Heves Megyei Hírlap, 1992. október (3. évfolyam, 232-256. szám)
1992-10-09 / 239. szám
HÍRLAP, 1992. október 9., péntek FÜZESABONY ÉS KÖRZETE 13. Szüreti nap Mezőtárkányban Holnap, szombaton, szüreti napot rendeznek Mezőtárkányban. A program délelőtt tíz órakor kezdődik Siska János né polgármesternő ünnepi köszöntőjével, majd megkezdődik a szüreti felvonulás. Ezt követően — fél tizenkettőtől — különböző versenyekre kerül sor, ebéd után, egészen pontosan 14 órától pedig a művelődési ház udvarán családi vetélkedést vezet Halász Petemé Oláh Andrea. Ugyanott rendezik meg egyebek mellett a kölyökkutyák szépségversenyét, majd a szüreti bált, ami 20 órakor kezdődik. Feldebrői Hírek Feldebrő község polgármesteri hivatalának legújabb tájékoztatója a hét közepén jelent meg. Az első oldalon Kelemen József polgármester az önművelődés szerepéről és jelentőségéről írt elgondolkodtató sorokat. A lapban interjút adnak közre, amelyet az idén pappá szentelt, helyi születésű Bordás Péterrel készítettek, és folytatják a bostoni egyetemistákkal elkezdett beszélgetések közlését. Sok hír is nyomdafestéket kapott: ezek között találhatják az olvasók a képviselő-testületi ülésen elhangzottakat, az ott született döntéseket. A gátközlekedésről Sarudon A gátközlekedést, illetve az ezzel kapcsolatos témákat tűzték legközelebbi összejövetelük napirendjére a Tisza-tó környéki települések polgármesterei. A soros találkozóra ezúttal Sarudon kerül sor október 27-én 9 órától. Megemlékezés a forradalomról Az 1956-os forradalom, valamint a Magyar Köztársaság kikiáltásának megemlékező ünnepét október 22-re tervezik a füzesabonyi művelődési központban. Másnap, október 23-án kilenc órakor a római katolikus templomban ünnepi misét celebrálnak az ünnnep alkalmából. Jegyzőklub Kompolton A Magyar Közigazgatási Kamara Heves megyei tagozatának Jegyzőklubja október 12-én, hétfőn reggel kilenc órai kezdettel tartja soron következő foglalkozását Kompolton. A fórum résztvevői felkészülnek a köz- igazgatási kamara december havi küldöttgyűlésére, emellett pedig megtárgyalják a jegyzőklub szervezeti szabályzatát. Ennek utána a résztvevők előadást hallgatnak meg a helyiadó-törvény várható módosításáról, a vagyonnyilatkozatról, valamint a kétkulcsos áfa bevezetésével kapcsolatos tervezetről. í ^5®Husqvamafi^ SZAKÜZLET Eger, Barkóczy u. 15. ROBI kapagépéhez az alkatrészeket nálunk vásárolja meg! Nyitva: H-P 8-17-ig, szombaton: 8-12 óráig. „Gondolatban és lelkiekben mindig itthon vagyunk...” Beszélgetés Kristóffy Ivánnal, a bostoni testvérközösség vezetőjével Ki hinné, hogy ez az energikus, nagy szervezőkészséggel megáldott ember túl van a hatvanadik életévén. Kellemes társalgó, minden szavából árad a lelkesedés, nem lehet véletlen, hogy ő lett a „motorja” az amerikai Boston környéki magyarok egyik közösségének, amely a kinti emigráció, illetve az óhaza kapcsolatának elmélyítésén dolgozik. Erről a számunkra egyáltalán nem elhanyagolható önzetlen tevékenységről beszélt a napokban Feldebrőn, ahol a testvérközösség kialakulásáról és jövőjéről rendeztek országos tanácskozást. Ezt az alkalmat használtuk ki, hogy szót váltsunk a bostoniak képviselőjével. — Mekkorára tehető a Boston környéki magyarság? — Mintegy négyszáz magyar családról tudunk, ezek közül 100-125 aktívan tevékenykedik az egyesületünkben, tulajdonképpen nekik köszönhető, hogy szellemi és anyagi támogatást tudtunk nyújtani Feldebrőnek. A gyűjtést március 15-én kezdtük, amikor is az ünnepségünkön levetítettük az innen erkezett diafelvételeket, amelyekhez felejthetetlen hangulatot varázsolt a feldebrői gyerekek kórusa... Mintegy nyolcezer dollár gyűlt össze, s ebből finanszíroztuk a pályázatunkat. — Mi adta az ötletet ennek a pályázatnak a kiírására, mi vezérelte az ottani magyarságot a segítségnyújtásra ? — Nem titok, addig, amíg a kommunista rendszer volt uralmon az országban, senkinek sem jutott az eszebe, hogy támogassa... Magam is ’56-os emigráns vagyok, Debrecenből — Németországon keresztül — kerültem Amerikába, Boston környékére, ahol jelenleg is élek. A Massa- chusetts-i Magyar Egyesület tagjaként kapcsolódtam be többekkel együtt a „testvérközösségi bizottságba”, amely arra a gondolatra épült, hogy most mar valamit kellene otthon segítenünk... Egyikünk felvetette, hogy egy testvérfalu kellene, amelyet hathatósan tudnánk támogatni. Meghirdettük a zártkörű pályázatot, tizenegy település jelentkezett... — ... S végül is Feldebrőre esett a választásuk. — Igen, de nemcsak azért, mert az ő pályázatuk volt az első, „Mindenkitől új ötleteket és segítséget várunk...” — mondta előadásában Kristóffy Iván, a bostoniak képviselője hanem mert a legprecízebb is, ebből látszott, hogy ez a település már jól szervezett életet él. A kiválasztáskor a fő szempont egyebek között az volt, hogy mennyire van szükség itt a támogatásra, továbbá, hogy hol fekszik ez a falu, mert — mint első ilyen „testvérfalunak” — sikeresnek kell lennie a „Népünkért és Nemzetünkért” elnevezésű mozgalomban. Az is egy fontos szempont volt, hogy van-e vonzereje ennek a kis településnek, itt ez az altemplom... — Most, hogy személyesen is megismerte, körbejárta, milyennek látja Feldebrői? Ilyennek képzelte-e azt a falut, amelyet támogatni kívántak? — Megmondom őszintén, részben csalódtam, részben nagyon kellemes meglepetések értek... Tetszett, hogy ilyen virágos, tiszta ez a falu, igazán rendezett és szép képet nyújt. Hasonlóképpen jó benyomásom alakult ki az itteni „testvérközösségi bizottságról”, a kisközség vezetőiről, a lakosság hozzáállásáról... — ...És a „csalódások”? — Hát, ami azt illeti, én azt hittem, hogy ez amolyan igazi, pici házakból álló falu lesz. S mit tapasztaltam? Sehol például egy nadfedeles házikó, amilyenekről még éltek bennem régi képek, de hát változott a világ, már itt is láthatók a városiasodás jelei az épületeken. Éppen ezért mintha a falu kezdené elveszíteni eredeti arculatát. — Nemes gondolatnak tűnik, hogy a bostoni magyarság igyekszik védeni, segíteni az itthoni kistelepüléseket. Ám, mint hallottuk, a további céljaik között az szerepel, hogy „világméretűvé" tegyék mozgalmukat. Milyen útját-módját látják ennek? — Egyetlen lehetőség van: megtalálni Nyugaton azokat a tehetős magyarokat, illetve egyesületeket, akik — s amelyek — hajlandók áldozni erre a célra. Azért is ültünk össze itt, Feldebrőn, hogy aki teheti, adjon ötleteket és címeket a testvérközösségnek. Aztán majd mi elküldjük nekik a magyar és angol nyelvű tájékoztatónkat, hogy tudják akár Franciaországban, Ausztráliában, netán Afrikában — egyáltalán, ahol csak élnek magyarok —, hogy mik is az elképzeléseink. Nem titkolt célunk, hogy csak Magyarországon további hatvan — 1300-3000 közötti lélekszámú — kis falunak szeretnénk megtalálni a „testvérközösségét”. A támogatást továbbra is úgy képzeljük el, hogy mind szellemi, mind anyagi segítéget nyújtunk, ez utóbbi — terveink szerint — a helyi költségvetés 10 százalékát érné el egy alkalommal. — De ez, ugye, nem minden? — Ez csak a kezdet, mert az igazi cél az, hogy igazi barátság, személyes kapcsolat alakuljon ki az egymástól ugyan távol élő, de gondolatban és lelkiekben ösz- szetartozó magyarok között... Szilvás István Szántóverseny és traktor-show Halász Péter győzelme Mint arról már beszámoltunk, nagyszabású rendezvénysorozatra került sor Tepélypusztán. A Falutévé és a Füzesabonyi Állami Gazdaság itt bonyolította le országos szántóversenyét, illetve az első traktor-showt, ahol az emberek és a gépek tettek tanú- bizonyságot tudásukról, de szóhoz jutottak az egri kettes, illetve négyes fogatok is, amelyeket főleg a gyerekek rajongtak körül. Alkalom nyílott helikopteres sétarepülésre is, ámbátor az is igaz, hogy kissé borsos ára volt ennek az élménynek, hiszen a felnőtteknek ezer, a gyerekeknek pedig 500 forintot kellett „leszurkolniuk.” A pénz azonban jó helyre jutott, ugyanis az SOS-mentőszol- gálat bevételeit gyarapította. (Aerocaritas Alapítvány). A késő délutáni, műsorral egybekötött eredményhirdetéskor derült ki, hogy az I. kategóriában a győzelmet (az ügyességi számokért is járó pontokat is beleszámítva) a jászkíséri Kökény József szerezte meg MF 390-es traktorával és Vogel ekegépével. A nehezebb kategóriában — a másodikban — viszont Heves megyei siker született, a hazai pályát ismerő Halász Péter, a Füzesabonyi Állami Gazdaság traktorosa bizonyult legjobbnak, és így ő kapta az értékes jutalmat. Indulás előtti barátkozás a „pacikkal”... (Fotó: Gál Gábor) Eredmények: I. kategória: 1. Kökény József (Jászkísér) 2. Mihály Károly (magánzó) 3. Szabó Ferenc (Bábolna) 4. Zsutai Bertalan (Tiszanána) 5. Darabos József (Kerecsend) 6. Boda László (Füzesabony) II. kategória: 1. Halász Péter (Füzesabony) 2. Varga Lajos (Tata) 3. Tóth Sándor (Budapest) 4. Törő István (Tiszanána) Hiba csúszott a számításba Hol van a hússertések ára? Vállalkozni kell — halljuk naponta —, mert ez a jövő útja. Vállalkozónak lenni viszont nem könnyű dolog, hiszen ennek sok buktatója van. Különösen akkor, ha erőn, pénztárcáján felül próbál az ember meggazdagodni, vagyonhoz jutni. Ilyen sajnálatos eset fordult elő a gyöngyösi Varga Lászlóval is, aki a sarudi vágóhidat vásárolta meg. Hitelt vett fel a füzesabonyi áfésztól, miután megalapította az Avion Camping Kereskedelmi és Ven- déglatóipari Kft.-t, amelynek ügyvezetője lett. Egész pontosan 1990. december 29-i dátummal írták alá a szerződést. Eszerint Varga 20 millió forintért megveszi a sarudi húsüzemet, s annak rendje-módja szerint megkezdi működését: felvásárolja a környékbeli gazdák háztájiban neveltsertéseit, és ízes hentesárukat készít. Ez eddig stimmelt is volna, ám mint később kiderült, hiba csúszott a számításba. Élfogyott a pénz, a vállalkozó nem tudott a gazdáknak fizetni, akik — 82-en — feljelentést tettek ellene, a Füzesabonyi Városi Ügyészség pedig vádat emelt nagyobb kárt okozó, üzletszerűen elkövetett csalás bűntette és más bűncselekmények miatt. Nehéz munkát végeztek az ügyben eljárók, mert sok mindent kellett vizsgálniuk. így derült ki, hogy szinte üres kasszára építve akart meggazdagodni a sarudi kft. ügyvezetője. Különböző szerződésmódosítások után 5 millió forintot ugyan kifizetett az áfésznek, a pénz nagyobb hányadával viszont még mindig tartozik. Arra számított, hogy a gazdák által felnevelt hízók árából törleszteni tudja adósságait, így azt a 4 millió 700 ezer forintot is, amit az Agrobank Rt. egri területi fiókjánál felvett. Az immár vádlott Varga a fenti időszakban 3 millió 449 ezer 729 forint értékben vásárolt fel megbízottjai útján élő sertést — az ar 30 napon belüli kifizetését ígérve. Ebből 1 millió 136 ezer 448 forintot teljesített is, ám az 1991 júliusában felvásárolt sertések után megint hátrányba került, hiszen az 1 millió 745 ezer 274 forint helyett csupán 120 ezer 855 forintot tudott megtéríteni. Ráadásul az 1991 augusztusában megvett — összesen 88 ezer 500 forint értékű — „áruért” egy fillért sem adott a tenyésztőknek. A vádban megjelölt időszakban Varga László / millió 83 ezer 366 forinttal maradt adósa a feljelentőknek, akik — valószínűleg — bottal üthetik majd a pénzük nyomát. Az is érdekes, hogy a vádlott tavaly október 14-én megállapodást kötött a füzesabonyi áfesz- szel, miszerint 2 millió forint értékben húst szállít a cégnek. Ám az érte járó pénzt nem a termelők kártalanítására, hanem a húsüzem vételárából még fennálló 15 milliós hátralék törlesztésére fordítja. Mindezekkel a cselekedetekkel Varga szándékosan megtévesztő magatartást folytatott. A vádirat szerint azt szerette volna elérni, hogy mások pénzéből gazdagodjon meg, azaz „nagymérvű vagyongyarapodást” érjen el. (fazekas) Suszter a kaptafa mellett amelyeket hajdanán jó hírű cipészek el sem vállaltak. Eszembe jut egy régen látott cégtábla, amelyen a tulajdonos neve alatt az alábbi szöveg volt olvasható: Csizma-, cipő- és papucsdia, magasabb lábbelitudományokban, mint mesteri művész. Idős, paralízises asszony csoszog be, kezében egy ortopéd cipő, amelyet — bár gondos kezek készítették — nem tud viselni. — Csinálj vele valamit, fiam! Elmegy az asszony, beszélgetünk a múltról, a jelenről. — A két fiam közül az egyik villanyszerelő, a másik központi fűtéssel foglalkozik, egyik sem akart megmaradni a kaptafa mellett. Jómagam az Agria Volánnál dolgozom vasmunkásként, es a suszteráj- ba csak akkor ülök be, ha összegyűlnek a munkák: másodállásban... _ Szalay István MEGRENDELŐLAP Megrendelem a Heves Megyei Hírlapot................................................példányban. A példányonkénti lapvásárláshoz képest havonta 10 %, éves előfizetésnél 20 % a kedvezmény! Előfizetési díj: 1 hónap 319 Ft, negyedév 957 Ft, 1 év 3388 Ft EGYÉNI ELŐFIZETŐ KÖZÜLETI ELŐFIZETŐ ESETÉN ESETÉN Név: ..................................................... Cég neve: ............................................ C ím: .................................................... Címe: .................................................. A z előfizetési dijat a nyugtával jelentkező kézbesítőnek fizetem ki. Az előfizetési dijat a............................................... számú banki betétszámláról egyenlítem ki. aláírás cégszerű aláírás Kár lenne tagadni: kihalóban vannak a régi mesterségek és a hajdani mesterek, a változó világ áldozataivá válnak. Novajon találom meg az édesapjától reá maradt abrosznyi műhelyében Juhász Józsefet, aki éppen egy modern műanyag cipőnek a tépőzárát javítja. — Az apám közel fél évszázadig volt suszter, jómagam már inkább afféle foltozóvargának számítok, és csupán alkalomadtán — a szezon igényeitől függően — veszem kezembe a szerszámaimat. — Mikor csinált rendelésre új cipőt vagy csizmát? Elneveti magát a negyvennégy éves ember, és a műhelyben sorakozó, sarkalásra váró női cipőkre, elszakadt műanyag alkalmatosságokra mutat, mint-egy tanúként az elmaradt válaszra. Kívánságomra sorra mutatja az édesapja százéves szerszámait: a vaskaptát, afalcongot, a kneipet és a rázlit, amelyekre bizony manapság alig van szükség. — Sarkalás, flekkelés, stoppólás járja. Olyanok, i
