Heves Megyei Hírlap, 1992. október (3. évfolyam, 232-256. szám)
1992-10-17-18 / 246. szám
4 SZEMTŐL SZEMBE HÍRLAP, 1992. október 17—18., szombat—vasárnap „A gyermekbetegségeken túl kell esni” Számvetés dr. Jakab Istvánnal, a megyei közgyűlés elnökével A megyei közgyűlés elnöke, dr. Jakab István ötvenegy éves. Jogot végzett, s 1964-tól dolgozik a közigazgatásban. Hajdű-Bihar megyében kezdte pályafutását, majd 1978-ban került Heves megyébe. Gyöngyösön volt városi vb-titkár öt éven keresztül, 1983-tól megyei tisztségviselő, 1990 végéig vb-titkár. Nős, felesége matematika-biológia szakos tanár. Fia szintén jogász. Közel két esztendeje választották meg jelenlegi funkciójára. Az eltelt időszakról vetettünk vele számot. ehet, hogy különösen hangzik a kérésem, de arra kérem, hogy először határoz- I ' za meg: mit is jelent ma a megye fogalma! — Mindenkinek mást: megközelítés kérdése. Nekünk, s a helyi önkormányzatok többségének nagy lehetőséget. Esélyt az új felállásban, az új struktúrában az együttműködésre, az együtt- munkálkodásra. Még akkor is, ha ennek még valójában nincs meg a jogszabályi, sem az anyagi feltétele. — Sokat vitatkoznak ma arról, hogy mi a megyék szerepe ma, s mi a jövőjük. Hogyan látja ezt a közgyűlés elnöke, az egymásnak ellentmondó vélemények közül melyiket osztja? Túl a megcsontosodott hatalmon — Abból kell kiindulni, hogy mi a megye múltja. Azon már túl vagyunk, az idő túllépett azon a pénzvisszaosztó szerepen, a régebbi időben megcsontosodott megyei hatalmon. Az, ami volt, megérett a megszüntetésre. A mostani megye az önkormányzati törvény lehetőségein alapul, amelynek a jog- és hatásköre elég szűkös, akárcsak az anyagi lehetőségei. De ebben rejlik a kérdés érdekessége és újdonsága is. E kereteket ugyanis meg kell tölteni tartalommal, s ezt a mostani önkormányzatoknak, tisztségviselőknek kell megtenniük. Hogy a jövő milyen lesz? Mindenképpen változtatást kíván a helyzet, szerintem — bár elfogult vagyok — egy erősebb megyét szükséges teremteni. Véleményem szerint megfelelő középszint nélkül nem lehet eredményes közigazgatásról beszélni. Ehhez nélkülözhetetlen egy olyan megye, amely tudja vállalni a jelenlegi centralizált feladatok jó részét is, ezért anyagi téren is erősebbé kell tenni. De semmiképpen sem jelenthet ez hatalmi funkciókat. Az a meggyőződésem, hogy jó közigazgatás nélkül sikeres kormányzati munka sincs. — Két esztendeje sincs, hogy a régi tanácsi rendszer romjain elkezdte elnöki munkáját. Teljesen új gondolkodásmód szerint kellett átszervezni a hivatal tevékenységét. Miként látja két év után, sikerült-e ez? — Az önkormányzati törvény igen szűkszavúan fogalmazott a megyei önkormányzatokról. Éppen ezért valóban ki kellett alakítani egy új munkamódszert, kapcsolatrendszert, amelynek semmiféle előzménye nem volt. Nem voltak előttünk példák, teljesen új volt ez valamennyiünk számára. A hivatalok zömükben volt közigazgatási dolgozókból álltak össze, mégis, a tizenkilenc megye a létező legkülönbözőbb módon értelmezte a megyei önkormányzatiságot. Mi azt tűztük ki feladatul, hogy szolgáltató, menedzselő megyét alakítsunk ki, szakmai hátteret biztosítsunk a helyi önkormányzatok részére, vállaljuk érdekképviseletüket, munkájuk segítésének rendeljük alá hivatalunkat. Ezt igen következetesen — azt nem mondom, hogy zökkenők nélkül — csináltuk végig, s most eljutottunk odáig, hogy élő, rendszeres kapcsolatunk alakult ki a településekkel, igénylik, kérik a megyei közreműködést, kilencvenhét községgel együttműködési megállapodásunk is született. Hívnak, várnak bennünket a helyi önkormányzatok. A közgyűlés is eljutott odáig, hogy az egyes települések gondjain túl a megye problémáit is át tudja tekinteni, s olyan javaslatokkal él, amelyek az egész térségre pozitív hatásúak lehetnek. — Az új munkamódszer kialakítása nem volt zökkenőmentes, aki figyelemmel kísérte a különböző híradásokat, vitákról, ellentétekről olvashatott. Lapunkban is többször beszámoltunk éles vitákról, például az egri vezetéssel, a köztársasági megbízotti hi vatallal, de számot adtunk belső nézeteltérésekről is. Néha ezért a külső szemlélő előtt az ösz- szeférhetetlen megyei vezetés képe bontakozhatott ki. Miért alakult ez így? Nyugvóponton az ellentétek — Ezeknek a vitáknak jogszabályi alapja és háttere volt. Az új törvények nem rendezték, s talán nem is rendezhették azokat a problémákat, amelyeket minden önkormányzatnak fel kellett dolgozni. Ilyen volt például a közös intézmények sorsa, amely azonnal ellentéteket szült. Nem ösz- szeférhetetlenségből vitatkozott egyik fél sem: például adott helyzetben Eger önkormányzata, s mi is védtük a saját érdekeinket. Ez mostanára — mindenki örömére — rendeződött, s hosszú távon is megegyeztünk, mert egy hosszú távú megállapodás-tervezetet fogadott el közgyűlésünk, s juttatott el a városhoz. — A köztársasági megbízotti hivatallal nem szakmai, pénzügyi vitáink voltak, hanem az elhelyezésük körül merültek fel gondok. Ez május óta rendeződött, s rövid időn belül nyugvópontra jut. Országos vita volt az is, hogy szükséges-e a köztársasági megbízotti hivatal, hiszen az első időben mindenki saját létét próbálta igazolni, eszközökben sem nagyon válogatva. Ezen is túljutottunk, mert beláttuk, ennek a nézeteltérésnek csak az ön- kormányzatok láthatják a kárát. Lehet, hogy közgyűlési elnök még nemigen mondta ezt ki, de szerintem szükséges a KMB-hi- vatal. Természetesen olyan keretek között, amelyet munkájának a jogszabályok megszabnak. — Házon belül is voltak nézeteltéréseink. Az elején kidolgoztunk egy koncepciót, ugyanakkor a végrehajtást tekintve voltak elvi ellentétek. Ez okozta a szakmai vitát, amelyek nem voltak személyes jellegűek. Ezek is rendeződtek a közgyűlés közreműködésével. — Hozzáteszem: a következetességből nem lehet engedni, még akkor sem, ha kényelmetlenségeket kell vállalni. — Az utca embere számára mindez elég idegenül hangozhat. Miért vitatkoznak és vívnak különböző testületek, nem felesle- ges-e ez a „ háborúság ”, s egyáltalán, hogyan érinti a mindennapi életet mindez? — Ezek a viták nem önmagukért zajlottak, ezeknek gyakorlati céljuk volt, a mindennapi élettel összefüggő kérdések merültek fel. A szakmaiság számunkra nem elvont kérdés. A különböző nézetek ilyenkor ütközhetnek, mert másként és másként közelítjük meg a megoldást. Itt lehet szó a közüzemi vállalatok, az intézmények működéséről is, amellyel a megye minden lakója szinte mindennap találkozik. A lakosság érdekét szem előtt tartva kell megkeresni a megfelelő feltételeket. — Gondolom, az is nehezítette az új helyzet megértetését az állampolgárokkal, az önkormányzatokkal és különböző szervezetekkel, hogy a „megye” ma lényegesen kisebb lehetőségekkel rendelkezik. Elfogadták-e ezt a szerepet? — Nagyon nagy volt a várakozás a megyei közgyűléssel és az önkormányzati hivatalokkal kapcsolatban. Meglehetősen jó anyagi alapokkal indultunk, mert a volt megyei tanácstól közel 180 millió forintot „örököltünk”. Ez lehetőséget adott arra, hogy kölcsönalapot létesítsünk, alapítványokat hozzunk létre, s az első évben viszonylag nagyobb összegekkel támogassuk a fejlesztéseket. A nagy várakozás feszültségeket is hozott, hiszen az utóbbi időben — az anyagi helyzetünk miatt — nem tudunk ilyen anyagi támogatást, s erre 1993-ban sem lesz esélyünk. — Ugyanakkor azt is mondták, hogy majd a „megye” segít a különböző vitás kérdések eldöntésében. Már csak azért sem mondhatjuk ki a „megfellebbezhetetlen igazságot”, mert minden önkormányzat egyenlő, de nem is szívesen vállalkoznánk ilyesmire. — Az elnöki funkciót sem könnyű gyakorolni, mert egy közgyűlés előkészítése és vezetése más, mint egy helyi képviselő- testület esetében. A polgármester vagy a jegyző mindennap találkozhat egy településen a tagokkal, így alkalmuk van felkészülni. Mi többnyire — a bizottsági megbeszélésektől eltekintve — a havonkénti ülések alkalmából találkozunk a tagokkal. Ott helyi érdekeket kell ütköztetni, s kompromisszumokat létrehozni, s ez nem könnyű dolog. — Ha kialakultak a keretek, elcsitultak a viták, nem lenne jobb most, két év után elölről kezdeni mindent? — Lehet, hogy jobb lenne most kezdeni, bár nem szívesen vágnék bele újra. A gyermekbetegségeken túl kell esni. Ha persze a mostani ismereteinkkel indulnánk, az valóban szerencsés volna. De azok is küszködnek gondokkal, akik régóta élnek demokráciában. A közelmúltban járt nálunk Loire-Atlantique megye egyik tisztségviselője, aki szakmai előadásokat tartott. Különböző kérdések kapcsán rá kellett jönni, hogy ők is rengeteg megoldatlan problémával birkóznak, pedig kétszáz éve alakítgatják demokráciájukat. Ha most emellé tesszük, hogy két év alatt mit haladtunk, akkor nincs szégyenkeznivalónk, hibáinkkal együtt sem. — Hányán dolgoznak ma a „megyénél”, mekkora a létszámuk a régi tanácshoz viszonyítva? Teli a megyeháza — A megyei tanács apparátusa 260-280 fős volt. Egy-egy osztályon 40-50 munkatárs dolgozott. Most a megyei önkormányzati hivatalban 44 ügyintéző tevékenykedik. Ez nagyon kevés. — A külső szemlélő számára ez ellentmondásosan hangzik, mivel a megyeházára ki lehetne tenni a „ megtelt ” táblát, sőt akad olyan hivatal, amely már nem fért, ki is költözött onnét. Ha a megyei önkormányzat létszáma szűkös is, a megyei közigazgatás hivatalnoki kara nem nagyobb, mint régen? — Valóban ez a helyzet. Meg tudom érteni az ilyen véleményt. A volt megyei tanács épülete ad otthont több hivatalnak is. Érvényesül az a nemkívánatos „törvényszerűség”, hogy úgy szaporodnak az irodák ilyen átalakuláskor, ahogy a sejtek Osztódnak. Meg merem kockáztatni, hogy a centrális hivatalokkal, s más szervekkel együtt, amelyek épp azért jöttek létre, mert megszüntették a megyei tanácsot, nagyobb az adminisztráció, mint annak előtte. Nem tisztem ezt elbírálni, csak saját véleményemet tudom mondani. Pedig hosszú ideje — mióta a közigazgatásban dolgozom — arról beszélünk, hogy egy jobban megfizetett, kisebb létszámú, viszont nagyon jól felkészült gárdát kell foglalkoztatni. Véleményem szerint, ha megyei szinten központosítanánk az adminisztrációt, harmadannyi létszámmal el tudnánk végezni a feladatokat. — A múltkoriban láttam egy érdekes felmérés eredményét, mely szerint szűkebb hazánkban a települési önkormányzatok döntő többsége elfogadja a megye gondolatát, szerepvállalását, míg más régiókban sokkal ellentmondásosabb a kép. Milyen módon sikerült ezt itt elérni? — Ezt a tudományos vizsgálatot a megyei önkormányzatok szövetsége rendelte meg. Ennek a célja az volt, hogy objektív adatok álljanak a rendelkezésünkre a megyéről alkotott véleményekről. A kérdőívekre az ország településeinek polgármesterei válaszoltak. Arra a kérdésre, hogy szükséges-e a megye, Hevesben adtak a legtöbben igenlő választ. Abban is egyöntetű volt az álláspont, hogy több hatáskört kell adni a megyei hivatalnak. Ez számunkra azt is bizonyítja, hogy jó úton indultunk el, s a helyi önkormányzatoknak szükségük van ránk. Úgy értük el, hogy az első pillanattól kezdve rendszeres kapcsolatban álltunk velük, pedig ez sok esetben értelmezhetetlen volt a többi megyei önkormányzat számára. Polgár- mesteri értekezleteket, kistérségi konzultációkat hívtunk össze, s nincs olyan, ha bejön valamelyik településnek a tisztségviselője, hogy ne fogadná valaki, s ne tudna neki szakmai tanácsot adni. — De a megyék sorsáról országosan döntenek, s ha a többi térségben nem fogadják el ezt a szerepet, nem valószínű, hogy Heves megyére külön törvényt alkotnának. — Végtelenül szomorú lennék, ha ismét egy politikai kompromisszum eredményeként dőlne el a megyék sorsa. Meg kell barátkoznia nagyon sok embernek, s a pártoknak is azzal, hogy a közigazgatás is egy szakma. Szerintem akkor jó, ha politikamentes, legalábbis el tud vonatkoztatni a napi politikai követelményektől, s tisztességesen, becsületesen, a törvények adta feltételek között tudja teljesíteni feladatát. Én tudom jól, hogy az alapkérdések nem Heves megyén dőlnek el, hanem a 19 megye tapasztalatán dől el, hogy szükség van-e erre a szervezeti egységre, vagy hogy alakul a sorsa. De mi nem tudunk mást tenni, csak itt bizonyíthatjuk, hogy igenis kell. A mi példánkból is levonhat tanulságokat az adott párt, szervezet, vagy éppen a kormány. A többi tizennyolc társunk törekvéseitől függetlenül is ez a célunk. Tapasztalatcseréink nem hoztak még olyan eredményt, hogy egységesíteni tudnánk a módszereinket. Persze, mindenkinek megvannak a sajátosságai, de azért további egyeztetésekre van szükség az alap- problémákban. — El lehet-e vonatkoztatni a politikai kérdésektől, ki lehet-e kerülni ezeket a problémákat? Jogbiztonságot az állampolgárnak — A politikamentes közigazgatás alatt nem azt értem, hogy az abban dolgozók ne vegyenek tudomást a napi politikai életről. Abban kell működni, s eszközeikkel segíteniük kell. Az adott törvényességi feltételek biztosítására, az egyedi ügyek intézésére gondoltam. Ebben nem érvényesülhet a napi politika. Jogbiztonságot kell adni az állampolgárnak, ugyanis tudnia kell, hogy nem politikai érdekek alapján, hanem jogszabályi feltételeknek megfelelően döntenek ügyeiben. — Ha visszatekint az elmúlt szűk két esztendőre, van-e olyasmi, amit másként csinálna a mai észjárása szerint? — Természetesen, bár az ember az ilyesmit nem szívesen vallja be. Lehet, hogy sokkal higgadtabban, átgondoltabban lehetett volna közeledni különböző szervezetekhez, vagy éppen a megyei jogú városhoz, Egerhez. De az, amit eddig tettünk, s ahogy tettük, az visszatükröződik az eredményen. A módszereken talán változtatni kellene, ha még egyszer ebbe a helyzetbe kerülnék. — Ebből világosan következik a kérdés, vállalná-e a következő ciklusra is ezt a megbízatást? — Amikor megválasztottak, akkor sem jelentkeztem elnöknek. Mindig is inkább a közigazgatás gyakorlati részét végeztem. Az elnöki szerep pedig döntően inkább elméleti, politikai, még akkor is, ha az imént politika- mentességről beszéltem. Ettől függetlenül szeretem én ezt csinálni. Változatos, rengeteg feladattal jár. Sok kapcsolatom alakul ki egyénekkel és szervezetekkel. Nem tudom, hogy döntenék. Ha nem sikerül valami, abban a pillanatban megbánom, hogy elvállaltam, aztán ha jön a legkisebb sikerélmény, akkor elégedett vagyok. Úgy érzem, hogy ha rengeteg gonddal-bajjal jár is ez a munka, érvényesültek azok az elképzelések, amelyekkel hozzákezdünk. Talán nem tartanak nagyképűnek, ha azt mondom: meg lehetne próbálnom két év múlva is. De mindenképpen a közigazgatásban szeretném folytatni pályámat, hiszen három évtizede abban dolgozom. — Köszönjük a beszélgetést! Gábor László A SIPOTÉKA KÖNYVESBOLTOK ajánlata: Dick Couch: Acél cápa Clive Cussler: Éjszakai portya Olasz kötőkönyv 92/93. Árengedményes könyvek vására minden Sipotéka-boltban SIPOTÉKA KÖNYVESBOLTOK: Eger, Hatvani kapu tér 8. Tel.: 316-998 Érsek u. 2. Tel.: 323-393 SIPOTÉKA ANTIKVÁRIUM: Eger, Bajcsy-Zs. u. 2. Tel.: 322-562 V.
