Heves Megyei Hírlap, 1992. október (3. évfolyam, 232-256. szám)

1992-10-16 / 245. szám

.................................—..............................................................--..... ............................................................................................................................................................................................""■*.......................................... 4. A TUDOMÁNY VILÁGA - HIRDETÉS HÍRLAP, 1992. október 16., péntek K ivételes képességű tudós volt, aki nemzetközi tekintélyt szerzett a magyar tudománynak. Az orvos és anatómus Lenhossék Mihály csendes, de eredményekben gazdag életpályája az átla­gon jóval felülemelkedett, és világszerte dicsőséget szerzett az egyetemes természettudo­mánynak. Ötvenöt esztendeje, hogy eltávozott az élők sorából, de tiszteletet keltő egyénisége és gazdag hagyatéka ma is élénken él az utódok előtt. Az idegszövettan világszerte elismert művelőjét, a tudóst és tanárt a természettudományok történelmi alakjává emelték. A problémák mélyébe hatoló elme volt Nemcsak a köveket hordta, épített is... A szerencsés emberek közé tartozott Lenhossék Mihály, aki tudóscsaládból származott. Nagyapja orvos, egyetemi tanár volt Bécsben és Pesten. Nevéhez fűződik az izomérzés felfedezése. Érdeme volt az 1831-es első nagy kolerajárvány leküzdése és a himlőoltás bevezetése Magyar- országon. Fia, Lenhossék József az anatómia tanára volt a pesti egyetemen, aki a központi ideg- rendszer szerkezetével foglalko­zott. A család harmadik ivadéka volt Lenhossék Mihály, méltó utóda elődeinek, akiktől az ana- tómusi vénát örökölte. 1863. au­gusztus 28-án született Budapes­ten. Gondos nevelésben része­sült, nyelveket, zenét a szülői házban tanult, és magába szívta a tudomány, a művészet, a szép iránti fogékonyságot. Gordon­kajátékában későbbi éveiben a tudományos munkája mellett a legnagyobb élvezetet találta. Kö­zépiskolai tanulmányait a piaris­ta gimnáziumban végezte, ahol irodalommal, versekkel szívesen foglalkozott. Az érettségi vizsga után min­den rábeszélés nélkül az orvosi pályára lépett. A tudományos problémák érdekelték, így első­sorban mikroszkópos vizsgála­tokkal foglalkozott. Alkotó szel­leme már harmadéves korában megnyilvánult, amikor a maga választotta témával, a béka csi- golyaközötti dúcairól szóló dol­gozatával megkezdte sikerekben gazdag kutatópályáját. 1886- ban avatták orvosdoktorrá, és az anatómiai intézetben tanársegéd lett. Édesapja váratlan halálát követően a tudományszomjtól hajtva külföldre utazott, ami tu­dományos egyéniségének kiala­kulására nagy hatással volt. Először Svájcba, a baseli egye­tem anatómiai intézetébe került, ahol három és fél esztendőt töl­tött. Ezt követően a németorszá­gi Würzburgba ment az orvosi fakultásra. Ezeket az éveket éle­te, munkássága aranykorának tekintette. Tíz esztendőt töltött távol hazájától, miközben egyre- másra jelentek meg tudományos munkái német nyelven. Eköz­ben hazájában sem feledkeztek el róla, hiszen tübingai tanárosko- dása idején, 1897-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választották. Véletlenül került haza Ma­gyarországra. 1899. július 13-án elhunyt Mihálkovics Géza, a bu­dapesti I. Sz. Anatómiai Intézet igazgatója. Az egyetem orvosi fakultása meghívta Lenhossék Mihályt a tanszékre, amelyet 1900. január 1-jén el is foglalt, és 33 éven át ottani posztját be is töltötte. Tanári hivatását minde­nek fölé helyezte, előadásait ku­tatási eredményeivel egészítette ki, miközben előadásaiból is ösz­tönzést merített a kutatásaihoz. Ez utóbbi továbbra is az idegélet­tan területére terjedt ki. Közben írt tankönyveket, népszerű tudo­mányos, biológiai, filozófiai és történeti hátterű műveket. Csendes, munkával teli élete budapesti tanári működése alatt is jól telt. Azok közé a szerencsés emberek közé tartozott, akik fö­lött évtizedek suhantak el anél­kül, hogy akár külsőleg, akár belsőleg észrevehetőbb változást idéztek volna elő rajta, sem ke­délyállapotát, sem munkaképes­ségét nem érintve. Házassága, családi élete rendezett volt. Nagy műveltségű felesége, Droppa Ilona életfelfogása szerencsésen kiegészítette Lenhossék Mihá- lyét. Egyetlen leányát — aki apja zenei tehetségét örökölte — féltő szeretettel nevelte, gondos apa­ként készítette elő gyermeke jö­vőjét. 1933-ban vonult nyugállo­mányba, de ez nála nem a teljes visszavonulást jelentette. Hosz- szú, munkában eltöltött életének alkonyát családja körében élvez­te. 1937. január 26-án hunyt el, 74 éves korában. Tüdőgyulladás végzett vele. Ezzel családjának utolsó férfitagja is elhalt. Két nappal később temették a Ma­gyar Tudományos Akadémia oszlopcsarnokában. Abban az intézményben, amelynek nem­csak tagja, hanem 1933-ban igazgatója, majd másodelnöke is volt. Emlékművét 1937. novem­ber 6-án leplezték le a budapesti egyetem Anatómiai Intézetének előcsarnokában. Tudományos munkássága széles körű és sokoldalú volt. Az anatómia, a sejttan, a szövettan, a fejlődéstan, az embertan és a biológia területére teijedt ki. Dolgozatai túlnyomórészt az idegrendszerfinomabb szerkeze­tére és fejlődésére vonatkoztak. 1890-ben előbb Baselben, majd Berlinben a nemzetközi orvos­kongresszuson a Nobel-díjas spanyol Ramon y Cajaltól füg­getlenül Lenhossék is ismertette idegszövettani kutatási eredmé­nyeit. Kifejtette, hogy az idegsej­tek a működő, az idegrostok a ve­zető elemei az idegrendszernek. Ezzel méltó társaként tartja nyil­ván a spanyollal a tudománytör­ténet. Lenhossék szilárd anató­miai alapon bővebben igazolta az idegrendszernek önálló egysé­gekből való felépítését. Az egy­napos csirke gerincvelőjén meg­állapította, hogy az idegsejt a be­lőle eredő, vele összefüggő ideg­rosttal egy egység: neuron. Ki­dolgozta tehat a neuron-tant, amelyért az elismerés Ramon y Cajaílal egyformán illette. Emellett tudományos mun­kássága az antropológiában is nagyszabású volt. Miután el­hunyt Török Aurél — aki fordí­tója volt Darwin: Az ember szár­mazása című művének —, Len­hossék 1914-től 1925-ig a pesti egyetemen a megüresedett em­bertani tanszéket is vezette. Eb­ben a témakörben is publikált, például a máig is klasszikus for­rásként számon tartott három- kötetes Az ember anatómiája cí­mű tankönyvet, amely 1922- 1924 között jelent meg. Foglal­kozott a varratok elcsontosodá- sával, a fogszuvasodás elterjedé­sével is. Előadásokat tartott a Természettudományi Társulat­Élete végéig szívós kitartással és meggyőződéssel küzdött Len­hossék Mihály a sokak által tá­madott neuron-tan mellett, és hű maradt programjához. 1930-ban megjelent A neuron-tan mai ál­lása című összefoglaló írása, amelyben megerősítette azt a né­zetét, hogy a neuronok csak fe­ban például a jégkorszaki em­berről és kultúrájáról, a pajzsmi­rigyről, a vérről, a népfajokról, hogy csak néhányat említsünk. írásait a pontosság, a közért­hetőség, a mondatainak egysze­rűsége jellemezte. Különösen ügyelt a magyar nyelv tisztaságá­ra. Közreműködött a Jendrassik Ernő szerkesztésében kiadott Nyelvtudományi tanácsadó or­vostudományi írók használatára című munkában. Sőt 1906-tól 1923-ig szerkesztette az Orvosi Hetilapot is. Neve és működése hazája határain túl is felejthetet­len maradt a természettudomá­nyok történetében, miután hosz- szú és értékes életútján mara­dandó becsű műveket alkotott. Tudományos egyéniségének fő ereje a problémák mélybe hatoló elméjében, kritikai érzékében rejlett. Nem csupán a tudomány épületéhez szükséges köveket hordta össze, hanem épített is... lületesen érintik egymást, egy­másba nem mennek át, az inge­rület az egyik neuronról a másik­ra csak érintkezés útján terjed át. Mindezt a megfigyelésre támasz­kodva kitartóan védelmezte az ötletszerű felvetésekkel, felüle­tes okfejtésekkel szemben. Nyelv és nemzet Amellett, hogy nemzet­közileg elismert és nagyra értékelt, európai látókörű tudós volt Lenhossék Mi­hály, hazaszeretetének is hangot adott. Egyik beszé­dében például azt mondta, hogy szerinte a nemzetet azon emberek összessége adja, akik egy nyelvet be­szélnek, vagy ha más ajkúak is, együtt lakják ezt a föl­det... Azt is hozzáfűzte, hogy sivár lélek az, akiből az ösz- szetartozásnak az érzéke hi­ányzik, aki nem hordja szí­vén a haza haladását, bol­dogságát, dicsőségét, akinek a lelkét közönyösen hagyja a nemzet öröme, balsorsa... Szerette a magyar nyel­vet, amelyet aktívan művelt is. Folyamatosan közremű­ködött annak tökéletesíté­sében, az írásain, a beszéde­in keresztül. Mindezzel sok ezer hallgatója, tanítványa lelkében hagyott becses em­léket. Előadott és rajzolt is... Előadásaira mindig gondosan készült Lenhossék Mihály. Eze­ket az átgondolt szerkezet, a lé­nyeg kiemelése jellemezte. Rajz­készségét is jól érvényesítette, miután egykori tanársegédjével, Tasnády Nagy Lászlóval olyan eljárást dolgoztak ki, hogy a leg­bonyolultabb anatómiai képeket is a hallgatók szeme láttára, köny- nyedén felrajzolta. Az előadásain mutatta be egyetemi intézetének készítmé­nyeit, amelynek alapját egyko­ron édesapja, Lenhossék József vetette meg. Közvetlen utóda, a már említett Mihálkovics Géza továbbfejlesztette a gyűjte­ményt, es gyarapította Lenhos­sék Mihály is. A tanítás céljaira több ezer színes falitáblát készít­tetett. A kutatás soha nem nyer befejezést Önéletrajzában azzal, amit tud. Meg- képviselője volt. Lenhossék az igazi győződése volt, hogy Nem a napi sikert, a tudós szerénységevei a kutatás soha nem távolállók elismeré- azt vallotta magáról, nyer befejezést. Hosz- sét kereste, hanem a hogy többet teljesít- szú pályafutása során tudománya magasla- hetett volna, és min- a nagyobb áttekinté- tán állók elismerését dig elégedetlen volt sek, összefoglalások vívta ki. (mentusz) Az Idegrostok kisaijadnak Lenhossék Mihály 1892 tavaszán egy hónapot töltött az itáliai Ná­polyban, a Nemzetközi Zoológiái Állomáson. Ott többek között cá­paembriók idegelemeinek szöveti fejlődését vizsgálta. Világosan ki­mutatta az idegrostoknak az idegsejtekből való kisarjadását és végző­désük területébe való szabad növekedését. Mindezt az állomás alapí­tója és vezetője, Dohrn Antal is kénytelen volt elismerni. Emberi és tyúkembriók agy-, illetve gerincvelőjén folytatott vizsgálataival meg­erősítette, hogy a gerincvelő motoros sejtjeiből kinövő idegrostok tel­jesen mag nélküliek. Hű maradt programjához f -------------------­Megnyitottuk L+L FÜRDŐSZOBA­SZALONUNKAT Hatvanban az Építkezők Boltja helyén Olasz Marazzi csempe, padlólap Hazai csempe, padlólap Mosdók, csaptelepek Fürdőszoba- kiegészítők Várjuk kedves vásárlóinkat! Telefonszámunk: 38/11-276. V .....—.- ^ A PURINA-HAGE Takarmányipari és Kereskedelmi Részvénytársaság Nádudvari Alközpontja SZAKTANÁCSADÓT KERES Eger vagy Gyöngyös székhellyel. Feltétel: — Agrártudományi egyetemi szakirányú végzettség — Saját tulajdonú telefonos lakás — Személygépkocsi — Korhatár: 45 év Pályázathoz kérjük mellékelni: — Szakmai önéletrajzot — Végzettséget tanúsító okiratok másolati példányát A pályázat benyújtásának határideje: 1992. november 10. A pályázatot 4181 Nádudvar, Kossuth u. 2. szám alá a PURINA-HAGE Rt. alközpontvezetőj ének kérjük küldeni. /Kereskedők figyelem! Budapesti DIVATÁRU- NAGYKERESKEDÉS lerakata nyílt Nagyréde, József A. u. 9. sz. alatt! Minőségi női- férfi, gyermek divatáru kedvező áron. Nyitva: hétfőn és szerdán 7-13-ig V szombaton 13-18-ig j CHARME parfüméria! Gyöngyös, Kossuth u. 19. Illatszerek, kozmetikumok és DEKORATÍV VLf FÜRDÓSZOBA- Tfz> KIFOÉSZÍTŐK- BÓL választhatnak vásárlóink igényük szerinte J Az ÉM-Tüzép 322. sz. telepe Hatvan v MEGRENDELŐ- IRODÁT nyitott Heréden, Hatvani u. 54. sz. alatt. Megrendelhető házhoz szállítással a Hatvanban rendelkezésre álló tüzelő: cseh láng, lengyel lángborsó, szlovák kocka, Jäger brikett, tűzifa Nyitva tartás: hétfőtől-péntekig 8-11 óráig és 12-15 óráig Várjuk Heréd és környékbeli falvak vásárlóit. % ÉSZAK-MAGYARORSZÁGI TÜZÉP / i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents