Heves Megyei Hírlap, 1992. október (3. évfolyam, 232-256. szám)
1992-10-03-04 / 234. szám
HÍRLAP, 1992. október 3—4., szombat—vasárnap HÉTVÉGI MAGAZIN 9. „A XIX. század egyik utolsó végvára” — írta a szállodáról nem kis nosztalgiával Mária Sándor a ’30-as években. Nem messze a Nyugati pályaudvartól (a mai Marx téren) „Vasút fogadó” néven nyílt meg még 1859-ben az a vendéglátóhely, amely később „London Szállodaiként írta be nevét a magyar irodalom- és művelődéstörténetbe. Egyszerű, praktikus berendezésével, szolgáltatásaival nem hívta fel magára a figyelmet, de közel volt a vasúthoz és a vámhoz. (Abban az időben a környék Pest szélének számított.) Látogatottságán rontott az is, hogy kis távolságban tőle több gőzmalom dolgozott. Volt még arrafelé cukorfinomító és számos nagy raktár is. És városvégi szemét, ricsaj, kétes kinézésű népség fölösen. Ezek ellenére szerény berendezése, megfelelő szolgáltatásai és az olcsó árak miatt az utazók és kereskedők mégis szívesen látogatták. Néhány év múlva Emmerling Vilmos modemizáltatta és átkeresztelte. (1864-től London Szálló a neve.) Továbbra is a többi elegáns és korszerű szálláshely árához képest igen mérsékelt tarifáért a város egyik leglakályosabb, legkomfortosabb szálláshelye volt. (Pl. ott kezdték el azt a szokást, hogy minden szobába vizeskancsót, lavórt és vödröt készítettek a vendégeknek, hogy ne kelljen a szobából lejárni a kútra vízért...) A szálló étterme már a múlt század második felében kedvelt ebédelő- és vacsorázó-, hangulatos polgári találkozóhellyé fejlődött. A századforduló idején Dök- ker Ferencvendéglős a konyháját nemcsak a fővárosban, de országszerte is ismertté, nevezetessé híresítette. A London Szálló hagymás rostélyosa, cigánypecsenyéje olyan nevezetesség volt a maga idejében, hogy akik megkóstolták, mindenhonnan visz- szatértek elfogyasztására. (Pl. akadt olyan vendég, aki csak azért vonatozott Pestre, hogy egyen a vendéglőben. Majd utazott is vissza. Ha ideje engedte, egy éjszakát szívesen eltöltött a szállodában. Olcsóbb volt, mint az első osztályú vasúti jegy...) A vendéglő a Markóból egy kis pihenésre átruccanó bírák sörözőhelye lett. A kék és piros abrosszal terített asztalokkal teli hangulatos helyiségben mindig zsongott „a nagy élet”. A Vendéglős Ipartestület tagjainak is törzshelye volt. Tréfásan azt mondták rá, hogy a Pesti Hírlap „második szerkesztősége”. (Mert vele szemben volt a tényleges, könnyen át lehetett ugrani egy zónára, vagy frissen csapolt sörre.) Krúdy Gyula, Szép Ernő, Mára i Sándor, Babits Mihály, Os- váth Ernő egy időben szinte mindennapos vendégei voltak. Ha a fővárosban járt, többször megfordult, evett, beszélgetett az egri remete, Gárdonyi Géza is. Gellért Oszkár — maga is a Pesti Hírlap akkori munkatársa — jegyezte föl egyik híres törzsvendégéről, Molnár Ferencről az „Egy író élete” (1958) c. könyvében a következőket: A ’20-as években nagyon kedvelt vendég volt. Dökker fölöttébb tisztelte. Közeli barátságba is kerültek. Annál is inkább, mert talán a London étterem konyháján készítették akkor a fővárosban a legjobban a népszerű író kedvencét, a káposztás rétest. Dökker, barátja iránti tiszteletből, ha Molnár Ferenc a vendége volt, az író monogramja, M. F. formájúra süttette a konyhán. Érdekesség, hogy a Pesti Hírlap szerkesztősége a két világháború között több kiadásban is közreadta szakácskönyvét. Benne természetesen a London Szálló konyhájának remekei is helyet kaptak. így ismerjük Molnár Ferenc kedvenc ételének hiteles receptjét: „A rétes legfontosabb kelléke a száraz, langyos liszt. A lisztet tálban, meleg helyen szántjuk, s csak miután egyszer-kétszer átszitáltuk, használhatjuk fel. Egy nyújtódeszkán vagy márványlapon összeállított 1/2 kg lisztből, 2 dkg vajból, 1 egész tojásból, egy kis sóból és 1 kávéskanálnyi ecetből és vízből (3-4 deci langyos víz) sima tésztát készítünk. Addig dolgozzuk, gyúrjuk a tésztát, amíg a kezünkről le nem válik, tehát amíg nem ragad. Akkor 2-3 részre osztjuk, s apró, zsemlyeszerű cipókat formálunk belőle. Ezeket megkenjük olvasztott vajjal, letakarjuk vagy egy edénnyel, vagy abrosszal, és 25- 30 percig pihentetjük. A rétest abrosszal leterített asztalon húzzuk ki. Az abroszt, illetve a tésztakendőt liszttel meghintjük (csak grízes lisztet használhatunk), és a tésztát lassan kihúzzuk, amilyen vékonyra csak lehet. Széleit körös-körül leszedjük, azaz óvatosan leszakítjuk. Aztán 2-3 percig szikkadni hagyjuk. Most olvasztott vajjal megöntözzük. (Bekenőtoll segítségével.) Keksszel vagy finom morzsával meghintjük. Ez arra való, hogy a tölteléknek felhasznált gyümölcs vagy káposzta nedvét felszívja. Tetszés szerint almával, kimagozott meggyel vagy cseresznyével stb. meghintjük. Könnyű kézzel összecsavarjuk, és vajjal megkent sütőlapra tesszük. A tetejét is bekenjük vajjal, és közepesen meleg sütőben kisütjük, de jól, hogy ropogós és leveles maradjon. A rétest különböző töltelékkel készíthetjük: dióval, mákkal, túróval, káposztával stb.” Dr. Draveczky Balázs Színes hírek a nagyvilágból Több a részeg méh, mikor forró a nyár Az erjedt nektár végzetes lehet a méhek számára: azok a méhek, melyek túl sok alkoholt tartalmazó lét isznak, „repülőbalesetet” szenvedhetnek, és nem találnak oda pontosan a kaptárhoz, ahol landolniok kellene. Amelyek mégis odajutnak, azokat társaik nem engedik be. Az őrszem-méhek olyan speciális szaganyagot bocsátanak ki a részeg kollégákra, amely kívülállóként bélyegzi meg őket. Az ok: a méhek államában a véralkoholszint tekintetében a 0,0 ezrelékhatár van érvényben. Aki tehát nassol az erjedt nektárból, az elpusztul a kaptáron kívül. Ezt a kemény erkölcsöt ismerteti Erről Hassen, a brisba- ne-i ausztrál egyetem tanára. Az erjedt nektár képes tízszázalékos alkoholtartalmat elérni. Különösen nagy melegben a cukor a nektárban gyorsan erjed, úgyhogy például Kenyában a méhészek jövedelme jelentős mértékben a nektár alkoholtartalmától függ. Ha túl sok nektár erjed meg, a részeg dolgozó méhek tömegesen pusztulnak el, és a méhraj létszáma rohamosan csökken. Másrészt az érintett méhészek egy egész különös „fűszeres” mézet fogyasztottak, az őrméhek ellenőrzése ellenére be tudnak surranni a kaptárba, és így keletkezik az „adalékos máz”, amelyet alkoholtartalma miatt csak felnőtt fogyasztóknak ajánlanak. Az idén, a hosszú forróság miatt — német méhészek megállapítása szerint — Európában több az ilyen, speciális méz, és több a „részegeskedés” miatt megbüntetett és korai pusztulásra ítélt méh is. Útjára bocsátották a világ első katamarán-cirkálóját Szuperhajó siklott be a napokban a Saint Tropez-i kikötőbe: a Radisson Diamond, a világ első katamarán-cirkálója. A Helsinkiben vízre bocsátott luxusjármű Hamburg érintésével érkezett Franciaországba. A 37 méter magas, 15.400 lóerős motorral megépített óceánjáró óriás végcélja San Salvador, ahová Amerika felfedezésének 500. évfordulójára, október 12-re kell megérkeznie. — Ezen a hajón senki sem lesz tengeribeteg — állította Ears Os- terbacka kapitány, amikor bemutatta a luxuscirkálót. A kényelmes utazást a hajó összesen 32 m széles kettős törzse biztosítja, amely a hullámok 80 százalékát visszaveri, s ezáltal még nagy viharban is nyugodt hajózást tesz lehetővé. A kapitány a bemutatón mindezt — egy szigorúan tilos mutatvánnyal — szemléltette is: a „Radisson Diamond” egyik kísérőhajóján végigment a hajócsavarok által „vájt” 131 méter hosszúságú vízalagútban. A 354 igényes utasra méretezett 177 luxuskabin 11 szinten található. Közülük 123-nak balkonja is van. A vendégek óhaját 188 főnyi személyzet lesi. Természetesen mélyen a zsebébe kell annak nyúlnia, aki a hajócsodával szeretne utazni: egy-egy napért 700-1000 márkát kell fizetni. A finnek ennek ellenére biztosak benne, hogy a katamarán közkedvelt lesz. Már építik a hajó testvérét, sőt négy további megtervezésén is töprengenek. Évente legalább 10 ezer vodka-halott A mértéktelenül vodkázó oroszok között (is) arat a halál: csak tavaly több mint 10 ezren vesztették életüket alkoholmérgezés következtében. Ezt a kijelentést Grigorij Szajgarijev, a moszkvai belügyminisztérium alkoholügyekben illetékes szakembere tette. Hozzáfűzte: a szeszesital-fogyasztás az idén valószínűleg még több áldozatot követel a hagyományosan vodkabarát lakosság körében. Állítása szerint a szeszesitalmérgezésben meghaltak nagy része nem tiszta, nagyüzemi módon lepárolt alkoholt — szamo- gont— eregetett le a torkán. Ez a házilag lepárolt ital legalább kétszer olyan ártalmas az emberi szervezetre, mint a gyári, mert akár 96 százaléknyi alkoholt is tartalmazhat. Annak természetesen nyomós oka van, hogy az oroszok többsége az utóbbi években áttér a sza- mogonra: a bolti vodka hihetetlenül drága lett, amit a bérből és fizetésből élők nagy része már nemigen engedhet meg magának. A zugban lefőzött szamo- gon pedig még akkor is jóval kevesebbe kerül, ha az előállításhoz szükséges cukor árát minduntalan emelik. 1987-ben félmillió ember ellen indítottak tiltott pálinkafőzés címén eljárást. Tavaly viszont beérték „csak” 150 ezer feljelentéssel. (FEB) Honi extraszensz Gyógyítás, bravúrral Egy különleges képességű asszony „csodái” A nyárias hangulatot sugalló szeptember végi fényözönben vakítóan fehér lett a budapesti peremkerületi lakás. Kihajolt az emeleti ablakon, s rögvest felfedeztem, hogy ő az, akit keresek, az a különleges képességűhoni extraszensz, akinap mint nap a gyógyítás „csodáit” produkálja. Csopják Gyuláné lenyűgöző, intellektuális, vibráló alkat. Olyan karakter, aki nem leplezi önmagát, hanem kitárulkozik, hogy látva lássák, hogy megismerjék, faggassák, vitatkozzanak vagy azonosuljanak vele. 1. A fogadószobában némileg kísérteties atmoszféra. Az asztalon varázsgömb, tőle nem messzire különböző kártyák, szakkönyvek, s aztán ott az a műrózsa, amely hamarosan szerepet kap. — Ha tüzetesen nézem, s megfelelő kazettát teszek a magnóba, akkor annak ritmusára táncol. Próbát provokáltam, mindjárt bizonyított is, hogy már nyitányként meglepődjem. No nem túlságosan, hiszen efféle adottsággal már nem először szembesültem. Jöhettek az újabb tételek... — Kíváncsi a jövőjére? Mire válaszolnék, már rakja a lapokat, s én kérdezek, húzok. A feleletek precízek. Kétkedőén reagálok, ezért figyelmeztet. — Ne legyen tamáskodó, mert elűzi a Sors által ígért jót. Elmosolyodik, az alábbiakat azonban komolyan fogalmazza meg. — Nem játék ez. Ha felleb- bentjük a holnapok fátylát, akkor legalább védekezhetünk a ránk leselkedő Rossz ellen. Kitérhetünk előle. 2. Percről percre megnyert. Azzal is, hogy magányos farkasnak minősítette magát, aki a saját útját járja, akit felháborít minden gaztett, gonoszság, intrika, aki arra született, hogy az embereket szolgálja, segítsen rajtuk. Ezért sajátította el a radiesz- tézia, az ingaalkalmazás, a tenyérelemzés fortélyait, emiatt reikizett. — Végül rádöbbentem, hogy ami bennem rejlik, más. Emiatt önállósultam, s az utóbbi két esztendő során igazolódott, hogy helyesen döntöttem. A bioenergiát nagy erővel, könnyedén, kifáradás nélkül továbbítom. Általában egy-három kezelés rendbe hozza a pácienseimet. Még az igen súlyos eseteket is vállalom, azt hirdetve, hogy a teljes körű gyógyítás nem vágyálom. De jó lenne, ha akadnának olyan orvosok, akik dolgoznának velem, s kontrollálnák eredményeimet. Persze, ha nem akadnak, akkor sem keseredek el, hiszen aki innen távozik, nem csalódik. 3. Nem diagnosztizál. Felvilágosítom problémáimról. Javasolja, öntsek két pohárba vizet, kóstoljam meg egyenként. Ezt követően indulhat az „átalakítás”, a személyre méretezett „feltöltés”. Megint ízlelem, észreveszem, mennyire másabb, mint korábban. Felhörpintem, majd a másik teremben űzi el néha-néha felbukkanó lábzsiborgásom. Vérnyomásmérő órám tanúsítja: az újabb számok biztatóbbak, mint az előző mérés adatai. Ezt aligha lehet vétózni. 4. Kirukkol még egy ajánlattal: — Bárki felcsörgethet telefonon. Ha informál, akkor ugyanez elérhető, s ellenőrizhető is. Hát persze, hogy szaván fogom. Másnap felemelem a kagylót. A történet ugyanaz, csak a távolság fura. A hatás félreérthetetlen. 5. Azóta többször felzörgettem, s egyszer sem hibázott a szertartás. Visszacsengnek mondatai. — Talán adós maradtam a szakszerű magyarázattal, ám a tények ettől függetlenül mellettem érvelnek. Bár egyszer megérthetnénk azokat a mozgatórugókat, amelyekről pillanatnyilag csak sejtünk valamint. Mindez nem változtat küldetésem lényegén. Azért csöppentem ide, hogy felkaroljam azokat, akik lelki megnyugvásra, támogatásra szorulnak. — Az anyagiak ? — Másodlagosak, számomra az a hamisítatlan öröm, ha felderülnek a tekintetek, ha az elégedettség sugárzik belőlük. Ezért vagyok, és leszek mindaddig, amíg misszióm rendeli... Pécsi István * Az érdeklődők október 7-én, szerdán délután 4 órakor az Egri Dohánygyár kultúrtermében találkozhatnak e riport alanyával. Az írás szerzője, lapunk olvasó- szerkesztője — a Hevesi Napló és az Egri Egészség- és Környezetvédő Egyesület szervezésében — készít vele nyilvános riportot. Természetesen nem marad el a gyakorlati bemutatók sora sem. Az egyesületi tagoknak és az üzemi dolgozóknak ingyenes belépők a rendezvény kezdetéig — szombat és vasárnap kivételével — naponta reggel 6-tól este 6-ig vehetők át a dr. Nagy János utca felőli portán. í
