdasági szer­vezőereje — különösen a foglal­koztatásban — érvényesül. Ezek az adottságok a jelenleginél min­denképp szorosabb településkö­zi kapcsolatok kiépítését szor­galmazzák. Erre a helyi önkor­mányzatoknak jók a lehetőségei. Elsősorban a kis térség lakóin múlik, hogy az egymásrautaltsá­got felismerve, az együttélés is­koláját milyen osztályzattal vég­zik el. követte, másikuk az a utópálya kivezető útján eléjük került, s midőn így sem akarták megadni magukat, riasztólövésekkel kényszerítette megállásra a rab­lóbandát. A városi kapitánysá­gon derült derült fény személya­zonosságukra, miszerint az ecse- gi, illetve pásztói illetőségű Ba- ranyi Tibor, Baranyi Antal, Var­ga Károly és Benkő Győző vett részt a rablásban, akikről a mód­szer azonosság alapján feltéte­lezhető, hogy erősen részesei a Sztráda vendéglő parkolójában korábban elkövetett több tucat­nyi autófeltörésnek. (moldvay) „...a társtalanság hangoztatá­sa felesleges és veszedelmes még akkor is, ha a magunk sorsának az elviselésére akarunk vele buz­dítani. A hangsúlynak nem azon kell lennie, hogy társtalanok va­gyunk, mert ebben fejlógatás és panaszkodás van, s egyáltalán a kérdésnek érzelmi síkra való te­relése, holott erkölcsi kérdésről van szó: arról, hogy a magunk életét igazán csak magunk igazít­hatjuk helyre.” Bibó István fenti mondatai szolgálnak mottóul a Hatvanban megrendezendő „Könyvtári és informatikai napok” rendez­vénysorozatának, melyet ezúttal az MTA-VITA Alapítvány, az Ady Endre Könytár és Közösségi Ház, a TIT Bugát Pál Egyesüle­te, valamint a városi önkormány­zat szervez. A programsorozat november 24-én délután három órakor kezdődik Szenté Ferenc­nek, az Országos Széchenyi Könyvtár főigazgató-helyettesé­nek előadásával, melynek címe: „Elmélkedés a cselekvő polgár­ról.” Ezt követően fél öttől Hat­van város főépítésze, Papvári Zsolt bemutatja az érdeklődők­nek a városi könyvtár bővítésé­nek terveit. A tájékoztató után Fazekas Zsigmondné, a hatvani könyvtár igazgatóhelyettese mu­tatja be a közönségnek a közi­gazgatási szakkönyvtári külön- gyűjteményt. November 25-én délután két órától a hazai településfejlődés új szempontjairól hangzanak el egymás után előadások. Ennek keretében Dan B. Britton, egy USA-beli kisváros polgármeste­re az amerikai kis település fejlő­désének tapasztalatait osztja meg az érdeklődőkkel, majd Enyedy György akadémikus a hazai településfejlődés új szem­pontjairól beszél. A kétnapos eseménysor az Irodalmi Vándortársulate\őadá- sával zárul, amelyben Illyés Gyula születésének 90. évfordu­lójáról emlékeznek meg. Átadták az apci tornacsarnokot Korábban többször is hírül adtuk, hogy az apci tornacsarnok szinte rekordidő alatt készült el a nyár folyamán. A településen élők régi vá­gya volt ez a korszerű létesítmény. Egy-két évvel ezelőtt az általános iskolásoknak meglehetősen kényelmetlen körülmények között, a he­lyi kultúrház nagytermében tartották a testnevelésórákat. Most végre megoldódott a probléma, ugyanis az elmúlt hét végén átadták a csar­nokot. Az ünnepélyes avatót követően az óvodások, az általános is­kolások, valamint a helyi karatecsoport bemutatóját tekinthették meg az ünnepség résztvevői. Felvételeink az egy évvel ezelőtti állapo­tokat, s a jelenlegi helyzetet örökítik meg. Csak fegyverrel lehetett megállítani őket... Múltidéző Milyen volt Hatvan 1839-ben...? Az erőműi iskola sorsáról Döntés csak tavasszal várható Lőrinciben a képviselő-testü­let rendszeresen vizsgálja az alapfokú oktatási intézmények személyi és tárgyi feltételeit. Legutóbb az októberi ülésen ke­rült napirendre ez a téma. Pádár Dénesné oktatásügyi tanácsnok jelentéséből kiderült, hogy az ál­talános iskolák felszereltsége jó, az oktatás szakmai színvonala megfelel az elvárásoknak, csu­pán a gazdasági nehézségek je­lentenek problémát. Különösen érvényes ez az erő­műi általános iskolára, ahol a működéshez szükséges költsé­gek gyermekenként 62 ezer fo­rintra rúgnak, szemben a lőrinci, illetve selypi 43 ezer forinttal. A testület ezen adatok birto­kában döntött úgy, hogy lépni kell. Egy bizottságot hozott létre a további lehetőségek vizsgálatá­ra. Ebben helyet kaptak az alap­fokú intézmények vezetői mel­lett a tagozatos pedagógusok, képviselők és pénzügyi szakem­berek is. A bizottság feladatai közé tar­tozik a szóba jöhető megoldások kidolgozása — javaslattétel az optimális modellre. S noha a ta­vasszal várható döntés közvetle­nül az erőműi iskolát érinti első­sorban, hosszú távon többről van szó. Bármely variáció kapja meg a többségi szavazatot, az min­denképpen meghatározója lesz a kisváros hosszú távú oktatási koncepciójának. Bár a megoldásra váró kérdé­sek még az előkészítés stádiumá­ban vannak, az Erőmű-lakótele­pen máris rengeteg szóbeszéd járja. Sokan tudni vélik, hogy az iskola teljes egészében megszű­nik, mivel ez egy előre eldöntött ügy. A szülők közül többen fo- gadkoznak, hogy ha már utazni kell a gyereknek, inkább Hat­vanba járatják, sem mint vala­melyik helyi intézménybe. Egy biztos: hogy jelenleg min­den feltételezés alaptalan, hiszen döntés februárnál előbb nem várható az ügyben. Amint Varga Antal polgármester és Szőllősi Győző is hangsúlyozta a leg­utóbbi összevont szülői értekez­leten, a többféle lehetséges meg­oldás közül fogja kiválasztani a testület azt, amely a legmesz- szebbmenőkig figyelembe veszi a gyermekek, a szülők és a peda­gógusok érdekeit. (tó) Hogy milyen volt, megtudhat­juk, ha a „Társalkodó” című lap 1839. április 20-i számában az Édes János tollából megjelent: „Utazás a magyar hon szebb vi­dékein” című útleírást elolvas­suk. íme: „Aszódtól... Hatvanig valahá- ra már készül és nagyobb részint készen is áll a töltés, hol csak ke­vés év előtt is még a legrosszabb út, minőt csak képzelni lehet, ve­zetett a nyirkos földeken keresz­tül. De hála a haladás szellemé­nek, itt már igazán virrad, halad­junk! Hatvan egy szép templom­mal, kastéllyal, nagy vendégfo­gadóval ellátott, egyébiránt falu­hoz hasonlítható kis város a Zagyva partján, mely folyam egyébként igen csekély, de ára­dása nagy, s Jászberénynél a Tár­ná vizével egyesülvén megnő, s Szolnoknál a Tiszába ömlik. Szórakozásra, s nevetségre, de egyszersmind bosszúságra ger­jesztő volt ezelőtt látni, hogy a szegény vidéki nemtelen, csupán azért, hogy Hatvanon innen Gyöngyös felé nyomorult lovait a nagy homokban kicsigázni, s a hasig érő sárban egy vagy két ke­rekét kitörni szerencséje lehe­tett. Ráadásul az igazságtalanul zsaroló vámháznál még jól mégis fizettették, s szegénynek kese­rűbbé tették a búelfelejtésül ki­ürített itcze bort, mit az iránta goromba német fogadós mé­regdrágán torkába rótt, mintha két font nyers tormát, 3 kétököl- nyi nagyságú farkasdi vörös­hagymát evett, s rá két römpöly paprikás etczetet ivott volna meg; s ha ennyi sok viszontagság után, mint a fárul lepottyant orosz, megpihent a városban, er­szénye jóformán kiürült... Hat­vanból még alkonyaikor kiindul­ván, mintegy esti nyolcz órára Hortig érünk, ámbár Gyöngyös­re szándékozánk, de hová a nagy setétség miatt menni nem volt ta­nácsos...” A városunk és környéke kora­beli nevezetességeit, útviszonya­it, valamint vendéglátó körülmé­nyeit ekként bemutató Édes Já­nos egy hó,nap alatt 90 mérföldet tett meg (egy osztrák mérföld 7,6 km, egy magyar mérföld 8,35 km), miközben hazánk legszebb vidékeit felkereste, és Pest felől Miskolcra utazva szerzett ta­pasztalatait „örökítette” meg a cikkében. Demény-Dittel Lajos Äftitsfe“ ™ *&>**&*• 'X't : <18 x«tv*3?T ••x&x-S.&^&x; f Petőfibánya „be van zárva” a belterület határai közé

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents