Heves Megyei Hírlap, 1992. október (3. évfolyam, 232-256. szám)
1992-10-15 / 244. szám
HÍRLAP, 1992. október 15., csütörtök PÉTERVÁSÁRA ÉS KÖRZETE 5. így készül a macskaalom Istenmezején Kaccenstráj A kaccenstráj az németül van, úgy kell írni: katzenstreu, és azt jelenti: macskaalom. De akkor miért nem macskaalom, miért kaccenstráj? Azért, mert a kaccenstráj nem magyar macskák alma, hanem bamba osztrák elhízott Darling- cicák fekvőhelye, ők hemperegnek rajta naphosszat a Kártner Strasse-i házikó második emeletén, és ha maguk alá pisáinak, akkor is komfortos az érzésük, mert a kaccenstráj magába szívja a nedvet, nem kell húgyos homokszemeket kefélni a szőrükből. Ez a kaccenstráj ugyanis magyar bentonitból készül, Péter- vásárán bányásszák, és Istenmezején lesz belőle kaccenstráj. Neves szakemberek jöttek arra rá, hogy a bentonitból milyen kiváló macskaalom készülhet, s hogy azt nem muszáj feltétlenül Magyarországon felhasználni, ide jó a homok is, ezt eladjuk valutáért Ausztriába. így aztán Istenmezeje átállt, nem is termelnek ki fölöslegesen bentonitot, csak anynyit, amennyi a kaccenstrájhoz kell. Az egyik bányát bezárták, ott csak „állagmegóvás” folyik, meglehetősen nagy sikerrel, ugyanis a berendezéseknek mindössze az állaga maradt viszonylag változatlan, a funkciójuk viszont meglehetős változáson ment át, azaz: nem lehet ezeket már használni semmire. De nem is szükséges, mert havi 80- 100 tonna kaccenstráj készül, az nagyon sok schilling. A bentonitot ugyan lehetne ezenkívül használni még szigetelő építőanyagként gátaknál, alagutak- nál, cölöpözési munkálatoknál, de az most lényegtelen, meg különben is, azt majd kifejtik mások, elvégre van még egy másik, ennél kisebb bentonitbánya is az országban. Sárban, porban, mocsokban készül a kaccenstráj, de mire a zacskóba kerül, már pompás fekvőhely, nyugodt lesz a sógorok cicáinak álma. Osztrák Dar- ling-macskák, figyelmezzetek Istenmezejére! (kovács) „Miből” lesz a polgármester? A polgármesterek — s ez igazolt tény — emberek. így aztán a címbeli kérdés — „Miből lesz a polgármester Párádon?” — szinte feleslegessé is válhat, hiszen természetes, hogy ott is ember a polgármester: alszik, táplálkozik és dolgozik, mint bárki más. Olykor társalog. A legutóbb például velem, amikor csak úgy betévedtem hivatalába, és semmi különöset nem akartam, csak azt, hogy megtudakoljam: történik-e valami feléjük, miből lesz az én címlapsztorim... Az esetek többségében ilyenkor semmiféle címlapsztori nem születik, a polgármester elmondja, hol tartanak az esedékes beruházások, aztán megy ki-ki a maga útjára. Talán valami ilyesmiről beszélgettünk Nagy Oszkárral is, aztán megállt a kezemben a toll, a szütyőbe került a jegyzetfüzet, és diskuráltunk. Elmesélte, hogyan lett ő polgár- mester Párádon. Nem jegyzeteltem, de most mégis leírom, mit mesélt, talán nem fog megorrol- ni. Nagy Oszkár civilben autószerelő, s nemrégen költözött családjával Párádra, ahol a felesége szülei élnek, s valamikor az apósa volt ott a tanácselnök. Eny- nyi az államigazgatási múltja. Egyszer baráti társaságban mégis azt mondta: „...ha itt demokrácia lesz, akkor én akár polgár- mester is lehetek.” Telt-múlt az idő, egyszer csak bejelentették: itt a demokrácia. Nagy Oszkár pedig — komolyan véve korábbi szavait — bement a hivatalba, s megkérdezte: hogyan lehet polgármesternek lenni? Megmondták, így aztán elindult a választásokon... Saját bevallása szerint nem folytatott a székért harcot, csak dolgozott tovább, s várta a fejleményeket. Próbálom cukkolni, hogy azért a szíve mélyén csak szurkolt, de csak elmosolyodik, eltűnődik, s azt válaszolja: nem. Nehezen hihető, de végül is miért ne? Akkor esett csak gondolkodóba, amikor az első — eredménytelen — forduló után né-, hány szavazat különbséggel második lett. — Ejnyehujnya...! — gondolhatta, ahogy én gondolom, de megint csak nem ad nekem igazat, hanem előáll a valósággal. Nagy Oszkárnak ugyanis a két választási forduló között lehetősége lett volna elutazni Líbiába, ahol érvényes munkaszerződése volt. Nem kell ecsetelni ennek az előnyeit, dollárhegyek, s azok ráadásul átváltva forintban, mindjárt a csillagokba szökött volna a Nagy család életszínvonala. Igen ám, de a választás. A mostani polgármester nem is igen tudott egyedül dönteni, hiszen nagy volt a dilemma: elmegy, és esetleg megválasztanák, vagy pedig nem megy el, s második lesz ismét. Barátjától kért tanácsot, aki — kibicnek semmi sem drága — úgy vélekedett: miképpen nézel azoknak a szemébe, ha elmész, akik most rád szavaztak. „A parti eldőlt” — szokta ilyenkor mondani egy barátom, a repülőgép elszállt Tripoliba, de Nagy Oszkár nem ült rajta. Állítólag ezután sem drukkolt magának, s csak néha-néha futott át az agyán, mi lesz, ha mégis... A hír a fürdőkádban érte azon a vasárnapon, egész nap dolgozott ugyanis, és éppen zuhanyozott. — Pezsgőt hoztunk, Őszi! — mondták a küldöncök, s a friss polgármester azonmód, vizes fürtökkel, a hivatalába hajtatott. — Indulsz legközelebb is? — kérdezem, mert közben tegező- vé vált a nexus, fiatalember még a polgármester. — Nézd, én nem vagyok a köntörfalazás híve, de nem tudom — válaszolja jellegzetes, tűnődő mosolyával. — Néha úgy vagyok, hogy akkor érne be igazán a mi munkánk gyümölcse, néha meg úgy, hogy addigra éppen elég lesz. Hadd legyek egy kicsit szemtelen: nehezen viselnék egy nálam rosszabbat, a jobbat viszont üdvözölném. Ebben maradunk, és abban, hogy már nem kívánkozik Líbiába... Kovács Attila „Mi nem mondtuk, hogy éljen Eduárd” A KDNP elnökhelyettese Párádon — A mi pártunk az egyetlen olyan történelmi párt, amelynek a múltján nincs egyetlen folt sem, amelynek egyetlen egykori képviselője sem mondta azt, hogy éljen Eduárd — hangsúlyozta előadása bevezetéseként a napokban dr. Varga László, a Kereszténydemokrata Néppárt elnök- helyettese Párádon. A politikus a helyi pártszervezet meghívására látogatott el a községbe, s jöttére meg is telt érdeklődőkkel a parádi polgármesteri hivatal tanácsterme, ahol a belépőket az elnökhelyettes Horn Gyuláról írt Új Magyarország-beli cikkével fogadták. Az említett írás — melyben az MSZP elnökét múltja és jelene okán egyaránt kritika éri — elolvasására persze sokaknak csupán a beszédet követően jutott ideje, amennyiben figyelni is kívántak dr. Varga László szavaira. Az egykori New York-i ügyvéd, író-politikus, aki a rendszerváltás idején települt haza Magyar- országra, fenti bevezetője után elsőkent az 1956-os forradalom jelentőségéről beszélt. Kifejtette, hogy a világtörténelemben ha- sonfóan tiszta forradalomra nincsen példa, s minden, a hajdani szocialista táborban nemreg lezajlott változás ’56 következménye, ennek köszönhetjük a mai szabadságot, a demokráciát. Ennek utána a magyar külpolitikáról mondta el gondolatait a kereszténydemokrata elnökheS 'ettes. Ahogy kiderült, véleke- ése szerint hazánk ugyan a „béke szigete” Európának ebben a térségében, nálunk nem lőnek, mint például a hajdani Jugoszlávia területén, azonban Magyar- országnak nincs külbiztonsága, ha netán valamiféle atrocitásra kerülne sor velünk szemben, akkor senki nem véd meg bennünket, még a NATO sem. A szomszédos országok területén élő magyar kisebbségek helyzetéről szólva dr. Varga László hangsúlyozta, hogy három dolog az, amire szükség lenne, aminek biztosítását jogosan várhatjuk el a szomszéd; államoktól: ez pedig a nyelvhasználat lehetősége, a kultúra ápolása és a nemzeti öntudat. Még ehhez a kérdéskörhöz fűzte hozzá a politikus azt is, hogy a legnehezebb a romániai szorványmagyarság helyzete, a legfontosabb, hogy ezen tudjunk segíteni. Dr. Varga László előadásában természetesen a belpolitika aktuális kérdéseit is érintette. Úgy vélekedett, hogy a legnagyobb baj pillanatnyilag az: nincs megfelelő gazdasági terv a válságos helyzet megoldására, nem mutatja meg a kátyúból kivezető utat sem a kormány, sem az ellenzék. Az ellenzéknek ugyanakkor ez vélhetően esze ágaban sincs, ezt az elnökhelyettes akkor tapasztalta, amikor a napokban megkérdezett egy ellenzéki vezetőt arról, hogy átvennék-e a kormányrudat, mire az azt válaszolta: „ha hülyék lennénk...!” Ilyen helyzetben nem csoda, hogy mindenhol, ahol csak dr. Varga László megfordul — Párád egyébként a 156. hely, ahová az országban ellátogatott előadást tartani —, panaszkodnak az emberek, siránkoznak, sokszor még ok nélkül is. Mindazonáltal a kereszténydemokraták nem azt nézik, hogy ki milyen párti, milyen vallású, milyen fajú, hanem hogy képes-e megoldani a feladatokat. Tehát amennyiben egy rátermett ellenzéki felállna a Parlamentben, és közölné, hogy ő vállalja, kivezet mindannymnkat a gödörből, akkor erre a kereszténydemokrata párt igennel szavazna, s ők örülnének leginkább. A manapság sokakat érdeklő médiaügy szintén szóba került. A politikus ennek kapcsán elmondotta, hogy a televízióval, a rádióval új hatalom lépett be az életünkbe. Ezt ugyanis nem lehet megválasztani, mint régen az újságot, amikor az ember olyan sajtóterméket vásárolt és olva- sott, amelyiknek az irányvonalával éppen szimpatizált. Mert hiszen a tévéből csak egyetlen van, s ez ránk kényszeríti a mondanivalóját, ami nem is lenne baj, ha az adott televízió tárgyilagos és tisztességes volna, azonban a Magyar Televízió sajnos nem ilyen. Az önkénye alá tartozunk, ő magyarázza nekünk a híreket, s ez nem jó, ezen változtatni kell. Ezen problémával volt kapcsolatos az előadás végeztével az első felszólalás is. Egy jelenlévő azt fejtegette, hogy most már végképp tűrhetetlenné váltak a televízión belüli állapotok, Han- kiss elnök kirúgta Pálfy G. Istvánt, aminek egyenes következménye, hogy a minap is a Híradóban azt kellett látnia: megszólal egy fideszes, egy SZDSZ-es, egy szocialista, a kormánypártok részéről meg senki. Csurka István nevezetes „néhány gondolatára” utalva felvetette, hogy szerinte már a rendőri kivezettetés sem tűnik túlzásnak, azonban ezzel az elnökhelyettes nem értett egyet. A változtatás szükségességét ugyanakkor ismét hangsúlyozta, s aztán, merthogy a közönség soraiból kérdés bőven érkezett, az estébe húzódó f yűlés hátralévő részében igye- ezett minden hozzászólónak kielégítő választ adni. Rénes Marcell Egy 1776-os pecsétmotívum alapján készült Címer és zászló Tarnaleleszen A tarnaleleszi önkormányzat a napokban tárgyalt a község új címeréről és zászlajáról. A címert Matyikóné Valaczkai Erzsébet szentdomonkosi művész tervezte egy 1776-os pecsétmotívum alapján. Az akkor használt — egyszínű — községi pecsét címer alakjával alapvetően azonos a település mai jelképe: hegyes talpú, kék mezejű, pirossal szegélyezett pajzs, amelynek felső negyedében corvina betűtípussal helyezkedik el a „Leles” felirat, alatta pedig alul középen összeérő két, zöld színű füzérből kinőve, búzalevéllel övezett sárga búzakalászok láthatók. Utóbbiak közül egy függőleges, csaknem eléri a feliratot, a másik kettő ugyanakkor szimmetrikusan széthajlik a füzér fölé. A leleszi zászló fehér alapszínű téglalap, alsó harmadán mindkét oldalon tíz centi széles olajzöld csík húzódik, s lehetőség van arra is, hogy a lobogó bal felső sarkában az említett községi címert elhelyezzék. találkozója Több alkalommal is írtunk már arról, hogy Pétervásárán október elején nyílt meg a felső- Tarna-völgyi amatőr képzőművészeti és népművészeti kiállítás. Ennek keretén belül október 17- én, szombaton kerül sor a környék hagyományőrző csoportjainak találkozójára. A helyszín az erdőkövesdi művelődési ház, ahová kilenc népi együttest várnak. Parádsasvári pártgyűlés Szombaton délelőtt gyűlést rendez Parádsasváron a Republikánus Nemzeti Párt, melynek megyénkben az említett település a legerősebb bázisa. Az ösz- szej öve télén többek között Jánosi Péter ideiglenes megyei pártelnök beszél majd az aktuális kérdésekről, a fő cél pedig az, hogy kidolgozzák a párt programját, stratégiáját az elkövetkező parlamenti választásokra. A gyűlésről a későbbiekben részletesen is beszámolunk. Az iskolától a segélyekig Ezen a héten kedden tartotta soros ülését Tarnalelesz önkormányzati testületé. A képviselők elsőként meghallgatták Huszár Ernő iskolaigazgató beszámolóját a községi általános iskola gazdálkodásáról, működéséről, majd számba vették az önkormányzat ingatlanvagyonát. Pal- kovics Ákos polgármester a telefonhálózat kiépítéséről tájékoztatta a testületet — a munkálatok a napokban fejeződnek be —, ezután pedig egyebek mellett a községi köztisztasági rendelettervezetről és a kiosztandó szociális és gyámügyi segélyekről esett szó. Az elnök, aki magával ragadja hallgatóságát A közönség Torgyán Verpeléten Múlt héten szombaton Verpeléten gyűltek össze a kisgazdapárt Torgyán-féle szárnyának hívei. Nem kisebb személyiség, mint maga a pártelnök, Torgyán József mondott beszédet a községi művelődési házban a jelenlévők előtt. (Gál Gábor felvételei)
