Heves Megyei Hírlap, 1992. október (3. évfolyam, 232-256. szám)
1992-10-21 / 249. szám
8. Pf. 23 HÍRLAP, 1992. október 21., szerda Üzen a szerkesztő N.-né, Gyöngyös: Érdeklődő levelében ezt írja: „A szemközti szomszéd kertje a mi házunkkal van szemben. A kert mellett vezet az árok és a járda. A mi házunk előtt ugyancsak van árok és útszél (?), amit nekünk kell kitakarítani, rendben tartani. A szomszéd nem takarítja a kertje mellett vezető járdát és árkot. Azt mondja, a mi házunk előtt van, nekünk kell rendben tartani. Mondtuk, hogy a sarokteleknek ez a hátránya, mert egészen a telek körül rendet kell tartani. Kérem szépen a választ, hogyan csináljuk?” A levél nyilván a városnak abból a részéből érkezett, ahol előkeltek vannak és árok, ahol a víz folyik, ahol a szél összehordhat ezt-azt, ha nem tisztítják, „takarítják”, akkor nemkívánatos állapotok következnek. A levélíró szembeszomszédról beszél, meg arról, hogy a szomszéd sarki telek, ház birtokosa, a ház előtt járda is van, árok is — a kertje mellett, ezt nem takarítja. Vitalehetőség csak akkor van, ha a szem- beszomszéd és a levélíróék között nincs úttest, és a kertek is, az árkok is, (esetleg a járdák is?) valahol összekapcsolódnak. Ez mind csak feltételezés, mert a tényállást panaszosunk hézagosán írja le, díszéiről ír, de útról nem; így csak a képzeletünkre vagyunk utalva. A közmondás és a jog szerint „mindenki söpörjön a saját háza előtt”. Igen ám! De az árok hol ered, mit szállít, hová visz, menynyire csatlakozik a szomszédéhoz, vagy zavarhatja a közrendet, az egészséget, ha tisztítatlan marad? Még jó néhány kérdés jutott eszünkbe, amikor a levelet és a benne lévő kérdést megforgattuk: szeptember utolsó vasárnapján rótták papírra a sorokat, még tomboló nyár volt, a nyugalom óráiban is emésztette ezt az asszonyt a gond, mit is kell tennie ahhoz, hogy az ő igaza kiderülne, de leginkább az, hogy a szembe- szomszédnak odapörkölhetne azzal, hogy innen ezt meg ezt írták, mit akar, fogja a seprűt, és végezze el azt, ami a kötelessége. Nagy dolog? Nem avatkozunk a vitába. Egyszer: a panaszból lényeges elemek hiányzanak ahhoz (a térképi helyzettel kapcsolatban), hogy beleszólhassunk a nyilván hosszabb ideje tartó vitatkozásba. Ha szakmai információt szeretnének kapni, menjenek be a városgondozásihoz — ha az még van —, ott rendelkeznek terepismerettel, és szakszerű, a helyi körülményeket felmérő választ fognak kapni. Másodszor: nem szeretnénk, ha a hézagos információk alapján általános, vagy éppen semmitmondó választ adnánk két szomszéd villódzására, és akkor a levélíró, azaz Ön kiállna a ház ajtajába, a kapujába, és onnan fennhangon hirdetné ki, mit is írtak neki az újságban, hová gondol, enyém az igazság! A kalligrafikus, finom vonalakkal rótt női írást nézve úgy találtuk, hogy bosszantóan tanácstalan helyzetben van, de nem zaklatta fel különösen ez a takarítási rejtély. Helyben hamarabb orvosolható ez. Vagy ha úgy gondolja: küldjön a panasz mellé egy szemléltető, a valóságot el nem torzító fotót, vagy rajzolja le, hogyan is fest az Önök viszonya a szembeszomszéddal a térképi vonalak rendjében. Akkor lehet számítgatni, kinek jár tisztítani azt az árkot és azt a járdát? F. R. Ajánlottan küldött panaszát négy helyen írta alá, talán a nagyobb hitelesség kedvéért. Kellő buzgalommal láttunk az igencsak kurta írás tanulmányozásához, némi grafológiai jártassággal és pszichológiai előtanulmányokkal is rendelkezünk, ennek ellenére nem tudunk tanácsot adni, mit kell tennie egy olyan férfinak, akihez este kilenckor beköszön egy nő, akinek neve is ott van a levélben. Majd egy váratlan fordulattal folytatja: „Nem bírom elviselni ezt a mocskos munkát!” Minket pedig felszólít: „A hazug kutyát Önök keressék meg!” Kutyát? Az orvosnő nem segített... Levélírónk igazsága Sok levelet, telefonértesítést kap szerkesztőségünk. Sajnos, ezek között több a panaszos hang, mint az örömteli. Mi igyekszünk az esemény igazságáról meggyőződni, utánajárni, és az újságban megjelentetni. íme egy eset, ami még ez év augusztus 21-én történt Sarudon, a kempingben, amelyről Benkő József, Kecskemét, Énekes utca 136. szám alól címzett hozzánk levelet. „Négytagú családommal az önök gyönyörű vidékére indultam nyaralni, ott kívántuk eltölteni a pihenés napjait. Örömünkbe azonban üröm is vegyült. Sajnos 4 és fél éves kisfiam hirtelen rosszul lett, felszökött a láza, hányt. Azonnal szóltam a kempingvezetőnek, aki készségesen elkísért az ügyeletes doktornőhöz. A beteg gyermek a közeli lakókocsiban feküdt. Kértem, nézze meg a kicsit, és segítsen, mert úgy látom, nagyon rosszul van. A doktornő reagálása a következő volt: — Van kocsijuk? Igenlő válaszom után azt mondta: akkor jöjjenek be a rendelőbe, majd megnézem. Kérdeztem, mikor menjünk. A válasz: úgy 4-5 óránként be szoktam nézni. Rám sokan várnak! És elment anélkül, hogy csak ránézett volna a közelben fék vő gyerekre... ” Később levélírónk útnak indult Tiszafüredre, ahol az első rendelőben azonnal és szakszerűen ellátták a gyereket, s amint kiderült, súlyos vírusfertőzése volt. A történteken nagyon felháborodtak. Mi magunk is csodálkoztunk mindezen, de egyben gyanúsnak is tűnt, mert Sarudon köztiszteletnek örvendő férfi orvos van, akit nem véletlenül választottak be a helyi önkormányzatba. így a polgár- mesteri hivatalhoz fordultunk az ügy tisztázásának érdekében. Röviden a hivatalos levélből: „Sajnos, a leírtak igazak, de érthetetlen, miért a települést marasztalja el a levélíró... Az egészségügyi ellátás szervezeti rendje a térségünkben a következő: Este 7 órától reggel 7-ig és a munkaszüneti napokon reggel 7-től a munkanap reggel 7 órájáig orvosi ügyeletet működtetnek a tb és az alábbi önkormányzatok tiszanánai központtal: Poroszló, Újlőrincfalva, Sarud, Tiszanána, Kömlő, Kisköre. Az ügyeletes orvosokra nagy teher hárul a nagy terület következtében (Poroszló-Kisköre 25 km), de ezt az esetet ez nem menti. Az is igazolódott, hogy a doktornőt egy más beteghez hívták Tiszanánára, aki a beteget el is látta.” Végül a pecsétes irat azt javasolja levélírónknak, hogy panaszával az Orvosetikai Bizottsághoz forduljon. Sok mindent hozzá lehetne tenni a fentiekhez, attól függően, milyen szemüveg mögül vizsgálja az eseményt az ember. De az biztos, hogy a közeli napokban éppen Sarudon a Tisza-tó környéki 14 település polgármestereinek az értekezletén azon is törniük kell a fejüket a jelenlévőknek: hogyan lehetne a környék üdülőkörzete, illetve a lakosság orvosi ellátását még jobbá tenni. (fazekas) Utánajártunk... „Tükröm, tükröm, mondd meg nékem...” Kis- és nagylányok szívesen időznek a tükör előtt, önnön szépségükben gyönyörködve, sokuknak az is megfordul a fejében: — ezeket a pompás adottsáf okat kamatoztatni kell, manóén leszek! Vágyaikat lovagolta meg a budapesti Dioro Divatstúdio: tan- folyamot hirdetett Egerben, még a tavasszal. Beíratta a kurzusra 8 éves leánykáját a tenki Kasza Jánosné is. A gyerek három hónapon át minden szombaton beutazott az előadásokra, ízelítőt kapott a mozgás- és viselkedéskultúrából, elsajátította a színpadi fellépés tudományát, valamint az öltözködés és sminkelés csínját- bínját. Részt vett a sportcsarnokbeli gálaműsoron, melyről filmfelvétel készült. Az ünnepélyes esten édesanyja nem lehetett jelen — kórházban feküdt. Ezért megrendelték az előadást rögzítő videokazettát (borítóján az ifjú hölgy fotójával), s befizettek a Dioronak 1260 forintot annak reményében, hogy két hét elteltével megérkezik a küldemény. Személyes érdeklődésükkor a cég helyi képviselőjétől egy üres kazettatartót kaptak. Kaszáné lapunktól kért segítséget. „Vajon nekünk mennyi pótlékot számolnának fel, ha valahová 4 hónapig nem fizetnénk a tartozásunkat?” — írja levelében. Most már nemcsak a videokazettát várja, hanem „valamilyen kárpótlást is a hanyag ügyintézés miatt”. A Dioro Divatstúdió munkatársa, Papp Péter érthetetlennek találta, miért ily hosszú idő után reklamál a tenki asszony. Nyilvántartásuk szerint a kazetta postára került, talán emberi mulasztás miatt nem jutott el Kaszá- ékhoz. ígéretet tett: a kazettát megkeresik — megnézik, valóban azon látható-e a kislány —, lemásolják, s ajánlva elküldik panaszosunknak. (né-zi) Nyugdíjasokat Október elseje a nyugdíjasok világnapja. Néhány nappal ezelőtt Egerben, a Megyei Művelődési Központban ünnepélyes keretek között látták vendégül a város nyugdíjas polgárait. Katona József né alpolgármester üdvözlő szavait követően Tófalusi Emil a nyugdíjasok érdekvédelméről is szót ejtett. Az egri 10. Számú Általános Iskola tanulói színes műsorral és virággal köszöntötték az időseket. (Fotó: Jámbor) Magánhangzók Willy Brandt halálhírére Arra ébredek, hogy meghalt Willy Brandt. A Krónika félóránként ismétli a hírt, rövid nekrológot is mondanak hozzá. Bennem meg előjönnek a személyes emlékek. Éppen húsz éve annak, hogy ösztöndíjasként hónapokat töltöttem az NSZK-ban. Éppen zajlott az olimpia meg a túszdráma, akkor éppen Genscher volt a belügyminiszter, mikor megérkeztem, és akkor zajlottak a korszakos választások, melyek a német keleti politika sikereit koronázták meg. Egyezményt kötöttek Moszkvával — az egyik megszálló Hatalommal! —, a lengyelekkel — s most sokadszor hangzik el, hogy az egykori ellenálló Brandt kért tőlük bocsánatot a háborúban megélt szörnyűségekért —, s éppen útban voltunk a sztrádán Heidelberg felé, mikor a rádió a német-német szerződés aláírásának hírét bemondta. Vendéglátóimmal együtt valamennyi „nyugati német” talán ekkor hitte el először, hogy nem lesz újabb háború. Mert, miközben a mi „táborunkban” még ekkor is nagy divat volt „revansistákról” beszélni, a németek döntő többsége otthon jól élni, velünk meg üzletelni-ke- reskedni akart. Mindez túlnyomó- részt annak a Willy Brandtnak volt köszönhető, aki 1969-ben a németek első szociáldemokrata kancellárja lett, s aki ekkor azt mondta: „Most vesztette el Hitler végérvényesen a háborút!” Életútját 1970-ben így foglalta össze életrajzírója: 1912. december 18-án jött a világra Lübeck- ben, egy tizenkilenc éves bolti eladónő fiaként egy stramm fickó, akit Herbert Ernst Karl Frahm- nak hívtak. Ez a Herbert Frahm szökött húsz évvel később a hitlerista SA elől külföldre, mivel ekkor már a Szocialista Munkapárt lübecki szervezetének elnöke volt, a barna hatalomátvétel után az új birodalom ellensége és üldözöttje lett. Az „álcázáshoz” és a sikeres menekülés esélyének érdekében a tizenkilenc éves fiatalember új nevet választ magának: Willy Brandt lesz belőle. Az 1933-as év politikai menekültje sok politikai és emberi tapasztalat és megismerés, csalódás és siker állomásai után 1969-ben az NSZK első szociáldemokrata kancellárja lett.” A sok-sok — helyhiány miatt elmondhatatlan — élményt bennem Willy Brandt személye kapcsolja össze. Ezért rendültem meg annyira, tudva ugyan, hogy régóta beteg, mikor meghallottam, hogy örökre eltávozott. Befejezésül álljon itt két tisztelőjének véleménye: „Willy Brandt a teljes melegség, becsületesség, tettrekészség és önbizalom” (John Gunther). „Éveken át kerestem azt a szimbólumot Németországban, melybe kapaszkodhatok. Most már van, Willy Brandthoz tarthatom magam...” (Marlene Dietrich). Bóna Gyula István Eger Köszönjük... Nagyon sok olyan levél érkezik szerkesztőségünk postájába, amelyben az olvasóink köszönetüket és hálájukat fejezik ki magánszemélyeknek, a hivatalokban és az egészségügyi intézményekben dolgozóknak. Kérésüknek ezután is szívesen adunk helyt, mert mi is úgy gondoljuk, hogy a Pf. 23. elnevezésű oldalunkon nemcsak a bíráló, emberi gyengeségeket, gy arlóságokat, hiányosságokat feltáró cikkek jelenhetnek meg, hanem éppen az ellenkező hangvételű írások is. A közelmúltban beérkezett meleg hangú levelekből adunk közre egy csokorra valót. Udvarias buszvezető Debrecenben voltam az Agria Volán autóbuszával, ami reggel 6.10-kor indult Egerből. Eddig még nem tapasztalt jelenségre lettem figyelmes. A sofőr minden idős utasnak fel- és lesegítette a csomagját, az egyes megállókban pedig elköszönt az utasoktól. Olyan sok rosszat tapasztaltam már, hogy ezt a szép cselekedetet jó példaként meg kellett, hogy írjam. A vezetőt az ismerősei egyébként Sanyinak szólították. Bárcsak ez az udvarias viselkedés másokra is hatna. Tóth Sz. Imréné Egerbakta Álombölcsőde Fiam 16 hónapig járt az egri Arany János utcai bölcsődébe. Már az első napoktól kezdve egyik ámulatból a másikba estem az ott folyó munka minőségétől. Máig sem tudok meghatottság nélkül gondolni azokra a hetekre, amikor a szülői háztól elszakadva volt kénytelen a kétéves kisfiú megszokni egy teljesen új környezetet. Bámulatos türelemmel, őszinte szeretettel segítették át őt a szörnyűséges napokon. Gondolataimban korábban a bölcsőde egyszerű gyermek- megőrzőként szerepelt, annak minden hátrányával együtt. A nevezett intézmény dolgozói azonban rácáfoltak minderre, ők aztán igazán jó pedagógusok. Ezúton is köszönöm Lengyelné Marika néninek és Kelemenné Éviké néninek, valamint a bölcsőde minden dolgozójának a türelmet és a gondoskodást. Kívánom, hogy soha ne veszítsék el munkájukba vetett hitüket, és még sok kisgyermekben maradjon meg szép emlékként a velük töltött időszak. Szelényiné Kiss Anna Eger Emberségből csillagos ötöst érdemel Sokunk nevében a Hírlapon keresztül szeretnék köszönetét mondani Kovács Endréné, El- luska segítségéért. Mikófalván, a Dózsa György utcában másfél hónapig nem égtek a lámpák, a későn járók bukdácsoltak a sötétségben. Többször is kértük a polgármesteri hivatalban, hogy javítsák meg a közvilágítást, de hiába. Az EMÁSZ-nál egy napon egy kedves, törékeny teremtés megígérte, még aznap este kígyóinak a fények az utcában. Úgy is lett. Elluska emberségből csillagos ötösre vizsgázott. Áldja meg az Isten minden lépését, hogy még sokszor tudjon segíteni az időseknek. Az utcabeliek nevében: Kovács Albinné Mikófalva Jó egészséget, főorvos úr! A megyei kórház reumatológiai osztályának folyosóján várakoztam, dr. Kiss Béla főorvos rendelője előtt, vagy huszadma- gammal. Nem meglepő ez, hiszen itt mindig sok a beteg. Csendben, türelmesen vártuk ki a sorunkat a zsúfoltság ellenére is. Nyugodtak, mosolygósak voltak az asszisztensek, a fizikothe- rápia dolgozói, a gyógytornászok. Mi a titok nyitja? Biztos vagyok benne, a főorvos példamutató egyénisége. Dr. Kiss Bélát én még csak mosollyal a szemében láttam, kedvesen szólt a kint várakozókhoz, és ha más osztályra hívták, visszatérve kedvesen mondta: Na, már itt is vagyok, megjöttem. A vizsgálat is ilyen nyugodt légkörben folyt. Tudom, sok-sok ember áldja — velem együtt — e nagy tudású orvost, akinek ez volt az utolsó munkanapja. Mivel is köszönhetnénk el szebben tőle: jó egészséget, hosszú, boldog életet, főorvos úr. V. Tiborné Egerbakta Biztos, hogy biztosítva van? Mottó: „Nem kell aggódnia, segít a PROVIDENCIA” Divat lett a jó biztosítás. Kételkedve hallgattam a biztosítási ügynököt, aki — végül is — meggyőzött, hogy a Premier lakásbiztosítás előnyei miatt érdemes az évi 360 forintos lakás- biztosításom helyett az évi 4000 forintos Premier lakásbiztosítást megkötni. Mit tagadjam! Nyugodtabb lettem, mikor ezt választottam, és aláírtam a kötvényt. Ezután jöhet bármi! Biztosítva vagyok. Majdnem egy év múlva jött is! Dőlt hozzám a víz a fenti lakótársamtól. Ugyan nála csak a szőnyeg, melegpadló ázott el, az én lakásomban minden nyirkos, vizes, tocsog, csurog, csöpög. Ideális környezet lett volna az „Ének az esőben” felvételére, de nekem ettől inkább sírni lett volna kedvem. Összeszedtem magam, hiszen: „Nem kell aggódnia, segít a Providencia!” Felhívtam a biztosítót, jelentettem az engem ért szörnyű csapást, ...mit sem sejtve, hogy ezután mi vár rám. Válasz: forduljak az engem elárasztó biztosítójához. Odafordultam. Válasz: elismerik a kárt, vállalják annak kifizetését, de mint ügyfél — a saját biztosítómmal méressem fel a kárt, és a társaságok egymás között fogják rendezni. Naponta telefonáltam, kértem a Providenciát, jöjjön ki. Végül megelégeltem, és „elcsíptem” a kárszakértőt. (Nem mintha akart volna velem találkozni! Még hogy kijönni?!) Csőtörés? Nem csőtörés! Nem fizet! Ki sem jön megnézni, mit jelentettem be. Felháborodottan mondom el sérelmeimet, melyek közül az bántott leginkább, hogy egyheti állandó telefonálásom, a keddi nincs-rá-időm szakértő után a csütörtökinek még csak kedve sem volt kijönni a lakásomra. Az irodájában ingerülten ugyan, de megköszöntem a rám szánt idejét. Azóta is az motoszkál a fejemben: Valamit rosszul csináltam? Valamit rosszul írtam be a kárbejelentőre? ...Vagy csak rossz helyen kötöttem biztosítást? Tatai Marcella Gyöngyös
