Heves Megyei Hírlap, 1992. november (3. évfolyam, 257-282. szám)
1992-11-21-22 / 275. szám
HÍRLAP, 1992. november 21—22., szombat—vasárnap HÉTVÉGI MAGAZIN 11. Román konyha Levesek Csorba Hozzávalók: 1 báránycomb vagy 400 g marhahús, 2 sárgarépa, 1 hagyma, 30 g zsír, 20 g liszt, 2 tojássárgája, 1 citrom leve, 2 dl tejföl, rizsgombóc. A fiatal bárány húsát, illetve a marhahúst kockára vágjuk, egy kissé sós vízben feltesszük főni, s ha félig puha, karikára vágott sárgarépát adunk hozzá. Puhára főzzük, hagymás rántással sűrítjük, és belecsavarjuk egy citrom levét, majd belefőzzük a gombócot. A tojássárgákat a tejföllel a levesestálban vegyítjük össze, és ráöntjük a levest. Gyergyói leves Hozzávalók: 300 g füstölt sertéscomb, 2 petrezselyemgyökér, 2 evőkanál rizs, egy kevés zsír, 12 szem aszalt szilva, 1 tojás, 150 g liszt, 1 kávéskanál cukor, só, bors, 1 dl tejföl, citrom. A füstölt húst két liter hideg vízben feltesszük, s puhára főzzük. A kockára vágott petrezselyemgyökeret a zsírban megpároljuk, a levesbe tesszük, ízlés szerint megborsozzuk, hozzáadjuk a rizst, és puhára főzzük. A lisztből a tojással kemény tésztát gyúrunk, kinyújtjuk, apró kockákra vágjuk, és az aszalt szilvával együtt a levesbe főzzük. Tálaláskor tejföllel, citromlével, ha szükséges, sóval fűszerezzük. Falusi bableves Hozzávalók: 250 g tarkabab, 500 g füstölt tarja, 3 fej saláta vagy madársaláta, 50 g zsír, 30 g liszt, 2 dl tejföl, 1 csomó kapor, pirospaprika, só. Az előző este beáztatott babot a füstölt hússal 2 liter vízben puhára főzzük. A jól megmosott salátát laskára vágjuk, összevegyítjük a finomra vágott kaporral, gyengén megsózzuk, és a levesbe tesszük. Paprikás rántással sűrítjük, és tejföllel tálaljuk. Előétel Dragomiroff Hozzávalók: 1 csirkeaprólék, 100 g gomba, 50 g vaj, 10 g liszt, 1 dl tejföl, 30 g reszelt sajt, 1 evőkanál zsemlemorzsa. A csirke aprólékját az összevágott gombával együtt egy kevés vízben megfőzzük, kicsontozzuk. A vaj felében megpirítjuk a zsemlemorzsát. A vaj másik feléből és a lisztből rántást készítünk, a csirkéhez keverjük, hozzáadjuk a tejfölt, és csészében tálaljuk. Minden csésze tetejére hintünk pirított zsemlemorzsát és reszelt sajtot. Egytálétel Mankarika Hozzávalók: 500 g sertéscomb, 800 g burgonya, 500 g sárgarépa, 2 hagyma, 40 g zsír, 2 dl tejföl, petrezselyemzöld, kapor, babérlevél, só, bors, szegfűbors, kevés húsleves (leveskockából is lehet). A kockákra vágott húst egy kanál zsírban átsütjük, a hagymát, a burgonyát, a sárgarépát karikára vágjuk. Zsírozott tűzálló tálba először egy sor burgonyát, majd répát teszünk, erre kerül a hús, és végül a hagyma, így folytatjuk, míg a hozzávalók tartanak. Soronként fűszerezzük is, végül öntünk alá annyi vizet vagy maradék húslevest, ameny- nyi félig ellepi. Keverünk közé finomra vágott petrezselyemzöldet, kaprot, teszünk bele babérlevelet, meg néhány szem szegfűborsot. Lefedve, közepes lángon 2 órát sütjük, majd ráöntjük a tejfölt, és 10 percre visszatesz- szük a sütőbe. Húsétel Erdélyi fatányéros Hozzávalók: 4 szelet sertésborda, 4 szelet boíjúkaraj, 4 szelet bélszín, 100 g füstölt szalonna, só, paprika, liszt, zsír. Egy nagy fatálat körberakunk az évszaknak megfelelő salátafélékkel, közepére karikára vágott sült burgonyát halmozunk. A sertéshúst paprikás lisztbe mártva, a boíjúkarajt natúrszeletként, a bélszínt félangolosra sütve tesszük a burgonya tetejére, és díszítésül tarajosra bevágott, kisütött, paprikába mártott szalonnát és igen vékonyra vágott sült burgonyát rakunk rá. Tehetünk a fatányérosra az egyik húsfajta helyett boíjú- vagy sertésmájszeleteket is. Tészta Papanasi Hozzávalók: 250 tehéntúró, 50 g vaj, 2 tojás, 2 tojássárgája, 120 g liszt, 1 dl tejföl, só, olaj a sütéshez, a tetejére tejföl. A vajat habosra keverjük, hozzáadjuk a négy tojássárgáját, az áttört tehéntúrót, lisztet, sót, végül a két tojás habját. Jól ösz- szedolgozzuk, egy kicsit pihentetjük, majd evőkanállal forró olajba galuskákat szaggatunk belőle, és rózsaszínűre sütjük. A tetejüket meleg tejföllel locsoljuk meg. Húshoz köretként fogyasztjuk. Néhol a a papanasi édességként kerül az asztalra, ilyenkor a tésztába egy kevés cukrot és reszelt citrom- vagy narancshéjat teszünk, miután kihűlt, meglocsoljuk tejföllel, és meghintjük porcukorral. „Könnyek” Ugye, nem veszi rossz néven, ha megkérdezem: a tanácsaimra kíváncsi-e, vagy olyan válaszokat szeretne hallani, amilyeneket Ön gondol? Sajnos, ezek nem egyeznek, ezért a könnyek és a második levél! Persze, Uránus sem csalhatatlan, még kevésbé tévedhetetlen, de több mint gyanúm van arra, hogy ezúttal jók a tanácsaim. Elfogadnia természetesen nem kötelező, ám azt javaslom, ha van másik bizalmas embere is, kérjen tőle véleményt! Nem kívánom részletezni, de nem helyes úton jár, és éppen ezért kérem: legyen óvatos, körültekintő... „A társkeresés tanulságai” Őszre egészen szépen megszaporodtak a kérdőíveket kérő levelek postánkban. Lássuk, milyen tanulságokat fogalmazhatunk meg. Úgy tűnik, a férfiak megint lemaradtak, különösen az egriek nem tüsténkednek a társkeresésben. A társtalan idősebb Urak pedig „válogathattak” volna a komoly szándékú hölgyek között. Többen kérdezték telefonon, levélben, hogy az általuk kiválasztott partnert hogyan lenne mód leinformálni. E csúnya szó bizonyára azt az igényt takarta, hogy ne csupán az adatok alapján, de személyesen megismerkedjenek a választottal, és így nyugodtabb szívvel lehetne dönteni. A fényképes ismerkedés nem volt népszerű, de fölösleges is az ilyesmi, annál is inkább, mivel az Önöknek felajánlott és kiválasztott partnerekkel előbb-utóbb úgyis személyesen találkoztak, s eldönthették, hogy tetszenek-e egymásnak. Végtére is az adatlap már nyújt egy alapot, amelyről talán- talán el lehet indulni! Es még valamit : sokan még azt a fáradságot sem vették, hogy egymás érdeklődő leveleire legalább néhány sorban válaszoljanak. Pedig ezt így kívánta volna meg az „úri” tisztesség és a kulturált emberi kapcsolat. Bizony megesett, hogy egy férfi társkeresőnk hat vagy hét hölgyet váratott hónapokig hiába! „Korbács” Igen sokáig gondolkodtam azon, hogy egyáltalán írjak-e Önnek! Mert hát egy olyan emberrel, aki megkorbácsolja a feleségét, a magamfajta nem szívesen áll szóba. Tettét külön fölösleges minősítenem, hiszen megteszi majd helyettem a bíróság! A részegsége nem lehet mentség, mint ahogyan az sem, hogy felettébb ideges természetű, és köny- nyen eljár a keze... Arról még nem hallott, hogy az embert az állattól egyebek között az különbözteti meg, hogy az ember képes uralkodni vad ösztönein, indulatain...? Ugye, azon nem csodálkozik, hogy a felesége válni akar? Hogyan tehetné jóvá? Ezt ne tőlem kérdezze, hanem attól, akit megbántott, ha még egyáltalán beszédbe elegyedik magával. Amiért válaszoltam a levelére, annak az az oka, hogy értékeltem magatartását, amely szerint nem akarja a hibáinak az okát, indítékát másra, vagyis a feleségére kenni! Sőt állítja, hogy szereti őt, és boldog lenne, ha megbocsátana. Nos, ebben jómagam egyáltalán nem segítek! Megérdemli, hogy egyedül maradjon szándékával, és közeledjen úgy, ahogyan ön azt a legjobbnak látja... „Éva” Kereken az a véleményem, hogy nem lehet a maga korában csupán a mézesmadzagot húzogatni a végtelenségig a fiúk orra előtt. A fő kérdés: szereti vagy nem? Ha nem, ne kínozzák egymást, ha igen, felnőttek módjára kell viselkednie! Nem is értem makacs ellenállását 23 évesen, azt sem, hogy kire, mire vár, és ha végre rátalált az „igazira”, miért aggályoskodik mindaddig, amíg a fiatalember odébb nem áll? Kérdőjeleim nem alaptalanok, magyarázkodásai zavarosnak tűnnek, már-már ferde irányba vezetik gondolataimat, amelynek a második részét majd megírja, ha akarja! Ugye, megérti, hogy nem vagyok gondolatolvasó, és azt, amit elhallgatott, egyszerűen nem tudom megfejteni... Uránus Éhes szellemek kísértettek Szingapúrban Az évnek a nyár végi időszakában a szingapúri magánbankok leggazdagabb kliensei egyszerűen nem voltak hajlandók semmilyen új beruházásba fogni, bármennyire jövedelmezőnek is tűnt az. Az „éhes szellemek hónapjáról” volt szó, amikor a pokol kapui kitárulnak, és a holtak lelkei szabadon bolyonganak az élők között, nemritkán gonosz tetteket elkövetve. Legalábbis ezt állítja a taoista hagyomány. A hetedik holdhónap alatt (amely ebben az évben július 30- tól augusztus 27-ig tartott) kevés olyan ember akadt, aki házat vásárolt vagy üzletet kötött. Ez alatt az idő alatt ugyanis a szellemek állítólag étel után kószáltak, mert az év többi részében azt megtagadják tőlük. Minderről a Business Times című amerikai lap számolt be nemrég. „Néhányan teljesen elzárkóztak a döntéshozatal elől, új ötletekről még csak hallani sem akartak” — állítja a Merrill Lynch Nemzetközi Bank tisztviselője. Majd hozzáteszi: „Ha mégis dönteni kényszerültek, akkor azt csak a kártyavetővel vagy a csillagjóssal történő konzultáció után tették meg.” A tőzsdéken szintén volt jó néhány ügynök, akik rendkívül óvatosan kötöttek üzletet abbén az időszakban. „A bizonytalan döntéseket kísértetiesen veszélyesnek tartják” — mondja egy amerikai beruházási alap elemzője. „Hiszen — magyarázza — a Kuvait elleni iraki invázió és a Gorbacsov elleni puccskísérlet is az évnek ebben a hónapjában történt.” Még a szingapúri hadsereg ejtőernyős alakulatai is ügyeltek, nehogy megsértsék a szellemeket. — A katonák mindig bátran végrehajtják az ugrásokat, ám az „éhes szellemek havában” néhá- nyuk elmond egy imát és előkap egy füstölőt a rutingyakorlat előtt — mondja a szingapúri hadsereg egy tartalékos katonája. Az „Éhes Szellemek Fesztiválját” minden évben megrendezik a hárommilliós Szingapúrban, ahol a lakosság 77 százaléka kínai. A nyilvános vacsorákat, utcai opera-előadásokat és újabban már könnyűzenei koncerteket is magában foglaló fesztiválsorozat a szellemek szórakoztatását és megnyugtatását szolgálja. Abban a holdhónapban a szingapúri kínaiak szigetszerte „ördögpénzt”, vagyis hamis bankjegyeket vettek és égettek el, hogy biztosítsák elődeik pénzügyi jólétét a túlvilágon. A fesztiválsorozat csúcspontját a pompázatos kínai vacsorák képezték, amelyeken töméntelen füstölőt gyújtottak meg, és árverést tartottak templomi relikviákból és adományozott javakból a következő évi ünnepségek költségeinek fedezésére. Olajfinomítók, szállodák és bevásárlóközpontok is fontosnak tartották, hogy a vacsorával egybekötött ünnepségek ne maradjanak el. „Az 1970-es években egy olajfinomító állítólag azért gyulladt ki, mert az üzem vezetői nem engedélyezték a dolgozóknak az ünnepség megtartását. Ennek következtében ma már minden olajfinomítónál megrendezik a vacsorát, ügyelve persze a biztonsági körülményekre” — meséli egy olajtársaság alkalmazottja. Az éhes szellemek a házasság- kötéstől kezdve a házvásárlásig egy egész sor tevékenységre befolyással vannak. A szigetország statisztikai hivatalának adatai szerint 1991 augusztusában 985-re esett vissza a kínai házasságkötések száma az 1346-os havi átlaghoz képest. „Az utóbbi hat évben mindig imádkoztam a vállalatom sorsáért” — vallja be David Hui, egy szingapúri piackutató cég menedzsere. Majd — mintegy indoklásképpen — hozzáteszi: „Személy szerint én szabad gondolkodású vagyok, de arra nem vagyok felkészülve, hogy szembe- szálljak a szellemekkel, és egyszerűen kijelentsem, hogy nem léteznek.” Margit, a skótok királynője Jövőre lesz Margit, a skótok Magyarországon született és nevelkedett szent királynéja halálának 900. évfordulója, de a brit országrész már készülődik a nevezetes eseményre. Kiállításokat, továbbá vallási rendezvényeket terveznek, s Margit halálának évfordulóján, azaz november 16-án minden aznap született leánygyermek kis, százszorszép alakú ékszert kap ajándékba. (Ennek magyarázata, hogy a százszorszép angolul Daisy, s ez egyszersmind a Margit név egyik beceneve.) Történészek szerint Margit királyné hatása az európai történelemre nem volt kisebb, mint az angol Hitvalló Eduardé, a magyar Szent Istváné, vagy I. Ottó német-római császáré — írta a minap a The Times című brit lap. Margit az angolszász uralkodócsalád saija volt. Fivére, Edgar trónkövetelőként jelentkezett. A szűkebb családot Európába száműzték, és Margit Magyarországon született, valószínűleg 1045-ben. A magyar királyi udvarban nevelkedett, mígnem a család 1057-ben visszatért Angliába. 1066-ban, a normann Hódító Vilmos hastingsi győzelme után Skóciába menekültek. Egyes források szerint nagy vihar tört ki, s ekkor kerestek menedéket III. Malcolm Canmore skót király udvarában, aki 1057-től 1093-ig uralkodott a skótok fölött. Már-már úgy volt, hogy inkább visszatérnek Magyarországra, de a király beleszeretett Margitba, és összeházasodtak, noha Margit eredetileg Isten szolgálatának akarta szentelni életét. Geoffrey Barrow, az Edinburgh-i Egyetem skót történelemprofesszora, a Szent Margit-ünnepségek szervezőbizottságának elnöke szerint hamis az a feltételezés, hogy Margit királyné angolszász hatást gyakorolt volna skót földön. Az egyáltalán nem vitás, hogy érvényesíteni akarta a Gregorián-reformot és képviselte az egyház érdekeit, s igyekezett a száz évvel azelőtt skót uralom alá került angol lakosság helyzetén is javítani, de tevékenységének hátterében elsősorban magyar és német neveltetése állt. — Margit igazi európai volt, a szó modem értelmében. Legalább három nyelven beszélt, és tudatosította Skóciában a keresztény Európa teljességét — magyarázta Barrow professzor a The Timesban. A királyné minden reggel kilenc árvának adott reggelit saját kezéből, mielőtt belépett az edinburgh-i kastély nagycsarnokába, ahol is további 300 szegénynek osztott élelmet a királyi háztartás terhére. Igen eredményesen ösztönözte igazságos kormányzásra, irgalomra és más erények gyakorlására III. Malcolm királyt — írta Margitról egy helybéli püspök már 1115-ben. Dunfermline-ben apátságot, a Forth folyón pedig örökre ingyenes kompátkelést alapított — ezt ma is Queen’s Ferry-nek, a királyné kompjának hívják —, s emlékét őrzi az edinburgh-i kastély kápolnája. 1093-ban III. Malcolmot egy csatában megölték, s néhány hónap múlva Margit királyné jobblétre szenderült. 1260-ban avatták szentté, s ma is a már három évszázada presbiteriánus többségű Skócia védőszentje. Mindennap bekopogunk Önhöz! e t './'ti • ‘ ‘ -j
