Heves Megyei Hírlap, 1992. október (3. évfolyam, 232-256. szám)

1992-10-05 / 235. szám

VILÁGTÜKÖR 2. HÍRLAP, 1992. október 5., hétfő A német egység napja Van-e mit ünnepelni? Kérdőjelek Kimaradni ! A magyar kormány minimális programjának minősítette Je- zenszky Géza külügyminiszter, hogy „a szó minden értelmében ki tudjunk maradni a térségben jelentkező válságokból, negatív irány­zatokból.” Lehetséges ez? Ha arra gondolunk, hogy határainkat légmentesen lezárhatjuk a környező országokban felgyülemlett problémák „be- gyú'rőző” hatásai előtt, akkor nemmel kell válaszolnunk. Hiszen azok a problémák befolyásolják kapcsolatainkat, kereskedelmünket, tü- rizmusunkat, s máris érződhetnek nálunk is a gondok. Külpolitikánkon múlik? Jórészt igen, ,v ilyen értelemben valóban sok minden kellemetlen fejleményből ki lehet maradni. Okos diplo­máciai tevékenység hozzásegíthet bennünket például ahhoz, hogy senki se értse félre a szomszédságunkban élő magyarok iránti aggo­dalmunkat, senki se tartson semmiféle „magyar fenyegetéstől”. Jó taktikai érzékkel elkerülhetjük, hogy bármilyen lépésünk negatív irá­nyú beavatkozásnak tűnjék más országok belügyeibe. Mértéktartás, óvatosság, kiszámíthatóság — mindez szükséges ahhoz, hogy ne ke­veredjünk ártalmas kalandokba. Csak a külpolitika ügye? Nem, a „kimaradáshoz” megfelelő bel­politikai háttér kell. Ha itthon kellő visszautasításra talál mindenfajta naicionalizmus, akkor nagyobb hitele van a nemzetközi fórumokon, tárgyalásokon való fellépésünknek is. A bevezetőben említett program tehát nem is olyan „minimális”. Mondhatni: maximális erőfeszítéseket igényel. (FEB) Az adósság* törlesztésről A kétoldalú gazdasági-keres­kedelmi kapcsolatok fejlesztésé­nek lehetőségei mellett a Bulgá­riával szemben fennálló magyar transzferábilis rubel követelésről is tárgyalt Berényi Lajos, a kül­gazdasági tárca megbízott állam­titkára látogatása során. Az 1991 előtti transzferábilis rubelelszá­molás idején a magyar-bolgár kereskedelmi forgalomban 85 millió rubel magyar követelés halmozódott föl. Amerikai segély Sokoldalú segélyprogramja keretében az amerikai szenátus 417 millió dollárt hagyott jóvá a volt Szovjetunió tagköztarsasá- gainak — jelentette az AFP. A tervezet most a képviselőház elé kerül, hogy a testület még az előtt állást foglalhasson, mielőtt az el­nökválasztás miatt berekesfte- nék munkáját. Az Egyesült Álla­mok egyszer már részesítette 417 millió dolláros segélyben a volt Szovjetuniót. Üj repülőtér Chilei-brazil együttműködés­sel építik fel Santiago de Chile új repülőterét — jelentette be Car­los Hurtado chilei közmunkaü­gyi miniszter. A vállalkozó a bra­zil OBPO tervezési és kivitelezé­si társaság és a chilei Belfis — írta az ASIN nírügynökség. Az OB­PO cég nevéhez fűződik a Rio de Janeiro-i nemzetközi repülőtér, a Galeao felépítése is. A munká­lat 34 millió 800 ezer dollárba kerül, és a repülőtér első részét 1993 decemberére kell átadniok. Az adósságteher mérséklése Az ipari világ együttműködési és fejlesztési szervezete (OECD) a bolgár adósságterhek jelentős könnyítését sürgette. A minap kiadott jelentésben a legfejlet­tebb országokat tömörítő szer­vezet leszögezi: ha Szófiának esélyt akarnak adni eddigi mak­rogazdasági eredményei konszo­lidálására es a szerekezetátalakí- tás felgyorsításához szükséges feltételek megteremtésére, ak­kor elengedhetetlen az adósság­teher jelentős mérséklései A hatalmon lévő keresztény- pártok képviselői a realitásokat is számba vevő beszédekben ün­nepelték szombaton a német egység napját, Németország új­raegyesülésének második évfor­dulóját, beismervén: a keleti or­szágrész felvirágoztatása a ko­rábbi elképzelésektől eltérően hosszabb időt vesz igénybe. Az ellenzék politikusai megsemmi­sítő bírálattal illették az újra­egyesítés óta eltelt két évet, és az irányvonal módosítására szólí­tottak fel a kormánykoalíciót. A schwerini színházban, az idei központi ünnepség színhe­lyén Richard von Weizsa :cker ál­lamfő kijelentette: a keleti élet- körülmények felzárkóztatása a nyugatiakhoz „nagy cél, túlságo­san nagy ahhoz, hogy hitelt ér­demlően meg lehetne ígérni: a kiegyenlítődés már az elkövetke­Növelni a tilalom hatékonyságát Bush elnök bejelentette, hogy az USA is támogatja a boszniai légtér lezárását a szerb harcigé­pek előtt, és kész részt venni az erről készülő ENSZ-határozat ellenőrzésében. Az MTI tudósí­tójának kérdésére, kész-e az amerikai haderő is részt venni a boszniai repülési tilalom ellenőr­zésében, Robert Hall, a Penta­gon helyettes szóvivője kijelen­tette: a kérdés még korai, mert előbb az ENSZ-ben meg kell vi­tatni, hogyan ellenőrzik majd a tervezett határozat végrehajtá­sát. A gazdasági tilalom már Szerbia iparának a felét megbé­nította — mutat rá a nyilatkozat, s az USA most, más országokkal együttműködve, növelni kívánja a tilalom hatékonyságát. Egyút­tal — ugyancsak az ENSZ, az EK és mások együttműködésével — nemzetközi megfigyelőket kí­vánnak küldenek Koszovóba, hogy szorosan kövessék a hely­zet alakulását. zendő öt évben bekövetkezik”. Helmut Kohl kancellár televíziós beszédében úgy vélekedett, hogy a volt NDK-ban az életkörülmé­nyek jelentősen javultak ugyan, ám az országrész gazdasági talp- raállása „hosszabb ideig fog tar­tani és többe fog kerülni, mint hittük”. A német újraegyesítés máso­dik évfordulójának ünnepségei­re azért Schwerinben, a kelet-né­metországi Mecklenburg-Elő- pomeránia székhelyén került sor, mert jelenleg innen kerül ki a Bundesrat, a parlamenti felsőház elnöke. Mecklenburg-Előpome- ránia a legszegényebb német tar­tomány, a munkanélküliek ará­nya is itt a legmagasabb: közel 17 százalékos. Az állami méltóságok schwe­rini érkezését szigorú rendszabá­Az egykori Kelet-Németor- szág három városában szombat- .ra virradóan menekültotthono- kot támadtak meg fiatal szélső­ségesek. A Berlin közeli Fürs- tenwaldéban egy menekültott­honnál idegengyűlöleltet szító jelszavakat skandáló, mintegy 15 főből álló csoport gyűlt össze, és megfenyegette az épületben lévő külföldieket. A fiatalok a rend­őrség megjelenésekor elmene­kültek. Az észak-németországi Ros­tock egyik kerületében támadók kisebb csoportja két gyújtópa­lackot hajított egy menekültott­honra. A hatóságok bevonták hét személy igazolványát — je­lentette az AFP. lyok előzték meg. Körülbelül há­romezer rendőr, biztonsági em­ber ügyelt a rendre. A déli órák­ban 18 embert vettek őrizetbe, mert köveket és tojásokat kezd­tek el hajigálni. Az előállított személyek az úgynevezett auto­nómok, radikális balos fiatalok közül kerültek ki. Délelőtt öku­menikus istentiszteletet tartottak Schwerin gótikus dómjában. Az NSZEP utódpártja, a PDS Í Demokratikus Szocializmus ’ártja) nem vett részt a hivatalos ünnepségen, külön rendezvé­nyeken hirdette, hogy „nincs mit ünnepelni”. A PDS-híveket kü­lönvonatok szállították Schwe- rinbe. A Német Szakszervezeti Szövetség, a DGB ugyancsak el­lendemonstrációkat szervezett, az elsőt, már az évforduló előes­téjén a berlini Alexanderplatzon tartották. Az ország déli részén fekvő Weisswasserben is támadás ért egy külföldieket elszállásoló épületet. Az ismeretlen tettesek egy gyújtópalackot dobtak a me­nekültotthonra. Zsidó sírokat gyaláztak meg szombatra virradóan a németor­szági Stuttgartban és Strausberg- ben — közölték a hatóságok. A stuttgarti temetőben hét zsidó sírra rajzoltak horogkereszteket ismeretlen tettesek. Az egykori NDK-ban lévő Strausbergben a rendőrség négy személyt ért tet­ten, amint a temetőben zsidó sí­rokról virágokat téptek le, és le- köpdösték a sírköveket — jelen­tette az AFP. (MTI) Grúzia moszkvai képviselete szombaton este közölte: teljes harckészültségbe helyezték az ország tartalékosait, mintegy öt­venezer embert. A hivatalos in­doklás szerint a lépésre azért ke­rült sor, hogy „megfelelő választ adhassanak a szeparatista abhá- zoknak”. A közlemény hangsúlyozza: az abháziai vérontás immár nem­csak az ország egységét veszé­lyezteti, hanem a grúzokon kívül az egész abház népét is. Tbilisziből származó értesülés szerint a grúz államtanács mos­tantól éjjel-nappal dolgozik, hogy időben megtehessék a szükséges katonai es biztonsági lépéseket. Az orosz rádió szombati jelen­tése szerint a grúz légierő a hét­végén is bombázta az abháziai Gagra város körzetében harcál­láspontot elfoglaló abház és cse­csen egységeket. Orosz védelmi minisztériumi források szerint a harcok már az orosz-grúz határ közvetlen körzetére is átterjed­tek. Jurij Vorobjov, a korábbi tűz­szünet felügyeletére alakult hár­mas bizottság orosz küldöttségé­nek tagja — Borisz Jelcin elnök sürgetésére — eközben kétség- beesett kísérletet tesz, hogy tár­f yalóasztalhoz ültesse a grúzo- at és az abházokat. Diplomáciai próbálkozásai azonban minded­dig sikertelenek bizonyultak. Moszkvai diplomáciai forrá­sok szerint legalább huszonöte­zer menekült tart Oroszország felé Abházia északi vidékeiről. A menekültek között nemcsak ab- házok vannak, hanem más kau­kázusi népcsoporthoz tartozók is. Orosz illetékesek közölték: az abház és a grúz csapatok lehető­vé tették, hogy áthaladjanak a frontvonalakon a menekültek. (MTI) Németország Menekültotthonok elleni támadások, sírgyalázások Kim De Dzsong nyilatkozata A koreai egyesítésről Ma megmérettetnek a jelöltek Parlamenti választások Kuvaitban Citibank-iroda Moszkvában Tizenkét évi távoliét után újra irodát nyitott Moszkvában a Ci­tibank, mert — mint alelnöke fo- almazott — „Oroszországban atalmas gazdasági növekedés lehetséges . A moszkvai Citi­bank-iroda segíteni akar az orosz vállalkozóknak a kereskedelem és az export előmozdításában, a nemzetközi vállalatoknak pedig az orosz piacon való megjelenés­ben, A Citibank nem nyújt bank­szolgáltatást. A Citibank 1917- ben nyitott először irodát Moszkvában, Vlagyivosztokban és Szentpéterváron, de 1920- ban be is zárta őket. 1974-ben új­ra megjelentek a szovjet piacon, de a két nagyhatalom közti vi­szony megromlása miatt 1980- ban újból távoztak. Szente Péter, a BBC Magyar Osztályának vezetője a minap beszélgetett Hankiss Elemérrel. Alábbiakban részleteket ismer­tetünk a magyar adásban elhang­zott interjúból. — Elnök Úr, miután Katona Tamás kezébe vette a médium­törvény körüli tárgyalásokat, úgy tűnt, hogy egy konszenzuahs helyzet jött létre a törvény meg­hozatala érdekében. Ön most — ennek dacára — fölmentette Pálfy G. Istvánt — s ezzel kap­csolatban a Csurka-dolgozatra is hivatkozott. Ez azt jelenti most, hogy úgymond: nem folytatja to­vább a „kesztyűs kéz”politikáját — vagy pedig azt, hogy a Csurka- affér óta Pálfy úr talán már nem élvezi a kormány védelmét...? — A kérdésekben vélemé­nyem szerint három-négy téves feltételezés van. Egy: az elmúlt két hónapban mindent elkövet­tem annak érdekében, hogy vi­szonylagos békesség legyen, és egy jó törvény hamar megszület­hessen. Ezzel szemben — a má­sik oldalról — tovább folytak na­pi rendszerességgel a durva tá­madások a Magyar Televízióval szemben és a Magyar Televízió vezetőivel szemben. Annál is in­kább, mert két munkatársam: Pálfy és Chrudinák megjelentet­tek szeptember középén külön- külön egy-egy „nyílt levelet” — A két Korea már 1995-ben megteremthetné laza konföderá­cióját — közölte Kim De Dzsong, a legnagyobb dél-koreai ellenzéki párt vezetője, aki egyik jelöltje is a decemberben tartan­dó elnökválasztásoknak. A Jo- miuri Simbun című japán lapnak adott interjújában fejtette ki, hogy megválasztása esetén nem sietné el az országegyesítést, azt három lépcsőben valósítaná meg. — A szöuli kormány is oszt­ja ezt a nézetet, sőt, Észak-Korea is jelezte, hogy hajlandó tanul­mányozni javaslatomat — mondta a dél-koreai pártvezető. Kim De Dzsong szerint 1995­amelyben olyan dolgokat írtak le, amelyek elfogadhatatlanok, és amelyek alapjan a világ min­den civilizált országában es min­den intézményében egy pillanat alatt mindkettőjüket eltávolítot­ták volna... Egyébként nem hi­szem azt, hogy ez a lépésem a legkisebb mértékben is meg fog­ja zavarni az új rádió- és tévétör­vénynek a megszületését. — Ez az előbb említett két ok köz.ül esetlég a második okot tá­masztja alá — tehát hogy a Csur- ka-dolgozat óta Pálfy urat talán kevésbé védték úgy, mint az­előtt..., — Én két éven keresztül rend­kívüli (vagy esetleg túlzott) türe­lemmel vártám azt, és dolgoztam azon, hogy a Hét és a Híradó szakmailag és politikailag elérjen egy olyan európai szintre, ami egy új demokráciában elfogad­ható. Az utóbbi három-négy-öt hétben a szakmailag hibás, poli­tikailag elfogult műsorok nem­hogy csökkentek volna, hanem hirtelen még szaporodni is kezd­tek. — Elnök Úr bejelentette, hogy egy bizottságot akar létrehozni a Televízió pártatlanságának a vizsgálatára. Mi lenne ennek a bizottságnak a hatásköre, és ki nevezné ki a tagjait? — Azon gondolkozom, azon dolgozom, hogy a híradóműso­ré, az egyesítés első szakaszában Észak- és Dél-Koreának laza konföderációt kellene kialakíta­nia. Ismeretes, hogy Phenjan is azt javasolja, hogy a két ország társadalmi és politikai rendsze­rének megőrzésével hozza létre a konföderációt. A második sza­kaszában kellene integrálni a két kormány kül- és védelmi politi­káját, szorosabb föderációt létre­hozni. Az utolsó szakasz tenné teljessé a békés újjáegyesítést — mondta az ellenzéki elnökjelölt, aki már harmadszor pályázza meg a dél-koreai államfői tisztsé­get. (MTI) rokra és a híradó típusú műso­roknak a figyelésére — egyfajta szakértői és tanácsadó munkára — fölkérek néhány kitűnő újsá­gírót, vagy közéleti személyisé­get. De csak négy-öt embert, nem többet, akiknek a dolga az lenne, hogy rendszeresen figyel­jék ezeket a műsorokat, konzul­táljanak a műsorok készítőivel, segítsék őket kritikával és taná­csokkal — engem is tájékoztassa­nak, vizsgáljak meg a kívülről jö­vő panaszokat, és tegyenek ja­vaslatokat akár szankciókra is, ha erre szükség van. — Minden ilyen bizottság ma­gától értetődően a saját pártat­lanságát is kockára teszi, és min­den attól függ, hogy az összetéte­le milyen. Tehát hogyan lehet en­nek a bizottságnak a pártatlansá­gát biztosítani? — Nehezen lehet Magyaror­szágon ma valóban teljesen párt­atlan embereket találni. Érthető módon egy ilyen, nagyon nehéz átmeneti Korszakban az érdekek és nézetek élesebben exponálód- nak. De azért vannak független személyiségek, és meg kell pró­bálni ebben a bizottságban ki­egyensúlyozni azokat a megen­gedett eszmei és politikai kü­lönbségeket, amelyek nyilvánva­lóan megvannak. (MTI) A mai napon Kuvaitban par­lamenti választás lesz, amelynek megtartására az 1977 december vége óta uralkodó Dzsábir el- Ahmed el-Dzsábir asz-Szabah emír az ország iraki megszállása idején (1990. augusztus 2-a és 1991. február 28-a között) sza- úd-arábiai száműzetése alatt tett ígéretet. A fejlődő országokhoz sorolt Kuvait a világ egyik leggazda­gabb országa, az egy főre jutó nemzeti össztermék (GNP) ma­gasabb, mint a legfejlettebb ipari államokban: 1991-ben 16 492 dollár volt. Az Arab-öböl belső csücské­ben elterülő, fél dunántúlnyi, 17 ezer 818 négyzetkilométer terü­letű ország történelme két egy­mástól élesen elkülönülő sza­kaszból áll. Az elsőt 1710-től számítják, amikor a közép-ará- biai sivatagból menekülő, legelőt és vizet kereső beduinok egy cso­portja letelepedett a Kuvaiti­öböl déli partvidékén. A főváros és az ország mai neve az általuk emelt erőd (kút) emlékét örökíti meg. Első ismert uralkodójuk a ma is hatalmon lévő Szabah di­nasztia alapítója, I. Szabah sejk volt. A második szakasz kezde­tének időpontja 1936, amikor a sivatag mélyéből feltört a fekete arany, az olaj, és ez jelentősen megváltoztatta, megkönnyítette a kuvaitiak életét. (Az ország gazdasága kizárólag az olajra épül: földjében található a világ olajtartalékának 13 százaléka.) Még negyven évvel ezelőtt is kül­földről importálták az ivóvizet vitorlás bárkákon és kecskebőr tömlőkben, ma a tengervíz sóta- lanításával oldják meg az ország vízellátását. Kuvait 1961-ben lett brit pro­tektorátusból független állam. Az 1962-ben kihirdetett alkot­mány Kuvaitot alkotmányos, örökletes monarchiává nyilvání­totta, az első nemzetgyűlést 1963-ban választották. Az utol­só parlament működését másfél évvel megválasztása után, 1986- ban függesztette fel az emír, rész­ben az iraki-iráni háború keltette feszültségre hivatkozva, részben mert „a képviselők rosszul alkal­mazták a demokratikus gyakor­latot”, azaz túlzottan élesek vol­tak a parlamentben folytatott vi­ták. Az intézkedés nyomán tá­madt belső feszültség láttán az uralkodó 1990 áprilisában ismét engedélyezte a törvényhozás te­vékenységének folytatását. 1990. június 10-én tartották az előző választást, akkor a vá­lasztók 50 képviselőről dönthet­tek, további 25-öt az emír jelölt ki. (Az 1962-es alkotmány sze­rint 50 fős, kizárólag választott képviselőkből álló parlamenttel kellett volna rendelkeznie az or­szágnak.) Az 1990. június 11-én közzétett hivatalos végeredmény szerint a szavazati joggal rendel­kező 62 ezer kuvaiti 65 százaléka járult az urnákhoz, bár az ellen­zék a kinevezett tagok nagy szá­ma miatt a választások bojkottjá­ra hívott fel. (A nők, a katonák és a rendőrök nem szavazhattak). Ezek után nem meglepő, hogy a kormányhoz hű képviselők sze­reztek többséget. Az újonnan megválasztott nemzetgyűlés jogköre korláto­zott volt, a végső döntések meg­hozatala továbbra is az emír ke­zében maradt. A nemzetgyűlés azt a feladatot kapta, hogy a né­gyéves „szünet” után előkészítse az ország visszatérését a parla­menti rendszerhez. A tényleges munka meg sem kezdődhetett, mert 1990. augusztus 2-án iraki csapatok rohanták le Kuvaitot. Szaddám Húszéin iraki elnök ily módon akarta „rendezni” szom­szédjával fennálló területi-, ola­jár- és adósságvitáját. A kuvaiti emír elmenekült, és amerikai ka­tonai segítséget kért. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa 660. számú határozatában feltétel nélküli ki­vonulásra szólította fel Bagda; dot. A BT 1990. augusztus 25-i határozata már az amerikai be­avatkozást is lehetővé tette. Bár 1990. augusztus 28-án Kuvaitot Irak 19. Tartományának nyilvá­nították, az Egyesült Államok vezette nemzetközi haderő 1991. február 28-án megadásra kény­szerítette a bagdadi rezsimet, s Kuvait visszanyerte szabadságát. (Az arab központi bankok veze­tőinek 1992. szeptember 6-án közzétett felmérése szerint az Öböl-menti országoknak csak­nem 620 milliárd dollárjába ke­rült az Öböl-háború. A kárlista két vezető tétele az iraki gazda­ságban keletkezett 190 milliárd, illetve a Kuvaitnak okozott 160 milliárd dollárnyi háborús vesz­teség.) Száműzetéséből hazatérve a kuvaiti emír 1991. április 7-i rá­dió- és televíziobeszédében 1992-re parlamenti választáso­kat ígért. A nők számára — meg­köszönve az iraki megszállás alatt tanúsított bátor magatartá­sukat — kilátásba helyezte a vá­lasztójog megadását is. (A kuva­iti lakosság megosztott abban a kérdésben, hogy biztosítsák-e a választójogot az ország női la­kosságának. Az angol nyelvű Arab Times című napilap 1992 március eleji közvéleménykuta­tása szerint a férfiak 57 és a nők 85 százaléka foglalt állást amel­lett, hogy szavazati jogot kell ad­ni a nőknek.) Dzsábir sejk azt is bejelentet­te: elengedik a kuvaiti állampol­gároknak az ország hat kereske­delmi bankjával Szembeni adós­ságait, hogy így segítsék az or­szág gazdasági talpraállását. A nemzetgyűles 1991. június 9-én tartotta az iraki inváziót kö­vető első ülését. Ekkor jelentet­ték be, hogy a megígért parla­menti választásokat 1992 októ­berében tartják. Szavazati joga csak a férfiaknak van, azok közül is csak az „első osztályú”, írni tu­dó állampolgároknak, akik 1920 előtti kuvaiti származásukat bi­zonyítani tudják. A megszorítá­sok következtében az 1981-es második, majd az 1985-ös újabb választásokon csak a lakosság 6,4 százaléka volt jogosult a sza­vazásra. A politikai pártok működése tilos, a jelöltek csak saját nevük­ben indulhatnak. Kuvait az Öböl-háborút megelőzően min­tegy 1,7 milliós lakosságának 70 százaléka külföldi, vagy pedig ál­lampolgársága még nem elég ré­gi. A Reuter jelentése szerint je­lenleg az emírség lakosságát 600 ezerre becsülik, s a választáson való részvétel mindössze 15 szá­zalékukat érinti. Ma 278 jelölt verseng a törvényhozás 50 helyéért. Hankiss-interjú „Rendkívüli türelemmel vártam...” Abháziai bombázások Grúz mozgósítás

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents