Heves Megyei Hírlap, 1992. november (3. évfolyam, 257-282. szám)
1992-11-18 / 272. szám
HÍRLAP, 1992. november 18., szerda (NEM CSAK) FIATALOKNAK 7. Jó buli volt, állítják azok, akik részt vettek Egerben a szombati akrobatikus rock and roll versenyen. És nemcsak azért, mert az ország (és a város) legügyesebb táncosai vetélkedtek az érmekért és a bajnoki pontokért a Kemény Ferenc Sportcsarnokban, hanem azért is, mert számos kisebb-nagyobb bemutató színesítette a programot. Parkettre léptek a ritmikus sportgimnasztikás lányok, a go-go görlök, egy srác gumiasztalon produkálta magát, és egy versenyen kívüli táncversenyt is rendeztek amatőr kategóriában. Az est fénypontja azonban kétségkívül az eredményhirdetést kővető bál volt, ahol együtt pör- gött-forgott-rongylábazott versenyző és közönség. Reméljük, fotóriporterünk, Gál Gábor felvételei is tanúsítják: valóban a vidámság volt a táncos szombat délután főszereplője... Hallottad? Ismét meg lehet majd kémlelni a Vágtázó Halottkémeket Egerben, az Ifjúsági Házban. A magyar alternatív rock egyik alapzenekara november 21-én. szombaton ad koncertet, este hét órától. Minden bizonnyal jó kis színházat rendeznek a színházteremben. * A Mahasz eladási listáját a Rapülők, Zámbó Jimmy és a Bonanza Banzai vezeti, mögöttük nyomul a Beatrice és Pierrot. Aki eredeti, jó minőségű kazettán akarja hallgatni kedvenceit, nem felejtse el megnézni, hogy rajta van-e a kazettán a védőszalag, melyen egy hologram-zsiráf bólogat! * Kirándulást szervez szombatra az egri Forrás Gyermek-Szabadidőközpont. Az egész napos autóbuszos túra célpontjai a sárospataki és a boldogkőváraljai várak. Az útra családokat és magánosokat egyaránt várnak, a busz szombaton reggel hét órakor indul majd a Forrás elől. * Zongorából diplomázott a napokban egy karácsondi fiatalember, Szlovencsák Péter. Az ifjú művész a régi Zeneakadémia hangversenytermében adott vizsgakoncertet, amelyre természetesen egy buszra való karácsondi rokon és ismerős is felutazott. így aztán nemcsak tanárai: Be-tűz-ge-tő Jim Garrison: J. F. K. - Gyilkosok nyomában (JLX Kiadó, Budapest — Los Angeles) Néhány hete olvastam el Jim Garrison könyvét, amelyet a Kennedy-gyilkosságról írt. Régóta írnom kellett volna róla, de olyan hatalmas űr keletkezett bennem a több mint 360 oldal olvastán, amely űr csupán az igazán nagy művek hatásaként marad az olvasóban. Ebben az ürességben lebegünk tova mi, azok az emberek, akik a könyv olvasása előtt voltunk: Miután az utolsó oldal végére értünk, más minőségű létezés kezdődik számunkra. Megrendített ez a könyv. Nem vagyok amerikai, mégis megrendített a demokráciába, az alkotmányosságba, a törvényességbe vetett hitemben. Hangsúlyoznám: nem az amerikai demokráciában, amerikai alkotmányosságban, amerikai törvényességben. Abban is persze, de ezen fogalmak jelentésében általában. Dilemma minden országban és minden időben létezik bőven. Az állampolgárnak döntenie kell: melyik oldalra áll. Kinek hisz, kit támogat (a szavazatával például), hol véli megtalálni a saját igazat. Dilemmák között mb- zog az ember. S jön — ezen dilemmák közepette — Jim Garrison, és beszel. Beszél, valami fantasztikus és rettenthetetlen stílusban. Boncol. Nem egy gyilkosságot elemez, hanem egy társadalmat. Az biztos, hogy kihívás ez a könyv. Kihívás a büszkeség ellen. Az amerikai ugyanis roppant öntelt és büszke emberrajta. Roppant öntelt, mert hiszi: megingathatatlan országban el, amelynek vezetői az igazság első számú letéteményesei. Büszke autóira és fürdőszobáira, amiket országa önteltségéért (hazafi- ság???) ad neki. (Meg munkájáért — tegyük csendben hozzá...) Jim Garrison nem akart népszerű lenni ezzel a könyvvel. Nemigen adnak erre egy csepp okot sem azok a tanulságok, melyek a J. F. K.-gyilkosság garriso- ni elemzése kapcsán leülepednek az olvasóban. Mondjuk a Büszke Amerikaiban, aki nappalijában a házi villanyorgona mellett, vagy este a huszonhárom fok hőmérsékletűre beállított vízágyában olvasgatja Garrisont. Biztosan elgondolkodik azon: milyen politikai környezetben él, mit jelent egy olyan hatalmas ország állampolgárának lenni, ahol ■ífyen gyanús körülmények között megölhetik az elnököt, ahol a jog és az igazság annyit jelent, amennyit a J. F. K.-ügyben jelentéit és jelent... Karácsondi Imfe TfUáúete •• Mióta hallgatagok az Üvegek? Bizonyára mindenki észrevette már, hogy menynyire szofukar, már-már hallgatag egy Üveg. Bizony, ritkán lehet őt szóra bírni, s amikor végre — nem önszántából — mégis megszólal, jobbára akkor is csak csörög és csilingel, nem érti senki, hogy mit beszél. Ám azt kevesen tudják, hogy ez nem mindig volt így. Nem is olyan régen ugyanis az Üvegek is beszélgettek egymással, még veszekedtek is, na rossz kedvük volt, és tudtak am nevetni is, ha valamelyik Üveg igazán jó vicceket mesélt. De az egyik reggel, mikor a Nap — egyébként rendes szokása szerint — átnézett rajta, így kiáltott föl az Ablaküveg: — Mindenki csak átnéz rajtam! Levegőnek néznek, nem számolnak velem, senki sem szeret, velem senki sem törődik! — s igazán irigyen és fölháborodva nézett a jámbor zsalugáterre, aki semmivel sem törődve terpeszkedett mellette. — Igazad van, mindenki csak átnéz rajtunk! — világosodott föl ezután sorra a Szemüveg, a szomorú és kiégett Negyvenes Izzó, a Pohár, és — ki tudja, miért — a Pohárban a Víz. Pedig ők még csak nem is szenvedtek olyan lelkibetegségben, mint a méltatlankodó Ablaküveg, akit sötét óráiban az a kényszerképzet gyötört, hogy egy napon megjelenik a szomszéd kisfiú, Károlyka, es véletlenül beveri őt a pöttyös labdájával. — Átlátszó trükkökkel kényszerűnek kalodába! — mondta a Szemüveg. — Hiába lobogok, mint az unokatestvérem, Tűz, miután felhasználtak, kicserélnek! — szomorodott a kiégett Negyvenes Izzó. — Ha egy kicsit is megbetegszem, máris eltörik a barátság! — mondta a Pohár, aki még titkolni tudta, hogy — egy hajszálrepedésnyire — már beteg. — Ha tiszta vagyok, szeretnek, de ha folt esik a becsületemen, kilóttyintenek! — mondta — ki tudja, miért — a Pohárban a Víz. (Az Üvegek kérdőn néztek rá.) — Nem tűrhetem tovább! Vegyenek észre! — zokogott a lelkibeteg Ablaküveg. — Nem tűrhetjük tovább! Vegyenek észre! — kiáltotta a Szemüveg, a szomorú es kiégett Negyvenes Izzó, a Pohár, es — ki tudja, miért — a Pohárban a Víz. Egymás szavába vágva kiabáltak, s minden bizonnyal igen nagy zajt csaphattak, mert ekkor megjelent a szomszéd kisfiú, Károlyka. és véletlenül beverte a lelkibeteg Ablaküvegei m a >ttyös labdájával. Az Üvegek rémülten hallgatlak el. s azóta egy szót sem tudnak kinyögni a félelemtől. (Pedig meg mindig meg vannak sértődve.) Aki nem hiszi, kérdezze meg Károlykát. (kácsor) Ájult apja ölében vezetett Aznap Kelly papa kirándult a tizenkét éves Ross-sal, és tízesztendős húgával, Hannah-val. Szép napot töltöttek együtt, majd délután hazaindultak az Ml-es autópályán, amely Londontól délre, Észak-Anglia iparnegyede felé vezet. A család Rovetja éppen a középső sávban, óránként 120kilo- méter/órás sebességgel haladt. A biztos halálba. Terence Kelly ugyanis elveszítette az eszméletet, görcsbe bénult keze élettelenül markolta a volánf'szemei lecsukódtak — az autó majd egy perce magára hagyottan robogott. Ha a kisfiú, Ross, nem érdeklődik annyira az autók, a vezetés iránt, a gazdátlan Rover belerohant volna az előtte lévő kocsiba, s ki tudja, hány autó szaladt volna bele a Roverbe. Ám nem ez történt. Ross előrehajolt, hogy megnézze, mennyivel megy a papája. Kérdezett' is valamit, ám a máskor olyan szívesen beszélgető papa most hallgatott. A kisfiú megfogta papája vállát — rájött, hogy baj van. Azonnal határozott: eloremászott, és óvatosan befészkelte magát apja ölébe, miközben attól rettegett, hogy hozzáér a volánhoz. Az életveszélyes mutatvány után félve, de hatarozottan elkapta a kormánykereket. „Tudtam, hogy nem szabad hirtelen mozdulatot tennem, mert felborul az autó. Szerencsére apu lába egy zökkenőnél lecsúszott a gázpedálról, így az autó lassulni kezdett. Alig láttam ki a műszerfal mögül, de valahogy sikerült két teherautó közül a leállósávba kormányoznom a Rovert. A féket nem értem el, ezért Hannah-nak szóltam, hogy húzza be a kézifék kaiját” — emlékezik a kisfiú, aki, miután kiszállt az autóból, leállított egy közelgő kocsit, és annak vezetőjével kórházba vitette édesapját. (ABC Europress) Ifjúsági Hírlap-kör Szihalmon Október elején alakult meg Szihalmon a Heves Megyei Hírlap baráti köre, amelynek kisiskolások a tagjai. A csaknem negyven felső tagozatos tanuló hetente egy alkalommal találkozik a művelődési házban, hogy Józsáné Debreczeni Edit körvezető tanárnő irányításával megismerkedjenek a sajtóműfajok „műhelytitkaival". Nemrégiben a kis közösség tagjai felkeresték az egri szerkesztőséget, ahol a lap munkatársai mutatták be nekik, hogy miként is készül az újság. A baráti kör legutóbbi foglalkozásán egyébként azt a riportot beszélték meg közösen, amelyet Ádám Irénével, a helyi általános is- kola nyugdíjas dolgozójával készí- ^IBWK etettek. * * f 1 A * A * Szilágyis testvérkapcsolat A Szilágyi Erzsébet Gimnázium természetjáró szakköre egy évvel ezelőtt német testvérkapcsolatot keresett. Ezért töltött tavaly nyáron egy kisebb német csoport három napot városunkban. Idén júniusban a Szilágyiból tizenegy második és harmadik osztályos diák utazott két tanárnő kíséretében a fekete-erdei Haiterbachba, egy Stuttgarttól 60 kilométerre lévő kis faluba. A község lakói örömmel fogadták az egrieket, s az esemény fontosságát jelezve, a polgármester is meghívta őket ebédre, sőt, még a másnap megjelenő helyi újságban is írtak róluk. Az ott töltött csaknem két hét hamar eltelt a Riemer házaspár vendégszeretetében. A programok között — a környékbeli kisebb túrák mellett — egy négynapos Duna-völgyi túrán is részt vettek, felejthetetlen élményekkel gazdagodva.... Októberben a német csoport vezetője egy hétre jött Egerbe. Szinte minden napot az itteni diákokkal töltött, együtt járták be a környéket. És mi sem bizonyítja jobban a kölcsönös barátságot, mint az, hogy a következő nyáron ismét találkoznak a szilágyis és a haiterbachi természetjárók, tovább ápolva a kapcsolatot. Pilisy Csenge Szegedi Anikó és Zempléni Kornél, de a falubeliek is húszként hallgatták, miként interpretálja a „nagy B-k”: Bach, Brahms és Beethoven műveit az ifjú művész. * Popcom-bulit rendez a népszerű folyóirat szerkesztősége december ötödikén Budapesten, a Petőfi Csarnokban. A résztvevők találkozhatnak többek között a Pa-Dö-Dö, a Manhattan, a Rapülők együttessel, lesz Swatch- és Lee Cooper-vásár, lemezdedikálás, szépségszalon — reggeltől estig. * Eddzétek a rekeszizmaitokat, a jövő kedden Egerben lép fel Maksa Zoltán, a népszerű humorista. A humorfesztivál első helyezettje, a rádió- és tévéműsorokból jól ismert fiatal előadó- művész a Megyei Művelődési Központban ad önálló műsort, este hét órától. * És végül egy kis suli, igaz, nem a megszokott formában. November 24-én, kedden délelőtt 10 órától egy rendhagyó énekóra keretében a moldvai és gyimesi csángó népzenével ismerkedhettek majd. A dalokat országosan is ismert folkzenészeink: Szabó Viola, Fajcsák Attila, Dsupin Pál és Gonda Attila mutatják be az Ifjúsági Házban. Ügy látszik, olvasóink szeretik a munkát, hiszen az ezzel kapcsolatos példamondatok fordításával sokan és sokat dolgoztak, legalábbis a beérkezett levelek tanúsága szerint. Dave hosszas töprengés után a gyöngyösi (Városkert utca 9., IX/1.) Tőkés László fordítását ítélte a legjobbnak, de ügyes megoldásokkal jelentkezett többek között Fodor Tamás Bodonyból, Szecs- kó Gabriella Egerből, Novotny /őzse/ugyancsak Egerből és Doktor Ferencné Feldebrőről. Gratulálunk! íme, a nyertes megoldás: „ 1. Apám csak megismertette velem a munkát, de megszerettetnie nem sikerült. 2. Tetszik a munka, képes vagyok egész nap üldögélni és gyönyörködni benne. 3. Utálom a munkát, még ha más végzi is.” * * * És akkor lássuk Dave következő feladványát, amely ezúttal a természetről szól. Harmony with nature is like harmony with a friend. You can't love his right hand and chop off his left. We can never surprise nature in a corner, never find the end of the thread; never tell where to set the first stone. ' ' Beküldési határidő: november 23. t A A Aúú, szeretünk, rock and mW
