Heves Megyei Hírlap, 1992. október (3. évfolyam, 232-256. szám)
1992-10-13 / 242. szám
4. HORIZONT HÍRLAP, 1992. október 13., kedd Látószög Gombhoz a kabátot A kormány — halljuk — még a már hosszú ideje, s annyj- szor emlegetett médiatörvény megalkotása előtt szeretné kinevezni a rádió és a televízió legfőbb vezetőit. Mi több: már a jelöltjei — pontosabban a kiválasztottjai — is megvannak a felelős posztokra. Természetesen szintén a saját akaratából. Minek is szólnának ebbe mások, mi közük ehhez a többieknek, mi végtére lenne többoldalú véleménycsere, megegyezés? Hiszen — ha rendszert váltottunk is — utóvégre Magyar- országon maradtunk. S noha nem is mindenki igazi e hazában, vezető pártunk tagjain — pontosabban leghívebb emberein — kívül úgyszólván mindenki más hitelessége kétséges, azért magyarok maradtunk. Szokásaink rabjai. Ellenvéleményt nemigen szeretők, főként pedig még kevésbé tűrök. Egyszóval nem jó az, ha valahol valaki is másképpen táncol, mint ahogyan muzsikálnak neki. Márpedig a rádió, a televízió nem mindig hajlik a ritmusra, munkatársai előszeretettel bele-belepiszkámak olykor a ködösebb, sötétebb dolgokba is, jobban kedvelik a nyíltabb, az őszintébb szavakat, mint a mellébeszélést, a félrevezetést. Kicikizik bizony néha az igencsak okosoknak, csalhatatlanoknak, talpig becsületeseknek hirdetett, tartott személyiségeket is, mernek velük ellenkezni vélt vagy valós igazságaikért. S az sem különösebben megnyugtató, ha kicserélik a vezetőket az elektronikus sajtó meg néhány újság legfelső szintjein, illetve újabb lapokat is életre hívnak sajat képükre és hasonlatosságukra formálva. Kell egy külön tévécsatorna is, feltétlenül, hogy ha még nem egy saját rádió mellé. Egy olyan önálló televízió, ahol csupa-csupa megbízható szakember szolgál, készíti a derűsebb riportokat, műsorokat a határainkon túlra is. Hiszen a mostani híradások egészen más képet festenek magyarjainkról, Magyarországról, mint amilyen valójában a szeretett haza. Képesek az Országgyűlés furcsaságairól, korántsem európai vitáiról, veszekedéseiről is tudósítani, tájékoztatnak a pluralizmus pártcivakodásairól, a sorozatos elbocsátásokról, a növekvő munkanélküliségről, a privatizáció visszásságairól is, s miegymásról. Ezek alapján pedig ugyan, mi lehet a világ megítélése felszabadult, a kommunizmusnak hátat fordító, demokráciában élő, annyi szenvedés után a jutalmát végre elnyert népünkről...? Jobb, sokkal jobb propagandára van szükségük a változásoknak. Olyanra, amely illőbb a Kárpát-medence évezredes, csillogó gyöngyszeméhez, az inkább ősi, mint hősi hagyományokra annyira büszke, a viselkedésében és öltözködésében egyaránt fölöttébb szívesen cifrálkodó új elithez. Ez pedig csakis az említett elképzelések kérlelhetetlen, könyörtelen megvalósításával sikerülhet. S megér ez egy újabb tiltakozássorozatot akár az éterben, a képernyőn, a legnagyobb „ellenzéki” lapokban is! Több is veszett Mohácsnál. Csak sikerüljön. Az átalakított rádióval, tévével s az önálló Hungária-csatornával már sokra lehet jutni. Többre, mint két és fel esztendő eddigi más munkájával. Különösebb hazugságok nélkül is, pusztán az „ügyes” szerkesztéssel, a technikával. Az igazat, csakis a tiszta igazat akarják sugározni. Miért ne hihetnebárki is a szándékban? Legfeljebb a módszerrel szemben lehetnek fenntartások. Enyhén szólva erőszakosnak tűnik. Az erőszaktól pedig — ugye? — szeretnénk már elszokni. Legalább most, ezekben a boldog békeévekben, ha már eddig nem sikerült... Gyóni Gyula Amerika „felfedezése” Kolumbusz és kísérete partra száll a San Salvadornak elnevezett szigeten (Egy 1493-ban Firenzében megjelent évkönyv metszete) Átalakul a Megszűnik a földrajzi, regionális tagolódás, és a decentralizációt követően a megyei rendszer helyett olyan gabonaipari és -forgalmi vállalatok alakulnak, amelyek egyaránt megfelelnek a termelők es a vásárlók igényeinek. Erről döntöttek az ÁVÜ- ben, miután megvitatták a Földművelésügyi Minisztérium ga- bonaiparrol szóló privatizációs koncepcióját. A decentralizáció gabonaipar célja, hogy a kis helyi üzemeket leválasszák, és azokat önálló egységekként értékesítsék. Ugyanakkor elengedhetetlen egy olyan közraktározási rendszer kialakítása is, amely révén a biztonságos ellátást nem fenyegeti veszély. Várhatóan 3-6 olyan gabonafelvásárló és -forgalmazó cég marad, amely régiónként végzi ezt a tevékenységet. Korábbi írásainkban (augusztus 4. és szeptember 8.) már beszámoltunk a Kolumbusz Kristóf származásával kapcsolatos nézetekről, illetve az Újvilág felfedezéséhez vezető útról. Ezúttal a XV. századi európai ember számára ismeretlen területek feltárásának első eredményeit mutatjuk be, s utalunk a következményekre is. Feltételezhető, hogy — miután a Santa Maria, a Pinta és a Nina már több mint egy hónapja haladt az Atlanti-óceánon — 1492. október 11-én este Kolumbusz valóban fényt látott, a szárazföldet azonban október 12-én, „éjfél utáni két óra tájt” a Pinta egyik matróza pillantotta meg. Reggel partra is szálltak a Bahama-szigetek egyikén, melyet az admirális igen találóan San Salvadornak, azaz Szent Megváltónak nevezett el. Itt került sor a két kontinens képviselőinek egyelőre békés találkozására. Az admirális úgy vélte, San Salvador egyike a számtalan szigetnek, melyeket Marco Polo Kínától keletre helyezett el. Ez a meggyőződése tovább erősödött, amikor a Bahamák újabb tagjait felfedezte. Több tényező is az Ázsiába való megérkezését látszott alátámasztani: Kolumbusz rengeteg papagájt láthatott, fűszerféléket és aranyat talált, s az általa indiánoknak elnevezett bennszülöttek külseje is megtévesztette. Az utóbbiak ugyanis nem hasonlítottak sem az európaiakra, sem pedig az afrikaiakra (az arabokra vagy a négerek- re). Kolumbusz első utazása alkalmával jutottak el az európaiak Kuba és Haiti szigetére is. Az utóbbinak a nagy felfedező a Hispaniola (Kis Spanyolország, Spanyol-sziget) nevet adta, s úgy vélte, az „valósággal csodája a természetnek”. Hispaniola azonban a másik arcát is megmutatta: 1492 karácsonyán a partjainál sodródott korallzátonyra a Santa Maria. A rakományt és az embereket sikerült megmenteni, de Japán további keresésével fel kellett hagyni. Az admirális átköltözött a Ninára, a hajótörés helyének közelében pedig erődöt alapított, melyben 39 embert helyezett el. Azonban soha többé nem látta őket, mert elpusztultak az egymással és az indiánokkal vívott küzdelemben. A kétkaravella 1493. január 16-án indult vissza Spanyolországba. Kolumbuszra várt ennek az újabb útvonalnak a feltárása, és ő meg is oldotta a feladatot: azAn- tillákról a Golf-áramlás segítségével jutott vissza az Ibériai-félszigetre. A Nina és a Pinta a hosz- szú út kiindulópontját jelképező városba, Pálosba 1493. március 15-én érkezett meg. Kolumbusz újabb utazásai A vállalkozás sikere nagy szenzációt keltett. Az uralkodók Barcelonában többször is fogadták az admirálist, és lehetőséget adtak újabb expedíció szervezésére. 1493 és 1504 között Kolumbusz még három alkalommal tette meg az utat Európa és az Újvilág között. A Kis-Antillák, Puerto Rico és Jamaica szigetein kívül felfedezte Dél-Amerikát és az amerikai kontinens középső részét is. Más vonatkozásban azonban a szerencse nem szegődött mellé. Az irányítása alá tartozó területeken uralkodó zavaros helyzeten nem tudott úrrá lenni. Ezt kihasználva, egy királyi biztos 1500-ban Hispaniola szigetén letartóztatta, majd megbilincselve Spanyolországba küldte, és többé nem helyezték vissza korábbi tisztségébe. Az a tény viszont nem igaz, hogy az Újvilág felfedezője szegényen és magányosan halt meg. Az annál inkább, hogy amikor 1506-ban Valladolidban örökre lehunyta a szemét, nem tudta, hogy új kontinenst tárt fel. Ki fedezte fel Amerikát? Elsőként semmiképpen sem Kolumbusz Kristóf. Már VI. századi kínai évkönyvek említik az óceánon túli nagy földrészt, sőt arról is értesítenek, hogy az V. században öt kabuli buddhista hittérítő megtelepedett ott. Szintén feledésbe merült hajóutakat szerveztek az elmúlt évezred végén Észak-Amerika partjaihoz a vikingek, akik a X. század végén Grönlandon valóságos településláncolatot hoztak létre Vörös Erik vezetésével. 1000 körül Vörös Erik fia, Leif több hajóból álló expedíció élén a kontinens több pontjára is eljutott, s neki — mint Amerika felfedezőjének — 1877-ben Bostonban szobrot állítottak. Azt viszont nem tudjuk, hogy az általa létrehozott kapcsolat a bennszülöttek és vikingek között meddig tartott, és milyen volt. Kolumbusz Kristóf (Theodorus de Bry 1592-ben készült metszete) Ellenben a „kolumbuszi” felfedezést követően megkezdődött az Újvilág lakóinak kirablása, legyilkolása, a különböző területek, államok gyarmatosítása. Természetesen a fentieket hiba lenne csak Kolumbusz érdemének vagy bűnének tekinteni. Az ő felfedezése azért lett a legjelentősebb, mert az „öreg kontinens” a XV-XVI. században már képes volt a felkínált lehetőséget kihasználni. Az admirális tevékenységének lényegét jól fejezi ki a Ferdinánd király által fogalmazott sírfelirat: „Kasztíliának és Leónak (valamint általa Európának — M.J.) új világot adott Kolumbusz- ” Óriási nyereség és szörnyű tragédia Az Újvilágban azonban nemcsak az ázsiaiak és az európaiak kötöttek ki, hanem az itteniek is érdeklődtek más területek iránt. Tupac inka (1471-1493) nagy flotta élén indult nyugat felé, s polinéziai foglyokkal tért vissza Peruba. Árnyaltabban fogalmazunk, ha az 500 évvel ezelőtt történtekkel kapcsolatban Amerika felfedezése helyett két kontinens lakóinak találkozásáról beszélünk. Ez azonban a kevésbé civilizált földrész népei számára tragikus következményekkel járt. A spanyol konkvisztádorok (gyarmatosítók, hódítók) kegyetlensége nem vitatható. Azt saját honfitársuk, Las Casas atya már a XVI. században elítélte. Az európaiak fennhatósága bizonyos területeken azonban csak indián „kollaboránsaik” segítségével jött létre, vagy szilárdult meg. A felfedezőt azonban ne vádoljuk olyan bűnökkel, amelyeket sohasem követett el. Tartsuk Kolumbuszt annak, aki valójában volt: merész terveket dédelgető, rendkívül kitartó, sőt makacs tengerésznek, aki leginkább magának köszönheti, hogy Amerikát nem róla, azaz nem Kolumbiának nevezték el. Dr. Makai János Bábszínházi ambíciók Nyáron Szamártestamentum, most pedig Pétiké Irodalom, szellemi környezetvédelem Az Újságárusoknál a Hevesi Napló legújabb száma Megjelent megyénk irodalmi, közművelődési és szellemi környezetvédő folyóiratának legújabb száma A Harlekin Bábszínházról az volt az utolsó hírünk az elmúlt évad végén, hogy Lengyel Pál vendégrendezővel próbálják a Szamártestamentumot. Most pedig a Pétiké, a kis tigris bemutatójával kezdték az évadot. Mi ennek a magyarázata? — kérdeztük Demeter Zsuzsát, a Gárdonyi Géza Színház bábtagozatának vezetőjét. — Szerencsére eldőlt, hogy jövőre ismét lesz Agria-játékok. A Szamártestamentumot így nyárra tartogatjuk. Azért is van változás, mert vásároltunk egy használt mikrobuszt, aminek az árát még ebben a gazdasági évben össze kell spórolnunk. A felújítások nem kerülnek olyan sokba, mint egy új bemutató, hiszen a díszletek és a bábok már készen vannak. — Ha jól emlékszem, a Pétiké egyszer már volt műsoron, ez tehát felújítás? — Igen, most egészen mások a szereplők, mint négy évvel ezelőtt. Összesen három színészünk van, aki ebben is játszik a régiek közül: Golen Mária, Stuth Zsuzsa és Tóth Erzsébet. Csathó Csaba, játékunk gyerekszereplője például kinőtte a szerepét, helyette Bóta Csaba a kis tigris. Béres-Deák Katalin, Fere nczy István, Havassy György és Lázár Attila szerepelnek még a darabban. A régiek közül — akik játszották a Petikét — többen elköltöztek, és újak is jöttek helyettük. — Tehát a bábszínházban is „zajlik az élet”... — A mikrobusz megoldja a régi problémánkat: a színészeinknek nem kell hajnalban útnak indulni tájelőadásra, mert a műszaki munkatársaink előreutazhatnak és felépíthetik a színpadot és a díszleteket, s elég, ha a színészek egy órával az előadás előtt érkeznek. A felesleges törődést így megspóroljuk, s ez biztonságot jelent nekünk, így többet is tudunk tájolni. Az előző években az összes előadásunk negyven százalékát tartottuk vidéken, hatvan százalékát Egerben. Az idén ezt ötven-ötven százalékra szeretnénk változtatni, lehetőleg úgy, hogy az egrieket ne érje veszteség. Az ősszel ezért a szó szoros értelmében vett új bemutatót nem tervezünk. Műsorra tűzzük Mészöly Miklós Árgyilus királyfi és Tündérszép Ilona meséjét. Ez is felújítás, praktikus oka is van, kihasználjuk a meglévő díszletet, s az „új közönségnek” játszunk, hiszen a gyerekek közben felnőnek. Az elmúlt évről még műsoron tartjuk a Minden egér szereti a sajtot című darabot, vidéken fogjuk játszani. — A Harlekin nemzetközi kapcsolatokat is ápol, mik a tervek? — Novemberben Marosvásárhelyre készülünk vendégszereplésre, s az ottani társulatot még ugyanabban a hónapban vendégül látjuk. Mi A legkisebb boszorkánnyal és a Petikével megyünk, ők egy norvég mesefeldolgozást „hoznak”, Zsivány- kaland címmel. De hazai vendégjátékot is tervezünk ebben az évadban. Az Állami Bábszínház kettévált, az egyik a Budapesti Bábszínház, az Andrássy úton „üzemel tovább”, a másik a Jókai téren Kolibri néven működik. Az előbbi társulat ambíciója, hogy vidéki bábosokat is meghív vendégjátékra, s ránk is számítanak. Az évad második felében —januártól — két új bemutatót is tervezünk: A tündérmesék sorozatot a Hamupipőkével folytatjuk, s műsorra tűzzük a Kis herceget.Az egyik előadást Hollós R. László rendezi vendégként, a másikat pedig én. — Az elmúlt évad végén hírül adtuk, hogy a társulat részt vesz a pécsi fesztiválon, amely a bábosok egyik legrangosabb hazai fóruma. Aztán elkezdődött a nyár... — Igen, az évad végére létrejött az első stúdiójáték a színházon belül. Ennek nagyon örültem, mert a színészek jókedvből, a maguk örömére és szakmai továbbfejlődésére hozták létre a Másodpercesek című előadást etűdökből, felnőtteknek. Ezzel mentek Pécsre. Régebben — még amatőr korunkban — nagy hagyománya volt nálunk az ilyen műhelymunkának, mióta hivatásos a társulat, erre nem volt idő. Most először volt ilyen alkalom. Lovasy László, Golen Mária, Béres-Deák Katalin kitűnően szerepeltek. A többiek is kedvet kaptak hozzá, és folytatják. Én ezt jó dolognak tartom ajövő- re nézve... Jámbor Ildikó A Hevesi Napló szerzői ezúttal is arra vállalkoztak, hogy mindenfajta kötöttség nélkül reagáljanak — kizárólag az örök etikai értékekre figyelmezve — szívderítőnek aligha nevezhető korunk alapvető kérdéseire. A Békesóvárgókcímű írás — többek között — hangsúlyozza: „A tettek, az ésszerű kompromisszumok órái érkeztek el. Felesleges tüskéskedni az eltéko- zolt pillanatok miatt, az elszalasztott alkalmak — ez történelmi tapasztalat — ugyanis nem térnek már vissza.” Jobbágy Károly, Magy ári Barna, Lőrinczy István, Laboda Kálmán, Miriszlai Miklós, Oláh András, Sauf ért Attila versekkel jelentkezik. Pécsi István felelős szerkesztő, Rákosné Ács Klára, a kiváló pszichografológus életét feldolgozó dokumentumregényének újabb részletét adja közre. Farkas András Balogh Gyula könyvét, a Bogumil szerelmeit méltatja, jelezve: adottak a körülmények ahhoz, hogy jó magyar íróvá fejlődjék. A Tudomány rovatban Török József az igazi com- munio fogalmát taglalja, Bosák Nándor, a XVIII. századi egri teológiai oktatás krónikáját eleveníti fel. Földvári Sándor bemutatja Habina Lukácsot, a görögkatolikusok egykori tanárát. Sugár István Dobó István, az egri hős koncepciós perének részkérdéséit elemzi Misóczki Lajos, a 90 éves Ibusz történetének jellegzetes gyöngyösi fejezeteit vonultatja fel. A pszichológus Patkós Attila, az alkohol, delirium, mámor ösz- szefüggéseit világítja meg, s indokoltan ostorozva a felemás hivatalos alapállást. Szó esik arról is, hogy a sajtó- orgánumot kiadó Egri Egészség- és Környezetvédő Egyesület tagjainak száma örvendetesen gyarapodott, s túlhaladták a 300-es szintet is. Ez nemcsak azt jelenti, hogy az emberek megértették a törekvéseket, hanem azt is, hogy azonosultak velük. Az érdeklődők megismerkedhetnek a Gárdonyi Géza Színház új tagjainak fotóival is. A Delső és a külső borítókon Ridovics Péter, Korponay Margó festményeiről, Trojan Marian Jozef grafikáiról készült reprodukciók találhatók. > ♦ <
