Heves Megyei Hírlap, 1992. november (3. évfolyam, 257-282. szám)

1992-11-12 / 267. szám

HÍRLAP, 1992. november 12., csütörtök FÜZESABONY ÉS KÖRZETE 5. Gázért utat építenek Aszfaltkeverő üzemet kíván létesíteni Füzesabonyban a Nyírbau Kft. A beruházás meg­valósulása esetén gázfelhaszná­lási, illetve -csatlakozási hozzá­járulás címén 10 millió forintot fizet majd az önkormányzatnak: ötmilliót készpénzben, a másik ötöt pedig útburkolati munkála­tok elvégzésével törleszti. „Össztűz” Füzesabonyban Holnap este 5 órától Füzes­abonyban, a városi művelődési központban „Össztűz” jellegű műsorra kerül sor a város polgár- mesterével. A helybeliek kérdé­sei alapján dr. Pásztor Józsefet veszik „össztűz” alá lapunk munkatársai: dr. Gábor László és Kovács Attila. A kérdéseket a műsor kezdetéig szóban és írás­ban is leadhatják a városi könyv­tárba. Évzáróra készülődnek A hét elején tartotta meg az évi beszámolót előkészítő elnök­ségi ülését a Kerecsendi Faluvédő Egyesület vezetősége. A januári évzáró közgyűlésen — mint ki­derült — lesz miről számot adnia a tagságnak, miután az idén sok rendezvény gazdái voltak: majá­list, juniálist, falutisztasági napo­kat szerveztek, temetői emlék­parkot alakítottak ki, stb. Hasz­nos tevékenységük értéke 100 ezret tesz ki. Telefontársulat alakult... ... Üjlőrincfalván, hogy a köz­ség nagyon rossz telefonellátá­sán javítani tudjanak. Kezdemé­nyezésüket az önkormányzat 417 ezer forinttal támogatja, hi­szen a 28 crossbar-készülék fel­szerelése, a kapcsolási és más egyéb munkálatok elvégzése egymillió 537 ezer forintjába ke­rül majd a társulatnak. A pénz már rendelkezésre áll, a szerelést a poroszlói munkálatok befeje­zése után kezdik meg a települé­sen. Szociális otthont létesítenek Az óvoda felújítása után most rendbe teszik, illetve szociális otthonná alakítják át a „szállást biztosítók klubját” Mezőszeme- rén. A januári átadás után 17 környékbeli település ilyen jelle­gű gondját-baját igyekeznek ez­zel megoldani. / \ Közületek, intézmények! MIKULÁS­csomagot rendeljen tőlünk! Kedvező árak, nagy választék! A-Z TOPKER Kft. Füzesabony, tel.: (39) 41-147 Eger, tel.: (36) 317-490 N ......J V ilágszabadalom lehetne A „csodakrumpli” „Itthon nem kell, az angolok érdeklődnek utána...” — mondja dr. Sárváry István Pista bácsi nagyon szereti a krumplit. Sőt még az is lehetsé­ges, hogy az országban ő tud róla a legtöbbet. Megmondja, hogy a több száz fajta közül melyikből lesz a legjobb sült krumpli, krumplisalata és szilvásgombóc. Dr. Sárváry István, a biológiatu­dományok kandidátusa áll előt­tem a sarudi polgármesteri hiva­tal nagytermének asztalánál, és kis kosárkákból „varázsolja elő” a különféle színű és alakú burgo­nyákat: lilákat, fehéreket, sárgá­kat, kereket és hosszúkását. S olyan fürgén, mintha 70 évének csak töredék része nyomná a vál­lát... — Mit tudnak ezek a krump­lik? — érdeklődöm. — Kérem szépen, mindent — büszkélkedik a tudós, aki 35 éve kutatja a „gumók” titkait. — De talán kezdjük ott, hogy a ter­mesztőnek és a vásárlónak egya­ránt választékra van szükségé. Aki nagy területen ülteti el a gu­mókat, annak az az érdeke, hogy ne egyszerre szakadjon a nyaká­ba minden munkafázis: az ülte­tés, a permetezés és a szedés. Ezért kísérleteztünk ki olyan faj­tákat, amelyeket már kora tavasz- szal el lehet vetni, s a nyár elején már szedhető is az űjkrumpli. De olyat is tudok mutatni, amelyet augusztus elején ültettünk, és mar itt van a kosárban — sorolja, s bizonyságul elém gurít egy tel­jesen ép, Formás és érett sárga burgonyát. Alaposan megfor­gatom, miközben folytatja az „ismertetőt”. — így kis géppark­kal, jó időbeosztással nagy ter­méseredmény érhető el... A vá­sárlónak pedig az az érdeke, hogy egész évben több fajtából válogathasson a piacon... — . ..Akkor miért nem látom a standokon ezeket a fajtákat? — Azért, mert van még egy titka ezeknek a krumpliknak: nem betegszenek meg. Mert nemcsak az ember, a burgonya is kaphat vírusfertőzést, ezt hívják köznyelven krumplivésznek. Amikor egyszerre azt látja a földműves, bogy egyik napról a másikra megfeketedik az egész ültetvény, és nem lesz termés. Én előállítottam a vírusmentes gu­mókat, hosszas kísérletezés után elsőként készítettem el azt az el­lenanyagot, amely kiöli a víruso­kat. Ha ezekből a fajtákból ültet­nek, soha nem kapják meg a krumplik ezt a betegséget, így permetezni sem kell ellene. És ezeket a vetőmagokat nem kell évente cserélni, állapotuk nem romlik le. Van olyan termelő, aki már tíz éve ülteti egymás után ezeket a fajtákat, és még mindig bírják. De öt-hat évig garantál­tan használható... Huszonöt évig voltam a Keszthelyi Burgonya­kutató Intézet igazgatója, s már tíz évvel ezelőtt kidolgoztam, hogyan lehetne az egész országot ellátni vetőmaggal. Ehelyett még most is minden évben ötmillió dollárt költenek itthon arra, hogy Hollandiából importálja­nak burgonya-vetőmagot, pedig azok nem ellenállóak a krumpli­vész vírusaival szemben, ráadá­sul évente-kétévente cserélni kell az ültetendő gumókat... — És itt jön a válasz a kérdé­sére: a vetőmag-értékesítő válla­latnak ez az érdeke, különben a forgalma igen minimálisra csök­kenne. Amikor a kísérleti ered­ményeimre fény derült, azonnal megvonták az állami támogatás nagy részét, és nem jegyeztek be a rajtakísérleteinket sem. Óriási ellentétek dúlnak a termelők és az értékesítők érdekei között. — Ahogy látom, Pista bácsi nem adja föl... — Amikor nyugdíjba men­tem, Zircre költöztem, hogy se­gítsek a fiamnak, aki szinten ez­zel foglalkozik az ottani téesz te­lepén. Két évvel ezelőtt azonban arra gondoltam, megpróbálom mindenkitől külön, s egyedül kí­sérletezek tovább. — S miért pont Sarudon csi­nálja mindezt? — Mert olyan, mint Keszt­hely, csak az a Balaton, ez meg a Tisza-tó partján áll — mondja cinkos mosollyal. — Igazából tá­vol akartam lenni mindenkitől, s itt kaptam egy hektár földet a kí­sérleteimhez. — Akár világszabadalom is lehetne élete munkája... — Az lehetne — tűnődik a krumplik tudora —, de arra nincs elegendő pénzem, hogy szaba­dalmaztassam kísérleteim ered­ményeit. Bár most már külföldi érdeklődők is vannak: a hét vé­gén angolok jártak nálam, akik megnézték a telepet, és Angliába akarnak vinni, hogy üzletet kös­senek velem. Ugyanis pár évvel ezelőtt ott jöttek rá, hogy a bur­gonyafogyasztásnak egészség- ügyi vonatkozásai is vannak: amikor az említett vész pusztí­totta a termést, sokkal több nyi­tott gerincű gyermek született, mint más években. Nekik tehát az a fontos, hogy mit vetnek el, és utána mit esznek meg... (sárközi) „A gépemnek köszönhetem a sikert” Halász Péter győzelme Nem könnyű feladat egy traktorossal megszervez­ni egy beszélgetést. Mert hát korán kelő emberek, ráadásul későn térnek haza. Úgy, ahogy a munka kívánja, kint vannak a határban. Szántanak, vet­nek, betakarítanak. Itt, Füzesabonyban, az állami gazdaságban is, ahol Halász Pétert keressük, aki nemrégiben egyik pillanatról a másikra híres lett: megnyerte a szántóversenyt, amelyet a falutévé hirdetett Tepélypusztán... A gépész éppen matat valamit a traktoron. Most jött vissza a cukorrépaföldekről. Hozzákezdett az ásáshoz, de mára abbahagyta az eső miatt, nem akarta sem a földet, sem a terményt „összevágni”. A jó megjelenésű, kemény kiállású fiatalember — 26 esztendős — a kezét nyújtja bemutatkozáskor. Mezőtárkányi lakos, nős, van egy ötéves kisfia. Ko­ra reggel nem mindig tud elbúcsúzni tőle, s a kicsi legtöbbször alszik már, mire — busszal, alkalmi jár­művel, mikor mivel — hazakeveredik. A versenyről beszélgetünk a II. kategóriás, azaz a 200 lóerős gépek győztesével. — Késő este, műsor közben volt az eredményhir­detés. Nagyon meglepődtem — akárcsak a csalá­dom —, amikor engem hirdettek ki elsőnek, mert egész nap nem lehetett hallani semmit. Szigorú volt a versenybíróság, és nagy a titoktartás — emlékszik vissza most már mosolyogva. — Ugyancsak meg kellett küzdenem valamennyi versenytársammal, aztán meg a földdel... — Akkor éppen milyen volt az? — Agyagos, átmeneti, réti talajon száz méter hosszú és 40 méter széles táblát kellett felszántani 24 centiméter mélyen, mégpedig úgy, ahogy az a „nagykönyvben” meg van írva. Nyitóbarázda-ké­szítés, kitűzés, összeszántás, bal oldali tábla határ­kihúzása, szétszántás: ez volt a program. A ponto­zók a nyomunkban lihegtek, mindent mértek, cen- tiztek, nem beszéltek semmit, csak jegyzetel­tek... — Az a fő, hogy sikerült... Azt mondják, hazai pályán versenyzett, így aztán nyugodtabb is lehetett. — A gépemnek köszönhetem a sikert. Angol gyártmányú univerzális nehéztraktor, 8 tonnás, s csaknem három méter magas. Attól univerzális, hogy hátramenetben is képes munkát végezni. Olyan, mint a mozdony, mindkét irányban kormá­nyozható, csak az ülést kell megfordítani. Van fe­délzeti komputere is, 16 programmal, ebből 10 vál­toztatható. A kerékcsúszás-szabályozó például — elektronikus rendszerével — pillanatokon belül közbeavatkozik, és meggátolja a kerékpörgést, nem fogy az üzemanyag, nem kopik a gumi fölösle­gesen. Tudja, mit jelentene egy ilyen masinával a A győztes és „masinája”, amelynek hálás... sáros földön, domboldalon elakadni...? Ez a szer­kentyű a világon is új dolog, szépen tartotta a mély­séget, ezzel nyertem meg a versenyt, nem pedig a ha­zai pálya előnyével. Én ezt a földet életemben nem szántottam, pedig nyolc éve dolgozom itt. Nekem is ismeretlen volt, akárcsak a közöttünk lévő néhány profinak... — Érdekes formájú az ekéje is... — Az is... Világújdonságnak számító, vállforga­tó eke. Könnyen lehet vele dolgozni, jól búja a ter­helést. — Mi volt a jutalom? — A Taurustól 100 ezer forint gumiárut kaptam, egy ekevasgyártó kft.-től egy sor ekevasat, többféle fajtából. Pénzre kellene váltani... — A hírnév most már önt is kötelezi... — Tisztában vagyok ezzel. Én a versenyre is az életben, a napi feladatok elvégzésével készültem. Ha lesz újabb megmérettetés — esetleg nemzetközi is —, azt is vállalom, nem hátrálok meg. De addig is itt van még ez az 50 hektárnyi répaásás meg 80 hek­tár bérmunka... (fazekas) Divatszalon Besenyőtelken Egy tizenegy üzlethelyiségből kítottak ki a közelmúltban Bese- álló kereskedelmi központot ala- nyőtelken. Több kereskedő már régebben elfoglalta a helyét — így a Tip-Top miniáruház már a múlt év decemberében megnyílt —, de négy bolt helye még min­dig üresen áll. Képünkön a For­tuna divatszalon látható, amely mintegy két hónapja áll a vásár­lók rendelkezésére. Sajnos — ahogy az üzlet vezetője, Karkus Lászlóné elmondta —, a forga­lom csekély. A helybeliek ugyan­is annak ellenére, hogy a divat­szalon árui Budapestről szár­maznak, mégis inkább a megye- székhelyre járnak vásárolni. Csak remélni lehet, hogy ez csu­pán átmeneti dolog, mert itt — s majd a többi üzletben is feltehe­tően — szinte minden megtalál­ható. Létesült itt már fodrászat, kozmetikai szalon, sőt még lak- berendezési üzlet is... A hat parlamenti párt egy-egy országgyűlési képviselője vett részt azon a fórumon, amelyet a füzesabonyi művelődési köz­E ontban rendeztek a közelmúlt­án. Az SZDSZ részéről Matyi László, a FideszXől Horváth László, az MSZP-tői Schiffer Já­nos, a kereszténydemokratáktól dr. Lukács Tamás, az MDF-tői Elek István, a kisgazdák részéről pedig Németh Béla képviselte pártját. A beszélgetésnek a Vá­lasztások között, félúton címet adták a szervezők. Tehát az el­múlt két év eredményeit és ered­ménytelenségeit, valamint a cik­lusból még hátralévő időre szóló elképzeléseket vitathatták meg — a választókerület lakosságá­nak kérdései alapján — a megje­lent politikusok. Talán nem véletlen, hogy elöl­járóban a kisgazda képviselőt vették „össztűz” alá az érdeklő­dők. Németh Béla — aki sietett megjegyezni, hogy a harminc­ötök frakciójának tagja — a kérdé­sekre válaszolva elmondta: eb­ben az új rendszerben vannak olyan politikusok, akikről nem tudni, hogy honnét jöttek, s hová tartanak. Menet közben ezek a politikusok mérhetetlen károkat okozhatnak — tett utalást a saját Választások között — félúton „Sípol a kormány...” pártján belül uralkodó viszo­nyokra. Ezek után a kárpótlási törvénnyel kapcsolatban tettek fel neki kérdéseket: ezekre el­mondta, hogy ő ezt a törvényt nem tartja annyira rossznak, amint azt egyesek állítják. Hoz­zátette, hogy e törvény segítségé­vel ha nehezen is, de talpra állhat a magyar parasztság. Ezzel a kö­zönség soraiból többen nem ér­tettek egyet, mert mint mondták: a törvény értelmezhetetlen, s nem lehet vele ötről a hatra jutni— ez­zel viszont a kisgazda politikus nem értett egyet, mert már meg­született az a tervezet, amely a vi­tás kérdéseket is szabályozza. A következőkben az ország- gyűlési képviselők a kérdésekre válaszolva azt fejtették ki, meny­nyire elégedettek pártjuk, s ezen belül sajat maguk teljesítményé­vel. Elek István szerint senki — sem egy kormánypárti, sem egy ellenzéki képviselő — nem lehet elégedett, hiszen olyan — egy­mással összeegyeztethetetlen — elvárásoknak kell megfelelniük, amelyeknek szinte lehetetlen. Elmondta továbbá, hogy az MDF arculata az elmúlt két év­ben megváltozott, s ez nem vált előnyére a kormányzó pártnak... Mint mondta, ha nem kerekedik felül a felelősségtudat, ha na­gyobb lesz a bizonytalanság, a másik féltől való félelem, akkor nehéz megjósolni, hogy mi fog történni az elkövetkező évek­ben. Schiffer János szerint a Par­lamentben nagyobb teret kapott a politikai acsarkodás, s emiatt nem jut idő fontosabb problé­mák megbeszélésére — a képvi­selők tehát nem lehetnek elége­dettek magukkal. Horváth Lász­ló kifejtette, hogy a Parlament, a kormány, valamint az ország sor­sának alakulása tükrében kell megvizsgálni, hogy elégedett le- het-e egy politikus magával, vagy sem. Mint mondta, az Or­szággyűléssel nem lehetnek vala­mi elegedettek az emberek, mert akkor nem olyan véleményt for­málnának róla, amilyet, s ez a megítélés ritkán pozitív. A Fi­desz képviselője a kormányzatot egy gőzmozdonyhoz hasonlítot­ta, amelyik el akar indulni, fej­leszti a gőzt, de csak sípolásra fut­ja az erejéből. Ilyen sípolás ered­ménye például a „mediaügy”: a képviselő szerint a kormány iszo­nyú energiát fektet abba, hogy kritizálja a sajtót, ahelyett, hogy a költségvetésre figyelne oda iga­zán. Az ország helyzetével kap­csolatban elmondta, hogy min­den rosszat tízért nem lehet az Antall-kormány nyakába varrni, hiszen rendkívüli terheket ha­gyott hátra az elmúlt rendszer. Am ennek ellenére az elmúlt két év az elfecsérelt idők korszaka volt, tette hozzá a politikus. Ma­tyi László az SZDSZ-szel kap­csolatban kifejtette: a pártnak valóban volt egy rossz periódusa, de még ezalatt is sikerült egy vá­lasztást megnyernie. Ennek elle­nére az SZDSZ lényegesen jobb állapotban van, mint fel évvel ez­előtt, s lényegesen jobb állapot­ban lesz már talán három hónap múlva, mint jelenleg... Ezek után a munkanélküliség került szóba. Németh Béla meg­jegyzésére — miszerint a prog­ramjaikban az ellenzéki pártok csak néhány sorban foglalkoztak a kérdéssel — Matyi László el­mondta, hogy a munkanélküli­ség ellen nem tíz oldallal kell fel­lépni. Az egész gazdaságpoliti­kát kell olyan szempontból mér­legelni, hogy az milyen hatással van a munkanélküliségre. Az ag­rárpolitikától kezdve a külkeres­kedelmi politikáig, az iparvéde­lem politikáján át, a privatizáció technikáján keresztül minden egyes tételt úgy kell áttekinteni, hogy az elősegítse a foglalkozta­táspolitikát. E kérdés kapcsán az infláció problémája is felvető­dött, ezzel kapcsolatban az SZDSZ politikusa elmondta, hogy az infláció nem 1990 áprili­sában kezdődött, vagyis az inflá­ció jelenlegi mértéke miatt nem­csak az Antall-kormány felelős. Hiszen a mostanában „szakértői kormányzatnak” nevezett Né- meth-kormány például egymilli- árd dollárnyi adósságot „dobott össze” mindössze fel év alatt, mert a politikailag kellemetlen intézkedéseket nem merte vál­lalni. (kácsor)

Next

/
Thumbnails
Contents