Heves Megyei Hírlap, 1992. november (3. évfolyam, 257-282. szám)
1992-11-19 / 273. szám
4. HORIZONT HÍRLAP, 1992. november 19., csütörtök Gárdonyi Géza és „Az én falum” Emlékkiállítás Egerben Diákkoromban kedves olvasmányaim voltak Gárdonyinak Az én falum című könyvében közreadott novellái. Ezekre emlékeztet egy mostam kiállítás, amely október végén — az író halálának hetvenedik évfordulója alkalmából — nyílt meg az egri Bródy Sándor Megyei Könyvtárban. Gárdonyi Géza élete és munkássága nem Egerben kezdődött. Az író 1863-ban a dunántúli Agárdpusztán született. Tizenöt éves korában, 1878-ban lett az egri Líceumban működő tanítóképző intézet diákja. Három év múlva már maga kereste meg a kenyerét: 1881-től 1885- ig falusi segédtanító, majd kántortanító a Dunántúlon (Karúdon, Devecseren, Sárváron és Dabronyban). Ezt követően újságíróként dolgozik Győrött, Szegeden és Budapesten. Az én falum novelláit 1895 márciusában kezdi közölni az akkori Magyar Hírlap. Egert Bródy Sándor, a volt egri diáktárs ajánlja Gárdonyinak itteni letelepedésre. 1897-ben valóban házat vásárol itt, és végleg Eger városba költözik. Azután itt él és dolgozik — a nagyvárosi élettől visszavonult íróként — 1922. október 30-án bekövetkezett haláláig. Az én falum novellái kötetbe gyűjtve először 1898 augusztusában jelentek meg, abban az évben, amikor Gárdonyi belekezdett az Egri csillagok írásába. Még ugyanebben az esztendőben második kiadás is született Az én falumból, miután ezt az író újabb novellákkal kétkötetesre bővítette. A könyv alcíme: Egy tanító följegyzései. Nyomtatott ajánlása így szól: Mikszáth Kálmán úrnak, tiszteletem és szeretetem csekély jeléül. Ez az ajánlás arra utal, hogy Gárdonyi igen nagyra értékelte a szintén falusi, de felvidéki tárgyú novellakötetek, a Tót atyafiak és A jó palócok íróját. Egy irodalomtörténetben azt olvassuk, hogy Az én falum Gárdonyi legkedvesebb és legjellemzőbb írása. Az ő novelláinak faluja igazában nem egy konkrét falu, hanem a magyar falu általában, melybe beletartoznak a falu emberei (gyermekek és felnőtkezdő A hópehely című novellájának eredeti gépirata például így kezdődött: „A föld az éjjel csonttá fagyott. A nap is mintha fázott volna, nem mert kibújni a felhők közül, csak egy tányérforma fe- hérségről látszott egésznap, merrejár.” Jól látjuk a gépirat idézett részében Gárdonyi javításait. A fehérségről szó helyébe jobb kifejezést talált: világos foltról, és kihagyta az egésznap-ot, a hogy kötőszót téve a helyébe. Gárdonyi nem szerette a hosszú mondatokat, ezért az idézet második, összetett mondatából a szöveg véglegesítésekor két mondatot csinált, a következőképpen: „A nap is mintha fázott volna, nem mert kibújni a felhők közül. Csak egy tányérforma világos foltról látszott, hogy merre jár.” íme, tanulhatunk Gárdonyitól lelkiismeretességet és gondosságot, szép magyar stílust! Érdemes megnézetni ezt a szép és tanulságos kiállítást iskolai tanulókkal is, de csakis megfelelő tanári előkészítéssel és vezetéssel, hiszen a gyerekek maguktól nem tudhatják, mit és hogyan érdemes megnézni egy kiállításon. Felnőtteknek is nagyon ajánlom a megtekintését, és mindazoknak, akik szeretik és szívesen olvassák Gárdonyi Géza műveit. Nem öt percre kell ide bekukkantani, hanem legalább húsz percet kell erre szánni, mert az író csak így nyújthat itt nekünk maradandó élményt. A kiállítás — a Bródy Sándor Megyei Könyvtár épületének földszintjén — 1992. december elejéig tekinthető meg. Dr. Pásztor Emil nem sokkal halála előtt, az egri Gárdonyi-ház kertjében. A kiállítás vitrinjei különleges emléktárgyakat mutatnak be: Az én falum kéziratait, novelláinak újságbeli és különféle kötetekben, kiadásokban való megjelenését. Itt van Gárdonyinak egy kedves, nyakkendős fényképe abból az időből, amikor az egri Líceumban a tanítóképző III. éves diákja volt. Itt látjuk későbbi, iskolai palatáblákra festett hangulatos tájképeit. S itt van az író tintatartója, írótolla, kedves tajtékpipája, s mindez — igazi! Gárdonyi kéziratai háromfélék: hol ceruzával, hol tintába mártogatott tollal, hol meg írógéppel vetette papírra ezeket a novelláit. A kiállítás betekintést nyújt Gárdonyi Géza nyelvi alkotóműhelyébe: hogyan dolgozott, hogyan javítgatta, művészileg hogyan tökéletesítgette írásait. Az én falum második kötetét Az író, munka közben tek) és természeti környezetük: növények, állatok, a levegő, a napfény s a csillagos ég. A két kötet valami elképzelt időrendben közli a novellákat, az első kötet Márciustól decemberig, a második Decembertől márciusig gyűjtőcímmel. De mit látunk a kiállításon, a Bródy Sándor Megyei Könyvtár aulájában? Balról jobbra haladva, a falakról Gárdonyi Géza felnagyított arcképei tekintenek ránk 1882-tól 1922-ig. Ott van közöttük 1900-ból az írónak a párizsi világkiállításra szóló sajtóigazolványának fényképe és Glatz Oszkár híres rajza, mely hosszú szárú pipájával ábrázolja Gárdonyit. Minden látogatónak nagy élmény lehet e képek egymásutánja, mert igazán emberközelbe hozzák a mi klasszikus írónkat. Látjuk őt íróasztalánál (itt is kedvenc pipájával), és végül egy egész alakos fényképen, Érdemes diákokkal megnézetni a kiállítást (Fotó: Gál Gábor) Öt egri alkotó szerepel a kiállítók között A Miskolci Téli Tárlat A régió képzőművészeti ünnepe volt a Miskolci Téli Tárlat megnyitója e hónap elején. A kiállítás országos igénnyel szerveződött, immár huszonkettedik alkalommal, ám amint Dobrik István, a tárlat rendezője a katalógushoz írott bevezetőjében elismeri : Az idei téli tárlat a megyénkben élő és alkotó, valamint e tájhoz kötődő képző- és iparművészeknek ad bemutatkozási lehetőséget. Nem vállalta az országos kitekintést. Elsősorban a régióban élők fórumának támogatója kíván lenni. Amiért legelőször a megnyitóról, mint művészeti eseményről kívánok írni, az a rendezvény példaértéke miatt van. Több mint két évtizede, hogy Miskolc önálló galériát tart fenn, s mivel már ezt is kinőtte, ottjártamkor az egyik helyi képviselő büszkélkedve mutatta az újat, egy már felújítás alatt lévő műemlék épületet. A Miskolci Galéria a város komoly kulturális tényezője. Kiállításaira odafigyelnek. Ami nekem, a más megyéből jött látogatónak meglepő volt: nemcsak a szűk művész- és sznobközönség volt jelen, hanem a város teljes értelmisége. Egyetemi és középiskolai tanárok, diákok, orvosok, érdeklődők. Zsúfolásig telve a három terem, s nemcsak a megnyitó protokolleseményeit, a díjátadásokat kísérték figyelemmel, valóban kíváncsiak voltak a képekre, melyek koncepcionális sorrendje, egységes nívója tudaürügyén... tos és átgondolt kiállításrendezést takart. Még néhány gondolat a dijakról. A hatvankét kiállító művész kevés kivétellel Borsod, Heves és Nógrád megyében él. Az egyiknek az alapítója a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetsége Észak-magyarországi Területi Szervezete, melynek értelemszerűen a Hevesben alkotók is tagjai. Hogy ezúttal kimaradtak a díjazásból, annak az is oka, hogy Heves megye és Eger nincs a díjalapítók sorában. Borsod és Nógrád igen, sőt a két megye- székhely is. Dusza Éva már 1967 óta a Déryné utcai Miskolci Galéria vezetője: — A Heves megyeiek mindig jelen voltak a tárlatainkon — mondja —, de ki tudja, miért, Egerrel és a megyével nem alakult ki szorosabb munkakapcsolat. Úgy gondolom, Borsod és Nógrád a jövőben sem zárkózna el az együttműködéstől. Ha Heves megye vagy a város díjat aján - lana fel, mi is egészen biztosan viszonoznánk egy egri kiállításon, akár az akvarellbiennálén, vagy máshol. Olyan ez, mint a szerelem, két ember kell hozzá. Mindaddig pedig a borsodi megyeszékhely polgárai F. Balogh Erzsébet, Balogh László, Herczeg István, Paparó Ibolya, Sarkadi Péter képeit is megnézhetik november 22-ig a Miskolci Téli Tárlaton. Jámbor Ildikó A megnyitó valóságos társadalmi esemény volt HANG-KÉP Filmpremierek Holnaplatolgató Vasárnap kora délutánra a Névjegy az SZDSZ elnökét, az újonnan választottat ígérte Wi- singer István partnerének. így jelezte a műsor. Aztán befutott Pető Iván, lekörözve riválisát, s indulhatott a sok szempontból elgondolkodtató diskurzus. Semmi közöm ehhez a párthoz azon kívül, hogy több mint két esztendeje rá szavaztam. De hát ez olyan régen volt, s az a kötődés is a stabil semmibe hullott. Ezért aztán tárgyilagosan figyelhettem a beszélgetést, a felsorakoztatott gondolatokat. Közülük jó néhánnyal szimpatizáltam, csak az a baj, hogy azóta szinte valamennyi kiesett az emlékezetemből. Valószínűleg azért, mert hiányzott a konkrétság zamata, az az íz, amely bármikor felidézhető. Szó esett az 1994-es választási esélyekről. No, nem a kérdezett kívánta ekként, hanem a riporter vetette fel ezt a motívumot. Érzésünk szerint túl korán, hiszen messze még, legalább 15 hónapnyira a voksolási időpont. Ráadásul addig is vergődnie kell ennek a számos sebtől vérző országnak. Katasztrofálisan alacsony az életszínvonal, égbe szöknek az árak, több lesz a munkanélküli, nyoma sincs semmiféle hitnek, szinte ragályként terjed a kiábrándultság, a közöny, az érdektelenség, az acsar- kodás. Lenn és fenn egyaránt. A mostani bajokat a legsürgetőbb orvosolni, s ehhez bizony kevés a kormánnyal való látványos, de gyakorlatilag majdhogy semmit érő viaskodás. A milliók nem kíváncsiak a média-perpatvar különböző fordulóira. Azt mondják: cirkuszban nincs hiány, annál inkább jókora szelet kenyérben. Az első ember helyesen látja, hogy illene már álöklözések helyett a gazdasági traumával foglalkozni. Ez megnyerő álláspont. Hasznos lenne megtoldani egy lépéssel, s valamiféle konszenzusra építve együttműködni az egyre vészterhesebb légkör mihamarabbi felszámolásáért. Ez bizony fontosabb annál, hogy egy majdani esetleges győzelem esetén kinek dukál a miniszterelnöki poszt, hiszen neki is csak szolgálnia kellene, méghozzá alázattal, és fáradságot nem kímélve. A bizalomadókat, akik egykor kizárólag az úgynevezett szocializmust tagadva közeledtek a ma Parlamentben ülőkhöz. Nem elsősorban a zászlók színétmérlegelve... Bájos, szép mese Hát ilyen is ritkán adódik mostanság: nézem A vadak ura című filmet az HBO-n, s egyre inkább megtisztulok, osztályrészem a vegytiszta katarzis. A történetbájos, szép mese arról, hogy diadalmaskodik a jó, az igazság, és az ezért harcolók elnyerik jutalmukat. Tudom, hogy nagy szamárság az egész, de miért ne higgyünk? Csupán másfél órára... Addig, amíg lebilincsel bennünket a lendületesen bonyolított, fordulatos cselekmény, a szellemes poénok egymásutánja. Igaz, ez is hollywoodi trükk, jól felkészült, ügyes, okos mesteremberek pénztárcabűvölő attrakciója. De milyen frappánsan csinálják. A sci-fi-elemeket bravúrosan ötvözik a horror kelléktárával, a hihetetlennek tűnő szféra motívumaival. Igen, így is születik a siker. Ám ha az impressziók mégse illannak el, akkor ennél némi pluszt kaptunk, hiszen drukkolunk annak a királyfinak, aki végül is megöli a trónbitorló főpapot, felszabadítja népét, hogy az alattvalók gerince kiegyenesedhessék, s még rémálmaikban sem bukkanjon fel a zsarnokság szörnye. Hálásak vagyunk, hisz határainkon túl a valódi halál arat, génjeinkbe századok óta kódolták a rettegést, s akkor az alkotók azzal biztatnak, hogy még sincs ok a pesszimizmusra, a törvényszerű borúlátásra. Belebódulunk a reménybe, s azok a maradandó élményekkel felvértező felvételek mindnyájunkban munkálnak. Akár az ópium. Rászokjunk-e...? Pécsi István Micsoda csapat! 1943-ban kezdődik a vígjáték cselekménye. Míg az amerikai férfiak a frontokon harcolnak, veszélybe kerül az USA-ban a nemzeti sport, a baseball jövője. A megoldás nagyon egyszerű, de fantasztikusan ötletes: ha nincsenek fiúk, lányokból kell csapatot verbuválni. így jön létre a baseball történetének legszokatlanabb és legizgalmasabb fejezete, az Összamerikai Hivatásos Női Baseball Egyesület. A film üemutatja, hogyan fedezik fel ezek a lányok saját tehetségüket, miként győzik le lámpalázukat, egyszóval hogyan állnak össze csapattá. A megejtő humorú és megható vígjáték főszerepeit Geena Davis, Madonna és Tom Hanks alakítja. A filmet az egri Uránia nézői tekinthetik meg. Mindent bele! Plata (Terence Hill) és Salud (Bud Spencer) vidám fickók. Repülők, vakmerő pilóták, és mindenkit ott vernek át, ahol csak tudnak. A kényszerleszállások számukra mindig előnyösek. Az igazi problémával egy valódi kényszerleszállásnál kell majd számolniuk. Valahol Dél-Amerikában egy dzsungelben landolnak. Néhány nap múlva lakott területre érkeznek. Letelepedni nem szándékoznak, a környék egyetlen repülőgépre emlékeztető roncsát használhatóvá teszik, és ezzel kezdetét veszi a pénz utáni hajsza. A kellemes humorú Bud Spencer — Terence Hill filmet az egri Bródy mozi mutatja be. Jelenet a Mindent bele! című filmből
