Heves Megyei Hírlap, 1992. szeptember (3. évfolyam, 206-231. szám)
1992-09-10 / 214. szám
HÍRLAP, 1992. szeptember 10., csütörtök HATVAN ÉS KÖRZETE 5. Hatvan gyásznapja: szeptember 20. A második világháború története úgy alakult, hogy 1944 tavaszától kezdve sor került a magvar városok elleni nagyméretű légitámadásokra az ország iparának, mezőgazdaságának és közlekedésének megbénítása, valamint a lakosság erkölcsi megtörése érdekében. A németek sem tudtak hatásos védelmet biztosítani saját városaiknak az angol-amerikai bombázók ellen. Még kevesebb lehetősép volt Magyarország megvédésére. Sem elegendő vadászrepülő, sem légvédelmi tüzérség nem állott rendelkezésre. A magyar hatóságok jobb híján a légoltalom megszervezésével igyekeztek mérsékelni a lakosság rettegését a várható légitámadásoktól. Hatvanban is felállították a légoltalmi parancsnokságot, figyelőszolgálatot szerveztek a városháza tornyában és a Strázsa- hegyen. Szirénákat és egyéb riasztóberendezéseket helyeztek el kellő sűrűségben. A házak padlásain vödröket, tűzoltó homokot, tűzcsapó szerszámokat kellett tárolni. A pincéket óvóhelynek kellett berendezni es szükségóvóhelyeket építeni. Éjszaka el kellett sötétíteni. Utcánként ügyeletesek álltak készenlétben, hogy szükség esetén riasz- szák az alvókat. Egyre gyakrabban hangzott el a rádióban közlés a várható és bekövetkező légitámadásokról. Egyre gyakrabban szólalt meg a sziréna, a riadót jelző síndarabok csengése és a félrevert harangok zúgása. Az emberek lélegzet-visz- szafojtva figyelték a levegőben ezüstösen csillogó angolszász repülőgépeket, amint félelmetes zúgással, zárt rendben, kondenz- csiKokat húzva repültek többnyire zavartalanul, egyre gyakrabban fényes nappal is, céljaik felé. Útközben sztaniollemez-csíko- kat szórtak a rádióhullámok zavarása érdekében és röpcédulákat, amelyeken a németek elleni fellépésre buzdítottak, vagy arra, hogy meneküljenek a hadifontosságú városokból a bekövetkező légitámadások elől. Az egyik röpcédulán térkép volt, amelyen feltüntették a bombázandó városokat: köztük volt Hatvan is. Városunk lakosságának mindennapos látvány lett az ellenséges repülőrajok megjelenése, átvonulása Hatvan légterén. A légiriadók annyira megszokottá lettek, hogy egyre kevesebben mentek le ilyenkor az előírásnak megfelelően az óvóhelyekre. Ezért a könnyelműségért súlyos árat fizetett a polgári lakosság szeptember 20- án, amikor romhalmazzá bombázták a pályaudvart és Újhatvan jelentős részét. Az amerikai repülőgépek 12 óra 45 perckor északi irányból érkeztek a pályaudvar felé. Itt leereszkedtek, és mintegy ötszáz méter magasságból zúdították le bombaterhüket. Sem a német katonai parancsnokság, sem a magyar honvédség nem gondoskodott a pályaudvar védelméről. Sem vadászrepülőgépek, sem légvédelmi tüzérség nem akadályozta a támadókat céljaik megvalósításában. Nem számítva azt, hogy néhány német katona kézifegyverből lövöldözött az alacsonyan szálló gépekre. A támadás elsősorban a pályaudvar ellen irányult, de nem kerülték el a pusztulást a polgári épületek sem: a katolikus templom, a kolostor, az iskola, a művelődési ház és számtalan lakóépület. Hogy a támadás a polgári lakosság ellen is irányult, azt legfőképpen az bizonyítja, hogy az első két támadóhullám után harmadjára nem robbanó bombákat dobtak, hanem gyújtóhasábok ezreit. A bombázás igen sok áldozatot követelt a szolgálatot teljesítő vasutasok köréből. Sokkal többen haltak meg azonban az utasok közül, ugyanis közvetlenül a támadás bekövetkezése előtt érkezett be az állomásra egy személyvonat, utasokkal zsúfolásig telve. Az embereknek alig maradt idejük a vonat elhagyására, így messzire nem menekülhettek, csak az állomás közvetlen szomszédságában lévő két hevenyészett óvóhelyre, illetve az óvóárkokba. Mindkét óvóhely telitalálatot kapott, a futóárkokban levőket pedig a légnyomás pusztította el. Az áldozatok számát pontosan nem tudták megállapítani. Egyes becslések szerint négy-ötKiégett vagonok a rendező pályaudvaron Lakóház a bombázás után (Reprodukció: Robotkay Lajosné) százra tehető a halottak száma. Az állami anyakönyvi hivatal anyakönyvébe 167 halottat jegyeztek be, de 47-nek nem tudták megállapítani a nevét. Az áldozatok szama ennél természetesen sokkal több volt. A hatvani múzeumbarátok (elsősorban Ring Lajos) gyűjtőmunkája eredményeképp további 52 áldozat nevével tudjuk kiegészíteni a névsort. Súlyos károk keletkeztek nemcsak emberi életekben, de sokan sebesültek meg, lettek rokkantakká. Eltűntek a föld színéről a régi állomás épületei, levegőbe röpült számos mozdony, vasúti kocsi. A bombák felszag- . gatták a síneket, szétzúzták a váltókat, az irányító berendezéseket. A közlekedést bombatölcsérek, romhalmazok, kiégett vasúti kocsik, elgörbült sínek akadályozták. Leégett az újhatvani polgári iskola, a MÁV-dalkör épülete, s nagyon sok családi ház. Betörtek az épületek ablakai, az utcákat üvegcserepek bontották. A támadást követően tüzek égtek, füst- és porfelhő gomolygott a város fölött. Az utcákon jajgató asszonyok rohangáltak, keresve gyermekeiket, férjüket. A férfiak oltották a tüzet, bontották a romhalmazokat, hogy kimenekítsék azokat, akiket maguk alá temettek a leomló falak. Az állomás környékén lévő fák ágain emberi testrészek és ruhadarabok lógtak. Közben itt is, ott is felrobbant egy-egy időzített bomba. A mentési munkálatok befejezése után összegyűjtötték a holttesteket, megpróbálták azonosítani őket. Azoknak a maradványait, akiknek nem jelentkezett hozzátartozója, a hatóságok temettették el katonák közreműködésével. Honvédségi kocsik szállították ki a temetőbe a koporsókat, amelyeket kato- namod tömegsírba temettek el. Ezekben a napokban igen sok megtévesztett hatvani embernek megváltozott a véleménye. Egyre többen felismerték a hazug propaganda ellenére, hogy a hitleristák el fogják veszíteni a háborút, a Németországgal fennálló szövetség Magyarország számára csak a végzetes pusztulást hozhatja. Napjainkban egyre több hatvani polgár sürgeti, hogy a gyászos napról illő formában emlékezzenek meg a társadalmi szervezetek, és készüljön el már végre Hatvanban is az tíz emlékmű, amelyre fel lehet írni többek között a szeptember húszadikai áldozatok névsorát is. Németi Gábor Egy épület üzenete Ebben az évben 25 esztendeje, hogy megjelent a Heves Megye Műemlékei című topográfia első kötete. Feltételezem, hogy ez vezette Demény-Dittel Lajos hatvani helytörténeti kutatót, a műemlékek védelmének lelkes és szakavatott hívét, amikor a Hírlap 205. számában szóvá tette a helyi népi műemlékek sorsát. Hatvan leírása, településformájának és építményeinek ismertetése a mu harmadik kötetében, tehát 1978-ban kapott helyet. Minthogy a műemléki topográfia három kötetében minden helységnél a településforma és a népi építkezés fejezeteit én írtam, most csak ezekről szólok. Kevés város van olyan szerencsés helyzetben, mint Hatvan, hogy történetét már ötven éve feldolgozták (Szepes-Schütz Béla), s ez a munka alapja lehet többféle tudományos, kutatásnak. Településtörténeti eredményeit — a kertes települési mód hatvani formája — a későbbi vizsgálatok is igazolták, de hozzá kell tennem ezekhez egy közlekedéstörténeti adatot, amely Hatvan forgalmi csomópont jellegét már évszázadokkal ezelőtt jelzi. Egy régi okirat szerint a Pestről induló és Gyöngyös felé haladó „Nagy út”, amit a 18. században a Felföld és az ország belseje között a török hódoltság véf eztével kiújult forgalom követ- eztében neveztek el „ Tótok út- já ”-nak, a város átszelve kétfelé ágazott: az egyik Gyöngyös, a másik észak felé vezetett. Bizonyára ez utóbbi a felföldi ágról kapta ezt a nevet. Hatvan népi építészeti emlékeiből a Topográfia hatot mutat be, de a Hírlap szerint ebből négy már elpusztult. Közéjük tartozott a Béla utca 6. számú udvar is, aminek sajátos nevezetességét említhetem meg. Az utca vonalával párhuzamosan egy, két helyiségből álló építmény húzódott, benne egy kamrával és egy „katonaistálló”-nak nevezett óllal. Kérdésemre a tulajdonos azt felelte, hogy a lakóházzal egy időben, 1873-ban épült, katonalovak számára. A családi hagyomány szerint abban az időben 20 hold földjük volt, és a törvény előírása szerint az ilyen gazdáknak két katonát és két lovat el kellett szállásolniok. Abban az időben ugyanis még nem volt ezen a tájon kaszámba. A katonák a ház egyik szobájában, a lovak pedig ebben a különös istállóban kaptak helyet. A kvártélyozás országosan is nagy gondot jelentett a kincstárnak: 1772-ben pl. Heves és Kül- ső-Szolnok vármegye területén 64 helységben szállásoltak be rendszeresen katonaságot. A földesurak előírták ezért, hogy a jobbágyok új házaik építésekor figyelemmel legyenek a lakás beosztására és az istálló méreteire. A házban két lakószobának kellett lennie, az istálló ajtajának és belső terének pedig olyan magasnak, hogy a katonalovak kényelmesen elféijenek benne. A rendelkezés természetesen hatott ezek után a jobbágyok építkezési módjára, mert ennek megfelelően létesítették a katonakamrákat és a katonaistállókat. Ezek emléke is alig maradt meg, de Heves megyében egyetlen épület megérte századunk derekát, az említett hatvani istálló. A kvártélyozásról kiadott rendeletnek egyik eredménye az volt, hogy a jobbágy elkülönítette otthonától, családjától az erőszakkal rákényszerített idegen személyeket, a katonákat, akikkel korábban kénytelen volt együtt, esetleg családjával együtt, egy szobában lakni, bár sokszor még nyelvüket sem értette, és el kellett viselnie durva és becstelen magatartásukat. A kérdést végül is a kaszárnyák megépítése oldotta meg. Ilyen üzenetet közvetít számunkra egy jelentéktelen külsejű, önmagában értéktelen népi építmény, a Hatvan városának egyik telkén egy évszázadon keresztül állt, majd végleg megsemmisült „katonaistálló”. Bakó Ferenc Egy tányér gulyás... Lőrinci, hétköznap, déli tizenkét óra. Városban járunk, joggal reménykedhetünk hát, hogy valahol tisztes körülmények között megebédelhetünk. Kérdésünkre, hol találunk a településen egy olcsóbb vendéglőt, netán falatozót, az emberek megállnak, s fejüket vakarva töprengenek. — Az Ádám sörözőt keressék, az Erőmű-lakótelepen... — jön végre a mentő válasz. A vendéglőben friss paradicsomleves illata úszik. Ételhordós emberek jönnek-mennek, tehát jó helyen járunk. Örömünk mégis korai, mivel a pincér közli velünk: „...ebédelni csak fél kettő után lehet”. Tavalyi emlékeinkből merítve jön az újabb ötlet. A lakótelepen lévő presszó szomszédságában valaha üzemi étkezde is volt. De csak volt. Ma csupán italt mérnek itt. Visszatérünk a városközpontba, ahol az Étterem felirat vonz a hodály jellegű vendéglőbe. A pincér készségesen tudatja: azonnal hozhatja a menüben szereplő gulyást és a mákos metéltet. Frissensült is van, amennyiben fél órát várunk rá. Az idő drága, egyébként is fél órát már az ebéd utáni keresgéléssel töltöttünk. Marad a tányér gulyás, amit gőzölgő tálban hoznak a rendelés után két perccel. Három farkaséhes ember hajol az étel fölé. Udvarias matatás után négy darab aprócska húst halász ki az első „merítő”. A többi hiába kutat, nincs szerencséje. A leves mindazonáltal forró, és krumpli bőségesen akad benne... A fizetést követően a jóllakottság látszatával emelkedünk fel székünkről. A kocsiban Krúdy Szindbádjának ebédje pereg lelki szemeink előtt, s a századforduló hangulatos korcsmái, ahol a vándor bármikor és bárhol megállapodhatott, éhségét csillapítandó. Belegondolni is szomorú, mihez kezdene ma nagy Írónk Lőrinciben, déltájban, amikor is eljő az aranyló húslevesek, a velős koncok, s a zónapörköltek rendes ideje. Még arra se lenne kedve, hogy megállapítsa: ez itt Heves megye legfiatalabb városa... (barta) Pöttyöske Gyermekdivat-bemutatót rendeznek „Pöttyöske” címmel jövő szerdán délután 6 órakor a Hatvani Művelődési Központban. Az eseményre fiúkat, lányokat, szülőket egyaránt várnak. Az abortuszvitáról Ma este 7 órakor a hatvani szabaddemokraták összejövetelt tartanak az Ifjúsági Ház barokk termében. Az est témája a közvéleményt is igen élénken foglalkoztató abortuszvita lesz. A vendég Hadosán Róza és Magyar Bálint, az SZDSZ országgyűlési képviselője lesz. A rendezők szeretnék, ha széles körben vitathatnák meg ezt a sokakat érintő törvényjavaslatot. Az óvodáért — Petőfibányán A település önkormányzata a helyi óvoda felújítására is különített el pénzt ebben az évben. A vegyes tüzelésről a vezetékes gázfűtésre kívánják átalakítani a fűtési rendszert, s ennek megvalósítására 400 ezer forintot szánnak. Számításaik szerint ez az ösz- szeg egy fűtési szezon alatt meg is térül. Videofilmklub Hatvanban A TIT Hatvan Városi Szervezete az idén is folytatja a tavaly nagy sikert aratott videofilmklubot. A magyar és az egyetemes filmművészet értékeit bemutató sorozathoz elnyerték a Művelődési Minisztérium Mozgókép vásárolhattak kazettákat. A korszerű video berendezés az idén is lehetővé teszi, hogy ismét ankét jelleggel rendezzék meg a vetítéseket. A középiskolásoknak és felnőtteknek szánt vetítésekre ismert rendezőket, filmesztétákat hívnak meg. Szűcsi fejlesztések A község önkormányzata ebben az évben két pedagógus szolgálati lakást újított fel. A munkákra mintegy 750 ezer forintot áldoztak. A napokban megkezdődött a sportpálya körülkerítése is: erre 25Ó ezer forintot szánt a képviselő-testület. Jelenleg három ut korszerűsítése folyik: a munkálatok másfél millió forintba kerülnek. Babák — ezer év divatjában Hatvanban a fenti címmel nyűt a nyár elején kiállítás a Hatvány Lajos Múzeumban. A Münchenben élő magyar származású Wiedra Berzsenyi Mónika speciális technikával készült alkotásai szépszámú közönséget vonzottak. A korhű jelmezbe öltöztetett tündéri babák október 4-ig tekinthetők meg a múzeum kiállítótermében. Autóklub-hálózat „Sárga angyal” Lőrincinél Bővült a Magyar Autóklub megyei hálózata: mint a közlekedők tapasztalhatták, új „támaszpontot” létesített a „Sárga angyalnak”, az országúti segélyautónak a klub a lőrinci benzinkútnál. Itt augusztus e/se/éíő/úgynevezett nappalos műszakban áll a rászorulók rendelkezésére a szakember. S mint azóta kiderült, nagy szükség volt erre a mozgó szervizre, mert számtalan esetben kellett már segítséget nyújtani a környéken közlekedőknek. Ugyanakkor egy új miniállomással is gyarapodott a hálózat, a közelmúltban kezdte meg működését a kis szerviz Hatvanban. A Kosztolányi úti műhelyben hétköznap délután 15-től 19.30- ig fogadják a klubtagokat. MEGRENDELŐLAP Megrendelem a Heves Megyei Hírlapot---------------------------------példányban. A példányonkénti lapvásárláshoz képest havonta 10 %, éves előfizetésnél 20% a kedvezmény! Előfizetési díj: 1 hónap 319 Ft, negyedév 957 Ft, 1 év 3388 Ft EGYÉNI ELŐFIZETŐ ESETÉN KÖZÜLETI ELŐFIZETŐ ESETÉN Név:............................................................. Cég neve: C ím: .............................................................. Címe: ....... A z előfizetési díjat a nyugtával jelentkező kézbesítőnek fizetem ki. Az előfizetési dijat számú banki betétszámláról egyenlítem ki. aláírás cégszerű aláírás
