Heves Megyei Hírlap, 1992. szeptember (3. évfolyam, 206-231. szám)
1992-09-09 / 213. szám
4 HORIZONT HÍRLAP, 1992. szeptember 9., szerda Mérlegen egy kiadvány Egy polgármester a Gyöngyös — Mátra prospektusról Mintegy egy hónapos késéssel, kissé az idegenforgalmi szezon után kullogva, augusztus közepére készült el a 24 oldalas Gyöngyös-Mátra prospektus. Az eredetileg 12 település bemutatására tervezett tetszetős kivitelű, minőségi papírból készített füzetecskébe végül 14 idegen- forgalmi helység kerül be. így a Mátra kapuja, Gyöngyös is az eredeti 6 oldal helyett mindössze 4 oldalnyi helyen szerepel, szinte teljesen mellőzve Mátra- füredet és Mátraházát. A Kékes — az ország legmagasabb pontja — teljes panorámájával viszont kimaradt az anyagból. Az ismertető nagy pozitívuma, hogy a magyaron kívül angolul és németül is tartalmazza a leírásokat. A fotók minősége nagyszerű, profi fényképészekre vall. A képekhez tartozó szöveg és leírás viszont túlzottan rövid a turista és az idegen számára, amely egyáltalán nem ad kielégítő magyarázatot, megfelelő bemutatást egy-egy képről. Sok helyen pedig bőségesen engedte volna a hely a részletesebb bemutatásra. Sajnos előfordul, hogy egy-egy kép témája inkább vállalkozói reklámot sugall, mint a Mátra igazi szépségét, értékét, idegenforgalmi látványosságait méltatná. A gyöngyösi, a gyöngyöspatai, a parádi, a gyöngyösoroszi, a gyöngyöstaijáni, a kisnánai és a feldebrői oldalak összeállítása elfogadható, értékes. Kifogásolható, s talán nem a tartalmi igényesség alapján válogatott a do- moszlói, a gyöngyössolymosi, az aldebrői, a markazi, a mátra- szentimrei és az abasári kollekció. Pásztó pedig egy Heves Megyei Önkormányzat által patronált brosúrában — a három nem igazán nélkülözhetetlen képpel együtt — kissé nem oda valónak, „kakukktojásának tűnik. A Magyar Képek, Budapest által kiadott propagandaprospektus utolsó oldalára került egy Gyöngyös-Mátra térkép, pirosKedves Polgármester Űr! A Gyöngyös-Mátra prospektusról megfogalmazott észrevételeit, kritikáját végigolvastuk. Adatai szerint mintegy 80-100 ezer példányban jut el az idegenforgalomhoz a Heves Megyei Önkormányzati Hivatal megbízásából a Borent Média gondozásában keletkezett tájékoztatás. Amatőr és profi fotósok felvételei sorakoznak ebben azzal a szándékkal, hogy a Mátrában meghúzódó lakott helyeket, az ott található nevezetességeket, látnivalókat megismertessék a honi és külföldi turistákkal, akik aztán jönnek is...! Nézzük talán a kiadványt először a hazai turista szemével. A címlapon a Kékes távlati képe látható, ezzel mellőzve és letudva Mátrafü- red és Mátraháza. A képek minőségét nem vitatjuk, de azt már igencsak fájlaljuk, hogy a felvételek — a kicsinyítések miatt — nem keltik azt a hatást, amit egy ilyen reklámanyagnak feltétlenül hoznia kell. Arról most nem is vitatkoznánk, hogy a legfontosabb részleteket emelték-e ki a látnivalókból, sokkal inkább arról, hogy a háromnyelvű szöveg a turista számára semmi használhatót nem tartalmaz: hogyan lehet eljutni, mivel és mikor Gyöngyösre, Markazra, Feldebrő- re; van-e ott szálláshely, szálloda, étterem; hol lehet rendelni, lehetőleg telefonon, ezt-azt; lehet-e és milyen túrákat tenni a Mátrába, hogyan, mibe kerül egy körutazás, ha van ilyen, mondjuk Gyöngyöstől Mátraszentistvánon át le Pásztóig, vagy a másik irányba? Hánycsilla- gosak a szállodák? A falusi turizmus milyen adottságai, szórakoztatási lehetőségei lelhetők fel itt? A füzet utolsó oldalán akad egy térkép, de aki elszánja magát a Mátra megismerésére, beutazására, a barangolásra, nem tud vele mit kezdeni. Az idegenvezetői sablon szerint készült szövegrészből kizártak minden hasznos tudnivalót, aminek a közvetítésére szolgálhatott volna ez a nyomdai termék. A kíváncsi idegen végiglapozza, de nem tud mit kezdeni vele, mert azt az esztétikai élvezetet sem kapja meg, amit az ilyen felvételektől elvár, mert így a gyűjtemény — mármint a fotóké — kisszerűvé töpörödött. A legnagyobb bajunk a nyomdatermékkel: a legfontosabb hiányokat nem pótolja. Ha a füzet szerkesztői csak egyszer is belenéztek volna egy nívó- sabb magyar idegenforgalmi kiadványba, rádöbbentek volna, mit hagytak ki, mit hanyagoltak el, mit kellett volna tenniük. Némely hibát Ön is észrevételez, és van egy olyan érzésünk is, hogy csak azért bírált szőrmentén, hogy a vastagját nekünk hagyja. Csekély túlzással állítjuk: ez a három nyelvre fordított gondossággal együjt — apró és értékét vesztett vállalkozás. Kidobott pénz? Nem egészen, hiszen az államnak e vállalkozás után valaki adózott. íffiFéMKKt© HiÁmm sál megjelölve azokat a helységeket, amelyek megtalálhatók a közel 80-100 ezer példányszámú kiadványban. Sajnos, a térkép szerkesztése, összeállítása hiányos, nem kielégítő, sőt a könyvecskében szereplő Márkáz megjelölése teljesen hiányzik, kimaradt. A vasúti és egyéb közlekedési eszközök útvonalainak megjelölése egyáltalán nem található meg. Úgy a borító, mint a belső oldalak összeállítása, szerkesztése több ötletet, praktikumot kívánt volna, hogy a Mátra műkincseinek, idegenforgalmi látványosságainak értékei jobban kifejezésre jussanak. Köszönet illeti azonban a Heves Megyei Önkormányzati Hivatalt, hogy összefogta, patronálta, elősegítette és alapvetően finanszírozta — az összes hiányosságaival és értékeivel együtt — ezt a tetszetős, hiányt pótló kiadványt. Kelemen József Feldebrő Farkas András Egy levelesláda titka Négyszemközt Miska bácsival Miska bácsi levelesládája... Csaknem húsz esztendeje tér vissza ez a műsor a rádióban, hogy a jobbára kisdiákok élményeit, gondolatait közvetítse mindannyiunk hasznára, örömére. A programot, amely a határainkon túli magyarság ügyét is szolgálja, Padisák Mihály szerkeszti és vezeti, akinek tiszta, szép nyelven megfogalmazott összekötő szövege szinte zenei hatást kelt az emberben. — Nagyszerű szolgálat ez a levelesláda, nagyszerű tett a maga nemében! így nem véletlen, hogy a Nemzetközi Tőkés László Mozgalom elsőként Padisák Mihálynak ítélte oda kitüntető díját, hogy a X. Magyar Tájfestészeti Biennálé hatvani megnyitóján átvehesse. Műszóit a hivatalos értesítés átvételekor? Milyen érzést keltett ez a gesztus az ifjúsági műsor kiötlőjében, szerkesztőjében? — Nem leszek protokolláris, s megvallom őszintén: nagy meglepetést szerzett a dísztávirat. Nem szoktam hozzá, hogy „lassú víz partot mos” munkámat különösebben méltassák. Igazi jutalmam amúgy is az emberek megbecsülése, szeretete. Egyébként sem kedvelem a „pofára adott” kitüntetéseket. Egy ilyet fogadtam eddig örömmel: „Kiváló Népművelő” vagyok. Az is kétségtelen, hogy valóban bő másfél évtizede végzem különösebb csinnadratta nélkül a határon túli fiatalok magyarságának megőrzéséért „missziós” tevékenységemet. S nem divatból, sokkal inkább szívből... — Hogyan vélekszik Padisák Mihály magáról a mozgalomról, melynek kitüntető jutalmát elsőként nyerte el? — Bevallom, nem ismerem igazán célkitűzéseit.. Bár Tőkés László neve irányultságot, célt jelez. De manapság mindennel, mindenkivel visszaélnek, ami kissé gyanakvóvá teszi az embert. A mozgalom folyóirata, a Délsziget kézhez vett példányai nyugtattak meg végül is! Általam minden sorában vállalható kiadvány, s jómagam is azon leszek, hogy mind a Tőkés-mozgalom, mind a folyóirat programját népszerűsítsem a „Határok nélkül” című rádióműsoromban. A kettő összecseng, fölerősíti egymást, tehát csak előrelendítheti célkitűzéseink megvalósultát... (m. gy.) M ég jó, hogy Noé minden állatból menekített egyet-egyet a bárkájára, mert patkány híján ugyancsak törhetnék a fejüket azok az okos amerikai fiúk, hogy vajon mivel riogassák most az embereket. Ebben a mostani alkotásban nincs egyetlen „új hír” sem. A főszereplő olyan öles léptekkel közlekedik, mint a Terminátor — mindegy, melyik. Járgánya mintha a Szárnyas fejvadászé lenne, vagy legalábbis Vacendaké, ha emlékszünk még Mick Jagger nem túl régi alakítására. A túlméretezett állat... hát erre most jó pár példa itt állhatna az Isten állatkertjéből, a légytől kezdve egészen King Kongig, talán egyetlen jámbor jószág sem kerülte el azt a sorsot, hogy filmtör- ténetileg gonosszá és kegyetlenné váljék. E mostani patkánycsodánk igazából néhány percre tűnik csak fel a vásznon, amikor is azonnal kiderül: A bolygó neve... kezdetű, és immár harmadik epizódját csillogtató Alien-sorozat „tojó-anyjának” rossz utódja csupán. Sok és unalmas közhely. 2008-ban, amikor a film játszódik, Londonban egy rendőr lakása körülbelül úgy néz ki, mint egy MÉH-lerakat. A mocsok elönt mindent, a szennylé hömpölyög, ez a büntetés, amiért az emberek minden intés ellenére pusztítják egymást, s a környezetet. Ám hogy ki ne felejtsem a számunkra legfontosabb üzenetet — ugye, nem olyan nehéz még visszaemlékezni az augusztusi forró napokra? Alig kaptunk levegőt, gondolkodásunk lelassult, a hőség tehetetlenné tett. Nos, a film legelső mondata szintén a Föld felmelegedésére utal — ezzel kezdődik minden. De hogy a patkánnyal lenne vége, az elég hihetetlen, annál is inkább, mert a filmben e motívum kellően alapos lefestéséről mintha megfeledkeztek volna. A csatorna mélyén él egy túlméretezett szörny, hogy miért, ne firtassuk, biztos ez is az isteni büntetés része. Emberek szívét eszi, mert ő nem is egyszerűen csak szörny, hanem maga a sátán. Ugyanakkor köze van a kínai horoszkóphoz is, hiszen 2008. a patkány éve lesz a keleti jóslat szerint. Valószínűleg valahol még a buddhai tanok is el vannak rejtve a filmben, nem figyeltem eléggé, másképp észrevettem volna. Tehát némi misztikum, pár tucat patkány, mocsok és esővíz, na meg lézerpontos ágyúk, és kész a legújabb amerikai fejbekólintás. Emyedjünk el nyugodtan, addig se kell gondolkodni... Doros Judit Ne hallgassunk a szellem ripacsaira Maavar írók Keszthelven Inkább egy jó buli! — mondta egy költő —, de ettől még nem jut több a veszélyeztetett folyóiratokra. Mindenesetre egy sör mellett értelmes gondolatokat is feszegethettünk. Ä Festetich-kastély büféje valóban népszerű találkozóhelynek bizonyult. Többen azért tovább is merészkedtek, fel egészen az aranydíszes tükörteremig. Emberek után ásítozó széksorok. Pedig a délutáni előadások legelején vagyunk, s innen már csak lejjebb! Mondják: né- hányan hazamentek, mikor délelőtt megtudták, hogy Csoóri Sándor a vállalkozó üzletemberekhez ment inkább Székesfehérvárra. Ha a házigazda nincs itthon, akkor hazamegyünk — mondták többen, és összepakoltak. Ahogy ment az idő előre, s előadást előadás követett, úgy fogytak a széksorokból az irodalmárok. Meleg, légkondicioná- latlan nyár! —, s fojtottan a büfé felé vették útjukat. Képes újságok kerültek elő itt is, ott is a táskákból, nejlonszatyrokból. A kitartóbbak közül többeken erőt vett az álom, de ők még így is a kisebbség voltak, mert 100-150 ember kitartását nem győzte le sem a hőség, sem az akadozó technika. Néhány előadás vastapsot kapott, ezekre szívesen emlékezünk holnap is. Mács József (Rimaszombat) — Jó lenne tudni, hogy ez az új felállású országvezetés tud-e segíteni gondjainkon, akar-e bajlódni velünk? Mi, akiket feladat- vállalásunkért időtlen idők óta nacionalistáknak neveznek, helyzetünkben kihasználnak, megaláznak, pár évvel ezelőtt már fordultunk kéréssel Magyarország felé. Szerettük volna helységneveinket újra magyarul kiírni. A Magyar Tudományos Akadémia erre azt válaszolta: küldjétek több traktort! Egy letűnt kor ironikus visszfénye ez. Reméljük! Szeretnénk kiélni magunkat a szellemi hovatartozás tudatában, s összeölelkezni az egység boldogságával. Monoszlói Dezső (Bécs) — Az ötágú síp szimbolikájában sohasem hittem, kiagyalt kép, kultúrpolitikai fegyver volt. Csak egyágú síp létezik. Az első csoda már megtörtént: szabadságban élhetünk. Én hiszek a második csodában is, hogy élni tudunk ezzel a szabadsággal. Ezekben a napokban tisztázódik felelősségünk Európa iránt, és Európa felelőssége érettünk. Hessentsük el a kísértő szellemeket, minősüljünk igényesebbekké. Mózsi Ferenc (Chicago) — Elméletileg megszűnt az emigráció. Ki-ki bekapcsolódhat a hazai életbe. Éljünk hát a szellemi hovatartozás lehetőségével. Sajnos, egyre heterogénebbé válik a nyugati magyarság is, s ráadásul a kétlakiság gyakorlásában is útközben vagyunk. Jó lenne megérkezni, hogy kinyújtózkodhassunk anyanyelvűnkben. Szilágyi István (Kolozsvár) — Az Erdélyben élő irodalom nehezen fogja kiheverni az elmúlt két évtized csapásait. Két és fél éve próbáljuk felmérni veszteségeinket, de félúton mindig megrekedünk. A fogyatkozás okait nem nevezzük meg, ezért a továbbporoszkálást önmagunk számára megnehezítjük. Összefonódtunk az önsajnálattal. Már számot vetettünk dolgainkkal a második világháborútól kezdve, de ahogy közeledünk napjainkhoz, megtorpanunk, nehogy vádaskodásba sodródjunk, s verekedjünk a szmogosodó ég alatt. Hovatartozásunk teregetését abbahagytuk, mert attól tartunk: sérelem éri kultúrértékeinket. Egyáltalán: számon kérhető-e rajtunk az irodalmi rendszerváltás, mikor az tágabb lehetőségek között sem ment végbe? Az önvizsgálódásról beszélek, az ötágú síp mindegyikéről! Kívánatos lenne, hogy megszűnjön a -ság, -ség (erdélyi-, vajdasági-, nyugati-). Egységesnek szeretnénk érezni az irodalmat, hogy lássuk a magunk helyét is benne. Közös nyereség volna, ha ki-ki nem cipelné tovább a maga káoszát. A hatalomért birkózók pedig tereljék figyelmüket az irodalmi alkotásokra is, ne csak az elektroniKirály László (Kolozsvár) kus sajtó és nagy példányszámú lapok után érdeklődjenek. Márton László (Franciaország) — Megdöbbentem, mikor azt olvastam, hogy Magyarországon ötször annyi író él tollforgatás- ból, mint például Franciaországban. Én azt kívánom, legyen az írás újra szenvedély, még annak árán is, hogy az írónak másból kell megélnie. Ne legyen írótársadalom, csak írók legyenek. És alkossanak úgy, ahogy Claude Simon mondta: „Az író dolga az, hogy fehér papírra fekete betűket vessen.” Nagy Pál (Párizs) — Szeretném, ha szakmai kérdésekről is szó esne ezen a tanácskozáson. Összeomlott a folyóirat struktúra — inkább erről beszélgessünk, hiszen ez egy nemzetközi szakmai tanácskozás. Tegyük ezt bibói tárgyilagossággal és alapossággal. Beszélgessünk arról, hogy az irodalom Nyugaton esztétikai elvek szerint szerveződik. Keleten egyszerűen csak hőmérő, melyet a nép hátsó felébe dugnak. Nagy példa erre Illyés Gyula. Mindig tudtuk verseiből, milyen orvosságot vett be, mikor zavarták nyugalmában, mikor ment le a lépcsőn, és ennek még szimbolikát is kölcsönöztek. Az író foglalkozzon az alannyal és állítmánnyal, s hagyja a nemzetmentést a politikusokra és az orvosokra. Bajlódjon az irodalom autonómiájával inkább, és a modernség problémájával. Számoljuk fel végre a szekértáborokat, melyeket irodalmi és politikai csoportok állítottak fel egymás ellen. Sziki Károly Füry Lajos és Pomogáts Béla (Sarasota) Véget ért egy rendezvénysorozat, s máris a múlté minden gondolatával, érzelmi fellángolásaival a Magyarok Világtalálkozója. Vallásra, földrajzi hovatartozásra való tekintet nélkül egybegyűltek a szellemi műhelyek jeles képviselő, hogy jelenlétükkel egy ország felébredésének hitét szolgálják. Még nem tudni, lendületbe hozta-e hazánkat az augusztus, vagy csak székfoglaló beszédekre futotta, üzleti ügyletek fejlesztésére? Egy biztos: volt egy találkozó, ahol kezet nyújthattak egymásnak a hazafelé tartó, távolból érkezők.
