Heves Megyei Hírlap, 1992. november (3. évfolyam, 257-282. szám)

1992-11-14-15 / 269. szám

4. SZEMTŐL SZEMBE HÍRLAP, 1992. november 14 —15., szombat—vasárnap Nem könnyű felvenni a tempót Beszélgetés a hevesi polgármesterrel „Rájöttek arra, hogy nem képviselők és a város ellenére vagyok...” Dr. Hegedűs Györgyöt, Heves polgármesterét bizony nem köny- nyu elérni. Szerdán, a fogadó­napján is népes küldöttségek ve­szik őt körül, a sorban az újságíró mögött nyolc helyi asszony Kö­vetkezik, akik bizonyos vízdíj- problémákkal keresték meg a vá­ros első emberét. A félórás be­szélgetés alatt körülbelül kilenc­szer csörrent meg a telefon, de lehet, hogy tízszer. Ha csak más­fél percet számolunk egy hívásra, akkor is az eltöltött idő fele fel­ugrálással, félbeszakításokkal telt el. Úgyhogy ez egy kissé szaggatottra sikeredett beszélge­tés lett, de hát korunk is ilyen. „Ráadásul” — reméljük, ez már nem titok — tegnap megnősült a polgármester űr... Az élet bizony nem egyszerű. — Ön éppen félidőben van, két éve polgármester Hevesen. Amikor vállalta ezt a tisztséget, nyilván voltak elképzelései leen­dő munkájáról. Két esztendő után meg kell, hogy kérdezzem, mi az, amit könnyebbnek kép­zelt? — Nem tudtam előre, hogy a hivatal apparátusa nem egyköny- nyen tudja felvenni a felgyorsult tempót. Azt gondoltam, hogy sokkal könnyebb lesz megértetni az emberekkel, hogy a megválto­zott kor űj szemléletmódot köve­tel. Sajnos, az ezzel kapcsolatos dolgok lassabban mennek a kel­leténél, de legalábbis lassabban, mint ahogy én azt két évvel ez­előtt elképzeltem. Ugyanakkor látható fejlődés ebben az ügyben is, csak hát mindez időbe telik. — Aztán olyan problémákkal kellett és kell megküzdeni, ami nem tisztán polgármesteri fel­adat. Hiszen mint a város jó érte­lemben vett gazdájának, gon­doskodnom kell a varos polgára­inak megélhetéséről, mindent meg kell tennünk azért, hogy munkaalkalmat teremtsünk. Ez a régebbi vezetésnek nem volt feladata. És persze az sem köny- nyíti meg a szituációt, hogy eze­ket a feladatokat egy átalakuló korban kell megoldani, akkor, amikor mindenki keresi a helyét. Ugyanakkor mégiscsak ez a szép az egészben, most aztán igazán lehet alkotni. Az az önkormány­zat, amelyik most nem tudja a lé­pést tartani, és nem igyekszik megvalósítani az elképzeléseket, az nagyon hosszú időre záija ki magát a fejlődésből. — Felsorolná röviden azt, hogy mit tekint eredménynek az eltelt két év alatt, s hogy melyek azok a területek, ahol igencsak nagy nehézségek — esetleg ku­darcok — várhatók? — Elsősorban az infrastruk­túra területén tudunk eredmé­nyeket felmutatni. Például a te­lefonhelyzetünk sokkal jobb az átlagosnál, s ez azért is fontos, mert tudjuk, hogy az információ milyen nélkülözhetetlen kelléke korunknak. Aki a gazdaságban és a kereskedelemben előre akar lépni, annak az infrastrukturális beruházásokat nem szabad „megspórolnia”. A legnehezebb ügy természetesen a munkahely- teremtés. Mindenki ismeri azt a tényt, hogy Hevesen milyen sú­lyos gond a munkanélküliség. Ez a térség viszonylag elmaradott, és így az eredményeink is szeré­nyebbek. Elsősorban a kézmű­ipar idetelepítése látszik a leg­jobb lehetőségnek, s örömmel mondhatom, hogy már két ilyen könnyűipari üzemet sikerült meghonosítani Hevesen. Sajnos ez még kevés, és a hírek sem ke­csegtetnek semmi jóval. Hallani az itteni Finomszerelvénygyár teljes leépítéséről is, ami több mint kétszáz emberrel növelné a munkanélküliek számát. — A képviselő-testületi ülése­ken úgy vettem észre, hogy a vi­tákban viszonylag csekély szere­pet játszanak a pártszempontok. Nincsenek is frakciók. Egy ilyen nagyságú városban milyen szem­pontok és érdekviszonyok alap­ján zajlanak a viták, illetve szü­letnek a döntések? —- Valóban nincsenek párt­frakciók, és az én tapasztalatom is az, hogy nem „nagypolitikai” szempontok alapján dőlnek el a dolgok. Kemény összetűzések természetesen vannak, s olykor gyanakvással, bizalmatlansaggal is találkozom. Neveket nem szí­vesen említenék, de inkább egyes személyiségek a szubjektív „jegyeiket” nyomják rá a vitákra. Úgy mondanám, hogy konkrét ügyekben mutatkozik meg ez a személyes jelleg. Olykor létezik irigység, bizonyos fajta ellenér­zés, de ismétlem, hogy nem a pártvonulatok mentén fogalma­zódnak meg ezek a problémák. Én úgy ítélem meg, hogy a testü­let háromnegyed része konstruk­tív, előre akar jutni, és igyekszik úgy gondolkodni, hogy az a kö­zösség érdekét szolgaija. És ez mostanában már meg is mutat­kozik a testület tevékenységé­ben. Jobban és gyorsabban meg­értik azokat a törekvéseket, amelyek engem, mint polgár- mestert vezérelnek. Rájöttek ar­ra, hogy nem a képviselők és a város ellenére vagyok, és eltekin­tenek attól, hogy ők most ellen­zékben vannak. Az utóbbi idő­ben megszűnni látszik ez a rossz értelemben vett ellenzéki maga­tartás, és az együttes akarás vált inkább jellemzővé. — Milyennek ítéli az appará­tus és a testület viszonyát? A ta­pasztalatok azt mutatják, hogy ez a kapcsolat gyakran ellentmon­dásoktól terhes, hisz bár a cél kö­zös, mégiscsak más közegben végzik munkájukat. — Komoly összetűzések nin­csenek. Mint mondtam, az utób­bi időben igen pozitív változáson ment keresztül a testület. Ha ész­lelnek problémákat az apparátus ténykedésében, akkor jogosan reklamálnak, de ellenségeskedés egyik részről sincs. A városatyák tudomásul veszik, hogy azt az el­képzelést, amelyeket a választá­sokkor globálisan is megfogal­maztunk — például a gazdaságit, amelyet én is célul tűztem ki megválasztásomkor, illetve előt­te, mikor az MDF programját meghirdettem —, közösen kell véghezvinnünk. A hivatal is igyekszik megfelelni annak az el­várásnak, amelyet a testület vele szemben támaszt. Hangsúlyo­zom, hogy az apparátus még mindig nagyon körülményes és lassú. Igaz, a feladatokhoz ké­pest kevesen vagyunk. De ilyen létszámmal is teljesítenünk kell, már csak azért is, mert ha el akar­juk érni a közalkalmazotti tör­vényben előírt fizetési osztályo­kat, akkor kevesebb emberrel tudjuk csak mindezt megvalósí­tani; költségvetésünk ugyanis behatárolt. — Ez elég fenyegetően hang­zik... Nem keletkezik-e félelem, feszültség, ha ilyen távlatok tu­datában végzik munkájukat a tisztség viselők ? — En csak akkor tudok bért megtakarítani, ha kevesebb em­ber végzi ugyanazt a munkát. Ez csak így mehet. Aki egyébként normálisán gondolkodik, és látja a helyzetét, annak ez inspirációt adhat. Nekem abból kell kiindul­nom, hogy meg kell becsülnöm a munkaerőt, és ha én ragaszko­dom hozzájuk — márpedig ra­gaszkodom —, akkor a maximu­mot kell adnom. Olyan is van persze, hogy az illető alkalmat­lan a feladatra, mert nem jár be időben, mert nem úgy beszél az ügyfelekkel, ahogy kell, nem tudja teljesíteni az elvárásokat, akkor attól meg kell válni. — November végén közmeg­hallgatás lesz Hevesen. Mit vár ettől? — November 28-án lesz a közmeghallgatás, éppen a szüle­tésnapomon. Remelem, jól fog sikerülni. Ez a rendezvény való­ban meghallgatás lesz. Tehát meghallgatom a kérdéseket, fel­vetéseket, s amire tudok, hely­ben válaszolok. Urnákat helye­zünk el a város több pontján, ahová a polgárok bedobhatják észrevételeiket, s működik a te­lefonos üzenetrögzítőnk is. A szlogen — amely egyébként a plakátokon is megjelenik majd — a következő: „Önök kérdez­nek, mi válaszolunk...” Ez lesz kiírva mindenhol. Örülnénk, ha minél többen eljönnének. Havas András Poroszlói közgyűlés, második nekifutásra Aki megy, terhet is vigyen A gyűlés második nekifutásra 331 tag részvételével kezdődött Szünetet rendeltek el, s fél órával későbbre újra összehívták a közgyűlést F ontos kérdés eldöntésére invitálta tagjait a hét elején a poroszlói termelőszövet­kezet. Előterjesztést tárgyaltak volna meg a gazdaság vagyonér­tékesítéséről és -megosztásáról. A reggel kilenc órára hirdetett gyűlésből az első nekifutásra nem lett semmi, mert határozat- képtelennek bizonyult. A jelen­léti ív szerint a 994 tagból csupán 285-en jelentek meg. Szálai Ist­ván elnökhelyettes, aki a köz­gyűlés levezető elnöki teendői­vel is meg volt bízva, ezért egy fél órával későbbre újabb közgyű­lést hívott egybe. így minden elölről kezdődött: új jelenléti ívek aláírása, várako­zás, cigarettázás stb. Tíz óra után aztán megtelt a helyi kultúrház nagyterme, elkezdődhetett a gyűlés 331 tag jelenlétében, mert közben újabbak is érkeztek. Szá­lai István vette át a szót, és mon­dott rövid értékelést. Bejelentet­SIPOTÉKA KÖNYVESBOLTOK AJÁNLATA: Wilbur és Smith: Igazi férfi Leslie L. Lawrence: A vérfarkas visszatér Jókai-sorozat 12. rész Szobanövények Nagy vadászkönyv Arany macskakönyv Földrajzi világatlasz Karácsonyi mesekönyvek nagy választéka Sipotéka Könyvesboltok Eger, Hatvani kapu tér 8. Tel.: 316-998 Érsek u. 2. Tel.: 323-393 Sipotéka Antikvárium Eger, Bajcsy-Zs. u. 2. Tel.: 322-562. te, hogy az elnök, Czövek Sán­dor balesetet szenvedett, nem tud jelen lenni a gyűlésen, ezért tartja ő a beszámolót. Ebből az derült ki, hogy az idén a szövet­kezet tagságának, vezetőségé­nek sok dolga akadt, és van még most is. El kellett végezni a téesz vagyonnevesítését, a földalapok kijelölését, a fórummal való egyeztetést, a kiválni szándéko­zókkal való tárgyalást. Nagy gondot jelentett a termelés fi­nanszírozása, mert sok partner vált fizetőképtelenné, jelentett csődöt, jött a tavaszi és a nyári aszály, de problémák jelentkez­tek az áruk értékesítésénél is. Hátravannak az őszi munkák, a kiválni szándékozók vagyonki­adása, az új alapszabály készíté­se, az igazgatóság megválasztá­sa, a cégbejegyzés az átalakított szövetkezetről, valamint a föld­alapok körüli problémák rende­zése, mert ez pillanatnyilag fel­lebbezés alatt áll. Nehezen ké­szült el a vagyonértékelés, ugyanis az FM-norma alapján próbálták lajstromba venni, de kiderült, hogy az nem jó. Akadt olyan dolog, amit így nullára kel­lett volna értékelniük, és volt olyan is, amelynek értéke meg­haladta a piaci árakat. Ezért szak­értőt kértek fel a munkálatok elvégzésére, ami 100 ezer forint­jába került a közös gazdaságnak. A részletes vagyonértékelés adatait Nemes Imrénéfőkönyve­lő olvasta fel, tükröztetve az idei január elsejei és augusztus 31-i Egy-két slukk, s egy kis számvetésről volt szó tényszámokat: az állatok, anya­gok, áruk, mezőgazdasági ter­mékek, gépek, ingatlanok, mű­szaki tárgyak, részvények stb. ér­tékét. Ez összesen majdnem 457 millió forint, a felosztott vagyoné pedig valamivel több mint 370 millió. A gazdaságnak viszont 201 millió forint tartozása van. Élénkebbé vált a figyelem, meg tüzesebbé a hangulat, ami­kor a kiválni szándékozók va­gyoni részéről beszéltek. A té- eszből összesen 37-en kívánnak távozni. Ebből tizenketten cso­portosan. Vagyonrészük 16 mil­lió forint fölött van. Ennek alap­ján elkészítették a felajánlott va­gyontárgyak listáját, amelyet a jelenlévőknek fel is soroltak a Szalai István ismertette az értékelést traktorokon, munkagépeken, ta­nyákon át az állatokig, istállókig, üzletekig, meg a községi halász- csárdáig. A vita során — amely néhány­szor már másfelé terelődött, kez­dett személyeskedéssé válni — egyetértettek abban, hogy az, aki akar, hát menjen, kapja meg ré­szét, annak minden előnyével és terhével. A tételeket elfogadták szavazással, de nem hagyták jóvá a Berzsenyi úti szolgálati lakás átadását, mert azt csak készpén­zért adhatja el a vezetés. Zúgolódott a tagság, nemtet­szését kifejezve, amikor a vezetés azt javasolta elfogadásra, hogy a kiválni szándékozók a 100 száza­lékos, május 15-i értéket vigyék, és az itt maradt terhet a tagság vi­selje tovább. Ezt leszavazták, és a másik formulát hagyták jóvá, azaz a 164 százalékos vagyon­részt annak minden terhével, azaz 33 százalékát fizessék be gazdaság pénztárába a távozni szándékozók. A bank képviselője elmon­dotta: a hiteltörlesztésre valaki­nek jót kell állnia, biztosítékot nyújtania, mert ellenkező eset­ben a bank nem járul hozzá az osztozkodáshoz. Ezért aztán — mert leszavaz­ták az elnökség javaslatát — 15 napon belül újabb közgyűlést hívnak ebben az ügyben össze, s addig egyeztető tárgyalást foly­tatnak a kiválni szándékozókkal, mert a vitában ők is több módo­sítást kértek eredeti elképzelése­ikkel szemben. (fazekas)

Next

/
Thumbnails
Contents