Heves Megyei Hírlap, 1992. november (3. évfolyam, 257-282. szám)

1992-11-23 / 276. szám

2. VILÁGTÜKÖR HÍRLAP, 1992. november 23., hétfő A Közép-európai Kezdeményezés külügyminiszteri értekezletén Bosznia-Hercegovina megmentéséért Parlamenti delegáció Horvátországban Hazaérkezett kétnapos hiva­talos horvátországi látogatásáról az a hat tagú magyar parlamenti delegáció, amelyet Szabad György, az Országgyűlés elnöke vezetett. A küldöttség tárgyalá­sokat folytatott a Horvát Parla­ment, elnöke, Stipe Mesicvezet­te delegációjával, valamint Hrvoje Sarinic horvát miniszte­relnökkel. A magyar küldöttsé­get fogadta Franjo Tudjmanköz- társasági elnök. Ted Allan Magyarországon Barsiné Pataky Etelkának, az 1996-os világkiállítás főbiztosá­nak meghívására Magyarország­ra érkezett Ted Allan, a Kiállítá­sok Nemzetközi Irodájának (BIE) elnöke. Látogatásának célja, hogy tájékozódjék a BIE előző közgyűlése óta eltelt idő­szakban végzett előkészítő mun­káról. Ted Allan tájékoztatást kapott az expo műszaki előkészí­tésének pillanatnyi helyzetéről, a jövő év első felében induló építé­si munkákkal összefüggő előmi­nősítő eljárásról, a kiállítás pavi­lonrendszerének kiválasztását célzó felhívásról is. A Közép-európai Kezdemé­nyezés külügyminiszteri értekez­letének egyik legfontosabb ered­ményeként a résztvevők határo­zott lépéseket terveznek Bosz­nia-Hercegovina megmentése érdekében — jelentette be Alois Mock osztrák külügyminiszter, a konferencia elnöke szombaton Grazban megtartott nemzetközi sajtóértekezletén. Bosznia-Her­cegovina külügyminisztere, illet­ve az általa vezetett delegáció az ottani helyzet miatt nem tudott Grazba utazni, így a tanácskozá­son csak hét tagország külügymi­nisztere vett részt. A KeK külügyminiszterei New Yorkban és Washingtonban sze­mélyesen sürgetik a nemzetközi közvélemény határozott fellépé­sét, egy másik misszióban pedig látogatást tesznek Bosznia-Her­cegovinában, részben szolidari­tásuk jeleként, részben ugyan­csak konkrét eredmények remé­nyében. Ennek az utazásnak az időpontja függ az előkészítéstől, attól, hogy sikerül-e megterem­teni a küldetés sikerének feltéte­leit — mondotta Mock. A másik konkrét eredmény a pénteki munkamegbeszéléssel a párbeszéd megkezdése a nem­tag négy országgal. Harmadszor pedig ezen a konferencián dön­tés születettt arról, hogy hét pro­jektet a londoni székhelyű EBRD-hez továbbítanak konk­rétjóváhagyás és így a tervek mi­előbbi megvalósításának remé­nyében. Szó volt a tanácskozáson Csehszlovákia jövőjéről, a kül­ügyminiszterek arra az elhatáro­zásra jutottak, hogy a független Csehországot és Szlovákiát ak­kor veszik fel a tagok sorába, ha mindkét állam rendelkezik a nemzetközi jog szerinti elismert­séggel. Ebben a kérdésben a kül­ügyminiszterekkel párhuzamo­san tanácskozó parlamenti kép­viselők némiképp eltérő állás­pontra helyezkedtek: az ő néze­tük szerint a két új köztársaság felvétele a KeK-be csak akkor le­het időszerű, ha parlamenti rendszerük és alkotmányuk megfelel a jogi normáknak, és annak alapján működik. Cseh­ország és Szlovákia felvétele semmiképpen nem lesz automa­tikus lépés — erősítették meg a sajtóértekezleten a külügymi­niszterek. A francia termelők igen haragosak Farmer-lázadás fenyeget Nem keltek el Hitler Kérdőjelek Van-e mumus? Kikért aggódik valójában Jacques Docorny ófrancia Le Mon­de Diplomatique-ban, a magyarokért, a románokért vagy egész Európáért? A címzett mindenki lehet, amikor leírja, hogy „mi­közben a megboldogult Jugoszlávia folytatja immár közismert háborúját, él egy magyar kisebbség a Vajdaságban, a válófélben lévő Szlovákiában is van vagy hatszáz ezer magyar; s Románia dajkálja fantomjait és a szociális, gazdasági, kulturális zűrzavar táptalajában hemzsegnek a szélsőséges férgek.” A szerző ehhez szükségesnek érzi hozzátenni azt is, nyilván mert így érzi teljes­nek a képet, hogy „ Sütő Andrást, az erdélyi magyar írót nyugta­lanítja közössége egyes tagjainak türelmetlensége.” Mumus tehát a magyar? A (teljes terjedelmében magyarul is megjelent) cikk kijelentő módban s címében írja, hogy „a román ultranacionalistának magyar mumus kell.” A józanoknak pedig? Nekik ma is Kossuth évszázados felhívása a legszimpatikusabb, nemzetiségtől függetlenül: „A múltra borítsák a feledés fátyolát, nyújtsanak egymásnak baráti jobbot.” A francia újságíró ezt idézve aggódva kérdezi: „ Vajon 1989 óta amikor Budapest után Bukarestben is véget ért a kommunizmus, ráléptek-e a népek a nagykorúsodás útjára?” Decorny a jövőt félti, Európáért és benne azokét is, akik a mi tájékunkon élnek. S ez érződik a félreérthetetlenül nekünk szóló intésből is: Magyarországnak „nagyon kell ügyelnie minden lé­pésére, mert Európának ebben a részében még sokan hisznek a kísértetekben.” (FEB) Illegális televízió Finisben az EFTA tárgyalások Magyarország és az Európai Szabadkereskedelmi Társulás közötti tárgyalások következő és várhatóan utolsó fordulója de­cember első felében lesz — nyi­latkozta az MTI érdeklődésere Balás Péter, a külgazdasági tárca szakértője. Az ipari termékek szabad kereskedelmét illetően a legtöbb kérdésben sikerült meg­egyezni a nemzetközi szervezet­tel. Ha az egyes tagországokkal folyó kétoldalú mezőgazdasági egyeztetések is sikerrel járnak, akkor december közepére aláír­ható a szabadkereskedelmi meg­állapodás. Az osztrákokkal folyó mezőgazdasági vita továbbra is lényeges- eleme a tárgyalások­nak, de az október eleji magas szintű kormányközi találkozó óta itt is az eddiginél nagyobb kompromisszumkészség tapasz­talható. A többi tagországgal, egy-két nyitott kérdés kivételé­vel, lezárultak a viták. A francia kormány elutasította azt a washingtoni megállapodást, amelyet az Európai Közösségek és az Egyesült Államok képviselői kötöttek az étolaj és az olajosmag vak termeléséről és kereskedelméről, ófrancia mezőgazdasági termelők legnagyobb érdekvédelmi tömörü­lései pedig országos akcióra szólítottak fel az egyezmény ellen, jelen­tette az AFP francia hírügynökség szombaton. „Nem teljesültek a francia kormány feltételei, ezért nem fo­gadhatjuk el a megállapodást” — jelentette ki Jean-Pierre Soisson mezőgazdasági miniszter, majd a kabinet nevében arra szólította fel az EK brüsszeli bizottságát, hogy szerdáig bizonyítsa, vajon a közös agrárpolitika összhang­ban áll-ea washingtoni megálla­podással. Soisson szerint Fran­ciaországnak semmi oka sem volt arra, hogy feladja a „határo­zottság vonalát”, s a kormány ar­ra számít, hogy a parlament is ar­ra ösztönzi majd a kormányt, hogy kitartson szilárd magatar­tása mellett. A francia termelők érdekvédelmi szervezetei hara­gosan reagáltak a washingtoni megállapodásra — írta az AFP. Azt követelik a kormánytól, hogy éljen vétójogával és utasítsa el az egyezményt. Az agrárszer­vezetek arra szólították fel tagja­ikat, hogy azonnali akciókkal juttassák kifejezésre elégedet­lenségüket a megállapodással, a parlamenti vitához időzítve pe­dig kezdejenek kéthetes orszá­gos és nyugat-európai akcióba a megállapodás végrehajtásának meghiúsításáért. A legnagyobb érdekvédelmi szervezet (FNSEA) arra szólította fel tag­jait, hogy menjenek a megyei rendőrkapitányságokra és maris jelezzék tüntetési szándékukat. Christian Jacob, a fiatal agrár- termelők szervezetének elnöke az agrárvilág elleni heves táma­dásnak minősítette az egyez­ményt és úyy vélekedett, hogy „szét kell zúzni” azt. Más szervezetek az Egyesült Államokból importált mezőgaz­dasági termékek bojkottálására szólítottak fel. A Reuter szerint Franciaország farmer-lázadás­nak nézhet elibe. Nicu Ceausescu anyja hatására változott meg A neje szerint szadista A kedden vagy szerdán börtö­néből szabaduló Nicu Ceauses- cut, az 1989-es romániai forra­dalomban kivégzett Ceausescu házaspár ifjabbik fiát 1989. de­cember 22-én tartóztatták le, amikor egy hamis rendszámú au­tóban Bukarest közelében me­nekülni próbált akkori szerelme, Daniela Vladescu énekesnő tár­saságában. Az őt letartóztató ka­tonák megmentették a lincselés- től és megúszta egy késszúrással a hasában. A román televízióban még aznap este bemutatták. A talán még apjánál is jobban gyűlölt „trónörökös” vedelte az italt és félelmetes szoknyavadász hírében állott. Botrányaitól han­gos volt egész Románia. Ezek közül is talán a legnagyobb port a román tornászlányok büszkesé­ge, Nadia Comaneci iránt érzett „őrült szerelme” verte fel. Az 1989-ben máig tisztázatlan kö­rülmények között az Egyesült Államokba szökött és azóta ott letelepedett Nadia szerint, mivel nem engedett Nicu követelésé­nek, az pokollá tette az életét. Azért ma is akadnak, akik mentségeket találnak Nicu viselt dolgaira. Ezek szerint 1983-ban anyja, Elena arra kényszerítette fiát, hogy feleségül vegye Polia- na Daniela Cristescut, az Úttörő Szövetség elnökét. A házasság két évig tartott hivatalosan, de Poliana szerint „valóiában soha nem is jött létre”. Az asszony szadistának nevezi Nicut, aki kí­nozta őt. Beavatottak szerint — ha ugyan hinni lehet nekik — Nicu (a Nicolae keresztnév becézett alakja) teljesen megváltozott, miután anyja közbelépésére vé- geszakadt az idillnek gyermek­kori szerelmével, Donca Mizil- lel, akit Elena nem akart menyé­nek elfogadni, mert zsidó szár­mazású volt. Az utolsó keletnémet „Botscliaftsflikchtling” A nemet politikai és köznyelvben „követség menekülteknek” nevezték mindazokat a keletne­meteket, akik időről időre betértek valamelyik kül­földi — főleg nyugatnémet — misszióra, hogy így kényszerítsék ki távozásukat az NSZK-ba. Á sors iróniája, hogy az az ember, akitől menekülni a- kartak — Erich Honecker — az utolsó volt a Botschaftsfüchtling-ek sorában. A Saar-vidéki Neunkirchenben született, bá­nyászcsaládból származó, 80 éves egykori keletné­met állami,és pártvezető, polgári szakmájára nézve tetőfedő. Életrajzát talán ezzel a mondattal is kezd­hetné: börtöntől börtönig. A Kommunista Pártba nagyon fiatalon lépett be, s mindössze 24 éves volt, amikor a nácik hazaárulás előkészítése vádjával tíz évi fegyházra ítélték. Megjárta azt a börtönt is — Berlin-Moabitot —, ahol csaknem fél évszázad után újabb perére várakozott. A második világháború után Erich Honecker a szovjet megszállási övezetben, majd később az NDK-ban az ifjúsági szövetséget, az FDJ-t vezette, nekerült a védelmi tanácsba, s neki tulajdonítják a berlini fal felépítésének megszervezését. A160 kilo­méter hosszú fal felhúzását, a határzár létesítését az egykori német-német határon mindig is csak a tör- enelmi szükségszerűség szemszögéből volt hajlan­dó megítélni: az NDK az egész szocialista rendszert védelmezte az antifasiszta védőfallal. 1971-ben váltotta fel a Német Szocialista Egy­ségpárt (NSZEP) élén mentorát, Walter Ulbrich- tot, 1976-ban az államfői posztot is átvette, az NDK vitathatatlanul első számú vezetője. Mostani máso­dik feleségével, Margót Honeckerrel (lánykori né­ven: Feisttel) 1953-ban házasodott össze, a házas­ságból leánygyermek született: Sonja. A Honecker-házaspárról sok mendemoda ke­ringett, ám egy biztos: Margot Honecker, az NDK volt oktatásügyi minisztere az újabb Odüsszeia 1989-es kezdetétől egészen az idei ev júliusának vé­géig nem mozdult el férje mellől, a házaspárt min­dig és mindenütt csak együtt látták. Honeckert 1989. október 18-án buktatták meg, miután a nyáron és az ősszel, nem utolsó sorban Magyarországon át, tízezezrek fordítottak hátat az NDK-nak, s az utca is forrongott. Még az NDK-s időben megvádolták hatalmi visszaéléssel és kor­rupcióval, de rejtélyes betegségei miatt nem sike­rült eljárást kezdeményezni ellene. Vesével műtöt­ték, majd egy papházaspár fogadta be Honeckeré- ket a Berlin melletti Lobtalban. Innen a szovjetek vitték el 1990 áprilisában beelitzi katonai kórhá­zukba, ahonnan — 1991. március 13-án — még to­vább menekítették őket: a Szovjetunióba. Röviddel a német újraegyesülés után Berlinben már a mostani váddal adtak ki Erich Honecker el­len elfogatási parancsot: ő a legfőbb felelős azért, hogy a német-német határon keletnémet menekü­lőkre lőhettek. Honeckert azonban sokáig nem tud­ta elérni az igazságügyi szervek hosszú karja: egé­szen Gorbacsov meggyengüléséig, bukásáig védő­szárnyak alatt élt Moszkvában. A német kormány­zat Borisz Jelcinnel vívta ki sikerét. Honeckeréket 1991 telén már a kiutasítás fenyegette, mígnem me­nedékre nem leltek Chile akkori moszkvai nagykö­veténél, Clodomiro Almeydánál. (MTI) vízfestményei Nem kéltek el pénteken az olaszországi Triesztben rende­zett aukción Adolf 7/íí/er vízfest­ményei. A húsz képet egyben kí­náltak eladásra 400 ezer dolláros kikiáltási áron, de egyetlen ko­moly ajánlat nem érkezett. „Sokkal több volt az újságíró és a fényképész, mint a vásárolni szándékozó” — mondta az auk­ciót rendező iroda tulajdonosa. „A képeket visszaadjuk tulajdo­nosának” — tette hozzá. A húsz festményt Imelde Sivi- ero, a több éve elhunyt Rodolfo Siviero olasz diplomata nővére kínálta eladásra. Az olasz diplo­mata Hitler személyes titkárá­nak, Martin Bormannak a fe­leségétől kapta a képeket köz­vetlenül a II. világháború után. A külföldi érdeklődőket elri­asztotta az, hogy az olasz kultu­rális minisztérium csütörtökön bejelentette: a Hitler-festmé- nyek nem kerülhetnek ki az or­szágból és az olasz kormány fenntartja magának az elővásár­lási jogot. Az olasz minisztérium Giorgo Morales firenzei polgár- mester kérésére rendelkezett így. Morales szerint — amellett, hogy a képek jelentős történelmi érde­kességet képviselnek — meg kell akadályozni azt, hogy a festmé­nyek neonáci csoportok kezébe juthassanak. A firenzei polgármester fellé­pése után felröppent annak a hí­re, hogy a Hitler-festmények a világhírű Uffizi képtárba kerül­nének. 150 óra munkát kell végeznie a közösség javára annak a 24 éves nizzai munkanélküli informati­kusnak, aki „puszta jószándék- ból” két napon át „magánteleví­ziót” működtetett a tengerparti nagyvárosban. Jean-Pierre Papillaud akkor döntött így, amikor a nyáron megszűnt a La Cinq, az ötödik francia televízió, és sokan ma­radtak kedvelt műsoraik nélkül. A korábbi biztató hírekre rá­cáfolva még szombatra virradó éjszaka is lángok csaptak ki a London melletti Windsori kas­tély északkeleti részének épülete­iből. A péntek délelőtt keletke­zett tüzet több mint 200 tűzoltó délutánra ugyan lokalizálta, és a vész nem terjedt tovább, de a biz­tosított szárnyban még szombat reggel is küzdöttek a parázzsal, zsarátnokkal. A Reuter szombat este jelentette, hogy sikerült tel­jesen elfojtani a tüzet a windsori kastélyban. A tűzoltók parancs­noka szerint 30 órával a tűz fel­lángolása után most már el­mondható, hogy lángok többé nem fenyegetik a kastélyt. Ezrek vettek részt az emberi­ség kultúrkincsének számító klasszikus festmények, bútorok, függönyök sokaságának menté­Az ifjú szakember primitív be­rendezésével két napon át filme­ket vetített a felszabadult frek­vencián, és sokan nézték is alkal­mi műsorát. Most azonban azt is kénytelen megtanulni, hogy a fil­mek vetítéséért jogdíj at kell fi­zetnie: a Rocky IV és a Rózsák háborúja című filmek vetítési jo­gának tulajdonosai együttvéve 12 ezer frankot kapnak majd tő­le. sében, de a kár így is több tízmil­lió fontra becsülhető. Hat érté­kes festmény megsemmisült — mondta a mentést irányító And­rás yorki herceg, a királynő má­sodik fia. Az ablakkeretekből ki­olvadt az ólom, pótolhatatlan mozaikablakok mentek veszen­dőbe. II. Erzsébet királynő sze­mélyesen is nekigyűrkőzött a munkának, képeket akasztott le és csomagolt be, elszállításra. A brit uralkodók ősi hajléka, a hatalmas, várszerű Windsori kastély és tartalma, a többi kirá­lyi ingatlanhoz hasonlóan, nem volt biztosítva, mert túl drága volna a biztosítási díj. A kárpót­lást az állami költségvetés allja. Windsorban egyébként éppen 25 millió fontba kerülő felújítás folyt már három éve, amelyet 1995-re terveztek befejezni. Lángolt a windsori kastély Nem volt biztosítva a brit uralkodók ősi hajléka A Dimineata cikke szerint: Fel kell támasztani a Kisantantot A Dimineata című bukaresti napilap a Borisz Jelcin budapesti láto­gatásáról szőlő kommentárjában azt a következtetést vonja le a Bu­dapesten aláírt dokumentumokból, hogy Romániának fel kellene mondania a Jugoszlávia elleni embargót, majd csúcstalálkozót kel­lene szerveznie Románia, Jugoszlávia és Szlovákia között a Kisan- tant feltámasztására. A cikkíró, Mihai Fabian aggo­dalmát a kisebbségekről szoló, Jelcin látogatása alkalmából alá­írt közös orosz-magyar nyilatko­zat váltja ki, illetve az annak ötö­dik paragrafusából kiragadott „területi önigazgatás” kifejezés, ami — így a Dimineata — „ha nyíltan beszélünk, nem más, mint felhívás Románia feldara­bolására.” „Románia helyzete — különö­sen földrajzi elhelyezkedése mi­att — nehéz. Nem kell szakértő­nek lenni ahhoz, hogy felismer­jük: országunk északi, nyugati és keleti határain egy, az egységes román nemzeti állam feldarabo­lására törő orosz-magyar tömb fenyegető árnyéka rajzolódik ki. Mint ismeretes, Magyarország a maga revizionista céljait soha nem érte el saját erejéből, hanem mindig nagyhatalmakra apellált. Tegnap a német Reich segítségé­re, ma Borisz Jelcin „demokrati­kus” Oroszországáéra, bár azt ma már csak nehezen lehet nagy­hatalomnak nevezni. Regionális szinten azonban veszélyes. Na­gyon veszélyes”. Mihai Fabian a továbbiakban kifejti, hogy szerinte Románia helyzetét súlyosbítja, hogy — 50 éve másodszor — csaknem telje­sen elszigetelt, vagyis a revansiz- mus könnyű prédája. Csaknem teljesen, mert noha vannak is ba­rátai, „nem képzelem, hogy ha Magyarország elér egy új diktá­tumot Washington, Párizs vagy London Románia segítségére si­etne”, érdekeik ugyanis eltérő­ek. Ezért nagy hiba, hogy Romá­nia csatlakozott a Jugoszlávia el­leni embargóhoz. „Ha területi integritásunkat veszélyeztetik, hogyan kérhetjük a szerbek se­gítségét?” Segítségért ugyanis a szomszédokhoz kell fordulni, ezek Szlovákia és Jugoszlávia. A Tanjug jugoszláv hírügynökség, illetve Meciar szlovák kormány­fő kifejtették, hogy a magyar re- vizionizmus útjában az egyedüli akadály a Kisantant feltámasztá­sa lenne — folytatódik Mihai Fa­bian gondolatmenete. Ez abszolút szükséges lenne Románia számára, és ehhez az első lépésként — fejti ki a szerző — fel kellene mondani a Jugo­szlávia elleni (az ENSZ által el­rendelt) embargót, bármilyen következményekkel jár is ez, „mivel semmi sem lehet rosz- szabb, mint az ország egy részé­nek elvesztése. Ezután meg kel­lene szervezni a három ország csúcstalálkozóját, mivel mind­hármat ugyanaz a veszély, a ma­gyar revizionizmus fenyegeti. Hasznos lenne bizonyos katonai jellegű intézkedések meghozata­la is, amelyek lehűthetnék a re- vansizmus gőzei által felfűtött fe­jeket”. Mihai Fabian szerint „Romá­nia nagy veszélyben van. Az RMDSZ kolozsvári nyilatkozata (amely állást foglalt a romániai magyarság belső autonómiája mellett — a tud. megjegyzése) jel­adásnak tűnik. A román diplo­máciának meg kell találnia az el­lenszert a Budapest — Moszkva tengely létrehozásának halálos veszélyére. Az 1940-es helyzet­nek nem szabad megismétlőd­nie. Ehhez meg kell hozni bizo­nyos intézkedéseket, amelyek azt jelenthetnék, hogy szemét­kosárba kerül az egész fecsegés az Európába, az Európai Közös­ségbe vagy a NATO-ba való be­lépésről”. „Most arról van szó, hogy a diplomácia segítségével'védjük meg a haza szent földjét. Holnap talán arra kényszerülünk, hogy ezt fegyverrel tegyük” — végző­dik Mihai Fabian diplomáciai­politikai víziója a Dimineata ha­sábjain, amely a magyarellenes támadások egyik legfőbb fóru­ma. A lap ugyan nem nevezhető az elnök közvetlen szócsövének ( /liescu legutóbb Magyarország­nak, nem pedig Szlovákiának és Jugoszláviának javasolt csúcsta­lálkozót), de általános vélemény szerint a legközelebb áll az elnö­ki palotához, mindenképpen Ili­escu elnök'lelkes hívei szerkesz­tik. Példányszáma viszonylag alacsony, 10 ezer körül jár.

Next

/
Thumbnails
Contents